Köszönet a Börzsöny Trail rendezésért! Régen jártam már a Börzsönyben és az útvonal igazán a velejét tartalmazta, nagyon jó volt újra ezeken az ösvényeken futni! Kiemelném a királyházi EP-t ahol a segítőktől az egyszerű kaján kívül plussz energiát is kaptam a gondoskodás révén. Tényleg 110%-osan arra fókuszáltak hogy nekünk jó legyen, köszönet nekik!
Szigorú beosztást próbáltam diktálni magamnak, aminek révén végül is a Nagy-Hideg-hegy előtti utolsó előtti pozíciómból sikerült vagy 20 helyet feljönni a végére és a szintidőn belül beérés simán megvolt. Viszont úgy éreztem az első felén néha kicsit mégis pirosba lendítettem a mutatót ami visszaütött az utolsó harmadban. Hogy mást ne is mondjak aki NHH előtt az utolsó volt mögöttem összesen majdnem 20 percet rámvert az uccsó 10km-en... Úgyhogy még van mit tanulni a beosztásról.
A versenyről véletlenül értesültem az internetről. Miután kiderült, hogy Kriszti a hatnapos után aránylag összeszedte magát, kb hetvenediknek regisztráltunk. Előző héten ünnepeltem a 444, Csóvit. Szombaton kicsit mozogtunk a hegyen és kissé meghúzódott a térdem mögött valami, amit csak a buszról leszállva vettem észre. Lányom este háromszor is belente, végül ez szerencsére nem zavart a versenyen.Hajnalba indultunk, már napokkal korábban betettem az iratok közé két madzagot, hogy ezzel akasszuk a nyakunkban a dugókát. Szerencsére a Batthyáni örökmécsesnél ezt említette, Kriszti pedig mondta, hogy kidobta. Innen visszafordultunk, majd a kis késés miatt nem vettünk jegyet a pénztárnál, hanem atöbb emberhez hasonlóan, a kalauztól terveztük, de ő nem jött, így olcsón érkeztünk Kismarosra, ahol kisvártatva Sistergő bétuszkolt kocsijába és a rajthoz érkeztünk. Alaposan jóllaktunk. 5 perccel a rajt után már az utolsó 3 között szerepeltünk, majd a meredek emelkedőkön hat-hét embert előztünk, akik a lejtőkön visszavágtak. Csóványoson a kiláűtóba nem mentünk fel, csak belülről üdvözöltük.A Csóviról lefelé észrevettem, hogy egy futó hosszasabban bajlódik a cipőjével. Arra gondoltam, hogy esetleg a nykamban lév spárga segíthet. Amíg a spárga a dugókáról lekerült, folyó ügyet intézte, nem veszett kárba az idő. Királyházán szóltam Sistergőnek, hogy nemsokára jön egy beteg cipő, és innen tudtam, hogy a srác a legjobb kezekbe kerül. Felfelé frissen mentünk, majd egy óvatlan pillanatban saknos bal lábbal fájdalmasan egy kőbe rúgtam én. Foltán után Krisztit fontos ügyben hívták telefonon, addig ittunk egy keveset. Sajnos a Kárpátok háznál nem ettem elég sós ételt, és a meredek uitán lefelé a jobb sípcsontom melletti izmok begörcsöltek a pipáló lábfejtartástól. Kb 33 m mólva Krisztit előre küldtem, mert látszott, hogy nem tudok időre beérni. Előőte még megnéztem a zacskónkban, hogy van-e ot egy kis tasak só, de sajnos valamikor elveszett. Óvatosan mentem többször görcsölve, néha szembefordulva a lejtővel botra támaszkodva próbáltam nyújtani. Sajnos lefelés és s rövid emelkedőkön is görcsölt a lábam. Eszembe jutott, hogy lenyalom a sós az alakromról majd a kézfejemről. Merészebb gondolatomat egyértelműen elvetettem. A horgéásztótól koocogni kezdtem, majd a műúttól sikerült frissen szaladni. 50 másodrerccel értem 5 óra utá a célba, de nem kaptam izomszakadást.
