Na jó, sietve-kapkodva megpróbálom összehozni az első ilyesmi élményem leírását.
A múlt század nyolcvanas éveiben jártunk. Nem éppen gyerekfejjel kezdtem az élet gay oldalának felderítését, már ötödéves egyetemista voltam. Addig csak ízlelgettem a gondolatot, de elhinni nem akartam: lehetséges, hogy én a fiúkhoz (is) vonzódom? No szűz azért nem voltam már, egy lány elcsábított korábban, és – bár kapcsolatunk meglehetősen intellektuális jellegű volt, de azért – néhány hónapig elég rendszeresen keféltünk.
Na, a történet. A fővárosban esett meg, kora ősszel. Egy kedves ismerősömmel moziban voltam, megnéztem a Gandhi c. film egy késő esti előadását, nagyon tetszett. A moziból hazafelé buszoztam, gondolataimra még rátelepedett a film hatása. A járgányon összesen ketten tartózkodtunk, én magam, a 23 éves fiatalsrác önbizalmával, meg egy negyvenesnek látszó pasas. Ültem valahol a busz végében és bambán néztem magam elé, a film járt az eszemben. Egyszer aztán arra figyeltem fel, hogy a pasas engem bámul. Nem is kapta el a pillantását, amikor ránéztem. Sőt, tekintete a sliccemre vándorolt és ott megállapodott. Megrezzentem, lassan melegség öntött el, zavartan félrenéztem. Ez persze nem sikerült tartósan, mindig vissza-visszapislogtam rá. Ő kitartóan stírölt, hol a szemembe nézett, hol a sliccemre. Annyira zavarban voltam, hogy a nadrágom cipzárján belül talán még föl sem állt.
Pasi a busz közepén odaállt az ajtóhoz, megnyomta a leszállásjelzőt. A kapaszkodó rúdon úgy mozgatta a kezét, mintha egy vaskos farkot húzogatna, s közben időnként sokatmondóan rám pislantott. El se akartam hinni, de aztán úgy döntöttem, ez félreérthetetlen jelzés. Azt azonban még mindig nem tudtam, akarom-e én ezt. A busz megállt, a pasi leszállt (közben többször visszapillantott rám), innentől már nem az eszem vezérelt. Az utolsó pillanatban leugrottam én is. Álltam tanácstalanul totojázva a megállóban, néztem a pasi után, aki elindult az úttest közepén hosszában (autóforgalom semmi, az utcák üresek voltak). Hátra-hátranézett, sőt, mintha intett volna, hogy menjek utána. Összeszedtem a bátorságomat és elindultam, megvárt. Nem mosolygott, köszönt („szia”), mondott is valamit, én meg különlegesen balf@asz módon, hihetetlen zavarban, ügyetlenül magázódva válaszoltam. Szinte komor, de reménykedő-bizakodó arckifejezéssel hívott a lakására, nagy nehezen visszategeztem. Innen visszaemlékezve biztos, hogy a gatyája majd szétrepedt már, nem is kertelt: „hátha zöldágra vergődünk” – mondta, csöppet sem túludvariaskodva a dolgot. Be voltam zsongva.
Nem kellett messze menni, csak a közeli ház első emeletéig.
