Frajzer: A n. Freiser magyarosodása. Ez egy régi német vreiser ’zsarnok, kegyetlen ember’ közszóból származó ragadványnév. — Vö. még n. Fraiss, Fraiß csn. < régi n. vreise ’kegyetlen, embertelen, szörnyű; borzasztó, rettenetes’ melléknév.
Fuxa, Fuksza: A német országos telefonkönyvből adatolható a Fuchsa vezetéknév. A telefonkönyv szerint a nevek Brandenburg és Szászország határán (Elsterwerda, Görlitz) csoportosulnak. Itt, mint Elseterwerda is mutatja, gyakoriak az -a végű helynevek is. Ez az -a toldalék a köznémet -er végződés helyi reflexe.
Ilyen formán a Fuchsa is értelmezhető n. Fuchser-ként, amely szintén létező német családnév. A név a n. Fuchs ’róka’ szó -er képzős származéka, így értelme lehet 1. foglalkozásnévi: ’rókavadász’, ill. ’(rókaprémet feldolgozó) szűcs’; 2. lakóhelynévi: egy Haus „zum Fuchs” ’»a rókához« címzett ház’ nevű helyen lakó ember; 3. apanévi: egy Fuchs nevű személy leszármazottja. Ez utóbbi Fuchs név utalhat az elsőnek elnevezett vörös hajszínére, a ravaszságára, egy jellemző rókaprém ruházatára stb., de lehet az 1. pontban említett foglalkozásnévi motiváció is (csak képzőtlenül).
Gilincsek: A legvalószínűbbnek tartom azt, hogy egy Glinček alakú szláv név magyarosodásáról van szó. A név egy Glinka előzménynév -ek kicsinyítő képzős származéka. A keleti-szláv (orosz) Glinka (Глинка) név a művészettörténetből ismerős lehet: a név az or. glina (глина) ’agyag’ szó kicsinyített formája, ilyen formában ’kaolin’-t is jelent. Az elnevezés alapja az ilyen alapanyaggal való foglalkozásra, vagy az ilyen talajú helyen való lakóhelyre való utalás lehet. A glinka (глинка) szó az orosz tájnyelvben ’vadgalamb’ jelentésű is, így a névadás motivációja ezen is alapulhatott (pl. a jellemre utalva).
Bár a név alapvetően keleti-szláv eredetűnek vélhető, nem lehet kizárni a lengyel, ill. esetleg a szlavón (kaj-horvát), szlovén eredetet sem.
Kripczi: A név kialakulásának körülményeit nem látom teljesen világosan. Ami elsősorban zavaró, az az -i végződés. Ezt elsősorban a magyarból tudnám magyarázni, azonban a név egyáltalán nem magyaros, így végső soron magyar eredetű sem lehet.
Az -i végződés nem lehet lakosnévképző, mivel nem tudtam a Kripcz- taghoz magyar(országi) településnevet lokalizálni, és amúgy valószínűtlennek is tetszik ennek a léte. Az -i-t így talán a magyarosodás során az alapnévhez tapadt „jelentés nélküli”, adaptív végződésnek tekinthetjük.
Az alapnevet a szlávból fogom magyarázni, így a névvégződés szláv eredetét is figyelembe kell venni. A m. -czi talán a ritka szláv -čí (vö. krajčí ’szabó’ < krájať ’vág’) foglalkozásnév-képző magyarosodott formája, vagy egy szláv -ský/-cký lakosnévképző magyarban történt egyszerűsödése. Ez előző valószínűsége meglehetősen csekély, mert a -čí képző nem produktív. A szláv lakosnév ilyen egyszerűsödése során várható átmeneti és mellékalakokat viszont nem találom.
Mivel összességében a név alaprétegében a szláv etimológia tűnik valószínűnek a név első -i-jét lehet, hogy a szótagképző -r-t nem ismerő valamely nyelv (pl. a magyar) toldotta be, így a krp- kiindulást is figyelembe kell venni.
