Tilk: Ez vélhetően a Tilch, Tilg(e) alakban gyakoribb német vezetéknevek körébe tartozik: vagy a Tilg > Tilch átmeneti alakja, vagy a Tilch hanghelyettesítéses magyarosodása.
Ez a név ún. anyanév, egy német Tilg személynevű női felmenőről kapták az első elnevezettek megkülönböztető nevüket. A n. Tilg a n. Ottilie ’Otília’ személynév Ottilige változatának rövidülése. Az Ottilie szn. a VII-VIII. sz.-ban élt Szent Otília tiszteleteként terjedt el. A közvetítő a német területen is az egyházi latin Odilia névalak annak ellenére, hogy ennek forrása német (germán): Ôtila. Ez utóbbi a személynévként is használt ón. ôt ’birtok, gazdagság’ közszó (vö. Ott név #4066) -ila kicsinyítő képzős származéka.
Mustó: Sokra nem jutottam. A magyar -ó/ő kicsinyítő képző önmagában hamarabb lett improduktív, mintsem azt lehetne feltételezni, hogy ebben a névben az szerepel. Ezért a magyar eredetet kizárnám.
Emiatt csak a szláv etimológiai maradt. Ekkor a név a Must- alaptagra és az -ó képzőre bontható. Ez utóbbi lehet a szláv -o formáns magyar ajkon megnyúlva, vagy a szláv -ov birtokos képző magyar folytatója. Ez utóbbi esetben az -ov birtokos képző szlovákos /ou/ kiejtésével számolhatunk.
Mivel létezik a magyar Mustos családnév (< must ’ szőlőlé’ + -s melléknévképző), ezért – jobb híján – gondolhatunk arra, hogy a Must- alaptag mögött is ugyanennek a latin eredetű szónak a szláv mušt ’szőlőlé, must’ megfelelője álljon.
Az etimológiát nehezíti, hogy jelenkori adatolható szláv előfordulásai meglehetősen gyérek. Mindenesetre szerepel a magyarországi szlovák névkincsben, így lehet, hogy ritka elterjedtségét az indokolja, hogy ilyen környezetben keletkezett. Az előbb feltételezett két alakvariánsa közül ez esetben a Mušto a valószínűbb.
A jelenleg korlátozott sávszélességem miatt a könyvtáramból nem azonosítható helynevek on-line előforrások alapján való azonosítását nem fogom megkísérelni.
Klempermayer, Klempelmayer: A Mayer (Maier, Mair, Meyer, Meier, Meir) utótagú összetett nevek általános tudnivalóit a 4085-ös beírásban a Teschmayer név kapcsán már taglaltam, itt erre most nem térek ki.
A névről irodalmat nem találtam. A Klemper, Klempel előtagot így magam értelmezem. Több lehetőséget látok:
– A n. Klempner ’bádogos’ szó alakváltozat (vö. az n hiányához a n. klempern igealakot a klempnern mellett). Ez tehát foglalkozásnév lehet, és egy korábbi Mayer nevű személyt ezáltal pontosított.
– Az irodalomban ismert a Klemp, mint a Clemens ’Kelemen’ név önállósult rövidülése (szervetlen p zárhanggal a végén). Ehhez járulhatott az -er, ill. -el apanév-, ill. kicsinyítő képző, amely így kiadja az előtagot. Ez esetben a korábbi Mayer vezetéknevű (foglalkozású) egyént a személyneve, ill. felmenőjének személyneve emelt ki a hasonnevűek közül.
– A szervetlen p, ill. az mm > mp elhasonulás feltételezésével a nevet további etimológiai előzményekhez köthetjük (amelyek egyrészt a Mayer nevű egyén ragadványnevére, ill. lakóhelyére utalhatnak), pl. – n. klemmen ’csíptet, horogra akaszt, csipkelődik’ ige + -er cselekvőnév-képző; – régi n. klem ’szűk, szoros; csekély, szűkös’ melléknév + -er cselekvőnév-képző – egy régi n. Klemme, Klembe ’szűkület, szoros’ földrajzi névre utaló -er képzős lakóhelynév.
– Az ismert Klemperer csn.-ből kiindulva azt is feltételezhetjük, hogy az abban szereplő Klemper tag önmagában is helynév (településnév, dűlőnév, háznév), így ez a lakó- vagy származási helyre helynév közvetlenül is lehet a Klempermayer (Klempelmayer) név előtagjában.
