Igen a fordítás egy roppant érdekes dolog volt! Egy Japán ember francia nyelven, magyaráz, amit egy tolmács fordít magyarra, aki nem harcművész! Rengeteg időm ment el azzal, hogy kitaláljam, miről is beszélhetett mester, mert a fordítások számos esetben nem fedték le a valós mondanivalót! Természetesen nem is fedhették le, mert a keleti egy más gondolkodás világ. Ma már egyszerűbb, mert nagyjából már érti az ember az összefüggéseket és azonnal visszakérdez, ha a tolmács valamit elért. Azonban nem szeretnék minden hibát a fordítás rovására írni! Van olyan eset, ahol én értelmeztem félre valamit, de ezek az én köreim:)
Úgy tettem, ahogy mondtad, mert kicsit ideges voltam a második bukás után!:)
Nos, akkor küldöm a monológom!
Ahogy kiveszem az írásokból, közel mindenki, valamilyen módon, foglalkozik, vagy foglalkozott harcművészettel. Ez számomra könnyebbség is és nehézség is egyben. Megpróbálok érthető lenni, amennyire ez tőlem telik. Nem feltétlenül lesz könnyű dolgom, mert valljuk meg őszintén a Kamuhi nem egy ismert stílus. Nagyon megmosolyogtatott, amikor valaki szójátékot csinált belőle és a kamu szót fejtette ki J ! Nekem eszembe nem jutott eddig ez a változat, de nagyon tetszett! Már történt velem hasonló eset, amikor nagy gonddal kiválasztottam az iskola nevét és az Atman névre esett a választás. Boldog voltam, hogy egy ilyen komplex és ugyanakkor kimondható nevet sikerült adni az iskolának. Minden plakáton ez szerepelt, mire az egyik tanítványom panaszolta, hogy az ő iskolájában kitett plakátra, az Atman elé valaki beírt egy BÉ betűt, amitől Batman harcművészeti iskola lettJ ! Hát szakadtam a nevetéstől milyen leleményesek az emberek! Azonban most komoly kérdéseket kaptam, amelyekre komolyan fogok válaszolni.
Kamuhi:
Az alapítója Shigeru Uemura Ő az az ember. akitől tanulom többek között ezt a stílust. Közel hatvan éve van benne a harcművészetekben, egész pontosan 59 éve. Japánban született és hat évesen kezdett karatét tanulni. Az Ő elmondása szerint széles kőrben kutatta, a különböző harci művészeteket, mert kereste az „eszenciákat”. Mint tudjuk, számos legenda kering harcművész berkekben olyan képességekről, amelyek megléte a többi gyakorló fölé emeli az ilyen tudás birtokosát. Ezeket nevezik beavatottaknak.Állítása szerint, rengeteg tanulmányt folytatott abban a tekintetben, hogy a régmúlt harcosai milyen információval bírtak a technikákat, gondolkodást illetően. Az Emishi népről beszélt, akikre visszavezette a Kamuhi fonalát. Úgy mesélte, hogy egy Emishi harcos felért nyolc szamurájjal. Számomra ez legenda, de nincs jogom, okom kételkedni. Úgy emlékszem, hogy Sensei észak japánt említett, ahol ez a nép élt. Időközben akár vándorolhattak is, mivel hatezer évvel ezelőtti időkről beszélt. Tudom, hogy talán nevetséges ennyire visszamenni az időben, de engem ez valahogy nem érdekelt sohasem.
Amennyiben ő ezt mondja, lelke rajta én elhiszem neki. Talán sokan megfednek érte, de nem kutattam utána, hogy igazat szólt-e-?
