Sziasztok!
Most jöttünk haza egy csodálatos ázsiai utazásról, szeretném megosztani Veletek az élményeinket.
Sokat olvasgattam a fórumot és ázsiai hajóúton nem sokan voltak, úgyhogy remélem hasznos lesz majd valakinek.
2018.03.15-2018.04.01 Ázsia felfedezése, Szingapúr, Bintan sziget (Indonézia), 7 éjszakás hajóút a Mariner of the Seas hajóval, melynek útvonala: Szingapúr-Kuala Lumpur (Malajzia)-Phuket (Tahiföld) két napig-Penang (Malajzia)-Langkawi (Malajzia)-tengeren-Szingapúr, Sentosa sziget
Sosem jártunk még Ázsiában, ezért egy biztonságos útvonalat kerestem, ahol jó a közbiztonság, tisztaság van és nem kell oltás, ezért esett a választásunk Szingapúrra, mint kiinduló bázis pontra és nem bántuk meg, első ázsiai kiruccanásnak éppen megfelelt.
Csodálatos út volt, rengeteg szép helyet láttunk.
Mivel 11 hajóúton voltunk eddig és nekünk nagyon bejött ez az utazási forma, mert a hajón kényelmes, tiszta szállásunk van, finom ételeket eszünk és minden nap színvonalas színházi produkciókat látunk és szórakozunk, ezért nem volt kérdés, hogy most is összekötjük ezt az utazást egy hajóúttal is.
2018.03.15 csütörtök indulás Budapestről, Dohán keresztül Szingapúrba
A 16.25-ös Quatar géppel repültünk Budapestről. Ezzel a repülő társasággal sem utaztunk sosem, itt is görcsöltem, hogy túl nagy a repülőtér Dohában, hogy érünk át, mi lesz a csomagunkkal, mert vittünk magunkkal egy kis haza kaját, szalámit és pálinkát, de minden aggodalmam felesleges volt, mert minden simán ment. Ez a légitársaság tényleg a jobbak között van, talán eddig a legjobb, amit próbáltunk. A kézi poggyásznál megadták a méreteket, hogy csak 50x37x25 cm -es bőröndöt lehet vinni, ezért vettem is egy újat, de a kutya sem foglalkozott a méretekkel, figyeltük, hogy simán lehetett vinni a szabvány méretűeket is és a megadott 7 kg-os súlykorláttal sem foglalkoztak, ezen is kár volt aggodalmaskodni. A gépen nagy a hely a lábnak, mivel mi magasak vagyunk, ez külön nagyon jó volt, simán kitudtuk nyújtani a lábunkat. Finom ételeket, italokat hoznak többször is és kérni is lehet, alkoholt is, de mi ezt kihagytuk.
A repülőtéri átvilágításnál a kézi poggyászaink voltak gyanúsak, félre állítottak minket már Budapesten is és Dohában is, mert a fényképezőgéphez vittük jó pár tölthető elemet és töltőt is ez valószínű, hogy bejelzett nekik, emiatt kipakolták a kis bőröndünket, de más semmi nem volt, a nagy bőröndök simán átjöttek a kolbásszal és szalámival, na és a „magyar gyógyszerrel”
Dohában két óránk volt az átszállásra, bőven elég, nagyon jól ki van minden írva, elég messze állt meg a két gép egymástól, egy magas vasutat is igénybe kellett venni, de simán ment minden. Rengeteg magyar volt az első gépen, de aztán Dohában mindenki ment másfelé, végül a Szingapúri gépen rajtunk kívül egy magyar párt láttam.
2018.03.16-án péntek megérkezés Szingapúrba
Szingapúri idő szerint délután 15 órakor szálltunk le ( + 7 órával van több ott), teljesen nyugodt volt az út, sikerült egy szép napfelkeltét is fényképeznem az ablakból és a repülőről látható volt a sok kis sziget, ami Szingapúr körül helyezkedik el és a sok teherhajó is. Nagyon jó volt ez így, hogy az első út Doháig 5 óra, a második Szingapúrig alig 8, tehát majdnem megfelezte az utunkat és így nem volt egyáltalán fárasztó. (tavaly Amerikába a 11 órás repülőutat nagyon nehezen viseltem el, főleg a kis hely miatt is)
Szingapúr független ország, törpe városállam Ázsia délkeleti részén. Az ország fő szigetét északról a 900–1500 méter széles Johori-szoros választja el Malajziától. A sziget déli részét a Malaka-szoros hullámai mossák, amelyben közel 60 kis sziget áll szingapúri fennhatóság alatt. Ez a szoros egyben Indonézia felségvizeinek határa is. Az állam nevét a szankszkrit, simha, vagyis oroszlán és a szintén szanszkrit, pura, azaz város szavakból kapta.
1965-ös Malajziától való függetlenedése óta az Szingapúrban rohamos fejlődés indult el, amit nagyrészt előnyös gyarmati múltjának köszönhet. Szingapúr volt ugyanis a környék brit gyarmati központja. Stratégiai jelentőségű kikötője hamarosan a világ egyik legfejlettebb államává tette a várost.
Changi repülőtérre érkeztünk és meglepődtünk, milyen szép, virágos, kicsit giccses, pillangókerttel, vízesésekkel és orchideák százezreivel, minden jól ki van táblázva, gyakorlatilag nulla nyelvtudással el lehet jönni, tőlünk sem kérdeztek semmit sem, hogy miért jöttünk, csak még a repülőn kitöltött papírral az útlevélbe kellett az Immigration Office-hoz menni, levették az újlenyomatunkat és pecsételtek az útlevélbe és már mehettünk is.
Taxival vitettük el magunkat az első szállodánkhoz a Holiday Inn-be a Katong negyedbe. Az volt az elsődleges szempont, hogy közelebb legyen a komp kikötőhöz, szerintünk egy kicsit megvágott a taxis, mert később jöttünk rá, hogy nem mindegy, hogy milyen taxit veszünk igénybe, a kék taxik sokkal olcsóbbak, ez pedig egy nagyon elegáns kis busz szerű autó volt, bőr ülésekkel, gondolom az ár ettől is magasabb lehet.
Nagyon szép panoráma ablakos szállodánk volt a 12. emeleten, csodás kilátás nyílt a tengerre és a környező házakra, melyek szinte mindegyik úszómedencével rendelkezett. A szobához járt a palackozott víz is, mi elővigyázatosságból inkább ezzel mostunk fogat.
Még aznap délután kisétáltunk a tengerhez és meglepődtünk rajta, hogy senki sem fürdik, pedig nagyon langyos volt a víz, kb. 30 fok biztosan volt. Már a taxiból is rácsodálkoztunk a város rendezettségére, tisztaságára, a rengeteg trópusi virágra és fára, nagyon tetszett. Jó meleg volt a késő délután ellenére és magas páratartalom miatt még melegebbnek lehetett érezni, nem kellett az egész út során semmi meleg holmi, szinte állandó szaunában voltunk és izzadtunk, az épületekben lehetett egy kicsit felfrissülni, mert mindenhol légkondival hűtöttek.
Betértünk egy boltba és mindjárt tapasztaltuk is, hogy a világ legdrágább városába jöttünk, vacsoránkat a szállodánk alatt lévő gyors étteremben fogyasztottuk el, egy kis adag rizsért és pár db csirkefalatért fizettünk átszámítva majdnem 2.000,- Ft-ot fejenként.