Ritli: Vélhetően egy Rietl alakú bajor-osztrák név magyarosodása. Ez utóbbi összevethető a n. Rietz csn.-vel, csak annak -z kicsinyítő képzője helyett -l kicsinyítő képzőt tartalmaz. A Riet(h) alapnév a Rich- tagot (ón. rīhhi ’uralkodás, uralkodó, hatalom; gazdag, hatalmas, magasrangú’; pl. Richard, Heinrich) vagy a Rud/Rut- tagot (ón. hruod ’hírnév’; pl. Rudolf) tartalmazó összetett nevek rövvidülése, avagy lakóhelynév a régi n. riet (> mai n. Ried)’nád, káka, sás; nádas, zsombék’ szó alapján. — A -li kicsinyítőképző-forma eredeti (jellemzően svájci, ill. sváb nyelvjárású) német is lehet.
Wecker: 1. A n. Wacker név umlautos Wäcker formájának írásvariánsa. Ez a régi n. wack (mai n. wach) melléknévből képzett ragadvénynév, jelentése: ’éber, szemes; élénk, eleven; rátermett, ügyes’. 2. Pékre utaló foglalkozásnév a régi n. wecke (mai n. Wecken > m. vekni) ’hegyes végű pékárú, kenyér; vekni’ szóból. 3. (Éjjeli)őrre utaló foglalkozásnév, vö. n. wecken ’ébreszt’ ige.
Bolinger: Vö. még n. Bollinger, Bohlinger csn.-ek. Ezek n. Bolling(en), Bohling(en) (Baden-Württemberg, Svájc) helynevekre utaló lakosnevek. A helynevek jelentése ’egy Boll/Bohl szn.-ű ember leszármazottai’.
Krumpach: Irodalmi adatot nem találtam rá, de a felépítést tekintve ez egy tipikus német víznév. A vízről vélhetően egy település lett elnevezve, családnévként pedig erre/ezekre a település(ek)re utaló képzőtlen lakosnév.
A víznév normalizált formája Krummbach vagy Krummach (> Krumpach) vagy lehet, melyek előtagja a n. krumm ’görbe’ mn, az utótag pedig vagy a n. Bach ’patak’ szó, vagy csak a helynevekben A(ch)-ként fennmaradt germán ahva ’víz’ szó. — A térképen Bajorországban találtam egy Krumbach nevű települést. (A b > p zöngétlenedés egyébként is jellemző bajor jelenség.)
Mitterli: Véltetően a n. Mitter(er) csn.-hez (korábban szn.-hez) köthető a dél-német -l kicsinyítő képző magyarosodott -li, vagy eredeti alemann (svájci német, sváb) -li alakjával tovább képezve. A Mitter(er) szn. a lakóhelyre utal: azonos a régi n. mitter ’középső, középen lévő’ melléknévvel (ill. annak erős hímnemű -er ragos alakjával), tehát az elsőnek elnevezett valamely referenciahely (pl. falu, erdő stb.) közepén lakhatott. A kicsinyítő képző itt vélhetően apanévképzői funkciójú, tehát a leszármazottakat jelölheti.
Herczku: Az etimológia különbözik aszerint, hogy /hercku/ vagy /hercsku/ ejtést társítunk-e hozzá. Mindenesetre szláv alakulatnak tűnik, amely más nyelv hatását hordja magán. Ez elsősorban a -ku végződésen látszik, amelynek előzménye a szláv -ko kicsinyítő képző. A -ko > -ku változás talán a magyarokhoz köthető (elsősorban talán a keleti részen): ezt az indokolhatja, hogy a magyarban mindenképp hanghelyettesítésnek kell itt fellépnie, mivel a magyar a szóvégen nem tűrik a rövid -o-t. A hanghelyettesítés eredménye rendszerint a hosszú -ó, azonban helyenként más rövid magánhangzóvá is válhat -a-vá, vagy mint itt -u-vá. A keleti részre való lokalizálás részemről elsősorban két meglátáshoz köthető: az alföldi szlovákság -o végű becéző személynevei magyar szövegkörnyezetben gyakran -u véggel jelentkeznek (pl. Mišo ’Misi’ > Misu), másrészt a románban gyakori a szláv -ko > ro. -cu megfelelés (vö. Avram Jancu < Janko), ez utóbbit a románsággal együtt élő magyarok is általánosíthatják. — Ez utóbbi felveti azt, hogy esetleg a románság által közvetített névvel van szó, bár a /rck/ hangkapcsolat (? ro. Herţcu) szokatlan, a /rcsk/ pedig nem létezik.
Ami az alapnevet illeti, ha cz = /cs/ megfeleltetést veszünk, akkor ezt magyar fejleménynek kell tartanunk egy korábbi /s/-es formából: így végül is a név azonos lenne a Herskó névvel. Ez az alaptag a cseh-szlovák Hereš szn-vel azonos, amely a n. Hermann rövidülésének szláv becézője.
