Hór-völgy már járható, fennsík megúszta. A Katalin-völgybe azért nem mennék most.
Utólag a Háromkúti-völgybe se...
Optika emgergo óta tudjuk, hogy a codus cserhatus D lakhelyét meredek emelkedőkkel és tüskés bokrokkal védi. A szirti kód nem ilyen, túlélési stratégiája az egymástól való nagy távolság, taktikája meg a lakhelye köré épített zeriba, hogy a vadász minél kevesebb példányt tudjon a rendelkezésére álló idő alatt elejteni.
I. túra
a., terv: Latorvár, Kőlyuk-galya, Fehérkő, Gulicska, Molnár-szikla, Szeleta-tető. Cél a transzbükki busz elérése Lillafüreden
b., terv: kimarad a Gulicska, annak kódját tavaly márciusban már levadásztam.
A Kőlyuk-galya felé az utolsó kilométer elég technikás maradt így előkerült a
c., terv: a Fehérkő után buszra szállni.
Latorvár:
Kőlyuk-galya előtt:
Megelőzött a királyfi, elvitte a vadlányt
Kőlyuk-galya:
A IV. Béla emlékhely:
Végül a Fehérkő:
Egy hétre rá jött a
II. túra:
Magos-kő, Örvénykő - busz - Molnár-szikla, Szeleta-tető. Cél a transzbükki busz elérése Lillafüreden
A turista-park felől mentem:
A Háromkúti-völgy mellett először simán elmentem, majd pár méter után rádöbbentem, hogy az útamon az előbb átfolyó forrásvíz csak forrásból jöhet. Jelzés volt...
Ezen is át kellett mászni:
Lassanként azért eljutottam a Magos-kőre:
Az Örvénykőre:
Fény-árnyék-színek:
Ez már Szentlélekről lefelé:
Az időmből már nem futotta több szirtre:
Megmaradt a (nekem) két legtávolabbi, ennyiért meg nem érdemes utazni, így kénytelen voltam letölteni a források igazolófüzetét.
Répáshuta környéke kapta a legtöbb pusztítást. Itt csak a kocsiutak lettek kitakarítva. A turistautak többsége még ma sem járható normálisan. Az erdészet nem ajánlja erre a környékre a túrákat. A fennsík igen, de nem mindegy, honnan közelíted meg.
Eleve egy szűk magasságban volt a pusztítás, alatta nem maradt meg a hó, felette meg nem volt még elég lomb. Tehát a fennsíkon semmi gond nincs. Az autóval járható utakat gyorsan megtisztították, még a gyalogutak szakaszai lehetnek kérdésesek ebben a sávban.
Én anno a Várhegyen lévő kilátóról kerestem képet. Találtam is képeslapot. Most is vaterán találtam képeslapot, amin a kilátó és a turistaház is rajta van (háború előtti)
Szia! Fényképet nem találtam, de ez gondolom több a semminél. Forrás: Dr.Thirring-Dr.Vigyázó: Részletes magyar útikalauzok 11. BÜKK. Szerkesztette: Erdey Gyula, Hubay József és Dr. Vigyázó János.(Budapest 1932)
De próbáld felvenni a kapcsolatot garass olvtárssal, aki hátha segít. De ha jól emlékszem a Kilátás a kövekről című monográfiában mintha lenne ennél joll kép. (Sajnos most az nincs kéznél.)
Valami ilyesmi igen. Köszönöm, hogy reagáltál. Sajnos a neten nem találtam régi felvételt. Olyasmikre is gondolok, amik régi hagyatékokban szunnyadnak. Nemrégiben több ilyen fotoalbum is a kezembe került. Az enyészet széléről sikerült őket megmenteni. (Várkúti kép nem volt bennük.) Nem akarok indiszkrét lenni, de ki lenne az az inaktív topiktárs? Nyilvános az e-mail-em, oda is lehet írni. Ha a cím alapján rákeresel a névre hamar kidob a net. (Mármint engem.) Szóval nem őrzöm az anonimitásomat. A segítségedet köszönöm.
Sziasztok! Új vagyok még itt. Azért fordulok a fórumozókhoz, mert szükségem lenne néhány régi képre, tehát háború előttire, ami a Várkúti Turistaházat, tehát az Isaák Gyulát ábrázolja. Nem baj, ha turisták is vannak rajta. Ha nektek nincs, talán tudjátok, hol találok. Esetleg képeslap. Felbontás nem lényeg. És ha még az egykori Mária szoborról is lenne valami, ami a Lourdes-i barlangban állt......, de ezt már remélni sem merem. Kutatom a történetét ugyanis. Előre is köszönöm.
Szombaton túráznánk családostul a Vöröskőhöz. Nem tudjátok, aktív-e még? Gyerekekkel mennénk, tehát ha már nem olyan látványos, lehet, hogy másik túrát választok most.
Jól látszik keményen dolgoznak az erdészek, de sajnos még sok munkájuk lesz a továbbiakban is. A rendezvények is sorra elmaradnak a lezárt területek miatt.
