Az is érdekes tapasztalat volt, hogy azok a futók, akikkel síkon / felfelé kb azonos tempót futottam, vagy akár előttük is voltam, olyan simán előztek meg lefelé, hogy öröm volt nézni (mármint nekik :) ). Egyszerűen úgy éreztem, hogy a meredekebb részeken nem tudok (merek?) gyorsabban futni. Na, nem hiába: ezt is tanulni kell... de végül ezért (is) indultam.
Nagyon felkészültség függő (az erőbeosztás mellett) ki mikor lassul, vagy meddig egyenletes tempóban egy versenyen. 5-6 órát felkészülten meg lehet oldani egyenletesen küönösebb lassulás nékül, ez a jó erőbeosztás, e fölött már számolni kell a lassulással, ez a normális, minden szinten. Aki gyorsulni tud egy jópár órás verseny második felében az biztos túltakarékolta magát az első felében, tehát az összideje jobb is lehetne.
A képlet viszonylag egyszerű, ha a verseny második felében előzgetsz és nem téged előzgetnek valószínű jól csináltad. Mentálisan mennyivel felemelőbb, mikor a verseny utolsó szakaszaiban, mikor mér így is úgy is fáradt vagy te hagyod le a népeket és nem fordítva. Kevesen tudják a versenyeken ezt megvalósítani, nagy önkontroll és igen jó önismeret kell hozzá.
Jövő hét végén Egerben lehet futni 3 távon (6,13,28) az első alkalommal megrendezendő SBS Eged-hegyi Terepfutó Fesztiválon. A verseny honlapja: www.egedfuto.tk
Az útvonalak több helyen is közösek/azonosak a július végi Hegyifutó OB útvonalával!
Ez még nem a végleges lista, én laza 8 perccel mértem több időt, mint a dugóka és arra sem emlékszem, hogy Yoyokát és Szabó Krisztát lehagytam volna. Bár már ott tartanék...
Mondjuk az biztos, hogy egy 3-4 órás távon a nagyon óvatos kezdés lehet, hogy "fittebb" beérkezést eredményez, de nem nagyon lehet visszahozni a második felében 20-30 percet. Engem többen figyelmeztettek az óvatos kezdésre (ami azért indokolt is volt, pláne az elején lévő sok szint miatt), de úgy érzem, hogy, ha 20 perccel lassabban érek fel Csóványosra, azt már nem tudtam volna visszahozni az utána jövő 20 km-en. Talán a felét, de még azt is nehezen. Hosszabb távon lehet -sőt valószínű- hogy máshogy működik a dolog.
Az mondjuk elég para volt, hogy 170-es pulzusra beállítottam az órámat csipogni, de a keményebb emelkedőkön még gyalogolva sem nagyon sikerült ez alá visszanyomni a pulzust. Teljesen új tapasztalat volt az egész verseny, nagyon mókás volt, merőben eltért attól, amit korábban csináltam. A hangulatáról most nem is beszélek, mert az tényleg kiemelkedő volt.
"Hogy mást ne is mondjak aki NHH előtt az utolsó volt mögöttem összesen majdnem 20 percet rámvert az uccsó 10km-en... Úgyhogy még van mit tanulni a beosztásról."
Na, ezt kár, hogy nem olvastam már pénteken, de biztos ugyanúgy félvállról vettem volna, mint Laci intelmeit. Most már tudom, hogy minden szavatok igaz. Én minden bódénál megfizettem a vámot.
December elején volt az utolsó hosszabb futásom, pont a Börzsönyben. A téli időszak a maratoni felkészülésről szólt, de Trevisoba nem jött senki, így az április eleji Pozsony lett kitűzve. Előtte lesérültem, így gyakorlatilag nemcsak a maratoni tervek, hanem a T-100, Mátra 115 is ment a levesbe. Utolsó hosszabb futásom egy 28 kilis tempó február végén volt. Áprilistól meg gyakorlatilag semmi futás, június elejétől kezdtem jobban mozogni heti 30-40 kmekel operálgattam.
A Börzsöny Trail-t viszont már nem akartam kihagyni, gondoltam nekifutok. Ha nagy gáz van, az 5 órás szintidő szoros is lehet, de igazán az sem jelentett volna lelki törést, ha a Csóványosról vissza kell sétáltom a célba.
