"...a javasolt szervizciklus pedig még a hagyományos gyorsjáratú werkeknél megszokottnál, elfogadottnál is rövidebb."
Az Omega ugyanúgy 4-5 évet javasol a szervízciklusra, mint a Rolex. Jó, ez annak a tükrében, hogy 20-at ígértek, valóban nem sok, de semmiképpen sem kevesebb. Más kérdés, hogy a coax fanok körében még mindig tartja magát az a konszenzus, hogy ezek a szerkezetek kevésbé szervízigényesek. Time will tell... Én az egyetlen hátrányát inkább abban látom a coaxnak, hogy speciális tudás és infrastruktúra kell a leszervizeléséhez. Nincs az, mint egy Rolinál, hogy - kis túlzással - a sarki órásra is rá lehet bízni.
Nem tudom, hogy Te milyen és mennyi munkahelyen fordultál már meg életben, de nálam megvolt pár
profil/cégforma/tulajdonosi/háttér/beosztás stb. A gyakornokból avanzsált személyi titkárokból nem lesz egyhamar vezető.
Ha megnézed az illető önéletrajzát 3 év alatt gyakornokból lett kampányfőnök - ehhez azért kell tudás, mert
némileg más a szükséges a két pozícióhoz. Kismillió különböző bizottságban volt tag - vagy ő a joker ember, aki mindenhez ért, vagy a jó ember, akinek mindig van vhol hely. De legyen, nem kételkedek a briliáns elmék által befutott
briliáns karrierekben, csak náluk egy állandó és példamutató teljesítmény mutatható fel. Meg ugye némi erkölcsi tartás
sem hiányzik - pl. nem fenyegetnek meg bankokat jogilag korrekt szerződések módosításának érdekében...
Egy picit sok ilyen szakember van a porondon mostanság, az egyiknek elég egy nyilatkozata és zuhanni kezd a forint árfolyam, a másik közlekedési káoszt okoz - lehetne még sorolni.
Egy politikusnak nem kell puritánnak lennie, ha attól érzi jól magát, akkor a bizonyíthatóan rátermettségből megszerzett
jól fizető pozíciója gyümölcseként vegye meg nyugodtan a luxusórát - és tüntesse fel a vagyonnyilatkozatán. Mert ugye
a purparlé azon bukott ki, hogy a megkérdezett szakértő - ellentétben veled - határozottan állította, hogy a Bubbleback
bizony átesik az értékhatáron. Nem kell mindenkinek tudnia mit ér az órája, vannak helyek, ahol felbecsülik az értékét
és innentől kezdve nincs gond. A magánszféra "tisztessége" meg mérsékelten érdekel - minden cég a maga pénzét
rakja ki az ablakba, nem az enyémet.
Németországban azonnal lemondott az érintett miniszter a diploma-problémája napfényre kerülése után, vagy ha
a vagyonnyilatkozatában "benézett" vmit. Mindenütt a tisztességet szokták számon kérni a politikusoktól - ha azzal
Kérlek, értelmezd helyén, amit írtam... Nem azt mondtam, hogy de facto megbukott - hanem azt, hogy elvi, műszaki értelemben tulajdonképpen ez történt vele, csak mivel a luxus-szegmensben a puszta újdonság-különlegesség értéke elég lehet az életben tartásához - így ez egyáltalán nem jelent szükségszerű piaci bukást.
Az a helyzet, hogy átgondolva az egész konstrukció működését, előnyeit-hátrányait, én igazándiból nem látom, hogy mi olyan sülhetne ki ebből akármilyen hosszú távon is, ami jobb lenne a horgony-gátszerkezetnél. A legtöbb, ameddig eljuthatnak, az az lesz, hogy nagyjából ugyanolyan jó lesz.
A szakma fénykorában, a XIX. század vége körül legalább száz féle (!!) különböző gátszerkezet volt ismert és használt, és ezek között nem kevés volt, ami tulajdonképpen teljesen jól működött. Mégsem terjedt el - egyszerűen azért nem, mert a sokféle megoldásból lassan letisztuló néhány győztesnél vagy azonos áron volt rosszabb, vagy kicsit drágábban volt ugyanolyan - vagy sokkal drágábban nem számottevően jobb... Márpedig ez végül eldöntötte a kérdést...
