Most voltam harmadjára. Az elsőn 10 óra alatt értem a célba, tavaly 8 óra alatt. A mostanit elsősorban erőfelmérésnek tekintettem a Terep100-asra. Ha sikerül 7 órán belül, akkor van esélyem a T100-on is szintidőn belül beérni. Gyártottam időtervet, elvonatkoztatva a vágyaktól, reálisan számolgatva. Igy lett a terv 6:50.
Balázs reggel 5:15 után érkezett a Moszkva térre, Csermanek-kel már nagyon vártuk. Az odaut nagyon kellemesen telt, jókat beszélgettünk, annyira, hogy Balázs majdnem az M7-esre hajtott M1 helyett :) Megérkezve Tatabányára keveregtünk egy kicsit, majd találkoztam Ujfiuval. Beneveztünk, majd elmentünk a kocsihoz öltözni, meg tollászkodni. Gondoltam kipróbálom a Richtofit sportkrémet, mert egy ismerősöm nálam hagyott egy fél tubussal. Ahogy elindultunk, Ujfiu rögtön gyorsnak találta a tempót, azt mondta, hogy biztos a Richtofit miatt vagyok gyors. Az elején volt jó sok ember rengeteg fiatal. Ennek ellenére jól haladtunk tudtunk előzgetni gond nélkül, egyedül a kerítés mellett akadtunk el egy dugóban. Utána az emelkedőn Ujfiu lemaradt, de állítólag csak pár lépéssel, végig látott. Ahol kettéválik az 50-es meg a 20-as, onnan megláttam Snippert, váltottunk pár szót, és megüzentem Ujfiunak hogy "szedje össze magát" :) . A murvás úton egyre kevesebb embert láttam, köztük volt OT PZ is, akit a rádiós polójáról ismertem meg. "Odafent" bevártam Ujfiut, indult a lejtő, majd a Baji vh előtt kis emelkedő, itt Ujfiu megint lemaradt. Innen jól lehetett menni, és mivel a vadászháznál kidobtam a palackomat, a kezembe se volt semmi. Kiértem a műutra, ahol nekiálltam keresni az Ujfiu által elhelyezett depót. De nem találtam meg az Istennek se, megint megvártam. Lefele menet közben frissítettünk,
Tardoson pecsét, nyomultunk tovább. Az emelkedőt a Sandl-hársig megint egy olyan 50 méteres különbséggel abszolváltuk. Tardostól Pusztamarótig egy párost előztünk meg, és egy bringás kisérettel futó srác előzött meg minket, szóval sok emberrel nem találkoztunk.. Pusztamaróton nem vettem a büfében semmit, mondván majd Héregen lesz úgyis büfé. Száz méter múlva ért utól B-feri,aki elmondta, hogy Héregen nem lesz büfé, csak Koldusszálláson, upsz. A hosszú elnyúló emelkedőn gyalogoltunk, lefelé pedig szuperül ment a kocogás. Josh azt mondta, hogy dőljek előre futás közben, mert hátulról ugy nézek ki, mint egy járáshibás zombi gyalogló. Ahhoz képest azért jól haladtam... Sajnos volt egy kis hascsikarásom, meg megint nyomta valami a hasfalamat. De övtáskám nem volt, tehát csak a nadrág lehetett. Héregre szuper volt megérkezni, épp akkor indult B-feri tovább. Mi is bementünk a temetőbe vízért, majd nekiálltunk Az Emelkedőnek. Tavaly itt kivoltam, ugyhogy szuper érzés volt egyenletes tempóval haladni felfelé. Előttem egy faszi (mint később kiderült 16szoros résztvevő) folyton tekintgetett hátra, a távolság egyre csökkent. Őt még pont befogtam az ellenörzőpontig, de az előtte haladó hosszú hajú csajszi meglépett. A ponttól futva indultam tovább, láttam, hogy Ujfiu előtt megint van egy kis előnyöm. Lehagytam pár embert, meg a csajt is, amikor aztán megint elővett egy kis hasfájás, és éreztem, hogy ezzel már nem huzom ki a célig, bevonultam a bokrokba. Mindenki visszaelőzött :)
Az első létrán nem kellett mászni, kapu nyitva. A Második létránál az előttünk haladó három fő (fő ismertetőjelük a fekete fejkendő homlokra tekerve mint Axl Rose) jobbra a kerítés mellett kispistázni kezdett. Mi átmásztunk, és a pár hete általunk tisztitott szakaszon futva beértük őket. Átkiabáltam a kerítésen, miközben ott bukdácsoltak, azzal indokolták tettüket, hogy arra ment a régi kék. Nevetséges. Az utolsó létránál "természetesen" egyenesen mentek a mezőn. Balra fordulva egy copfos fiút, meg a hosszú hajú lányt követtük, a lányt a műuton utólértük, mint kiderült, Ő Jmte. A srácot a ponton értük utol, Ő volt K1rk, de akkor ezt még nem tudtam. 1db Zsiroskenyér után elindultunk. A fiatalos erdőben haladva elmeséltem Ujfiunak, hogy a legutolso bejáráson, itt volt az ahol Csanya és SC rákapcsoltak, és otthagytak. Ettől belassul az ember, mintha már nem lenne ereje. Ujfiu egyetértett ezzel, hogy nagyon rossz mentálisan, ha a mellette haladó csak úgy rákapcsol, és otthagyja az embert. Elértük az erdőt, ahol aztán rákapcsoltam és otthagytam Ujfiút :)
Először a 3 fejkendős kispistázót hagytam ott, majd egy öregebb csókát, a copfos srácot üldöztem. Egy srác lazán elfutott mellettem, majd jött a K+ balról, a copfos sráchoz egyre közelebb jutottam. Lefele futás, a srác egyre lassul. Vagy én gyorsulok? Elérjük a vadrácsot, a srác sétálni kezd. Melléérek, biztatom, elmondom hogy mennyi van hátra, és jöjjön mert Kolduson ráér pihenni. Csatlakozik, beérünk Koldusra. 1 Balaton szelet, 1 Ice tea. Borzaszto az ize. A Sárga jelzésen sétálva ettem-ittam, de a futás nem ment jól, K1rk le is hagyott. Jött szembe egy fekete ruhás Camelbak-es srác, akinek már megvolt a kisréti vh-tól a pecsétje, valahol nagyon elkavarhatott. Nem tudtam több időt szánni a meggyőzésére, hogy teljesen rossz uton halad. Felfelé K1rk elhuzott, majd jött ujra az optikai motiváció, hiszen becsatlakoztak a 20-asok, köztük nem rossz nőnemű humanoidok :) Előzgetni kezdtem, a Kisréti vh-nál gratulált a pontőr néni, hogy nagyon jó az időm. Én nem így éreztem akkor és ott :) Innen kocogtam, és utólért az a csóka, akit a Bányahegyi emelkedőn hagytam le, és aztán Vértestolnán átvágott a mezőn. Amikor ezt elmondtam neki, azt válaszolta, hogy Ő már 16-odjára van itt. Mondtam, akkor egyszer végre igazán teljesíthetné is a túrát. Azt mondta, hogy ő ezt nem tekinti csalásnak. Lelke rajta. Az Autopályához érve pár futó megelőzött, sajnos itt nem tudtam már inni semmit, pedig ugy emlékeztem, hogy van itt valami kut, vagy lehet venni valamit. Felfelé a Turulra néha kocogni próbáltam, mögöttem Jmte közeledett, igyekeztem előtte maradni, majd utólért, akkor igyekeztem vele lépdelni, de nem sokáig ment. Turulhoz érve 50 métert rámvert. Én viszont a bélyegzés után visszamentem még inni a kúthoz, mert teljesen kiszáradtam. Lefelé a lépcsőkön szaladtam, páran szörnyűlködve néztek. A lépcső alján láttam olyanokat akiket a Kisréti vh. előtt előztem meg, és nagyon csodálkoztam. Nem tudtam, hogy a 20-asoknak nem kell lemenni a Turul előtt az autopályához. A városban baromira szomjas voltam, szerencsére pont szembe sétált velem a menyasszonyom, meg a (leendő) anyósom, aki kezembe nyomott egy kólát. 12:50-re értem a célba, 6:25-ös összidővel. Itt aztán már B-feri üldögélt, arcán kb. 10 deka saját termelésű sóval. 10 perc múlva érkezett Josh, majd jó sokat pihenve, beszélgetve ütöttem el az időt, ugyanis apósomat rávettem a túrázásra, és a 20-as távot csinálta meg. Ezután levezetésképp átautóztunk Tatára, ahol a tóparton egy remek pizzát ettünk, és aztán hazaindultunk.
