A Kulcsárt szerintem te is ki tudnád találni... A királyi-főnemesi háztartások pénzügyi-gazdasági főnökét nevezték így, benne is van a nevében: nála voltak a kulcsok. Maga a kulcs szó szláv eredetű, ha orosz nyelvi emlékeim nem csalnak. Ez nem jelent persze semmit a viselőjével kapcsolatban, lehetett bármilyen nemzetiségű.
Sziasztok! Megtudnátok nekem mondani, hogy a BANKOVICS, és a KULCSÁR azok milyen eredetű vezetéknevek? Milyen nyelvben találhatóak ezek meg? Gyakoriak? Sztem ezek nem magyarok! Nagyon sürgős lenne a pontos válasz, köszönöm előre is!
Kedves LVT!
A Gilincsek valamint a Kripczi családnevekről szeretnék többet megtudni, mert semmilyen információt nem tudok az eredetükről. (Radixindexen is kerestem)
Válaszát előre köszönöm!
Misán: A szláv Mišan vezeték-, ill. személynév magyarosodása. Ez a személynév a bibliai eredetű m. ’Mihály’-nak [< gör. Μιχαήλ (újgör. Mihaíl ~ ógör. Mikhaél) < héb. מִיכָאֵל (Mikhá’él) ’ki olyan mint az Isten?’] megfelelő szláv személynevek Miš- (< Mi[c]h-) rövidüléséből, becézőjéből és a szláv -an kicsinyítő képzőből áll. Hasonlóhoz m. Dusán < szb.-hv. Dušan < szb.-hv. duh ’lélek’.
Tilk: Ez vélhetően a Tilch, Tilg(e) alakban gyakoribb német vezetéknevek körébe tartozik: vagy a Tilg > Tilch átmeneti alakja, vagy a Tilch hanghelyettesítéses magyarosodása.
Ez a név ún. anyanév, egy német Tilg személynevű női felmenőről kapták az első elnevezettek megkülönböztető nevüket. A n. Tilg a n. Ottilie ’Otília’ személynév Ottilige változatának rövidülése. Az Ottilie szn. a VII-VIII. sz.-ban élt Szent Otília tiszteleteként terjedt el. A közvetítő a német területen is az egyházi latin Odilia névalak annak ellenére, hogy ennek forrása német (germán): Ôtila. Ez utóbbi a személynévként is használt ón. ôt ’birtok, gazdagság’ közszó (vö. Ott név #4066) -ila kicsinyítő képzős származéka.
Mustó: Sokra nem jutottam. A magyar -ó/ő kicsinyítő képző önmagában hamarabb lett improduktív, mintsem azt lehetne feltételezni, hogy ebben a névben az szerepel. Ezért a magyar eredetet kizárnám.
Emiatt csak a szláv etimológiai maradt. Ekkor a név a Must- alaptagra és az -ó képzőre bontható. Ez utóbbi lehet a szláv -o formáns magyar ajkon megnyúlva, vagy a szláv -ov birtokos képző magyar folytatója. Ez utóbbi esetben az -ov birtokos képző szlovákos /ou/ kiejtésével számolhatunk.
Mivel létezik a magyar Mustos családnév (< must ’ szőlőlé’ + -s melléknévképző), ezért – jobb híján – gondolhatunk arra, hogy a Must- alaptag mögött is ugyanennek a latin eredetű szónak a szláv mušt ’szőlőlé, must’ megfelelője álljon.
Az etimológiát nehezíti, hogy jelenkori adatolható szláv előfordulásai meglehetősen gyérek. Mindenesetre szerepel a magyarországi szlovák névkincsben, így lehet, hogy ritka elterjedtségét az indokolja, hogy ilyen környezetben keletkezett. Az előbb feltételezett két alakvariánsa közül ez esetben a Mušto a valószínűbb.
A jelenleg korlátozott sávszélességem miatt a könyvtáramból nem azonosítható helynevek on-line előforrások alapján való azonosítását nem fogom megkísérelni.
Klempermayer, Klempelmayer: A Mayer (Maier, Mair, Meyer, Meier, Meir) utótagú összetett nevek általános tudnivalóit a 4085-ös beírásban a Teschmayer név kapcsán már taglaltam, itt erre most nem térek ki.