2018.03.17 szombat elhagyjuk Szingapúrt és áthajózunk Bintan-ra
A szállodánkban nagyon finom, svéd asztalos reggelit kaptunk, ahol nemzetközi konyha képviseltette magát. Többféle nemzetiségű vendég is megszállt itt, többek között Indiaiak, arabok, kínaik, de volt több hozzánk hasonló európai külsejű, vagy ausztrál, szerintem inkább ők jönnek erre-felé, mivel hozzájuk sokkal közelebb van. ( 5 óra repülőút innét Ausztrália)
12-ig kellett elhagyni a szobát, taxit hívtunk, most kék jött és a tegnapi ár negyedéért vitt ki minket a Tanah Merah kompkikötőhöz, igyekeztünk, mert a 14 órakor induló kompra volt jegyünk, mellyel áthajóztunk Bintan szigetre, Indonéziába.
Az Indonéziához tartozó Bintan-sziget, Bali után az ország második legkedveltebb tengerparti úticélja. Szingapúrból az óránként közlekedő, óriási luxuskompokkal mindössze 45-50 perc alatt juthatunk át az egzotikus szigetre. Az északi részen kiváló szállodákat találhatunk, különböző árfekvésben. A resortok között, egyéb lehetőség hiányában, csak helyi kisbusszal lehet közlekedni. A tökéletes nyugalmat kínáló környezetnek és a makulátlanul tisztán tartott, púderfinomságú, fehérhomokos tengerpartjainak köszönhetően méltán veszi fel a versenyt a világ legszebb tengerpartjaival.
A kompra a magasabb osztályra, az Emerald-ra vettünk jegyet, mert abban benne volt az elsőbbségi beszállás és a gyorsabb ügyintézés és az italok is, biztosra mentem itt is, ezért előre megvettem a jegyeket interneten.
A kompkikötő is nagyon kultúrált, sok virággal, egy mini repülőtérnek lehet nevezni, be kellett adni a feladott poggyászainkat és be kellett ugyanúgy csekkolni, mint a repülőtéren.
Az Emerald osztály utasai egy külön váró teremben várakoztak és kaptunk frissítőket, kávét, teát és snackeket.
A kompra elsőként szállhattunk fel, számozott helyeink voltak és csak lestünk, hogy milyen gyorsan száguldott velünk a komp, lehet, hogy sugárhajtással ment, talán 80 km/h-val hasítottuk a vizet.
1 órás út után odaértünk Bintan szigetre, szerencsére vízum mentes ez az ország is, itt megint volt beléptetési procedúra, ismét a múltkori repülőn kitöltött űrlapot kellett kitölteni és leadni és pecsételtek, itt már kérdeztek tőlünk pár kérdést, hogy miért jöttünk és hová megyünk, meddig maradunk.
A Nirwana Garden nevű hotelbe foglaltam szállást magunknak a booking-on és a szállodának volt ingyenes shuttle transzfer busza, ami elvitt minket a szállásra.
5 csillagosnak nevezi magát ez a hotel, de azért nem ér annyit, egy kicsit régies, felújításra szoruló hotel, de nagyon szép környezetben van, egy hatalmas kertben a tenger közvetlen partján, nagy kókusz fák és csodás, buja növények között terül el hatalmas területen.
Ha Szingapúrra azt mondjuk drága, akkor mit mondunk erre a szigetre, vagyis erre a hotelre, horror áron volt itt minden, de a környezet nagyon szép volt első ránézésre.
Miután rendbe szedtük magunkat rögtön a tengerhez vettük az irányt, annyira hívogatott, ezért nem is vettük észre, hogy mik úszkálnak a tengerben, csak amikor kijöttünk a partra, akkor lepődtünk meg, hogy tiszta olajosak lettünk, a papucsomat el is kellett dobni, mert annyira beleragadt a bitumenes olaj, senki sem hívta fel a figyelmünket a repcepción, de a szobánkban sem volt semmilyen figyelmeztető jelzés, hogy ne fürödjünk. Amikor jobban körül néztünk a parton, akkor vettük csak észre, hogy kicsi, fekete táblákkal jelzik, hogy olajos a tenger, de azt nem írják, hogy nem szabad fürdeni, csak annyit, hogy ha olajosak leszünk, akkor menjünk a személyzethez és kérjünk gázolajat, hogy letudjuk tisztítani a bőrünket. Eléggé mérgesek voltunk, hogy ennyire nem izgatják magukat, hogy tájékoztassák az embereket, piros, nagy táblákkal kellett volna felhívni a figyelmet erre, a recepción szólniuk kellett volna, főleg, hogy kiderült, hogy már egy hónapja ilyen a tenger, de sehol nem lehetett róla olvasni, titkolták, mert gondolom, akkor senki sem jött volna ide, mi sem.
A fürdő ruhánkból, bőrünkről lejött, de szegény papucsomból nem tudtuk kiszedni, ezért ment is a kukába, ők meg csak szét tárták a kezüket, hogy nem tehetnek róla, na ez nem volt szimpatikus nekünk. Csalódottak voltunk, ráadásul előre kifizettették a drága szoba árát, nem is tudtunk másik szállodát keresni és nem azért jöttünk el ilyen messzire, hogy csak a medencében áztassuk magunkat.
Este volt egy hangulatos kerti party az udvaron, de itt megint tapasztaltuk a lehúzást, mert azt írták ki nagy piros betűkkel, hogy 550 rúpia a svédasztalos vacsora ára, gondoltuk, hogy milyen olcsó, befizetünk rá, de aztán jött a hideg zuhany, mert apró betűkkel hozzá írták a végére, hogy minden árhoz hozzá kell számítani három db nullát, tehát a svédasztalos vacsoraért 550.000,- rúpiát fizettünk, kb. 10.000,- Ft-ot fejenként, azért eléggé sokaltuk.
Ettől függetlenül finomak voltak az ételek, hangulatos, az este, indonéz táncosok, énekesek szórakoztattak minket.
2018.03.18-án vasárnap Bintan sziget, pihenés
A második napunkat pihenéssel töltöttük, a paradicsomi szigeten, ahol a fehér homokos, szép tengerpartot, csak messziről, a medencéből lehetett nézni és nem lehetett fürdeni. A reggeli itt is nagyon változatos, nemzetközi ételekkel, finom villás reggeliket ettünk minden nap, egy kis banánt hoztunk el ebédre magunkkal, ami elég is volt.
Délután tettünk egy nagy sétát a szálloda körül és akkor felfedeztünk egy csodálatos strandot ahol nem volt olajos a víz, igazi paradicsomi hangulat volt, fehér, selymes homok, belógó kókusz pálmák, langyos víz. El is határoztuk, hogy másnap ide jövünk strandolni, végül is csak 300 m-re volt a szállodától. Több étterem kínálta magát horror árakon, de inkább a szobában vacsoráztunk egy kis haza szalámit és kolbászt. Ezen az estén már semmi szórakozási lehetőség nem volt, nem szólt sehol a zene, kiderült, hogy csak pénteken és szombaton van esti program. Az egész hely úgy nézett ki, mintha még előszezon lenne, kihalt volt minden.
2018.03.19 hétfő Bintan sziget, pihenés
Reggeli után megnéztük, hogy milyen kirándulási lehetőségek vannak a szigeten, megakartuk nézni a fővárost, de jó egy óra taxival, nincs közel, de azért megállapodtunk egy taxissal, hogy körbe visz minket majd másnap, mert most már strandolni szerettünk volna.
Nagyon élveztük a strandolást a szép parton és a langyos vízben, rajtunk kívül talán még volt 4-5 ember, nagyon kihalt volt, de pont így volt a jó. Csak az az egy baj volt, hogy nem lehetett búvárkodni, vagyis snorkellezni, nem volt tiszta, átlátszó a tenger, mint a karibi részen, ez jellemző volt mindenhol, ahol megfordultunk ezen az úton.
