Nem tudom, mi a helyes választás. Ebben mindenki maga kell döntsön, senki nem veheti át Tőled a döntés felelősségét. Próbáld mérlegelni mit veszíthetsz és mit nyerhetsz, ha az egyik, és mit, ha a másik megoldást választod.
Bármit is választasz, szurkolunk, hogy helyes döntésnek bizonyuljon!
Próbálj megnyugodni mert a srtessz mindenképp ront a helyzeteden! Azt soha nem tudtam megérteni ha egy szakmunkás selejt munkát végez abból milyen nagy baj kerekedik! Gyorsan vissza a pénzt kamatostúl és még a büntetés is! A hierarchia-soknál ezt soha nem tapasztalom!
Valahol olvastam,hogy harminc százalékkal nő a politikusok illetménye.szerintem egységes emelést kelleni mindenhol bevezetni ha már nem diferenciálnak a juttatások szerint!
Legközelebb már nem fognak behivni, ha csak fel nem emelik az öregségi nyugdijkorhatárt. Legközelebbi felülvizsgálatodon jó félévvel előtte betöltöd a 60évet. Ősz óta ez a törvény kiegészités. Azért javaslom fellebezd meg. Sokat nem vesztesz vele, mert ennél kissebb kategóriába nem valószinű ,hogy rakni mernek. Persze nem én vagyok a bizotság csak gondolom........
Kedves mozgássérült! 2009-ben voltam először bizottság előtt, 54 %, 2013-ban 51 % és most. Mindhárom alkalommal Bp. Thököly út. 1958. szeptemberében születtem.
Legközelebbi felülvizsgálat: 2019. 3. hó. Igen csökkent, 25 ezer forinttal.:(
A kérésem. Mikor adták meg a C2-öt. Ha közlöd akkor tudjuk hányévre kaptad meg, ha megirod. És hol voltál felülvizsgálaton, és hányéves vagy? Ezek mind közre játszathatnak a jelenlegi határozatodba. Ja és hány évre kaptad meg a B2-öt? Gondolom igy a járandóságod is csökkent a B2-el?
Utolsó felülvizsgálatom óta volt lábon kihordott (CT-vel igazolt) 4 kis agyi infarktusom, emiatt vérhígítót szedek mindennap. Két kézműtétem alagút szindróma miatt, mely műtétek semmit nem javítottak a kezem, ujjaim állapotán.
Ennyire "javult" az állapotom. :(:(
"Rehabilitálhatóság: rehabilitálható, foglalkozási rehabilitáció nem javasolt.
Rehabilitációs javaslat: foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban egyéb körülményei miatt a foglalkozási rehabilitációja nem javasolt."
Nagyon fontolgatom a fellebbezést II. fokon.
Határozatban az szerepel, hogy a Kormányhivatalba fellebbezéssel lehet élni. A fellebbezést indokolni szükséges, és nem irányulhat olyan tényre, amelyről a fellebbezőnek jelen döntés meghozatala előtt már tudomása volt.
Felhívtam a Thököly úton fellebbezéssel foglalkozó ügyintézőt. Szerinte elég annyit írni: I. fokú szakvéleménnyel nem értek egyet, kérem II. fokon történő vizsgálatomat.
Ha valaki mostanában végig járta ezt az utat, kérném szépen a segítségét!!! E-mailom nyilvános.
Bocsánat, de most eléggé le vagyok blokkolva.
Mindenféle segítséget, tanácsot nagyon köszönök, akár itt a fórumon, akár mail-ban.
Kedves w.a.f!A pánikbetegek miatt nem szívesen írom le a történetet,de hónapok teltek el a tegnapi ct vizsgálatig.Sem kórházi ellátást sem kezelést sem kaptam,csak a gyógy??szereim szedem.Viszont kívánom a jó egészséget,a betegtársaknak is!Beteg a társadalom,mert eltűri a kifosztását,az elnyomását.Tüntetni nem tudok,harcolni viszont harcolnék az aljasok ellen!Valakik adhatnának már fegyvert a népnek,mert más nem fogja eltakarítani a sok mocskot.Nehezen megy az írás is,pihenek.
Megosztjuk a különböző tapasztalatokat, így reálisabb kép alakul ki a valós helyzetről.
Abban hiszek, hogy egyszer kijavításra kerül majd az a törvény, ami sokunkat odavágott. Jó volna, hogy az ennek következménye miatt elszenvedett erkölcsi-anyagi veszteségekért történő kárpótlás még az életünkben megtörténne...
"A nyugdíjrendszerre ható nagy társadalmi folyamatok elemzése. Megjelent a Figyelőben.