És mondhatjuk nyugodtan, hogy a CoAxial tulajdonképpen már akkor is ezek között volt - az ezen az elven működő gátszerkezetek több formai megoldása ismert, és Breguet eredeti konstrukciójához mérten sem elvi síkon, hanem részleteiben mutat csak eltérést a CoAxial, kb: olyan szinten, mint mondjuk a svájci és angol horgony-gátszerkezet eltérése...
Ezek most nem tamáskodások, csak tényszerű elmélkedések. Teljesen elméleti síkról megközelítve a dolgot az a helyzet, hogy a hagyományos billegős-hajszálrugós konstrukciónak egy adott kidolgozás mellett van egy véges elérhető pontossága, egy bizonyos zavarérzékenységi faktora - és ezen a gátszerkezet milyensége javítani értelemszerűen nem tud már, csak rontani... A járatviszonyok szempontjából a legkedvezőbbek a kronométer-megoldású gátszerkezetek lennének - igen ám, de ezek annyira érzékenyek a külső zavarokra, hogy a valóságban már zsebórákban sem váltak be túlságosan (magyarán tényleges hordásnál, használatban, napi igénybevétel mellett a legfinomabb kivitelű zsebkronométerek inkább pontatlanabbak voltak, mint pontosabbak a hasonlóan finom kivitelű horgonyjáratokhoz mérten - míg teljes nyugalomban azért a kronométer teljesített jobban). Karórába ezért eleve be sem építettek már kronométer járatot - egyetlen ilyen óra sem készült szériában.
Teljesen őszintén: egyszerűen nem látom a mozgásteret - a CoAxialtól nem lesz egy karóra pontosabb - azért nem, mert csak ettől már nem is lehet pontosabb... Ahhoz olyan részletekre kellene koncentrálni - amelyekkel viszont horgonyjárattal is pontosabb lesz az óra...
A karóra valójában hatalmas kompromisszum, mert a lehető legjobb pontosságot a szabályozó és gátló lehető legfinomabb kidolgozásával, legnagyobb pontosságával lehetne elérni - ahol viszont a geometriai méretek csökkentése értelemszerűen csökkenti a relatív pontosságot is. Magyarán egy picike billegő abszolút pontossága bizonyosan rosszabb lesz (ugyanazon technikai lehetőségeket alkalmazva), mint egy nagyé. Viszont a nagy és lassú járású billegő jóval zavarérzékenyebb - ami karórában nagyon előnytelen. A nagy és gyors járásúnak meg akkora az energia-igénye, ami nem biztosítható... A picike és gyors járású jól bírja a vibrációt-rázást, kézlóbálást - viszont az abszolút pontossága pont a kis méretei miatt rosszabb... Van itt egy arany középút, aminél jobbat nehéz találni, és előbbre lépni leginkább csak a megmunkálási pontosság további növelésével lehet - ami viszont a szériagyártásban azért korlátozottan lehetséges.
Nagyon nem véletlen egyébként, hogy bár a tourbillon pont a helyzeti hiba kiküszöbölésére lett kitalálva - a legpontosabb karkronométerek között mégsem találunk tourbillont... Valójában ez is csak műszaki érdekesség - ebben a méretben és pontossággal megvalósítva ugyanis nem, hogy nem javít a pontosságon, de egyenesen csúnyán rontja azt... Mégis szeretjük - ahogy a CoAxialt is szeretjük, pont azért, mert érdekes, mert más, mert különleges, mert nem olyan, mint a többi.
De ezzel minden jót el is mondtunk róla.. És legalább mi itt, órakedvelők legyünk már ezzel tisztában...
1-1 db jol mukodo peldany utan levonni messzemeno, statisztikailag is helytallo kovetkeztetest minimum furcsa otlet :) Ennyi erovel az elso, 2500-as Omega ko-axialis szerkezetek kozul sem mind allt be par honap/ev utan. Csak epp tul sok ahhoz, hogy sikertortenetrol lehessen beszelni. Ez az egesz ko-axialis buli ugy lett volna tisztesseges az Omega reszerol, ha hazon belul kifejlesztik a szerkezeteket, tesztelik legalabb 100 vagy 1000 db oran 15 evig, es csak azutan kuldik tomeggyartasba, hogy a szerkezet bizonyitott. Nincsenek nyilvan idevonatkozo adataim, informacioim, de biztos vagyok benne, hogy ha nem is 15, de legalabb 5 evig teszteli a Rolex a sajat (teljesen) uj szerkezeteit, mielott tomeggyartasba kuldi oket. Az Omega is jobban jart volna, ha nem a vasarlokat hasznalja minosegbiztositasra, hanem hazon belul kiderul, hogy a 2500-as szerkezet nem eleg jo, es egybol a 8500-zal allnak elo. Persze ha a 2500-at hosszu evekig tesztelik, majd kiderul, hogy sz*r, es utana kifejlesztik a 8500-at, majd azt is megint tesztelik hosszu evekig, akkor nagyjabol 2030-ban dobtak volna csak piacra az elso ko-axialis orakat.