Na ezért is szeretjük mi a hajózást, mert itt voltunk ismét egy szép helyen, de este tisztára kihalt volt minden, semmit nem lehetett csinálni, illetve annyit, hogy a szálloda ingyenes buszával elmentünk a közeli bevásárló centrumba, a Lagoi Plázába, hogy lássunk még valamit a szigetből, de nem vettünk semmit, annyira nem érte meg semmi sem, csak inkább a tenger partra sétáltunk le és a következő busszal már jöttünk is vissza. Mehettünk volna bowlingozni még a szálloda mellett lévő bowling terembe ahhoz kaptunk ingyenes jegyeket, de a cipőért fizetni kellett volna, aztán nem volt hozzá kedvünk, így kihagytuk.
Napközben pedig lehetett volna még elefántolni, 10 percért elkértek 3.000,- Ft-nyi rúpiát, de ezt is kihagytuk, nem volt minden nap és délelőtt inkább strandoltunk.
2018.03.20-án kedd pihenés Bintan szigetén
Lemondtuk a taxit és úgy döntöttük, hogy nem megyünk el a 36 fokos kánikulában szigetet nézni, inkább maradunk és strandolunk, pihenünk, kitudja, hogy a hajón mennyi időnk lesz fürdeni címszóval. Mi nagyon vízi csibék vagyunk, imádjuk a tengert, úgyhogy maradtunk és élveztük a strandolást, sikerült jól le is égnünk, pedig 50-es naptejjel kentünk magunkat és árnyékban is voltunk.
A búcsú vacsoránkat a szálloda Dínó éttermében fogyasztottuk el, de most megúsztuk 5.000 Ft/fő árral, pedig csak egy tál ételt fogyasztottunk, egy-egy pohár itallal.
2018.03.21-én szerda elhagyjuk a földi paradicsomot és visszaérkezés Szingapúrba
Sajnos letelt a pihenés és visszakompoztunk Szingapúrba. Ismét beléptetési procedúra, megint tölteni kellett egy papírt, átvilágítottak és ujjlenyomatokat vettek és csak így engedtek be.
Taxival most a Harbour Village hotelbe vitettük magunkat a második szállásunkra, ami a hajókikötőhöz volt most közelebb. Ez egy három csillagos hotel, kicsit egyszerűnek mondható, de tiszta, reggelit nem adtak. Itt vártuk be a magyar barátainkat, ők csak a hajóútra jöttek utánunk. Este együtt mentünk el taxival a belvárosba a Clarke Quay-hoz, amire azt írják az úti könyvek, hogy top turista látni való.
A Szingapúr-folyó szájánál található rakpart a 19. század végén a város kereskedelmi központja volt. Még ma is nagy a nyüzsgés a rakparton, de napjainkban már másféle kereskedelmi életet tapasztalhattunk meg, mint akkoriban: trendi éttermek, egyedi butikok, és számtalan más, lenyűgöző épületet láttunk, melyeken megmutatkoznak mind az ázsiai mind az európai hatások. A Clarke Quay éjszakánként a piacból átváltozik egy igazi buli negyeddé, ahol elegáns szórakozóhelyek várják a bulizni vágyókat. Nagyon hangulatosak voltak az esti fények és sok bulizó hely, kerthelyiségek.
Szingapúrban tilos az utcákon enni-inni, 500 szingapúri dollár a büntetés, a cigarettázásért pedig 1000 dollárt szabtak ki ,valamint még a robbanás veszélyes dolgokért 5.000 dollárt. Ki van írva minden metró állomáson, minden be van kamerázva, a nagy testvér figyel minket. Ezt az ivási tilalmat nehezményeztük a leginkább, mert annyira meleg volt és állandóan szomjasak voltunk.
Beültünk egy hangulatos étterembe vacsorázni, majd egy jót sétáltunk és aludni tértünk.
2018.03.22 csütörtök. Szingapúr, River Cruise és Mariner of the Seas hajóra szállás
Még tegnap megbeszéltük a taxisunkkal, hogy értünk jön a szállodába és visszavisz a Clarke Quay-hoz, hogy nappal is lássuk és felüljünk egy város néző hajóra a folyón. (River Cruise) Érdemes volt ezt választanunk, mert a 40 perces hajóút alatt láttuk a város főbb nevezetességeit, a Marina Bay Sands hotelt.
A Marina Bay Sands a világ egyik legizgalmasabb szállodaépülete: a három, 55 emeletes tornyon egy hatalmas hajó alakú platform nyugszik, 67 méterrel túllógva a mélység fölé. 2010-ig a kaszinók tiltottak voltak Szingapúrban, ám ekkor két hatalmas komplexum is megnyitott, a szerencsejátékosok nagy örömére: ezek egyike a Marina Bay Sands, míg a másik a Sentosa-szigeten fekvő Resorts World Sentosa. A hatalmas épület otthont ad a világ legnagyobb kaszinótermének, 2561 szállodai szobának, hat különböző stílusú, világhírű séfek által vezetett étteremnek, egy múzeumnak, két lebegni látszó „kristálypavilonnak” (bennük Louis Vuitton és Pangaea Club üzletek), egy műjégpályának, valamint egy elegáns bevásárlóközpontnak is. Az egészet a tornyok tetején nyugvó, 340 méter hosszú Sky Park koronázza meg, rajta egy a 150 méter hosszú medencével, melynek egyik széle a végtelenbe veszni látszik, fantasztikus kilátást kínálva a városra. ami kaszinó, konferencia és bevásárlóközpont is egyben, 2011-ben nyílt meg és arról híres, hogy a három épületrész tetején van egy hajót mintázó terasz, rajta medencével. A teraszról gyönyörű kilátás van a városra. A hotel vendégei fürödhetnek csak a medencében.
Láttuk a Szingapúr Flyer a 165 méteres magasságával, 2008-2014-ig a világ legmagasabb óriáskere volt, sajnos most le volt zárva.
A Singapore Flyer 165 méteres magasságával 2008-2014-ig a világ legmagasabb óriáskereke volt
Valamint láttuk még a Merlon szobrot, ami egy oroszlán fejű és haltestű élőlényt ábrázol és napjainkra Szingapúr nemzeti jelképévé vált, a városközpont mellett található. A városállamban öt hivatalos merlon szobor van elhelyezve.
A hajó kirándulás után visszamentünk a taxinkkal, (aki közben megvárt minket) a szállodába, hogy kijelentkezzünk és elvitt a kikötőbe, ahol már várt minket a Mariner of the Seas Royal Caribibbian hajótársaság luxus hajója.
Előre be voltunk már csekkolva, meghatározott időpontra, úgyhogy nagyon gyorsan ment a beléptetés, itt is vettek újlenyomatot és be kellett szkennelni az útlevelet, majd a hajótársaság elrakta és csak az út végén kaptuk vissza, azt mondták, hogy ők fognak rá vigyázni, mi vigyünk magunkkal másolatot.
Amikor megkaptuk a fedélzeti kártyánkat, ami már előre el volt készítve, ezzel nyílik a kabin, és erre terhelik a fogyasztást megkérdezték, hogy készpénzben vagy kártyával akarunk-e fizetni, de nem kértek depositot és mikor megkérdeztem, hogy mennyi a minimum nem adtak meg összeget.