Ha cz = /c/, akkor az alapnév lehet a cs.-szlk. herec ’<ma> színész; <régen> muzsikus, (vásári) komédiás’, szorb herc ’muzsikus’ közszóval azonos szn.-vel azonos; esetleg a n. Her(t)z szn. (< 1. ragadványnév, vö. n. Herz ’szív’; 2. n. régi Herzo szn. = ón. harti ’kemény, erős’ névképző tag + -z kicsinyítő képző) szláv átvétele.
Mustó: Ehhez egyelőre még anyagot gyűjtök.
Machnyik: Nyugati szláv Mach szn. + szl. -nik (itt kicsinyítő funkciójú) személynévképző. A Mach szn. különböző Ma- kezdetű nevek (pl. Matej ’Mátyás’, Marek ’Márk’, Martin ’Márton’, Malomir ’kis+béke’) önállósult becézője. Értelmezhető még szokásra utaló ragadványnévként: vö. le. machać, szlk. máchať ’integet, lobogtat’ + -nik cselekvő- (és személy-) névképző Szlovák alapról talán ’mohagyűjtögető’ jelentésű foglalkozásnév is lehet, vö. szlk. mach ’moha’ + -nik foglalkozás- (és személy-) névképző. Továbbá (bár igen kis valószínűséggel) cseh alapról külalakra utaló ragadványnévként is értelmezhető, vö. cs. machen ’<vulg.> kövér, elhízott személy’ + -ik kicsinyítő- és személynévképző. Ez utóbbi két etimológiát erőteljesen gyöngíti, hogy a név lengyel területen is gyakori.
Szvatkó: A Svat- (Svät-) kezdetű összetett szláv nevek (< szl. svętъ ’szent’; pl. Svatopluk) rövidülése + szláv -ko kicsinyítő képző. A szl. ę > a fejlődés miatt a név keletkezését cseh, morva, nyugati szlovák területre lokalizálhatjuk: a -ko kicsinyítő képző miatt ennek a területnek is elsősorban a keleti része lehet a forrás.
Bottka, Botka (helynevekben Botyka, Butka, Butyka is): Régi magyar személynév (szn.): 1219/1550: Botyka, 1275: Botka. A magyar etimológiája szerint a m. Bot ’bot, (fa)ág’ szn. -ka kicsinyítő képzős származéka.
Nem zárhatjuk ki azonban a szláv etimológiát sem, mivel nyugati szláv területen ismert a Butka régi szn. és mai csn. Ez a Bud- kezdetű (< szl. buditь ’kelt, ébreszt’ v. bytь ’van’) összetett szláv nevek (pl. Budimir, Budislav) önállósult csonkolásából és a -ka kicsinyítő képzőből áll.
N. B. Mivel a szl. Bud- névcsonkolás a magyar személynévkincsbe is belekerült (l. Buda, ? Boda), így a fenti kettő amalgáma is előfordulhat: a szláv eredetű Buda (Boda) névre a magyar tette a -ka kicsinyítő képzőt.
Majzik: Cseh-szlovák Mojžíš, szlk. nyj. Mojzíš ’Mózes’ szn. > Mojz- csonkolás + nyugati szláv -ík/ik kicsinyítő képző. Az -o- > -a- változás vélhetőleg magyar hatás (v. a névmagyarosodás) eredménye.
Litvik: Cseh-szlovák Litva, lengyel Litwa ’Litvánia’ > cs. Litevec, szlk. Litovec, le. Litwin ’litván’ szn. > Litv- (Litw-) csonkolás + nyugati szláv -ík/ik kicsinyítő képző.
Pavlicsek: Cseh Pavel, szlovák Pavol . lengyel Paweł ’Pál’ szn. + nyugati szláv -ík/ik kicsinyítő képző (Pavlik, Pawlik) + nyugati szláv -ek kicsinyítő képző.
Jankovics: Szláv Jan (Ján) ’János’ szn. + szláv -k (szl. -ko v. ny. szl. -ek) kicsinyítő képző + szl. *-ovikjь (> szb.-hv. -ović, szln., k.-szl. -ovič > szlk. -ovič, le- -owicz) apanévképző. Magyar névként délszláv (szerb-horvát), vagy szlovák (esetleg cseh-morva) eredetű.
Kotreba: Cseh-szlovák Kotrba szn. < cs.-szlk. kotrba ’koponya, kobak’. Testi adottságra (pl. ’nagyfejű’) vagy jellemre (pl. ’keményfejű’) utaló ragadványnév.
Ecseki: Egy Ecsek helynévre utaló magyar lakosnév. A helynevet nem tudtam azonosítani, talán egy másik helynév ritkább, egyedi alakváltozata, vö. Ecseg (Nógrád m.), Sajóecseg (BAZ m.), Etyek (Fejér m.).
