Amint megkezdődött az épületet szállodává átalakító építkezés, a két házaspár folytatta addigi tevékenységét. Molnárék végezték munkájukat a kollégiumokban, Szekeresék pedig jól megérdemelt pihenőre utaztak Egyiptomba. De előbb kértek Molnáréktől egy olyan IS Card-ot amely utazási kedvezményt ad az egyetemistáknak és a múzeumokat is a belépő töredékéért látogathatják vele.
Egy ilyen kártya természetesen némi pénzbe kerül, de Szekeresék ezt is ingyen kapták, sőt az a fura módon Szekrényesi névre állították ki. Működött is minden annak rendje, s módja szerint, mígnem az egyik piramis előtt egy éles szemű beduin ki nem szúrta, hogy „Szekrényesi" úr már nem az egyetemista korosztályhoz tartozik. De egy jó politikus ennél nehezebb helyzetből is kivágja magát, és azt felelte, hogy posztgraduális képzésen vesz részt.
A közös üzletben viszont csak a következő évben történt érdemi dolog: 1997. január 3-án aláírták az Ernitus Kft. - a Marco Polonak elnevezett ifjúsági szálloda tulajdonosa -, és az üzemeltető Universum Youth Hostels Kft. között a hosszú távú szerződést. Olyan feltételekkel, ahogyan azt Molnárék kigondolták, és Szekeresék elintézték. A szerződés 1997. május 1-től 2004 december 31-ig szólt. A szerződés második pontja szerint az Ernitus üzemeltetésre kiadja a szállodát az Universum Y.H. Kft.-nek, az érintettek által elfogadott konstrukció harmadik pontja szerint pedig az üzemeltető társaság opciót szerez az Ernitus Kft. üzletrészére. (Vagyis fő vonalaiban megvalósult az előző részben említett, nyugati mintát követő konstrukció, hogy először ezzel a hiteltörlesztésnek megfelelő bérleti díjjal visszafizetik az Ernitus által felvett hitelt, majd a nyolcadik-kilencedik évben kifizetik a vételárat, és tulajdonukba kerül - az addigra éppen felújításra szoruló - hostel.) A szerződés szerint az első töredék évre - május elsejétől számítva - 35 milliót forintot + Áfát kellett volna Molnáréknak fizetniük, és megállapodtak, hogy rövidesen elkészül a végleges, a teljes konstrukciót tartalmazó hosszú távú szerződés.
Ennek az új szerződésnek a megkötése viszont az Ernitus miatt - amelynek vezetésével Molnárék még csak nem is találkoztak, mivel a „kapcsolattartás" végig dr. Vásárhelyi Katalin kezében volt - elmaradt. Sőt, az építkezéssel is csúszott a Dóm Rt., ezért május elseje helyett csak július 8-án nyílt meg a szálloda. (Nagy veszteség volt ez a két hónap kiesés. Ezért szerették volna Molnárék, hogy erre az évre csökkentsék a 35 milliót.)
Időközben elmúlt a Horn Szekeres és a többi szocialista politikus lakásépítkezését firtató halovány sajtóérdeklődés, Vásárhelyi Katalin is lepasszolta vállalatát, a tavaszi képviselői vagyonbevallásban pedig egy szinte puritán családot mutatott ki Szekeres Imre, tehát semmi akadálya nem lehetett, hogy az eredeti terv szerint ötven százalékban tulajdonos legyen a politikus családja is, és neje ismét betöltse az ügyvezető igazgatói posztot. De a tőkebefektetést nem kapkodták el, és Katalin asszonyra is várni kellett, aki azt mondta: előbb még felveszi a végkielégítést előző munkahelyéről, tehát nem állhat gyorsan munkába. Végül július 28-án módosították a társasági szerződést, és Vásárhelyi Katalin alkalmazotti ügyvezető igazgató lett az Universum YH. Kft.-nél, majd október elsejétől átvette a pénzügyek kezelését. (Az év elejétől pedig a MEVI Rt.-től az Universum Y.H. Kft.-hez „vándoroltak" azon eszközök, amelyekről a Magyar Demokrata 1998. március 19-i számában írtunk részletesen.)