Nekünk a foglaláskor adtak a szobához 63 dollár fedélzeti keretet fejenként, úgyhogy úgy gondoltuk, hogy ez lesz a biztosíték, egyenlőre nem fizetünk be semmit, nem is volt belőle baj. (Tavaly a Carnival hajón előre ki kellett fizetni még a terminálban a 250 dollár depositot, az MSC hajókon pedig ott a hajón kell mindig befizetni a 250 dollárt vagy eurót kabinonként attól függ, hogy dollár vagy euró, hogy milyen országban hajózik az ember)
A hajó 15 fedélzettel rendelkezett, 2003-ban készült és az összes utas kapacitás 3114 fő, közép méretű hajónak nevezném, 310 m hosszúságával, 49 m magasságával. A Royal Caribbian hajótársaságnak a legújabb hajói között törpe lenne ez a hajóméret.
Még sosem utaztunk ezzel a hajótársasággal, nekünk ez volt a 12. hajóutunk, nagy várakozással tekintettünk a hajóút elé, mindenkitől azt hallottam, hogy ez a hajótársaság nagyon magas színvonalat képvisel. Eddig mi MSC-vel, Costával, Carnivallal és Aida hajótársaságokkal utaztunk és arra számítottunk, hogy messze túl fogja szárnyalni az előzőeket, valami nagy durranásra számítottunk, de az egész hajóút alatt nem tudtunk rájönni, hogy miért is mondják mások, hogy ez a hajótársaság, annyira színvonalas.
Balkonos kabinban laktunk a 7. emeleten a hajó elején, nagyon szép tágas, nagy kabin volt, sok rakodó hellyel, de amikor kimentünk a balkonra akkor szembesültünk vele, hogy eléggé igénytelen, mert rozsda foltok voltak a terasz plafonján, koszosnak, festék cseppesnek tűntek a kinti bútorok, a függöny foltos, az ablakot is már régen pucolták meg, ilyet eddig nem tapasztaltunk egyik hajón sem.
A balkonról csodálatos kilátás nyílt Szingapúrra.
A 11 emeleten lévő Windjammer Café büfé étteremben ebédeltünk, ami nagyon kicsi volt, sokkal kisebb, mint az MSC közepes méretű hajóin, pld. Poesia. (Mindig ez a hajó jut eszembe, nekünk nagyon tetszett annak idején, kétszer is utaztunk vele). A büfé étterem választéka elég nagy, bőséges, van külön kínai sarok, glutén mentes ételek, sütemények, amik a korábbi hajókon nem voltak. Italt raktak ki jeges limonádét, és jeges teát, bár ez utóbb nagyon rossz volt, valamint jeges vizet lehetett még inni, teát, és amerikai kávét, de ezeket kérni kellett, nem lehetett saját magunknak csapolni, mint más hajókon, ez furcsa volt, fagyi is volt minden nap a medencénél.
Jól laktunk a büfében és felfedeztük a hajót. Az 5. emeleten volt a Royal Promenád, egy bevásárló utca, ahol főleg fizetős éttermek helyezkedtek el és kabinok. Egy snack bár kapott még itt helyet, amit azért szerettünk, mert 0-24 óráig volt nyitva és finom süteményeket, szendvicseket, pizzákat (glutén menteset is) lehetett kérni, ha éhes maradt az ember, ez mindig tömve is volt, itt a kávé és tea automaták szabadon voltak.
Délután a szokásos mentési gyakorlatot itt is megtartották, de nem kellett felvenni a mentőmellényt. Mindenkit a megadott fedélzeti szintre tereltek és elmondták, hogy kell felvenni a mellényt és mit kell csinálni veszély esetén, majd lefújták.
17 órakor indult el a hajónk Szingapúrból. A medencénél pihengettünk és lemaradtunk a promenádon megrendezett show-ról, amikor beöltöznek a Disney rajzfilm figurák ruhájába és úgy vonulnak, táncolnak. A párom levideózta, mert véletlenül bele futott, amikor a bőröndjét kereste, ugyanis nem akart megjönni.
A medencénél is nagy volt a készültség, szólt a zene, azt hittük, hogy ott lesz valami kihajózós buli, de nem volt semmi. Ami érdekesség, hogy a minden medence partján áll egy életmentő emberke vigyázban és az egész hajóúton ott kellett nekik állniuk egész nap a tűző napon, még ilyet sem láttunk egyik hajón sem. Ezen a hajón volt két nagyobb medence és 4 jacussi a hajó közepén és az elején még egy felnőtt medence rész. Elhúzható tetejű medencék nem voltak itt.
Hátul egy mászófal és kosárlabda pálya, a nagyobb hajókon szörf szimulátor is van, de itt az nem volt, viszont a harmadik szinten egy szép nagy műjégpálya kapott még helyet, ahol minden nap jégrevüt adtak.
Az ültetéses étterem 3 szintes volt, nagy kristály csillárral, ez nagyon szép és igényes volt. A második ültetésben vacsoráztunk, mely 8 órakor kezdődött, hatan ültünk magyarok egy kör asztalnál és egy indiai, kedves pincérünk volt. 8-8.30-ig lehetett bejönni, utána bezárták az étterem ajtaját. Étlapról kellett választani, ahogy korábban is, a választék elég nagy, mindig volt shéf ajánlat és mindig voltak elérhető fő ételek, viszont nem igen voltak tészta ételek, és rizottó amit megszokhattunk az olaszoknál. A vacsora mindig finom volt és bőséges.
Vacsora után a Savoy színházba igyekeztünk, hogy megnézzük azt a beharagozott Brodway stílusú előadást, amiben szinte minden este csalódtunk, mert nagyon gyengék voltak a színházi előadások.
A mai esténken egy nő énekelt egyedül, nem voltak táncosok, semmi látványosság.
Színház után kerestük az animátorokat, de nem láttuk őket, nagyon bújkáltak és csak a kisebb bárokban szólt zene, ahol meg táncolni nem igen lehetett, mert annyira kicsi volt a tánctér.
2018.03.23 péntek, Kuala Lumpur
Interneten előre leszerveztem egy helyi idegenvezetővel a mai kirándulást, nagyon kevés időnk volt, és jól be kellett osztani. Reggel 7-kor kötött ki a hajónk Port Klang kikötőjében, de csak kb. fél órával később sikerült kiszállni. Ez egy teher kikötő volt és innét ingyenes shuttle busszal kellett kimennünk a kikötőből, a vezetőnk már tudta ezt, és meg is írta nekem, hogy hol fog minket várni, egy tábla volt a kezében a nevemmel, könnyen megtaláltuk. Szimpatikus volt, nagyon felkészült, egész úton rengeteget beszélt Malajziáról, Kuala Lumpurról, tökéletesen beszélt angolul.
Kuala Lumpur Malajzia fővárosa és egyben legnépesebb városa is. Itt található az ország kereskedelmi és gazdasági központja. A város egyike a három maláj szövetségi területnek.
Egyik legfőbb turisztikai látványossága a Petronas-Ikertorony.
Kuala Lumpur 35 km-re fekszik a tengertől. Két kis folyó folyik át rajta: a Gombak és Klang. Éghajlata trópusi, magas páratartalommal és meleggel az év minden napján.
Egy órás út volt a kikötőtől a Batu Barlangig, melyek 60 méter magasan adnak otthont, egy hindu templomnak, és tekintélyes lakójának, a hatalmas istennő Murugánnak. Eme helyen az emberek több esetben is, önpusztító módszereket használnak, de mégsem éreznek fájdalmat, a hívők ezt a barlangban lakó istenségnek tulajdonítják.
