Fura, hogy kiadtak mellékletet. A nevek alapján egyébként Az Újságnak elég komoly sportrovata lehetett, mert többekkel is találkoztam akik oda írogattak.
Najó, de a lényeg az, hogy 2003 februárjában rendeltem meg, és ma hat év után át is vehettem :) A könyv egyébként remekvicces, az ebédet végigröhögtük rajta a PG-vel.
Végre egy kis öröm az én lánglelkű vörös-fekete szívemnek: a huszadikszázad.hu elérte azt a kort (húszas évek), hogy immáron kispestes cikkel is megjelennek a feedjében :)
Egy Fradi elleni siker: http://www.huszadikszazad.hu/index.php?apps=cikk&cikk=13840 ... és egy Újpest elleni vereség: http://www.huszadikszazad.hu/index.php?apps=cikk&cikk=14105
A másodikat elnézegetve, semmi sem vallott arra, hogy itt egy nagy klub van születőben :)
„Vasárnap hajnalban ült vasútra UTE, díszes újpesti sportbarát közönség kíséretében és még a délelőtt és kora délutáni órában a vendégszerető komáromiak kalauzolása mellett csoportokban nézték meg a város nevezettességeit, majd átrándultak a Duna jobb partjára, ahol a pálya állott. Sok lovaskocsi hozta a helyi előkelő közönséget.”
Vagy még néhány dolog. 1936-ban volt ez a budafoki hajós túra. Ugyanebben az évben az Újpest tábor 4-5 különbusszal ment az Austra-Újpest meccsre, Bécsbe. Olaszországból a Bologna tábora 1000 fős különvonattal jött Újpestre, KK-meccsre, plusz jöttek sokan autókkal is. Egész Budapest dugig volt olaszokkal.
Az első vidéki túra az első osztályban: Sabaria-Haladás - azon egyszerű oknál fogva, hogy ez volt az első eset, hogy budapesti klub vidéken meccselt :D
1926. szeptember 12.
"100 újpesti szurkoló vállalkozott az 5,5 órás vonatútra, dél után nem sokkal érkeztek meg Szombathelyre. A találkozón kiszászlókat lobogtattak és buzdították a csapatukat"
Újpesti Közlöny, az 1919. szeptember 18-i Kispest-Újpest meccs előtt:
"Daczára a villamos közlekedési mizériáknak cca 500-an jegyeztették elő magukat az UTE helyiségében, akik fuvaroskocsival fognak a mérkőzés után Pestre a nyugatira jönni, és onnan pedig a 8:10 órás vonattal Újpestre. Ennyi áldozatot hozni csak egy igazán sportszerető és UTE rajongó közönség tud és erre alig van példa Bpesten.
Láttuk azt a Kispest-TTC m,érkőzésen, amidőn alig 50 főnyi (nagyrészt játékosok) voltak künn a népszigeten vasárnap és mentek stráfkocsival Kispestre."
Annyit tennék hozzá, hogy ez Budapest román megszállása alatt volt, nem működött a tömegközlekedés, és ha jól tudom, sötétedés után kötelező volt otthon lenni.
A budapesti lakcímtárban szerepel két villamos, az egyik F, a másik M jelzettel. Időszaki járatok voltak, és értelemszerűen a Fradi és az MTK pályáira közlekedtek a Blaháról a meccsek délutánján. A különhajó hatalmas humor lenne ma :)
Kíváncsi lennék melyik csapatnak volt itthon először csapatbusza, vagy különvonata. A különvonatot mondjuk szurkolói kocsikkal is el tudom képzelni. Tehát a lényeg az egyedi utaztatás és nem a menetrendhez igazodás. (Azt hiszem pont te idézted be azokat a fehérvári vasutasokat, akik rossz vonatra szálltak egy dombóvári meccsük előtt - hatalmas poén.)
A lényeg nem is a gyakori klubváltás, hanem egy mentalitás. A korabeli sajtóban, főleg a 20-as évek közepéig a primadonna jól ismert, gyakran használt kifejezés volt.
Példák jönnek. Sport–Világ 1905. 09. 10. Cikksorozat az amatőr-kérdésről (IV.) A „tagfogdosás” „Egy-egy felfedezett sporttehetségnek »«megfogására« az egyesületek valóságos hajszát indítanak. Koncessziókkal, ígéretekkel valósággal elkábítják az illető tehetséget. Egyik egyesület túllicitálja a másikat, csakhogy elhalásszák egymás orra elől a sportnak jövendő »star«-ját. […] Már-már odajutottunk, hogy állásokat, jövedelmet, anyagi hasznot, megélhetést biztosítanak az egyesületek az ő favoritjaiknak. […] Valósággal szerződéses viszonyban áll az illető az ő egyesületével. […] Közönséges kalmár módjára vásárra viszik, áruba bocsátják ezek a sportférfiak az ő tehetségüket, az sporttökélyüket. Az ilyen egyesületi tagot maga az egyesület a legnagyobb kedvezményekben részesíti. Tagdíjat nem fizet. Kirándulásokon, mulatságokon az egyesület költségén vesz részt. Sportfelszerelését, a czipő-zsinórtól kezdve a sapkáig az egyesülettől kapja ajándékba. Nevezéseket, téteket, bánatokat, indulási pénzeket az egyesület fizeti érte. Kosztját, 4–5 fogásos ebédet, 3 fogásos vacsorát, reggeliket, uzsonnákat, szállást, úti költséget és ki tudja hány ezerféle apró-cseprő kiadásait az egyesülete fizeti, ha ennek színeiben indul a vidéken vagy külföldön valamely versenyben. […] A »kiváló sportférfiú« pedig fitymálva fogadja mindezt. Úgy jár-kel közöttünk, mint a Nap, a mely körül az egész sportvilágnak forognia kell. Ezeknek a sportsmaneknek legtalálóbb elnevezése: sportprimadonna. – megjelenésük tényleg olyan, mint a festett világnak primadonnáié. Letűnésük pedig csúfos és dicstelen. Ennek a primadonnakultusznak nincsen helye a sportban. Mert ez a kultusz nem fér össze sem a sporttisztességgel, sem pedig a tiszta, a becsületes, az abszolút amatőrséggel.”