A lakásban akkora rumli volt (negyvenéves férfi legénylakása :-) ), hogy szinte ijesztő. A használt lepedőt lerántotta az ágyról és összegyűrve a sarokba dobta, tisztát terített a helyére. Állva összekapaszkodva egymásnak estünk. Próbált csókolni, de – talán a szúrós borostája miatt, vagy puszta idegenkedésből – nem hagytam. Gyúrtuk egymást, néhány másodperc múlva már a domborulatomat markolta elöl, középen. Ettől némiképp felszabadultam és visszamarkoltam neki :-) Persze, mindketten nagyon kemények voltunk már. No, amit kitapintottam, azzal igen elégedett voltam, de egyúttal némi kisebbségi érzésem is támadt. Kihúzta az ingem a gatyából, simítani kezdte a hasam, majd a mellkasom bőrét, és ekkor váratlanul, öt centire az arcomtól meglepetten nézett a szemembe. Én meg nem értettem mi oka lehet erre. Én is betaperoltam az inge alá, na akkor megértettem. Sűrű bozont borította a mellkasát – az enyém szőrtelen. Sebaj, ez már nem volt akadály. Jött a nadrággomb, cipzár, lerúgtuk a gatyánkat. Hm, fehér pamutalsó, óriásinak látszó, furcsán görbülő, kemény domborulattal. Rajtam egy rugalmas, sárga műszálas alsógatyesz, ami tényleg minden formát kiadott. De nem sokáig maradt rajtunk mindez, lehúztuk egymásról és az ágyra dőlve egymásnak estünk. Valahogy olyan magától értetődő természetességgel adódott a 69 póz, oldalt fekve. Hát igen, a szerszám nagy volt – és tényleg görbe. A sajátomon kívül nem láttam még korábban mereven álló faszt, az enyém pedig egyenes. Megbámultam, kézzel kényeztettem, igyekeztem utánozni, amit ő csinált velem. A fitymát nem volt könnyű fölhúzni a makkjára, mert annyira duzzadt kemény volt. Ő aztán elég gyorsan bekapta odalenn az enyémet, én is fölbátorodtam és a számba vettem az övét. A makkja és még egy kicsi a „nyakából” kitöltötte a számat – nagyon jólesett, mi tagadás. Meg persze az is, ahogy odalenn bűvészkedett a répámmal. Zavart egy kicsit, hogy nem bírtam rendesen megosztani a figyelmemet: fönn szopok, lenn engem szopnak. Nem tudom, meddig tartott, 5 perc vagy 15. Belemelegedtem, fokoztam a tempót, mozgattam a számat, s közben húzkodtam a markommal a vastagot, egyre gyorsabban. Volt ott sokminden: körbenyaltam a makkját, nyelvem hegyével csiklandoztam a fitymafékjét és a nyílását, nyalogattam a makkot, mint egy gombóc fagyit, majd újra bekaptam. Éreztem, kezd nagyon megfeszülni. Kiengedtem számból, s csak masszíroztam tempósan. De odanyúlt és megfogta a kezemet, megállított. Ja, az más, ne kapkodjunk. A tövét markolva farkasszemet néztem a doronggal. Furcsa, mennyire görbe. (Csak sokkal később jutott eszembe, azzal jól lehet kanyarban dugni. :-)) Aztán éreztem, nálam is készülődik valami nagyon. Gyorsan rácuppantam a görbére és erősen masszírozni kezdtem ajkaimmal, nyelvemmel. Amikor éreztem, hogy nem bírom tovább, „jaj” mondtam és kihúztam a szájából. Kiengedte. Elég hosszan és irgalmatlanul nagyot élveztem. Ugyanakkor én is kiengedtem a számból az ő makkját, és egy másodperc múlva belőle is kifolyt a nedű a lepedőre. Nála spricc nem volt, nyilván nem régóta gyűlt ez az adag.
Némi zuhanyozás után hosszan beszélgettünk. Kiderült, ő a Belügyminisztériumban valami góré, homoszexualitását erősen titkolnia kellett. Hajnalban, amikor elindultam hazafelé, egy aprócska cetlire felírta a telefonszámát. Hetekig őrizgettem, aztán egyszer a menzán a előkerült a kabátzsebemből és kidobtam, ne kísértsen tovább. A kísértés azonban elég soká tartott még ezt követően is, mert a telefonszám beleégett a memóriámba :-) .
Nem felejtettem el, de most éjjel-nappal dolgozom. Nekem egy történet megírása nem 5 perc, hanem többszöri nekifutás, átolvasás, újraízlelgetés, javítgatás stb.