Ez az egyik legnépszerűbb hindu szentély. A területen élő Temuan törzsbéli emberkék régóta használták a hatalmas barlangot, mint menedéket. A nyugati világ az 1800-as évek végén értesült létéről. Ekkor egy amerikai természettudós William Hornaday járta be az akkor még jelentős erdőben nyíló barlangokat. 3 hosszabb és több rövidebb barlang nyílik a területen. A Batu barlangokban zajlik a Thaipusam fesztivál, melynek időpontja január, február hónapokra esik. Ilyenkor 800 000 - 1,5 millió hindu zarándok keresi fel a barlangtemplomokat, és tesz bizonyságot hitének erejéről. A 15 km-re lévő város központjától gyalogosan teszik meg az utat, közben számos rituálét végrehajtanak. Az út végén, a barlang nagytermébe felvezető 272 fokú lépcsősoron az eksztázisban lévő kiválasztott hívők számos komoly sebet ejtve testükön bizonyítják be a számos hindu isten iránti feltétlen hitüket.
Fél órát kaptunk, hogy felfedezzük ezt a szent helyet, a párás, fülledt melegben, nem volt egyszerű felmenni a lépcsőkön, közben még a kis makákó majmokat is megfigyelhettük, ahogy kíváncsian néznek bennünket.
Ezután mentünk a Petronas Ikertornyokhoz. Interneten, előre megvettük a belépőt ezt is a vezetőnk tanácsolta és így várakozás nélkül gyorsan feljutottunk a toronyba.
A Petronas-ikertorony a világ legmagasabb ikertornya volt 2003-ig. (azóta megelőzte, a Burdzs Kalifa Dubaiban a 828 méterével, majd követi Abrádzs Al Bajt Mekkában a 601 méterével, ez követi a New Yorki Word Trade Center az 541 m-el, majd a Lotte Torony Dél-Koreában a 510 m-el, majd jön a Taipej 101 torony az 509 m-el ezután következik Shanghai Financial Center 492 m-el, majd a Hongkongi Nemzetközi Kereskedelmi Központ a 484 m-el)
A Petronas 451,9 méteres, 88 emeletes, s 39 lifttel lehet feljutni a különböző szintekre. Cesar Pelli argentin építész tervezte az épületet, amelynek megvalósítása 5.6 milliárd USA dollárba került. A poszt modern stílusú torony 1996-ban készült el.
Alaposan megismerkedhettünk a torony építésének fázisaival, majd felrepítettek pár másodperc alatt 170 méter magasra, az úgynevezett Égi hídra. Ez az 58 méter hosszú, 750 tonnás acélhíd köti össze a 41. és a 42. emelet magasságában a két tornyot. Érdekesség, hogy az acélhíd nincs rögzítve a két toronyhoz, hanem tud csúszni rajtuk, a tornyok kilengése miatt. Miután megvizsgáltuk a környéket az Égi hídról, akkor egy másik lift felvitt a 86. emeletre a kilátó szintre, ahonnan az egész város belátható 360 fokos panorámát élvezhettünk.
Az ikertorony alatt csodás park terül el, szökőkutakkal, sétautakkal, s játszóterekkel. Gyönyörködtünk a látványban.
Egy órát kaptunk erre, majd vezetőnk elvitt minket a városi piacra és elkezdett vásárolgatni nekünk különféle helyi szuvenírokat, nagyon meglepődtünk rajta, egy-két dolgot elfogadtunk, de amikor a helyi porcelán tányérokat akarta megvásárolni nekünk, azt már nem fogadtuk el, arra hivatkoztunk, hogy elfog törni a csomagban.
Hamarosan indulnunk is kellett vissza a kikötőbe, még az autóval tettünk egy kört a városban, megmutatott pár érdekességet és 14 órára már ott is voltunk a kikötőben.
Tömör gyönyör volt ez a kirándulás, de megérte, mert a hajón nem szerveztek ilyen tartalmas programot és amit szerveztek, azt is sokkal drágábban és megtudtuk más magyaroktól, hogy ők akkora dugóba kerültek az autópályán, hogy fel sem jutottak a Petronas Toronyba.
Délután a hajón lehetett egy kicsit fürödni, napozni, pihenni, bár feltámadt a szél nagyon.
Ma este van az első gála est, amikor illik kiöltözni, itt ezen a hajón az utasok 80%-a kiöltözött, de találtunk rövid nadrágos, flip-flop papucsos emberkéket, akiket nem zavart az esti dress kód.
A Royal promenádon gyűlt össze a nép, vagyis inkább ott tolongott, ez nem tetszett nekünk, mert sokkal hangulatosabb lett volna beülni a bárokba iszogatni, mert itt is ugyanúgy, mint az MSC-n megkínáltak minket száraz pezsgővel, és üdítővel, bármennyit lehetett inni és közben egy zenekart hallgatni, de táncoláshoz nem volt hely.
Az ültetéses étteremben vártuk, hogy legyen valami plusz műsor, ami a gálához illik, de semmi sem történt. Tavaly a fapadosnak mondott Carnival hajón legalább a pincérek táncoltak az asztalon, de itt semmi sem történt.
Arra gondoltunk, hogy majd a színházban csak lesz valami, csak kijön a kapitány köszönteni minket, vagy a tisztek ,vagy az animátorok, de senki sem jött ki. A kapitánnyal sikerült fotózkodnom még a vacsora előtt, véletlenül bele botlottunk a Promenádon, de még csak meg sem kérdezte, hogy honnét jöttünk. Ez is hiányzott, hogy nem üdvözöltek minket a hajón és nem mutatkoztak be, tehát semmi sem történt és a színház is igen gyenge volt ismét. Egy kínai ruhába öltözött emberke bohóckodott először, poénkodott, de mivel nem tudunk olyan jól angolul nem értettük, aztán csinált egy kis attrakciót azért, egy kötélen táncolt, ami kicsit látványos volt, de semmi más nem történt. Az MSC hajókon mindig sokkal látványosabb volt a színház, különösen tavaly a Divinán a karibi részen.
A színház után táncolni szerettünk volna, de megint nem ott volt zene, ahol leginkább van hely, végül a 14. emeleten lévő bárban találtunk egész jó táncolható zenét, de hamar vége lett és utána disco zenét játszottak, ami nem tetszett.
2018.03.24. szombat Phuket szigetre érkeztünk
Kis hajós kikötés volt Phuketen, Patonnál horgonyzott le a hajó. Korán odamentünk, ahol osztották a jegyeket a hajóra, de már csak a 11 órakor induló kis hajóra kaptunk sorszámot.
Patong a sziget legnagyobb városa, nyüzsgő éjszakai élettel és telis-tele turistával. A nyüzsi a Baorang sétáló utcán csúcsosodik ki.
Először váltottunk be pénzt, aztán fürödtünk egyet a tengerben. Sokan azt tartják, hogy ez a strand a szigeten a legcsúnyább, de nekünk tetszett, bár nagy volt a tömeg és a tengeri élővilág egy nagy nulla. Bintan szigetén sem tudtunk snorekkelezni és itt sem.
Erre a napra is leszerveztem előre egy hajós programot. Nagyon szerettem volna eljutni a Phi-phi szigetekre, de sajnos mivel ilyen későn kötöttünk ki már nem volt értelme oda átmenni, ugyanez volt a helyzet a James Bond szikla meglátogatásával a Pang Naga öbölben, oda is korán reggel indulnak a kiránduló hajók, mi meg ugye csak 10 órakor kötöttünk ki és 11 után értünk ki a partra.
Ezért úgy döntöttünk, hogy egy másik hajó kirándulásra megyünk, amit egy Phuketen lévő utazási iroda szervezett. Naplemente néző Pang Naga öböl túra volt a neve.
13 órakor jött értünk a transzfer busz és vitt minket a sziget észak-keleti részén lévő Ao Po kikötőbe, mert itt szálltunk fel a panoráma fedélzetes kiránduló hajónkra, ami végig vitt a túránk állomásain, a hajón teljes ellátást kaptunk, legalább 10 fogásból álló vacsorát és korlátlan ital üdítő ital fogyasztás.