Érdekes helyzet állott elő, hiszen néhány írásban rögzített megállapodás mellett, főleg az gentleman’s agreement biztosította a két család eredeti tervének - a hostel közös tulajdonlása - megvalósulását. Bár Molnárék eddig nem jutottak volna el a Szekeres-család kapcsolatai nélkül, de nem tudhatták meddig ragyog magasan partnerük politikai csillaga, tehát érdekük volt a végleges, hosszú távú szerződés megkötése. (Az eszükbe sem jutott, hogy ne bízzanak benne.) Szekereséknek is el kellett gondolkozniuk azon, hogy egy esetleges választási vereség után is tudnának-e majd szállodatulajdonosokká válni - és bízhatnak-e továbbra is Molnárék szavában, ugyanis az Universum Y.H. Kft-ben végül is nem voltak tulajdonosok. Ezért találkozásaik alkalmával Szekeres Imre nem is mulasztotta el a maga humoros módján emlegetni, hogy semmilyen szállodát sem örökölnek gyermekei, ha Molnárékat véletlenül elüti egy villamos.
A Marco Polo pedig beváltotta reményeiket, hiszen sok vendéget tudtak ide szervezni Molnárék. Az addigi helyzet váratlanul, november 16-án változott meg, amikor Szekeresék magukhoz hívták Molnárékat néhány percre, mert rohanniuk kellett a NATO népszavazás sajtótájékoztatójára. Ekkor tették Molnárék elé a rövid távú - a csak 1997-re vonatkozó - szerződést, amelyben figyelembe vették, hogy lerövidült számukra a szezon és csupán 20 millió Ft. + Áfa bérleti díjat kellett volna fizetniük. Azzal indokolták a sietséget, hogy az Ernitus Kft.-nek igazolnia kell a Postabanknál a bérleti díj csökkentését. Közölték, hogy most már becsszóra elkészül a végleges, a vásárlási opció részleteit is kifejtő hosszú távú szerződés, de addig is... Mivel az Ernitussal csak Vásárhelyi Katalin tartotta a kapcsolatot, valamint bíztak Szekeres Imrében - Molnárék elfogadták az indoklást.
Egy meglepő volt csupán a szerződésben, aminek a rendelkezésükre álló néhány percben Molnárék nem szenteltek elég figyelmet: az iratot antedatálták, hiszen 1997. június 15. dátumot írtak rá. A másik eléjük tett dokumentumon, az Universum YH. Kft. új társasági szerződésén azonban már igen megütköztek. A tulajdoni arányok ugyanis nem az egyszer időlegesen már megvalósult, és addigi megállapodásaik szerinti fele-fele arányban szerepeltek, hanem a cégben dr. Vásárhelyi Katalinnak ugyanúgy 75%-os részesedése lett volna, miként újabb szóbeli megállapodásuk értelmében az egyszer majd birtokolandó szállodában. (Időközben ugyanis Molnárék lemondtak a számukra kedvezőbb tulajdoni hányadról, mert - elmondásuk szerint - ezzel akarták elismerni Szekeresék kapcsolatrendszerének hasznosságát.) Azért nem írták alá, mert átvillant agyukon, hogy ez esetben a többségi tulajdonos akár ki is zárhatja őket az üzletből. Kérték, hogy aláírás előtt jogi szakértőjük átnézhesse. Ekkor érte őket a következő meglepetés: Szekeresék nem adták ki kezükből a szerződést. Tisztázó beszélgetésre nem maradt idő, a politikusnak jelenése volt.
Pedig már az antedatálás is elégnek bizonyult az elkövetkezendőkhöz. Ha ugyanis a valódi, a novemberi dátum szerepel rajta, akkor már az ügyvezetőnek, Vásárhelyi Katalinnak kellett volna aláírnia az egyértelműen előnytelen szerződést...