Tornász potszámmal a rendezés és a talaj 9,85 ill. 9,9 pont, az időjárás csak 9,5 pont. Tehát a rendezők roppant hozzáértők és segítőkészek voltak. Hasznosnak tartom az ilyen versenyeket, Krisztinek, aki nem szeret gyorsan futni, ez remek felkészülés. A limitidők számomra testre szabottan lettek megállapítva!
Off: Az Ultrabalatonon is, ha jól láttam, tavalyhoz képest a lassabb, de viszonylag szívósabb versenyzők számára kedvezően módosult a limitidő.
Valahol említettétek az ALDI-s Iso italport. Én most vettem egyet a kedvező ára miatt, de sajnos az íze alapján sok lehet benne a répacukor, mert pont olyan édes és kellemetlen a gyomromnak, mint amikor itthon kevertem edzéshez házilag izót, kristálycukorból.
Olyan ez, mintha már hazajárnék a Terepfutás.hu rendezvényeire. Egyre több az ismerős és egyre jobban ismerem a "táncrendet" és így egyre otthonosabban érzem magam ezeken a rendezvényeken.
Hiába, a jót könnyű megszokni, de tudják ezt Csanya és szervezők is és minden rendezvényen újabb és újabb apróságokkal örvendeztetnek meg minden visszajáró és első bálozót is.
Ezen a héten, mint mostanában mindig rengeteg volt a munkám és egyéb teendőm, így csak alig jutottam hozzá, hogy fussak.
Amit viszont rendszeresen tudtam csinálni a bokám edzése, a Feminától kapott párnán és az általa mutatott gyakorlatokkal.
Ez nagyon sokat számított, futás közben is éreztem, hogy már most teljesen másképpen tudok lefelé futni, más a talajfogásom is. Csak javasolni tudom én is minden terepfutónak, meg se várjátok, hogy kimenjen a bokátok.
Ezt csak tetéztem azzal, hogy sufnituning(tényleg a sufniban csináltam) alá vetettem a korábban említett Speedcross cipőmet, amit méltán nem akarok mellőzni, pusztán csak azért, mert nekem magas a sarka.
A talp elülső részét kiegészítettem egy alig használt eva habtalppal, ami egyrészt teljesen síkba hozta a cipő elejét és sarkát, másrészt a Hoka-hoz mérhető párnázotságot adott a cipő elejének. Több tesztfutást is csináltam vele itt a környéken és annyira kényelmesnek és stabilnak bizonyult, hogy nem volt kérdés, hogy ebben a kísérleti cipőben megyek a köves Börzsöny Trail-re is.
A rajt előtt Edina közölte, hogy ezt neked 4 órán belül kell futnod!
Ezen persze nevettem először, de aztán elgondolkodtam. Megpróbálok pulzuskontrol nélkül futni, meglátjuk mi lesz.
A legnagyobb meglepetésemre, úgy mentem fel a Nagy Hideg-hegyre 172-es átlagpulzussal, hogy szinte meg sem kottyant.
Aztán ugyanebben a tempóban tepertem tovább a Csóványosra és onnan lefelé.
Félelmetesen jó érzés volt így futni, lendületesen, tempósan ahogy éppen jól esik. Sosem futottam ebben a zónában huzamosabb ideig. A cipő is nagyon jól teljesített, felfele nem jelentett különbséget, de vízszintesen és lefele kész álom volt. Olyan lazán és kényelmesen tudtam lefelé futni benne a köves szakaszokon, amire nem is számítottam. Nem kérdés, hogy a következő cipőm egy HOKA lesz.
Az NHH előtt egy köves szakaszon sajnos olyat sikerült rugnom egy kőbe, hogy a térdemben még most is érzem. Ennek köszönhetően az eredetileg rétegekből ragasztott eva talp szétnyílt jobb cipőmön. Innentől kicsit körülményessé vált a futásom, mert eleinte, rajtszámot tartó biztosító tűkkel rögzítettem vissza a talp alsó rétegét.