Ugyanazon az útvonalon mentünk, mint amerre a James Bond szikla van, csak nem mentünk el odáig.
Phang Naga öböl egy 400km2-en elterülő öböl az Andamán tengerben, a Maláj-félsziget és Phuket szigete között. 1981-ben az öböl nagy részét nemzeti parkká nyilvánították. Tízezer évvel ezelőtt amikor a tenger szintje még alacsonyabb volt, száraz lábbal át lehetett itt kelni a mai Maláj félszigetről a mai Phuket sziget területére, azóta sekély tenger borította el a tájat, ahol számos különleges madár és halfaj, valamint különleges emlősök, majmok élnek, egészen valószínűtlen szikla alakzatokat láttunk, különleges élmény volt a szigetek barlangjaiban, belső mangróve mocsaraiban tett kajakos kirándulás.
Először a Panak szigetnél szálltunk kajakba, ketten ültünk egy hajóba, plusz még a Thai evezősünk, aki végig vitt minket a barlang rendszeren, egészen szűk bejárata volt a barlangnak, csak nászutas pózban lehetett bejutni. Csodálatosak voltak a tenger mardosta szikláin kialakult cseppkövek, belső sziklakatlanok, bennük mangróve mocsarak.
Visszamentünk a hajóra, majd egy rövid út után ismét kajakba szálltunk és a Hong szigetnél álltunk meg, a hong szobát jelent ,ezekből rengeteg van a szigeten, ezek közül sok tengeri kijárattal is rendelkezik, ezek az árapály által naponta kétszer elöntött barlangok szállítják a tenger vizét a szobákba, ahol csodálatos magróve mocsarak alakultak ki, fantasztikus növény és állatvilággal. Mangróve erdő, hatalmas fák, madarak, rákok és a vízbe nyúló gyökerekre kapaszkodó tüdőshalak, szalamandrák, madarak, majmok, pillangók, bogarak.
Visszavittek a hajóra és mi kihasználtuk a lehetőséget és gyorsan megfürödtünk a langyos tengerben.
Mire megszárítkoztunk már készen is volt a finom ételekkel megrakott svéd asztal. Jól bevacsoráztunk, majd visszaindultunk és egy gyönyörű naplementét csodálhattunk meg útközben.
kb. este 8-ra értünk vissza Patongra. Közben leszerveztünk egy másik programot, mert úgy gondoltuk, ha már éjszaka is ott marad a hajónk Phuketen, akkor már lássunk valami helyi éjszakai programot is, így megnéztük a Simon transzvesztita show-t, ami este 9-kor kezdődött. Tuk-tukkal mentünk el, bár nem volt messze, visszafelé inkább gyaloglást választottuk.
Simon Cabaret műsora, ami egy hagyományos francia „Cabaret”. Színvonala páratlan, kenterbe veri a Folies Bergère és a Moulin Rouge műsorát. A show tíz remek táncképben mutatja be a kabaré világának legjobb jeleneteit. Látványos volt, bár a hangosítás elég gyenge és play back volt az ének, az utolsó sorban kaptunk helyet és onnét néha azt gondoltuk, hogy vannak nők is a színpadon, de kiderült, hogy egy sem volt.
Az előadás után kijöttek és lehetett velük fotózkodni, persze jó pénzért, de mi inkább csak titokban fotóztuk le őket, nem minden napi látvány volt az biztos.
A show után belebotlottunk a patongi piacba és vásárolgattunk, majd egy bárban koktéloztunk, nagyon olcsón lehetett inni finom koktélokat, átszámítva 700 Ft -rt, a hajón legalább a háromszorosa az ár.
Éjjel 1-kor mentünk vissza a hajóra, egész éjjel jártak a kis hajók, amik visszavittek a hajóra.
Ezen az egy éjszakán nagyon rosszul voltam, azt hittem, hogy a hajós kiránduláson sikerült benyelnem valamit, de a többiek is ugyanazt ették, majd a koktélozásra gyanakodtam, hogy hátha csapvízből készült jeget raktak bele a koktéljainkba, de attól sem lehetett, mert a többieknek semmi bajuk nem lett. Nem derült ki, hogy mitől nem aludtam egész éjjel, mert a WC-t látogattam meg elég gyakran.
Azt hittem itt a vég, annyira rosszul éreztem magam.
2018.03.25 vasárnap Phuket sziget felfedezése
A kimerítő éjszaka után azt hittem, hogy nem tudok részt venni a kiránduláson, de szerencsére jobban lettem, hála a jó magyar „gyógyszernek” azaz a házi pálinkának és a diétának.
A mai napra egy sziget túrát szerveztünk szintén egy helyi utazási irodával. Reggel 9-re jött értünk a kocsi és először elvitt a Big Buddha szoborhoz.
Phuket sziget déli részén egy 400 méter magas hegyen épült, vagyis még ma is épül. Sokan mondják, hogy Phuket legmagasabb pontján, de ez nem igaz. A hely kiválasztásánál nem a magasság dominált, hanem hogy a legtöbb helyről látható legyen. Ez sikerült is, a szobor 45 méter magas, belseje templom lesz. Vagyis kifejezetten az ősi meditációs gyakorlat megőrzése és tanítása fog történni benne. Most még ideiglenes templom (gyakorlatilag, hatalmas fészer) funkcionál, de ez a jövőben meg fog szűnni és helyére több kis épület fog épülni. Fentről a kilátás pazar. Látni lehet egész Phuket várost, Chalongot, Kata, Kis-Kata beach –et. Csodálatos volt.
Ezután a What Chalong templomot látogattuk meg, ami lenyűgözött bennünket.
Wat Chalong, Phuket legfontosabb buddhista temploma és egyben legnagyobb is a szigeten található 29 buddhista kolostor közül.
Jókora területen, több épület fekszik elszórtan. A teremben lévő szobrokat, azoknak a monkoknak a tiszteletére állították, akik az 1876-os ónbányász lázadáskor békét közvetítettek a harcoló felek között és ápolták a sebesülteket. Sok thai jött ide, hogy a monkok áldását kérje, és a csuklójukra kötött karszalagtól remélték, hogy az megvédi őket a betegségektől és sérülésektől.
A szobrok előtt egy szőnyeg van leterítve, ide érkeznek sorban a thai-ok. Állítólag sokan jó szerencséért fohászkodnak.
Egy szál virággal (bimbós lótusz) a kezükben imádkoznak, majd a virágot egy urnába helyezik. Az oltárszerűség lábánál különféle jóseszközök találhatók. Az egyik féle két fadarabból áll, mint egy félbevágott mangó. Ezt feldobják (miután feltették a kérdésüket) és attól függően "igen" vagy "nem" a válasz, hogy egyforma felükre esnek le vagy különbözőre. A másik fajta jóseszközt úgy kell elképzelni, mint egy hosszúkás hengert melyben bambuszpálcikák vannak. Ezeket ütemesen rázzák addig, amíg egy pálcika ki nem esik a földre. A pálcikán található számhoz tartozik egy rövid leírás. A megfelelő papírt egy közeli asztalról lehet elvenni. Sajnos csak thai nyelven érhetőek el az okosságok.
Ezek után a hívek a szobrokhoz járulnak és aranyfóliát ragasztanak rá, és pénzadományokat is adnak (akár kedvező választ kaptak kérdésükre, akár nem :)
Továbbá azt is meg kell említeni, hogy 10 percenként hatalmas robaj zavarja meg a csendet, kis thai tűzmesterünk szorgalmasan pakolja petárdákkal az udvari kemencét. Állítólag ezzel mutatják ki hálájukat azok, akiknek teljesült korábbi kívánságuk.