Mindenesetre a Szekeres-agytröszt továbbra is jól működött, és ha nem sikerült egy váratlan lépéssel megszerezni a kétharmadot, olyat találtak ki, amivel idővel az egészet birtokolhatják. Dr. Vásárhelyi Katalin hamarosan (november 30.) új céget alapított, az Argonat kft.-t, amelynek a székhelyeként a Marco Polo lett bejelentve, és tevékenysége megegyezett az Universuméval. (Ekkor dr. Vásárhelyi Katalin elkövetetett egy olyan hibát, ami egyesek szerint közokirat-hamisításnak minősül: aláírta ugyanis, hogy nem áll fenn összeférhetetlenség, ugyanakkor egy személy nem lehet egyszerre két azonos profilú cég vezetője.) Egyúttal azok az „eszközök" - amelyek tavasszal bekerültek az Universumba - Katalin asszony intézkedései nyomán elkezdték vándorútjukat az Argonatba és az Ernitusba.
Természetesen Molnárék minderről mit sem tudtak, hiszen néhány nap múlva már külföldön vettek részt egy szakkiállításon, ahonnan Molnárné Papp Judit betegen érkezett haza és sokáig az ágyat nyomta. Közben az új szerződés értelmében az első részlet határideje november végén lejárt (amikor Molnárék még külföldön voltak), végül az Ernitus december 6-ra módosított. (Erről Vásárhelyi Katalin, csak egy hét késéssel értesíti Molnárékat.) Közben Molnárék a végleges hosszú távú szerződést sürgetik, Szekeresék pedig azt, hogy minél hamarabb fizessenek.
December elején Molnárék már több fenyegető telefont kaptak, később felfigyeltek arra is, hogy a szálloda bejáratával szemben egy gépkocsiból fényképeket készítenek az ott megforduló személyekről. Először december 16-én tesznek bejelentést a rendőrségnek, majd január közepéig még kétszer kényszerülnek erre a lépésre.
December 12-én viszont egy olyan alaposan előkészített „akcióra" került sor, amelyet nem védhettek a még mindig gyanútlan Molnárék. Hazafelé menet dr. Vásárhelyi Katalin szólt a személyzetnek, hogy nemsokára kapnak egy faxot, ne lepődjenek meg, hanem csinálják azt, ami abban áll. Este néhány perccel hét óra előtt meg is érkezett a fax. Az Ernitus ügyvezetője, Juhászné Fancsali Mária küldte Szekszárdról, (ő pénteken ilyen sokáig szokott dolgozni) és az éppen bent tartózkodó két recepciósnak a nevére szólt. (Ebből az világos, hogy a hölgy kiváló távolbalátó képességgel is rendelkezett.) A fax arról szólt, hogy az elmaradt bérleti díj fejében az Ernitus érvényesíti zálogjogát a hotelben található ingóságokra és készpénzre. Pontosan hétkor meg is érkeztek egy őrző védő cég emberei, akik ettől kezdve szemmel tartották a szállodát, nehogy Molnárék elvigyék a berendezési tárgyakat...
Másnap reggel Szekeres Imre jelentkezett telefonon és sajnálkozva közölte, hogy nem tudta megakadályozni a történteket, tehát fizetni kell. Molnár azt válaszolta, hogy amíg nincs hosszú távú szerződés, addig nem fizetnek, különben is bérleti díj irreálisan magas, éppen kétszerese a szokásosnak, amit csak abban a konstrukcióban van értelme fizetni, aminek értelmében nyolc-kilenc év múlva megvehetik a szállodát. Szekeres először azt kérte bízzon benne, mert ha fizetnek, ő garantálja a hosszú távú szerződést. (Érdekes ez a bizalomra való apellálási hajlam. Még 1994. áprilisában készítettem Szekeres úrral interjút, amelyben választási programjuk megvalósulására garanciát ugyan nem tudott adni, de azért bizalmat várt el a társadalomtól.) Majd, miután Molnár ennek már nem dőlt be, a politikus kifejtette, hogy akkor is erkölcsi kötelessége lenne fizetnie, ha nem lesz hosszú távú szerződés. Molnár leszögezte, hogy utolsó ajánlata: a húsz millió és a szerződés egyidejű cseréje. Erre Szekeres lecsapta a telefont.
