Drávucz: Végső soron szlávnak kell lennie, bár egyrészt az etimológia problémás, másrészt A jelenkorban nemigen adatolható.
A név a Drav- alaptagból és az -uc képzőből áll. Az etimológia problematikusságát ez utóbbi adja, mivel atipikus alakulat. Az -uc magyarázható a szláv -uk kicsinyítő képző és a régi -jь birtokos képző nyugati szláv kapcsolataként. Az -uk az ukránban gyakori, így emiatt itt elsősorban az ukránnal határos, ill. valachok (ukrán nyelvű legelőváltásos hegyi pásztorok) által betelepített szlovák és lengyel vidékekre gondolhatunk. Adatolható a magyarban a Dravic névforma, amely a nyugati szlávságban elterjedt -ic apanévképzővel származott ugyanebből az alapnévből. Emiatt arra is gondolhatunk, hogy a Dravuc már a magyarban alakult ki hangrendi illeszkedéssel a nyugati szláv – azaz cseh, szlovák, szorb, lengyel– Dravicból (ez esetben elég régi magyarosodást feltételezhetünk).
A Drav- alaptag valószínűleg a szláv (szlk.) dravý ’vad, erőszakos, durva, heves’ melléknévből származó személynév.
Családnevünk Schramek. Már régóta keresem a családnevünk eredetét, de egyelőre nem nagyon találtam használható dolgokat. Voltunk már szláv és tót eredetűek is, de én ezt biztosabbra szeretném tudni. Mi a jelentése, és honnan származhatunk? Hogyan és hol lehet ennek utána nézni, ha esetleg itt nem tudnak nekem segítséget adni. Előre is köszönöm! Illetve még keresem anyukám családnevének jelentését, eredetét is, ő Horesta, egy sváb kisfalubál származik. Nefthisz
Az igencsak valószínű, -ovszki helyetti *-voszki elírást javítom.
Námesztovszki: A szlovák Námestovský lakosnév magyaros lejegyzése. A lakosnév valószínűleg a mai É-Szlovákiában lévő a szlovák Námestovo (m. Námesztó) településre utal (bár, más hasonló, a mai térképen már nem szereplő helynevet sem lehet forrásul kizárni) <http://hu.wikipedia.org/wiki/Námesztó>. Az elsőnek elnevezett erről a településről költözhetett át az elnevező szlovák nyelvű közösségbe.
A román szó esetén érdemes megfigyelni az első magánhangzó alatti kis ficakot: ţandără (tb. sz. ţăndări) ’forgács, szilánk’. Emiatt teljesen más lesz az ejtés, hiszen ez a /c/ hang jele. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy többes számú közszavakból nem lesznek személynevek sem a magyarban, sem a románban, így az egyes számú ţandără alakot kell figyelembe vennünk, ez pedig magyarban Candara formát adna a te általad vázolt magánhangzó-hanghelyettesítéssel. Egyébként is nekünk a m. Tandari név esetén nagy valószínűséggel annak Tandar alapját kell megtalálnunk, mert a végén a magyar -i képző lehet. Az -i névvég csak akkor eredeztethető az idegen nyelvből, ha ott is biztos névképző elem (olyan pl. mint a szláv -ý/i melléknévi végződés). N. B. A szókezdő ţ /c/ miatt nem lehet a megadtad török szóhoz kapcsolni. Az etimológiai irodalom ezt a szót bizonytalan eredetűnek veszi. Egyrészt vélik hangfestőnek az érzelmi töltést kifejező -ndăr- képzővel, másrészt a magyar condra szóval azonos eredetű ro. ţundră ~ ţoandră ’rongy, cafat’ elkülönült alakváltozatának.
A felvetetted tandır ’szabadtéri tűzhely, földbe ásott kályha’ török szót is átvette a román, de tandur (tb. sz. tandure) alakban és ’szék v. asztal, amelynek (melegítőül) az alján parazsas serpenyő van; akolként, karámként szolgáló menedékhely’. A török szó egyébként végső soron arab eredetű: ar. tannûr ’kemence’; ugyanez az arab szó a hindibe is átkerült: tandúr (tudományos átírással: tańdūr) ’kemence’, és ez van a nálunk is angol átírásban ismert indiai tandoori csirke ételnévben.
