Ha a puszta számokat nézed valóban olyan mint a CCC. A szintelosztás totál más volt.
Volt ugye az említett 20km lépcső ( tényleg ennyi), aztán volt kb. 20km totál sík a lavedák mentén, de ez mondjuk kanyargott folyamatosan. A maradék meg olyan volt mint a Vadállókővek...Szóval képzelj el 30km fel és 30km le a Vadállóköveken. Megvan? Madeira Ultra Trail! Beszámoló készül. Képek is lesznek. Fotóztam csomót.
Jó kis képek lettek, visszaadják a verseny hangulatát, köszi a fotózást! (Ha egyszer, a távoli jövőben :o) blogírásra adnám a fejem, felhasználhatom őket?)
Köszönöm a gratulákat, én tegnap óvatosan futottam, bár az egyenletes tempóra még így se volt esélyem. Időtervem nem volt, a 3. körre az egyenletes körökről szóló álmomat is elengedtem... Az eredménylistát böngészve kiderül, hogy ma az futott jól maratont, aki csak (!) 10 percet lassult a 4. körre az elsőhöz képest. Ez az első 3 lánynak (mindig mondtam, hogy a nők okosabban futnak, lásd még idei terep50/100 eredmények), és a 3. srácnak sikerült csak. Úgyhogy így utólag megveregettem a vállam :o)
És manbonak maximálisan igaza van, ez egy szép, nehéz, de nem extrém pálya, az időjárás volt kegyetlen tegnap. De legalább futottunk könnyen dönthető versenycsúcsokat, ha jövőre ue. útvonal lesz, lesz egy kis extra motiváció az élmezőnynek :o)
Egyből leszögetném, hogy nem a pálya volt nehéz, hanem az időjárás volt túl meleg....
Ezen a körön sokszor sokat futottunk már. A tapasztalatunk szerin ez a meleg és a hozzá tartozó igen magas páratartalom legalább körönként 5-15 percet hozzátett a futóidőkhöz. Ez van. az időjárás mindig olyan amilyen.
Az időkhöz nem fűzök kommentet, szerintem beszédesek. A verseny röviden: Bekezdtem, behaltam... körülmények: nekem a pálya nagyon nehéznek tűnt, persze nemzetközi mércével szinte sík volt, de mellé az időjárás odatette magát, megint megfőttem.
Gratulálok Rékának és Gergőnek, meg mindenkinek, aki csak egy kört is futott.
Na akkor egy tényleg rövidkének szánt beszámoló a Bükki Hegyimaratonról...:)
Először is nagy gratula Csanyának a kiváló eredményhez! És még mi síránkozunk a nagy meleg és a "veszedelmes" új bükki pálya miatt...:)
Mindenesetre szerettem volna bejárni az új útvonalat, de nem volt időm felmenni Miskolcra előtte. Talán akkor kissé komolyabban kezelem, mint a régi pályát. Ott ugyanis az ember letudta az emelkedők jelntős részét féltávig, aztán már szinte csak lefelé futott. Így azon a pályán többször is 3:35 körül futottam a maratont, a tavalyi 52-est pedig 4:35 alatt.
Az új szinttérképet nézegetve azon gondolkoztam, mennyi idő kellhet majd nekem ehhez a körhöz. Nem kicsit optimistán ezt 1 órában határoztam meg. Most már csak derülök ezen...:)
Az első körben valóban vitt magával a tömeg, így meg is lett az 1 óra könnyedén. De ekkor már sejtettem, hogy ez még egyszer nem fog menni. A 2. kör még egész jó lett, 1:03. Itt még reménykedtem. A nagy meleg ellenére voltak felhős időszakok, ezek nélkül hamarabb kifeküdtem volna. A 3. körben már jelentősen lassultam, 1:08-al fejeztem be. Egy ultrás sráccal haladtam ezután, akinek itt még 3 kör volt hátra, míg nekem már csak 1. Bár nem mondtam neki, de úgy éreztem, ha nekem még 3 kört kellene futnom, inkább agyonlövetném magam...:) A 4. kör már a túlélésről szólt, az emelkedők nagy részét gyalogoltam, az 1:18-as köridő mindent elmond...Végül 4:30-al értem célba, és nehezen akartam elhinni, hogy ugyanilyen távon, kb. ugyanilyen szinttel majdenem 1 órával futottam jobbat a régi pályán. Az eredménylistát elnézve nem csak én borultam meg ennyire, az előttem befutó srác 53 perces első körrel és 1:24-es negyedik körrel rendelkezett...
