Mivel többségében háziállatokkal kapcsolatos témák vannak a csúcson, picit nekem hiányozni kezdtek az igazi vadak. Ezért is nyitottam meg ezt a topikot, ahová jöhet minden, ami kerítésen kívül van. Netán kerítésen belül, ámde mégsem egészen odavaló (és nem a rendőrséget hívjuk észrevételükkor ;-) A bogaraktól kezdve a ragadozókig bárkit becincálhattok ide.
Legtöbbünk találkozik a kirándulásai, túrái során olyan állatokkal, amikről szeretne többet tudni vagy legalábbis nevén „szólítani”. Persze vannak olyanok is, amiket a többség felismer (őz, vaddisznó, róka vagy éppen bükk, gesztenyefa), de mondjuk a lábnyomaikkal, netán hangjukkal már gondban vagyunk.
Tehát jöhet ide minden, írások, beszámolók, kérdések és képek, amik az élővilág „vadabbik” részéhez kötődnek.
A parazitoidról jutott eszembe, épp ökológiára gyúrom magamat, s olvastam egy történetet, amelyet valószínűleg az ide járók 80%-a ismer, nekem tök új volt tegnap (nem a jelenség, hanem a résztvevők).
Szóval van egy parazitánk meg van egy gazdánk. Sok mindent lehetne írni a kapcsolatuk sajátos vonásairól, ettől függetlenül remélem, hogy holnap nem fog szerepelni a zárthelyiben egyik sem. A gazda válaszreakciói közé tartozhat pl. valamilyen immunválasz, a tolerancia vagy épp a magatartás megváltozása. A parazitánk a Gordius nembe tartozik, egy féreg, a gazdája pedig az imádkozó sáska (Mantis religiosa). A férgünk, miközben nő, a fejlődése egyik szakaszában vizet igényel, ellenben ájtatos manót nemigen látunk ájtatos búvár életmódban. Ha a féreg megfertőzi a manót, az víz felé kezd törtetni, ha valaki kiemeli, akkor is visszamegy, s így lesz végül öngyilkos. Mikor a vízbe ér, a Gordius szépen kimászik a gazdája testéből.
S akit mindez érdekel bővebben, az az Állatökológia c. 5-ös betűmérettel nyomtatott könyvet keresgélje.
Meg a katicák!:) Egyszer láttunk egy ilyesmi bogarat (vagy parazitoidot), ahogy evett egy kis katicát. Lehet, hogy nem fürkész volt. Fekete-narancssárga, és nagyjából ugyanígy néz ki formára. A potroha be volt fúrva az áldozatába, a csáprágóival meg a feje környékén harapdálta...
MI EZ: lószúnyogra kisértetiesen hasonlit,de "veszélyesebb"a külseje.Vörösesbarna szinű,esti rovar.Picit rövidebb s talán hajszálnyival vastagabb lószúnyognál!És vöröses(barna)
Egy tipp a házi zugpók, bár van még egy pár lény, amely a lakásban mászkál. Ha több időm lenne, többet hoznék, mindenesetre volt gépen egy kis anyagom róluk, az egyik Urania - Állatvilág kötetből (nem mai darab, de nagyon érdekesek). Kiemeltem belőle a hálós részt. Ő az?
Zugpókok családja - Agalenidae
Több mint 500 faj tartozik ebbe a családba, valamennyi földrészen honosak. Többségüket azonnal felismerhetjük hosszú lábaikról és ugyancsak hosszú fonószemölcseikről, valamint arról, hogy vízszintes helyzetű mennyezethálóiknak a közepén vagy az egyik oldalán tölcsészerű, ill. cső formájú, alul nyitott szövedék van.
Hálójukhoz ragaszkodnak, és többnyire a tölcsérében tartózkodnak. Párosodás idején a nőstény és a hím hosszabb időn keresztül él együtt.
Ha a pók hálójába zsákmány akad, villámgyorsan odarohan, végez vele, majd a legrövidebb úton visszamegy a tölcsérbe. Hálójukban -- a keresztespókokkal ellentétben -- főként optikai úton, nyilvánvalóan a környezetükben lévő sötétebb és világosabb tárgyak alapján tájékozódnak. A szabadban élő egyedek -- mint azt bonyolult kísérletek igazolták -- még a szabad égbolt polarizált fénysugarainak megoszlása alapján is tájékozódnak. Az állatok akkor is visszatalálnak hálójukba, ha nem látnak, azaz amikor az optikai úton való tájékozódás ki van zárva. Erről úgy is meggyőződtek, hogy leragasztották a pókok szemeit. Ilyenkor észrevehetően mindig a legnagyobb fonálfeszültség nyomán haladnak, amely rendszerint a tölcsér nyílásához vezet. Tehát érzékelik a fonál feszességét. E rejtélyes érzékszerv helyét -- akárcsak a keresztespókok nehézségi erőt érzékelő érzékszervének helyét -- még nem ismerjük.