Engem csupán az érdekelt, hogy mitől működik mindaz, amiről beszél és meg is tudja mutatni. Tudni akartam, hogy a Tai chi ütés mitől olyan pokoli erős, a Pa qua hogy képes ilyen energiával megtoldani a támadásait, a Yiquan hogy a fenébe tud ekkorát robbanni minden irányban, az Aikidó mitől lesz használható bármikor és egy gyenge ember is miként lehet pokolian veszélyes egy ilyen lágy stílusban. Sorolhatnám, még hogy mennyi kérdés volt bennem, de szerintem ezek a kérdések ott vannak mindenkiben, aki keresi az igazságot. Nyílván, számomra azért hiteles Uemura Sensei, mert tőle megkaptam a válaszokat, vagy az irányokat, hogy merre keressem őket. Tehát kiderült, hogy nincs családfám, amit levezethetnék számotokra, ami némi csalódást okozhat nektek. Az is tiszta mostanra, hogy egy ember életműve ez a stílus, ha úgy tetszik egy szintézis. Húsz évet tanult Kínában Yiquan-t, Tai chi-t, Pi chuant stb, ahol minden esetben az eredetet kutatta. Nekem nem tisztem megkérdőjelezni, de persze ti megtehetitek, mert nem ismeritek.
Valóban egy messziről jött ember azt mond, amit akar, ezt én is pontosan így vallom! Kételkedni kell, hogy ne tudjanak megvezetni bennünket!
Mester Franciaországban él tehát ezért lehetséges, hogy amikor a kamuhira rákerestek, francia oldalt fogtok találni.
Absztrakció:
Mit is jelent ez az általam gyakorolt harcművészetekben? Nem tudhatom, mennyire vagytok jártasak a harcművészetekben vagy akár csak a Yiquanban? Amennyiben nem ismeritek az utóbbi oktatási metodikáját, akkor kicsit nehezebb elmagyaráznom, de kísérletet teszek rá. A Yiquan Elképzelt képekkel dolgozik, amelyek segedelmével hosszú idő alatt ugyan, de átprogramozza az idegpályákat. Ezek a képek nem valóságosak, hiszen amit elképzelünk, az a test szintjén, még nem létezik, nem képes megcsinálni. Azonban, a gyakorlások következményeként az új idegpályák már képesek a testben olyan mozgásokat, történéseket létrehozni, amelyek azelőtt nem voltak lehetségesek. Tehát a nem létezőből, mégis létezőt tudunk létrehozni a megfelelő tematikával. Absztrakció ebben az esetben az, hogy tulajdonképpen ellenkezik mindennel, ami most logikus és tapasztalható, és mégis létezhet, vagy jobban mondva lehetséges. Írtam erről egy cikket az elképzelt képek jelentősége címmel, a honlapon ezt is meglehet találni, hátha segít.
Egyszerre mozogni minden sejt szintjén:
Hozok egy példát rá, amely választ adhat a kérdésre. Képzeljetek el egy vonatszerelvényt, ahol mindegy hol van a mozdony, de a könnyebbség kedvéért legyen az egész elején, ahogyan azt megszokhattuk. Amikor a mozdony elindul, a vonóerő végigszalad az egész szerelvényen, szépen egymás után. Ez azt jelenti, hogy az eleje hamarabb lendül mozgásba, mint a vége, tehát a mozdonyhoz képest késésben lesz minden vagon. Ez figyelhető meg, a támadásba lendülők nagy részénél. Az egyik testrész elindul a többi bizonyos késéssel követi. Tulajdonképpen vissza húzza az elöl lévő erőt. Azonban, ha minden vagonban ugyan olyan erős motor helyezkedik el és egy precíz számítógép minden kocsit egyszerre indít el, akkor semmilyen lemaradás sem tapasztalható, tehát nincs késés sehol a rendszeren belül. Ezt lehet fejleszteni, olyképpen, hogy minden kereket meghajtani, és a harmónia még finomabb lesz. Eme eszmefuttatást lehet a legkisebb részletekig folytatni, azonban mivel arról már nincs információnk, hogy miként lehet a szerelvény minden atomját ugyan így meghajtani, ezért megkérdőjelezzük, mint anno az atom létezését. Azt el tudjuk képzelni, hogy minden kocsiban van egy motor, azt is, hogy ezt egy számítógép tökéletesen összehangolja, még az is belefér, hogy akár minden kereket egyszerre forgatnak meg a motorok, viszont, mivel arról már nincs információnk, ha úgy tetszik tapasztalatunk, hogy miként lehet minden padlólemezt is meghajtani, ezt az infót hülyeségnek, marhaságnak bélyegezzük.