Az öregek, vagyis a korábbi belépők még számíthatnak az ellátásra (bár egyre csökkenő mértékben), míg a későbbi belépők, a fiatalabb korosztályok már egyre kevésbé. A mai ötvenes nemzedék a mai hatvanas nemzedéknél már jóval kevesebbre számíthat, a mai negyvenes nemzedék a mai ötvenesekénél is sokkal kevesebbre, és a mai harmincasok - mire beleöregszenek a nyugdíjas korba - gyakorlatilag semmire, de legalábbis semmi jóra nem számíthatnak. Mindenképpen ránk omlik az egész felépítmény.
Már ma is 500-600 ezer főre becsülik a külföldön munkát végző magyarok számát, és ez a szám szakadatlanul nő. A felsőoktatási hallgatók kétharmada külföldön próbálna szerencsét a diplomaszerzés után.
Bár a munkanélküliek száma valóban csökken, de ezt az értéket igencsak kozmetikázza a foglalkoztatási statisztikában szereplő közfoglalkoztatottak pillanatnyilag 200-250 ezer fő körüli létszáma s a "külföldi telephelyen dolgozó" (vagyis itthon járulékot nem fizető) magyarok további százezres tömege.
Nagyon magas a szürke zónában tevékenykedők aránya is, mértékadó becslések szerint a magyar GDP 22 százaléka még mindig a szürke/feketegazdaságban képződik.
Végül döbbenetesen magas a nyugdíjkorhatárt be nem töltött megváltozott munkaképességűek száma. A KSH 2011-ben jelezte, hogy összesen 1,439 millió fő, a 45–49 évesek közel egynegyede, az 50–54 évesek több mint egyharmada, az 55–59 éveseknek köze fele, a 60–64 éveseknek pedig 60 százaléka számolt be valamiféle egészségkárosodásról vagy korlátozottságról. Ebből 767 ezer főt egészségkárosodása akadályozza a munkavégzésben. Közülük kerül ki az a még mindig 300 ezres nagyságrendű tömeg, aki a mai jogszabályok szerint aktív korú megváltozott munkaképességűnek minősül, és akik korábbi ellátásait 2012-től drámai mértékben megnyirbálta a törvényhozás.
Úgy tűnik, hiszen a magyar lakosság kétharmada még mindig töretlenül hisz abban, hogy az állam majd biztosítja a nyugdíját.
Nem izgatta föl, hogy egy tollvonással gyakorlatilag amputálták a nyugdíjrendszer második pillérét, tőkefedezeti lábát (vagyis a magánnyugdíjpénztári rendszert), és ezzel elpárolgott 3 ezer milliárd nyugdíjforintja.
Az sem aggasztja különösebben - hacsak nem közvetlenül érintett -, hogy a korhatár előtti nyugdíjba-vonulás lehetősége megszűnt, a megváltozott munkaképességű személyek ellátása tragikus mértékben megcsappant.
Elhiszi, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke korlátlanul tartható, bármikor is megy nyugdíjba.
És nem is hallott arról, hogy a magyar állam alaptörvényi szinten visszavonult a nyugdíjrendszer fenntartásának kötelezettségétől. A rászoruló szülők támogatása Magyarország Alaptörvénye XVI. cikke (4) bekezdése szerint a nagykorú gyermekek kötelezettsége. A (3) bekezdés szerint egyúttal ugyanezen nagykorú gyermek kötelezettsége szülőként a kiskorú gyermekeiről történő gondoskodás. Visszaértünk a pre-bismarcki korba: a család tartsa el akicsit és az öreget egyaránt.
Ám a hagyományos családmodell szétzilálódik éppen. Csak két bizonyíték erre. A 60 évesnél idősebb egyedülállók száma 30 év alatt megduplázódott, és döbbenetesen magas Magyarországon az özvegyek száma.
És még egy riasztó szám a gyermekeiket és szüleiket egyaránt támogatni köteles magyar „szendvics”-nemzedékek terheléséről: a gazdasági függőségi ráta - a teljes nem dolgozó népesség és a foglalkoztatottak hányadosa -Magyarországon ma 1,62. Vagyis 100 foglalkoztatottnak már ma is 162 embert kell közvetve (közteherviselőként), vagy közvetlenül (szülőként/gyermekként) eltartania.
Ez a szám romolhat tovább a demográfiai és a foglalkoztatási folyamatok kettős hullámverésében."
