Iskolánk most először nyilt nyári tábort tart. A tábor vezetője Yu Li mester, a Wudang iskola növendéke. A táborba elsősorban olyanokat várunk, akiknek már van valami harcművészeti tapasztalata, de ha ez nincs is, FIZIKAI TERHELHETŐSÉG nagyon kell!!! Ternészetesen megfelelő számú kezdő esetén indítunk egy teljesen kezdő csoportot is.
Főbb információk:
- IDŐPONT: 2013. AUGUSZTUS 17 - 23.
- HELY: BÁTONYTERENYE MELLETT, egy gyönyörű völgyben.
- ÁR: 55.000.-FT
- Az ár tartlamazza a szállást, a napi 3 étkezést, és a napi 3 edzés díját személyesen a Mester irányítása alatt.
- a napi 3 edzésen kívül délután és este a kínai kultúrával, történelemmel, harcművészetekkel, teaszertartásokkal, kalligráfiával kapcsolatos előadásokat is tart a Mester. Az ár ezeket is tartalmazza. Külön kérésre vegetáriánus étkezést is biztosítunk, felár nélkül.
- utazás egyénileg, vagy velünk együtt, autóval.
Jelentkezni lehet nálam telefonon - 06-30-874 94 27 -, vagy emailben. Képeket az előző táborokról itt láthatsz:
Ezze sajnos egyet kell értenem. És az teszi ezt igazán veszélyessé, hogy a legtöbb helyen nem ismerik el, hogy így van. Képzik az embereket, bemesélve nekik, hogy halálos művészetet tanulnak és erre...
Van egy Eric Greatens nevű srácnak egy könyve, önéletrajzi, a The heart and the fist.
Baromi érdekes gyerek, amerikai egyetem, aztán humanitárius szervzetekkel bejárta a világot, aztán oxfordi ösztöndij, utána jelentkezik tartalékosnak a Navy hez, onnan a SEAL hez,9/11 a kiképzés közben zajlik, Irak, Afganisztánban hajkurássza Osamát etc.Utána gyakornok a Fehér házban, most nem tudom mit csinál... tv nek szakkomentátor szokott lenni, az tuti, de csinál valami veterán segély dolgot is.
Na, azt irja, hogy az alapkiképzésnél a pokoli héten, mikor 6 nap alatt 4 órát engedik aludni őket, de full ra pörgetve az iramot, az egyik teszt ez volt, hogy a boat crew (valami ilyesminek osztják be őket, hat ember talán, a videokon is igy rohangálnak a csónakkal, ő volt a csónak parancsnoka) egymáshoz kuszva adott át egy üzenetet.
Mondjuk az volt az első (has, mert nem tudom hol a könyv- ha valakit érdekel megnézem) NDK ürgebőrbös diverzánsok szálltak partra az Omaha parton, mire odaért az embere az lett, hogy: Piroska farkasnak öltözve meg****ta a nagymammát a maha partin :)
Érdekes a könyv, még két dolog nagyon tetszett ebből a részből.
Az egyik, hogy egyszer leül és elsirja magát, mert ugyanebben a szakaszban ( azt mondják, igazából itt, a Hell week nél válik el ki lesz seal és ki esik ki, meglepő eredmények születnek, általában feljönnek a kullogók és sok "bika" kipereg) a hooky pooky songot kellett nekik eljárni, igy tesztelték hogy a fáradtság mennyire billentette meg őket agyilag.
A kiképző meg megdicsérte, hogy ez volt a legjobb hookey pookey amit látott valaha :)
A faszi kiment és elkezett bőgni, hogy jelentkezett a világ legjobb katonai alakulatához, erre azért dicsérik meg, mert ügyesen táncikál :P
A másik, hogy a majdnem 2 éves teljes képzés vége felé, x nappal az avatás előtt is elküldtek embert, valami bagatell miatt, nem ütötte meg a szintet (ittudomén) fegyverösszerakásban.
Sok helyen főleg távolkeleti HM-ek esetén a gyakorlati gyökerek és eredeti célok rég feledésbe merültek. Pedig ezek a célok határozták meg a körülményeket, amik létrehozták a technikai megoldásokat. Így marad a gépies, értés nélküli másolás.