A névről irodalmat nem találtam. A Klemper, Klempel előtagot így magam értelmezem. Több lehetőséget látok:
– A n. Klempner ’bádogos’ szó alakváltozat (vö. az n hiányához a n. klempern igealakot a klempnern mellett). Ez tehát foglalkozásnév lehet, és egy korábbi Mayer nevű személyt ezáltal pontosított.
– Az irodalomban ismert a Klemp, mint a Clemens ’Kelemen’ név önállósult rövidülése (szervetlen p zárhanggal a végén). Ehhez járulhatott az -er, ill. -el apanév-, ill. kicsinyítő képző, amely így kiadja az előtagot. Ez esetben a korábbi Mayer vezetéknevű (foglalkozású) egyént a személyneve, ill. felmenőjének személyneve emelt ki a hasonnevűek közül.
– A szervetlen p, ill. az mm > mp elhasonulás feltételezésével a nevet további etimológiai előzményekhez köthetjük (amelyek egyrészt a Mayer nevű egyén ragadványnevére, ill. lakóhelyére utalhatnak), pl. – n. klemmen ’csíptet, horogra akaszt, csipkelődik’ ige + -er cselekvőnév-képző; – régi n. klem ’szűk, szoros; csekély, szűkös’ melléknév + -er cselekvőnév-képző – egy régi n. Klemme, Klembe ’szűkület, szoros’ földrajzi névre utaló -er képzős lakóhelynév.
– Az ismert Klemperer csn.-ből kiindulva azt is feltételezhetjük, hogy az abban szereplő Klemper tag önmagában is helynév (településnév, dűlőnév, háznév), így ez a lakó- vagy származási helyre helynév közvetlenül is lehet a Klempermayer (Klempelmayer) név előtagjában.
Ritli: Vélhetően egy Rietl alakú bajor-osztrák név magyarosodása. Ez utóbbi összevethető a n. Rietz csn.-vel, csak annak -z kicsinyítő képzője helyett -l kicsinyítő képzőt tartalmaz. A Riet(h) alapnév a Rich- tagot (ón. rīhhi ’uralkodás, uralkodó, hatalom; gazdag, hatalmas, magasrangú’; pl. Richard, Heinrich) vagy a Rud/Rut- tagot (ón. hruod ’hírnév’; pl. Rudolf) tartalmazó összetett nevek rövvidülése, avagy lakóhelynév a régi n. riet (> mai n. Ried)’nád, káka, sás; nádas, zsombék’ szó alapján. — A -li kicsinyítőképző-forma eredeti (jellemzően svájci, ill. sváb nyelvjárású) német is lehet.
Wecker: 1. A n. Wacker név umlautos Wäcker formájának írásvariánsa. Ez a régi n. wack (mai n. wach) melléknévből képzett ragadvénynév, jelentése: ’éber, szemes; élénk, eleven; rátermett, ügyes’. 2. Pékre utaló foglalkozásnév a régi n. wecke (mai n. Wecken > m. vekni) ’hegyes végű pékárú, kenyér; vekni’ szóból. 3. (Éjjeli)őrre utaló foglalkozásnév, vö. n. wecken ’ébreszt’ ige.
Bolinger: Vö. még n. Bollinger, Bohlinger csn.-ek. Ezek n. Bolling(en), Bohling(en) (Baden-Württemberg, Svájc) helynevekre utaló lakosnevek. A helynevek jelentése ’egy Boll/Bohl szn.-ű ember leszármazottai’.
Krumpach: Irodalmi adatot nem találtam rá, de a felépítést tekintve ez egy tipikus német víznév. A vízről vélhetően egy település lett elnevezve, családnévként pedig erre/ezekre a település(ek)re utaló képzőtlen lakosnév.
A víznév normalizált formája Krummbach vagy Krummach (> Krumpach) vagy lehet, melyek előtagja a n. krumm ’görbe’ mn, az utótag pedig vagy a n. Bach ’patak’ szó, vagy csak a helynevekben A(ch)-ként fennmaradt germán ahva ’víz’ szó. — A térképen Bajorországban találtam egy Krumbach nevű települést. (A b > p zöngétlenedés egyébként is jellemző bajor jelenség.)