Nagyon jól sikerült végtére is a túra, ha jövőre is edzett leszek, célba lehetne venni a szintidőfelezést.
Három hete kezdtem el újra futni, túrázni, de heti két futásnál, és egy túránál nem jött össze több egyik héten sem. Átlagpulzus 15-el magasabb, mint kéne, a tempó lassú, de nem is vártam jobbat 10 hét kihagyás után.
A G50 már tavaly is tetszett, gondoltam, ez lesz a felmérő a T100-ra. Most úgy döntöttem, hogy nem hajtom szét magam már az elején. Qvic-el együtt indultunk, és tökéletes partner volt egy normális tempójú futáshoz. A pulzus minenképp aerob tartományban akartam tartani, ezért minden keményebb emelkedőn sétáltunk. 7-kor indultunk, és bár tömeg volt, a második pontra normálisan futhatóvá váltak az utak.
Fél liter vízzel indultam, Héregen töltöttem újra a kis kulacsaimat. Sajnos magamon hagytam reggel a hosszúújjút, így kezdtem többet izzadni a kelleténél. Tavaly Bányahegy után, kb. 33-35km-nél hagytam abba a futást, annyira beálltak a combjaim, hogy onnantól csak sétáltam. Idén Bányhegyig 10 perccel lassabb voltam a tavalyi időmnél, ellenben tudtam futni. A 38. km-ig be is hoztam azt a 10 percet, majd a maradék 10 kilin már végig gyorsabb voltam, mint tavaly. A Turulra felfele elszomjaztam, mert most hiányzott a panoráma úti pontnál a tavalyi szörpös frissítés, amivel terveztem. Szerencsére feleségem már várt fent, és megmentett egy kis ásványvízzel. Ő nem mellesleg a 20-as távot kocogta-túrázta végig, majd utána jött vissza elém. A Turulról legurulni nem esett olyan jól, de csak be kellett érni vhogy. Végül 6:15-ös idővel csaptam célba, 10 percet javítva a tavalyi eredményemen. Ezzel nagyon elégedett vagyok, nem is igazán számítottam javításra.
Ebből következhet a 14:30-as tervezett idő a T100-ra, de most éreztem, hogy egy-két hasonlóan hosszú futás hiányzik a tavaszi "felkészülésemből". Az emelkedőkön kell spórolnom az erőmmel, és akkor nem lesz baj. :)
Én leszek a szerencsétlen ügyintéző, aki pénteken délután benevez benneteket. Ezzel megkaptam a keresztanyai jogokat is, ugye? :))
A Spuri-kártya az jó, de nem tudom, elég-e, ha bediktáljátok a számát vagy tényleg magammal kéne vinni. Zsét mielőbb, sokat, nekem. Meg palacsintát is. :)
Én azon veszem észre magam, hogy felfelé jellemzően páros karral is dolgozom egyszerre, iciri-picirit féloldalasan, mintha sífutnék -azért mintha, mert olyat soha nem csináltam. :)
Síkon, csak járáskor használom olykor, főként, mert ritmust ad. Ha nem, akkor egy kézbe középen összefogom és van egy szabad kezem.
Lefelé, csodálatosan csökkenti a térd terhelését. Nagy sebességnél -amit én nem tudok- vélem, nem alkalmazható, hanem csak meredek "lépcsőzéseknél".
Még egy előnye van gyaloglásnál. Ha saras az út, pl. avar alatt, vagy sötét van, magam elé szurkálva érződik, hogy mibe lépnék bele.
Olykor a kocsiban felejtem a botokat és hiányoznak is.
na ettől látod nem félek. mmint h annyira leszálkásodok. :-)
zilaci, igen mintha vmi konditermi újságban lett volna.
pedig, emlékeim szerint az erőteljes futást ellenzi.
ennek a csípő- térd szögnek amúgy nem igazán fogom az értelmét.
maydayray, egyébként kösz a bokaerősítő tippeket. Nálam is rendszeresen visszatérő probléma. Legutóbb egy éve , most pedig vas a duatlonon.
asszem ráállok az erősítésére és bemelegítésére. Már azt hittem megszűnt, de úgy tűnik elég egy rossz lépés...
meg az igazi oka szvsz, amikor az ember kapkod és túlpörög, nem igazán figyel hova lép. Mondjuk az adrenalin vitt tovább a versenyen, de utána piszkosul fájt. 2 nap pihi, már sokkal jobb, de azért nem szaggatom.
ami fura, h úszásnál jobban érzem mint fut közben. bringán semmi. gondolom a terhelés miatt.
A zsírraktárak elvesztése valóban nem egészséges nőknél, bezavar a hormonháztartásba, elmarad, vagy rendszertelenné válik a menstruáció, nem fogan gyermek, stb. De ehhez azért eléggé le kell szálkásodni...
Valószínűleg a Michael Boyle cikkre gondolsz, ami főleg testépítő körökben terjed. Az elmélete szerint a futás nem való a nőknek, sőt, sérülésveszélyes a szélesebb csípő és a térdszög miatt, továbbá szerinte a nőies nők nem lesznek soha jó futók.
Ha jól emlékszem - nem, akkor sem olvasom el újra, mert ideges leszek... :) - nem tesz különbséget az iram szerint. Kijelenti, hogy a legtöbb nőnek nem szabad futni.
Szeretem, mikor elméleti szakemberek ilyen markánsan megfogalmazzák a véleményüket valamiről. Biztosan van számos olyan mozgás, ami óvatosabb, kímélőbb... nem tudom, talán még nőiesebb is..., mint a versenyszerű futás. Soroljam a közhelyeket, hogy mégis miért ezt választják?