Előtte való nap, otthon betonoztam és sikerült iszogatni is- elég rendesen, na meg marha sok hagymát enni. Estére ez annyira megviselt, hogy folyamatosan szomjas voltam :-)
Másnap meg jött a sokat sejtető meleg. Mentettem a menthetőt, reggel ébredés után a rajtig szinte folyamatosan ittam, vizet+ narancslevet. Szerintem bő 1.5 litert legurítottam a rajtig, és kitaláltam a stratégiámat is. Könnyű kezdés és innen próbálok lassan lemorzsolódni.
És ez bevált. Jól elcsörtetett az eleje. Középmezőnyben mozogtam, majd BA és Norbi társaságában értünk fel a NHH-ra. Olyan 55 perc kellett hozzá. A pulzusra azért figyeltem. Persze edzetlenül+ meleg nehéz volt kordában tartani. Igazán a NHH frissítőpontot igénybe sem vettem, Norbival átkocogtunk a Csóvira, és azért már érezte az izomzatom is a szokatlan terhelést. Emlékszem tavaly decemberben innen igazán lehet rongyolni Magosfa irányába, most ez elmaradt, így szép lassan a piros négyzeten le is akadtam Norbiról. Andi is beért, együtt értünk le zserzseliékhez. Az eddigi óvatos kezdésnek talán annyi előnye volt, hogy féltávnál nem éreztem különösebb problémát. A 2. feladat első párszáz méterein még gyalogoltam, de utána kisimult a terep és a szinte végig sikerült feljoggolni. Innen ment a zakatolás különösebb probléma nélkül. A kulcsosház előtti rész annyira nem feküdt, de ez a viszonylag rövid szakasz még úyg ahogy ment. A kulcsosház utáni emelkedő viszont így utólag elég "szemét". Nagyjából együtt értünk fel Edinával, aki idáig mögöttem volt(pontosabban a Csóváynosnál előztem le). Volt egy ütemváltási kísérletem próbából, hogy megy, és annyira nem volt rossz csak értelmét nem láttam. Aztán hátunk mögött feltünt Dzsamilla és le is előzött, Edina is gyorsított picit érzésre és szépen elfutottak. Szóval két csaj egyszerre hajrázott le. A célban taps meg minden tökjó volt az egész.
Meglepetésemre 3:28 lett, sokkal rosszabbra számítottam rajt előtt. Ígéretes visszatérés, őszintén nagyon boldog voltam.
Klassz rendezvény volt. Tetszett a vonalvezetés a társaság. Kerek volt, na.
Jók voltak a frissítők is kiemelten a személyzet. Kicsit hűvös volt, a nyártól melegebbet várok.
Gratulálok a Börzsöny Trail csapatának mindkét oldalon! Örömmel láttam, hogy Hajduska Balázs visszatért a ringbe!!
Nagyon röviden az Ötcherről, mert lesz bővebb is:
Fantasztikus volt! Életem legszebb pályája egyértelműen. Patakok, csobogók, vízesések, havasi legelők, sziklák, mászások,...! Élmény a köbön!! Lesznek fotók. Csak bátorítani fogok mindenkit, hogy próbálja ki ezt a rendezvényt!
Az eredményekről:
Én ugyan örömfutni mentem oda, de persze nem bírtam ki, hogy ne versengjek, és bele is futottam egy szép nagy pofonba. Nem könnyű pálya, bár a számok nem adják vissza a nehézségét. 1. nap volt túlélésért küzdés, légszomj, szédelgés, minden, ami belefért. A 2., rövid napon kicsit próbáltam jobban összekapni magam, végig is mentem 3 órán belül a pályán jó érzéssel. Az eredménylista demoralizáló, de higgyátek el, itt szinte csak gyakorlott terepfutók voltak. No meg inne van hová fejlődni. És sokat fotóztam. :)
De van mire büszkének lennünk, mert Wermescher Ildikó elhozta az összetett 1. díjat a nagyon okos versenyzésével - 1. nap 1., 2. nap 2., de csak egy csak aznap futó nő előzte meg, Csabi pedig 3. lett mindkét napi 3. helyével. (Jó volt ott magyarnak lenni. :)
Köszönet a Börzsöny Trail rendezésért! Régen jártam már a Börzsönyben és az útvonal igazán a velejét tartalmazta, nagyon jó volt újra ezeken az ösvényeken futni! Kiemelném a királyházi EP-t ahol a segítőktől az egyszerű kaján kívül plussz energiát is kaptam a gondoskodás révén. Tényleg 110%-osan arra fókuszáltak hogy nekünk jó legyen, köszönet nekik!