Mitterli: Véltetően a n. Mitter(er) csn.-hez (korábban szn.-hez) köthető a dél-német -l kicsinyítő képző magyarosodott -li, vagy eredeti alemann (svájci német, sváb) -li alakjával tovább képezve. A Mitter(er) szn. a lakóhelyre utal: azonos a régi n. mitter ’középső, középen lévő’ melléknévvel (ill. annak erős hímnemű -er ragos alakjával), tehát az elsőnek elnevezett valamely referenciahely (pl. falu, erdő stb.) közepén lakhatott. A kicsinyítő képző itt vélhetően apanévképzői funkciójú, tehát a leszármazottakat jelölheti.
Herczku: Az etimológia különbözik aszerint, hogy /hercku/ vagy /hercsku/ ejtést társítunk-e hozzá. Mindenesetre szláv alakulatnak tűnik, amely más nyelv hatását hordja magán. Ez elsősorban a -ku végződésen látszik, amelynek előzménye a szláv -ko kicsinyítő képző. A -ko > -ku változás talán a magyarokhoz köthető (elsősorban talán a keleti részen): ezt az indokolhatja, hogy a magyarban mindenképp hanghelyettesítésnek kell itt fellépnie, mivel a magyar a szóvégen nem tűrik a rövid -o-t. A hanghelyettesítés eredménye rendszerint a hosszú -ó, azonban helyenként más rövid magánhangzóvá is válhat -a-vá, vagy mint itt -u-vá. A keleti részre való lokalizálás részemről elsősorban két meglátáshoz köthető: az alföldi szlovákság -o végű becéző személynevei magyar szövegkörnyezetben gyakran -u véggel jelentkeznek (pl. Mišo ’Misi’ > Misu), másrészt a románban gyakori a szláv -ko > ro. -cu megfelelés (vö. Avram Jancu < Janko), ez utóbbit a románsággal együtt élő magyarok is általánosíthatják. — Ez utóbbi felveti azt, hogy esetleg a románság által közvetített névvel van szó, bár a /rck/ hangkapcsolat (? ro. Herţcu) szokatlan, a /rcsk/ pedig nem létezik.
Ami az alapnevet illeti, ha cz = /cs/ megfeleltetést veszünk, akkor ezt magyar fejleménynek kell tartanunk egy korábbi /s/-es formából: így végül is a név azonos lenne a Herskó névvel. Ez az alaptag a cseh-szlovák Hereš szn-vel azonos, amely a n. Hermann rövidülésének szláv becézője.
Ha cz = /c/, akkor az alapnév lehet a cs.-szlk. herec ’<ma> színész; <régen> muzsikus, (vásári) komédiás’, szorb herc ’muzsikus’ közszóval azonos szn.-vel azonos; esetleg a n. Her(t)z szn. (< 1. ragadványnév, vö. n. Herz ’szív’; 2. n. régi Herzo szn. = ón. harti ’kemény, erős’ névképző tag + -z kicsinyítő képző) szláv átvétele.
Mustó: Ehhez egyelőre még anyagot gyűjtök.
Machnyik: Nyugati szláv Mach szn. + szl. -nik (itt kicsinyítő funkciójú) személynévképző. A Mach szn. különböző Ma- kezdetű nevek (pl. Matej ’Mátyás’, Marek ’Márk’, Martin ’Márton’, Malomir ’kis+béke’) önállósult becézője. Értelmezhető még szokásra utaló ragadványnévként: vö. le. machać, szlk. máchať ’integet, lobogtat’ + -nik cselekvő- (és személy-) névképző Szlovák alapról talán ’mohagyűjtögető’ jelentésű foglalkozásnév is lehet, vö. szlk. mach ’moha’ + -nik foglalkozás- (és személy-) névképző. Továbbá (bár igen kis valószínűséggel) cseh alapról külalakra utaló ragadványnévként is értelmezhető, vö. cs. machen ’<vulg.> kövér, elhízott személy’ + -ik kicsinyítő- és személynévképző. Ez utóbbi két etimológiát erőteljesen gyöngíti, hogy a név lengyel területen is gyakori.
Szvatkó: A Svat- (Svät-) kezdetű összetett szláv nevek (< szl. svętъ ’szent’; pl. Svatopluk) rövidülése + szláv -ko kicsinyítő képző. A szl. ę > a fejlődés miatt a név keletkezését cseh, morva, nyugati szlovák területre lokalizálhatjuk: a -ko kicsinyítő képző miatt ennek a területnek is elsősorban a keleti része lehet a forrás.