Néhány napig most biztos nincs idő sajnos. Csupa határidős meló, a határidő pedig múlt hét :-( Nem tudom, ismered-e ezt a szituációt. De bizisten igyekszem. Bocs még egyszer, tényleg nem a szándékon múlik!
Ezek után, tudom, pimaszság, de mégis: írni ugyan nincs időm, viszont szívesen olvasok :-))) Biztos akad még a tarsolyodban megírnivaló :-)
Ami t elsőre kifeletettem... A srácnak a vékony testéhez képest szép nagy farka volt. Nekem sajnos ilyen adottságok nem adattak meg. Mindig úgy éreztem, hogy az én méretem pont a lélektani határ alatt van.Sajnos emiatt, túlzottan ráálltam arra az irányra, hogy én csak adhatok és ne kérjek semmit. Ezért volt számomra meglepő, hogy játszadozott az én kis édesemmel... Egyébiránt neki kb. 16 legfeljebb 17 cm hosszú lehetett, de akarcsú teste mellett ez is irradatlan nagynak tűnt.
1987. szeptemberében történt. 33 évesen éltem a magam egyhangú, nem túl mozgalmas életét. Úgy 7. vagy 8. tájékán, mivel napok óta még mindig nyári meleg volt, úgy gondoltam, hogy kiveszek egy nap szabadságot. Bár autóm már volt (és bringám is!), de mégis úgy döntöttem ,hogy HÉV-el megyek ki a Budakalászi tavakhoz. Gondolom, utólag - 25 év után - hogy azért választottam a HÉV-et, hogy lelkiismeret furdalás nélkül dobhassak be egypár söröcskét. Hát, gyakorlatilag az egész nap elég eseménytelenül telt el. Már kb. 16 óra lehetett, amikor valami a budakalászi déli tavakat (akkor még meglévő) elválasztó földsáv déli csücskére vezetett. Úgy nézett ki a dolog, mintha a környék összes fókavadásza itt gyűlt volna össze, fóka nélkül. Aztán azt hiszem többen is jöttek (mármint fókák), de végül csak egy maradt (nem úgy mind Máraynál, ahol ketten, azaz az Isten és a Bor - humor helyett - suttká iz Krokogyilov) egy tulajdonképpen nem angyali szépségű, nem tökéletes testű, de egy kedves valaki. Szőke, csontos - mint utólag kiderült - 21 éves fiatalember egy Favorit típusú (ún. verseny) kerékpárral. Utólag tagadta, hogy céltudatosan jött volna azért, hogy megkönnyebbítsék, de egy két emlékem ezt logikailag cáfolja. Íme a sztory:
Nem emlékszem rá, hogy mikor, hogyan érkezett. Az első emlékképem az, hogy ő ül, a Bré meg ágaskodik 3 óra magasságában. Említettem, hogy rajtam kívül ott volt még a János (meg az egész város) és senki sem merte megközelíteni. Végül is én, az addig elég béna (lásd az első írásaimat és a kommentárokat) vettem a bátorságot, kitörtem a ringből, oda mentem hozzá és közöltem vele:
- látom ágaskodik a kis édes, ha nem lenne ellene kifogásod megkönnyebbíteném...
- Na de itt! Mindenki látja! (Mint látható, szó sem volt arról, hogy ez nem összeegyeztethető az ő szigorú és polgári erkölcsével, egyedül a láthatósággal voltak problémái...)
- hát, én sem itt gondoltam, azt hiszem, hogy legjobb lenne elhagyni ezt a helyszínt...