Szigorú beosztást próbáltam diktálni magamnak, aminek révén végül is a Nagy-Hideg-hegy előtti utolsó előtti pozíciómból sikerült vagy 20 helyet feljönni a végére és a szintidőn belül beérés simán megvolt. Viszont úgy éreztem az első felén néha kicsit mégis pirosba lendítettem a mutatót ami visszaütött az utolsó harmadban. Hogy mást ne is mondjak aki NHH előtt az utolsó volt mögöttem összesen majdnem 20 percet rámvert az uccsó 10km-en... Úgyhogy még van mit tanulni a beosztásról.
A versenyről véletlenül értesültem az internetről. Miután kiderült, hogy Kriszti a hatnapos után aránylag összeszedte magát, kb hetvenediknek regisztráltunk. Előző héten ünnepeltem a 444, Csóvit. Szombaton kicsit mozogtunk a hegyen és kissé meghúzódott a térdem mögött valami, amit csak a buszról leszállva vettem észre. Lányom este háromszor is belente, végül ez szerencsére nem zavart a versenyen.Hajnalba indultunk, már napokkal korábban betettem az iratok közé két madzagot, hogy ezzel akasszuk a nyakunkban a dugókát. Szerencsére a Batthyáni örökmécsesnél ezt említette, Kriszti pedig mondta, hogy kidobta. Innen visszafordultunk, majd a kis késés miatt nem vettünk jegyet a pénztárnál, hanem atöbb emberhez hasonlóan, a kalauztól terveztük, de ő nem jött, így olcsón érkeztünk Kismarosra, ahol kisvártatva Sistergő bétuszkolt kocsijába és a rajthoz érkeztünk. Alaposan jóllaktunk. 5 perccel a rajt után már az utolsó 3 között szerepeltünk, majd a meredek emelkedőkön hat-hét embert előztünk, akik a lejtőkön visszavágtak. Csóványoson a kiláűtóba nem mentünk fel, csak belülről üdvözöltük.A Csóviról lefelé észrevettem, hogy egy futó hosszasabban bajlódik a cipőjével. Arra gondoltam, hogy esetleg a nykamban lév spárga segíthet. Amíg a spárga a dugókáról lekerült, folyó ügyet intézte, nem veszett kárba az idő. Királyházán szóltam Sistergőnek, hogy nemsokára jön egy beteg cipő, és innen tudtam, hogy a srác a legjobb kezekbe kerül. Felfelé frissen mentünk, majd egy óvatlan pillanatban saknos bal lábbal fájdalmasan egy kőbe rúgtam én. Foltán után Krisztit fontos ügyben hívták telefonon, addig ittunk egy keveset. Sajnos a Kárpátok háznál nem ettem elég sós ételt, és a meredek uitán lefelé a jobb sípcsontom melletti izmok begörcsöltek a pipáló lábfejtartástól. Kb 33 m mólva Krisztit előre küldtem, mert látszott, hogy nem tudok időre beérni. Előőte még megnéztem a zacskónkban, hogy van-e ot egy kis tasak só, de sajnos valamikor elveszett. Óvatosan mentem többször görcsölve, néha szembefordulva a lejtővel botra támaszkodva próbáltam nyújtani. Sajnos lefelés és s rövid emelkedőkön is görcsölt a lábam. Eszembe jutott, hogy lenyalom a sós az alakromról majd a kézfejemről. Merészebb gondolatomat egyértelműen elvetettem. A horgéásztótól koocogni kezdtem, majd a műúttól sikerült frissen szaladni. 50 másodrerccel értem 5 óra utá a célba, de nem kaptam izomszakadást.