Még nem találkoztam olyan nővel, akinek a futás ne segített volna valamiben.
Én tudok egyet s mást a botokról, de hosszú téma, nem biztos, hogy itt kell kielemezni. Azért röviden megpróbálom. :)
A felső vége lasszó vagy bebújós. Utóbbi sokkal kényelmesebb, nem töri annyira a kezet, jobb a terheléselosztása, de drágább és értelemszerűen nehezebb fel- és levenni. Ezen különböző gyorskapcsolódási rendszerekkel igyekeznek segíteni (ami tovább növeli az árat :)).
Maga a bot anyaga alu vagy karbon (composite). Előbbi tuti strapabíró, de kicsit nehéz. Utóbbi jó könnyű, de van egy csomó baja: könnyen törik, nem lehet javítani, ha rossz anyag, akkor terhelésre hajlik is. Meg persze drága. Igazából az alu edzésre bőven elég, a karbont meg lehet hagyni a sífutó versenyzőknek.
Az alsó végekhez nem igazán tudok hozzászólni, de az külön is cserélhető: különböző végek vannak terepre illetve aszfaltra. Ha fém van benne, az vídia (hartmetal) legyen, különben aszfalton/kövön pár km alatt csontra lekopik!
A katalógusban látottak közül a Leki és az Exel a nagy márkák. Persze, ez látszik az árukon is. :)
Még a múlt héten, olvastam egy cikket, egy cikket, h a női szervezet valójában nem való futásra. sajna nem tudom, se a szerzőt, se az újságot, csak vhol kezembe akadt.
nem a kocogásra, meg az 5-6-7 perces ezrekre gondol a szerző, hanem a kőkemény ffias stílusra. A csípő térd hajlásszöggel, ill. a zsírraktárak elvesztésével érvel.
Mi erről a véleményetek?
Ennek ellenére, a vasárnapi verseny óta, tegnap sikerült 5 egész kilométert legyűrnöm, ebből 2,5 felet segítséggel :-)
Amúgy nem volt topikfutás? mert igazából azért mentem ki as zigetre...
Itt ha akarod meg is tudod nézni a Nordic Walking botokat . Most két fajta is van 30.- árban. Sajnos nem tudom megmondani, hogy milyen minöség, mert ismerem ki magam a botoknál.
Gondoltam, hogy Ausztriában minden van. Sítúra felszerelést is csak ott tudtunk venni. Merthogy ott van választék. Sőt! Nem tudom hallottátok-e, hogy egyszer kipróbált cipőt visszavesznek teljes áron (ha nem vált be), természetesen másikat kell helyette választanod. Amit visszavittél ,pedig kiteszik féláron. Nekik így is megéri! Van mit tanulnunk!!
Használom felfelé és lefelé is, és minél hosszabb és szintesebb a futás, annál inkább :-) Megpróbálom leírni, hogyan, de nem biztos, hogy sikerülni fog, mutatni egyszerűbb lenne :-)
Felfelé haladásnál a kéz és a láb váltottan lendül előre, tehát jobb láb-bal kéz és fordítva (mint egyébként is), az előrelendülő kezedben fogott botot mindig a sarkad mögött szúrod le és úgy tolod hátra. Minnél meredekebb az emelkedő, annál inkább olyan jellege lesz az egésznek, mintha pl. az út menti fákba kapaszkodnál :-)
Lefelé magad mellett, vagy inkább kissé előrébb szúrsz le, és ahogy előrelépsz, rátámaszkodsz.
Ha botot viszek, mindig a kezemben van. Sík úton, ha éppen nem használom, középen, a súlypontjában fogom mindkét kezemben. Engem nem zavar, gyakorlatilag majdnem ugyanúgy futok vele, mint nélküle. De használom síkon is ha egyenetlen, vagy nagyon köves, gyökeres a terep: ahogy adódik, úgy szúrom le és támaszkodok rá egyik-másik oldalon, de ezt végképp nem tudom leírni :-) Jól használható patakokon átkelésnél is: magam előtt, akár a vízben is, leszúrom mindkettőt és rátámaszkodva átlendülök.
Igazából próbálgatni kell, amíg rá nem érzel, szerintem nem nagy ördöngösség.
Hogy kell jól és hatékonyan használni? Te felfelé is használod vagy csak felfelé?Hosszú, több órás futásoknál rögzíted a hátizsákhoz, ha nincs rá szükséged?
Nem mondod, hogy 4-6 hétig eltart a gyógyulás? Én 1-2 hétre gondoltam, majd a futás elkezdésekor bot használatát . Én most kerékpárral edzek, ez nem terheli a bokámat. Amit a vízi edzésekről írtál hasznos, de körülményes. Fent lakom a hegyen, így a kerékpározással tudom legjobban kihasználni a szabadidőmet. Esténként pedig végzem a boka gyógytornáját. Nehéz leálllni a futással, ha 20 éve napi szinten űzöd. Valahol azt olvastam, hogy kevés futó van, aki évtizdek óta , heti 100 km felett fut és ne lenne valamilyen krónikus izület vagy izom problémája. Futnak is vele...
Spéci futóbotról nem tudok, én könnyű túrabotot használok. Nekem csak hazai tapasztalatom van vele, nagyon sokat segít az ízületek tehermentesítésében, főleg lefelé. Ha az Alpokba készülsz, szerintem mindenképpen szerezz be egyet, és tanuld meg használni. De csak miután rendbejöttél.
Azért az állóképességed megőrzése és keringésed-izomzatod karbahelyezése érdekében jó kis terheléses edzéseket csinálhatsz, ha van hozzáférésed hideg- és mélyvizű medencéhez. Függőlegesen "állsz" a vízben (csak a kezeddel játszol helikopterest, hogy a víz színén maradj:-), a lábaddal meg azt csinálsz, amit akarsz;-) Szóval, bringás módra tekerhetsz, flip-flopozhatsz, azmi therpesz-zár, oldalirányban, vagy előre-hátra, gyalogolhatsz, kreatívno). Belerakhatsz 1-2 perces intervallum-sorozatokat vagy bármi mást ugyanúgy, ahogy a futóedzéseken, csak most vízben. Amit nem tanácsolok, az az, hogy a futást idő előtt kezd el próbálgatni: ha a test még nem jött eléggé rendbe, akkor többet árt, mint használ. Legyen türelmed kiböjtölni azt a hónapot, 6 hetet, stb. amit kiterveltél:-)
Már a saját nevemben tudok reagálni a javasolt gyakorlatokra. Próbáltam már én is boka erősítő gyakorlatokat kis ellenállással, de van olyan pozíció aminél fájdalmat érzek. Milyen gyakran érdemes végezni ezeket a gyakorlatokat? Akár naponta?
Ma egy hete , hogy nem futok, már érzem a javulást... Köszönöm a segítségedet!