N. B. A tör. tandır tehát nem kebabot jelent, hanem azt az alkalmatosságot, amelyen sütik.
A fentiből a ro. tandur (valamint szerb-horvát tandur, görög ταντούρι stb.) ismeretében az következik, hogy eredetileg a törökben is tandur hangalakú volt a szó, csak újabban lett tandır. Emiatt a magyarba átkerülve is tandur alakot várhatnánk. A tandır forma ı-jére sem várható a, hanem i esetleg e, vö. tör. balık ~ m. balek, tör. çalı ~ m. csalit stb.
N. B. A ro. ă hang és a tör. ı teljesen más: ez utóbbi tényleg jerüszerű és megvan a románban is â, ill. î betűvel jelölve. A ro. ă, és a bulgár ъ (Несебър) hang ezzel szemben svá: kb. az angol abouta-jára, a német Namee-jére, az orosz голова első о-jára hajaz. Nem viselkednek hát egyformán.
Ennek ellenére nem lehet teljesen kizárni, hogy a Tandari név Tandar alapja mögött esetleg a tör. tandur szó álljon egy, már a magyarban történt Tandur > Tandor > Tandar mgh.-nyílással. De ekkor is igazak a 3971-esben elmondottak: ez a török eredetű név vagy magyar személynév lett, vagy településnév, és a Tandari ezekből jött létre magyar -i apanév-, ill. lakosnévképzővel.
Amióta olvastam arról, hogy a családodban voltak Korbel-ek és LVT megadta a válaszát arra nézve, hogy Corbel ill. Corbel őseid Francia földről származnak nagyon érdekesnek találom családod ezen részének történetét. Az az igazság, hogy az én családom is félig Korbel' , és amikor a családfám kutatását elkezdtem pont az indította be a kíváncsiságom, hogy egy nagynénikém állítása szerint francia őseink vannak, akiknek ő egyszer már utána nézett. Ezért amennyiben nem veszed rossz néven szívesen vennék a Corbeil Corbel esetleg a 19. századi Korbel családtagjaidról bármilyen információt, mivel azok könnyen elképzelhető hogy nekem is rokonaim. Az én Korbel dédnagyapám Árva megyében született, de nem tudok tovább jutni, hogy honnan költöztek oda. Korbel István az üknagyapám telepedhetett meg ott, nyílván az István megfelelő az akkori Szlovákiában használt alakját használta. Ha tudnál nekem segíteni azt nagyon megköszönném:
Időközben megtudtam annyit, hogy románul a tandari szó forgácsot, szilánkot, apró darabkát jelent-gondolom többes számban, legalábbis így érzem. DE nem is ez a lényeg. Most tudtam meg, hogy a török nyelvben viszont a tandir szó- az i helyett csak egy "pont nélküli ii"-nek említett betűvel, "jerü-szerű" kiejtéssel, kebabot jelent. Jelentésileg a kettő szerintem abszolúte összefügg:hiszen a kebabban is húsFORGÁCSOK,darabkák vannak. Hirtelen példa a magánhangzó-változásra: A bulgárok/bolgárok Nesebart-a,mit mi "Neszebárnak" ejtünk-az á helyett szintén csak egy jerü-szerű betűvel írnak. Szerintem hasonló módosulás a Tandari szóban is végbemehetett. Mi a véleményetek??
Mosur: Régi nyugati szláv személynévből, vö. cseh-szlovák Mošur, lengyel Moszur. Ez a szláv Mojmir ’tkp. én békém’ személynév Mo- rövidülésének szláv -š és -ur kicsinyítő képzőkkel továbbképzett származéka.
Birtokos Mošurov alakban ez az Eperjes környéki Ádámfölde község szlovák neve (Ez párhuzamos névadás: a magyarban egy Ádám, a szlovákban egy Mošur nevű telepesről lett a falu elnevezve. A két személynév nem feleltethető meg egymásnak.)
Fizl: Bízvást a német Fiesel név délnémet (Fiesl) ejtésének magyaros lejegyzése. Erről a névről azt mondja a német etimológiai irodalom, hogy a régi német visel közszóból származik, amelynek jelentése vidékenként eltérő volt:
1. Alnémet (északnémet) eredet esetén a jelentés ’mozsár(törő)’. Ebben az esetben a munkaeszközre utaló foglalkozásnévről van szó. – Ez az etimológia, azonban a kérdezett név délnémetes alakja miatt kevésbé jöhet szóba. Bár alnémet területről délnémet (pl. sváb) környezetbe való betelepedés esetén, eredetileg alnémet nevek is felvehették a helyileg jellemző hangalakot.