Később az egyik futótárs odaadta a spárgát, amin a dugókáját viselte a nyakában, hogy felkössük a cipő orrát, majd Királyházán a rendezők székre ültetve, további madzagokkal és ducttape-zéssel rögzítették a cipőmet, még tartalék zsineget is adtak, miközben a zsákomat töltöttékfel izóval. Bár mindegyik megoldás csak ideiglenes volt, mert a ragasztó hamar leesett a nedves cipőről, a madzagok pedig folyton meglazultak és lecsúsztak, amit mindig vissza kellett igazítsak, mégis nagyon köszönöm mindannyiuknak ezt a rögtönzött segítséget, hiszen enélkül nem tudtam volna rendesen végigmenni a célig.
A nagy futós-suhanós-vadregényes kalandfilm a Királyháza frissítő pont után ért véget az emelkedőn, amikor az egyik pillanatról a másikra átváltott valami félálomszerű szédülős-fejfájós, zavaros történetté sok emberrel, valami épületben, amikor egyszerre csak arra eszméltem, hogy az egyik kezemmel már a talajon támaszkodom.
Hát ennyi volt, 3:20 perc, ha jól emlékszem. Tántorgás, kis pihi, zselé, kiittam a zsák felét, majd visszavettem a szokott 162 max-os tempómra. Illetve csak vettem volna, mert innentől persze semmi nem volt már olyan, mint szokott lenni, ez a tempó sem ment igazán és még a vizem is elfogyott a végére.
Bár ez a történet is csak Ebola mondatait igazolja, meg azt, hogy miért futottam eddig én is, mint sokan, szigorú pulzuskontrollal, de az élmény, korlátok nélkül, szabadon száguldani, azért az felejthetetlen volt.
Sosem gondoltam volna, hogy több, mint három órát végig tudok tolni így.
A tanulság az egészben az volt, hogy így már tudom, hogy milyen zónában kell fussak egy félmaratonon és milyenben nem az annál hosszabb versenyen.
A célban, közel két liter izós-limonádés-kóla azonnali elfogyasztása után, azért begyűjtöttem Edinától egy letolást, amiért ilyen hülyeségeket csinálok, már ami a pulzuszónámat illeti. Csevegtünk egyet a többi befutóval, rendezőkkel, értelmeztem Csanya "STOP, minnyá" tábláját a megőrzőben(kétségtelenül érthető és tömör), aztán egy gulyás elfogyasztása után én is elhúztam hazafelé.
Köszönöm a szervezőknek, hogy megint felejthetetlent alkottak és nektek is, hogy rendületlenül jöttök taposni a terepet!
Ja és hogy mire volt jó az a nagy futkosás az elején? 5:52-re. Ebben persze benne volt a "cipőkötögetés" is, de anélkül sem értem volna be sokkal 5 óra alatt. Tehát kísérletezni lehet, de nem mindig érdemes. ;-)
FB-on is írta: "We regret to announce that during the attempt of the Mont Blanc crossing by Kilian and Stéphane Brosse this morning, Stéphane lost his life in an unfortunate accident. In these difficult times, Kilian is well physically and is devoting all his energies to support the family and friends. In the upcoming days he will issue an official statement. Thank you for your understanding and support. Kilian team."
Ez a "belt" kérdés nem tudom miért ennyire rázós a lámpáknál, de amikor a Fenix HP-t vettem, akkor az ember azt mondta, hogy"belt"-es változatot véletlenül se vegyek, ő sem ad el senkinek, mert nagyon hamar tönkremennek.
Nekem is az jutott eszembe rögtön, hogy az én első víz és ütésálló és robbanásbiztos Peli "belt"-es fejlámpámon is már kétszer kellett javítani a kábelt, mert elrepedt a szigetelése.