A Tegenaria nem számos faja előszeretettel húzódik épületekbe. Többnyire ezek azok a pókok, amelyek a közismert háromszögletű, alul nyitott, rövid, tölcsérszerű csőbe folytatódó hálókat szövik. Szövedékeit gyakran találjuk a szobák sarkaiban, a bútorok mögött. A háló hamar beporosodik, és a fonadék eldugul, így hasznavehetetlenné válik, a póknak új hálót kell készítenie. Az új hálót többnyire ugyanott, csak valamivel magasabb helyen készíti, ezért gyakran számos, egymás felett elhelyezkedő hálót láthatunk, amelyek közül csak a legfelsőnek van lakója.
A feltűnően hosszú lábú hímeket sokszor láthatjuk nyáron, a párzási idő alatt. Ha este vagy éjjel bekapcsoljuk a villanyt, gyorsan, de mindig csak rövid nekirugaszkodásokkal futó pókokat látunk a falon vagy a mennyezeten szaladgálni, amint sötétebb helyre, többnyire a bútorok mögé igyekeznek rejtőzni.
A párosodási idő előtt a hímek is, a nőstényekhez hasonlóan, egy helyben üldögélő életmódot folytatnak. A házakban található zugpókok a leghosszabb életű hazai pókok közé tartoznak, nőstényeik elérik a hétesztendős kort is.
HOGY nevezik azokat a pókokat,"akik"általában a lakásokban laknak,telipókhálozzák a plafont,olykor végigfutnak előttünk a padlón,sötétszinűek és jó termetesre is megnőnek?NEM a kaszáspókra gondolok hanem "sima"pókra...én magamban csak "por-póknak"hivom őket,mert annyira mindennapiak és jó sok port gyűjt a hálójuk... Egyáltalán csipnek?Miből táplálkoznak hisz télen nuku légy,és télen is aktivak. Én mindég kimentem ha beleesnek a kádba...!
Az alábbi link a "nap állata", hivatalosabban fogalmazva: az Animal of the Day című lapra mutat. Január 5-e állata például a dugong volt, avagy a tenger hölgye, január 4-én pedig az észak-amerikai törpenyúl. Lehet szavazni, jó linkek között csemegézni, halagyú családi videókat nézni cicusokról stb. Előnye, hogy nem kell tartani a szerver túlterheltség miatti összeomlásától, ha jól láttam, az aktuális kérdésre nyolcadikként szavaztam.
Aki nem ismeri, nézzen körül, hátha lel érdekeset.
Sziasztok! Először is üdv dumbának a topikban. :) Fotók pedig jöhetnek, ha kikeveredett belőlem a vizsgaidőszaki fájás, igyekszem többhöz is leírást csinálni.
Még töri szigorlatra készülés közben is adódnak izgalmas fejezetek, egy negyed mazsola:
Az útépítésen kívül a csatornák és a gátak építése is komoly nehézséget okozhatott. Néha ha a verebek elszaporodtak, s pusztították a termést, a vármegye előírta meghatározott verébfej beszolgáltatását. Hogy ezt komolyan is vette a megye, azt mutatja, hogy az 1840-es évek elején külön szolgabírót akartak Miháldiba küldeni "exekutióval", mivel a bíró nem küldte be az előírt mennyiségű verébfejet.
