A fenntartva biztos jó - én amúgy úgy szoktam keresni, hogy kipróbálom a pár változatot a Google keresését használva, de "a közönség segítségét" csak az ÉS oldaláról kérem. Jelen esetben:
Sziasztok! Emailben vagy 'laza' vagyok (semmi megszólítás), vagy tartom magam a szabályokhoz (felkiáltójel, nagybetű). De köszönöm az információt, hogy nem feltétlenül nyugatmajmolás a vesszőzés; lehet, hogy mégiscsak használom akkor. Laja
Én magam elhaljlásnak véltem jó darabig, de aztán észrevettem hogy sokan így kezdik a nekem (és feltehetően másoknak is) írt emaileket. Szóval egy létező jelenséggel állunk szemben, mi kell ennél több? :-)
Kérdésem alapvetően az elektronikus írásbeli kommunikációra vonatkozott (e-mail :), válaszodat pedig engedd meg úgy értelmeznem, hogy az e-mail a hagyományos papíralapú levelezésnél kötetlenebb forma, és így ott tágabb körben használható a vesszős megszólítás.
Az Osiris Helyesírás erről: "A levélbeli megszólításokat felkiáltójellel zárjuk le. Magánlevelekben lehetséges a megszólítások vesszővel való tagolása is. Ilyenkor a megszólítást nem szokás középre helyezni, és a megszólítás utáni első mondat kisbetűvel kezdődik. Ez a forma különösen az e-mailekben gyakori".
Vagyis koránt nem mindegy, kinek írsz. Olyan ez, mint az öltözködés: operába nem megyünk farmerben, diszkóba pedig szmokingban.
egy kérdésem lenne. Magyar nyelvű levelekben helytelen a megszólítás, utána vessző, majd kisbetűs mondatfolytatás? (Mint ahogy most elkövettem, angolosan.) Kötelező ez a felkiátójeles kezdés? Nekem csöppet erőszakosnak tűnik, én nem szeretem. Választhatok vagy sem?
Hú, nehéz volt. Nem tudtam, hogy be kellett azonosítani. A hozzászólásodból azt hittem, tudod, hogy azonos vagyok velem. A gratot köszi, továbbítom safi95-nek is. ;-))
Vagy daktilizálva: Jöttem a Gangesz partjairól, s ott álmodozék én Mály Gerőn. Hős szivem egy nagy kerti virág, s fí- nom remegések a férfierőm.
Esetleg anapesztizálva: Most jöttem a Gangesz partjairól, s ott álmodozék én Mály Gerőn. Héroszszivem egy nagy kerti virág, s fínom remegések a férfierőm.
Már csak azt kéne megtudni, hogy a Herz-féle szalámiban valóban sűrűbb-e a show.
„A Mály mint tulajdonnév nagy betűvel írandó.” Viszont (legalábbis személynévként) [máli], esetleg [máji] alakban ejtendő, így akkor rosszul toldalékoltam volna, ami már nem helyesírási kérdés. Mindenesetre Mály Gerő neve szép choriambus.
(S mindez csak azért van így, mert nekem még nem volt tőkém megvenni azt a bizonyos Osiris-kiadványt - sok más mellett... :-( Hüpp. Annyi mindent meg szeretnék venni ebben a műfajban, de egyszerűen százezrek is kevesek lennének rá.)
A Mály mint tulajdonnév nagy betűvel írandó. Örülök, hogy segíthettem. ;-)) Felmerült még bennem, hogy esetleg birtokosként van Hozzád szerencsénk, s esetleg a birtokodra utalsz. Megnéztem hát a Földrajzi nevek etimológiai szótárában, de itt "csak" Mályi van, viszont ez utal a mál-ra, amely, ha jól látom, 'déli hegyoldal' jelentésű. A Farkasmálynál hasonlóan, ez szintén a mál-mályból jött. Lehet, hogy valójában a hegyoldalad hízik? :-)
„Nem inkább a kókányol az alapige?” Dehogynem! Épp ezért annak a jelentésszerkezetét is bemásoltam az ÚMTsz.-ból.
Bocsánat, ezt elnéztem. Talán a "kókányozás, kókázás"-ból arra következtettem, hogy alapigének a kókányoz/kókál szolgált. Meg persze hiányoltam a "gányolni" jelentést.
Hogy kicsit ON topic is legyek: pár napja ott lapul a polcomon az Orisis Helyesírás, nagy élvezettel olvasom, kezemben ceruzával. Pl. meg tudom állapítani, hogy a pár hozzászólással lentebbi "fijúk" írásmód a hiátustöltő j leírása miatt hibás. :-) Ha majd kiolvastam, akkor behozom ide a munkahelyre, úgyis csak itt van net, csak itt írok.
„Nem inkább a kókányol az alapige?” Dehogynem! Épp ezért annak a jelentésszerkezetét is bemásoltam az ÚMTsz.-ból.
A Székely szótárral vigyázni kell, filológiailag nem különösebben megbízható. (Szemben a példás ÚMTsz.-ral.) Egyébként Sántha is azt írja az előszavában, hogy az általa adott/gyűjtött értelmezés után azt jelöli, előfordul-e valamelyik (általa vizsgált) szótárban. Tehát ez a szócikk nem úgy olvasandó, hogy az ÚMTsz. azt mondja, hogy ’összetákol’, hanem úgy, hogy szerinte ’összetákol’ a jelentés, és a kókányol szó megtalálható az ÚMTsz.-ban.
Én is ilyen értelemben ismerem. Illetve talán a gányol ráhatásaként kicsit módosult jelentésben, de ez már talán csak az én saját népietimológiám. Talán nem. :-)
Nyelvjárási szó lévén értelmező szótárakban nem fordul elő, az Új magyar tájszótár azonban ezt írja (egy Somogy és egy Tolna megyei adattal): gyermekek húsvéti játéka, melyben a hímes tojásokból kettőt-kettőt összeütnek, s az veszít, akié eltörik; kókányozás, kókázás. Mivel az alapige jelentése tágabb, annak a jelentésszerkezetét is idemásolom: 1. ts üt, ver | a. ts ütöget. 2. ts <diót> lever; kókáz. 3. tn <húsvéti tojásokból> kettőt-kettőt összeüt. 4. ts bosszant, bánt.