A szláv lakosnévhez mégis kiindulhatunk talán a pl. Krpský formákból, amely egy Krp- alaptelepülésre utal, pl. Krpy Csehországban.
A -čí foglalkozásnév-képző esetén szóba jöhet a szlovák Krpčiar, ahol egy azonos jelentésű végződés található: e név alapja a szlovák krpce ’bocskor’ szó, a név így ’bocskorkészítő’-t jelent (bár lehet, a foglakozásnév-képző itt egyszerűen személynévképzői funkciójú, így ’bocskoros’ értelemmel is számolhatunk).
A magyar eredetű -i végződés esetén szóba jöhet a keleti-szláv (orosz) Kripec (Крипец) vezetéknév, ennek korábbi nyugati szláv megfelelői létezésére utal a német Kripitz családnév léte. E nevek alapja a szláv krpъ ’satnyaság, csenevészség’, krpa ’ rongy, folt’ szó lehet. A szlovákban létezik pl. a krpec ’korcs, csenevész <ember, állat, növény>’ közszó.
E szerint a Kiss az 5. leggyakoribb családnév, a maga 134.305 egyedével. (az első 99 azaz a 100ezernél több egyedet képviselő nevek összege 3.390.436.)
Ők Kissek nem mind rokonok, azaz a döntő többségük nem rokon egymással. A név az ország, a magyarok lakta területek különböző vidéken hasonló módon alakult ki, melyekről e topik első pár száz hozzászólása között jó néhányban találkozhatsz.
Javaslom lapozd fel ezeket, hogy képet kapj a vezetéknevek kialakulásáról. üdvözlettel:m.
Kedves jason a szlávok nem keverendő össze a szlovénekkel, a szláv az egy népcsoport(ok) összefoglaló neve ezen belül vannak a szlovének, szlovákok, lengyelek oroszok ukránok, horvátok stb.
Tudna e nekem valaki segiteni abban hogy hol nézhetek utána a KISS családnév eredetének, ha van e egyáltalán erről valami, mivel nagyion gyakori név. Köszönöm
Oh.. az pontosan mit jelent? :) Olyan, mint a nagy rangban dolgozott ember?Bocsi, de ha ez történelem, akkor nagyon nem tudomXDD És bocsi a kérdésért, de szlávok azok ugye a szlovének? :)
A Kulcsárt szerintem te is ki tudnád találni... A királyi-főnemesi háztartások pénzügyi-gazdasági főnökét nevezték így, benne is van a nevében: nála voltak a kulcsok. Maga a kulcs szó szláv eredetű, ha orosz nyelvi emlékeim nem csalnak. Ez nem jelent persze semmit a viselőjével kapcsolatban, lehetett bármilyen nemzetiségű.
Sziasztok! Megtudnátok nekem mondani, hogy a BANKOVICS, és a KULCSÁR azok milyen eredetű vezetéknevek? Milyen nyelvben találhatóak ezek meg? Gyakoriak? Sztem ezek nem magyarok! Nagyon sürgős lenne a pontos válasz, köszönöm előre is!
Kedves LVT!
A Gilincsek valamint a Kripczi családnevekről szeretnék többet megtudni, mert semmilyen információt nem tudok az eredetükről. (Radixindexen is kerestem)
Válaszát előre köszönöm!
Misán: A szláv Mišan vezeték-, ill. személynév magyarosodása. Ez a személynév a bibliai eredetű m. ’Mihály’-nak [< gör. Μιχαήλ (újgör. Mihaíl ~ ógör. Mikhaél) < héb. מִיכָאֵל (Mikhá’él) ’ki olyan mint az Isten?’] megfelelő szláv személynevek Miš- (< Mi[c]h-) rövidüléséből, becézőjéből és a szláv -an kicsinyítő képzőből áll. Hasonlóhoz m. Dusán < szb.-hv. Dušan < szb.-hv. duh ’lélek’.
