Két nap kellett, hogy emésszem a Börzsöny Trail-t.
Köszönet a Csanya csapatnak, hogy ilyen rendezvényt találtak ki, amire a lassú, gyenge és öreg "futók" is bátran benevezhetnek!
Én sajnos valamit elrontottam, az utolsó szakaszon minden izmom görcsölt. Ha a vádlimat próbáltam nyújtani, akkor elöl görcsölt, de még a comb hajlító izmom is, amit még sosem tapasztaltam. A Suta Berki nyiladékon lefelé csak szánalmas vánszorgásra telt az erőmből. Vittem magammal sókapszulát, de a végén már ciánkálira szerettem volna elcserélni!
Utólag több szempontot megismerve ennyivel a szintidő után a pályának sem kéne lenni. Van ahol a rajtszámot is leveszik/áthúzzák, és ha netán zárt az útvonal, akkor onnan kitiltják a megcsúszó résztvevőt. Akkor meg minek kellene továbbra is jelöltnek lennie a pályának?
Sztárok a fedélzeten címmel, ezen a szombaton is indul egy menet a Tátrába, korlátozott számban van még hely. Lányok emlékkönyvüket, fiúk aláírás gyűjtő füzetüket hozzák.
Cél Alacsony-Tátra, Gyömbér-Chopok-Deres környéke, ~30km/2000m szint, laza kocogós tempó, tengerszint felett 1000-2000 közötti tartományban. Ez 6-7 óra futást jelent, az jöjjön akinek ez nem gond.
Indulás reggel 6 óra Flórián parkoló, érkezés ugyanide este 9 körül. Költség körülbelül 3000 forint.
Az is érdekes tapasztalat volt, hogy azok a futók, akikkel síkon / felfelé kb azonos tempót futottam, vagy akár előttük is voltam, olyan simán előztek meg lefelé, hogy öröm volt nézni (mármint nekik :) ). Egyszerűen úgy éreztem, hogy a meredekebb részeken nem tudok (merek?) gyorsabban futni. Na, nem hiába: ezt is tanulni kell... de végül ezért (is) indultam.
Nagyon felkészültség függő (az erőbeosztás mellett) ki mikor lassul, vagy meddig egyenletes tempóban egy versenyen. 5-6 órát felkészülten meg lehet oldani egyenletesen küönösebb lassulás nékül, ez a jó erőbeosztás, e fölött már számolni kell a lassulással, ez a normális, minden szinten. Aki gyorsulni tud egy jópár órás verseny második felében az biztos túltakarékolta magát az első felében, tehát az összideje jobb is lehetne.
A képlet viszonylag egyszerű, ha a verseny második felében előzgetsz és nem téged előzgetnek valószínű jól csináltad. Mentálisan mennyivel felemelőbb, mikor a verseny utolsó szakaszaiban, mikor mér így is úgy is fáradt vagy te hagyod le a népeket és nem fordítva. Kevesen tudják a versenyeken ezt megvalósítani, nagy önkontroll és igen jó önismeret kell hozzá.
Jövő hét végén Egerben lehet futni 3 távon (6,13,28) az első alkalommal megrendezendő SBS Eged-hegyi Terepfutó Fesztiválon. A verseny honlapja: www.egedfuto.tk
Az útvonalak több helyen is közösek/azonosak a július végi Hegyifutó OB útvonalával!
Ez még nem a végleges lista, én laza 8 perccel mértem több időt, mint a dugóka és arra sem emlékszem, hogy Yoyokát és Szabó Krisztát lehagytam volna. Bár már ott tartanék...
Mondjuk az biztos, hogy egy 3-4 órás távon a nagyon óvatos kezdés lehet, hogy "fittebb" beérkezést eredményez, de nem nagyon lehet visszahozni a második felében 20-30 percet. Engem többen figyelmeztettek az óvatos kezdésre (ami azért indokolt is volt, pláne az elején lévő sok szint miatt), de úgy érzem, hogy, ha 20 perccel lassabban érek fel Csóványosra, azt már nem tudtam volna visszahozni az utána jövő 20 km-en. Talán a felét, de még azt is nehezen. Hosszabb távon lehet -sőt valószínű- hogy máshogy működik a dolog.
Az mondjuk elég para volt, hogy 170-es pulzusra beállítottam az órámat csipogni, de a keményebb emelkedőkön még gyalogolva sem nagyon sikerült ez alá visszanyomni a pulzust. Teljesen új tapasztalat volt az egész verseny, nagyon mókás volt, merőben eltért attól, amit korábban csináltam. A hangulatáról most nem is beszélek, mert az tényleg kiemelkedő volt.
"Hogy mást ne is mondjak aki NHH előtt az utolsó volt mögöttem összesen majdnem 20 percet rámvert az uccsó 10km-en... Úgyhogy még van mit tanulni a beosztásról."