Most már személyesen én tudok válaszolni, hogy miért tűnhet furának. Szerintem már az is fura, ha valaki 120 km-et fut hetente és komoly nevezési díjat fizet, hogy elindulhasson a Trans Alp Maratonon. Nos én erre készülök, ezért nem akartam leállni a futással. Korábban a másik bokám fájt fél évig és mégis renbejött futás mellett. Azóta igaz öregedtem...Most már 1 hete tényleg nem futok, mivel nem javul, sőt a fájdalom már a mindennapi életben is jelen van (még éjszaka nem!). A felkészülést most kerékpározással pótolom, de ez időben kb. kétszer annyi edzést jelent. A regenerálódást szeretném felgyorsítani kipróbált praktikákkal. Gondoltam, hogy bottal kezdek el újra futni, de van-e a futáshoz spéci bot? Kapható-e magasszárú terep futócipő? Előre is köszönök minden okos ötletet!
Butch Cassidy és a Sundance kölyök egy vonat tetején ügyködik a legendás filmben. - Én most lemegyek, te meg cmaradj itt fönn, és csinálj úgy, mintha sokan lennétek! - Jó, jó, de mégis milyen sokan? :-)))
Kár, hogy nem lehet illatot küldeni az üzenethez, mert szétteríteném a topikon a tavasz illatát. Futottam ma Malomvölgyben, és közben eszembe jutott, hogy egyesek szerint igazi futó nem fut fülessel. Nekem annyira a madárcsicsergés nem hiányzik, így ha egyedül futok, szeretek zenét hallgatni. De az illat!!! Ma különösen jó volt. A tavak vize sima volt, kevesen voltunk kint és a bodzabokrok, jázminbokrok, nem-tudom-milyen bokrok, vadvirágok illatoztak... Fenséges volt. Le is lassított rendesen, mert mindenfelé csak szaglásztam.
Baloo, procaliber, zakka, ha benne vagytok a Team Kiviben idén is, márpedig remélem hogy benne, akkor holnap estig küldjétek el a törzsfutószámotokat nekem levélben vagy sms-ben. Ha nem külditek, akkor ti sajnos kicsit többet fogtok fizetni. :-) Péntek reggel már késő lesz...
(Folytatom az évelején megkezdett nyilvános fogadalomtételt)
Január legvégén kezdtem 30 perc körüli Szigetkörös tudással. Heti 2-3 futás a célom (ez inkább 4 lett). Havonta futok egy 2 km-es tesztet. Az első teszt januárban 10:10 lett.
Februárban és márciusban gyűltek a kilométerek. Áprilisban megvolt az aktuális nagy cél: egy sikeres Vivicittá.
Íme a havi adatok: Először a hónap végi 2km-es felmérés, utána zárójelben az előző felmérés óta futott km, és az éves össz km.
Január vége: 10:10 (0 km; 0 km) Február vége: 9:15 (31 km; 31 km) Március vége: 8:22 (122,5 km; 154,5 km) Április vége: 8:58 (66,3 km; 219,8 km)
Ezt írtam múlt hónapban az iromány végére "Április végén új beszámoló, de akkora nem várok ilyen javulást, mert a Vivicittá közeledtével csökkentem a távokat."
Hát igazam lett. :) A Vivicittá előtt csökkentettem az edzésmennyiséget, és utána egy hét pihenőt adtam magamnak (a pihenőhéten két úszással elkezdve az idei másik kilométergyűrést, és végre a hétvégén focizni is elmente - egy körmöm bánta). Emiatt a megtett km is sokkal kevesebb. (Pláne kevesebb azért, mert ez most 29 napos hónap lett, míg az előző 35 napos volt.)
Szóval a Vivi óta most futottam először. (Esett már jobban).
A másik nagy hátrány, hogy most egyedűl futottam és nem a nálam kb. 0-10 mp-cel gyorsabb haverommal. Ez nagyon sokat számított.
Kiváncsi vagyok a következő felmérésre, felmérésekre, mert most szinte abbahagyom a futást, és ráállok szeptemberig az úszásra. (Akkor pedig elkezdek készülni a Balaton Félmaratonra.) Azért a Kékest asszem beiktatom a programba, meglátjuk, hogy mennyire hasonlít a felfelé futás a gyorsúszásra (semennyire:)!
(Persze a Kékes mellett azért a Hegyvidék váltót, Szigetfutásokat, K&H-t, 6É-61É-ket nem hagyom ki, sőt mivel végre megkaptam az agyvelőgyulladás-oltást megyek a Kamaraerdőbe is futni: azaz így szünetelteti a futást egy futóbolond :)
Gratulálok minden hétvégi futónak, főképpen a Sárváriaknak, Gerecséseknek, Albertirsaiaknak, meg egyáltalán.
Hát, nekem Albertirsa nem jött össze, a hosszú hétvégén a kertben dolgoztam teraszt építvén, aztán nem volt pofám a segítőknek azt mondani, hogy ők csak folytassák, nekem mozgáshiányom van, inkább futnék egy félmarcsit.
De sebaj. Sőt. Lehet, hogy a Pantel-re sem menek, mert úgy tűnik, nem illenék bele a május közepi siófoki maratonra való készülődésembe. Inkább futok itthon egy lassút, de hosszan. Na nem mintha a maraton most célverseny lenne, de hogy egyáltalán le bírjam futni különösebb behalás nélkül 30 után, szükségem van egy hosszúra.
Amúgy a hörghurutom elmúlt, tulajdonképpen futkározok is rendesen.
Még egy kis Sárvár. Köszönet az együtt futásokért, szurkolásokért, jó volt veletek együtt lenni. Beszámoló most nem jött ki belőlem, de elmélkedtem egyet a futenetes társtopikba.
azzal, amit itt leírtam, lábujjhegy, előredől megtámaszkodik és nekiáll taposni, 2x30 alatt soha nem állok meg, utána néha még ugyanebben a testhelyzetben csinálok bokakörzéseket is, oszt már futok is
(első két gyakorlat volt anno nekem is, harmadik helyett nekem azt mondta kedvenc dokim, hogy 45 fokban támaszkodjak meg a konyhaasztalnál mondjuk, lábujjhegyre állva finoman kezdjek el taposni, 20-30 ismétléssel, legalább 3 sorozat, na azt csinálom a mai napig, mert jó)
Nekem volt. Sokszoros rándulács, bicsaklás, ficam vezetett idáig. A fájás egy csontkinövés miatt állandósult. A megoldás a pihenés volt. Pár doki látta. Azok mind műteni akarták. 5-6 hónap futás nélkül elég volt ahhoz, hogy a csontkinövés visszafejlődjön.
A tejes pihenés persze kevés embernek opció. A másik megoldás az lehet, hogy egy ideig nem fut terepen csak síkon és egy kicsit erősíti a bokáját. Erre nekem három kedvenc gyakorlatom van:
1. Köss egy pár kilós súlyt a lábfejedre és lógatod a lábad úgy, hogy se a lábad se a súly ne érjen földet. Ülj kényelmesen és emelgesd a lábfejed. Csinálj több, mondjuk 3 sorozatot és legalább 15-20 ismétlést sorozatonként.
2. Lógasd a lábfejed mint az előző gyakorlatnál csak súly nélkül. A lábfejeddel (egyszerre csak az egyikkel) írd le az ábécé betűit. Csináld meg legalább háromszor lábfejentként.