Pfiffer: Bízvást a n. Pfeif(f)er csn. alakváltozata, vö. n. Pfiff ’füttyentés, sípjel; fortély, csel, fogás’ ~ Pfeife ’síp, fütyülő; pipa’. Ez foglalkozásnév a n. Pfeifer ’sípos, furulyás stb.; vándor vagy városi muzsikus (a késő középkorban)’ közszóból. A pf-f konszonantizmusból arra következtethetünk, hogy a név dél-német, vagy a közép-német terület keleti, ill. középső régiójából származik (nagyjából a Straßburg-Erfurt-Lipcse-Drezda-Wrocław vonal környéke és attól délre). Az i monoftongus az ei kettőshangzó helyett a fenti területet leginkább a közép-német vidékre korlátozza, nagyjából az Eger és Majna folyóktól északra (vagyis a Türingia, Szászország, Szudéta-vidék, Szilézia, Német-Lengyelország).
Az sem zárható ki teljes bizonyossággal, hogy a Pfiffer közvetlenül a fenti n. Pfiff szóból jő, esetleg annak másodlagos ’fortély, csel, fogás’ jelentése alapján a n. -er személynévképzővel. Ekkor – köznémet alapszóról lévén szó – a fenti földrajzi behatárolás nem biztos, hogy érvényes.
[LvT #4247]> Ez ilyen formán talán szavajárási név lehet.
Elfelejtettem kifejteni, hogy ez leginkább úgy lehetséges, hogy egy magyar beszédébe a szlovák ale ’de, azonban’ szócskát indulatszóként belekeverő embert a magyar környezete nevezett el így. Egyébként a gyakorlatban az ale tényleg sokak beszédében megjelenik így, pl. a vendéglátó, ha vendégei távozni akarnak: „Ale hát, már mennek is?”
Gyors megoldás, minthogy a Pongrác jelenleg is anyakönyvezhető utónév (vö. Galsai Pongrác író), és mint ilyen, benne van az Utónévkönyvben: <http://www.origo.hu/utonevtar/index.html?id=888>.
Erd: Két lehetőséget találtam: 1. A n. Erde ’föld’ szóból származó, vélhetően ’paraszt’ értelmű foglalkozásnév. Ilyen nevet ugyan nem találtam a rendelkezésre álló szakirodalomban, de a származékait – Erdl, Erd(t)mann, Erding(er) – igen.
2. Az Örd névforma ajakréses alakváltozata. Ez umlauttal jött létre az Ord alakból, amely az Ort/Ord- kezdetű összetett német nevek (pl. Ortlieb) rövidülése. Ilyenformán azonos a régi germán ort ’fegyver hegye, éle’ szóval, ill. névképző taggal.
Felkh: Ilyen formán nem szerepel, két lehetőségre gondolok:
1. A n. Völk(e) [~ Volk(e)] név ajakréses alakváltozata. Ez utóbbi a Volk- kezdetű összetett német nevek (pl. Volker, Volkmar) rövidülése. Ilyenformán azonos a régi germán folc (> n. Volke) ’csapat, sereg; embercsoport, nép’ szóval, ill. névképző taggal.
2. A n. Falch ~ Falk(e) név umlautos alakváltozata. Ez a név vagy az ónémet Falco ’sólyom’ személynév folytatója, vagy sólymászra utaló foglalkozásnév a n. Falke ’sólyom’ szóból, esetleg a jellemre utaló ragadványnév ugyanezen szóból. N. B. Ha a furcsa -kh írásmód réshangú ejtésre utal, akkor a név eredetét délnémet (svájci-bajor-osztrák) területre lokalizálhatjuk, vö. délnémet Falch, de sztenderd német Falk(e).
Fischer: Foglalkozásnév a n. Fischer ’halász’ közszóból. Az 1996. évi német telefonkönyvi feldolgozás alapján ez a 4. leggyakoribb német név.
Gast: Jogállási név a n. Gast ’vendég’ közszóból. Az irodalom szerint polgárjoggal nem rendelkező városlakót jelöl.
Greif vagy Greiff: megegyezik a n. Greif ’griff(madár)’ szóval. Ilyen formán vagy 1. jellemre, hitre stb. utaló ragadványnév; vagy 2. egy ilyen nevű ház lakosára utaló ún. „lakóhelynév”; vagy 3. egy ilyen nevű helységből származóra (pl. Greif, Szilézia) utaló lakosnév.
Günther: Régi összetett germán személynév német formája. Összetételi tagjai: gund ’harc’ + heri ’sereg, had’.