A Molnár-család ügyvédhez fordult, és a december 15-i eredménytelen egyeztető tárgyaláson (ahol az Ernitust a Dóm Rt. vezérigazgatója, Juhász József képviselte) Molnárék visszahívták Vásárhelyi Katalint az ügyvezetői igazgatói beosztásból. (Ennek ellenére a hölgy másnap még Universum ügyvezetőjeként ír alá, amikor saját tárgyi eszközeinek adásvételét intézi. Ekkor derült csak ki Molnárék számára hogy Vásárhelyi Katalinnak új cége van, ugyanis utána néztek a cégbíróságon, annak a számukra ismeretlen Argonat Kft.-nek, amelyik pénzt utalt nekik...)
Ezután úgy felgyorsultak és megszaporodtak az események, hogy részletes leírásukra hely hiányában nincs lehetőségem, de annak mindannyian örülhetünk, hogy egy szűk körben stílusváltás történt. Feltehetően a Szekeres név hatására, de felfüggesztetett az a régi szokás, hogy a decemberi „két ünnep között" és közvetlen utána nemigen akaródzik dolgozni, különösen a hivatalokban. Az Ernitus kéri a VII. kerületi önkormányzattól, az Universum működési engedélyének visszavonását a szerződés (mármint az antedatáltatott) lejártára hivatkozva. És láss csodát, január első munkanapján már meg is érkezik a máskor igen komótos önkormányzat felszólítása, hogy szerződésszegőnek tekintik az Universum Y.H. Kft-t. De nem csak ők ilyen szorgalmasak, hanem azok a szolgáltató cégek is (gáz, víz, villany, telefon), amelyekhez az Ernitus nem továbbítja az Universum által fizetett díjakat, és már napokon belül kikapcsolással fenyegetnek. A cégek befizetést az Universumtól nem fogadnak el. Az Elektromos Művek január 12-én még bevételezi az első részletet, de két nap múlva a következőt már nem, sőt az elsőt is visszautalta téves befizetés címén. A Fővárosi Gázműveknél pedig Csallóközi Zoltán igazgató vonta magához az ügyet. Rövidesen még telefonálni sem lehetett az épületből a Matáv „jóindulata" következtében. Így működik tehát a „piacgazdaság" a rendszerváltás kilencedik évében hazánk fővárosában...
De még humorosnak tartható események is történtek - stílszerűen szilveszterkor. A személyzet és a vendégek már az esti mulatságra készültek, amikor délben leltározni szeretett volna az Ernitus két munkatársa. Szakmai segítségül az Őrmester Kft. 15 izmos szakemberét is magukkal vitték. Mivel hasonló trükkel foglaltak már el ingatlanokat, Molnárék kihívták a rendőröket, akik akkor még segítettek. (Egy második alkalommal már nem. Ugyanis azért nem léptek fel az Argonat ellen, mert az még bejegyzés alatt álló cég. Több, mint átlátszó, hiszen köztudott, hogy attól még működhet...) Az Ernitus alkalmazottak egyébként még késő este, 23 órakor is visszatértek, mert nem akarták az óévet egy kis leltározás nélkül elbúcsúztatni. Majd azzal akarták kezdeni is másnap, elsején reggel kilenckor is...
Január 5-én aztán Molnárék beadták a szocialista vezetésű VII. kerületi önkormányzathoz a hosszú távú szerződésre hivatkozó birtokvédelmi kérelmüket. Az önkormányzat viszont már az Ernitus korábbi (!) ellenkeresete alapján indította meg a tárgyalást. Mint később kiderült, ezt úgy tudták produkálni, hogy a január 6-án keletkezett (antedatált?) Ernitus-iratot maga a kerület jegyzője vette át január 12-én (ugyanis ott ilyen szorgalmas, mindennel foglalkozó jegyző dolgozik, bár kissé felszínesen, mert aláírása és a dátumbélyegző hiányzott az iratról), míg Molnárék kérelme - hiába volt ötödikei pecsétes érkeztetett példányuk - hosszú bolyongás után csak 13-án került illetékes kezekbe. Az már csak hab az erzsébetvárosi tortán, hogy az önkormányzat már a tárgyalás előtt elkészítette az aláírandó jegyzőkönyvet.
Bár Molnárék minden lehetséges módon próbáltak védekezni (a bíróság beadványukra fel is függeszti a szállodának az önkormányzat részéről január végén az Ernitus birtokába adást elrendelő határozatát), de az Ernitus és a kerületi jegyző koordinációja elég erősnek bizonyult. A hivatalnok élt azon jogával, hogy egy kereskedelmi egységet egy alkalommal három hónapra bezárathat, amire február 2-án került sor.