Tilk: Ez vélhetően a Tilch, Tilg(e) alakban gyakoribb német vezetéknevek körébe tartozik: vagy a Tilg > Tilch átmeneti alakja, vagy a Tilch hanghelyettesítéses magyarosodása.
Ez a név ún. anyanév, egy német Tilg személynevű női felmenőről kapták az első elnevezettek megkülönböztető nevüket. A n. Tilg a n. Ottilie ’Otília’ személynév Ottilige változatának rövidülése. Az Ottilie szn. a VII-VIII. sz.-ban élt Szent Otília tiszteleteként terjedt el. A közvetítő a német területen is az egyházi latin Odilia névalak annak ellenére, hogy ennek forrása német (germán): Ôtila. Ez utóbbi a személynévként is használt ón. ôt ’birtok, gazdagság’ közszó (vö. Ott név #4066) -ila kicsinyítő képzős származéka.
Mustó: Sokra nem jutottam. A magyar -ó/ő kicsinyítő képző önmagában hamarabb lett improduktív, mintsem azt lehetne feltételezni, hogy ebben a névben az szerepel. Ezért a magyar eredetet kizárnám.
Emiatt csak a szláv etimológiai maradt. Ekkor a név a Must- alaptagra és az -ó képzőre bontható. Ez utóbbi lehet a szláv -o formáns magyar ajkon megnyúlva, vagy a szláv -ov birtokos képző magyar folytatója. Ez utóbbi esetben az -ov birtokos képző szlovákos /ou/ kiejtésével számolhatunk.
Mivel létezik a magyar Mustos családnév (< must ’ szőlőlé’ + -s melléknévképző), ezért – jobb híján – gondolhatunk arra, hogy a Must- alaptag mögött is ugyanennek a latin eredetű szónak a szláv mušt ’szőlőlé, must’ megfelelője álljon.
Az etimológiát nehezíti, hogy jelenkori adatolható szláv előfordulásai meglehetősen gyérek. Mindenesetre szerepel a magyarországi szlovák névkincsben, így lehet, hogy ritka elterjedtségét az indokolja, hogy ilyen környezetben keletkezett. Az előbb feltételezett két alakvariánsa közül ez esetben a Mušto a valószínűbb.
A jelenleg korlátozott sávszélességem miatt a könyvtáramból nem azonosítható helynevek on-line előforrások alapján való azonosítását nem fogom megkísérelni.
Klempermayer, Klempelmayer: A Mayer (Maier, Mair, Meyer, Meier, Meir) utótagú összetett nevek általános tudnivalóit a 4085-ös beírásban a Teschmayer név kapcsán már taglaltam, itt erre most nem térek ki.
A névről irodalmat nem találtam. A Klemper, Klempel előtagot így magam értelmezem. Több lehetőséget látok:
– A n. Klempner ’bádogos’ szó alakváltozat (vö. az n hiányához a n. klempern igealakot a klempnern mellett). Ez tehát foglalkozásnév lehet, és egy korábbi Mayer nevű személyt ezáltal pontosított.
– Az irodalomban ismert a Klemp, mint a Clemens ’Kelemen’ név önállósult rövidülése (szervetlen p zárhanggal a végén). Ehhez járulhatott az -er, ill. -el apanév-, ill. kicsinyítő képző, amely így kiadja az előtagot. Ez esetben a korábbi Mayer vezetéknevű (foglalkozású) egyént a személyneve, ill. felmenőjének személyneve emelt ki a hasonnevűek közül.
– A szervetlen p, ill. az mm > mp elhasonulás feltételezésével a nevet további etimológiai előzményekhez köthetjük (amelyek egyrészt a Mayer nevű egyén ragadványnevére, ill. lakóhelyére utalhatnak), pl. – n. klemmen ’csíptet, horogra akaszt, csipkelődik’ ige + -er cselekvőnév-képző; – régi n. klem ’szűk, szoros; csekély, szűkös’ melléknév + -er cselekvőnév-képző – egy régi n. Klemme, Klembe ’szűkület, szoros’ földrajzi névre utaló -er képzős lakóhelynév.