A harmadik épület a legmonumentálisabb, egy 60 méter magas „sztupa” (másnéven halom, a buddhista építészet egyik jellegzetes alakja) , legfelső emeletén szent ereklyéket és drága köveket őriznek. A háromszintes épület tele van Buddha szobrokkal és Buddha életét bemutató festményekkel. Cipőt le kell tenni a bejárat előtt.
A következő látni való, egy kesu diót feldolgozó üzem volt, ahol lehetett kóstolgatni is a különféle ízesítésű finom csemegéket és persze vásárolgatni is.
Ezután megnéztük a sziget legdélebbi kilátó pontját, majd a Kata-Karon kilátópontot, nekem ez tetszett jobban.
Visszafelé megálltunk a karon strandon, hogy végre strandolhassunk is. Én szerettem volna kipróbálni a sokak által emlegetett Freedom beach-et, de ez most nem fért bele a szoros programba.
Szép volt ez a strand is, de a tengeri élővilág itt is nagy nulla volt, semmit sem lehetett látni a víz alatt.
16 órára értünk vissza Patongra, ahol még volt egy gyenge óránk elkölteni a maradék pénzünket, mert 18 órakor indultunk tovább Penang felé.
Végre volt egy kis időm kiülni a balkonra és megcsodálni a naplementét.
A vacsorát kikértem, de ott is hagytam, még nem jött teljesen rendbe a gyomrom.
A színház ma sem volt nagy szám, egy ausztrál énekesnő énekelgetett, az ausztrál vendégek elvoltak tőle ájulva.
2018.03.26 hétfő, Penang sziget felfedezése
A mai napra nem szerveztünk le előre semmit sem, gondoltuk sétálunk George Town-ban az óvárosban és amit tudunk gyalogosan megnézünk.
Penang Malajzia szövetségi állama, a Maláj-félsziget északnyugati részének tengerpartján fekszik. Penang egyben a sziget neve is, amelyet a Maláj-félszigettel egy 13,5 kilométer hosszú híd köt össze. Nagyjából ezer négyzetkilométeren másfél millióan laknak itt
A legnagyobb város, George Town óvárosát 2008 júliusában a világ kulturális örökségének részévé
Amint kiértünk a kikötőből megrohamoztak minket a taxisok, mint minden szigeten vagy kikötési ponton ez a jellemző, úgyhogy nem szabad befizetni a hajón semmire sem, mert töredékéért megtudja az ember maga is szervezni a kirándulást.
Itt is ez történt, hogy felkeltette az egyik taxis program kínálata az érdeklődésünket és megalkudtunk vele, hogy elvisz minket a szigeten néhány szép templomhoz és a Penang hegyre.
4 órás körben egyeztünk meg, 50 dollár lett volna hatunknak, ami nagyon kedvező ár.
Először a George Town-ban található Wat Chaiyamankalarm templomhoz vitt el minket, ahol megcsodálhattuk a fekvő Buddha szobrát, amely a világ harmadik legnagyobb Megvilágosodott Buddha szobra.
Ezután elvitt egy boltba, ahol kézzel rajzolt vagy nyomott mintájú batikolás folyamatát lehetett megnézni és vásárolgatni lehetett a különböző ruhákból, nagyon szépek voltak, úgyhogy vásároltunk mi is, majd egy kávé kóstolgató helyre vitt, ahol szintén lehetett vásárolni és egy édesség boltba, gondolom jutalékot kapott ezeken a helyeken, itt elég sok időt elpazaroltunk.
Ezután felmentünk a Penang hegyre terepjárókkal, mivel ezt javasolta, hogy ez gyorsabb, mint siklóval felmenni. Két terepjáróba fértünk be, mert hatan voltunk, közben láttunk egy csomó majmot.
Sajnos a párás idő miatt a kilátás nem volt az igazi a 833 méter magasságból, azért halványan ki lehetett venni a hajónkat is a kikötőben és láttunk egy hindu templomot, de volt botanikus kert szerűség is, ajándék boltok.
Ezután a Kek Lok Si templomhoz vitettük magunkat, ami lenyűgözött, erre azt mondják, hogy Malajzia legnagyobb buddhista temploma. Hatalmas, káprázatos épületegyüttes, Nemcsak a méretével kelti fel a figyelmet, hanem a különleges építészeti stílusával és a hangulatával is. A templom burmai, thai és kínai építészeti jegyekkel rendelkezik, ami egy igazán érdekes egyveleget alkot.
A Penang városában található Kek Lok Si viszonylag új templomnak számít, hiszen történelme csupán 1891-ig nyúlik vissza. A Legfőbb Boldogság templomaként is ismert Kek Lok Si lenyűgöző látványt nyújt a számtalan Buddhát ábrázoló szent képével és más buddhista tárgyaival. Malajzia legnagyobb buddhista temploma Délkelet-Ázsia egészéről vonzza a zarándokokat. A komplexum legfőbb látványossága a IV. Rama temploma, ahol nem kevesebb, mint 10.000 Buddha faragványt lehet megcsodálni.
Még egy érdekes templomot megakart mutatni ,ez pedig a Kígyó Templom volt, ami Sungai Kluangban található, a világon egyedülálló kínai templom, ahol viperák őrzik a szentélyt. Hüllőkből akadt a környező fákon is.
Lehetett fotózkodni jó pénzért kígyókkal, a baráti társaságból ki is próbálták.
Két órával hosszabbra sikerült a kirándulás, úgyhogy rá is kellett fizetnünk még 40 dollárt, de így sem volt drága, mivel 6-an voltunk, elégedettek voltunk a mai programmal is, sok szépet láttunk, 18 órára értünk vissza a hajóra.
Ma úgy döntöttünk, hogy a büfé étteremben vacsorázunk.
A ma esti színház egész jó volt, végre előkerültek a táncosok és négy énekes is énekelt, most ütötte meg először a megszokott színvonalat az előadás, majd színház után egy órás össztáncot hirdettek a medencénél, ami emlékeztetett az olasz színvonalra.
2018.03.27 kedd, Langkawi, Malajzia
Rendeltünk egy taxit, még a Kuala Lumpuri vezetőnk ajánlotta, de egyre-jobban esett a taxisok színvonala, míg az első kikötési pontunkon perfekt angolsággal vezettek minket, itt az utolsón már csak egy-két szóban tájékoztatott minket, hogy hol járunk, mikor indulunk tovább. Ez a taxis egyáltalán nem beszélt angolul és elég szűkszavú volt, egész úton.
Langkawi sziget, avagy malájul Pulau Langkawi Malajzias északnyugati partja közelében fekszik. Langkawi a legnagyobb sziget egy ugyancsak Langkawinak nevezett szigetcsoport részeként. A szigetcsoport kerek száz mészkőszigetből áll. Langkawi közel van a thai határhoz. A sziget központi városa Kuah, ami Langkawi délkeleti részén fekszik. Észak-Malajzia két legjelentősebb szigete, Langkawi és Penang jellegben lényegesen különbözik egymástól. Penang erősen városias és eredetiségéből már sokat vesztett. Langkawi gyérebben lakott és a sok érintetlen dzsungeles erdő valami titokzatosságot kölcsönöz a szigetnek. A helyiek maguk is ,,Kis mennyországnak" nevezik a szigetüket.