Na, ezt kár, hogy nem olvastam már pénteken, de biztos ugyanúgy félvállról vettem volna, mint Laci intelmeit. Most már tudom, hogy minden szavatok igaz. Én minden bódénál megfizettem a vámot.
December elején volt az utolsó hosszabb futásom, pont a Börzsönyben. A téli időszak a maratoni felkészülésről szólt, de Trevisoba nem jött senki, így az április eleji Pozsony lett kitűzve. Előtte lesérültem, így gyakorlatilag nemcsak a maratoni tervek, hanem a T-100, Mátra 115 is ment a levesbe. Utolsó hosszabb futásom egy 28 kilis tempó február végén volt. Áprilistól meg gyakorlatilag semmi futás, június elejétől kezdtem jobban mozogni heti 30-40 kmekel operálgattam.
A Börzsöny Trail-t viszont már nem akartam kihagyni, gondoltam nekifutok. Ha nagy gáz van, az 5 órás szintidő szoros is lehet, de igazán az sem jelentett volna lelki törést, ha a Csóványosról vissza kell sétáltom a célba.
Előtte való nap, otthon betonoztam és sikerült iszogatni is- elég rendesen, na meg marha sok hagymát enni. Estére ez annyira megviselt, hogy folyamatosan szomjas voltam :-)
Másnap meg jött a sokat sejtető meleg. Mentettem a menthetőt, reggel ébredés után a rajtig szinte folyamatosan ittam, vizet+ narancslevet. Szerintem bő 1.5 litert legurítottam a rajtig, és kitaláltam a stratégiámat is. Könnyű kezdés és innen próbálok lassan lemorzsolódni.
És ez bevált. Jól elcsörtetett az eleje. Középmezőnyben mozogtam, majd BA és Norbi társaságában értünk fel a NHH-ra. Olyan 55 perc kellett hozzá. A pulzusra azért figyeltem. Persze edzetlenül+ meleg nehéz volt kordában tartani. Igazán a NHH frissítőpontot igénybe sem vettem, Norbival átkocogtunk a Csóvira, és azért már érezte az izomzatom is a szokatlan terhelést. Emlékszem tavaly decemberben innen igazán lehet rongyolni Magosfa irányába, most ez elmaradt, így szép lassan a piros négyzeten le is akadtam Norbiról. Andi is beért, együtt értünk le zserzseliékhez. Az eddigi óvatos kezdésnek talán annyi előnye volt, hogy féltávnál nem éreztem különösebb problémát. A 2. feladat első párszáz méterein még gyalogoltam, de utána kisimult a terep és a szinte végig sikerült feljoggolni. Innen ment a zakatolás különösebb probléma nélkül. A kulcsosház előtti rész annyira nem feküdt, de ez a viszonylag rövid szakasz még úyg ahogy ment. A kulcsosház utáni emelkedő viszont így utólag elég "szemét". Nagyjából együtt értünk fel Edinával, aki idáig mögöttem volt(pontosabban a Csóváynosnál előztem le). Volt egy ütemváltási kísérletem próbából, hogy megy, és annyira nem volt rossz csak értelmét nem láttam. Aztán hátunk mögött feltünt Dzsamilla és le is előzött, Edina is gyorsított picit érzésre és szépen elfutottak. Szóval két csaj egyszerre hajrázott le. A célban taps meg minden tökjó volt az egész.
Meglepetésemre 3:28 lett, sokkal rosszabbra számítottam rajt előtt. Ígéretes visszatérés, őszintén nagyon boldog voltam.
Klassz rendezvény volt. Tetszett a vonalvezetés a társaság. Kerek volt, na.
Jók voltak a frissítők is kiemelten a személyzet. Kicsit hűvös volt, a nyártól melegebbet várok.
Gratulálok a Börzsöny Trail csapatának mindkét oldalon! Örömmel láttam, hogy Hajduska Balázs visszatért a ringbe!!
Nagyon röviden az Ötcherről, mert lesz bővebb is:
Fantasztikus volt! Életem legszebb pályája egyértelműen. Patakok, csobogók, vízesések, havasi legelők, sziklák, mászások,...! Élmény a köbön!! Lesznek fotók. Csak bátorítani fogok mindenkit, hogy próbálja ki ezt a rendezvényt!