Elhagytuk a Duna part irányába. Amikor a növényzet mér elég sűrű volt, meg láttam, hogy senki sem követ, egy tisztáson leterítettem a pokrócomat és rábuktam... Hát itt kellene, hogy jöjjenek a fantasztikus részletek, hogy a nyelvem hegyével hogyan cizelláltam a húgycső kimeneti nyílását (biztosan így volt) de én mégsem erre emlékszem, hanem arra, hogy először átadta magát teljesen az én kényeztetésemnek, valamint, (hogy a környék összes szúnyogja az én seggemet találta vonzónak) továbbá annak, hogy egyszer csak a keze elindult a testemen felfedező útra. Részemről nem várt esemény volt, ezért igencsak éreztem, hogy rohamosan közeledem a csúcshoz. Közöltem vele, hogyha nem hagyja abba, rögtön elélvezek. Nem hagyta abba, és mindketten nagyjából egyidejűleg csúcsra jártunk. És utána lehetett vele beszélgetni. Hát, ha valakivel el tudtam volna képzelni egy hosszabb távú kapcsolatot, az ő lett volna... Mindegy, ő közölte, hogy rendszerelméletileg a másik irányban van elkötelezve. Nálam volt a PRAKTICA MTL-5 típ. filmes (akkor még csak ilyenek voltak) fényképezőgépem és megkérdeztem, hogy készíthetek e róla felvételt (akkor már fel voltunk öltözve). Beleegyezett. Tulajdonképpen beszkennelhetnék és mellékelhetnék most egy arc eltakarásos fotót, de sajna technika váltás időszakában vagyok, így jelenleg nem tudom megtenni. De ami késik, az nem múlik...
Akkor láttam - sajnos - utoljára. Kb. 10 év múltán nézegetve a fotóját, támadt egy sejtésem. Nagyon hasonlított egy volt középiskolai osztálytársamra. Ami a különlegesség, hogy emlékeztem arra, hogy annak volt egy kései kistestvérkéje. A korkülönbség és az arcaik hasonlósága ebbe az irányba mutat.
Na jó, belátom, hogy ízlésről nem lehet vitázni. Nekem nem szimpi a kukkerelés, de persze lehet, hogy csak a szükséges élettapasztalat hiánya miatt. Sajnálom, hogy a történetek egy része elvész a nyomozhatóság miatt :-((
De fogok írni! Persze az ember élete ugyan lehet hosszú, de az irodalmba kívánkozó esetek száma csekély...
És ahogy már említettem, a "műveim"-ben leírtak igazak, velem megtörténtek. Sajnos azon eseteket, amelyeket nagyon szívesen megírnék, nem írhatom meg, mert ha a körülményeket elhanyagolom, elvész a lényeg. A körülmények meg nagyon speciálisak esetenként, rosszindulatú nyomozásokra ingerelhetne egyeseket.
Most az írással, vagy a megtörtént dolgokkal van problémád? Szép, nem szép, de ha nem vagyok rámenős, lehet, hogy a srác kimarad az életemből. Nem tudom, hogy mi a bajod a távcsővel? Miért probléma az, ha az ember felderíti, hogy mi az, amit közelről is meg akar nézni?
Jók az írásaid, különösen a korábbiak tetszenek, a legutóbbi közönségesebb lett a tőled elvárhatónál :-(. (A távcsöves bámészkodás nem annyira szimpi.) Írjál még, szívesen olvasnánk. Talán én is megköpöm a markom és leteszek valamit az asztalra, akarom mondani a topikba. Utánad! :-)