18 alapfegyver:
Ezt nem nagyon értettem, hogy mi a gond vele, de gondolom az talán, hogy a kínaiaknál is megtalálható. Az is gond volt, hogy miként jön egy kínai stílus egy japánhoz? Egyszerű a válasz! Nevezetesen az, hogy ez a Japán ember tanult 20 évet Kínában is és mivel szintézisről van szó, lényegtelenek a számok és a stílusok összetartozása is. Nyílván mindenki számára egyszerűbb lenne egy olyan válasz, ahol felsorolok 18 Japán alapfegyvert, azonban számomra ez nem lényeges, mert ugye azt sem kérdőjelezi meg senki, hogy miért használnak japánban Kínai írásjegyeket? Olyan ez, mint nálunk a babejka nevű étel, amit kelet-magyarországon használnak olykor! Szerintem szláv eredetű szó, ami pesten mákos guba! Beépült a kultúránkba és ennyi a válasz, de lehet, hogy a 18 fegyver más miatt 18 Japánban, mint Kínában. Számomra nem volt probléma, hogy egy Japántól tanulom a Kung fu-t, mert ha ő tudja és nem a kínai, akkor mondja el Ő! Számos kínai mester van, aki nem rendelkezik korrekt információval a Kínai kung fu-ról. Ugyan ez van a japánoknál is, mint ahogyan én vagyok a magyar néptánccal. Szinte látni vélem, ahogy a nevem alapján, inkább agyagedények készítésére inspirálnak egyesek. J Nem is csodálkoznék rajta, mert a leírásaim sok esetben arcul csap számos tradicionális vonalú harcművészt. Látatlanban is sajnálom, ha bárkit is bántanak a leírtak. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy meg tudom mutatni, mi az eredeti és mi a kevéssé eredeti vonal. Ettől nem lettem nagyobb mester, ember, mint bárki, csak megkaptam számos létfontosságú információt, amitől valóban hatékonyabb bármilyen mozgásrendszer. Természetesen vannak komoly referenciáim, de nem hiszem, hogy ezek szükségesek. Komolyan gondoltam, hogy bárkivel szívesen megosztom tapasztalataimat és nem véres ütközetekre gondoltam! J
Itt ezen a helyen nem fogok tudni minden kérdésre, mindenki számára teljesen kielégítő választ adni. Nem is szándékozom, mert lehetetlen. Bizonyos vagyok benne, hogy ti sem tudnátok minden kérdésre pár mondatban kielégítően válaszolni. Reményeim szerint teljesítettem egy kérést, hogy magyarázzam meg, hogy mi az a Kamuhi Ryu Tai Do.
Bízom benne, hogy sikerült valamennyivel közelebb vinnem benneteket az igazsághoz. Az is hozzátartozik, hogy van kínai mesterem is, aki Hong Kong-ban él és tőle nem kaptam annyi információt a Kung fu-ról, mint ettől a Japán úrtól! Számomra a Kínai, vagy Japán mester nem ér többet másnál, mert a származás nem garancia a hitelességre! Nem is érdekel a mesterezés, mert számomra nem takar semmit ez a kifejezés, főleg, amikor rólam van szó.
Egy utolsó kicsiny megjegyzés: A mikro és makrokozmosz és ezek összehangolása, nem csupán filozófiai kérdések, hanem konkrét gyakorlatai vannak sok harcművészetben.
A párbajt ne keverd a harccal! Teljesen más a kettő. A párbaj jóval hosszabb, ez természetes. Tisza nem rúgta térden P. gróf urat, és az sem verte orrba markolatgombbal, amikor közel jött.