De egyebkent ha a 2500-as fiaskot zarojelbe tesszuk, a 8500-as, 9300-as, meg plane az uj 8400-as szerkezet nekem szimpatikus. Egyedul a tokokkal nem vagyok 100 %-osan kibekulve, azaz nem feltetlenul tesztenek az orak, amikbe rakjak ezeket :)
Szerintem nem bukott meg. És korai is még ezt kijelenteni. Smith csak 2010 óta építi az általa továbbfejlesztett változatot. Négy év maximum arra elég, hogy kiderüljön, tudja ugyanazt, mint a sima, csak pepitában.
Viszont hála a kis darabszámos saját gyártásnak-fejlesztésnek képes volt olyan hibákat orvosolni, amit az Omegának nem.
De azért ne felejtsül el a Patek extra lapos werkjét, ami 12 év szervízmentes működés után adta meg magát, és akkor sem az új gátszerkezetnél, hanem az automatikában. Annyit biztosan mutat - akárcsak Roger Smith működő órái -,
hogy az ötlet egyedi, valódi luxusgyártásban életképes, és csak a tömeggyártás során válik megbízhatatlanná.
Ami pedig szimpatikusabb számomra mondjuk a GP nanomütyűrjeivel szemben, hogy ez kisiparilag is javítható megoldás
( persze valószínűleg a tömeggyártott Omegáknál nem vagy kevésbé... ).
Kerdes: ezt vajon kis hazankban le tudja szervizelni az Omega hivatalos szervize? Vagy visszadobjak, hogy modositott ora? Vagy egyszerubb az LBS-be vinni? Ott elvallaljak vajon?
A Swiss made felirat esetleg nem hiányzik egy svájci óra számlapjáról?
Mert ugye a linken így hirdetik (ahogy a gyártó oldalán is).
Az acél tokos Nav-B-k számlapján ott van a származás jelölés, a titaniumról valamilyen rejtélyes okból lemaradt. Biztos nem volt elég apróbetűs festék a számlapgyárban.
Nem látom a szerkezetét - mindenesetre bármiféle gonoszkodás nélkül azt mondanám, hogy a néhány egyedi átalakítással szerzett tapasztalat ugyan igen fontos, de valójában legfeljebb arra elég, hogy látható legyen: az irányvonal nem teljesen reménytelen...
Az Omegának is több év, több tízezer-százezer legyártott, és napi szinten használt werk kellett ahhoz, hogy rájöjjenek: nem kiforrott még a konstrukció, igen komoly módosításokra van szükség...
Mára ott tartanak ugyebár, hogy újraméretezték és megnövelték a gátszerkezet elemeinek méretét, növelték a billegő méretét is, a lengésszámot meg csökkentették, és a javasolt szervizciklus pedig még a hagyományos gyorsjáratú werkeknél megszokottnál, elfogadottnál is rövidebb (miközben ugyebár a kiinduló állapot még az volt, hogy ezt majd csak húsz évente kell szervizelni)...
Legyünk azért legalább önmagunkhoz őszinték: ha nem a luxusiparról és egy egészen speciális szegmensről lenne szó, akkor teljes lelki nyugalommal le lehetne írni, hogy a CoAxial tulajdonképpen a gyakorlatban megbukott. Mert ez történt. Az ígért előnyökből semmi sem teljesült, semmi a világon - ehelyett mára sikerült jelentős energiaráfordítással elérni azt, hogy van egy viszonylag kiforrott állapot, ami már csak egy egész kicsit, már nem zavaró mértékben rosszabb csak a hagyományos megoldásoknál...
Ez az egész történet engem kísértetiesen emlékeztet az autóiparban a Wankel-motor sorsára, azt is forradalmi áttörésként értékelték, aztán több gyár belebukott (az NSU konkrétan ennek köszönhetően teljesen tönkre is ment...), és végül egyedül a Mazda tartotta egészen a közelmúltig gyártásban kis szériás, ritka érdekességként ("luxusipari szegmensként..."), úgy, hogy a kocsi teljesítménye és viselkedése ugyan nagyon impresszív lett, de a fogyasztás és a megbízhatóság, a várható élettartam problematikáit valójában soha nem sikerült megoldani...