A Hórvölgy sajnos még OFF-on van, az első pár km-e már tiszta Hollóstól, de aztán a lófői kiágazó után pár 100m-rel fucccs, az eddigi eltakarításban is rohadt sok meló lehet már.....mondjuk azt hallani, hogy a helyiek azért annyira nem bánják, hogy az "ölükbe hullott" ez a sok számolatlan fa(anyag)....:)
Érdekes, hogy hegyeinkben több név is kapcsolódik az ősi pogány kultikumhoz. A csúcsok egy része vallási, áldozati helyszínvolt. Ezek egy része nevükben máig fenn maradt. az említetteken kívül pl. Bálvány, Köpüs-kő is.
A régi nagy turisták nem csak rótták a hegyeket, de az ilyen helyismeretekre is igyekeztek szert tenni. Közülük is kiemelkedett Erdey Gyula, aki sokoldalú, fáradhatatlan aktivitása mellett a Bükk egyik legjobb ismerője is volt. Ezt a tudását számos munkájában közkinccsé is tette.
Egy kis összeállítás egyik Vele is foglalkozó előadásomból.
Köszönöm a részletes és őszinte tudósítást. Szívből örülök a szerencsésen végződő kalandnak. A tanulságokat mindenkinek magának kell levonnia és persze utóbb betartania. Kérlek ne hagyd, hogy a közben szerzett élmények elfedjék a tanulságokat. A hegyet, erdőt, természetet nem szabad lebecsülni. Néha a szenvedély elragadja az embert, de tudni kell megállni, mert néha ők az erősebbek. További szép túrákat kívánok.
Még délután olvasgattam az 1956-os Bükk útikalauzt, amely a két évvel előtte (1954-ben) megjelent Erdey Gyula-féle Bükki portyavezető alapján lett összeállítva, így nagyon sok értékes és érdekes információ van benne a Bükk-hegységről. A Vöröskő-hegy és a Toldi-hegy, (Toldi-kút) nevéről például így ír:
"A Toldi név a hun-avar Tuldikh szóból származik és Vámbéry szerint gyászoló, gyászban lévő értelme van. Ez valószínű is, mert a közeli Vöröskő palóc kiejtéssel "Veereskő", s helyesen Véreskő, pogány áldozóhely volt."
Azért mennyire mást jelent így, és többet árul el a hegy történetéről az eredeti név.
Igen, igazad van, így kellett volna csinálni, csak nem ismerem a helyet.
És persze azt sem gondoltam hogy ilyen brutálisan el van intézve a völgy, azt hittem hogy az alján fut egy út (futott is, a fák alatt...) és onnan jó vagyok.
Tudok veszteni, szó nélkül elfogadtam volna a büntit, mert jogos volt, tényleg nagyon veszélyes most az erdő. Azt mondjuk nem tudtam hogy a völgy felső szakasza fokozottan védett.
A túraútvonal, Bélapátfalvától Felsőtárkányig?
Hááát... kemény volt, főleg a völgyek. Cserepeskőig a kéken mentem, kéktúrára most alkalmatlan az ösvény, még pár hétig biztosan.
Felfelé a Lak-völgyben is volt fakidőlés bőven, ott egy-két kanyar levágással még ki lehetett kerülni, de nem volt piskóta, kizárólag GPS-szel tudtam belőni hogy akkor merre az arra.
Érdekes mintha direkt az utakra borultak volna a fák, a hegyoldalakban jobban lehetett lépkedni.
1. az első kidőlt fát egyből lefotóztam, mert tetszettek a színei
2. aztán meguntam, rengeteg volt... de errefelé már az erdészet elkezdte a takarítást
3. a Katonasírok felett is volt még pár kidőlés
A Katonasíroktól jobb volt, a fennsíkon pedig egy-két fakidőlést leszámítva szépen járható az út.
Őrkőre fel, le egyetlen fa sem volt kidőlve, sőt a Kálmán-lápáig sem nagyon.
Őserdő kapott rendesen, lefelé a zöldön is volt gond, de a mély, szűk völgyek, mint a Vöröskő-völgy azok nem is tudom hogy az idén rendbe hozhatóak-e vajon?
Nagyon dolgozik az Egererdő, amit tudtak megtettek eddig is.
1. Kálmán-hegyi út. Teljesen rendben volt, a fenyveseket nem viselte meg annyira a hó súlya.
2.-3. Őrkő. 10 percen belül többször is változott a kilátás, éppen felhő-magasságban voltam
1. Katonasírok, megvannak a sisakok is, le is vannak festve.
2. Őserdő, kapott rendesen.
3. Lefelé a zöld jelzésen is volt mászás, nem is volt könnyű.
Ha balra tartottál volna, akkor elmész a kidőlt fák fölött és egy egyszerű csúszós, meredek parton jutsz le. Az őr, lehet, hogy épp miattad, nekem már nem szólt, hisz' ahhoz képest szinte normális irányból érkeztem.
,hanem egyenesen
(na jó ezek még márciusi képek)
innen
Egy kis összeállítás egyik Vele is foglalkozó előadásomból. 
szöveg forrása: Bükk Útikalauz, 1956
ugyanez, picit bővebben, annak akit érdekel
régebbi kidőlés