Bottka, Botka (helynevekben Botyka, Butka, Butyka is): Régi magyar személynév (szn.): 1219/1550: Botyka, 1275: Botka. A magyar etimológiája szerint a m. Bot ’bot, (fa)ág’ szn. -ka kicsinyítő képzős származéka.
Nem zárhatjuk ki azonban a szláv etimológiát sem, mivel nyugati szláv területen ismert a Butka régi szn. és mai csn. Ez a Bud- kezdetű (< szl. buditь ’kelt, ébreszt’ v. bytь ’van’) összetett szláv nevek (pl. Budimir, Budislav) önállósult csonkolásából és a -ka kicsinyítő képzőből áll.
N. B. Mivel a szl. Bud- névcsonkolás a magyar személynévkincsbe is belekerült (l. Buda, ? Boda), így a fenti kettő amalgáma is előfordulhat: a szláv eredetű Buda (Boda) névre a magyar tette a -ka kicsinyítő képzőt.
Majzik: Cseh-szlovák Mojžíš, szlk. nyj. Mojzíš ’Mózes’ szn. > Mojz- csonkolás + nyugati szláv -ík/ik kicsinyítő képző. Az -o- > -a- változás vélhetőleg magyar hatás (v. a névmagyarosodás) eredménye.
Litvik: Cseh-szlovák Litva, lengyel Litwa ’Litvánia’ > cs. Litevec, szlk. Litovec, le. Litwin ’litván’ szn. > Litv- (Litw-) csonkolás + nyugati szláv -ík/ik kicsinyítő képző.
Pavlicsek: Cseh Pavel, szlovák Pavol . lengyel Paweł ’Pál’ szn. + nyugati szláv -ík/ik kicsinyítő képző (Pavlik, Pawlik) + nyugati szláv -ek kicsinyítő képző.
Jankovics: Szláv Jan (Ján) ’János’ szn. + szláv -k (szl. -ko v. ny. szl. -ek) kicsinyítő képző + szl. *-ovikjь (> szb.-hv. -ović, szln., k.-szl. -ovič > szlk. -ovič, le- -owicz) apanévképző. Magyar névként délszláv (szerb-horvát), vagy szlovák (esetleg cseh-morva) eredetű.
Kotreba: Cseh-szlovák Kotrba szn. < cs.-szlk. kotrba ’koponya, kobak’. Testi adottságra (pl. ’nagyfejű’) vagy jellemre (pl. ’keményfejű’) utaló ragadványnév.
Ecseki: Egy Ecsek helynévre utaló magyar lakosnév. A helynevet nem tudtam azonosítani, talán egy másik helynév ritkább, egyedi alakváltozata, vö. Ecseg (Nógrád m.), Sajóecseg (BAZ m.), Etyek (Fejér m.).
Pfiffer: Bízvást a n. Pfeif(f)er csn. alakváltozata, vö. n. Pfiff ’füttyentés, sípjel; fortély, csel, fogás’ ~ Pfeife ’síp, fütyülő; pipa’. Ez foglalkozásnév a n. Pfeifer ’sípos, furulyás stb.; vándor vagy városi muzsikus (a késő középkorban)’ közszóból. A pf-f konszonantizmusból arra következtethetünk, hogy a név dél-német, vagy a közép-német terület keleti, ill. középső régiójából származik (nagyjából a Straßburg-Erfurt-Lipcse-Drezda-Wrocław vonal környéke és attól délre). Az i monoftongus az ei kettőshangzó helyett a fenti területet leginkább a közép-német vidékre korlátozza, nagyjából az Eger és Majna folyóktól északra (vagyis a Türingia, Szászország, Szudéta-vidék, Szilézia, Német-Lengyelország).
Az sem zárható ki teljes bizonyossággal, hogy a Pfiffer közvetlenül a fenti n. Pfiff szóból jő, esetleg annak másodlagos ’fortély, csel, fogás’ jelentése alapján a n. -er személynévképzővel. Ekkor – köznémet alapszóról lévén szó – a fenti földrajzi behatárolás nem biztos, hogy érvényes.