Teljesen köznapi történés. Egyébként ilyenkor általában nem eltakarják a dátumtárcsát - hanem a dátumszerkezetet benne sem hagyják a szerkezetben - hiszen ez egy plusz terhelés. Annyira, hogy az ETA ad külön mind a 2892-höz, mind a 2824-hez olyan szotoárt, amelynek nem három állása van a gyors dátumváltáshoz - hanem csak a két végállása, hogy ez se legyen zavaró.
Hát azért egy rattrapante kronó (split-seconds fly-back) szerkezet még kvarcból sem épp lelketlen. Esztétikáról nyilván nincs túl sok értelme vitázni, de én még csak csúnyának se mondanám.
"Mindent összevetve, akármennyire is érdekes és izgalmas (és ez a luxus-szegmensben önmagában elég is, ez tény!!) a konstrukció, valójában csak annyi "előnye" van, hogy ez másmilyen..."
Ennél pontosabban nem is lehet megfogalmazni.
Pont ezért vicces, mikor sokan lenézik a kvarcórát. Lehet, hogy csúnya, lelketlen stb., de az elmúlt mondjuk 100 év legnagyobb dobása. :D
Hogyne lenne,veszel egy szép certina,tissot stb. quartzot az tán meg is vagy! Szépek is pontosak is nincs szervíz, pár évente egy elemcsere néhány ezerért és ez is elketyeg neked akár évtizedekig is. Aki nem órabolond és nincs több órája annak jó választás a minőségi quartz mert pontos ami azért az alap automatákról nem lehet elmondani,szabályozni ugyan lehet őket de az nincs ingyen. Szóval vegyél nyugodtan egy szép minőségi quartzot és örömed lessz benne.
Köszönöm a választ. Nem zavar, ha nem esnek hanyatt a 4-500 eurós órámtól, de azért ilyet veszek, mert azon, -eszerint szűk rétegbe tartozom-, aki nem tud többet költeni rá, viszont szeretne egy szép órát. Bár a leírtak alapján 3000 euró alatt nincs is szép óra...
A presztizzsel kapcsolatos kérdésem is félreérthető volt, az óravásárlás után nem a ,,Milyen órát viselek ma" fórum lesz a célom, pusztán a saját örömömre venném.
Ok, köszi, mindenképp megtekintem, pláne hogy nem is dolgozom messze onnan.
Ronin: annyira azért nem olcsók az árak! :-)
Egy tuti, most hogy végignéztem mi tetszik, a Steinhart, Longines, Tag meg ami hasonló forma utamba került szinte és mindenben ami tetszett ugyanaz a mechanika volt, mintha a Calibre 5 is ez a 2824-es alap lenne, valahogy csökkent bennem a vásárlási láz. :-) Lehet hogy én vagyok a hülye, de hogy ezeknél 100 és 600 ezer forint közötti óráknál mindegyikben ugyanaz a "bélés" van...hát nemtom. Aztán megnéztem a jelenlegi Certina DS-ben hogy mi van, ami kb. 140 körül van boltban, na ott egy 3 köves 25 dolláros kvarc szerkezet hajtja a mutatókat. :-)))
Én nem tudok róla, hogy 36-ezres lengésszámú ElPrimero-t átépített volna, ha mégis megtette, nem biztos, hogy a lengésszámot nem vitte le a felére (ugyebár a Rolex is 28800-al használta ugyanezt a werket), és azt sem tudjuk, hogy milyenek voltak vele a tapasztalatok. Korántsem biztos, hogy bevált...
És most tényleg nem alábecsülve Daniels zsenijét, igazándiból a valós, hétköznapi gyakorlatban nem látni a CoAxial előnyét. Nincs ugyanis neki - egyszerűen nincs... Még Daniels sem állította soha azt, hogy ettől pontosabbak vagy megbízhatóbbak lesznek az órák - annyi volt a felvetése, hogy ezzel az alapvetően reteszelő, minimálisan csúszó kapcsolatokkal operáló gátszerkezetnél megúszható a gátszerkezet kenése, így hosszabb lehet a szervizciklus. Mint a gyakorlatban láttuk, ez sem teljesült - lévén magát a billegő csapjait pont ugyanúgy kell kenni, mint eddig, és oda mást kitalálni nem sikerült...
