Légli Gézától nem is láttam még olaszrizlinget, ezt a Zwacknál leltem. Hegybor kategória és igazán zamatos darab, a mesterséges tuningolás érzete nélkül, viszont némi rajnais karaktert is érzékelni vélek benne. Savmennyiségben nagyjából a két legutóbbi birtokbor-évjárat (2021 és 2022) között helyezkedik el.
Érett szalmasárga, már-már barnásba hajló színű bor. Enyhe körtés, vágott füves, mangós illat, tipikus Sauvignon blanc jegyek, amik sajnos hamar elillannak. Ízében lágy, vékony trópusi gyümlcsök, amiket agresszíven ural a hordó. Ez a keserű tannin íz aztán drámaian rányomja bélyegét az élményre, jószerivel az utóízt is uralja. Vékony, túlhordózott tétel, ami kevesebb hordóval (esetleg semennyivel) fajtaazonosabb, élvezhetőbb lehetne. Se nem új-zélandi, se nem francia. Előbbitől a hordóhasználatban különbözik, utóbbitól vékonyságában, és a mineralitás teljes hiányában. Az egyensúlyt a keserű hordózás végképp gallyra vágja. Csalódás.
Picivel koncentráltabb, amúgy hasonló jellegű darab, mint a korábban megírt fúziós (5 pince által összedobott) szekszárdi kadarka. Talán picit szebb a savassága is, étel mellé jól csúszik.
Színében hordós érlelésre utaló opálos szalmasárga szín. Lustán kering a pohárban. Illatában mézes, körtés, ásványos jegyek, érett alma. Az íz kiegyensúlyozott, a savak kiegészülnek ásványos, sós testtel, harmónikus maradékcukorral. Második nap a tannin elkezdi uralni a kortyot.
Kár érte, mert stabil, erős testű bor, ami ha kicsit illatosabb lenne, és izgalmasabb savakkal jelentkezne, akkor komoly bor lehetne. Lecsengése közepes, és érezhető vas íz zavar be némelykor, ami utolsó napra eltűnt.
Ugyan már nem ír itt az úr, aki szerint "ne vegyük, ha nem ízlik", de akaratlanul is kerülhet olyan helyzetbe az ember, hogy csak egyfélét vehet. Mint én a Major nevű újhullámos-furcsa vendéglátóhelyen, Budaörsön, ahol csak natúrbort tartanak. A pizza mellé mindenképpen bort kívántam, így kértem egy pohárkával a Vaskapu nevű mohácsi pince vöröséből.
Fehérboros hőmérsékleten szervírozták, aztán némi melegedés után egyre átütőbb illót lehetett kiszagolni a pohárból. Az íz az illat folytatásának bizonyult, az illó és némi kesernye elnyomta az erdei gyümölcsöket és a rágható beltartalmat (bőséges üledék).
Természetesen fogalmam sincs, hogy ez a pince mennyire ismert vagy hiteles a szekta híveinek körében, annyit azért észrevételeznék, hogy a bor megtisztításának vannak ártalmatlan fizikai módszerei (ülepítés, átfejtés), legalább ezeket illene nem megspórolni.
Legközelebb kávézom a Majorban, mivel lesz legközelebb, a pizza jó volt.
Szép vastag bor, a színén és az ízén is érződik egy kis hordó, és egy kis oxidáltság, ami nem zavaró. Almás, mézes, körtés, aszalt, ásványos jegyek, amiket jelentős maradékcukor támogat. Picit savasnak érzem, ami a magas alkohollal együtt határozott gerincet ad neki. Kiegyensúlyozott bor, közepes utóízzel. Másnap is erős, nem romlott, de nem is javult. A Tánczos pincétől eddig ez ízlik a legjobban.
Karácsony táján több ilyen, hírneves déli termelőnktől származó, nem olcsó bort kaptunk ajándékba. Venni nem szoktunk ilyesmit, de a múltkori Gere-tételhez hasonlóan ez is rácáfolt az előítéleteimre.
Az előítélet nagyjából az, hogy a villányi és szekszárdi nagyok agyonhordózott, rágható beltartalmú tanninlekvárokat kínálnak a pénzes hülyéknek. Ez sokáig így is volt, mintha mostanában változna a dolog, de az is lehet, hogy csak szerencsénk volt.
Az alkohol benne 15%, ennek ellenére szinte hűvös érzetű, erősen gyümölcsös a bor, a hordót már beépítette, ha valaha túlzó is volt. Áfonyás-szilvás a selymes korty, a műfajhoz képest és abszolút értelemben is egyensúlyos, szinte frissítő, a tannin húzását szinte csak odafigyeléssel lehet érezni. Gyorsan elfogyott és nemcsak nekem tetszett, bár az árának megfelelő komplexitás talán hiányzik belőle.
BALLA GÉZA Kadarka Sziklabor 2017 Ménesi borvidék, Románia
Mély gránátalma színű. A Napos dűlő szikláin termett, animális bőrös, enyhén puskaporos (gyufaszál) illatú bor, érett piros gyümölcsökkel. Vastag, picit meszes korty, ami csak sokadik ivásra mutat magas alkoholt. Számomra kicsit Cabernet franc jellegű nemes érzetet kelt, szívesen iszom. Közepes test, jó lecsengéssel. Érett meggy, cseresznye, ribizli és gránátlama.
