A pneumatikus peremező eléggé gépinek tűnik... És igen, korábbi kérdésedre visszatérve,ma is van, aki a tüzelőajtón bemászik, ha kell, mert pl. lángboltot építeni másként nem lehet.
Te komoly gépesítésnek neveznéd a görgős csősajtolót, vagy a hegesztőpisztolyt? Nem hiszem, hogy mióta utoljára láttam ilyet a tűzszekrényajtó külső oldaláról, mint tanuló, aki adogatta ezeket az eszközöket, sokat fejlődött volna a magyar gyakorlat ebben a tekintetben...
Vagy történt valami fejlődés az elmúlt kb. 30 évben, amiről még nem tudok?
Pedig a hozzászólásaid alapján külső-vasutas lehetsz...
Az agyonszabályozott vasúton a kézi homokoló berendezés működtetése is szabályozva van. Hadd ne idézzek most szó szerint, de a lényege, hogy a kézi homokoló berendezést a kerékperdülés megelőzésére kell használni. A megperdült kerék alá kézi működtetéssel homokolni tilos! A kerékperdülést a vonóerő csökkentésével kell megszüntetni. A homokolót még egy esetben kell használni...
Szerintem sem kellene jobban értened ezekhez a dolgokhoz azoknál, akik több évtizede nap mint nap ezt csinálják!
Igazad van a gőzmozdony kezelését illetően, nagyjából én is erre akartam kilyukadni. A kompaund mozdonyok indítóberendezéseiről is írnak részletesen a szakirodalomban. Arról viszont nem, hogy ezeknek a mozdonyoknak tartozéka volt a másfél-kétméteres acélrúd, és arról sem, hogy ezzel mit és hogyan kell csinálni...
Hogy mindenki tudja, miről van szó, ajánlom figyelmükbe Beles Lajos-Francz József: Fejezetek a dombóvári fűtőházak történetéből c. könyv 144. oldalán található történetet.
Ezt a hozzászólásod nem értem! Abból, hogy érzékeltetni szeretném, mekkora egy tűzszekrény, ahová be kell bújni, be kell vinni a szerszámokat, úgy kell használni a stekklámpát, hogy ne égessen meg, ne világítson a szemedbe, de mégis lásd, hogy mit csinálsz, Te arra következtetsz, hogy nem láttam ilyet? Nos, nem egyszer, és melós ruhában. A többit a fantáziádra bízom...
Azért azt nem tartanám oktalanságnak hogy a "szakértői" véleményeket azok tegyék akik utaztak gépen és vagy üzemeltettek.És nem a "nosziban" 300 métert.A kézifékes közlekedésről pedig jó lenne halgatni, pláne rossz légszivattyúval való vonat továbitásról.
Nem is azt írtam hogy a rozsdától bármilyen anyag elhajlik,hanem azt hogy a rozsdásodás folytán az anyag megdagad és ha nincs hova tágulnia akkor befelé tágul vagy szétnyomja a kerék abroncsot(mivel nem az abroncs ment szét ezért befelé fog tágulni és össze roppantja a küllőzetet ami először úgy néz ki mintha meghajolna aztán el is törik)de messzemenő következtetéseket nem akarok levonni mert mostanában nem láttam de tíz éve még semmi baja nem volt és azóta nem futott túl sok kilométert,úgyhogy csak valami ilyesmi történhetett vele.
Nem, ez a kép a túlhevítő csövek beszerelését ábrázolja, valóban a füstszekrényben.
A vitatott csövek a tűzcsövek és a burokfüstcsövek peremezése a füstszekrény-csőfalba és a tűzszekrénycsőfalba. Egyébként pár éve láttam Istvántelken, ott sem kézi szerszámmal csinálták, hanem levegős eszközzel.
Egyébként a magam részéről semmi bajom sem volna azzal, ha a mai technikákat (amik mondjuk 100 éve még nem álltak rendelkezésre) felhasználnánk a gőzmozdonyjavítás során - mint ahogy azt időnként meg is teszik. Miért ne? A lényeg, hogy a mozdony jellemzőit, kezelését ne változtassa meg, legalábbis nem látható formában. Nem látom problémának, ha egy mozdony, ami világéletében szegecselt kazánnal szolgált, új kazánt kapna, amit csak hegesztett kivitelben tudnak legyártani.
szoz-nak írom:
lehet, hogy a mai világban már kevesen tudnak kezelni gőzmozdonyt, illetve a régi technikákat, de biztos vagyok benne, hogy most is akad olyan ember (és ha a jövőben lehetőség lenne rá, ezután is akadna!), aki tisztán kétnyomásos fékkel meg tud állni vízdarunál. Kevesen, igaz. De mindent meg lehet tanulni, csak szándék kell hozzá, meg persze nem ártanak jó oktatók.