Hartl, ill. Härtl, Hartel, Härtel: A Hard/Hart- tagot tartalmazó összetett germán nevek (pl. n. Hartmann, Hartwich) rövidülése -(e)l kicsinyítő képzővel. A képző magánhangzó nélküli -l formája inkább délnémet (bajor-osztrák) eredetre utal. Az alapul szolgáló germán összetételi taghoz, vö. harti (> n. hart, a. hard) ’kemény, erős’ közszó.
Hermann, Hörmann, ill. Heermann, Hiermann: Régi összetett germán személynév német formái, az ajakkerekítéses Hörmann alak elsősorban Bajorországra jellemző. Összetételi tagjai: heri ’sereg, had’ + man ’férfi, harcos’.
Huttler: Nem találtam rá adatot. Vélhetőleg azonban a n. -ler foglalkozásnév-képzőt tartalmazza (vö. Tisch ’asztal’ > Tischler ’asztalos’). Ekkor az alaptag valószínűleg azonos a n. Hut ’kalap’ szóval, a foglalkozásnév így sapka-, kalap-, ill. sisakkészítőre utalhat.
Klotz: Ragadványnév a n. Klotz ’tuskó, tönk, rönk; tőke; kolonc; sulyok’ szóból. Vélhetően az elsőnek elnevezett durva, nyers jellemére utal.
Luzin: Német eredetű névként csak -in képzős asszonynévnek etimologizálható: ekkor egy Lu(t)z nevű férfi feleségéről van szó. Lutz = Lut + -z kicsinyítő képző, Lut < Ludwig (< hlūt ’hangos, híres’ + wīg ’harc, háború’) ’Lajos’.
Emiatt inkább valószínű, hogy a Lucin vagy a Lučin szláv nevek németesedett alakjáról van szó. A Lucin egy anyanév: egy Luca < Lucia ’Luca, Lúcia’ (< lat. Lucia ’fényes, ragyogó; hajnalban született’ <: lat. lux ’fény’) nevű nő leszármazottait jelöli az -in birtokos képzővel. A Lučin szintén -in birtokos képzős alakulat, de apanév vélhetőleg a Luka ’Lukács’ (< lat. Lucas ’lucaniai férfi’) személynévből.
Reichart, ill. Reich(h)ard(t), Reichert: Egy régi összetett germán személynév Richard alakjának változatai, vö. m. Richárd, Rihárd. Összetételi tagjai: rīhhi (> n. reich, a. rich) ’uralkodás, uralkodó, hatalom; gazdag, hatalmas, magasrangú’ + harti (> n. hart, a. hard) ’kemény, erős’.
Rimmel: Adatot nem találtam rá. de a vélhető Rümmel umlautfok ajakréses változataként vélhetően a n. Rummel névre vezethető vissza. Ez utóbbi a Rum- kezdetű összetett nevek (pl. n. Rumold) rövidülése az -el kicsinyítő képzővel. A rövidülés azonos a régi germán hruom (> n. Ruhm) ’dicsőség, hírnév’ szóval, ill. névképző taggal. — A Rummel név egyéb etimológiai, így a n. Rummel ’felfordulás, zűrzavar; (nyj.) vásár, búcsú’ (> m. rumli), ill. a nyj. Rummel ’takarmányrépa’ nem válószínűek.
Roth: 1. Hajszínre vagy jellemre utaló ragadványnév a n. rot ’vörös (hajú); hamis, csalfa, ravasz, cseles’ közszóról. 2. Képzőtlen lakosnév az igen gyakori n. Rot(h) helynevekről. 3. Alnémet területen képzőtlen lakóhelynév az aln. rot ’irtás’ szóról.
Scheiber: N. -er lakosnévképzős származék egy Scheib(e) ’korong, tárcsa, szelet’ helynévből. A helynév jelölhet 1. egy korong alakú felszínformához, földdarabhoz vezető dűlőt, ill. ott épített házat; 2. egy Scheibe(n) nevű települést (ilyen van/volt Bajorországban, Szászországban, Türingiában, Sziléziában, Baden-Württembergben, Csehországban, Ausztrában).
Wesserer: Adatot nem találtam rá. 1. Talán a Wesseler név l : r > r : r hasonulásos változata. Ez utóbbi lehet (a) a mai. n. wechseln ’cserél’ ige előzményének -er cselekvőnév-képzős származéka, ilyen formán pénzváltóra vagy kereskedőre utal foglalkozásnévként; (b) egy Wessel(n) helynévből (Észak-Rajna–Vesztfália, Szászország; Schleswig-Holstein, Alsószászország) származó lakosnév. 2. Kis valószínűséggel egy víznévi eredetű Weser helynévre utaló Weserer lakosnév alakválatozatára is gondolhatunk.