Az eredményekről:
Én ugyan örömfutni mentem oda, de persze nem bírtam ki, hogy ne versengjek, és bele is futottam egy szép nagy pofonba. Nem könnyű pálya, bár a számok nem adják vissza a nehézségét. 1. nap volt túlélésért küzdés, légszomj, szédelgés, minden, ami belefért. A 2., rövid napon kicsit próbáltam jobban összekapni magam, végig is mentem 3 órán belül a pályán jó érzéssel. Az eredménylista demoralizáló, de higgyátek el, itt szinte csak gyakorlott terepfutók voltak. No meg inne van hová fejlődni. És sokat fotóztam. :)
De van mire büszkének lennünk, mert Wermescher Ildikó elhozta az összetett 1. díjat a nagyon okos versenyzésével - 1. nap 1., 2. nap 2., de csak egy csak aznap futó nő előzte meg, Csabi pedig 3. lett mindkét napi 3. helyével. (Jó volt ott magyarnak lenni. :)
Köszönet a Börzsöny Trail rendezésért! Régen jártam már a Börzsönyben és az útvonal igazán a velejét tartalmazta, nagyon jó volt újra ezeken az ösvényeken futni! Kiemelném a királyházi EP-t ahol a segítőktől az egyszerű kaján kívül plussz energiát is kaptam a gondoskodás révén. Tényleg 110%-osan arra fókuszáltak hogy nekünk jó legyen, köszönet nekik!
Szigorú beosztást próbáltam diktálni magamnak, aminek révén végül is a Nagy-Hideg-hegy előtti utolsó előtti pozíciómból sikerült vagy 20 helyet feljönni a végére és a szintidőn belül beérés simán megvolt. Viszont úgy éreztem az első felén néha kicsit mégis pirosba lendítettem a mutatót ami visszaütött az utolsó harmadban. Hogy mást ne is mondjak aki NHH előtt az utolsó volt mögöttem összesen majdnem 20 percet rámvert az uccsó 10km-en... Úgyhogy még van mit tanulni a beosztásról.
A versenyről véletlenül értesültem az internetről. Miután kiderült, hogy Kriszti a hatnapos után aránylag összeszedte magát, kb hetvenediknek regisztráltunk. Előző héten ünnepeltem a 444, Csóvit. Szombaton kicsit mozogtunk a hegyen és kissé meghúzódott a térdem mögött valami, amit csak a buszról leszállva vettem észre. Lányom este háromszor is belente, végül ez szerencsére nem zavart a versenyen.Hajnalba indultunk, már napokkal korábban betettem az iratok közé két madzagot, hogy ezzel akasszuk a nyakunkban a dugókát. Szerencsére a Batthyáni örökmécsesnél ezt említette, Kriszti pedig mondta, hogy kidobta. Innen visszafordultunk, majd a kis késés miatt nem vettünk jegyet a pénztárnál, hanem atöbb emberhez hasonlóan, a kalauztól terveztük, de ő nem jött, így olcsón érkeztünk Kismarosra, ahol kisvártatva Sistergő bétuszkolt kocsijába és a rajthoz érkeztünk. Alaposan jóllaktunk. 5 perccel a rajt után már az utolsó 3 között szerepeltünk, majd a meredek emelkedőkön hat-hét embert előztünk, akik a lejtőkön visszavágtak. Csóványoson a kiláűtóba nem mentünk fel, csak belülről üdvözöltük.A Csóviról lefelé észrevettem, hogy egy futó hosszasabban bajlódik a cipőjével. Arra gondoltam, hogy esetleg a nykamban lév spárga segíthet. Amíg a spárga a dugókáról lekerült, folyó ügyet intézte, nem veszett kárba az idő. Királyházán szóltam Sistergőnek, hogy nemsokára jön egy beteg cipő, és innen tudtam, hogy a srác a legjobb kezekbe kerül. Felfelé frissen mentünk, majd egy óvatlan pillanatban saknos bal lábbal fájdalmasan egy kőbe rúgtam én. Foltán után Krisztit fontos ügyben hívták telefonon, addig ittunk egy keveset. Sajnos a Kárpátok háznál nem ettem elég sós ételt, és a meredek uitán lefelé a jobb sípcsontom melletti izmok begörcsöltek a pipáló lábfejtartástól. Kb 33 m mólva Krisztit előre küldtem, mert látszott, hogy nem tudok időre beérni. Előőte még megnéztem a zacskónkban, hogy van-e ot egy kis tasak só, de sajnos valamikor elveszett. Óvatosan mentem többször görcsölve, néha szembefordulva a lejtővel botra támaszkodva próbáltam nyújtani. Sajnos lefelés és s rövid emelkedőkön is görcsölt a lábam. Eszembe jutott, hogy lenyalom a sós az alakromról majd a kézfejemről. Merészebb gondolatomat egyértelműen elvetettem. A horgéásztótól koocogni kezdtem, majd a műúttól sikerült frissen szaladni. 50 másodrerccel értem 5 óra utá a célba, de nem kaptam izomszakadást.
Tornász potszámmal a rendezés és a talaj 9,85 ill. 9,9 pont, az időjárás csak 9,5 pont. Tehát a rendezők roppant hozzáértők és segítőkészek voltak. Hasznosnak tartom az ilyen versenyeket, Krisztinek, aki nem szeret gyorsan futni, ez remek felkészülés. A limitidők számomra testre szabottan lettek megállapítva!
Off: Az Ultrabalatonon is, ha jól láttam, tavalyhoz képest a lassabb, de viszonylag szívósabb versenyzők számára kedvezően módosult a limitidő.