Off:http://komlomedia.hu/video.php?id=2016052301#sthash.JXirui6C.dpbs Tartalom: A filmet a III. Savaria Filmszemlén különdíjjal jutalmazták. A film a média által mélyen elhallgatott folyamatokat tárja a nyilvánosság elé,melyet egyetlen eddigi hatalom se szeretett volna, ha nyilvánosságra kerül. Az állami vállalatok a magyar nemzet közös vagyonát képezték. A privatizációnak nevezett vállalati átalakítást és magánkézbe adást a társadalom számára egy jobb jövőt hozó folyamatnak volt beállítva a nemzet számára. A filmben a történelmi mozgatórugókat és a visszaéléseket is megmutatjuk a teljesség igénye nélkül. A húzóágazatok megszűntek, a stratégiai vállalatok külföldi kézben, gazdaságilag egységes országot szétszabdalta a privatizáció, ugyanakkor sok-sok vállalat került ingyen magánkezekbe, vagy tűnt el. A film kiragadott példákkal mutatja be a privatizációt és folyamatát. A film kapcsán eddig még nem látott megkeresést kapott szerkesztőségünk. Az ország minden pontjáról kerestek – akik véletlenül láthatták – a DunaWorld premier vetítését vasárnap reggel 6. 45-kor. Az Echo TV-től és a Hír TV-től is kaptunk ígéretet, hogy hamarosan adásba szerkesztik a Privatizációt. Reméljük, a néző ezzel a filmünkkel is kicsit közelebb kerül a magyar nemzet egy tragikus időszakának megértéséhez.
Isten ments! A gyönyörűszépen felépített természeti kincsekben gazdag földrajzilag kiváló helyen fekvő hazánkat elhagyni mert éppen ezt akarják,hogy kiüresedjen!
Volt ő már minden: szabadságharcos és puskaporszagot szimatoló harci paripa, disznóólat ganézó kondás. Futballista és forradalmár, papokat csuhásozó, trianoni emléknapról kivonuló botrányhős. Polgári körös vitéz, és pápánál vizitelő szentfazék. Egyedül énekes halott nem volt még sosem.
Egy ideje az a kedvenc kényszerképzete, hogy ő Magyarország, az őt ért kritikákról pedig azt gondolja, hogy a magyar embereket támadják.
De mindemellett leginkább királynak hiszi magát. Mint a régi szép időkben, amikor a királyhoz hű nagyurak földeket és birtokokat kaptak az uralkodótól. Nemesi címeket, sarzsikat. Jogokat és előjogokat.
Magyarország mostani királya koncessziót ad annak, aki megérdemli. Dohányboltot és nyerőgépet adományoz a rászorulóknak, stadiont, kisvasutat a kiválasztottaknak.
Mindenki a kezéből eszik, kisemberek és nagyurak. Középszerűek és tehetségesek. Fordított Robin Hood: amit elvesz a szegényektől, szétosztja a gazdagok között.
Aki jól törleszkedik, többet merhet a fazékból, aki jobban, az merhet még bátrabb lenni. Mindenki haraphat valamit a közösből – erre a szilárd alapra épül a Nemzeti Együttharapás Rendszere. Itt mindenkinek jut valamennyi, kinek több, kinek kevesebb, van, akinek semennyi. Akinek semmije sincs, az annyit is ér.
Ő mondja meg, ki a magyar, ki a polgár, ki az, aki szereti a hazát. Ki képvisel idegen érdeket, és ki az, aki filozófus, bankár, hazaáruló.
Démonokkal harcol, fantomok ellen küzd, Európával és a világgal vív szabadságharcot. A pusztulásba vezeti hadait. Költséges, fölösleges és értelmetlen háborúba. A legfontosabbat ugyanis elfelejtette megtanulni: hogy a béke olcsóbb, mint a háború, és együttműködni kevésbé fárasztó, mint csatázni rendületlenül.
Nyereg alatt puhított hős.
Annyiszor mondta, hogy már el is hiszi: övé az ország. Nélküle nem lenne itt semmi, ha ő nem volna, már nem beszélne senki magyarul. Először csak poénnak hitte, mára már maga is elhiszi. Kezdetben tükör előtt kellett gyakorolni, hogy el ne röhögje magát - ma már megy magától is, mint az ágybavizelés.
Királynak képzeli magát és alattvalónak mindenki mást. Amíg a többiek alattvalónak hiszik magukat, addig itt tényleg ő a király.Forrás:NOL.hu
Ez a kérdés már elhangzott egyszer...Szinte minden tudás, ismeret elérhető az interneten, hosszas, kitartó keresgélés után, amit bárki megtehet, ha kíváncsi valamire.
Már jó dolgokról szeretnék hallani... Annyira hiányzanak a jó hírek!