A két frissítőállomás nekem elegendő volt, bár hozzáteszem, hogy én vittem magammal kulacsot is (nem is bántam meg). A pályakijelölés tökéletes volt, minden kiálló kőre és gyökérre került narancs pötty, a kevésbé gyakorlott terepfutóknak ez bizonyára sokat segített. Jólesett a meleg étel is a célban. A pályában nem voltak durva talajviszonyok, én Hoka Bondiban mentem, ami kiváló volt ide, jól csillapított a meredek lejtőkön.
Garatulálok Hivernek, Carlosnak és Vérgergőnek a győzelemhez, és minden teljesítőnek! Sajnálom viszont, hogy a szokásosnál kevesebb résztvevő volt a hosszabb távokon, legalábbis nekem úgy tűnt.
Az én mérésem szerint 43,23 km volt a táv (az 1. kör 11 km-es volt, a többi kb. 10,75)
Akkor egy rövidkének szánt beszámoló a Bükki Hegyimaratonról.
Szoboszló-Debrecen kiindulási pontról vágtunk neki reggel a miskolci útnak 4-en mtb - Széles Zoli kocsijában. Barátnőm - Ildikó, sporttársa - Erzsike, aki élete 1. maratonjára készült (sic!!!), Zoli meg én. Már ekkor érződött, az idő nem lesz hozzánk kíméletes, meleg napra számíthatunk.
A Majális parkban már gyülekeztek a résztvevők, de a derékhad még nem ért oda. Gyorsan átvettük a rajtcsomagot, pár ismerőssel parolázás, Hiverrel megdumáltuk, mi várható - dühöngött benne a versenyláz, bár szerinte nem. :) Mariann az edzőjét kereste :), aki akkor még nem volt látható. Beöltöztünk, bekentem, amit kell, kiraktam, amit nem akartam magammal cipelni :), adtam le frissítést mindkét (0 km, 5km) pontra. Mivel nagyobb tempót szerettem volna menni, nem akartam elcseszni az anyagok visszapótlását. Tettem ki géleket, sőt, Ildi csinált Ca - MgB6 koktélet, amiből szintén készítettem egy dl-nyi adagot. De a pontokon is ott volt minden, amire szükség volt. Csokis müzli, banán, sós kekszek, nápolyi, víz, izo és ami még nagyon fontos lett, mosdótálakban víz a szivacsos lemosdáshoz.
Valószínűleg legtöbben ugyanazzal a taktikával álltunk oda a rajtvonalhoz. A 1. körben megnézzük, milyen az új pálya, aztán a következő körökben ehhez igazítva megyünk. Én 2 utazós kört terveztem, aztán ha marad enerdzsi a 4.-re, akkor mindent bele. Optimista forgatókönyv. :)
Természetesen már az 1. körben eltértem tőle, kicsit elragadtak a versenylovak. Bár ez annak is köszönhető, hogy a 10-es, a 20-as mezőnnyel együtt indultunk el. Az 1. körben még igyekeztem a legtöbb emelkedőt is megfutni, persze volt pár, amit abszolút ki kellett hagynom. Csabi nem volt kíméletes a pályakijelölésnél, de erre még visszatérek. :) Igyekeztem tartani a pulzustartományt, és bár már ekkor is az áldott napocskának köszönhetően kezdett igen meleg lenni, csodák csodájára sikerült 140 alatt maradnom. A 2. körre azért már feszegetni kezdtem a határokat, de ekkor meg kaptunk egy jótékony borulást. Elkezdtem jól érezni magam, és be is ugrott, hogy ilyenkor kell visszavenni :), kicsit vissza is fogtam magam. Közben folyamatosan ment a fejemben az önszuggeszció: "erős vagyok, sokat edzettem!". :)
A 3. körre sajna ismét kibukkant a felhők mögül a nap. Hirtelen ugrott is vagy 5 ütést a pulzusom. Elkezdtem a tilosban járkálást. 140-145, sőt néha pár pillatra 150. Ez még nincs persze vészesen az optimális tartomány fölött, de erre nem nagyon edzettem. Az jutott eszembe, hogy most pazarlom az értékes szénhidráttartalékaimat. Ezzel szemben nem éreztem sem savasodást, se semmi kellemetlent. Reméltem, hogy ez tényleg csak a meleg miatt van, és ezt fogja tudni a testem kezelni. Közben minden ponton locsoltam magam, elkezdtem tolni a koffeines géleket. Az 1. meg is lökött rendesen. A többi már nem volt ennyire látványosan hatékony. A 3. kör végére azért már kezdtem csoffadni. A köridőim is szépen nőttek, 1:07 után 1:11, majd 1:12.