Sporthírlap 1936. 04. 01. A legöregebb magyar futballista, Klebersberg Géza nyugalmazott postafőtanácsos előadása. Ray Ferenc (építész) tanította meg remplizni. A remplizés: „Testtel-mellel bele […] a labdát elvinni, az embert lefektetni.” „De az angolok voltak igazán kemények: Yolland oxfodi diák volt, két bordája volt eltörve, meg a karja. Pedig sose bántották egymást komolyan. De akkor nem voltak primadonnák, nem volt business, akkor még férfiak voltak a férfiak…” Klebersberg1894-ben került össze a BTC művezetőjével, Iszer Károllyal. „Lökte őt Iszer a hóba-vízbe, mígnem egyszer megsokallta a főtanácsos úr, kivágta ő is Iszert, hogy csak úgy repült.”
Magyarság 1939. 09. 05. Cikk: Sport és hadsereg „Bármennyire emeli is a nemzet hírnevét és így önérzetét is az egyének kivételes csúcsteljesítménye, mégis nagyobb jelentőséggel bír az, ha széles néprétegek mutatnak fel jó sportteljesítményt. Ne sportprimadonnák nevelésére törekedjünk tehát, hanem az egész nemzet érjen el jó magas átlagteljesítményeket. Az egyéni sportteljesítmények túlságos kivirágzása, vagyis a sportteljesítmények túlhajtása, káros az egészségre. Ezen felül az önistenítés, a beteges hiúság és túlzott önérzetesség lelki burjánjaihoz vezethet.”
Tulajdonképpen a saját jegyzeteimre támaszkodhatok, illetve nagy részben a Selmeci-könyvre, ahol van egy öt oldalas írás Spéciről. Kicsit félek, hogy túl sok mindent fogok átvenni onnan, ez pedig nincs ínyemre. De a lényeg: Selmeci is megemlíti a sétapálcás sztorit. Ő azt írja, hogy az MTK-nál történt ez az eset, Schaffer nyolcszor találta el a sétapálcát, amit a játékosok persze igen respektáltak, s pl. ezzel tudta megzabolázni Cseh Matyit is. Plattkóra visszatérve: alaposabban megnéztem a pályafutását, 1909 és 1933 között, tehát 24 év alatt 11 klubban fordult meg (ha hinni lehet a statisztikának, első klubjába, a BTK-ba 11 évesen került). Ez elég sok klub, viszont a 24 évből 12-t két klubnál, a Vasasnál (5 év), és a Barcelonánál (7 év) töltött. Ez viszont nem kevés, tehát nem egy primadonnára valló viselkedés. Schaffer 20 klubnál volt, és a leghosszabb időt az MTK-nál töltötte (14-19), ezen túl általában max egy évet volt egy klubnál, az Amateurénél kettőt. Ezért lesz ő az én emberem.:)
ezt nekem is kb. 8 évesen mesélte apukám :-) (gondolom az Alberttől Zsákigban volt benne). A másik sztori amit mesélt, az Deák Bambáról szólt. Amikor Újpesten játszott, akkor mindig azzal szórakozott edzések előtt, hogy a játékoskijáróból lődözte a labdákat az üresen hagyott közelebbi kapuba.
Na most Újpesten a játékoskijáró akkor a sarokban volt, az alapvonal mögött 10 méterrel... vagyis iszonyat nagy falsot kellett adnia, hogy bemenjen.
Remélem, benne lesz ifjúkorom kedvenc története, hogy amikor Spéci valahol külföldön edző lett, így mutatkozott be a játékosoknak : a sétapálcáját felakasztotta a kapufa felső lécére és aztán a középponttól tízből nemtudomhányszor, de nagyon sokszor (9 ? 8? ) eltalálta a labdával. Aztán a játékosok is próbálkoztak, az ügyesebbeknek 1-2x sikerült...
Most gondolkodom, Plattkó nem is biztos, hogy a primadonna tipikus esete volt. Kicsit zűrös volt a pályafutása 19 után pár évig, volt néhány furcsa nyilatkozata, de nem igazán lehet egy lapon említeni Spécivel. Érik egy Schaffer-cikk...
Emlékszem, ez vezető hír volt a sajtóban (az elit kedvenc sportegyesületéről volt szó). (Azt hogy "emlékszem", természetesen nem szó szerint kell érteni.:)) Egyébként Dietz Károly is MAC-os volt, a dédunokája barátom, sokat mesélt az öregről. Persze nem futballsztorikat, hanem személyes élményeket. Írt naplót is. A kedvenc történetem Dietzről: gyakorlatilag minden rendszerváltást megszívott. Az ötvenes évek elején kitelepítették a családot egy faluba (ha jól emlékszem a Zemplénbe), ahol átvette a helyi csapat edzését, persze rögtön meg is nyerték a bajnokságot.:)
A Földesy több, mint 10-szer annyi, mint a többi könyv :-)