Krajcsovics: A cseh, szlovák, szlovén Krajčovič, ill. szerb-horvát Krajčović családnevek magyarosodása. Ezek az -ovič ~ -ović apanévképzővel származnak a szl. Krajči személynévből. Ez utóbbi foglalkozásnévi eredetű, vö. cs. krejčí, szlk. krajčír (< krajčí) ’szabó’. N. B. A foglalkozásnévi alaptag szláv nyelveken belüli elterjedése miatt végső soron a délszláv nevek is nyugati szláv eredetűnek vélhetőek.
Matovics: A cseh, szlovák, szlovén Matovič, lengyel Matowicz, ill. szerb-horvát Matović családnevek magyarosodása. (Pontosabb behatárolás névtani alapon nem lehetséges.) Ezek az -ovič ~ -ović apanévképzővel származnak a szl. Mato ~ Mate személynévből, amely a m. Máté, Mátyás nevekkel azonos eredetű szl. (pl. szlk, hv.) Matej (le. Maciej), szlk. Matúš, hv. Matija stb.önállósult becézői.
Bagi: l. #42,43, #4245.
Kókai: l. #42,43, #4245.
Páczelt: A n. Patzelt név magyarosodása. Ez utóbbi a n. Petzelt, Petzold(t), Pätzold(t) nevek Sziléziára jellemző változata. E nevek eredetileg a Petz alapnév -(e)l kicsinyítő képzős Petz(e)l formái voltak, melynek végén szervetlen -t jelent meg: Petzelt. Ezt aztán a népetimológia helyenként a németben gyakori -old (< rég. -wald ’uralkodó, tevékeny’) végű nevekhez igazította.
A Petz alapnév két területről eredhet, két különböző etimológiával: 1. Frank és felső-pfalzi területen a Ber(t)- kezdetű német személynevek (pl. Berthold ~ Perthold, Bernhard) zöngétlenedett rövidülése -z kicsinyítő képzővel. 2. Keletközép-német területen és Sziléziában, egyszóval a szlávokkal érintkező vidékeken a Peter ’Péter’ személynév rövidülése -z kicsinyítő képzővel. — A Patzelt forma sziléziai jellege miatt ez esetben ez utóbbi etimológia vélelmezhető.
Murvai: Itt ismét elkellene a Kázmérral bírók segítsége... Addig is:
Az ilyen formájú nevek, hacsak nem tudatos magyarítás eredményei, kétféle eredetűek lehetnek: 1. lakosnév, 2. apanév. A lakosnév esetén az -i képző előtt egy helynév áll, az apanév esetén pedig egy (régi) személynév.
Adott tehát a Murva alapnév és az 1. és a 2. opció között az dönthet, hogy azonosítani lehet-e ezt – egy akár mára eltűnt – helynévvel vagy személynévvel.
Esetünkben mindkét típus azonosításában kudarcot vallottam, de egyiket sem zárhatjuk ki, mert a murva eredetileg ’szalma-, szénatörek’ jelentésben magyar közszó, így személynév és (azon keresztül) helynév is kialakulhatott belőle. Helynévből is csak egy hasonlót találtam: az elpusztásodott és 1950-ben újralapított Murony XVIII. sz.-i Murvahely nevét (nem valószínű, hogy innen jőne a családnév, sőt e helynév is másodlagos az eredetibb középkori Murul-hoz képest). Az azonosítás kudarca lehet, hogy csak az én forrásaim gyengeségét jelzik, így fenn kell tartani, mindkét lehetőséget, hogy a Murvai vagy egy Murva helynévre utaló lakosnév, vagy egy Murva nevű személyről vett apanév.
Van még egy lehetősége: az, hogy a Murvai név a Morvai alakváltozata. Ez utóbbi könnyebben etimologizálható, mindazonáltal mind a helynévi, mind az apanévi származás fenntartható: 1. Talán valószínűbbnek látszik a lakosnévi eredet, egy Morva, vagy Morava helynév után. Ez lehet többek közt a k-szlovákiai Morva (ma szlk. Moravany), az északi Morva (cs.-szlk Morava, n. March), vagy a déli Morva (szb.-hv. Morava) folyó, vagy más hasonló kisebb víznév, ill. a ma Móra alakban jelentkező magyar helynevek egy része, pl. Temesmóra (1587-ben még Murawa). 2. Nem zárható ki azonban, hogy a morva ’csehek és szlovákok közt élő népcsoport tagja’ népnévből lett m. Morva személynév apanévi származékával van dolgunk.
Ale: Lehet, hogy elfogult vagyok, de eddig más lehetőséget nem találtam, mint ami nyugati szláv (cseh, szlovák, lengyel) ale ’de, azonban’ közszót. Ez ilyen formán talán szavajárási név lehet.