Mindent összevetve, akármennyire is érdekes és izgalmas (és ez a luxus-szegmensben önmagában elég is, ez tény!!) a konstrukció, valójában csak annyi "előnye" van, hogy ez másmilyen... Semmiképpen sem jobb, igazándiból sanszos, hogy inkább rosszabb picit, mint a végtelenül kiforrott, kétszáz éve használt horgonyjárat - de azért használható, és MÁS...
Breguet pont ezért dobta félre ezt, meg például az Ulysse Nardinnál újraélesztett két gátkerekes-középreteszes (bizony, azt is ő találta ki eredetileg...) konstrukciót is - mert bár működött, de nem volt jobb, csak bonyolultabb, költségesebb, érzékenyebb.
Ettől még az Omegánál idővel teljesen kiforrottá válhat, és érdekes színfoltja lesz az iparágnak.
Szerintem volt tapasztalata. Jóval előtte épített már át El Primero-t. Az épp elég gyors járat. És a saját első tourbillonos karórája is befért egy 42mm-s tokba, miközben elég vékony volt ahhoz, hogy a saját kompakt kronográf mechanizmusa is elférjen...
Valahogy senki nem hiszi el, hogy pont Daniels ötleteire nem volt kíváncsi sem a Patek, sem az Omega, akik egyébként teljesen eltérő problémákkal szembesültek. És az Omegánál a gépi olajozás is része volt ennek.
A történet maga valóban régebbi gyökerű, de mégis csak kapott Daniels szabadalmat, pedig eleinte pont az említett Breguet Robin miatt utasították el a kérelmét másik kettő mellett ( Amit meg talán az Audemars fejlesztett tovább, azt hiszem ).
És jómaga mondta a co-axialról, hogy a mai horgony-gátszerkezet évszázados fejlődés eredménye, amely időre az ő találmányának is szüksége lesz, hogy kiteljesedjen.
Valószínű eredeti,már persze ez az eredetiség kínát jelent,az óra neve ne tévesszen meg ilyen nevű svájci óra nem létezik! Bár a cég amerikában van bejegyezve ez inkább csak a marketing miatt van,kezet foghat az invictával valszeg egy helyen készülnek.
Nyílvánvalóan ezért vágott bele az Omega. Ma ezzel, hogy "kényes" a szerkezet, semmi baj nincs, mert a luxus szegmens kifejezetten igényli az egyéni bánásmódot. Egy valódi Hermes táskára 8-10 évet is várni kell, és a használt darabok dokszor drágábbak, mint az új. Egy bizonyos árszínt felett ez a fajta "nehezen elérhetőség" vonzóbbá teszi a terméket. Teljesen mindegy, valójában mennyire jó. (Amúgy nagyon is jó!)
Az Omega - most már bizonyosan - jó lóra tett a Co-Axial-lal.
Ez a történet valójában még régebbi gyökerű, a coaxial alapkonstrukcióját ugyanis már (ki más..) Breguet kitalálta, és meg is valósította. Technikai értelemben egyébként ez a kronométer és horgony-gátszerkezet egyfajta kombinációjának tekinthető. Breguet félretolta (sok más kipróbált ötletével együtt) azzal, hogy bonyolultabb kivitelezés mellett sem nyújt valós előnyt a horgonyjárathoz képest.
Daniels pedig alapvetően lassú járatú és nagyobb méretű mechanikákhoz valósította meg, igazándiból neki sem volt tapasztalata a picike és gyors járatú óráknál vele - így nem véletlenül futott bele az Omega végül a késbe...
És lássuk be, igazándiból az Omega sem a várható műszaki előnyeiért vállalta be a vele való kísérletezést - hanem egyértelműen azért, mert kellett valami különlegesség, valami innováció, amire hivatkozva megkülönböztetheti magát mindenki mástól. Ez a hullám mostanság láthatóan elért sokakat, ezért a nagy kísérletezés a szilícium alapú alkatrészekkel, monolit rugókkal és hasonlókkal - ami viszont, attól tartok, oda fog vezetni, hogy mostanság sok olyan óra fog születni, amellyel aztán később egyfelől sok gond lesz, másfelől megoldhatatlan lesz az alkatrész-utánpótlása.. De ne legyen igazam...