Tornász potszámmal a rendezés és a talaj 9,85 ill. 9,9 pont, az időjárás csak 9,5 pont. Tehát a rendezők roppant hozzáértők és segítőkészek voltak. Hasznosnak tartom az ilyen versenyeket, Krisztinek, aki nem szeret gyorsan futni, ez remek felkészülés. A limitidők számomra testre szabottan lettek megállapítva!
Off: Az Ultrabalatonon is, ha jól láttam, tavalyhoz képest a lassabb, de viszonylag szívósabb versenyzők számára kedvezően módosult a limitidő.
Valahol említettétek az ALDI-s Iso italport. Én most vettem egyet a kedvező ára miatt, de sajnos az íze alapján sok lehet benne a répacukor, mert pont olyan édes és kellemetlen a gyomromnak, mint amikor itthon kevertem edzéshez házilag izót, kristálycukorból.
Olyan ez, mintha már hazajárnék a Terepfutás.hu rendezvényeire. Egyre több az ismerős és egyre jobban ismerem a "táncrendet" és így egyre otthonosabban érzem magam ezeken a rendezvényeken.
Hiába, a jót könnyű megszokni, de tudják ezt Csanya és szervezők is és minden rendezvényen újabb és újabb apróságokkal örvendeztetnek meg minden visszajáró és első bálozót is.
Ezen a héten, mint mostanában mindig rengeteg volt a munkám és egyéb teendőm, így csak alig jutottam hozzá, hogy fussak.
Amit viszont rendszeresen tudtam csinálni a bokám edzése, a Feminától kapott párnán és az általa mutatott gyakorlatokkal.
Ez nagyon sokat számított, futás közben is éreztem, hogy már most teljesen másképpen tudok lefelé futni, más a talajfogásom is. Csak javasolni tudom én is minden terepfutónak, meg se várjátok, hogy kimenjen a bokátok.
Ezt csak tetéztem azzal, hogy sufnituning(tényleg a sufniban csináltam) alá vetettem a korábban említett Speedcross cipőmet, amit méltán nem akarok mellőzni, pusztán csak azért, mert nekem magas a sarka.
A talp elülső részét kiegészítettem egy alig használt eva habtalppal, ami egyrészt teljesen síkba hozta a cipő elejét és sarkát, másrészt a Hoka-hoz mérhető párnázotságot adott a cipő elejének. Több tesztfutást is csináltam vele itt a környéken és annyira kényelmesnek és stabilnak bizonyult, hogy nem volt kérdés, hogy ebben a kísérleti cipőben megyek a köves Börzsöny Trail-re is.
A rajt előtt Edina közölte, hogy ezt neked 4 órán belül kell futnod!
Ezen persze nevettem először, de aztán elgondolkodtam. Megpróbálok pulzuskontrol nélkül futni, meglátjuk mi lesz.
A legnagyobb meglepetésemre, úgy mentem fel a Nagy Hideg-hegyre 172-es átlagpulzussal, hogy szinte meg sem kottyant.
Aztán ugyanebben a tempóban tepertem tovább a Csóványosra és onnan lefelé.
Félelmetesen jó érzés volt így futni, lendületesen, tempósan ahogy éppen jól esik. Sosem futottam ebben a zónában huzamosabb ideig. A cipő is nagyon jól teljesített, felfele nem jelentett különbséget, de vízszintesen és lefele kész álom volt. Olyan lazán és kényelmesen tudtam lefelé futni benne a köves szakaszokon, amire nem is számítottam. Nem kérdés, hogy a következő cipőm egy HOKA lesz.
Az NHH előtt egy köves szakaszon sajnos olyat sikerült rugnom egy kőbe, hogy a térdemben még most is érzem. Ennek köszönhetően az eredetileg rétegekből ragasztott eva talp szétnyílt jobb cipőmön. Innentől kicsit körülményessé vált a futásom, mert eleinte, rajtszámot tartó biztosító tűkkel rögzítettem vissza a talp alsó rétegét.