[LvT #4247]> Ez ilyen formán talán szavajárási név lehet.
Elfelejtettem kifejteni, hogy ez leginkább úgy lehetséges, hogy egy magyar beszédébe a szlovák ale ’de, azonban’ szócskát indulatszóként belekeverő embert a magyar környezete nevezett el így. Egyébként a gyakorlatban az ale tényleg sokak beszédében megjelenik így, pl. a vendéglátó, ha vendégei távozni akarnak: „Ale hát, már mennek is?”
Gyors megoldás, minthogy a Pongrác jelenleg is anyakönyvezhető utónév (vö. Galsai Pongrác író), és mint ilyen, benne van az Utónévkönyvben: <http://www.origo.hu/utonevtar/index.html?id=888>.
Erd: Két lehetőséget találtam: 1. A n. Erde ’föld’ szóból származó, vélhetően ’paraszt’ értelmű foglalkozásnév. Ilyen nevet ugyan nem találtam a rendelkezésre álló szakirodalomban, de a származékait – Erdl, Erd(t)mann, Erding(er) – igen.
2. Az Örd névforma ajakréses alakváltozata. Ez umlauttal jött létre az Ord alakból, amely az Ort/Ord- kezdetű összetett német nevek (pl. Ortlieb) rövidülése. Ilyenformán azonos a régi germán ort ’fegyver hegye, éle’ szóval, ill. névképző taggal.
Felkh: Ilyen formán nem szerepel, két lehetőségre gondolok:
1. A n. Völk(e) [~ Volk(e)] név ajakréses alakváltozata. Ez utóbbi a Volk- kezdetű összetett német nevek (pl. Volker, Volkmar) rövidülése. Ilyenformán azonos a régi germán folc (> n. Volke) ’csapat, sereg; embercsoport, nép’ szóval, ill. névképző taggal.
2. A n. Falch ~ Falk(e) név umlautos alakváltozata. Ez a név vagy az ónémet Falco ’sólyom’ személynév folytatója, vagy sólymászra utaló foglalkozásnév a n. Falke ’sólyom’ szóból, esetleg a jellemre utaló ragadványnév ugyanezen szóból. N. B. Ha a furcsa -kh írásmód réshangú ejtésre utal, akkor a név eredetét délnémet (svájci-bajor-osztrák) területre lokalizálhatjuk, vö. délnémet Falch, de sztenderd német Falk(e).
Fischer: Foglalkozásnév a n. Fischer ’halász’ közszóból. Az 1996. évi német telefonkönyvi feldolgozás alapján ez a 4. leggyakoribb német név.
Gast: Jogállási név a n. Gast ’vendég’ közszóból. Az irodalom szerint polgárjoggal nem rendelkező városlakót jelöl.
Greif vagy Greiff: megegyezik a n. Greif ’griff(madár)’ szóval. Ilyen formán vagy 1. jellemre, hitre stb. utaló ragadványnév; vagy 2. egy ilyen nevű ház lakosára utaló ún. „lakóhelynév”; vagy 3. egy ilyen nevű helységből származóra (pl. Greif, Szilézia) utaló lakosnév.
Günther: Régi összetett germán személynév német formája. Összetételi tagjai: gund ’harc’ + heri ’sereg, had’.
Hartl, ill. Härtl, Hartel, Härtel: A Hard/Hart- tagot tartalmazó összetett germán nevek (pl. n. Hartmann, Hartwich) rövidülése -(e)l kicsinyítő képzővel. A képző magánhangzó nélküli -l formája inkább délnémet (bajor-osztrák) eredetre utal. Az alapul szolgáló germán összetételi taghoz, vö. harti (> n. hart, a. hard) ’kemény, erős’ közszó.
Hermann, Hörmann, ill. Heermann, Hiermann: Régi összetett germán személynév német formái, az ajakkerekítéses Hörmann alak elsősorban Bajorországra jellemző. Összetételi tagjai: heri ’sereg, had’ + man ’férfi, harcos’.
Huttler: Nem találtam rá adatot. Vélhetőleg azonban a n. -ler foglalkozásnév-képzőt tartalmazza (vö. Tisch ’asztal’ > Tischler ’asztalos’). Ekkor az alaptag valószínűleg azonos a n. Hut ’kalap’ szóval, a foglalkozásnév így sapka-, kalap-, ill. sisakkészítőre utalhat.