A legutolsó homéroszi történetet,-seregbeli: Berángattak utógondozásra 2 hétre. A század nagy részét Másnap a század nagy része kempingezni ment a Bakonyba, minden körletben 1-2 fö maradt örszolgálatra. Kette alsóágyon egymás mellett, váltva örködtünk. Az emeleten egy egérszázad volt, akik 1 éves elöfölvételisek. Mivel a folyosónkon üres, az egerek rákaptak a fürdönkre, hisz az csaknem mindig üres volt. Kimaradásról jöttem vissza, enyhén szalonmólésan, kívül is megáztam, úgy, hogy fürödni mentem. Már voltak benn, súgdolóztak. Beálltam egy tus alá, óvatosan nyitottam ki a vizet, mert szarok voltak a csapok, és nem akartam leforrázni magam, a hideget meg utálom. Egy hangosabb naa-ra hátra néztem, és majd elterültem: négy láb egymás mellett! Kihajoltam, hogy lássam, mit csinálnak. Egy izmos srác kente hátulról haverját, közben a hasa alatt müködött kezével. Valszeg azért nem vettek észre, mert már ész nélül benne voltak. Elöször a falnak támaszkodó vonaglott, pár másodperccel késöbb nyüszített, mikor a láb aközt álló is hatalmasakat rádulva, nyögöt. Gyorsan visszafordulva erösen megnyitottam a hidegvizet, kis híján kiugrottam, de sikerült beállítani. Fél pillanat múlva másik zuhany is zuborgott, és fél perc múlva elhúztak mögöttem. 3 nappal késöbb külsö örségbe mentünk, fölismertem a „falazó” srácot a kocsin. Egy jóképü szöke srác volt. Ö is rámismert, és igen vörös lett. Az örségben 2 óránként váltás. Másodszor voltam a mafiban, amikor látom, hogy a srác ott bóklászik alul. Észrevette, hogy észrevettem, följött a lépcsön. Eszméletlen zavarban volt, de csak kinyögte: Láttál bennünket a fürdöben? Mondtam Igen! Azután beszélgettünk. Végén, már nem is titkolta, hogy majd szétreped nadrágja. Óvatosan sliccem kezdte simogatni. Hamar észrevette, nem csak hagyom. Kigombolt, nagy szemekkel vigyorgott kisnohaatra, és benyálazta. Benyelte, addig dolgotott vele, míg elmentem. Egy csöpp sem ment veszendöbe. Azután mellém ült, és én vettem kézbe az övét. Meglepett, hogy mennyire keményen mutat a köldökére. Kikézimunkáztam. Próbáltam, hogy ne menjen a ruhájára, de olyan erösen vonaglott, hogy csak ráment. Zsepivel letörölte. Vigyorogva szájoncsókolt. Benn a körletben két alkalommal jött be, mikor pihenös voltam. Az elsönél beszélgettünk. Tanulásról, filmekröl számítógépekröl –Commodore, Sinclair höskorszak. Én az ágyon feküdtem, ö a szélén ült. Óvatosan benyúlt a takaróm alá, elkerekedett a szeme: -Nincs rajtad gatya? -Minek? Egyedül vagyok, egyébként itt mindenkinek ugyan az van a hasa alatt. Erre fölállt, komótosan levetközött. Mindig irigyeltem azokat, akiknek izmosabb teste van, de az övét, mint egy antik szobor. Csodáltam, hogy egyáltalán szóbaáll velem. Jó két órán át beszélgettünk játszottunk egymással. Ezúttal én is megszoptam az övét, de olyan mélyen nem tudtam benyelni, mint ö. Azután föltérdelt a kispolgári sörpocakomra, dögönyözni kezdte a mellem, hasam, és fészkelödve csúszkált a kisnohhaaton, elmarkolta, és tiltakozni sem volt idöm, máris tojásig rajta ült. Nagyon morogtam, de megnyugtatott, hogy alaposan kimosta. Mellemet maszírozva lovagolt, én közben az övét simogattam, húzkodtam. Meglepett, hogy szinte pihés szörös a tövénél. Jól tornázott vagy öt percen át, azután egyre jobban zihált, majd hirtelen nyöszörögve vonaglott, úgy megszorítva tekerve farkam, hogy azt hittem eltörik. Elkaptam a fejem, de késö volt, teli lett szemem-szám. Párat rángott, azután sóhajtva, vigyorogva fölém hajolt lenyalta az arcomról a sajátját, végig csókolva lábamközé csúszott, és befejeztetett. A másik is hasonló volt.