Később az egyik futótárs odaadta a spárgát, amin a dugókáját viselte a nyakában, hogy felkössük a cipő orrát, majd Királyházán a rendezők székre ültetve, további madzagokkal és ducttape-zéssel rögzítették a cipőmet, még tartalék zsineget is adtak, miközben a zsákomat töltöttékfel izóval. Bár mindegyik megoldás csak ideiglenes volt, mert a ragasztó hamar leesett a nedves cipőről, a madzagok pedig folyton meglazultak és lecsúsztak, amit mindig vissza kellett igazítsak, mégis nagyon köszönöm mindannyiuknak ezt a rögtönzött segítséget, hiszen enélkül nem tudtam volna rendesen végigmenni a célig.
A nagy futós-suhanós-vadregényes kalandfilm a Királyháza frissítő pont után ért véget az emelkedőn, amikor az egyik pillanatról a másikra átváltott valami félálomszerű szédülős-fejfájós, zavaros történetté sok emberrel, valami épületben, amikor egyszerre csak arra eszméltem, hogy az egyik kezemmel már a talajon támaszkodom.
Hát ennyi volt, 3:20 perc, ha jól emlékszem. Tántorgás, kis pihi, zselé, kiittam a zsák felét, majd visszavettem a szokott 162 max-os tempómra. Illetve csak vettem volna, mert innentől persze semmi nem volt már olyan, mint szokott lenni, ez a tempó sem ment igazán és még a vizem is elfogyott a végére.
Bár ez a történet is csak Ebola mondatait igazolja, meg azt, hogy miért futottam eddig én is, mint sokan, szigorú pulzuskontrollal, de az élmény, korlátok nélkül, szabadon száguldani, azért az felejthetetlen volt.
Sosem gondoltam volna, hogy több, mint három órát végig tudok tolni így.
A tanulság az egészben az volt, hogy így már tudom, hogy milyen zónában kell fussak egy félmaratonon és milyenben nem az annál hosszabb versenyen.
A célban, közel két liter izós-limonádés-kóla azonnali elfogyasztása után, azért begyűjtöttem Edinától egy letolást, amiért ilyen hülyeségeket csinálok, már ami a pulzuszónámat illeti. Csevegtünk egyet a többi befutóval, rendezőkkel, értelmeztem Csanya "STOP, minnyá" tábláját a megőrzőben(kétségtelenül érthető és tömör), aztán egy gulyás elfogyasztása után én is elhúztam hazafelé.
Köszönöm a szervezőknek, hogy megint felejthetetlent alkottak és nektek is, hogy rendületlenül jöttök taposni a terepet!
Ja és hogy mire volt jó az a nagy futkosás az elején? 5:52-re. Ebben persze benne volt a "cipőkötögetés" is, de anélkül sem értem volna be sokkal 5 óra alatt. Tehát kísérletezni lehet, de nem mindig érdemes. ;-)
FB-on is írta: "We regret to announce that during the attempt of the Mont Blanc crossing by Kilian and Stéphane Brosse this morning, Stéphane lost his life in an unfortunate accident. In these difficult times, Kilian is well physically and is devoting all his energies to support the family and friends. In the upcoming days he will issue an official statement. Thank you for your understanding and support. Kilian team."
Ez a "belt" kérdés nem tudom miért ennyire rázós a lámpáknál, de amikor a Fenix HP-t vettem, akkor az ember azt mondta, hogy"belt"-es változatot véletlenül se vegyek, ő sem ad el senkinek, mert nagyon hamar tönkremennek.
Nekem is az jutott eszembe rögtön, hogy az én első víz és ütésálló és robbanásbiztos Peli "belt"-es fejlámpámon is már kétszer kellett javítani a kábelt, mert elrepedt a szigetelése.
Ez volt életem első terepversenye. Ez volt az a táv, amit így elsőre reálisnak éreztem, hosszabbat nem mertem volna bevállalni.
Bár összehasonlítási alapom nincsen, de minden nagyon klappolt. Szuper volt a jelölés, a frisítőpontok (kínálat, hozzáállás, stb.). Az óriás arany mazsoláért külön köszönet :)
Végül a melegtől is jobban tartottam, mint amennyire kellett volna, a futás jól ment (leszámítva azt a borzasztó érzést, hogy lefelé mindenki gyorsabban futott nálam...). A 3:29-es idővel is elégedett lehetek, főleg úgy, hogy nem érzem különösebben összetörtnek magam.
A Börzsöny Trail után megvotl a Börzsöny Rail is (Királyrét - Kismaros viszonylatban) :)