A kiebrudalt Molnárék közeli ismerősük segítségével megismerkedtek egy jelenleg nem a sajtóban dolgozó újságíróval, aki igyekezett segíteni, és több aktív kollegáját kommendálta a pórul járt házaspárhoz. Ekkor ismét falakba ütköztek Molnárék, immár az újságírókkal együtt. Először az a napilap nem közölte K. A. írását, amelyik egyszer már megégette magát Szekeresné ügyeit firtató cikkével, aztán egy másik - ellenzékinek minősülő - napilap adta vissza. B.I. cikkét pedig saját - „függetlenségére" oly büszke - hetilapja nem hozta le, de ez már állítólag Szekeresék közbenjárására történt. Mások (pl. A. Z., D.I.) is írtak sehol meg nem jelenhető cikkeket, amelyek február végén eljutottak sok ellenzéki képviselőhöz is. De az ellenzéki politikusok meg sem mukkantak az akkor még működő parlamentben - amit egyesek a történetben szereplő bankkal való jó kapcsolatukkal magyaráznak.
A történetről - egy közös ismerőstől - egyébként már 1996 tavaszán hallottam és idén február végén magam is megkaptam a dokumentumokat (és főleg a pezsgőt, mert igazam lett a végkifejletet illetően) és beszélhettem Molnárékkal. Magam három főszerkesztő visszautasítása után adtam le első, a témával foglalkozó cikkemet a Magyar Demokratának, bár sorozatomban már március 12-én utaltam az eseményre, de akkor még nevek nélkül. Aznap a Kacsa lehozott egy olyan dezinformatív cikket, amely - hangzatos címe ellenére - egyértelműen Szekeresék mosdatása volt. Erről árulkodott, hogy az ott közölt dokumentum csak az ellenérdekelt féltől kerülhetett az újsághoz, hiszen Molnárék nem rendelkeznek vele. Végül a március 19-i számban kezdtem publikálni a Szekeres-sagát. Bár néhány cikk megfordult az ÉS-ben is, csak március 20-án jelent meg végre ott is egy olyan kiváló összefoglaló, amivel már a főszerkesztő is elégedett volt. (Ennek köszönhetően itt most egyes részleteket elhagyhattam.)
Az ÉS összefoglalása után már nem lehetett az ügyet (teljesen) elhallgatni. A Kovács-Tarnói párost Pulitzer díjuk után behívták a Nap-keltébe, ahol volt egy félénk mondat legújabb művükről is. Március 24-én már a Világgazdaság is nekibátorodott, és hírt adott arról, hogy a rendőrség visszautasította a Szekeresné elleni nyomozást köz- és magánokirat-hamisítás miatt. Másnap már a Magyar Hírlap egy publicisztikája is foglalkozott a témával, a Magyar Demokratában megjelent a következő cikk, sőt a Mancs is nekibátorodott egy rövid hír erejéig. (Ebből kiderült, hogy Szekeres nem válaszolt megkeresésükre.) De az ÉS-ben 27-én lehozták Szekeres Imre válaszát. A frakciótulajdonos a jereváni rádió híreihez hasonlította az ÉS cikkét, sajnálkozott, hogy nem kérdezték meg előtte, és megjegyezte. „ez az általam eddig becsült orgánum a Kacsához és a Magyar Demokratához csatlakozik az ellenem indított politikai célú lejárató kampányban." (Ezzel el is árulta a „kacsázás" célját: lejáratni a többi lapot.) De hát ő ne tudná, hogy egy politikussal szembeni bármilyen kritika eleve politikai dimenziót kap? Azzal viszont ezt a lapot nem vádolhatja, hogy nem volt kíváncsi ellenérveire. Hetek óta íróasztalán van a Magyar Demokrata interjú kérelme is...
A Népszabadságban is megjelent az első Szekeres-cikk Eörsi István tollából (március 28.), bár a kétfrontos harc jegyében található benne egy Fidesszel és a hozzá közel álló lappal szembeni oldalvágás is. Az SZDSZ egyre erősödő érdeklődését mutatja, hogy a szombati Népszava is beszámolt az előző napi bírósági döntésről. Tudniillik most folytatódott a birtokháborítás per. A VII. kerületi önkormányzat megint kitett magáért, ugyanis nem juttatta el az iratokat, a független magyar bíróság pedig elnapolta a tárgyalást. A választások utánra...