Viszont szeretném megemlíteni, hogy a '90-es években a Nosztalgiánál szolgáló számos mozdonyvezetőtől sikerült elcsípnem szakmai fogásokat. De ezek mellett van sok olyan dolog, ami a gyakorlati üzemeltetés során a saját tapasztalataim alapján alakult ki bennem. És ezek nincsenek leírva a könyvekben. Vagy akár olyan is akad, ami le van írva, de ellentétes azzal a módszerrel, ahogy nekem - bizonyos üzemi körülmények között - bevált.
Tehát szögezzük le: a gőzmozdony kezelése, JÓ kezelése nem könnyű feladat, de nem is lehetetlen megtanulni!
>asszem Törökfái állomáson láttam ilyen fölíratot..., én meg azt nem tudtam, hogy az Salgótarján.
Ha nem volt ráírva, akkor nem biztos, hogy Salgótarján.
Végigfutottam a sínekről készült felvételeim, találtam egy T A feliratút, a teljes szövege
BELVAI (vagy BELVAL) 1951 48 3 (vagy 9) T A.
(Akkor még nem hallottam a sínfelirat fényképező technikát, hogy végig kell kenni friss fűvel, akkor jobban látszik a felirat :-)
Ezt 1990 július 20-án fényképeztem, Kisbéren.
Érdekes volt a többi sín kép is: a modern diósgyőri sinek mind Martin acélok (M A), de a XIX. - XX. század fordulóján gyártottak Bessemer acél sínt (B A), is, a resicai sínek viszont mind Bessemer acélok, amikről képem van.
Csak mielőtt itt valaki komoly gépesítésről álmodozna, győzz meg minket arról, hogy például az említett Gyöngyi tűzszekrénye nagyságrendileg milyen viszonyban van egy komfort nélküli kutyaóllal?
Mond, te már láttál csövezési munkát gőzmozdonykazánon? Mer a hozzászólásaidból úgy tűnik, hogy nem.
És azért 424-es van ilyen túlnyomó többségben, mert amikor már megkezdődött a járműmegőrzés, már az alant említett típusracionalizás már csak a 424-esek kiállítására, megőrzésére volt mód.
Másik nagy különbség, hogy a gőzmozdonyok, mint ipari műemlékek nem álltak nagy becsben az akkori Magyarországon, hiszen mind abban az átkos rendszerben születtek, amikor a reakciósok voltak az urak! A 424-es meg egyenesen a Horthy-fiú vezérigazgatósága alatt...
Tudod, ha hamis közhelyek mantrázása helyett gondolkodnál, akkor rájönnél, hogy a megőrzött nagy szerkocsis gőzmozdonyok többsége - 424-es... (16 db)
Szerintem egy jóval korábbi. Az akkor említett mozdonyt nem széthordták, mint Szolnokon a 403-ast, hanem, ahogy emléxem, jóval korábban, házon belül szétvágták. Talán Imre jobban emléxik nálam arra, hogy az melyik mozdony volt.
Lányi Ernő bácsi mesélt egy történetet, hogy mikor a múzeum igazgatója meghallotta, hogy egy védett gőzmozdonyt szétvágtak, azt mondta: "Egy gonddal kevesebb!"
>Ez a különbség az említett ország, és a mi országunk között.
Ha csak ennyi volna, nagyon jól állnánk! :-)
Másik nagy különbség, hogy a gőzmozdonyok, mint ipari műemlékek nem álltak nagy becsben az akkori Magyarországon, hiszen mind abban az átkos rendszerben születtek, amikor a reakciósok voltak az urak! A 424-es meg egyenesen a Horthy-fiú vezérigazgatósága alatt...
Lányi Ernő bácsi mesélt egy történetet, hogy mikor a múzeum igazgatója meghallotta, hogy egy védett gőzmozdonyt szétvágtak, azt mondta: "Egy gonddal kevesebb!"
A helyzet a MÁV-nál még fokozódott is, kirámoltak minden rezet az első V63-asokból, szétvágtak egy megőrzésre szánt M28-ast, valószínűleg az eladható rézért, és hagyták széthordani a GySEV-es gőzmozdonyt...