Ez volt életem első terepversenye. Ez volt az a táv, amit így elsőre reálisnak éreztem, hosszabbat nem mertem volna bevállalni.
Bár összehasonlítási alapom nincsen, de minden nagyon klappolt. Szuper volt a jelölés, a frisítőpontok (kínálat, hozzáállás, stb.). Az óriás arany mazsoláért külön köszönet :)
Végül a melegtől is jobban tartottam, mint amennyire kellett volna, a futás jól ment (leszámítva azt a borzasztó érzést, hogy lefelé mindenki gyorsabban futott nálam...). A 3:29-es idővel is elégedett lehetek, főleg úgy, hogy nem érzem különösebben összetörtnek magam.
A Börzsöny Trail után megvotl a Börzsöny Rail is (Királyrét - Kismaros viszonylatban) :)
Nagyon toppon voltatok, nem nagyon tudok hibát találni.
Nekem:
Nevezés és rajt procedúra: 5
Pályajelölés: 5
Frissítés:5
A célban kajálás, dumálás, gyúrás már csak hab volt a tortán.
Bennem ma ennyi volt, meg vagyok elégedve a teljesítményemmel. Nem sikerült elfutnom az elejét és rendesen ittam. Jó lett volna behúzni 6 perces ezrekkel, de így legalább nem kérdés hogy jövőre is megyek. Ha megtanulom használni a Facebookot akkor nyomok egy like-ot a Börzsöny Trail-re.
Köszi minden rendezőnek, segítőnek és sporttársnak a mai élményt!
Nem igazán csúcsformában vártam a hétvégét, de végre sikerült kilábalnom a fogam okozta galibából. Szombaton még azt is csodának tartottam volna ha szintidőn belül beérek, sem az erő sem a ráhangolódás nem volt meg, ez a rohasztó meleg pedig egyenesen szobában marasztaló volt.
Reggel a Turul 130 túra hősei igyekeztek hazafelé, de annyira tompa voltam hogy rám kellett szólni, milyen illusztris társaság utazik az esztergomi buszon. Polgár Pali jóvoltából érkeztünk meg Királyrétre, még éppen időben, mert a fejem már lila volt a tehertől! :) Gyors rajtszám-átvétel, öltözés és már indult is a mezőny Nagy-Hideg-hegy felé. Viszonylag a végére szakadtam, de sejtettem, „jövünk mi még előrébb”. :) Reggel Ulrikkal még a Facebook-on doppingoltuk egymást, így neki különösen drukkoltam és az volt a tippem nem lesz gond vele, hiszem azt a Múzsla futást, eszméletlen jól oldotta meg, az is megfordult a fejemben hogy le fog morzsolni útközben. Egy óra volt a terv a hegyre, ami szinte papírforma szerint be is jött. Igaz hogy sokan csak edzésre vették a „figurát”, de roppant jó érzés volt nem éppen TOP formában, egy-egy meghatározó arcot látni magam mellett.
Csóványosra át, eszembe jutott hogy Nagy Zoli vajon hányadszor jöhet fel a kedvenc helyére és vajon ez a hely is szerepet játszott-e a nevezésében. :) Fejes László neve nem jutott eszembe, de rákérdeztem. :) Hasonlóan gondolkodott Ulrik mesterről és még vicceltünk is, lehet hogy nemsokára kiabál hátulról: PÁLYA! :) Nem hajtottam agyon a dolgot, jó volt a tempó, de észrevétlenül és lassan „Ölt”. A szintemelkedés nehezebb és nagyobb része megvolt, de jöttek még finomságok. Nem értettem és soha nem is fogom érteni a dolgot, de el lehet gondolkodni rajta. Sok általam jónak tartott futó eszeveszett tempóban kezd, még a füstjét sem látom, utána pedig szépen lassan megfogom őket a pályán. Finomabban tessék kezdeni és meg fog térülni.