– Az ismert Klemperer csn.-ből kiindulva azt is feltételezhetjük, hogy az abban szereplő Klemper tag önmagában is helynév (településnév, dűlőnév, háznév), így ez a lakó- vagy származási helyre helynév közvetlenül is lehet a Klempermayer (Klempelmayer) név előtagjában.
Ritli: Vélhetően egy Rietl alakú bajor-osztrák név magyarosodása. Ez utóbbi összevethető a n. Rietz csn.-vel, csak annak -z kicsinyítő képzője helyett -l kicsinyítő képzőt tartalmaz. A Riet(h) alapnév a Rich- tagot (ón. rīhhi ’uralkodás, uralkodó, hatalom; gazdag, hatalmas, magasrangú’; pl. Richard, Heinrich) vagy a Rud/Rut- tagot (ón. hruod ’hírnév’; pl. Rudolf) tartalmazó összetett nevek rövvidülése, avagy lakóhelynév a régi n. riet (> mai n. Ried)’nád, káka, sás; nádas, zsombék’ szó alapján. — A -li kicsinyítőképző-forma eredeti (jellemzően svájci, ill. sváb nyelvjárású) német is lehet.
Wecker: 1. A n. Wacker név umlautos Wäcker formájának írásvariánsa. Ez a régi n. wack (mai n. wach) melléknévből képzett ragadvénynév, jelentése: ’éber, szemes; élénk, eleven; rátermett, ügyes’. 2. Pékre utaló foglalkozásnév a régi n. wecke (mai n. Wecken > m. vekni) ’hegyes végű pékárú, kenyér; vekni’ szóból. 3. (Éjjeli)őrre utaló foglalkozásnév, vö. n. wecken ’ébreszt’ ige.
Bolinger: Vö. még n. Bollinger, Bohlinger csn.-ek. Ezek n. Bolling(en), Bohling(en) (Baden-Württemberg, Svájc) helynevekre utaló lakosnevek. A helynevek jelentése ’egy Boll/Bohl szn.-ű ember leszármazottai’.
Krumpach: Irodalmi adatot nem találtam rá, de a felépítést tekintve ez egy tipikus német víznév. A vízről vélhetően egy település lett elnevezve, családnévként pedig erre/ezekre a település(ek)re utaló képzőtlen lakosnév.
A víznév normalizált formája Krummbach vagy Krummach (> Krumpach) vagy lehet, melyek előtagja a n. krumm ’görbe’ mn, az utótag pedig vagy a n. Bach ’patak’ szó, vagy csak a helynevekben A(ch)-ként fennmaradt germán ahva ’víz’ szó. — A térképen Bajorországban találtam egy Krumbach nevű települést. (A b > p zöngétlenedés egyébként is jellemző bajor jelenség.)
Mitterli: Véltetően a n. Mitter(er) csn.-hez (korábban szn.-hez) köthető a dél-német -l kicsinyítő képző magyarosodott -li, vagy eredeti alemann (svájci német, sváb) -li alakjával tovább képezve. A Mitter(er) szn. a lakóhelyre utal: azonos a régi n. mitter ’középső, középen lévő’ melléknévvel (ill. annak erős hímnemű -er ragos alakjával), tehát az elsőnek elnevezett valamely referenciahely (pl. falu, erdő stb.) közepén lakhatott. A kicsinyítő képző itt vélhetően apanévképzői funkciójú, tehát a leszármazottakat jelölheti.
