Egy viszonylag nagyszemű, rózsaszín direkttermő. Kimondottan igénytelen, két jégverés után sem láttam rajta peronoszpórát. Permetezve nem volt. Egy barátomnak van belőle 20 tőkéje, én most oltottam belőle 2-t, szerintem ennyi pont elég ebből. (Feltételezem hogy sajátgyökéren is meglenne, mert eléggé labruszkás beütésű)
Nem tudom mennyire illik/szabad dicsekedni, de azért csak megteszem. Megkóstoltam az új bort.
Eddig csak ahhoz tudom viszonyítani amit ittam és szerettem.
A szín rendben, a savasság is rendben (pedig volt szó a terhelésről), az íz pont olyan mint amit szerettem volna, érzem rajta a rozera jellemző gyümölcsösséget.
Jövőre kicsit tudatosabban fogom csinálni. Gramm pontosan fogom lemérni a tőke terhelést, és jövő utáni évben pedig a mért adatok alapján állítom be olyan 1-2 kg/tőkére.
Valahol olvastam, hogy az első bor minden amatőrnek jól sikerül. Én azér jövőre is megpróbálom ezt a színvonalat teljesíteni. Természetesen nem fogja sose felűlmulni a nagy borászokat, de megpróbálok nyírségre jellemző itteni bort alkotni :)
Nem vagyok szakértője a kérdésnek, de tapasztalataimat leírom. Nekem a horgany 3-as átmérőjűt ajánlották. A sorok hossza nálam is kb. 20m és nincs oszlopfeszítőm a végeken. Ezt az átmérőt szeríntem oszlopfeszítővel sem kis mutatvány feszesen tartani. Arról nem is beszélve, hogy a szél a lombkoronába kapaszkodva egy idő után úgy is kitágítja. Én megpróbálnám a 2-es átmérőjűt, könnyebb vele dolgozni és ha horgany, időtálló is.
Esetleg megpróbálnám a régit megfeszíteni, ha nem rozsdás.
Nem próbáltam még a Teldort, igazad van, valószínűleg semmit sem érne. Mint írtam, régebben Topsin Metillel szoktam permetezni, hogy a csekély mértékben repedt bogyók ne kezdjenek el rothadni. Gondolom ennek sem volt sok értelme, bele kell törődnünk, hogy ennek a fajtának ez a hibája. Én is szoktam egyébként szüretelő ollóval kicsipkedni a sérült bogyókat, néhány tőke esetén ez nem nagy munka.
Egyetértek a leírással, annyival kiegészíteném, hogy a virágzás alatti hűvös időt is nagyon rosszul viseli, eléggé madárkásak lesznek a fürtjei. A repedés teljesen ül, de "szerencsére" nálunk az utóbbi 3 évben olyan száraz volt az augusztus, hogy hibátlanra érett mindig. Viszont ezt a teldoros permetezést nem értem, szerintem értelmetlen; a repedés ennél a fajtánál egy fiziológiai tulajdonság, gyorsan vesz fel vizet, és nagy, vékony héjú bogyói vannak, amik erősen tágulnak kevés vízre is. (Ezt hívják felénk bolgárszőlőnek is, mert igen száraz, meleg vidékről származik.) Szerintem semmi értelme permetezni, mert attól nem fog kevésbé repedni, a szellős fürtök meg nem fognak jobban gombásodni... Én figyelem éréskor az időt, eső előtt szedünk, ill. ha még éretlen, akkor szüretelő ollóval a kierepdő szemeket lecsipkedem.
Sajnos a piacon árultak többsége éretlen, még csak sötétlila színű; egyrészt a koraisága miatt, másrészt a repedéstől való félelem miatt hamarabb szedik le a kelleténél. Nálunk viszont mély indigóra szokott beérni :).
Előző irományomban a Pannonia kincsét méltattam, következzék most néhány tapasztalati megjegyzés ennek társáról, a Cardinal-ról. Azért a társa, mert érésidejük hasonló, fürt és bogyóméretük is, ezért piacokon és zöldséges üzletekben a Pannonia kincsével együtt szokták árulni nem kis pénzekért. A legszebb, legmutatósabb szőlők egyike. Hatalmas, viszonylag laza fürtök, nagy sötétkékre színeződött ropogós bogyók, kiváló íz jellemzi. Kevés magja nem zavaró, héja nem rágós, a gyerekek imádják. Laza fürtjei miatt kiválóan tisztogatható. Ezen a képen már érett, fogyasztható állapotú.
Ugyanakkor a Cardinálnál kényesebb fajtát nem tudnék mondani. Először is roppant fagyérzékeny, mikor kissé terhelni próbáltam egyik idősebb tőkéjét, vesszői nem értek be tökéletesen és menthetetlenül elfagyott. Az idei év sem volt a fajta számára ideális, termése nem lett éppen hibátlan, igaz, egy kis jég is volt. A képen még éretlen.
Legnagyobb hibája viszont a következő: ha bogyóéréskor eső éri, felrepednek félérett bogyói és rothadni kezd. Ez sajnos nálam már többször előfordult, sőt van egy olyan érzésem, hogy már a párás levegő is repedésre készteti. E miatt zöld bogyós állapotban Topsin Metillel szoktam permetezni, ez volt mikor használt, bár a Teldor talán jobb lenne. Egyéb betegségektől a szokásos növényvédelemmel meg lehet védeni.
Lugason is próbálkozom vele, két méter felett talán nem fagy meg olyan könnyen, meg tán szellősebb is, később mindez kiderül. Itt is éretlen még.
Hibái ellenére nem mondok le róla, tovább növeltem idén is a tőkeszámot /zöldre fás oltással/ mert kiváló és értékes szőlő.
Az átoltott tőke kis fürtjei tökéletesen beértek szeptember végére.
Aki Cardinalt nevel, számoljon vele, hogy a termés nem lesz minden évben hibátlan, de szerintem néhány tőkével nem kockáztatunk sokat.
- Üzemengedély kell a feldolgozóra, hogy bort készíthess
- Származási kell a szőlőre, amiből a bor lesz. Ezt a hegybíró adja regisztrált ültetvényekre.
- Elkészíted a bort - kikérsz egy borszármazásit, a szőlőszármazási alapján
- Borszármazásival forgalombahozatali engedélyt kérsz a NÉBIH-től
- Legminimálisabban kannatöltési engedélyt kérsz, hogy kiszerlhesd a borodat és eladhasd (ez ahhoz is kell, hogy a szomszéd átjön és megtöltöd a demizsonját)
Pölöskeit többször próbáltam permetezés nélkül (csak pár tő van!). A virágzáskor érzékeny a fürtperonoszpórára (pontosabban, én annak hívom). Teljes fürtöt ilyenkor is csak ritkán veszít. Egy-egy rész lesz oda. Ha ezt az időszakot megússza, már csak nagyon kedvezőtlen időjárási viszonyok mellett tapasztaltam némi levél peronoszt, ami már igazán nem befolyásolt semmit.