Első állomásunk a Sky Bridge. Melyhez felvonó megy fel. A közel 700 méteres magasságban található híd valóban nem vezet sehová: a két végén 1-1 kilátó található. Különlegessége, hogy az egész hidat egyetlen, ferde oszlop tartja középen. Igazi mérnöki csoda, 700 méterre felvezető felvonó a világ leghosszabb fesztávú felvonója, a maga 2,2 kilométerével. Mellette van még két kilátó, ráadásul kicsit magasabban is, így felülnézetből is megcsodálhattuk a páratlan panorámát
Miután kigyönyörködtük magunkat, a jegyünk tartalmazott még egy 6D-s virtuális hullám vasutazást, úgyhogy azt is kipróbáltuk, csak nem jöttünk rá, hogy mitől volt ez 6D-s, de jó volt.
Majd a Seven Wells-vízesésnél álltunk meg, amely szép volt, még ha nem is volt benne annyira sok víz. A parkolótól körülbelül négyszáz lépcsőfokot kellett másznunk felfelé, hogy felérjünk a vízesés tetejére, ahonnan remek kilátás volt, és itt kis természetes medencék alakultak ki, amiben meg is lehetett fürödni.
A következő túránk a Mangrove erdő túra volt. A mangrove erdőről azt érdemes tudni, hogy olyan, mint egy őserdő. Mocsaras, iszapos, nem lehet keresztülmenni rajta, sós vízből táplálkozik és csak csónakkal lehet megközelíteni. Az erdő úgy alakul ki, hogy a mangrove fának három látszatra egyforma, de különböző termése van: - az egyik lesüllyed a vízben és a "szülő fával" együtt erdőt alkot, - a másik lebeg a víz tetején, így elég messzi területekre is elkerülhet és terjeszti ezt a növényfajt, - a harmadik pedig az előző két típus összegzése, mert ennek a termésnek az egyik vége nehezebb mint a másik és így függőleges helyzetben úszik a vízben. Nekünk nagyon kényelmes volt az út, mert csak hatan utaztunk egy nagy motorcsónakban (plussz a vezető). Első megállónk egy kis öbölben volt, ahol megnéztük, hogy hogyan etetik a sasokat, utána folytattuk utunkat a denevér barlang felé. A barlang nem volt túl nagy viszont denevér bőven volt benne, szerencsére nappal volt és mindegyik aludt. Gyorsan megnéztük őket majd tovább mentünk egy halfarmra: a legérdekesebb a rája etetése és simogatása volt. A rájának nincs foga, így az ennivalót közvetlenül a szájába lehet tenni.
A napot pedig a Tanjung Rhu Beachen fejeztük be, szép volt maga a strand, de a tenger vize forró volt, lehetett talán 36 fokos, ami már egyáltalán nem üdített, főleg, hogy a levegő is kb. annyi volt.
A víz alatt látvány itt sem volt, mint ahogy eddig sehol sem, zavaros volt a víz .Ki is volt írva, hogy vigyázzunk az áramlatokkal, egy folyónak a vize folyt bele pont ebbe az öbölbe, talán azért is volt olyan zavaros a víz, nem is értettük, hogy miért pont erre a strandra hozott el minket, lehet, hogy itt is kapott jutalékot?
Mielőtt a hajóra értünk betértünk egy kis boltba, ahol olcsón lehetett vásárolni sört, amit felcsempésztünk a hajóra, de egyikünknél megtalálták és elvették, eddig is mindig vittünk fel üdítőt a hajóra, sosem szóltak, de úgy látszik a sör tiltó listán van, szerencsére a miénket nem vették el, gyorsan felvittük a kabinba.
Ma este volt a második gála est, amikor illik egy kicsit felöltözni, ezért ma ismét az ültetéses étteremben vacsoráztuk és vártuk, hogy lesz-e lángoló torta, de nem volt. Csak a szakácsok jöttek ki, őket lehetett megtapsolni. Semmi más nem történt ezen a gála esten sem, a színház sem volt különösebben jó, egy bűvész hülyéskedett, poénkodott és kihívott a közönségből embereket, akiket szívatott, ezen lehetett nevetni, de szerintem ez sem gálára való műsor volt.
Mint ahogy az első gálán sem jöttek ki köszönteni bennünket, itt sem köszönt el tőlünk senki sem. amit nehezményeztünk.
2018.03.28. szerda, tengeren vagyunk egész nap
Végre ma volt egy kis pihenésünk a hajón, nem kellett sehová sem rohannunk, aludhattunk tovább, mert eddig eléggé feszített volt minden nap a programunk, korán keltünk minden nap, pedig későn feküdtünk le, de sok szép programban volt részünk, úgyhogy nem bántuk.
Még egy kis plusz barnaságot szereztünk, minden nap jó idő volt, napos, meleg, abban nem szenvedtünk hiányt. Visszaadták az útleveleinket és ebéd után meglátogattuk a jégpályát, most először volt rá időnk a hajóúton. Kíváncsiak voltunk rá, mert korábbi hajóinkon nem volt jégpálya.
Egy nagyon színvonalas jégtánc revü műsort láthattunk, nagyon tetszett, ha minden este a színházban hasonló színvonal lett volna, akkor nagyon meg lennénk elégedve. Kb. 1 órás műsort adtak elő, sok szereplővel, táncosokkal, igazán látványos volt, mint egy cirkuszi show.
Délután sajnos pakolnunk kellett, letelt a hajóút, furcsa volt ezen a hajón, hogy este 10-ig ki kellett tennünk a bőröndöket az ajtó elé és este 9-ig kellett rendezni a számlát.
Ma is a büfében vacsoráztunk, mert elment az idő a pakolással. A színházi időpontok itt korábban voltak, az első ültetésnek 9-kor, a másodiknak 7-kor, de mi mindig a 9 órásra mentünk ,mert befejeztük 1 óra alatt a vacsoránkat az ültetésesben, gyors volt a kiszolgálás és nem ettünk olyan sok fogást.
Az utolsó estén azért kitettek magukért, mert a négy énekes énekelt és a táncosok is sokat szerepeltek és egy élő zenekar játszott még a színpadon, nekünk tetszett, de tény, hogy egy búcsú estre lehetett volna egy nagyobb show-t is csinálni.
Egy utolsót még táncoltunk a Lotus bárba az 5. emeleten, ez volt a kedvenc helyünk és rendeztük a számlát, egy kicsit később ,mint este 9, de nem szóltak érte.
2018.03.29 csütörtök, visszaérkezés Szingapúrba, hajóút vége, 03.29-04.01 -ig városnézés folytatása Szingapúrban
10 órakor szálltunk le a hajóról. Összességében jó volt, de többet vártunk ettől a Royal Caribbian hajótársaságtól vagy royal hajótól, szerintünk messze elmaradt a színvonal az MSC-től.
Az elkövetkező napokban még megnéztük Szingapúrban a Marina bay szállodát, ahonnan csodás kilátásban gyönyörködtünk, valamint a Garden Bay the Bay világító fáit, a csodás Flower Dome-t és a Clude Forestet.
Sétáltunk a little Indiában, a kínai negyedben, megnéztük az arab utcát, egy világörökség részét képező nagy botanikus kertben gyönyörködtünk és végül szórakoztunk és strandoltunk Sentosa szigetén, de itt sem volt víz alatti világ.
Nagy élmény volt Szingapúr, bármikor visszamennénk, mert kimaradt még pár dolog, többek között az állatkert, ahol lehet reggelizni az orángutángokkal és éjszakai szafarira is lehet menni.
Nagyon jó a metró közlekedés, a 3 napban sokat metróztunk, buszoztunk, mindezt egy 20 dolláros túrista kártyával, ami nem is volt sok, a világ legdrágább városához képest.
Felejthetetlen élményekben volt részünk ebben a két és fél hétben.