Ez a topik deklarált céljaként a nyelvészet eszközeivel próbál választ adni az egyes vezetéknevek jelentésére. Nem elhanyagolható, sőt a kérdésfeltevőtől épp az ő saját érdekében, a könnyebb, s pontosabb értelmezés céljából elvárható, hogy e nyelvi eszközökkel történő megfejtéshez némi információt adjon a felvetett név írott és hangalakjának ismert változásairól, a nevet családnévként viselő generációk életkörülményeiről, az azt elsőként használó személy származásáról. Ezek ugyanis segítik azt, hogy mit is kell megfejteni.
E nélkül - hacsak nem nyilvánvaló, egyértelmű a magyarázat a jelentésre - az itt felvetett megoldások, megoldási javaslatok csak ajánlások, viszont hála a megfejtésben szorgalmatoskodók téma iránti alázatából eredő pontosságának és felkészültségének - nagy valószínűségek.
Kérdésed nem az, hogy mit jelent az Urbán és mit a Szabó. Ezek jelentése könnyen belátható, de az, amit kérdeztél, a nyelv eszközeivel nem megválaszolható. Ezért is nem jött eddig válasz. Egy név, az azt használó család történetének ismerete nélkül nem határoz meg sem felekezeti hovatartozást, sem származást - hacsak nem lakosnévről vagy foglalkozásnévről van szó - bár a névváltozások magyarországi történetében felismerhetőek bizonyos 'szokások', ezekre számos tanulmány olvasható a neten is.
Ilyen értelemben kérdésedre a válasz nem a nyelvészet, hanem a társadalomtudományok más szakterületeiről szerzett tapasztalat alapján lehet válaszolni.
Arra ugyanis, hogy hogyan milyen körülmények között alakultak ki a kettős nevek, mely társadalmi rétegekre, területekre, településtípusokra jellemző, s persze mely korokra. Mikor zajlott le, ill. történhetett meg az adott névvel.
Cinkelt lappal játszom, mivel
- egyrész magam is érintett vagyok egy hasonló, nevezetesen a Dudás Szabó névvel, így a kettős nevek előfordulásáról egy adott közösségben már szereztem tapasztalatokat,
- másrész tudom, hogy az Urbán Szabó, mint vezetéknév a Közép-Tiszavidéken alakult ki, találkoztam is a múlt század közepén is arrafelé e névvel s tudom, hogy ma is többségében arrafelé élnek (hogy pontosan hol, melyik településen alakult ki, no az lesz majd szép kiderítened).
Általában segít orientálódni az adott név ma élő használóinak felderítése. Erre legalkalmasabbak a telefonkönyvek, tudakozók. Ez persze nem reprezentatív minta.
A www.tudakozo.t-com.hu oldalán 32 telefonelőfizetőt jelenít meg, ezek közül (ha a 7 bp-it leszámítom, akik elszármazottak kell, hogy legyenek, akkor 25-ből) közép-tiszavidéki 17.
Az 1800-as években már nem emlékszem, hogy Jászalsószentgyörgy, vagy Besenyszög esetében találkoztam a névvel, s a telefonkönyv is azt mutatja, arra orientálódj. Az elszármazások az elmúlt durván 100 évben már nem tömegesek (ill. nem olyanok, hogy az egész nagycsalád áttelepült, elszármazások voltak persze, tömegesen, egyének-egyedek tömegeként, mint pl. a kivándorlás is, úgy, hogy a család nagyja még helyben maradt), okainak elmagyarázása itt már végképp off.
Az tág, hogy Közép-Tiszavidék, van annak pontos helye is, kideríthető egy kis családfakutatással. A név ugyanis olyan településen alakult ki, s lett a Szabóból megkülönböztetendő a többi Szabótól - Urbán Szabó. Maga az Urbán is sok mindenre utalhat, lehet pl.
- anyai ág családneve
- a család egy meghatározó, a közösségben ismert egyedének ún. ragadványneve
- foglalkozásnév (itt nem, de majd hozok példát másoknál)
- a faluközösség egy ismert tagjához - nem családhoz tartozó személyhez - való kötöttség alapján ennek neve. Ide példa pl., egy inquilinus vagy subinquilinus, (később zsellér, béres) gazdaneve, azon telkes gazda neve, kinek portáján éltek.
- s még annyi minden más.
Konkrét példa, hogy lásd mennyiféle van/lehet. Szentesen pusztán az 1869-1873-as rövid időszakban (csak 5 év !!, s akkor az 1840-es években talált egyéb neveket nem hozom), az alábbi ~ Szabóknak születtek gyermekeik (tehát az alábbi ~ Szabó családok éltek ott). S ez csak a református közösség.
