Friss kecskegomolyát, amit 3.-4.nap már ehető, frissen fejt tejből 28-30 fokon anyázom (1%),fél óra múlva oltom, 0,02ml/l oltóval, 40-50 perc után feltöröm, pihi, 1/3 savó le, kicsit még kavarc, nem töröm nagyon össze, feltörés, formázás között 15-20 percnél nincs több. Savó le, natur isteni selymes lágy, füszeresnél vigyázni kell, ne keverjük nagyon, mert elveszti lágyságát.
Reggel készítem este sózom. Frisset porsózom, hogy ne legyen kérge.
Ehhh.....meg erre-meg arra.:-))) Van is nekem arra időm! :-))
Attól, hogy nem pötyögök minden nap, még olvasok ám! Ezer a dolog, ha egy nap negyven órából állna, akkor is kevés lenne.( 45-kor eltűnök, mert oltottam egy adagot) Mostmeg a derekam is úgy fáj, majd be sz@rok. Valami kiakadt, vagy becsípődött, vagy mittomén. Úgy mozgok, mint az ősemberek. A családomnak elég vicces, én azé nem röhögök.
Én valahogy így vagyok a kefírrel. Az első adagot bótival oltottam, tök jó lett. Tettem belőle félre, a következőt ezzel oltottam. A zize jó, de az állaga nem. Felül jó sűrű, de alatta meg savó van. Néhol közte is. Nemtom mér van. De tojok rá. :-) Összerázom oszt megiszom.:-) Kicsit folyós de jó. Nemtom mit csesztem el, de majd rájövök előbb-utóbb.
2010. júniusában vettünk egy litert, most néztem meg, elvileg 2010. decemberében járt le a szavatossága....ennek ellenére, a mai napig úgy működik, mint új korában.
Végetért az első pince-érlelési próbám:) 20 napig tartott, a végeredmény pedig: ehető!!!(eddig mérgezés jeleit nem vettem még észre magamon:)) megkockáztatva pedig még a finom jelzőt is talán oda lehet szúrni:)
Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek a segítségét, bíztatását!
Biztos vagyok benne, hogy jó pár dolgot elszúrtam mint például töret megfelelő szárítása( Elefada, valóban sok volt a savó benne amikor kettévágtam gondolom ezért is cseppent ki a nedvesség belőle), préselés, talán még a sózást is:), nedves deszkára való visszaforgatás plussz kitudja még mit, remélem az idő elteltével megtanulom! A lényeg, hogy nem kell kidobni és nagy idézőjelbe talán "jó" lesz majd a pince az érlelésre. Az íze amúgy két részre oszlik, kifelé kellemesen kesernyés, befelé pedig ez az íz átmegy egy csípős érzetbe(ami nem tolakodó de azért fura)...Erre nem tudtok valami tippet? Lehet ez technológiai hiba vagy csak a só nem ment még be, esetleg kevés volt?
Szerintem a tölgy is jó, ha el tudsz tekinteni az elszineződéstől. Nálam bükkfán vannak, de ott is van egy kis elszineződés, viszont az ízén nem lehet semmit érezni. Ellenben a tölgynél savanykásabb lehet a külső réteg a csersav miatt.
Régebb óta vagyok asztalos, mint "sajtkészítő", így majd nálam okosabbak tanácsát is hallgasd meg. :)
A sajtkészítésbe csak most fogtam bele nagyobb mennyiségben.
Semmi baj, nem okoskodsz, köszönök minden észrevételt mivel én ezt azt egészet most tanulgatom még csak! Jól látod az oldala fenyő, a polc viszont nem furnéros hanem tiszta tölgy. Csersavtermelés....utánanézek mit okoz ez mert nem igazán tudom. A polcrendszerhez direkt tölgyet szereztem, egy videóban találtam egyedül anyagot erről és ott tölgyfán érlelték. Te mit ajánlanál, milyen fát?
Köszönöm a tanácsokat! A deszka már nekem is eszembe jutott, bár szerintem nem volt kezelve(ha volt is, fél-fél centiket gyalultunk le belőle itthon a készítésnél) ettől függetlenül lehet benne valami, hogy az okozza. A savót nem tudom mennyire eresztette vagy sem mikor levittem, nekem nem tűnt úgy de legközelebb jobban figyelek az eltávozására. Még adok egy esélyt neki:)
Valoszinüleg nem kezeletlen fából készült az a polc. Ahol nem érintkezett a fával, csak fehér(már sárgának kéne lenni ennyi idő után) és kék a savótól.