Az 1990-es évek közepe táján egy nyári napon történt. Kerékpárral kitekertem a Budakalászi tavakhoz. Ahogy az szokott lenni, sokáig semmi említésre méltó dolog nem történt. Akkoriban a jetski-sek még nem vették birtokba a környéket, így csend volt és az előző napok esős időjárása miatt délelőtt alig voltak az egyébként kellemesen sütő nap ellenére a tavaknál. Egy vállalkozó a Szentendre felöli (egyébként a legnagyobb) tónál vizibicigli kölcsönzőt üzemeltetett. Egyszer csak észrevettem négy, kb. 18 év körüli srácot, akiket elég nehéz lett volna nem észrevenni, mert elég nagy zajjal voltak, amit a kezükben lévő sörös üveggel magyarázhattam volna. A tó körül több helyen lementek a vízpartra, mindig levetkőztek meztelenre, de minden helyről hamar odébb is álltak. Mivel négyen voltak, reménytelennek tartottam azt, hogy bármivel is próbálkozzak. Aztán egy defekt miatt szem elől is veszítettem őket. Már raktam vissza a megjavított hátsó kereket, jól összeolajoztam magamat, amikor a víz felöl meghallottam őket. Mivel a tó vízszintje kb. 5-6 méterrel alacsonyabban volt a terep szinthez képest én a felső partról a fák mögül nyugodtan leselkedhettem.
Amit láttam, az nem semmi volt. A négy srác egy vizibiciklin ülve verte a farkát és egymás szerszámjára, technikájára tettek megjegyzéseket, hát halknak nem mondható módon, feltehetően az elfogyasztott sörök hatására. A parthoz annyira közel voltak, hogy a lebukástól féltem. Az áramlatok meg szépen körbe forgatták a gépet, úgy hogy a menetiránynak háttal ülöket is többször láthattam. Egyébként semmi extra, a skin-t időnként a tó vizével hűtve, többségük a két, vagy három ujjas, makk és környékére irányuló izgatási módszert alkalmazta. Szerencsémre két eldurranást is láttam, az egyik spriccje legalább egy méterre elvitt oldalirányba fordítva. A többiek persze nagy ovációval fogadták, amikor valakinek "sikerült". A többi próbálkozást nem láttam, mert pechemre jött egy ötven körüli csajszi egy rohadt döggel és persze, hogy a környéken kellett, hogy basszák a rezet. A buksza valószínüleg látta, hogy mit nézek, mert láttam, hogy a kutya már tovább menne, de a pina az aki marad. Hát, ha akkor a gondolataim ölni tudtak volna, a csajszi "halálnak halálával" halt volna... A patthelyzetett azzal oldottam fel, hogy nagy robajjal "lezuhantam" a vízpartra, hogy kezet mossak. Na, a srácoknál rögtön csend lett, felszedték a horgonyt és kb 400 méterrel odébb folytatták a hangoskodást és a farokkezelést (láttam a távcsövemen...) Érdekes, de a csajszi a kutyával szintén rögtön sietősen odébb állt.
A látvány szép volt, de ez csak felkorbácsolta az ember vágyait. Vágyaim, amire még sokáig nem találtam aznap megfelelő módszert, hogy csillapíhassam. A tavaknál a jó idő ellenére még mindig nagyon kevesen voltak. Gondolatban fel tudtam magamban idézni, hogy az a kb 15 - 20 ember, aki kint volt, a tavak melyik részénél van letáborozva. Az egyik ún. érkezési pontnál egy fiatal, kb 18 - 20 év körüli csajszi napozott lent meztelenül. Én még gondoltam is, hogy a helyébe nem itt teregetném ki magamat, mert ez az a hely, ahol fentről minden érkező és távozó láthat, ha lenéz a partra. Ő másként gondolta...
Én békén is hagytam, (másfelé vagyok elkötelezve) de egyszer csak észrevettem egy bringás srácot, aki elég pofátlan módon leste a csajszit. A srác egyébként kb. 190 cm magas, egyáltalán nem cingár kölyök volt. Az életkorát nehéz volt megbecsülni, mert fehér pólót, térdig érő fekete rövidnadrágot, kurva nagy és sötét homályszemüveget és fekete baseball sapkát viselt. Aztán a srác elunta a kukkolást és elkezdett a tavak körül tekeregni. Azt hamar észrevehette, hogy az ő szájíze szerinti felhozatal kurva gyenge.