Ennek az a veszélye, mivel nem tudják, mi volt az eredeti célja és körülménye a mozdulatnak, ezért senkinek nem tűnik fel, ha hiba kerül bele.
Ismeritek azt a kisiskolás játékot, amikor egy mondatot súgnak az első fülébe, aztán meghallgatják, mire emlékszik a huszadik ember. Na, ez is kb így működik.
A szabadvívás nemcsak alapvető eleme, hanem - ezt érdemes leírni - tulajdonképpeni végcélja az egésznek.
Arlow Gusztáv (1902):
"A vívó egész tudását és ügyességét a mérkőzésben használja fel, mely a vívástanulás tetőpontja: végcélja. A mérkőzés (assaut) két vívó küzdelme abból a célból, hogy egymást a vívóművészet eszközeivel legyőzzék... Az iskola az eszközöket nyujtja: a mérkőzés feladatát ezeknek alkalmazása képezi... Ilyen körülmények között puszta ügyességgel, teknikai készséggel boldogulni nem lehet..."
Ui.
Teknikai szó nem elírás.
Szóval nem véletlen: ahol vívnak, ott van védőfelszerelés és szabadvívás. Ilyen egyszerű.
Talán érdemes kihangsúlyozni, hogy a 3. szinten ez már technika és egyes taktikai elemek. Egyes helyeken - istentelenül - sokáig csiszolják a technikát, de a taktikai alkalmazás kérdéseiben a tanítvány magára van hagyva. :-((
"Érdekes módon a máig megmaradt európai, vagy európai gyökerű fegyveres és fegyver nélküli rendszerek mindegyikének alapvető eleme a játékos szabadküzdelem."
Nem az a fura, hogy különfélék a formák, az szerintem természetes, hanem az, hogy egy stíluson/iskolán/ryu-n belül eléggé markáns különbségek vannak a formák értelmezésében, mintha a forma meglenne, de házi feladat lenne kitalálni, melyik mozdulat mire való. (kicsit túloztam)
Nálunk - amennyire belelátok, és a nálunk a saját stílusomra értendő, nem minden kungfura - a mozdulatok többsége eléggé tisztázott értelmű, bár vannak olyan iskolák ahol némelyiket elfelejtették, és furcsa hadonászás lesz a dologból.
Közös pont a technikákban:
Szvsz azért lettek ilyenek a technikák, elvben, mert ezek az adott dologra (t.i. hogy odarúgjak nagyot, ahogy mondtad) a leghatékonyabb és jobb megoldások. Ezzel elérték azt a szintet, hogy továbbadják őket.
Persze ha sokáig alkalmazás nélkül maradnak, sajnos harci tánccá válhatnak. Sok helyen - kungfuban és másutt is - eltűnt a formától a küzdelemig és tényleges alkalmazásig vezető gyakorlási út. (nálunk - itt megint a saját iskolámra és "felmenőire" gondolok - megmaradt, és tudok egykét más iskoláról is, ahol szintén)
Nem az a lényeg, hogy hány fokos szögben, centire van az a hikite, vagy akármi, hanem, hogy miért. Ha tudod a miértet, akkor úgyis odateszed, ha nem, akkor meg amúgyis tökmindegy. (nameg ugye alap, hogy a formában sűrítve vannak a dolgok, és pont úgy nemigen kell alkalmazni sehol)
Funakoshival egyetértek, minél jobban beleásom magam a stílusba, annál könnyebb meglátni, hogy van-e erő és alkalmazás a mozdulatok mögött, vagy csak morcosan nézve előadott harci tánc. Nyilván sehol se vagyok Funakoshihoz képest, de szerintem a dolog nem lehetetlen. Egyszerűen máshogy formázik az, aki alkalmazni is tudja. Látvány szempontjából sokszor (de nem mindig) "csúnyábban". (más stílusban viszont sajnos nem nőtt ilyen szemem, még Hung Garban is sokat hibázok, de másban... egy ismerősöm időről időre küld déli sáskás videókat, és meglepően sokszor tévedek azzal kapcsolatban, hogy melyik a jó :)) )
5, játék. Játékos környezetben, sparringban, kipróbálni az adott technikát a többi technika között, ellenálló, magát nem hagyó
ellenféllel szemben. Érdekes módon a máig megmaradt európai, vagy európai gyökerű fegyveres és fegyver nélküli rendszerek mindegyikének alapvető eleme a játékos szabadküzdelem. Itt lehet mindenféle trükköt, cselt, kombinációt begyakorolni, kipróbálni.