Klotz: Ragadványnév a n. Klotz ’tuskó, tönk, rönk; tőke; kolonc; sulyok’ szóból. Vélhetően az elsőnek elnevezett durva, nyers jellemére utal.
Luzin: Német eredetű névként csak -in képzős asszonynévnek etimologizálható: ekkor egy Lu(t)z nevű férfi feleségéről van szó. Lutz = Lut + -z kicsinyítő képző, Lut < Ludwig (< hlūt ’hangos, híres’ + wīg ’harc, háború’) ’Lajos’.
Emiatt inkább valószínű, hogy a Lucin vagy a Lučin szláv nevek németesedett alakjáról van szó. A Lucin egy anyanév: egy Luca < Lucia ’Luca, Lúcia’ (< lat. Lucia ’fényes, ragyogó; hajnalban született’ <: lat. lux ’fény’) nevű nő leszármazottait jelöli az -in birtokos képzővel. A Lučin szintén -in birtokos képzős alakulat, de apanév vélhetőleg a Luka ’Lukács’ (< lat. Lucas ’lucaniai férfi’) személynévből.
Reichart, ill. Reich(h)ard(t), Reichert: Egy régi összetett germán személynév Richard alakjának változatai, vö. m. Richárd, Rihárd. Összetételi tagjai: rīhhi (> n. reich, a. rich) ’uralkodás, uralkodó, hatalom; gazdag, hatalmas, magasrangú’ + harti (> n. hart, a. hard) ’kemény, erős’.
Rimmel: Adatot nem találtam rá. de a vélhető Rümmel umlautfok ajakréses változataként vélhetően a n. Rummel névre vezethető vissza. Ez utóbbi a Rum- kezdetű összetett nevek (pl. n. Rumold) rövidülése az -el kicsinyítő képzővel. A rövidülés azonos a régi germán hruom (> n. Ruhm) ’dicsőség, hírnév’ szóval, ill. névképző taggal. — A Rummel név egyéb etimológiai, így a n. Rummel ’felfordulás, zűrzavar; (nyj.) vásár, búcsú’ (> m. rumli), ill. a nyj. Rummel ’takarmányrépa’ nem válószínűek.
Roth: 1. Hajszínre vagy jellemre utaló ragadványnév a n. rot ’vörös (hajú); hamis, csalfa, ravasz, cseles’ közszóról. 2. Képzőtlen lakosnév az igen gyakori n. Rot(h) helynevekről. 3. Alnémet területen képzőtlen lakóhelynév az aln. rot ’irtás’ szóról.
Scheiber: N. -er lakosnévképzős származék egy Scheib(e) ’korong, tárcsa, szelet’ helynévből. A helynév jelölhet 1. egy korong alakú felszínformához, földdarabhoz vezető dűlőt, ill. ott épített házat; 2. egy Scheibe(n) nevű települést (ilyen van/volt Bajorországban, Szászországban, Türingiában, Sziléziában, Baden-Württembergben, Csehországban, Ausztrában).
Wesserer: Adatot nem találtam rá. 1. Talán a Wesseler név l : r > r : r hasonulásos változata. Ez utóbbi lehet (a) a mai. n. wechseln ’cserél’ ige előzményének -er cselekvőnév-képzős származéka, ilyen formán pénzváltóra vagy kereskedőre utal foglalkozásnévként; (b) egy Wessel(n) helynévből (Észak-Rajna–Vesztfália, Szászország; Schleswig-Holstein, Alsószászország) származó lakosnév. 2. Kis valószínűséggel egy víznévi eredetű Weser helynévre utaló Weserer lakosnév alakválatozatára is gondolhatunk.
Krajcsovics: A cseh, szlovák, szlovén Krajčovič, ill. szerb-horvát Krajčović családnevek magyarosodása. Ezek az -ovič ~ -ović apanévképzővel származnak a szl. Krajči személynévből. Ez utóbbi foglalkozásnévi eredetű, vö. cs. krejčí, szlk. krajčír (< krajčí) ’szabó’. N. B. A foglalkozásnévi alaptag szláv nyelveken belüli elterjedése miatt végső soron a délszláv nevek is nyugati szláv eredetűnek vélhetőek.