Ez történt lapzártáig. Természetesen várható a visszacsapás. Meg a személyre szabott kellemetlenkedés. Bár villamos még nem ütötte el Molnárékat, az APEH már napok óta vizsgálgatja az Universum Kft. iratait. (Szeretettel várom én is őket.)
Már csak egy kérdésre nem kaptunk választ. Mostanában tervezik aláírni a pártok a választásokra vonatkozó etikai kódexet. Az MSZP részéről vajon kampányának vezetője, Szekeres Imre vesz részt ezen az aktuson?
rezsö
A protapopov az nem a soknevü, csak szeretnéd, ezt én eskü alatt vallom. Te viszont Kecskének születtél. Ezt viszont F.G. vel már annak idején megtárgyaltátok.
A cikk úgy ahogy van aljas, s azért nem vette át senki, mert nem akarnak sajtó és rágalmazási pert a nyakukba. Ezt viszont a Budapest-Frankfurt-New York csatornán kaptam.
Savanyú a szölö?
én csak nemrég mondtam le a narancs-listát, de a rezső féle dologra nem emléxem. Hogy szó volt róla, arra igen, arra is, hogy a Kovács "szivatta kicsit a rezsőt", de hogy magyarázat...???
Segíts ki, lécci, nem tudom, mire gondolsz.
Pepin!
Már nem járatom a narancs-listát, nem vagyok kíváncsi kb. 20 hiperaktív ember felszínes és ostoba ömlengéseire napi 100 levélben cserében azért, hogy néha elcsípjek valami hasznos infót. Szóval: megosztanád?
Trebitsch! NyZ!
Rezső egy pár héttel ezelőtt arról beszélt az Olvírban, hogy van egy érdekes anyaga Szekeresről, amit senki nem akar leközölni. Végül elvitte az ÉS-hez, ahol azt mondták, hogy nekik is van egy hasonló anyaguk, de majd visszatérnek rá.
A két írás közötti kísérteties hasonlóságot én abban látom, hogy valószínűleg ugyanaz lehetett a forrás: Molnárné. (De az is lehet, hogy a Tarnói-Kovács páros merített rezső anyagából, vagy fordítva).
Egyébként rezső két napja nem jelentkezett. Még nem kezdek el aggódni.
NyZ!
Az algoritmus nem ismert, valami gebasz van a szoftverrel.
egyetértünk: az a fontos, hogy végre megjelent a cikk, nem annyira a megjelenés körülményei. Azért annyit halkan megjegyeznék, hogy ekkora cikket nem megmutatni szokás, hanem odaadni, viszont nem szóról szóra azonos. Csak ugyanarról szól, ugyanazokkal a tényekkel, és ez még tényleg nem jelent semmit. Többen is megírhatják ugyanazt, egymás után többször is.
A lemondás az tényleg vágyálom, ahogy az is, hogy a patkó akármelyik felén ülnek disznólkodók, álljanak fel, ha kiderül róluk.
Mellesleg pillanatnyilag ez senkit nem érdekel. El fog sikkadni a bajai hangzavarban.
Amott is (Baja,13...) is válaszoltam Neked.
A körbe-próbálkozás alatt azt értem, hogy valaki több helyre juttatta el az anyagot, hátha lejön valahol. Két helyről tudhatunk, rezső és az ÉS.
Ha nem így volt, akkor az egyik lehetőség tényleg az, hogy rezső a Tarnói Gizella, a másik az, hogy a Kovács Zoltán a rezső, a harmadik az, hogy mikor rezső megmutatta Kovács Zoltánnak az anyagot, akkor Kovács a bajuszába rejtett kamerával felvette, s biztos van még pár blőd lehetőség. Sőt, ha klasszikus valószínűségi mezőről van szó, akkor a Tarnói is lehet rezső, nem csak a rezső Tarnói.