Egyszer csak félre állt, a kerékpárt eldöntötte és csak úgy ott állt a parttól jóval beljebb az út tóval ellentétes oldalán. Mivel volt nálam távcső, kissé közelebb mentem és a levelek jótékony takarásában elkezdtem figyelni. Majdnem a torkomban dobogott a szívem mert jól láttam, hogy a viszonylag bő szabású rövidgatyában zsebre dugva a kezét, a farkával játszott. Na, mondom, itt valamit kéne próbálkozni. A srác egyszercsak felül a bringára és szeszélyes útvonalon elkezd bóklászni. Én rögtön utána mentem, de csak annyira, hogy ne tévesszem szem elől. Egyszer a srác odateker hozzám és lebasz, hogy miért követem. Mivel én megmondtam, az igazság sokkkszerűen érte. Elküldött a p..ba és mondta, hogy ne kövessem. Hát így is tettem, de nem sokáig. Megállt a tópart egy olyan részén, ahol már voltak többen. Odamentem hozzá és azt mondtam, hogy én még fenntartom az előző ajánlatott... Erre mondott egy enervált nehézlovassági sértést, de én ekkor már biztos voltam, hogy itt fog történni, valmi számomra is kellemes. Hát egyszer csak azt mondja, hogy cumizzam le itt helyben. Kérdeztem tőle, hogy jó-e neki, ha az áktust kb. huszan látnák. Szó nélkül összeszedte magát és indult a nyilvánvalóan kihaltabb részek felé. Én tudtam egy belső tisztást, ami az útról nem látszik, illetve aki mégis beszédülne, az hasonló dolgokat keresne. Próbálta a gatyát letolni, de mondtam neki, hogy én akarom az árut kicsomagolni. Alsó naci nem volt rajta, így rögtön szemem elé került a gyönyörűség. Legalább 22 cm volt. Csak annyit mondott, hogy a köldök fölé ilyen célzattal nem jöhetek... Ami még meglepő volt, hogy a cerkán a frissen mosottság volt észlelhető, úgy, hogy az élvezeti értéket semmi sem rontotta. Miután őt eljuttattam a csúcsra, mondtam, hogy ne pakolja el a cerkájátt, amíg én is nem végzek. Jobb kézzel hol a még mindig kemény farkát, hol a gyönyörű és formás seggét markolásztam, míg a ballal magamat kényeztettem. Mikor kezdtem elsűlni, láttam, hogy csak a szerencsétlen testhelyzet miatt nem ő fejez be engem. Mikor már csepegett rólam is a matéria, a kezét rögtön visszahúzta. Ezután egyébként kellemesen elbeszélgettünk kb. 10 percig.
Sajnos soha többet nem láttam...
Vagy?
Az esemény után négy - öt év elmúltával a véletlen miatt, a jó idő ellenére megint egy viszonylag néptelen részen észrevettem egy kb. 16 év körüli fiucskát. Nudizott. A távcsövemen láttam, ha a fiú leült (gugolt) a broki felállt. Felállt és úgymaradt. Most is próbálkoztam, de el lettem utasítva. (Mint később kiderült, vagy abban a városrészben lakott, ahol én is, vagy oda járt iskolába, mert a villamoson többször találkoztunk. A szeme villanása elárulta, hogy tudja ki vagyok.) No de vissza az alapokhoz. Észrevettem, hogy egy meztelen férfi jön sietősen felénk. Biztos ami ziher, rögtön távozóra vettem a figurát. A bringával felvonszoltam magamat a felső parta és onnan figyeltem a fejleményeket. Ahogy én felszaladtam a bringával láttam, hogy a férfi lelassul. Én fent felé tekertem és láttam, hogy sajnos egy agyontetovált ürge, sötét és nagy napszemüveggel és nemhogy buziverésre jönne, hanem az arckifejezéséből szinte kedves érdeklődést oplvastam ki. Mindegy, addigra be voltam szarva eléggé, elindultam hazafelé. Kb 1 km megtétele után megjött az eszem és visszefordultam. Akkora már biztos voltam, hogy a négy öt évvel ezelőtti pasi lehet. A farka mindenesetre hasonló méretű volt. Mire visszaértem két haverja engem megelőzve érkezett oda. Nagy hangon örültek(???) egymásnak... Én kevésbbé. Azt hiszem, többet soha sem láttam.