Matovics: A cseh, szlovák, szlovén Matovič, lengyel Matowicz, ill. szerb-horvát Matović családnevek magyarosodása. (Pontosabb behatárolás névtani alapon nem lehetséges.) Ezek az -ovič ~ -ović apanévképzővel származnak a szl. Mato ~ Mate személynévből, amely a m. Máté, Mátyás nevekkel azonos eredetű szl. (pl. szlk, hv.) Matej (le. Maciej), szlk. Matúš, hv. Matija stb.önállósult becézői.
Bagi: l. #42,43, #4245.
Kókai: l. #42,43, #4245.
Páczelt: A n. Patzelt név magyarosodása. Ez utóbbi a n. Petzelt, Petzold(t), Pätzold(t) nevek Sziléziára jellemző változata. E nevek eredetileg a Petz alapnév -(e)l kicsinyítő képzős Petz(e)l formái voltak, melynek végén szervetlen -t jelent meg: Petzelt. Ezt aztán a népetimológia helyenként a németben gyakori -old (< rég. -wald ’uralkodó, tevékeny’) végű nevekhez igazította.
A Petz alapnév két területről eredhet, két különböző etimológiával: 1. Frank és felső-pfalzi területen a Ber(t)- kezdetű német személynevek (pl. Berthold ~ Perthold, Bernhard) zöngétlenedett rövidülése -z kicsinyítő képzővel. 2. Keletközép-német területen és Sziléziában, egyszóval a szlávokkal érintkező vidékeken a Peter ’Péter’ személynév rövidülése -z kicsinyítő képzővel. — A Patzelt forma sziléziai jellege miatt ez esetben ez utóbbi etimológia vélelmezhető.
Murvai: Itt ismét elkellene a Kázmérral bírók segítsége... Addig is:
Az ilyen formájú nevek, hacsak nem tudatos magyarítás eredményei, kétféle eredetűek lehetnek: 1. lakosnév, 2. apanév. A lakosnév esetén az -i képző előtt egy helynév áll, az apanév esetén pedig egy (régi) személynév.
Adott tehát a Murva alapnév és az 1. és a 2. opció között az dönthet, hogy azonosítani lehet-e ezt – egy akár mára eltűnt – helynévvel vagy személynévvel.
Esetünkben mindkét típus azonosításában kudarcot vallottam, de egyiket sem zárhatjuk ki, mert a murva eredetileg ’szalma-, szénatörek’ jelentésben magyar közszó, így személynév és (azon keresztül) helynév is kialakulhatott belőle. Helynévből is csak egy hasonlót találtam: az elpusztásodott és 1950-ben újralapított Murony XVIII. sz.-i Murvahely nevét (nem valószínű, hogy innen jőne a családnév, sőt e helynév is másodlagos az eredetibb középkori Murul-hoz képest). Az azonosítás kudarca lehet, hogy csak az én forrásaim gyengeségét jelzik, így fenn kell tartani, mindkét lehetőséget, hogy a Murvai vagy egy Murva helynévre utaló lakosnév, vagy egy Murva nevű személyről vett apanév.
Van még egy lehetősége: az, hogy a Murvai név a Morvai alakváltozata. Ez utóbbi könnyebben etimologizálható, mindazonáltal mind a helynévi, mind az apanévi származás fenntartható: 1. Talán valószínűbbnek látszik a lakosnévi eredet, egy Morva, vagy Morava helynév után. Ez lehet többek közt a k-szlovákiai Morva (ma szlk. Moravany), az északi Morva (cs.-szlk Morava, n. March), vagy a déli Morva (szb.-hv. Morava) folyó, vagy más hasonló kisebb víznév, ill. a ma Móra alakban jelentkező magyar helynevek egy része, pl. Temesmóra (1587-ben még Murawa). 2. Nem zárható ki azonban, hogy a morva ’csehek és szlovákok közt élő népcsoport tagja’ népnévből lett m. Morva személynév apanévi származékával van dolgunk.
Ale: Lehet, hogy elfogult vagyok, de eddig más lehetőséget nem találtam, mint ami nyugati szláv (cseh, szlovák, lengyel) ale ’de, azonban’ közszót. Ez ilyen formán talán szavajárási név lehet.