Szoboszlai Szabó, Szijjártó Szabó, Zalán Szabó, Borsos Szabó, Kalpagos Szabó, Halász Szabó, Kürti Szabó, Balogh Szabó, Házverő Szabó, Sarkadi Szabó, s az enyimek, Dudás Szabó. Ez 11 megkülönböztettet Szabó család, s emellett voltak egyszerűen Szabók is (ők nem tudom, amúgy hány család eredetileg - mert egy-két családodt egy névvel egy ideig még megkülönböztet a közösség, azután merül fel a megkülönböztetési igény).
S ezek mellett Nagyok is, hasonlóképpen (Kanász Nagy, Sarkadi Nagy, stb), s a kedvencem: Szőke Török :)
Maga a kettős név, mint típus a társadalomnak abban a rétegében alakul ki, ahol, hasonló társadalmi helyzetben élő, hirtelen felduzzadt létszámú közösség a maga belső világa, jelrendszere alapján létrehoz megkülönböztetésként egy jelet (ez a mért pont Kalpagos?, vagy Urbán?-ra ad választ), amely, akár a ragadványnevek esetében onnnatól jellemzi az adott személyt. Tehát onnan már nem 'a Szabó', hanem 'az Urbánék Szabója', vagy - más kialakító ok miatt - 'az Urbán Szabó'.
Hasonló történik a névváltáskor is, ami nem önkényes, hanem az adott közösség részéről elöbb csak megkülönböztető jelzővel látja el a nevet, majd elhagyja az eredetit, s használja ezt a 'jelzőt', önálló, egyedi névként.
Van, hogy a kettős név megmarad, évszázadok múlva is, van, hogy lerövidül, mint pl. D.Szabó, vagy K.Szabó, S. Szabó (mondjuk az U.Szabóval ezt nem tudom elképzelni, de az előbbieket láttam leírva anyakönyvben is), de sokszor nem állandó, s van, hogy vagy az egyik, vagy a másik név előtérbe kerül, s a másik lekopik (többnyire akkor, ha már a kettősnevű családból is sokan vannak. Ez legalább 3-4 generáció után) Az én Dudás Szabó őseimmel történt, hogy az 1844-ben Dudás Szabó Juditként született és anyakönyvezett személyt 1894-ben férje elhunytakor már Dudás Juditként említik a halottiban.
Milyen vallású? A vezetéknevek kialakulásában a vallás nem számított, esetleg ama bizonyos jelző létrejöttében - s nem csak az Urbán Szabókra értve - lehetett némi szerepe, nagyobb szerepe volt a keresztnévadási szokásokban.
Hogy maguk az Urbán Szabók milyen vallásúak voltak. Vszeg olyanok, mint a maiak. Egyéni áttérés reverzálison kívül nem-igen volt szokásban, volt persze, hogy férj-feleség más-más vallású lévén egy harmadik vallásban élt tovább, de lehetett az egyéni felekezet-váltás áttérítés következménye is. Tömeges áttérések inkább a hódoltság utáni időkre voltak jellemzőek, nem tudom akkorra kialakult-e már az Urbán Szabó név.
Javaslom, ha családod története, őseid kiléte, az egyes történelmi események eleidre gyakorolt hatása komolyan érdekel, látogass át a Családfakutatás topikba, ahol módszertani segítséget kapsz e nagy élmény átéléséhez.
Az én Melchner őseim valószínű Erdélyből származnak. Úgy tudom az 1700-as évek közepén vagy végén telepedtek le és Tirolból jöttek. M.o.-n sajna nem találok belőlük senkit,valószínű a névmagyarosítás miatt. Jó kutatást! üdv.:melanik
OFF (és ezért mindenkitől max. elnézést, ígérem befejezem)
Kedves LvT!
A kérdés felkeltette az érdeklődésemet, de sajnos én is csak eddig jutottam. Ráadásul nekem nincs is senkim, aki emlékezhetne, mert a szüleim csak az ötvenes évek második felében kerültek Szarvasra (ja és mellesleg katolikusok).
Itt válaszolok, mert konkrétumot nem tudok. A családnak az a (hozzám képest nagyszülői) része, amely templomba járó volt, már kihalt, vagy nincs olyan szoros nexusom, hogy megkérdezhetném. Én személyesen nem érzékeltem a dolgot, bár lehet, hogy a család takarta el előlem gyerek elől, mert minkét gyülekezetben képviselve volt a tágabb család, ráadásul elég magas szinten (presbiter, ill. lelkész).
Olvasgatva az egyáltalán elérhető on-line forrásokat, számomra úgy tűnik, bármi is történt 1953-ban, a dolog önfenntartó lett, és az utódok (értve itt mind a gyülekezetek újabb nemzedékét, mint az új lelkészeket) a gyülekezetbe lépve az elődök sértettségeit is átveszik és folytatják, nevelgetik.