Ha a másik szabályok közötti levívása a cél, akkor az eltart(hat) egy darabig. Ha a legyilkolása, az sokkal rövidebb idő alatt megvan. Egy zornhau és valaki ottmarad...
A harc időtartamával kapcsolatban azért lehetne vitatkozni.
A kijelentésed, akkor igaz, ha egy "+++" vívó talákozik egy "---" emberkével. Másodpercek alatt vége van a gyengébb vívónak, kivéve a "---" emberke "---" társa nem lövi le / szúrja hátba az olimpiai bajnokunkat. Viszont, ha két nagyjából egyforma ember fog küzdeni, akkor el fog tartani a dolog. Erre jó példa Tisza István párbaja Pallavicini őrgróffal, 1913-ban: 8-9 összecsapás volt, 6-7-8+ folyamatos akció egy-egy összecsapás során, a jelenlévők szerint ez volt a legszebb párbaj, amit valaha láttak. Nem véletlen, hiszen mind a ketten pompás vívók voltak. Nem történt komolyabb sérülés.
Ha valaki kezdő és nincs a közelében olyan edző, akitől tanulhatna, akkor egy jó oktatóvideó igenis hasznos lehet, hiszen az alternatív változat: a nagy semmi. Ez főleg akkor igaz, ha az illető türelmes, szorgalmas és elemző típus, meg van edzőtársa.
Egy haladónak pedig végkép hasznos lehet egy ilyen videó.
Egy másik dolog.
Ha megnéztem a videón, hogyan csinálnak egy tökéletes kitörést, lépés kitörést, lépés kitörés + cseles akció stb., akkor magamat is levideózhatom, akár több szögből is, és utána lassítva elemezhetem a látottak, olvasottak vagy az általános vívóelvek alapján.
Mit nem lehet megtanulni videóról?
Egy vívómester rögtön látja a sportolon, hogy feszült, szól is neki; látja, hogy túl mereven markolja a kardját; a pengeadáson keresztül is érzékel dolgokat. A pszichológiai tempóhelyzeteket sem fogja senki videókon oktatni.
Más. Szabadvívás.
Úgy látom, hogy amíg a kínai kardforgatásban nem lesz valami hasonló, mint kínai formagyakorlatokhoz képest a sanda, addig nem nagyon érdemes erőltetni velük a szabadvívást. Ez nagy valószínűséggel a kenjitsusokra is igaz lehet.
Ha jól emlékszem, erről a muksóról derült ki pár éve, hogy full kamu déli sáskát oktatott a tanítványoknak. Azóta már saját stílust is alkotott, valami bárányfelhő néven fut a projekt.
Szvsz a legnagyobb baj, hogy a videó nem javít ki. A mai edzésen három nálam tapasztaltabb edzőtársam nézte a formagyakorlatomat (amit elvileg már megtanultam) - ez elvileg igazán nem egy olyan dolog amit ne lehetne követni videóról - és mindhárman mondtak utána legalább egy-egy hibát, amit egyszerűen észre sem vettem, pedig teljesen triviális dolgok voltak. És ez hol volt még a szabad(abb) küzdelemtől...
Vívás kungfusokkal:
Még mindig nincs szabad vívás a kungfuban. Bottal sem láttam még ilyet, rávezető gyakorlatokat viszont nem is egyet (karddal és bottal is). Nálunk a legbővebben gyakorolt hosszú bot (cca. 3 méter, sőt a rendes "harci" változata 3 méter 20 cm körül van) technikáinak 90%-a arra megy rá, hogy szétcsapja az ellenfél lábfejét és egyéb ízületeit, lehetőleg nagyon kevés, nagyon rövid és gyors mozdulattal. Nem biztos, hogy ebből érdekes és hosszú szabadvívást lehetne produkálni.
Karddal sajnos nem sokat láttam eddig, ha valakit rettentően érdekel, tudok küldeni videólinket arról amit láttam.