3. Fogj egy törölközőt és terítsd ki a padlón. Tedd a lábujjaidat a törölköző szélére és csak a lábujjaidat használva gyűrd be a törölközőt a talpad alá.
rendszeres bicsaklás? nekem középsuliban volt, egy-két bicsak után ellazultak a szalagok, specialistához jártam vele (ortopéd sebész vagy mi volt az ürge Várpalotán), 6-8 hét alatt tudta rendberakni és azóta is az egyetlen testrészem, amire külön melegítek minden áldott futás előtt, fájó bokát már ne haragudj, de miért terheli bármivel is??? pihenés és orvos, nem?? reggelre javulás az normális szerintem, mert éjszaka ugye pihen. futás közben végig nyilal, akkor mi a fenének fut, már ne haragudj??? volt achilles-gondom is, szóval tudok egy-két praktikát, de ez itt nagyon furi, ami le van írva...
Farkasdi Edinának öt hónapja fáj a bokája, korábban rendszeresen volt bokarándulása, bicsaklása. Régebben pár nap után elmúlt a fájdalom. November óta kibicsaklás nélkül fáj folyamatosan. Egy hónapig meg volt duzzadva, azóta nics megdagadva. Folyamatos terhelés mellett rapszódikusan fáj. Volt olyan hét, amikor nem fájt, úgy néz ki, hogy nem a terhelés a döntő befolyásoló tényező. A fájdalom Hanák Kolos óta egyre erősebb . Futás elejétől a véégig belenyilalló, éles.
Ez a nap hátralévő részében is megmarad. Reggelre javul, majd kezdődik minden elölről.
Szeretnénk, ha valakinek volt hasonló problémája és úrrá tudott rajta lenni, segítene.
Tessedik Félmaraton, Albertirsa
Valóban családias légköre volt a versenynek, mindössze 60 nevező volt. A start időpontjában már tombolt a kánikula, az aszfalt csak úgy égett a talpunk alatt. Óvatosan kezdtem, tartottam a nagy melegtől. (Pár évvel ezelőtt az egyik Vivicittán úgy kifutottam magam a nagy melegben, hogy a célba már félig ájultan érkeztem. A mentősök kis csövön oxigén nyomtak az orromba, attól tértem magamhoz.) Jól jöttek az 5 km-ként felállított frissítő pontok. Nagy könnyebbséget jelentett, amikor úgy negyed 1 körül (kb. 13 kilinél) beborult az ég, frissítő szél kezdett fújni és az eső is elkezdett cseperegni. Ekkor még csak a 38. helyen voltam. Ezt a mezőny legidősebb versenyzőjétől tudtam meg, aki gondosan megszámolta a forduló (Mikebuda) után vele szemben érkező versenyzőket. Hogy mindenkinek megmondta-e az éppen aktuális helyezését, azt nem tudom, de velem közölte. A célban kiderült, valóban pontosan számolt.
Miután felfrissült a levegő, felbátorodtam, és nagyobb sebességre kapcsoltam. Gondoltam, javítok egy kicsit a helyezésemen. Sikerült is 7 előttem futót megelőzni. A célba a 31. helyen érkeztem 1:58.57-es idővel. A célban kézfogás a polgármesterrel (gyermekkori ismerősöm), aki enyhe szemrehányást tett. Úgy látta, hogy maradt még bennem szufla bőven. Mondtam neki, hogy pontosan ez volt a célom, nem kifulladtan, hanem vidáman célba érni. Mire a mezőny vége is befutott meg a rendezők kiderítették, hova tűnt egy-két versenyző, eltelt még egy óra. Az eredményhirdetés emiatt elhúzódott egy kicsit.
A kitűzött célomat (beérkezés 2 órán belül) sikerült teljesítenem. Jó volt a rendezés, élveztem a versenyt.
Most olvastam: "Az eredménylista a célbaérkezéskor készült videófelvétel alapján készül. Csak azok szerepelnek rajta, akiknek célbaérkezéskor jól látható a rajtszámuk. A 10. Jubileumi Kékes Csúcsfutáson nem lesz chipes időmérés! A Fuss Velünk! 2007 című programfüzetünk 49. oldalán megjelent időméressel kapcsolatos információ téves. Elnézést kérünk! Az eredménylista a honlapon június 18-től megtekinthető." - írják a netes kiírásban.
Én asszem, büszke lehetsz, ha 1:53 körül van életed leghosszabb 20-asa :))
Másrészről meg hullámos pályán amúgy sem rossz.
Harmadrészt meg ahhoz, hogy az ember megismerje magát, és tapasztalatot szerezzen, kell néhány "rossz" futás. Tanultál belőle. De fel lehet fogni pozitívan, úgyhogy ne keseregj. Kinn voltál a jó időben, az erdőben, hegyen-völgyön, egy szép hétvégi napon, és mi kell még?? Nem kell mindig csúcsokat döngetni...
Hajrá a siófoki félmaratonhoz is!!
(amire én végül nem megyek, így ismét nem találkozunk élőben :(, mert aznap itthon van 5próba futás, és a helyi versenyeken "muszáj" itt lenni. Mert azok jók :))
Nem akarok más tollával ékeskedni, de aki nem olvasgatná a futanet fórumot, itt egy link Yoyo Gábor képeihez. Nagyon sok képet készített, és közben sokat segített a versenyzőknek. Köszönjük Neki!
1. Az év elején még benn volt a championchip listájában, de később kivették. Ebből arra következtetnék, hogy nem lesz, bár nagyon ráférne a versenyre. 2. Nem jutott eszembe megkérdezni, pedig lett volna rá időm szombaton...
gratulálok, nagyon ügyeset mentél! ez a "C" terv is szuper!
vasárnap, a "Szigetközi Minimaratonon ", 16 és 4 kilinek vághattak neki a móvári, a győri, illetve a megye versenyzői. baráti, családias légkör vett körbe minket, a móvári "zöldövezetben". a tavalyi 4 fokhoz képest mos közel 25 fok lett az indulásra , 10 órára. jómagam a hosszabb távot választottam, ha már eljöttünk,
legyen meg a hosszú hétvégi táv:) ráadásul szép helyeken, Máriakálnok, Halászin keresztül érünk vissza a rajthoz. a nagy meleg mellett a nagy szembeszéllel viaskodunk, ami utólag belegondolva nehezített, de a meleget enyhítette valamivel.
kellemesen, nem a maxon futottam, tartalékoltam a szél miatt :) ennek eredménye, hogy a 14-es kilitől, pedig szintén jó kis szembeszél volt, bírtam gyorsítani, hajrázni az utolsó két kilire :)
nagyon szép eredményeket értünk el, mi győriek, mind a 4, mind a 16 kilin.
az összidőm végülis nem olyan rossz, a harmadik abszolút női helyre lett elég :)
(1:15:52) van még mit gyorsítani, de már a tavalyi őszi formámnál jobban megy :)
ma agyőrújbíráti hegyen futottam egy kellemes hét kilométert, kis szinttel. jó volt,
jó lbegő, erdei út, odafelé pedig bicajjal egy kedves 10 %-os emelkedővel melegítettem be :)
Nos megvolt a sárvári 24 órás.:-)))) A terv nem jött össze, kb 175 kili, B terv se jött össze, 163 kili, de futottunk egy jó nagyot:-)))) Gratulálok minden futónak, jó pihenést kívánván, a szurkolóknak meg köszönöm a remek, fárasztó munkát:-)))) Jók voltatok!!!!!:-)))) obor 157km.