1, Először begyakoroljuk a rúgást helyben. Ennek az a célja, hogy megismertessük a testünkkel az alapmozgást, szokjuk
egy kicsit. Cél: egyensúly, ismerkedés a mozgással.
2, Fogunk egy fix célpontot (pl. zsák, fabábú, fa, stb.) és megpróbáljuk eltalálni a rúgással. Szokjuk azt, hogy a rúgásunk ellenállásba fog ütközni, a hatás-ellenhatás miatt. Szokjuk a távolságot, szokjuk az erőt. Itt még azt is lehet gyakorolni, hogy különböző távolságból hogyan tudjuk eltalálni, illetve a technikáink közé hogyan tudjuk beintegrálni.
3, Fogunk egy partnert, akire felpakolunk egy védőfelszerelést. Ezután különböző helyzetekben, szituációkban - lehetőleg progresszív módon - megpróbáljuk őt eltalálni, aki feladattól függően hagyja, nem hagyja magát. Ez még mindig drill.
4, A technikát küzdelmi technikák közé építve, előnyeit-hátrányait felismerve beépítjük a kedvenc kombinációink közé.
A progresszió 1, 2-3, és 4. Ha esetleg valami problémánk van a technika végrehajtása során, akkor szépen vissza tudunk lépdelni, egészen az 1-es pontig.
Ezzel csak az az egyetlen baj, hogy nincs ket egyforma szitu. Az technika hatekonysagat eldonto faktorok jo resze pedig olyan, amit nem tudsz maganyosan tatamin gorogva gyakorolni.
A Viragot Algernonban van egy resz, amikor megprobaljak az ertelmi fogyatekos foszereplonek megtanitani, hogy hogy kell kiflit kesziteni. Megnezi egyszer, megnezi ketszer, de mindig csak azt latja, hogy egyszer elall a konyok, maskor nem, egyszer igy all az alkar, maskor meg maskepp, aztan az egeszbol mindig valahogy kifli lesz. Megengedve a lehetoseget, hogy a harcmuveszeti technikak egy jeelntos resze van olyan bonyolult, ming a kifligyartas: nem szukseges, de nem is elegseges valaki masnak a mozdulatait egyszeruen utanozni.
Irtam erre egy hosszabbat, de nagyon nem akarok belemenni.
Mindenki tudja, mi jó neki.
"Enélkül az lesz, ahogy Móricka elképzeli", ezzel meg az van, hogy van pld egy gyönyörű, csiszolt shuto ukéd,
amivel a 9 danos, japán gyilkos utcáin nevelkedett, 6 x os Éhezők viadalát nyert mesteredtől láttad, ahogy kivédi vele
a saját 3 danos tanitványa tisztelettel inditott, szabályos ou ziku-ját.
Vagyis várjál, a japán ippons shobu világbajnok üzletembertől látod, akibe a szar még életében nem fagyott bele,
a legnagyobb adrenalin löket az volt neki, mikor egyszer 2 sec. ot késett a Hikari, nemhogy élesben kipróbálta volna.
Aki meg kipróbálta, mint Oyama, az csaló, szemfényvesztő yakuza. Ki is irt itt ilyeneket róla ?
Aztán Rejtő óta tudjuk, hogy nem lehet minden pofon mellé közlekedési rendőrt állitani, nem is áll ott.
Ugyhogy majd lehet egy suto feliratot vésni a sirodra, mert gyönyörűen felcsiszoltál egy akkora hülyeséget, hogy kokutsu dachi shuto ukéval ki tudsz védeni egy ütést.
Mert az még akkor se megy, csak a saját kis házi kedvenceddel, ha előre megérzed (ahogy kell és ahogy a japán történelemben volt vagy 3 ember már Muszashit is beleértve, aki képes volt rá) hogy mit akar. Mert még akkor is logikátlan egy ilyen hosszu mozdulatot csinálni, ráadásul tempohátrányban.