Herczku: Az etimológia különbözik aszerint, hogy /hercku/ vagy /hercsku/ ejtést társítunk-e hozzá. Mindenesetre szláv alakulatnak tűnik, amely más nyelv hatását hordja magán. Ez elsősorban a -ku végződésen látszik, amelynek előzménye a szláv -ko kicsinyítő képző. A -ko > -ku változás talán a magyarokhoz köthető (elsősorban talán a keleti részen): ezt az indokolhatja, hogy a magyarban mindenképp hanghelyettesítésnek kell itt fellépnie, mivel a magyar a szóvégen nem tűrik a rövid -o-t. A hanghelyettesítés eredménye rendszerint a hosszú -ó, azonban helyenként más rövid magánhangzóvá is válhat -a-vá, vagy mint itt -u-vá. A keleti részre való lokalizálás részemről elsősorban két meglátáshoz köthető: az alföldi szlovákság -o végű becéző személynevei magyar szövegkörnyezetben gyakran -u véggel jelentkeznek (pl. Mišo ’Misi’ > Misu), másrészt a románban gyakori a szláv -ko > ro. -cu megfelelés (vö. Avram Jancu < Janko), ez utóbbit a románsággal együtt élő magyarok is általánosíthatják. — Ez utóbbi felveti azt, hogy esetleg a románság által közvetített névvel van szó, bár a /rck/ hangkapcsolat (? ro. Herţcu) szokatlan, a /rcsk/ pedig nem létezik.
Ami az alapnevet illeti, ha cz = /cs/ megfeleltetést veszünk, akkor ezt magyar fejleménynek kell tartanunk egy korábbi /s/-es formából: így végül is a név azonos lenne a Herskó névvel. Ez az alaptag a cseh-szlovák Hereš szn-vel azonos, amely a n. Hermann rövidülésének szláv becézője.
Ha cz = /c/, akkor az alapnév lehet a cs.-szlk. herec ’<ma> színész; <régen> muzsikus, (vásári) komédiás’, szorb herc ’muzsikus’ közszóval azonos szn.-vel azonos; esetleg a n. Her(t)z szn. (< 1. ragadványnév, vö. n. Herz ’szív’; 2. n. régi Herzo szn. = ón. harti ’kemény, erős’ névképző tag + -z kicsinyítő képző) szláv átvétele.
Mustó: Ehhez egyelőre még anyagot gyűjtök.
Machnyik: Nyugati szláv Mach szn. + szl. -nik (itt kicsinyítő funkciójú) személynévképző. A Mach szn. különböző Ma- kezdetű nevek (pl. Matej ’Mátyás’, Marek ’Márk’, Martin ’Márton’, Malomir ’kis+béke’) önállósult becézője. Értelmezhető még szokásra utaló ragadványnévként: vö. le. machać, szlk. máchať ’integet, lobogtat’ + -nik cselekvő- (és személy-) névképző Szlovák alapról talán ’mohagyűjtögető’ jelentésű foglalkozásnév is lehet, vö. szlk. mach ’moha’ + -nik foglalkozás- (és személy-) névképző. Továbbá (bár igen kis valószínűséggel) cseh alapról külalakra utaló ragadványnévként is értelmezhető, vö. cs. machen ’<vulg.> kövér, elhízott személy’ + -ik kicsinyítő- és személynévképző. Ez utóbbi két etimológiát erőteljesen gyöngíti, hogy a név lengyel területen is gyakori.
Szvatkó: A Svat- (Svät-) kezdetű összetett szláv nevek (< szl. svętъ ’szent’; pl. Svatopluk) rövidülése + szláv -ko kicsinyítő képző. A szl. ę > a fejlődés miatt a név keletkezését cseh, morva, nyugati szlovák területre lokalizálhatjuk: a -ko kicsinyítő képző miatt ennek a területnek is elsősorban a keleti része lehet a forrás.
Bottka, Botka (helynevekben Botyka, Butka, Butyka is): Régi magyar személynév (szn.): 1219/1550: Botyka, 1275: Botka. A magyar etimológiája szerint a m. Bot ’bot, (fa)ág’ szn. -ka kicsinyítő képzős származéka.
Nem zárhatjuk ki azonban a szláv etimológiát sem, mivel nyugati szláv területen ismert a Butka régi szn. és mai csn. Ez a Bud- kezdetű (< szl. buditь ’kelt, ébreszt’ v. bytь ’van’) összetett szláv nevek (pl. Budimir, Budislav) önállósult csonkolásából és a -ka kicsinyítő képzőből áll.