2. Felnémet (közép- és délnémet) eredet esetén két további etimológia van: 2.a A jelentés a régi Visel ~ Fisel szó felnémet ’rost, szál; rojt’ jelentésből indul ki. Ebben az esetben is foglalkozásnévről van szó. 2.b A régi szónak lehet ’hímvessző’ értelme is: ez esetben változatos motivációjú (sértő, az illető kicsapongó[nak] vélt szexuális életére utaló stb.) ragadványnévvel van dolgunk.
> Addig is itt hipotézisként felvetem, hogy a T(h)on(n)-, T(h)an(n)- előtag esetleg azonos a n. Tanne ’jegenyefenyő’ szóval, így a helynév ’jegenyefenyőből készült ház; jegenyefenyők körülvette ház’ jelentésű lenne.
Ezt a hipotézist megerősítem, azzal a kikötéssel, hogy a Tanne jelölhet, tágabb értelemben, mindenféle fenyőt is.
Az o-s változatnak lehet saját etimológiája is, itt a T(h)on(n) az Anton név csonkolt alakja, a helynév esetén egy korábbi ilyen nevű lakóról elnevezett házból kell kiindulni.
De az továbbra is fennáll, hogy az o-s és a-s alakok egymásba alakulhatnak akár nyelvjárási ejtés eredményeképpen, akár névtévesztés vagy népetimológia miatt (ez utóbbi esetben elsődlegesen o > a változást várhatunk, tehát feltételezhetően az o-s az eredetibb).
Jászágó község neve - melyet szintúgy az Ágoston = Augustinus-Augustus "különb, nagyobb" jelentésű névből származtatnak - 1478-ban már mint Ago szerepel írott forrásban, s marad fenn továbbra is 1516, 1550, 1567, majd 1641, 1699, 1799, 1852, 1876-os előfordulásokkal az Ago-Ágó-Agó különböző formáiban. Azaz nemcsak hogy kialakult a névadással egy bizonyos Ágo családról nyerve nevét (mely amúgy 1516-ban kihalt), hanem végig használt, valószínűleg 'értett' név volt a jelzett évszázadok során , feltételezem, hogy az Ágó használatban lehetett keresztnévként is ez idő alatt. (bár fentmaradhatott a településnév akként is, hogy az Ágó, mint keresztnév feledésbe merül, s használata kikopik.)
Helyi monda szerint létezett (?) egy Ágó király, ő ásatta (?) Csörsz vezérrel Csörsz-árkát, hogy vízi úton jöhessen el menyasszonyáért, az ő (Ágó) lányáért.
Üdv! Lehet, hogy egyszerű feladvány, de vajon milyen eredetű név az Ágó? Első tippem személynévi eredetű lenne (pl. Ágostonból rövidülve), de nem érzem elég életszerűnek. Volna valakinek a tippelgetésnél biztosabb információja?
Az alapváltozat a Wolfhart, amely egy régi germán (esetünkben német) személynév. A korai germán személynevek legtöbbször két tagból összetett nevek voltak,, ez is az. Bár a népszerűsítő etimológiákban a két taghoz egyesített etimológiát szoktak adni – esetünkben ’erős/merész, mint a farkas’ – valójában a két tag, itt a Wolf ’farkas’ és a hart ’erős, merész; a mai németben: kemény, szigorú’, nem függ ilyen szigorúan össze. Gyakori volt, hogy az a gyermek előtagként az apa összetett nevének előtagját örökölte, utótagként pedig az anyja nevének utótagját (vagy előtagját). Tipikus volt hogy a testvérek neveinek előtagja azonos volt, vagy legalábbis alliterált (azaz az első néhány hangja azonos volt). Az összetett név két tagjának egymás mellé kerülése tehát inkább esetleges, mint célzatos, bár ez utóbbit sem lehet kizárni.
A fenti változatok a Wolfhart névből idővel kifejlődött ejtési, ill. írási változatok. A szimpla V-vel kezdődők valamely nem német nyelvbe (magyar, szláv) bekerült alakok helyi helyesírásban. Ezeknél az ilyen személynévből lett vezetéknév: a következő generáció a személyneve mellé megkapta megkülönböztetésül az előző generáció egyik kiemelkedő tagjának személynevét, majd ez „öröklődő” lett. Ezt hívjuk képzőtlen apanévnek.