Már kétszer is megírtam a válaszomat, mindkétszer a csuda tudja, de eltüntette! Kérem a türelmeteket, holnap ismét megpróbálom, de szövegszerkesztőbe írom mert ez a hely számomra megfejthetetlen!
Ha van rá lehetőséged, akkor érdemes lenne feltölteni a cikk fényképét, csak hogy megmaradjon az utókornak.
A két kéz tényleg igaz, és tényleg hasznos, legalább is tehermentesítés szintjén. Tudunk olyan híres magyar vívóról, akinek az I. világhaborúban sérült meg a jobb karja, utána pedig megtanult bal kézzel is vívni, mellesleg világszinvonalon.
"Önvédelemre is".
Tényleg! Elég gyakran szoktám sétálni az utcán egy 8 cm pengehossznál alig nagyobb huszárszablyával a hátamon.
Pontosan 1500 kombinációs lehetőség.
Well.. Miért nem 1472 vagy 1814 lehetőség? Mekkora ...
Tényleg lehet vagy tíz hely. Mostanság nagyon beindult a WT szablyavívás. A legaktívabb központok: Pécs, Szolnok, Nyíregyháza, Debrecen, Zala megye (Keszthely, Nagykanizsa). Lásd még:
Sch...., Megtisztelő a felkérésed, különösen, mert folyamatosan figyelem a bejegyzéseidet, sikereidet.
Hol: Gyakorlatilag bárhol, ahol csak lehet. Hazánkban viszonylag kicsi a vívótársadalom, ez igaz mind a sportvívásra (2012-ben kevesebb, mint 1200 igazolt vívó!, ennek ~ 25% kardvívó, akkor amikor 1950 környékén ennek a tízszerese volt, hihetetlen), mind a hagyományőrző vívásra (400-600 fő + a barantás vívók: 1000+ fő).
Szóval, sportágválasztó, bármilyen hagyományőrző rendezvény (odamegyek beszélgetni, ha szimpatikusak, megbeszélünk egy időpontot és hajrá...), versenyek (előtte, közben, utána). Az elmúlt négy évben rengeteg érdekes, kellemes emberrel találkoztam, és sok-sok szép vívóélményt szereztem.
Jó vívóval szemben veszíteni nem szégyen, győzni pedig dicsőség!
Mivel: polifoam borítású gyakorlófegyverrel (ehhez kell a legkevesebb védőcucc és bőven elég annak feltérképezésére, hogy vajon a másik "+/=/-" vívó), olimpiai sportkarddal, a federből nem kérek (nincs hozzá cucc + szükségem van az ujjaimra + nem gyakorlok hosszúkard-vívást) :-(
Kivel: volt már kendós, barantás, sportvívó, középkori hagyományőrző (mindenféle lovagok), újkori hagyományőrző (Egri Vitézlő Oskola, Mare Temporis, Szablya Iskolája, Ősi Tűz Vívóiskola), AE-s vívó, Szabó András-féle "szamuráj".
Veled is vívtam. Egy nagyon rövidet, 2012-ben, Salgótarján, nyár. Valószínűleg túl fáradt lehettél az okítások után, mert egy csörte után nem volt kedved folytatni, én pedig nem erőltettem, inkább megkerestem Joelit. 2013-ban is találkoztunk, egy sorban álltunk a torna nyolcaddöntőjében. Vívóéletem egyik nagyon-nagyon szép élményét kaptam tőletek!
"annak ellenére, hogy a kommunista rezsim minden eszközt megragadott, hogy eltiporja őket!"
Ennek ellenére egész jól elvoltak - kardvívó edzőként - még a Rákosi-rendszerben is, elég Bay Bélára (földbirtokos fia), Piller Györgyre (testőrtiszt a Horthy-rendszerben) vagy Szűts Jánosra (szintén tiszt a korábbi rendszerben, alezredesként ment nyugdíjba a Kádár-rendszerben) gondolni. Egyszerűen kellettek a sporteredmények.