Sziasztok! nagyon jó érzés olvasni a sztorikat, akkor is ha az ember messziről levágja, hogy a fele kamu.
Igazából azt szeretném kérni tőletek, hogy segítsetek abban, hogy hogyan tudnék itt, vagy bárhol ismerkedni veszprémi középiskola kollégistákkal. Szeretném ha lehetne velük egy-két jó élményem, és ha megismerhetném őket. Köszi.:)
Én viszont remélem, hogy kitaláció a fele. Leszögezem, hogy nem ellenzem a meleg kapcsolatokat (én is bi vagyok), és én is izgalmasnak tartom a koleszos történeteket, érdekes kalandokat, de a rokoni kapcsolatok, a vér határát elmosó "kereszt" légyottokat mélységesen elítélem, és felháborítónak, betegesnek tartom. Úgy vélem nem kell csodálkozni a fiú elllenkezése miatt, fiatal, dúlnak benne a hormonok, ezért pezseg a szexuális élettől, de tudattalanul, ő is kezdi felérni ésszel, hogy nem normális ez, még ha egy "felnőtt", sokat megélt ember nem is érzi megrontó tettének a súlyát, és siránkozik azon, hogy összetörik a szívét. Nem a szívre kellene figyelni, hanem a családra, szülőkre, testvérre, rokonra, nem a természetellenes vágyakra. Bennem a tetemes korkülönbség is visszásságot kelt, de ez... Egy család, egy fiatal tönkre tétele. Nézzetek magatokba, hogy mit tesztek, és ne azt bámuljátok, hogy mekkora az "öcskös" dákója, ha pedig ez nem megy forduljatok szakemberhez, mert ez NEM normális!
(Miért tartom ezeket nyomorékoknak? Azért mert melegek? dehogy. azért mert láthatóan kamu törtémneteken csámcsognak-ki tud nagyobbat hazudni játékot játszanak. És még el is hiszik.)
Csak néhány szót rólam: főiskola =4 év kollégium, egyetem= 4 év kollégium, ráadásul az ország egyik legnagyobb egyetemén. Telis-tele fiatallal. Több száz fiatal egy helyen. Magyarok, külföldiek, városlakók, vidékiek, gazdagok, szegények stb.
És milyen meleg sztorim van? A világon semmilyen. Se velem nem történt semmi ilyesmi, se nem láttam-hallottam hogy bárkivel történt volna.
Pedig korunkban a fényképezős mobilok világában nyilván nem fordulhat elő, hogy vki lát vmi érdekeset, és ne kapja azonnal le a mobiljával. Hát hol vannak a fotók? Ott ahol a történetek-az emberek kitalációiban csupán.
Lehet, h. tényleg nem meleg, hanem csak elfogad tőled egy kis élvezetet. Sztem onnan még igen nagy lépés, hogy tényleg egy fiúval akarjon viszonyt. Simán lehet az is, hogy hetero kapcsolatokkal nehezen vergődik zöld ágra, oda azért több kell, mint egy kis testi örömködés, vagy alkalmi közvetlenkedés egy azonos neművel. Pl. ilyen ha az uszodai zuhanyzóban két fiú eltölt pár percet közös masztival, utána mennek a dolgukra, pl. a barátnőkükhöz.
De most kibic vagyok, nem tudom, hogy ilyesmiről van-e szó nálatok.
Mindenesetre ha lányokra is buksz, akkor szvsz. keress egyet, aki magára tereli a figyelmedet :)