A Wolferts, Wolfertz ehhez képest a birtokos eset -s ragjával több: ez emiatt képzett apanév, itt ugyanis a felmenő személyneve birtokos esetben lett az adott család megkülönböztető neveként: Pl. Hans Wotfharts ’a Wolfhart [nevű személy] Hans [nevű leszármazott]ja’. — A magyarban ennek felel meg az -é birtokjelre visszavezethető –i/y (esetleg -e, -a) toldalék az olyan neveken mint a Ferenczy, Balassi (Balassa) stb. A Balassi Bálint így eredetileg – és modern névalakokkal – annyit tesz, hogy Bálázsé Bálint azaz ’a Balázs [nevű személy] Bálint [nevű leszármazott]ja’.
Köszönöm a segítséget, kezdésnek nagyon jónak tűnik. Most kezdem el felkeresni a különböző irattárakat (keresztlevelek, házassági anyakönyvi kivonatok stb.). Németesen egyébként Thannhauser a párja, mint azt kiderítettem. De van ezerféle variációja. Nagyon érdekes nyomon követni a változásokat. Lehet, hogy majd Szlovákiába is el kell mennem. Mindenestre lenyűgöző mennyire sokféle helyről jöttek az ember rokonai.
Tonhauser, Tonhäuser: Német lakosnév, amely egy átköltözés előtti [esetedben szlk. Handlová ~ n. Kri[e]ckerhau/Kriegerhaj ~ m. Handlova/Nyitrabánya előtti], korábbi lakóhelyre utalhat. A forrásul szolgáló helynévnek, azaz ennek a feltételezhető korábbi lakóhelynek éppen megfelel az alsószászországi Tonnhausen település: <http://www.mapquest.com/maps/map.adp?formtype=address&country=DE&city=tonnhau>, ill. további, zömmel bajorországi Thonhausen-nek írt települések: <http://www.mapquest.com/maps/map.adp?formtype=address&country=DE&city=thonhau>. – Azonban természetesen, lehet, hogy a forrástelepülés ezek egyikével sem azonos, hanem egy azóta megszűnt, a mai térképen fel nem tüntetett helynévről van szó.
A dolgokból adódóan, azonban azt sem lehet kizárni, hogy a kérdéses települést ma nem o betűvel, hanem a betűvel találjuk meg T(h)an(n)haus(en)-ként. Mert végső soron e két forma egymás nyelvjárási variációjának tekinthető. Ilyenformán a Tonhauser név „rokon” a Wagner hasoncímű operájából ismert német Tannhäuser névvel.
A T(h)on(n)haus(en), ill. T(h)an(n)haus(en) helynév etimológiájára egyelőre nem találtam adatot, majd jelentkezem, ha biztosat tudok. Addig is itt hipotézisként felvetem, hogy a T(h)on(n)-, T(h)an(n)- előtag esetleg azonos a n. Tanne ’jegenyefenyő’ szóval, így a helynév ’jegenyefenyőből készült ház; jegenyefenyők körülvette ház’ jelentésű lenne. Ebben az esetben lehet, hogy a helynév nem is településnév, hanem egy jellegzetes ház vagy tanya neve: a magyartól eltérően német nyelvterületen az ilyen elnevezés szokásos. Ekkor viszont a névadó hely (épület) bárhol lehet német nyelvterületen, akár Handlovában vagy környékén is.
Látom, hogy nagyon komoly szinten folyik a társalgás. Engem a Tonhauser, Tonhäuser név eredete érdekelne. Amennyiben tudnátok segíteni köszönöm előre is. Amennyit eddig tudok, hogy az őseim valahonnan Nyitra megyéből, Handlovából vándoroltak ki még réges-rég.
Csekő, Csekeő: A régi magyar Csek személynév (1259: Chek) -ő kicsinyítő képzős származéka. A Csek személynévre két etimológiát adnak: – A régi cseh Čěk személynév átvétele (ennek etimológiája nem tisztázott, a cs. čekati ’vár (ige)’, čekan ’csákány, véső’ szavak alapjával való kapcsolat nem valószínű). – A magyar nyelvjárási csökik ’növésben elmarad’ ige csekik változatából. Ebben az esetben a -ő eredeti folyamatos melléknévi igenévi képzőként is értelmezhető.