De ezt tanitják. Oktató dvd ket vetetnek veled erről. Megideologizálják. Aztán ha kiderül, szart se ér. te vagy a hibás, mert nem gyakoroltad a Shimicumi
vizesés alatt 200 évig.
Az fel se merül, hogy a "hatékonysági kontroll" nélkül, hülyeséget tanitgatnak.
De ha valakinek ez kell, nekem senki nem fizet hogy meggyőzzem az ellenkezőjéről.
Ja, és szemet nem állitom, hogy nem kell beépiteni tapasztalatot, akár hiteles emberét is.
Csak azt mondom, nem árt a józan ész, meg hogy kipróbáld, működik- e.
"Pedig egyszerű ez, amekkorát birsz, bele kell rugnod abba a lábba, ami a sulyt tartja."
Ez vilagos. Viszont legyen a leheto leggyorsabb, legerosebb, legfajdalmasabb, jo felulettel talalj jo feluletet, jol alljon a tamado felulet, hogy ne serulj meg, gyorsan vissza tudj terni valami biztos helyzetbe, ne veszitsd el kozben es utana az egyensulyodat, ne legyen nagy rakeszules, hanem alaphelyzetbol menjen rogton, stb. Ezek miatt talan erdemes a mesterekre hallgatni. Enelkul lesz az, ahogy Moricka elkepzeli.
Ezek a tatamis dolgok részletkérdések, ha még a szándék sincs meg, hogy ne hülyeséget oktasson valaki.
Komoly bunkai t meg az elejétől, mert akinek az a nyelvtanitási módszere, hogy: Kisfiam, tanuld a nyelvtant, a kiejtést, a blabla...20 évig,
aztán majd kezdhetsz beszélgetni, meg használni, az menjen az anyja valagába :P
Tudod mit mondott Dick Marcinko: Verily, thou art not paid for thy methods, but for thy results, by which meaneth thou shalt kill thine enemy by any means available before he killeth you. :P
és ezt a két kata célt (végletet) hogy lehet összeegyeztetni mondjuk az edzésre látogatók életkorával, edzettségével, összetételével...edzőtemi felszereltséggel, stb...
pld tatamin még csak eldobok valkit, parkettán nem merem...
megfelelő mennyiségű tatami beszerzése pedig...
- hány év gyakorlás után leht "komoly bunkai" -t tanítani..
Nekem meg pont az a véleményem, hogy a formákban vannak ekkora különbségek,
ha megnézel egy kinai formát, az abból kialakult okinawait, az abból kialakult (pld) shito ryu sat és utána a shotokanost...
De ha egy normális ember (mint Taira vagy ez a shotokanos) alkalmazását összeveted mondjuk egy megintcsak normális
kinaiéval, vagy akár ugyanekkor átnézed a Muay thai boran (nem tudom biztosan igy hivják e az ősi thai boxot, egy videomon ez van)
értelmezését... én nem látok szignifikáns különbségeket. Nagyon is hasonlóak, valószinűleg azért mert az emberi test ott is emberi test,
ha felhagysz azzal a vágyaddal, hogy egy formagyakorlat idealizált, vagy mondjuk ugy, példamondattá csiszolt mozdulatát ráerőszakold egy oda nem illő szitura (lásd az emlitett shotokanos rugást- "Ütnek, érted, te meg ledobod magad oszt mavasival lerugod!" Húúú...(ez a rézfaszú bagoly a fáról, nézi ő is az edzőtábort), ehelyett arra törekszel, hogy hatékonyan mozogj- meglepően hasonló lesz minden stilusban az eredmény.
Másrészt nekem van egy fixa ideám, hosszabb lenne sokkal, de diohéjban kb az, hogy:
- a közös pont a különféle habitusú, felépitésű emberek technikáiban nem az, hogy: a csipő 5 centit mozdul, lábfej lefeszit, blablabla... , hanem a cél.
Magyarul, egy térdre rugásnál csak a nagykönyvet sulykolják, mi az a sokuto geri (amég a szó olyan nem lesz, mint a varázsszavak a Harry Potterban),
hogy emeled a lábad, hogy fordul a csipő, hogy nézel szigoruan, "Két mm el hátrébb az a hikite !!!"- és aki nézi beájul, mekkora mester, mekkora tanitvány
Az egész annyira japán, annyira karatés. Csak éppen azt a kva térdét nem tudja szétrugni a mókusnak, aki a buszmegállóbanpörgeti neki a pillangókést.