(Kaposi Zoltán: Uradalmi gazdaság és társadalom a 18-19. században: a vrászlói társadalom átalakulásának folyamata)
"...Egyes nõstények testmérete (a lábait nem számítva) a 4-4,5 centimétert is elérheti, a hímek azonban jóval kisebbek. Az Alföldön már mindenfelé közönségesnek számít, pedig valószínû, hogy csak a múlt század végétõl terjedt el hazánkban. Eredeti élõhelyei Közép- és DélÁzsia félsivatagi, sivatagos vidékei, valamint Kína és India száraz, füves területei. A farkaspókok családjába tartozik, és a rokonaihoz hasonlóan a talaj felszínén jár zsákmánya után. Áldozatát- legtöbbször valamilyen rovart - nagy, elõrenézõ szempárjával veszi észre. Amint a közelébe ér, ráugrik, csáprágóit a testébe mélyeszti, majd a befecskendezett emésztõnedvek által feloldott belsõ részeit kiszívja. A hazai pókok között a mérges dajkapóké után e póknak a legerõsebb a mérge, mégsem veszélyes ránk, mert csáprágóit csak a legvégsõ esetben használja, akkor, ha már képtelen a menekülésre. Támadás elõtt mintegy ijesztésképpen feltartja elsõ két pár lábát, megmutatja világosabb színû hasoldalát, sõt, akár hanyatt is fordulhat. De amint teheti, elmenekül.
A nõstények életük nagy részét a maguk készítette, finom hálóval bélelt függõleges talajüregben töltik. Onnan járnak vadászni, és ha tehetik, a zsákmányukat is ott fogyasztják el. A hímek inkább szabadon vándorolnak. A nõstények a petecsomójukat nagy gonddal vigyázzák és ápolják. A kikelõ pókokat az anya az elsõ vedlésükig õrzi, testére kapaszkodva utaznak vele. Vedlés után a kicsik szétszélednek, és önálló életet kezdenek. "
Hali! Most kezdem csak olvasni a topicot (elejéről), úgyhogy nem tudom, volt-e szó pókokról, de már egy ideje mozgatja a fantáziámat, hogy ez mi lehet. Nem, mégsem... Nem találom. Majd egyszer előkerül valami cd-ről...:) Ezek a képek csak dicsekvésnek. Anya fényképezte őket...:))
Ez igen szép gesztus tőled. Boldogújév-herótomból kifolyólag egy kezemen meg tudom számlálni, hány embernek kívánok/kívántam én is a szóban forgó "emocionálisan szubjektíve előnyös paraméterekkel rendelkező kört a Nap körül", de te vagy az egyik. Köszönöm, hogy mindig felderítesz!
Egy történet Nektek: Szilveszter napján úgy délután kettő magasságában úgy gondoltam benézek a Westend Cityben még nyitva lévő állatkereskedésbe. Mások még nagyban vásárólgattak, de nekem állatkák nézegetésére támadt kedvem:-)! Ezek szerint nekem az állatokból nem volt még a múlt évre elég ? :-( A bolt bejáratánál megláttam egy pánkos frizurájú igen csabzott szőrű (fehér-barna színű) tengeri malackát. Tovább haladva megpillanthattam a szinte láthatatlan (rejtőzködő) kaméleonkákat,vagy 8db-ot, és ez még semmi. Megcsodálhattam a szebbnél szebb színes halacskákat, a rakoncátlan vadászgörénykéket, melyek mit sem törődtek a bámészkodókkal élték mindennapi életüket. Úgy fotóztam volna, de jólneveltként ilyet csak nem tehetek ?! Azért elraktároztam agyamban a látottakat, és ha a jövőben buszon ülve, vagy vezetés közben nevetés jönne rám, lehet, hogy épp emlékezem. Igen az állatkák már csak ilyenek. Látva őket, életünk jobb, színesebb, derűsebb lehet.
Több mint 500 faj tartozik ebbe a családba, valamennyi földrészen honosak. Többségüket azonnal felismerhetjük hosszú lábaikról és ugyancsak hosszú fonószemölcseikről, valamint arról, hogy vízszintes helyzetű mennyezethálóiknak a közepén vagy az egyik oldalán tölcsészerű, ill. cső formájú, alul nyitott szövedék van.
bonyolult kísérletek igazolták -- még a szabad égbolt polarizált fénysugarainak megoszlása alapján is tájékozódnak. Az állatok akkor is visszatalálnak hálójukba, ha nem látnak, azaz amikor az optikai úton való tájékozódás ki van zárva. Erről úgy is meggyőződtek, hogy leragasztották a pókok szemeit. Ilyenkor észrevehetően mindig a legnagyobb fonálfeszültség nyomán haladnak, amely rendszerint a tölcsér nyílásához vezet. Tehát érzékelik a fonál feszességét. E rejtélyes érzékszerv helyét -- akárcsak a keresztespókok nehézségi erőt érzékelő érzékszervének helyét -- még nem ismerjük.
_004.jpg){kind=link}
