Ez a "belt" kérdés nem tudom miért ennyire rázós a lámpáknál, de amikor a Fenix HP-t vettem, akkor az ember azt mondta, hogy"belt"-es változatot véletlenül se vegyek, ő sem ad el senkinek, mert nagyon hamar tönkremennek.
Nekem is az jutott eszembe rögtön, hogy az én első víz és ütésálló és robbanásbiztos Peli "belt"-es fejlámpámon is már kétszer kellett javítani a kábelt, mert elrepedt a szigetelése.
Ez volt életem első terepversenye. Ez volt az a táv, amit így elsőre reálisnak éreztem, hosszabbat nem mertem volna bevállalni.
Bár összehasonlítási alapom nincsen, de minden nagyon klappolt. Szuper volt a jelölés, a frisítőpontok (kínálat, hozzáállás, stb.). Az óriás arany mazsoláért külön köszönet :)
Végül a melegtől is jobban tartottam, mint amennyire kellett volna, a futás jól ment (leszámítva azt a borzasztó érzést, hogy lefelé mindenki gyorsabban futott nálam...). A 3:29-es idővel is elégedett lehetek, főleg úgy, hogy nem érzem különösebben összetörtnek magam.
A Börzsöny Trail után megvotl a Börzsöny Rail is (Királyrét - Kismaros viszonylatban) :)
Nagyon toppon voltatok, nem nagyon tudok hibát találni.
Nekem:
Nevezés és rajt procedúra: 5
Pályajelölés: 5
Frissítés:5
A célban kajálás, dumálás, gyúrás már csak hab volt a tortán.
Bennem ma ennyi volt, meg vagyok elégedve a teljesítményemmel. Nem sikerült elfutnom az elejét és rendesen ittam. Jó lett volna behúzni 6 perces ezrekkel, de így legalább nem kérdés hogy jövőre is megyek. Ha megtanulom használni a Facebookot akkor nyomok egy like-ot a Börzsöny Trail-re.
Köszi minden rendezőnek, segítőnek és sporttársnak a mai élményt!
Nem igazán csúcsformában vártam a hétvégét, de végre sikerült kilábalnom a fogam okozta galibából. Szombaton még azt is csodának tartottam volna ha szintidőn belül beérek, sem az erő sem a ráhangolódás nem volt meg, ez a rohasztó meleg pedig egyenesen szobában marasztaló volt.
Reggel a Turul 130 túra hősei igyekeztek hazafelé, de annyira tompa voltam hogy rám kellett szólni, milyen illusztris társaság utazik az esztergomi buszon. Polgár Pali jóvoltából érkeztünk meg Királyrétre, még éppen időben, mert a fejem már lila volt a tehertől! :) Gyors rajtszám-átvétel, öltözés és már indult is a mezőny Nagy-Hideg-hegy felé. Viszonylag a végére szakadtam, de sejtettem, „jövünk mi még előrébb”. :) Reggel Ulrikkal még a Facebook-on doppingoltuk egymást, így neki különösen drukkoltam és az volt a tippem nem lesz gond vele, hiszem azt a Múzsla futást, eszméletlen jól oldotta meg, az is megfordult a fejemben hogy le fog morzsolni útközben. Egy óra volt a terv a hegyre, ami szinte papírforma szerint be is jött. Igaz hogy sokan csak edzésre vették a „figurát”, de roppant jó érzés volt nem éppen TOP formában, egy-egy meghatározó arcot látni magam mellett.
Csóványosra át, eszembe jutott hogy Nagy Zoli vajon hányadszor jöhet fel a kedvenc helyére és vajon ez a hely is szerepet játszott-e a nevezésében. :) Fejes László neve nem jutott eszembe, de rákérdeztem. :) Hasonlóan gondolkodott Ulrik mesterről és még vicceltünk is, lehet hogy nemsokára kiabál hátulról: PÁLYA! :) Nem hajtottam agyon a dolgot, jó volt a tempó, de észrevétlenül és lassan „Ölt”. A szintemelkedés nehezebb és nagyobb része megvolt, de jöttek még finomságok. Nem értettem és soha nem is fogom érteni a dolgot, de el lehet gondolkodni rajta. Sok általam jónak tartott futó eszeveszett tempóban kezd, még a füstjét sem látom, utána pedig szépen lassan megfogom őket a pályán. Finomabban tessék kezdeni és meg fog térülni.