Boccs megint én vagyok. Ez a Vienna marathon eredménykereső valami marha jó. Kis ügyességgel az ember jól kifényezheti az eredményét :-) A hazaiak közül 12. lettem, ami ha csalóka is, de szép, és a mieink közül egész jól bírtam a végét. 30-35 között 11., 35-40 között 9., 40-42,195 között pedig a 6. legerősebb időt hasítottam. :-)))) Juhijj!!! Kezdek elégedett lenni. :-))
Bizony, nemsokba telik, és szaggathatom szét magam, hogy tartsam vele a lépést. Tegnap az első 5 km-en 1:10-zel volt fürgébb, 1/2 maratonnál még csak 2:26-tal volt lemaradva... Az erőbeosztása talán nem volt tökéletes, de ennyi edzésből, 4 évvel a legutóbbi marcsi után (összességében a 4. maratonja) teljesen ok. Asszem rá is beszélem egy kiadósabb pihire :-)
Ja, és Teveli Petra - gratula! - (2:40:31) után a 2. leggyorsabb magyar lány, korcsoportban pedig a 16. :-D
Gerecse 50 Sárvár
Ritkán írok mostanában beszámolót de most úgy érzem, hogy kéne. Egyrészt ismét leírhatom, hogy mi az amit soha senkinek nem kéne kipróbálnia másrászt sok szó volt a héten a só és vízhátartásrólé és erről is van mit írnom.
Röviden: Szombat reggel lefuottam a Gerecse 50-et, méghozzá eléggé maxra, majd autóba pattantam és Sárváron beálltam egy váltóba aminek nagyon kellett egy ember.
Magyarázkodás: Ezt nem így terveztem. A Gerecsét akartam megfutni és Sárváron cipőt sem akartam húzni. De jött egy váltócsapat ahol hiányzott egy ember és beszálltam mert a három futó, lévén, hogy kettő erősen kiskorú volt, másképp nem nagyon tudott volna futni. A két srátot nem nagyon lehetett (és volt szabad) terhelni a harmadik futó pedig nem viheti egyedül vállán a csapatot.
A Gerecse: Csodás. A Gerecse 50-be kicsit szerelmes vagyok. A hegy fantasztikusan szép, az útvonal különösen jó és áprilisban túrázni egy bónusz, annyira szép az erdő. Vízvételi helyben nem gazdag az útvonal de a rendezők pár helyre kivisznek vizet és van ahol kút is van. Biztos ami biztos alapon Vértestolna mellett még egy fél literes kólát is elrejtettem egy bokorban.
Tudtam, hogy meleg lesz, ezért még egy kis sót is előkészítettem. Ezt persze gondosan a konyhapulton hagytam. Egy fekete pont ide. De 4,5-5 óra az nem túl hosszú, főleg, hogy hajnali 6-kor inultunk. (Gondoltam én.)
Az elejét elég keményen megfutottam. A Téli Mátrán vettem észre, hogy hiába futtottam meg kő keményen az elejét, bírtam a végét is és talán nem törvényszerű, hogy megborulok. Meg itt szinte muszáj futni az elején. A Gerecse tömegtúra a maga 2000-3000 indulójával. A 6:10-es rajt azt jelentette, hogy 200-300 ember már volt előttem. Ha tolom, a többségüket még a városban le tudom hagyni és nem az ösvényeken kell.
Szóval nyomtam mint süket a csengőt és az első pontnál már szinte egyedül voltam az erdőben. Éreztem, hogy a tempó erős és a második ponton hallottam, hogy már csak egy szőke leányka van előttem. Egy szőke lányka? Ó! Ezzel beteljesülni látszott a végzet. A lányka, Tengerdi Zita, ugyanis nem kispályás futó és erősen keményebb súlycsoportban gyúr mint én. Tavaly 10 perccel előttem indult és minden ponton előzékenyen mondták, hogy már csak egy lányka van előttem, úgy 10 perceel. Bármennyire is toltam, nem hoztam rajta. És idén is ez a sors látszott beteljesülni. Futottam mint állat és maradt a 10 perct. Valahol a Gerecse oldalában, a gyermeküdülőnél döntöttem úgy, hogy vissza kell fogni mert nagy baj lesz és hagyjuk ezt a marhaságot. Nos, nem sokkal ezután, Pusztamarótra ereszkedőben láttam meg Zitát magam előtt.
Innentől nagyjából végig együtt futottunk. Én a lejtőkön néha kicsit elhúztam majd az emelkedőkön méltóságteljesen és észrevétlenül leszakadtam. Jól ment. Beszélgettünk, megvitattuk a terep ultrafutás aktuális kérdéseit és repültek a kilométerek.
Aztán jöttek a gondok. Elsősorban a víz. Héregen ugyanis nem volt. Pedig már oda is úgy érkeztem, hogy az utolsó pár cseppet próbáltam beosztani. Ez nagy szívás. Bemehettünk volna a faluba egy kútig de az túl nagy időveszteség lett volna másrészt nagy pánikot nem éreztem hisz Vértestolnánál várt a kóla és a víz. Ennek az lett az eredménye, hogy egy bő 5 kilométert úgy kellett futnom a már tűző napon, hogy nagyon de nagyon szomjas voltam. Szívás a köbön.
Vértestolnánál tankoltam de addigra már annyira kiszáradtam, hogy ez nem sokat javított a helyzetemen. Hiába kezdtem óvatosan gazdálkodni a készletekkel, 5 kilométerrel később (Koldusszállás) már ismét csak az utolsó deci beosztásán tanakodtam.
És eközben kezdtem az eléhezés határára jutni. Víz nélkül nem mertem nagyon sokat enni de evés nélkül megszédültem. És akkor ismét elkezdtünk emelkedni Zita pedig pillanatok alatt kikerült a látótérből. Ez frankó: el vagyok éhezve, ki vagyok száradva és annyi sót izzadtam ki, hogy sóhiányom is épp kialakulóban volt.
A Gerecse vége 4:37 lett. Ez teljesen rendben van. Elégedett is vagyok vele de nem is gondolom, hogy megdönthetetlen idő. Szóval pont jó.
Pár órával később már Sárváron találtam magam ahol várt a Vámpírbékák csapata. Nem voltam jól. Ki voltam száradva de azt is tudtam, hogy ezt nem lehet pár óra alatt helyrerakni. Azért szép lassan töltögettem magamba a folyadékot meg eszegettem és néha csikorgattam a fogaimat. A szervezet nagyon szépen tudja szabályozni, hogy mennyi folyadék a sok. Hiába próbáltam korlátlanul magamba tölteni, a hasam fájással jelezte, hogy mikor elég. Viszont volt jó sós zöldségleves. Ezért Görög Gyulát örökké imádni fogom.