N. B. Mivel a szl. Bud- névcsonkolás a magyar személynévkincsbe is belekerült (l. Buda, ? Boda), így a fenti kettő amalgáma is előfordulhat: a szláv eredetű Buda (Boda) névre a magyar tette a -ka kicsinyítő képzőt.
Majzik: Cseh-szlovák Mojžíš, szlk. nyj. Mojzíš ’Mózes’ szn. > Mojz- csonkolás + nyugati szláv -ík/ik kicsinyítő képző. Az -o- > -a- változás vélhetőleg magyar hatás (v. a névmagyarosodás) eredménye.
Litvik: Cseh-szlovák Litva, lengyel Litwa ’Litvánia’ > cs. Litevec, szlk. Litovec, le. Litwin ’litván’ szn. > Litv- (Litw-) csonkolás + nyugati szláv -ík/ik kicsinyítő képző.
Pavlicsek: Cseh Pavel, szlovák Pavol . lengyel Paweł ’Pál’ szn. + nyugati szláv -ík/ik kicsinyítő képző (Pavlik, Pawlik) + nyugati szláv -ek kicsinyítő képző.
Jankovics: Szláv Jan (Ján) ’János’ szn. + szláv -k (szl. -ko v. ny. szl. -ek) kicsinyítő képző + szl. *-ovikjь (> szb.-hv. -ović, szln., k.-szl. -ovič > szlk. -ovič, le- -owicz) apanévképző. Magyar névként délszláv (szerb-horvát), vagy szlovák (esetleg cseh-morva) eredetű.
Kotreba: Cseh-szlovák Kotrba szn. < cs.-szlk. kotrba ’koponya, kobak’. Testi adottságra (pl. ’nagyfejű’) vagy jellemre (pl. ’keményfejű’) utaló ragadványnév.
Ecseki: Egy Ecsek helynévre utaló magyar lakosnév. A helynevet nem tudtam azonosítani, talán egy másik helynév ritkább, egyedi alakváltozata, vö. Ecseg (Nógrád m.), Sajóecseg (BAZ m.), Etyek (Fejér m.).
Pfiffer: Bízvást a n. Pfeif(f)er csn. alakváltozata, vö. n. Pfiff ’füttyentés, sípjel; fortély, csel, fogás’ ~ Pfeife ’síp, fütyülő; pipa’. Ez foglalkozásnév a n. Pfeifer ’sípos, furulyás stb.; vándor vagy városi muzsikus (a késő középkorban)’ közszóból. A pf-f konszonantizmusból arra következtethetünk, hogy a név dél-német, vagy a közép-német terület keleti, ill. középső régiójából származik (nagyjából a Straßburg-Erfurt-Lipcse-Drezda-Wrocław vonal környéke és attól délre). Az i monoftongus az ei kettőshangzó helyett a fenti területet leginkább a közép-német vidékre korlátozza, nagyjából az Eger és Majna folyóktól északra (vagyis a Türingia, Szászország, Szudéta-vidék, Szilézia, Német-Lengyelország).
Az sem zárható ki teljes bizonyossággal, hogy a Pfiffer közvetlenül a fenti n. Pfiff szóból jő, esetleg annak másodlagos ’fortély, csel, fogás’ jelentése alapján a n. -er személynévképzővel. Ekkor – köznémet alapszóról lévén szó – a fenti földrajzi behatárolás nem biztos, hogy érvényes.
[LvT #4247]> Ez ilyen formán talán szavajárási név lehet.
Elfelejtettem kifejteni, hogy ez leginkább úgy lehetséges, hogy egy magyar beszédébe a szlovák ale ’de, azonban’ szócskát indulatszóként belekeverő embert a magyar környezete nevezett el így. Egyébként a gyakorlatban az ale tényleg sokak beszédében megjelenik így, pl. a vendéglátó, ha vendégei távozni akarnak: „Ale hát, már mennek is?”