Persze ez az egész az eset súlyához képest méltatlan hülyéskedés. Civilizált országokban bár fordultak elő ennél nagyobb panamák is, de általában kevesebb is elég volt egy politikus bukásához. Persze az aktuálpolitikai érdekek ott is megszabták az esemény, mármint a bukás bekövetkeztének időpontját. Szép lett volna erről az egész ügyről évekkel ezelőtt, amikor történtek a dolgok, olvasni!
Gondolom persze, hogy Te is tiszta közéletet szeretnél látni, függetlenül az érintettek pártállásától, s attól, hogy a disznóság idején a parlamenti patkó mely részén ül - de ez tényleg vágyálom!
Mi lehet az oka annak, hogy a legutóbbi ÉS-ben rezsőével szinte szóról szóra azonos cikket olvashatunk Kovács Zoltán és Tarnói Gizella neve alatt? Valaki körbe-próbálkozott? Ki?
Diolen Kedves! Mi az algoritmusa a törzsvendéggé válásnak? Nem csinálok belőle kabinet-kérdést, de láttam 1 hozzászólásos törzsvendéget, és 200 fölitti új vendéget is.
még valami. Azt gondoltam, hogy ez a Kecskés jó kis író lehet és megtudom, hogy hol olvashatom azt a cikkét amiben Boros Péter vállalkozásait írja meg 1993-ban. Mert azt is elolvastam volna, a Schamsula és Széles Gábor leleplezése mellett. De mondom, szarok én rátok meg vagyok nélkületek.
Tegnap már írtam, de eltűnt a beírásom. mi a francba tenyereltem? Itt van, amit írtam:
rezső! Ki az a Kecskés? Zavarosan ír. Ez valami Magyar Fórum cikk?
köszönöm a választ
protapopov
mi a franctól hördült fel mindenki? Pepin! Ha már volt ilyen néven valaki bejelentkezve, akkor hogyan engedett be engem a gép?
Egyébként pedig le vagytok szarva, játszatok tovább magatok. Meg vagyok anélkül, hogy tudnám ki az a Kecskés.
Ennek a topicnak a témájáról szól az Élet és Irodalom legfrissebb számának a riportja.
Péntektôl (III.27.-tôl) a web-változat online is olvasható a következô címen:
http://es.westel900.net/
Ha nem akarsz "cseszegetni", akkor miért teszed? És nem csak itt, hanem az olvirban is, ahol kioktatsz a polgár kurázsiról.
Megírtam, hogy H. urat nem tartom olyan kulcsszereplőnek, hogy névvel szerepeltessem.
Bár valószínűleg akkor is eladták volna az épületet, ha nem Szekeres áll az ügylet háta mögött. Legfeljebb nem ilyen símán, gyorsan, és nem lehetett volna lealkudni a vételárból. De ez nemcsak H.-tól függött. Viselkedését ennek ellenére szimptomatikusnak tartom, ezért emeltem ki a címben mondatát. Ezért szerepét sem hagyhattam ki.
De más nevet és vállalatot sem adtam meg, mert a fő vonulat szempontjából nem releváns. Különben is ott a végén, hogy folyt. köv.
Ha magánlellegű érdeklődésed van, kérlek jelentkezz emilen. H. et.-úr nevét nem tartom ugyanis közérdekűnek.
Rezső!
Nem értelek. Tetszett az írásod és nem is találtam zavarosnak. Hogy miért érdekel, ki az a H. úr, annak részben személyes okai vannak. Mellesleg: a korrupcióhoz (na jó, fogalmazzunk diplomatikusabban: a kapcsolati tőke kiaknázásához) két ember kell. A történetben mindenki mást teljes névvel szerepeltetsz, miért pont azt az egy pasast nem?
Mintha egy pár héttel ezelőtt az internetes tényfeltáró újságírásról beszélgettünk volna, szerintem elég nagy egyetértésben. Miért gondolod, hogy most meg cseszegetni akarlak?
Éppen nemrég készítettem el saját olvír archívumomat/válogatásomat.
Ennek fényében:
Kedves Protapopov et.: Nem túl szép dolog ez. Egyrészt igaza van Pirítósnak, ismert betűk sorjáznak. Egymás után. Csak el kell olvasni. Nem hinném, hogy megerőltető lenne ez egy tanult embernek.
