Teljesen egyetértek. De találunk azért ellenpéldát is....De persze egy zeneszerzőnek nehéz ráspanolnia magát egy szarkupacra. De azért volt régebben egy Jerry Goldsmith :)
A segítségeteket kérném, mert már két napja filózom egy zenén, és nem jövök rá sajnos, hogy hol is hallottam azelőtt.
A Celeb vagyok, ments ki innen! c. műsorban A 4. adás első része: Generációk csatája videóban 03:38 percnél kezdődik a zene, melyben egy női hang dúdol.
A zene címére, esetleg a zeneszerzőjére lennék kíváncsi, de már az is sokat segítene, ha megírnátok, hogy melyik filmben hallhattam azelőtt.
Nekem először valami háborús film ugrott be, talán (A sólyom végveszélyben), stb., aztán még (A Passió) is, de már bizonytalan vagyok.
Ide belinkelem, hogy mire is gondoltam pontosan, tehát 03:38-nál kezdődik a zene:
Én Graeme Revell jópár zenéjét kedvelem. Első és egyben rögtön hírnevet hozó munkája a "Halálos nyugalom" című filmhez írt filmzene. Ebben a filmben keverte az afrikai dobok, az elekronikus zene és az operavokálok hangzását, megteremtve egy teljesen egyéni zenei világot. Ebből egy példa:
Az igazi kihívás rossz filmhez jó filmzenét készíteni.. ;)
James Newton Howard-tól mondjuk én nem emlékszem rossz filmzenére, de a fentinél csak egy nagyobb kihívás van, valamikor nemet mondani a folyamatosan és csőstül érkező filmzene-írásra. Ha nem képzeli a zeneszerző Mozartnak magát (annak termelékenységét magáénak tudva), pláne, hogy Mozartnak is voltak gyengébben sikerült művei.
Mint tudjuk imádjuk a tirolis jódlis meg schramilis zenét ;), itt egy közismert Bolyi-paródia. Hová mész te kis nyulacska gyerekdalra az említett stílusban 1:30-tól
Bolyki Brothers - Hová mész te kisnyulacska I. http://www.youtube.com/watch?v=GALZNcw9n1U
Folytatás: Hová mész te kisnyulacska fúgában és korallban!! -> ami ugye korálban. (Azért a Bolyki jobb... ;) http://www.youtube.com/watch?v=mbi5ym-K7fw&feature=related
Komolyzenés topikban pár napja előkerült a Gyűrűk ura filmzene. Nem fogod elhinni: pozitív kontextusban. Utána már nem volt nehéz szóbahozni téged sem. :o)))
Szeretném megtudni a film zenéjét illetően az előadó nevét. Konkrétan azt a számot keresem, ami a film VÉGÉN hallható!!! Tudom, hogy a film soundtrack-je megjelent és az előadó George Fenton, csak azt nem tudom, hogy ez a film végi szám is e az ő előadása? Illetve, hogy (ha igen, akkor) megtalálható-e a cd-n? Nagyon megköszönném a segítséget. Előadó nevét, számcímet, esetleg egy "frídánlód" elérhetőséget. :)
A Requiem For A Dream egyik ütős témája (szerepel a Summer Overture, Hope Overture, Cleaning Apartment, Winter Overture, Lux Aeterna tételekben pl.), úgy tűnik kissé remixelve. Nem rémlik az albumról, egy youtube-videóból annál inkább... Bár ahogy nézem a score-nak van egy Remixed albuma.
Ehh, a Fekete várost túl fiatalon láttam, most talán jobban tetszene. Akkoriban a Tenkes kapitánya mindenképp nyerőbb volt. Újra meg kéne nézni őket... a zene érdekes felvetés, a Tenkesére emlékszem még. :o)
Mostanában nézem végig a Fekete várost (most először, mivel annak idején esélyem sem volt látni). Szőllősy András a film zenéjének szerzője, aki emlékeim szerint az egyik legkeményebb "kortárs" szomorúzenész zeneszerző. Ebből az énjéből is fel-felcsillant a filmzenében igaz hálistennek csak keveset. Viszont a többi jó bőséges zene, az nagyon-nagyon kedvemre való, azt veszem észre magamon, hogy még napközben is dúdolom a filmzene fenséges főtémáját.Ha lett volna annó soundtrack CD-album, még az is lehet, hogy egy CD-re rá se fért volna a filmsorozat teljes zenei anyaga.