Királyházára kezdtünk ereszkedni, amikor oltári „mákom” volt. Megbotlottam egy gyökérben és elkezdtem hadonászni a kezeimmel, mint a filmekben a nagy bukások, de sikerült a lábaimon maradni. :) Picit vissza kellett vennem, mert kiült rajtam a megúszás okozta „para”. Itt-ott beszúrt lefelé, mert egyáltalán nem könnyű dolog lefutni egy hegyről. Dévényi Ildi jól mutatott a nagy fák között lefelé, azt gondoltam micsoda filmkockákat lehetne vágni belőle. Leérve a pontra egy gyönyörű szőke lánnyal „dughatott mindenki”, nagyon kellemes volt! :) Rengeteg ismerős volt a pontokon, de nem volt sok időm fecsegni, zúztam tovább.
Foltán-kereszt felé, felfelé, nagyon jó kis beszélgetős csapat alakult ki, de közben nem lazsáltunk, toltuk neki rendesen. Kicsit nagyot tévedtem, azt hittem lesz egy frissítő öt kilométer múlva, de tízet kellett menni érte. A kulacsom viszont fing szerű hanggal közölte: KIFOGYOTT! :) Hamar elértük a hegytetőt és kicsit lazább terepen mehettünk tovább a Kárpátok-kulcsosház felé. Útközben kaptam egy szűk deci vizet, ami ha nem is volt elég, de mindenképpen jól jött, amit köszönök az ismeretlennek. :) Toltam neki ahogy tudtam, mert felmerült hogy behozható négy órán belül a 31,8 kilométer. Ilyen melegben és szintekkel szép lenne gondoltam, főleg hogy az elején nem akart harapni a daráló. Ezen a szakaszon kapcsoltam gép üzemmódba, már nem esett jól. Itt-ott még megpillantottam Ildikót, de már nem volt erőm ráfutni, Oszi viszont beérkezett hátulról.
Megkezdtük az ereszkedést a cél felé, amit egy utolsó emelkedő nehezített, szó szerint, alig bírtam felmászni rajta, de az vígasztalt, mindenki hasonlóan volt vele. :) A folyadékot nem tudtam pótolni, de a kulacs végre koppon volt, tudtam iszogatni. Oszi nagyon jött, tudtam el fog menni, csak az volt a kérdés meddig tudom tartani magam mögött. Az erővel nem volt gond, de a tempót fenntartó motiváció már kevésnek bizonyult. Láttam, nem lesz meg a négyen belüli útközben alakult álom, de az a két-három perc nem a világ. Jó volt beérni, de nem volt őszinte a mosolyom, viszont az elmúlt hetek után pozitív erőt adott, visszarántott a futásba. :)
Sokan hiányolták LORD-ot, de nem lehetett ott a szabályok miatt, nem haragszom érte, hiszen ezt is el kell fogadnunk. (Most nem is lett volna jó neki ez a meleg.) Köszönöm hogy szeretitek, Én már nem is gondolok bele, milyen lenne nélküle! :)
Csanya és csapata kifogástalan versenyt alkotott, szuper volt ez a nap! KÖSZÖNJÜK!
ui: Ulrik sajnos időn túl ért be, de nagyon büszke lehet magára, nem volt egy sétagalopp! Hajrá Ulrik!
Egyébként ő tájfutó is csak a hegyifutásban van pénz a tájfutásban zéró. Ádám is indul tájfutóversenyeken, atlétikai pályaversenyeken, utcaikon és hegyifutóversenyeken is természetesen. Megférnek egymás mellett.
Eléggé feltűnően a többi "tevékenységről" úgy ír, hogy mellőzi őket sportnak nevezni, ami azért eléggé sértő lehet annak, aki fáradságos edzések után indul ezeken a versenyeken, vagy egyáltalán megszerzi a jogot az indulásra, és mindehhez saját maga teremti elő a pénzt.
Szerintem túlmegy azon határon, amit még a saját szakág védelmének lehet nevezni.