A 3. kör végén egy dolog hajtott. Nem akartam, hogy Carlos - őt vártam 1. helyre természetesen - lekörözzön. Ez össze is jött! Igaz, kb 1-2 percen múlott. :) De azt már nem úsztam meg, hogy Vérgergő - akinek a családja fantasztikus szimpatikus és lelkesítő szurkolást csinált a cél előtt vagy 100 méterrel! - megelőzzön a 4. kör elején. Jól ment nagyon. Én már kevésbé. Az emelkedőkből már csak a szelídebbeket futottam meg. A pulzusom többnyire 150 körül bolyongott még a lefeléken is, ami még szerencsére szintén vállalhatónak bizonyult. Közben én is leköröztem pár lassabb sporit. Még egy utolsót fürdőztem a frissen kitöltött mosdóvízből 5 kmnél, bevettem az utolsó energiapótlást, és nekivágtam az utolsó 5 km-nek. A lefeléket igyekeztem megtolni, így persze akkor sem pihentem már. Meglepetésemre utolértem még 2 olyan futót, akik sokkal jobbak, mint én, de őket ma jobban megütötte a hőség. Aztán erőim maradékával még produkáltam egy decens befutást. Igaz, Péter Attilára úgy kellett messziről rákiáltanom, hogy foglalkozzon már velem, mert erős számolgatásban voltak és nem vettek észre.
Végül 4:51 alatt értem végig. Inkább nem is írom le, eredetileg mennyit terveztem, arról elég azt elmondani, hogy Hiver ment annyit. :)
Zoli már 20 perce bent volt. Hiver is rámvert 35 percet. :)
Utánam fél órával ért be kedvesem, ő még kevésbé bírja a meleget, mint én, de így is remekül helytállt, 6. lett.
Utána aztán aggódva vártuk Erzsikét, akinek, mint írtam, ez volt a legelső maratonja. Ekkor már tudtuk, hogy nem ezzel a versennyel kellett volna kezdenie. :) Aztán 6:30-ra érkezett meg egyben, jó mozgással (mégha gyalogló is volt a mozgás). Miután Péter Attilát felkészítettük Erzsikéből, remek befutót varázsolt neki. Azt mondta Erzsike versenyválasztásáról, hogy olyan, mintha egy triatlonista rögtön első versenyének az ironmant választaná. :)
Ezek után legurítottunk pár sört, aztán hazaindultunk.
A versenyről:
Bár sokan mondták, hogy Csabi túl eős pályát rakott össze (P.A. nem átallotta többször is Mo. legkeményebb terepversenyének titulálni ezt a BHM-et :), de aki így vélte, az nem futott még a Mátrában. :) Szerintem a tegnapi nap nehézségét nem a pálya, hanem az időjárás adta. Nagyon sokan megborultak a hőségtől, sokan sétáltak görcsölő lábakkal. Ugyanezek a pályán hűvös időben egy fél órát biztos lehetne javítani. Az viszont igaz, hogy a pár keményebb fal miatt jóval nehezebb lett, mint a korábbi (föl Bánkútra és vissza) vonalvezetés volt, ami meglephette a törzsközönséget.
Nekem bejött végül a körözés, mert jól kalkulálható, mentálisan jót tett a "már csak 1 kör" érzése a 4. kör elején.
A frissítés remek volt, bár a kinti csapat sokkal jobban a topon volt, mint a rajtnál lévő.
És a póló meg az érem szép. :)
Gratula HIvernek meg Carlosnak a maratoni győzelemért, meg hogy kivívták a terep VB részvételt! Vérgergőnek meg, hogy ilyen szépen végig csinálta az ultra távot és megnyerte! Sokan váltottak maratonra az ultrások közül, ami az adott körülmények között abszolút érthető volt. Én sem szívesen mentem volna ki még 1 körre se a 4. után.
Ahogy elnézem a célbaérési arányt, nagyon kemény menet lehetett! Ezek után félve fogom megírni a beszámolót a BHM "brutális hőségben" lezajlott versenyéről.
Sajnos nem látom, hol lehetne. Korábban a sportido.hu mérte a versenyeket, ők rögtön feltették a listákat. Most nem ők mértek. Nincs a honlapon sem semmi. Pedig helyben ott voltak a listák kinyomtatva.
Rengeteg fotó is készült, remélem, azokban is gyönyörködhetünk hamarosan! :)