Első menetben 1 órát vállaltam. Ezt viszont a kelleténél sokkal gyorsabban. Az 5:20-5:30 körüli tempó annyira felesleges volt egy buli csapatban egy szétharcolt izomzatnak... Mindegy, mentem egy órát. De görcsölt a hátam és a vállam. Kis pihenő után jött még egy óra de azt már zömében Kerékgyártó Petivel 6:30-ban. Na, ez jó volt, ez ment volna még egy darabit. Harmadik menetben csak 36 percet vállaltam és azt gondoltam, hogy megtettem amit a haza megkövetelt. És sajnos nem esett jól. Ez nem kifejezetten hiányzott.
Egy nappal később azt látom, hogy az izomzaton gyorsan regenerálódik de egy 76 kilis nap, benne egy Gerecse 50-el kicsit sok. Bár továbbra is szeretnék Superman lenni, továbbra sem vagyok az. Viszont a Gerecse jó volt, azt rendesen bebüntettem. Most terep 100-ig semmi komoly.
Tyűha! Nekem ezek csillagászati idők, így nem tudok a csalódottságodban osztozni. Inkább örülök Nóri PB-jének és így is gratulálok neked! Remélem a Pilis és Gerecse lankáin majd enjoy lesz megint neked... ;)
Gratula hétvégi versenyekhez! Sárvár nagyon masszív lehetett, -balazs- és Csermanek igen nagyot futottatok a Gerecsében, Grat!
Nóri (feleségem) és én Bécsben jártunk, és jó kis két napot töltöttünk ott. Szombaton bicózás a városban, smarni parti, bécsies vacsi a Grinzingben, vasárnap meg maraton, utána egy jó kávé, és egy pohár sör...
Papíron nagy formában érkeztem, érzésre nem annyira. Nóri 3 év szünet után az ősszel kezdett újra futni, s egész jól haladt 2 hónap után (kb. 450 km), amikor betegség meg egyebek miatt megint kiesett 3 hónap. Így Bécs előtt bő 1,5 hónappal kezdett csak újra futni. Jó indítás után ebbe is belezavart egy kisebb sérülés, (nem csoda 6 hét alatt 420 km nulláról) így a teljesítés is kétes volt.
Technikai problémák miatt, elég hátulról tudtunk indulni, így az első szűk 5-7 kili bősz előzgetésekkel telt. Hamar szétváltunk, igyekeztem felvenni az utazó tempót. 160-165 közötti frekivel tempózgattam, s 10 kilinél már egyértelmű volt, hogy a 3:15-höz is kisebb csoda kellene, nemhogy annál erősebb időhöz. Ettől függetlenül jól esett a futás, de nem éreztem magamban elég harci szellemet a gyorsításhoz. 1/2 marcsihoz éppen 1:39-en belül értem, nem éppen duzzadva ez erőtől. 26 körül még egy kicsit meg is rogytam, elment kb 1 perc. Aztán 31-től leesett egy kő a szívemről, és -érzésre- elkezdtem tolni. A pulzusom felkúszott a 170 feletti zónába, s ezzel egy kis endorfin felszabadulást is sikerült elérnem. Innen nagyon élveztem a futást. Jöttem szépen vidáman - nagyon jó volt. 35-nél szembejött Nóri kb. 2 kilivel lemaradva. Harcolt rendesen, de úgy tűnt nagy időt futhat. 40-nél még felmásztam 180 fölé és innen már nem is engedtem lejjebb. 3:19:04-gyel értem be, ami csalódás, ráadásul a 2. fele több mint egy perccel lassabb lett mint az eleje. Nem baj. Ez egy ilyen nap volt. A futást magát nagyon élveztem, s végül is 24 maratonomból ez a 6. legjobb időm. :-) A célban még tébláboltam egy kicsit, bevárva Nórit, aki 6 percet javított 2001-ben futott PB-jén - harcolt ahogy kell. 3:37:30 lett az ideje. :-D Respect.
Sziasztok!
Nekem is volt szerencsém Sárváron tevékenykedni, igaz nem futottam, hanem csak segédkeztem.
Nagyon nagy csata volt. A hatalmas kánikula szinte tizedelte a mezőnyt. Csak az igazán felkészültek maradtak talpon. Szeretnék gratulálni a sok szép teljesítményhez, akár váltóban, akár 12 vagy 24 órában értétek el. Pár kép a versenyről:
Hahó, gratula minden hétvégi versenyzőnek! Én Sárváron futottam, és hihetetlen nagy rengeteg elképesztő kolosszális gigantikus szurkolásban volt részem, köszönet érte! :-) Ilyen szeretetteljes közegben az ember mindig próbálja a tudása legjavát adni, most ez elég jól is sikerült. Többet most nem igazán tudok írni, egyelőre pihenek-pihegek, és, egyáltalán nincsenek gondolataim, egy-két napig szerintem még ártatlanul bambulok majd kifele a fejemből... :-)) Tessék, már arra se emlékszem, hogy ebben a hozzászólásban gratuláltam-e már a hétvégi versenyzőknek, úgyhogy most biztos, ami biztos, gratulálok még egyszer! :-))
Grat, jót mentél. Az 50-es az 50-es és értelmetlen azon sírni, hogy 51 már nem ment volna. Miért ment volna? Hisz nem arra készültél hanem 50-re. A 100-as meg 100-as és akkor annyit mész. Úgy készült, arra gyúrsz és minden jó lesz.
Azt gondoltam, hogy egy nagyon nagyon jó napon akár 4:30-ra képes vagyok de abban biztos voltam, hogy a tavalyi 4:55-nél jobb leszek. 4:37 lett ami csak nagyon jó, de pont elég, főleg ha figyelembe veszem, hogy mennyit hibáztam. Többször nagyon csúnyán elfogyott a vizem és ez közel végzetes volt. Biztam a szokásos rendezői vízvételi lehetőségekben de idén nem engedélyezték az árusítást és kétszer is 5-10 kilit kellett mennem a következő kútig. Ez nagyon megviselt. De minden jó ha a vége jó és a vége jó volt.
Mi ez a csönd itt kérem.. Már a körmömet rágom a Sárvári beszámolókért. Jó, a 24 órások felmentést élveznek, mert ők még húzzák a lóbőrt, de a 12 órásoknak tessék széép hosszú izgis beszámolót kreálni :)
Puerto de Sagunto félmaraton, Spanyolország
Edzésnek és állapotfelmérésnek szántam ezt a tőlünk kétszáz kilométerre rendezett versenyt, amit összekötöttünk Valencia és a nem messze fekvő római színház és a hatalmas, budai vár nagyságú erődítmény megtekintésével.
Este hatkor kezdtünk, addig egész nap hol esett, hol sütött a nap, a rajthoz is összeázva álltunk. 17-18 fok volt, úgyhogy nem fáztam. Négy-ötszáz nevező lehetett, feltűnően kevés volt a nő. Az első tócsákkal rögtön az indulás után találkoztunk, nevetve, kiáltozva fröcskölte a mezőny a vizet. A belváros szépsége valószínűleg lenyűgözte volna Kazincbarcika vagy Tiszaújváros szerelmeseit, viszont akadtak izgalmas helyszínek. Öt kilométer után elértük a kikötőt, ahová egyébként be se mehettünk volna, futottunk a fél autónyi kövekből épített hullámtörő mellett ki az egyik nyúlványon, majd vissza.