/Maga a film pazar, időtálló, nagyon élvezetes alkotás, Zsurzs Éva rendező valamit nagyon tudhatott, ezt az Abigél óta mondjuk már triviális volt számomra is. Szerintem nagy szó ez, mivel nem minden régi magyar közönségfilm időtálló. Számomra a Tenkes kapitánya például abszolút elviselhetetlen, az egy fenséges Vujicsics Tihamér filmzenét leszámítva./
A fenti feldolgozás után ez volt a második Peter Medak filmem, meglehetősen rövid időn belül. Az nem tudom mennyire erény, de felismerhető a rendezési (adaptációs) stílus, a feldolgozandó műhöz való hozzáállás, a két filmnél. Az az én személyes problémám, hogy az itteni (port.hu-s) lelkendezésekkel nem azonosulok.
Még a könyvhöz sem kaptam elég kedvet e feldogozás révén, nem úgy mint a Twist Olivérhez, vagy a Karácsonyi énekhez.
Ami pozitivum számomra: nagyon jók voltak a színészek, különösen a "gonoszak", nagyon jó volt a fényképezés, egészen kiváló volt a filmzene, helyenként voltak nagyon jó pillanatai is a filmnek.
Viszont számomra roppant gyenge volt mind a forgatókönyv, mind a rendezés. Hogy ne mondjam, helyenként roppant nyálas. El nem tudom hinni, hogy a Dickens regényben csak ennyi lenne. Alapvető problémám az is a filmmel, hogy pusztán a történetre/mesére koncentrál. Hogy szélsőségesek talán még azt is mondhatom összefüggéstelenek a figurák a helyzetek, mindenféle mélyebb ábrázolás nélkül. Hányszor hallottam a Hallmarkot pejorativ hangsúllyal, amit sose értettem, de e filmnél most megértettem.
Ezzel együtt is én is tudom ajánlani megnézésre, mert annyira azért nem rossz, én csak azt állítom ennél sokkal jobb feldolgozást is el tudok képzelni. Vagy csak a Thibault-családdal lettem nagyon elkényeztetve a minap? ;)
Sok nincs. Rachel Portman (Chocolat), Jocelyn Pook (The Merchant of Venice), Anne Dudley (Tristan+Isolde) ugrik be hirtelen. No és persze Lisa Gerrard (Whale Rider), de ő leginkább előadó.
A 2003-as Thibault család zeneszerzője egy bizonyos Carolin Petit. A Carolin némileg nőt sejtet, nem? Vajh hány női filmzeneszerző van? És aki ennyire pompás filmzene írására képes, mint a nevezett filmé?
Csak óvatosan, tetszik tudni, a kedvenc az "szent tehén". ;o) Jajj istenem, mikor hajlandó a BBC végre kiadni a legjobb sorozatai filmzenéit... A Robin Hood-ét bezzeg kiadták, a Vanity Fairét, a The Scarlet Pimpernelét, a Dr. Who-ét is, a Jane Eyre-ét meg nem. Egyszerűen nem értem.
Csak a fegyelmezettségemnek köszönhető, hogy még iziben nem egy ültömben faltam fel az egészet. ;) Némileg ambivalensek a filmmel kapcsolatos érzéseim, de nem nagyon tudom eldönteni mit írjak meg belőle, ezért se forszíroztam a dolgot, közvetlenül az élmény hatása alatt. Volt amitől el voltam ragadtatva, de emlékszem voltak kifogásaim is. Az persze nem vitás, hogy nagyon jó volt megnézni, és minden köszönet a tippért, még ha magamtól is megnéztem volna (ami minimálisan elvárható egy P&P-fantól). :o)
Az biztos, hogy az OST-albumon sokkal jobban élveztem a filmhez írt muzsikát, töményebben is volt rajta az élvezet, meg nagyobb is volt ez az élvezet. Valahogy a filmen kicsit mostohábban bántak az elkészült zenei anyaggal. Persze értem én, hogy nem 'musical' volt a film műfaja.
A Forsyte (nem elírtam az előbb...) sagából készült legalább két feldolgozás, gondolom a 67-esre tetszik gondolni - arról csak jó emlékfoszlányaim vannak nekem is, talán a nyolcvanas évek végén adta a tévé. A 2002-est nem láttam végig, nem tűnt asse rossznak. North and South-al mi a helyzet?
Igen, nálam is kívánságlistán van mind a film(sorozat), mind a könyv. Pláne így a Thibault-család után. Abból a sorozatból részleteket láttam, annó, de az valahogy jobb emlékeket hagyott bennem, igaz azt idősebben láttam.