Királyházára kezdtünk ereszkedni, amikor oltári „mákom” volt. Megbotlottam egy gyökérben és elkezdtem hadonászni a kezeimmel, mint a filmekben a nagy bukások, de sikerült a lábaimon maradni. :) Picit vissza kellett vennem, mert kiült rajtam a megúszás okozta „para”. Itt-ott beszúrt lefelé, mert egyáltalán nem könnyű dolog lefutni egy hegyről. Dévényi Ildi jól mutatott a nagy fák között lefelé, azt gondoltam micsoda filmkockákat lehetne vágni belőle. Leérve a pontra egy gyönyörű szőke lánnyal „dughatott mindenki”, nagyon kellemes volt! :) Rengeteg ismerős volt a pontokon, de nem volt sok időm fecsegni, zúztam tovább.
Foltán-kereszt felé, felfelé, nagyon jó kis beszélgetős csapat alakult ki, de közben nem lazsáltunk, toltuk neki rendesen. Kicsit nagyot tévedtem, azt hittem lesz egy frissítő öt kilométer múlva, de tízet kellett menni érte. A kulacsom viszont fing szerű hanggal közölte: KIFOGYOTT! :) Hamar elértük a hegytetőt és kicsit lazább terepen mehettünk tovább a Kárpátok-kulcsosház felé. Útközben kaptam egy szűk deci vizet, ami ha nem is volt elég, de mindenképpen jól jött, amit köszönök az ismeretlennek. :) Toltam neki ahogy tudtam, mert felmerült hogy behozható négy órán belül a 31,8 kilométer. Ilyen melegben és szintekkel szép lenne gondoltam, főleg hogy az elején nem akart harapni a daráló. Ezen a szakaszon kapcsoltam gép üzemmódba, már nem esett jól. Itt-ott még megpillantottam Ildikót, de már nem volt erőm ráfutni, Oszi viszont beérkezett hátulról.
Megkezdtük az ereszkedést a cél felé, amit egy utolsó emelkedő nehezített, szó szerint, alig bírtam felmászni rajta, de az vígasztalt, mindenki hasonlóan volt vele. :) A folyadékot nem tudtam pótolni, de a kulacs végre koppon volt, tudtam iszogatni. Oszi nagyon jött, tudtam el fog menni, csak az volt a kérdés meddig tudom tartani magam mögött. Az erővel nem volt gond, de a tempót fenntartó motiváció már kevésnek bizonyult. Láttam, nem lesz meg a négyen belüli útközben alakult álom, de az a két-három perc nem a világ. Jó volt beérni, de nem volt őszinte a mosolyom, viszont az elmúlt hetek után pozitív erőt adott, visszarántott a futásba. :)
Sokan hiányolták LORD-ot, de nem lehetett ott a szabályok miatt, nem haragszom érte, hiszen ezt is el kell fogadnunk. (Most nem is lett volna jó neki ez a meleg.) Köszönöm hogy szeretitek, Én már nem is gondolok bele, milyen lenne nélküle! :)
Csanya és csapata kifogástalan versenyt alkotott, szuper volt ez a nap! KÖSZÖNJÜK!
ui: Ulrik sajnos időn túl ért be, de nagyon büszke lehet magára, nem volt egy sétagalopp! Hajrá Ulrik!
Egyébként ő tájfutó is csak a hegyifutásban van pénz a tájfutásban zéró. Ádám is indul tájfutóversenyeken, atlétikai pályaversenyeken, utcaikon és hegyifutóversenyeken is természetesen. Megférnek egymás mellett.
Eléggé feltűnően a többi "tevékenységről" úgy ír, hogy mellőzi őket sportnak nevezni, ami azért eléggé sértő lehet annak, aki fáradságos edzések után indul ezeken a versenyeken, vagy egyáltalán megszerzi a jogot az indulásra, és mindehhez saját maga teremti elő a pénzt.
Szerintem túlmegy azon határon, amit még a saját szakág védelmének lehet nevezni.