Cseke: Ugyanaz mint a Csekő, csak az -ő kicsinyítő képző helyett -e kicsinyítő képzővel képzett; ill. az -ő melléknévi igenévi képző -e (<-é < -ő) alakváltozata van a végén (a Csekőnél említett etimológia függvényében).
Csuvár: Ez a Vác környéki m. Csővár településnév helyi szlovák neve (szlk. Čuvár), így tehát képzőtlen lakosnévnek tűnik. A Csővár településnév az ismeretlen eredetű régi magyar Csév (1234–40: Sev) személynév és a vár ’erődítmény’ közszó összetétele.
Divós: A m. Diós név j (dijós) helyett v-s hiátustöltős változata. — Akinek van nyelvjárási atlasza, az talán utánanézhetne a területi kötöttségnek (ha egyáltalán a mai elterjedéat érdemes visszavezetni a múltba).
Drevena, Drevenka: Cseh-szlovák név, vö. szlk. drevený ’fa-, fából való (mn.)’, ill. ennek nőnemű formája, valamint szlk. drevienka ’fapipa; favödör, faedény’. Ezek lehetnek férfi ragadványnevek, de anyanevek is (vagyis ilyen nevű női felmenőtől örökölt nevek). A Drevenka alak a direkt fenti köznévi drevienka mellett lehet a Drevena kicsinyített formája, valamint a hímnemű Drevena családnévhez képzett nyelvjárási női alakváltozat (vagyis a -ka a mai szlk. -ová női csn.-i toldalék szinonimája is lehet).
Mahó: Vélem, a szlk. Macho (esetleg szlk. Machov) magyar ejtés szerinti írásmódja. A szlovák név a Mach alapnév -o kicsinyítő (v. -ov birtokos apanévi) származéka. A mach alapnév Ma- kezdetű személynevek (pl. Matej ’Mátyás’, Matúš ’Máté’, Marko ’Márk’, Martin ’Márton’, Malomir stb.) csonkított-kicsinyített formája: ilyen alakban egyben német vezetéknév is.
Piri: Rövidülés a bajor-osztrák Piribauer névből, amely a n. Birn(e)bauer alakváltozata. Ez utóbbi gyümölcsöt, elsősorban körtét (n. Birne) termelő parasztot (n. Bauer ’paraszt’) jelöl.
Tríz: Ez a n. Tries csn.-vel lehet azonos. Erre nem találtam etimológiai adatot. Én elsősorban a Drüse ’mirigy, daganat, kelés, golyva’ ajakkerekítés nélküli, és bajor-osztrák „zöngétlenülést” mutató változatára gondolok (ugyaninnen jőnek a n. Drose, Dröse csn.-ek is). Kevésbé valószínűnek, de azért talán lehetségesnek látom azt, hogy a n. Treitz < n. rég Treut(e)l ’kedves, szeretett’ (< n. treu ’hű(séges)’), vagy a Tres(e)l csn. (< [1] Dres szn. < n. Andreas ’András’ + -l kicsinyítő képző; [2] drechseln ’esztergál, farag’) nyelvjárási változata.
A Kázmér csak a magyar *eredetű* családneveket hozza. (Sőt, ha lehet más nyelvbeli eredet, akkor arról sem emlékezik meg.)
Mervel: Lehet, hogy kihagyok, de a közelben nem találok rá etimológiát. Ami viszont nagyon csábítóan adja magát, az a francia Merveille (Mervaille, Mervaillie, Merveillie; Mervelay, Mervelet) családnév és köre. Ezek a nevek Calais környékén, a Vogézekben és Belgiumban járják, és az irodalom szerint képzőtlen lakosnevek hasonló alakú településnév(ek) után. Ugyanakkor a fr. mervielle ’csoda, drágakő, gyöngy’ jelentésű köznév is.
Gyorgyovics: A szerb-horvát Đorđović csn. magyaros lejegyzése. Ez utóbbi pedig a gyakoribb Đorđević változata (a tőhöz a kemény képzővariás járult, nem a lágy). A Đorđević a szb.-hv. Đorđe ’György’ (< gör. Γεώργιος < γεωργός ’földműves, paraszt’) személynévhez képzett apanév.