Korábban ittam már, akkor is hasonló benyomásaim voltak róla. Drága.
Rubin színű bor, pinós barnás széllel. Talán egy lehelletnyi füst és bőr (de ezt inkább csak beleképzelem). Ízben tökéletesen jellegtelen, vékony kis semmi. Utóíze, mint a víznek.
A címkén az egyik legostobább marketing szöveg, amit valaha olvastam...
Ahogy sejteni lehet.... Sic transit gloria mundi. Barnásvörös szin, az illat még emlékeztet a villányi bomba-stilusra, a 14-es alkohol keményen átüt a kortyon - és ennyi. Lefolyó, sajna (Kari aji).
Bock Ermitage 2018
Egy grádiccsal még feljebb, de a legjobb úton, a fenti előd nyomában. Éppen iható még, nem vagyok akkora Csekonics báró, hogy egy este két Bockot öntsek ki, adok egy esélyt neki :) Bár, elég savanya a korty, lehet, bedurvulok mégis.
3p, valahol, régebben, egy hiperben, nem lehett túl drága :)
"Vehemens kezdés, a nővirágú misztikum kendőzetlen természetessége azonnal a pohárhoz szegez. Nem ezt várnád talán elsőre, de kíváncsi leszel a folytatásra, hátradőlve adsz egy kis időt, hadd tetszelegjen e tüzes szerepben. Zabolátlanságában jólesően merülsz el, van kedved tovább figyelni, mert "ismered a fajtáját". Ahogy mindig, most is igazad lesz. Egyszer csak megpihen és megpillanthatod értékeit. Grapefruit, sós dió, rozmaring, és megannyi történet. Most te mesélsz a bornak."
A fenti szöveg a címkén található. Nem tudom, hogy ki a költő és mire gondolt - én esetleg arra gondolok, hogy talán a költőnek szüksége lenne egy megértő puncitulajdonosra.
Pár hónapja egy általam kedvelt borra mondta egy barátom, hogy semmilyen íze nincs az alkoholon kívül. Most megértettem, hogy mire gondolhatott: ez a bor tökéletesen neutrális a - nem túlhajtott - citromosságon kívül.
Bontás után illatban szép savak, citrusok, pici méz. Gyönyörű zafíros szín. Az első korty felül majdnem citromlé - sokkal jobbra emlékeztem tőlük. A vége kerek, maradékcukros korty, azzal a modoros selymességgel, amit se Gilvesyéknél, se Szászinál nem szeretek, sőt kerülöm az ilyen bort. Ezzel együtt technikailag tökéletesen kivotelezett gyakorlat, semmi mellékzönge. Pont megfelelő ásványosság, zöldalma, méz, körte, és közepesnél picivel vékonyabb test, rövid lecsengés.
Másnapig úgy voltam, hogy nem szeretem. Másnap mint egy pillangó, kinyílt. Eltűnt a citromlé, és középen megjelent egy szép gerincű tannin, ami a múlttá tette a tegnapi selymes modorosságot.
Utóízben közepes, de az figyelemre méltó, amit az egyensúly terén fejlődött egy nap alatt.
Ausztriában vettem (borboltban vagy Müllerben, nem tudom) (15,-€. 3,9/5 pont)
Két 2022-es pinot noir-ról, csak egész röviden. Mindkettőt rendszeresen vásároljuk minden évjáratban.
A Nádas Borműhely Ösztön fantázianevű pinója hűvösebb karakter és valószínűleg több a sav benne. Fiatal még, nekem közepes évjáratnak tűnik első kóstolásra (2017 volt a legjobb mostanában).
Szentesi József kétféle pinót készít, egy alapot és egy válogatást, vannak olyan évek, amikor csak az egyiket. Nekem az olcsóbb szokott jobban bejönni, nem azért, mert olcsóbb, hanem pinósabb-szellősebb szövésű.
Tehát ez az olcsóbb, a Nádasnál melegebb karakter és picit kócos még, de az áráért már most is jó vétel.
Ritkán veszek tokaji bort, az okokat hosszan lehetne elemezni, nem teszem. Szepsy Istvánnak volt egy legendás hársa a Király dűlőből, másrészt Orosz Gábor borainak kapszuláján a saját monogramomat látom viszont, ezért vettem le a hegyvidéki CBA polcáról, ahol érdekes módon jóval olcsóbb volt, mint a pince birtokfurmintja.
Talán a beltartalomban kereshető az olcsóság oka - az utóbbi évek talán legjobb évjárata volt 2017, ehhez képest ez a bor nem izgalmas. A hársas jegyeket és némi mézességet nem elég acélos savak támasztják, a nyitáskor még élvezhető beltartalom pedig másnapra teljesen lekonyult, a bor kiüresedett. Ennyire túl van a csúcsán ennyi idősen? Hümmm.
4 pont (nyitáskor 5, másnap max. 3), 3000 Ft (CBA)
07:00