Mert menetközben a cél eltűnt, helyette egy l'art por l'art szerű akármi vette át a helyet. Pedig egyszerű ez, amekkorát birsz, bele kell rugnod abba a lábba, ami a sulyt tartja.
Katák, ugyanez.
Funakoshi azt mondta, ő megmondja ki mennyire mélyen karatézik, a kata előadásából.
Én meg azt mondom, nyilván nem emelve egyszintre magam a mesterrel, ugyanezt a bunkaiból lehet inkább megmondani- de azt persze egyből látni a katán (lásd világversenyek szigorú kislányait) mennyire érti a bunkai-t.
A küzdőportban az ellenfél ott van, állandó kontrollként.
Nyilván ők is átveszik a tapasztalatokat, de a bunyóban nem teheted azt meg, hogy nem a célra koncentrálsz (te üsd ki, ne ő téged)
Most hagyjuk a pontozásos taktikákat.
Tehát ha te ugy tudsz nagyobbat ütni, hogy a könyököd (mondjuk a felépitésed miatt)kimozdul oldalra 2 centit, de az eredmény jobb,
nem hiszem hogy levágja az edző a kezed (Hol az a hikite b*** meg !!!)
A kihonozó, versenykatázó, ippon kumitéző karatéban ez nincs.
Nem én mondom, nemrég volt itt idézve Egami (elég nagy név) aki oldalakon azon rinyált, hogy a zuki ja szart se ér, valami sügér boxoló nagyobbat üt simán. De nemhogy nincs, ha megnézed a tube ot, még a józan ész is eltűnik gyakran, átveszi a helyét az a felfogás, hogy: a kéz idejön, megvédi a bordát (honnan tudod b+, ha közben nem ütik a bordád? Mert azt mondta Józsi, akinek a japán mester mondta, az meg tudja)
Sok applikáción, bunkai bemutatón (legyen az japán, kinai) minden józan eszű ember elröhögi magát.
Na, megint elragadtattam magam :)
Hihi, Hiryu mondja itt az unokahugos sztorikat, egyet mondok én is.
Haverom kislányát vittem valahová, gyerek meglátta a kindergarten buddy-ját:) kitört mellőlem, elkezdett skerázni az úton.
Én meg, mint Ottokár, a vadmalac, utána, elkapom a kölköt, mondom neki szeliden: Ez meg mi a f***om volt ?
A pusztakezes sanda alapján a kard sanda kb. úgy nézne ki, mint a sportvívás, néhány jellemző kínai szimbólummal a ruhákon és mondjuk más alakú kardokkal. De technikáiban és főleg kinézetében nemigen lenne különbség.
Egy kimondottan érdekes és minőségi fordítás. Nem hinném, hogy vívástechnikailag túl sok újat lehetne belőle kihámozni, viszont vívástörténetileg egy kis gyöngyszem, érdekesek a fejlődési párhuzamok - a vívás területén is - Magyarország és Lengyelország között.
Ui.
Nem is vagyok annyira gonosz, csak viccesnek találom az operetthuszár viseletet, főleg úgy, hogy sokkal több energiát fektetnek be ruhák, pólók, dísztárgyak (emlékplakettek!!!) és hasonló marketinges porhintésbe, mint mondjuk normális védőfelszerelés, gyakorlókardok stb. fejlesztésébe. Ha megnézed a fényképeket, akkor szépen látszik, hogy a fából készült gyakorlók éle pár hónap használat után szét van verve, az erősét már szigetelőszalaggal kellett betekerni. Teljesen felesleges volt, túl könnyű (~200 g) és semmivel sem jobb, mint a sportkard.
Számomra mindig is fura volt mekkora különbségek tudnak lenni a katák értelmezésében.
De abban a kínai formák alapján is egyetértek, hogy nem hiszek az átfogó "ez akkor alkalmazandó amikor 3 velociraptor támad meg egy portugál hajón" értelmezésekben. Technikák, kombinációk, ötletek, utalások.