A másik kedvencem, rá lehet keresni: "1848 után a magyar szablyavívást négyszer tiltották be". Mondjuk, ez tényleg érdekelne, hogy pontosan mikor és ki?
"Sokszor nem is abba haltak bele az ellenfelek, hogy halálos sebzést kaptak, hanem abba, hogy néhány fontosabb eret egyszerûen elmetszett a szablyavívó a párbaj során."
Végül is, egy-két ér elmetszése nem is halálos sebzés, csak a mentő érkezett későn a helyszínre.
- hol és milyen fegyverekkel vívol te ezekkel az emberekkel?
Ha Győrbe jársz, akkor keressél már meg vívni!
Egy kör feder - egy kör szablya :-)
Ez meg nem csak Ulrichnak szól:
Kendosokkal vívtam már, de szeretnék kenjutsu-sokkal meg kínaiakkal (kung-fu, taichi, akármi) is vívni. Meg úgy általában mindenkivel, akivel lehetne. Asse' baj, ha nála nem kard van, hanem lándzsa vagy valami egyéb extra fegyver. :-)
Nem afféle béna "ninja vs. keresztes lovag" erőpróbákat meg stílus-összecsapásokat szeretnék, egyszerűen magamat akarom tesztelni minél szélesebb körben, és minél több fegyver ellen. (hangsúlyosan fegyver vs fegyver)
"de az a jó a C kis kereséssel bármihez, amit csinálunk a saját szánk íze szerint, találhatunk megfelelő indokokat, nálunk sokkal többet tanult emberektől."
A C lehet: az internet, a Biblia, a Talmud vagy Lenin összes művének díszkiadása.
de az a jó az internetben kis kereséssel bármihez, amit csinálunk a saját szánk íze szerint, találhatunk megfelelő indokokat, nálunk sokkal többet tanult emberektől.
Egy pillanatig sem gondoltam, hogy bántanád a barantásokat, attól te sokkal jobb ember vagy. ;-) Csupán leírtam a velük kapcsolatos tapasztalataimat. Hogy az egész rekonstrukciós rész mennyire hiteles, ez számomra nem is kérdés, mivel nekem csak az a fontos, hogy legyenek jó szablyavívók, akiken lemérhetem, hogy fejlődtem-e vagy sem. Az, hogy vívók tényleges tudása pontosan honnan származik: avar, onugor vagy szamojed ősapáinktól, VSZ lényegtelen.
A baranta kifejezések etimológiájával kapcsolatban érdemes rákeresni Baski Imre nevére.
Egy érdekes töredék Németh Zoltán, a Baranta Szövetség alelnökének egyik interjújából:
"Sokan valami ősi dolgot feltételeznek a baranta mögött, nekik annyiban van igazuk, hogy a hagyományaink egy része ősi gyökerekből ered. Az egyezés azonban itt véget ér: a baranta egy tudásgyűjtő folyamat eredménye, ez a tudás ma is gyarapodik. A technikai és taktikai készlete nő. A Baranta nem hagyományőrzés, sem múltba révedés, a Baranta egy mai sport és egyben életmód is, amely Karácsony Sándor által megfogalmazott társaslélektant mint filozófiát fogadja el rendezőelvként. A baranta célkitűzésében Kodály Zoltánt követi, aki így fogalmaz: "...a népkultúra nő fel magas kultúrává, saját törvényei szerint...”.
Más.
"ha valaki minden pentek este a 18 avar alapfegyverbol es legzestechnikakbol kezdene el edzest tartani..."
Igen, pontosan az történne.
"Szoval ha valaki inka egyeneskard technikakat akar tanulni, szivesen tartok edzestabort neki"
Milyen gyakorlókardot szokás ilyen edzésen használni?
Nem vagyok benne biztos, hogy egy acélkard teljesen autentikus-e egy inka edzésen? :-)