Rezső: Korábban már szó volt róla, ez a szoft Nyírőtől függetlenül, részrehajlás nélkül osztogatja a törzsvendég státuszt.
Egyébként nem biztos, hogy a kollég nem ismeri Székely Kecskés Jánost.
Nézd csak meg az én "státuszomat", na, mit látsz? Most mondjam azt, hogy engem meg utál ez a Nyírő, mert antialkoholista és emiatt nem akar előléptetni :)))) - pedig nem is tudom, hogy milyen előnyöm származna belőle...
G.R. sztrovacsek, Egy Pofa Sörért bármikor számíthatsz rám orosz hadikifelyezések ferdítése alkalmával :)))) Ja za Mir! (i za Pivo)
Megtiszteltetésnek tartom hogy a soknevűek egyike most protaakármi néven első jelentkezését rögtön szerény személyemnek „szentelte". Azon viszont nem csodálkozom, hogy a lista fővédnöke Nyírő András T. Igazgatóság rögtön megadta neki a törzsvendég elnevezést. Bizonyára tudta kiről van szó...
Node, ha már engem ismer, akkor bizonyára mindent tud. Csak azt nem, hogy ki a Kecskés. Egyébként fogalmam sincs. Bizonyára valami újságírói nick name lehet. Én már így kaptam. Gondoltam Nektek is érdekes lehet.
Tényleg zavaros írás. Az egyik hölgyet többnyire Vásárhelyi Katalinnak, de egy helyütt Máriának írja. Ez valószínűleg megzavarta protaizét is.
A HVG színvonalát nem is érheti el, hiszen ez az újság is befogja a szemét és fülét is, ha Szekeres et. ügyeiről hall. Amelyik lap pedig mindig pontosan tudja meddig mehet el, prosperálni is fog mindig. Ha meg esetleg meginog Sz. et., akkor majd nekilódul és behozza lemaradását. A szokott színvonalán.
Kedves provokáló. Természetesen H. úrnak is van becsületes, mindenki előtt vállalt neve. Ha már így rákényszerítesz, hogy bevalljam értesülésem, megmondom: Diolen Mobinak hívják. Csak hát ez a zavaros cikk valami miatt nem azt látta legfontosabbnak, hogy egy beosztott figurát lejárasson. De az a szerencse, hogy Te nem afféle hotmailek mögé bújó fajta vagy, hanem mindig mindent nyíltan vállalsz. Nem is lehet ez másképp, ugyanis akkor miképpen várhatnád el ezt másoktól?
Ne haragudj, hogy a nagy érzékeny orosz lelkedbe gázoltam. Az előítéletek tudod...
Felétek szokás volt egy pár éve, hogy ha valaki kellemetlenkedett a pártnak, akkor "zavarosnak" lett nyilvánítva. És ha egy zavaros hülye mondja, akkor ugyebár amit mond az is... Ez tévesztett meg.
Ha te nem így gondoltad, akkor bocs.
Doszvidányija!
Nye vojna!
U.i: Csak hogy a parasztságomat mentegessem. Ha nem akarjuk, hogy beleugassanak a személyes leveleinkbe e-mail-t szoktunk egymásnak küldeni. Ez is megtévesztett. Bocs.
G.R.
Neked meg mi a túró bajod van? Mért nem mondhatom a saját véleményem? Te vagy a csősz? Szerintem az a Kecskés zavarosan ír. És kész. Megkérdeztem, hogy ki az? Te vagy az ügyvédje, vagy mi a franc? Nem is tőled kérdeztem, mi a szart akaszkodsz belém?
protapopov
G.R.
Neked meg mi a túró bajod van? Mért nem mondhatom a saját véleményem? Te vagy a csősz? Szerintem az a Kecskés zavarosan ír. És kész. Megkérdeztem, hogy ki az? Te vagy az ügyvédje, vagy mi a franc? Nem is tőled kérdeztem, mi a szart akaszkodsz belém?
protapopov
Miért G.R., mondtam én, hogy nem igaz?
Szerintem csak azt mondtam, hogy zavarosan ír a pali.
Akkor neked is egy kérdés. Te csak írsz, olvasni nem tudsz?