Megint a belváros, majd egy csatornánál tovább. Egészen hazai volt a táj, virágzott az akác, illata a párában fölerősödött. Egyedül az agavék mutatták, hogy nem otthon vagyok.
Pulzust mérve kezdtem, kb. négy kilométerig próbáltam 160 alatt tartani, utána fölkúszott 166-170-re, majd a mellettem futók jeladóitól teljesen összezavarodott az órám. Sokáig futottam együtt egy lánnyal, kicsit visszafogva magam, majd a12.-13. kilométernél úgy gondoltam, nem kell tovább óvatoskodnom. Nem gyorsultam sokat, fáradni kezdtem, az utolsó néhány kilométert már nem élveztem. 1:51 alatt értem be, ha nem is teljesen a határaimon, de legfeljebb néhány perc jöhetett volna ebből le, ha nagyon hajtok.
A szervezés néhány hiányosság ellenére tetszett, kaptunk izoitalt, narancslevet, müzlit, technikai pólót (kicsi, de nem tudták kicserélni) és övtáskát a végén, mindezt 5 Eurós nevezési díjért.
Pihentető(bb) hétvégét akartam a belga szopacs után, de ettől a sok jó hírtől (FUTURE-ék oké, na de Szilvi019 :-))) ÓRIÁSI GRAT!!! ahogy mindenki másnak is) most kénytelen vagyok elmenni futni egy 3-4 órácskát :-)
II. Nagykanizsa-Zalakaros - Életem legh(r)osszabb 20 km-e
Na persze, ezért is én vagyok a hibás, mert 1. Nem tájékozódtam előre. Csak odafele, az autóban tudtam meg, hogy hullámos pálya lesz. Hullámos... Mekkora hullám okoz cunamit? 2. Elfutottam az elejét. Magamhoz képest nem is kicsit. Így tulajdonképpen 5 km után feladtam. A következő 15 km mondjuk úgy, levezetés volt.
Jó kis versenyre készültem, mert a tavalyi Pannon-Work kellemes emlék Nagykanizsáról. A tavalyi rajtlistát látva meglepődtem, hogy idén mennyien döntöttek az indulás mellett. A mezőny számomra erős iramban indult meg. Megpróbáltam tartani az iramot, de rá kellett jönnöm hamar, az 5 percen belüli ezrek nem nekem valók. 8 km után azt gondoltam, végre az enyhe balkanyar után vége az emelkedőnek. Aztán az emelkedő végén kicsit megomlottam: lejtő helyett újabb emelkedő. 12 km után egy árnyas lejtő következett, amúgy nem szeretek lejtőn futni, de kész felüdülés volt. Azt hiszem valamikor ilyentájt köszönt rám egy hölgy és gratulált a Pécs-maratonhoz. Meglepődtem, de jól esett. A 2. váltópont után (13,5) nem sokkal már megritkult a mezőny. Szerencsére nem tévedtem el, pedig attól mindig parázok. A hajráról már rég lemondtam, de megpróbáltam mosolyogva (vigyorogva?) áthaladni a célkapun. 1:53:19. Büszke nem vagyok ugyan rá, de a 6 percen belüli átlagnak örülök. És legközelebb ésszel (is) kell futnom.
Pozitívumok: - A rendezők nagyon jó fejek voltak (még most is azok :) ). - Meglepetésre a versenykiírásban szereplő 1500 Ft helyett 1000 Ft volt a nevezési díj. - A km-ek végig ki voltak táblázva, a kényesebb helyeken táblák mellett rendezők is mutatták az irányt. - A hálóing gyűjteményem egy versenyen 2 darabbal is gyarapodott a befutócsomagoknak köszönhetően. - A Gránit Gyógyfürdő csodaszép.
Negatívum: a 2 frissítőpont - noha több, mint a semmi - a nagy melegben kevésnek bizonyult. Még nekem is, aki a nemivásról vagyok híres.
Egy kis reklám: a zalakarosi Gránit Gyógyfürdő csodaszép. Az élményfürdőbe az első 7 befutó mehetett be, a többiek a rajtszámmal "csak" a strandfürdőt vehették igénybe. Nem vagyok egy pancsolós típus, de jól esett a 24-26 fokos vízbe úszni pár rövid hosszt a verseny után. Választhattunk még 2 melegvízes, 1 csúszdás és 1 hullámos medence közül is. A terület szépen karbantartott, tiszta, rendezett. Egyetlen dolog volt, ami zavart: a bejáratnál a hölgy kicsit agresszív volt (de csak ha kérdezték :) ). Itt még a "sima" fürdő is élmény.
Olyan 10:44 körül Tatabányán 100 méterről kiszúrtam egy futó alakot a kocsiból, majd rávágtam, hogy ez -balázs- lesz. Eltaláltam. Mivel mi épp tájfutó versenyre mentünk, így nem igazán voltam képben a Gerecse 50-el kapcsolatban, így azt se tudtam, hogy a cél a Győri út másik oldalára költözött. Szóval galád módon elsuhantunk -balázs- előtt, pedig ha tudtam volna hol a cél, akkor spórolhattam volna neki 3 másodpercet azzal, hogy átengedem. Most aztán nem tudom, hogy milyen eredmény elérésében akadályoztam meg. :(
Pár szót a versenyről. Future 6 óránál már kicsit döcögve jött le a lépcsőn, de a futás az keményen megy nála. A 200 km-ük váltóban lehet, hogy nem lesz meg, de hogy nagy pályacsúcsot futnak, az biztos.
A 12 órás egyéniben Kristóf Zsolt kezdte diktálni az iramot, Ossó Zoli sokáig csak óvatosan követte. Aztán Zsolt elakadt, Zoli jól halad. Levente az elején ment utánuk, de szoktak hullámvölgyei lenni, most is. Zahoránékkal egy darabig nagyjából együtt mentem. Ádám verseny előtt panaszkodott, négy óra környékén el is maradtak tőlem. Aztán úgy tűnik, nemsokára rendezték a sorokat, és különösen Ádám nagyon jól megy. Szerintem elég kétesélyes a verseny a dobogó 2. és 3. fokáért. A többiek is szépen mennek, minden tiszteletem az övék.
24 órán Pék Imi a rajt előtt örült a melegnek, el tudom képzelni, hogy a végére lényegesen előrébb lép. Barakonyi Lajos végig jól mozgott, de szinte a teljes mezőnyre elmondható, hogy megfontoltan halad.
Kiváncsian várom, hogy tesznek-e fel most eredményeket a 12 óráról.
Az idei kettőben biztosan benne vannak egészségtelenségi problémák is. Podgorica előtt náthás tüneteim voltak, most hét elején ment a hasam, a vírus sem zárható ki. Az utóbbi napokban ugyan nem volt gondom, de lehet, hogy belejátszott. Egyébként meg ajánlgatták a szódabikarbónát, lehet, hogy ki kell próbálnom.
Az időjárás tényleg megkeverte a dolgokat, kevés versenyző van, akiről azt mondhatjuk, hogy jól meg tudta oldani a helyzetet.
Futás helyett megfutamodtam... Aki nézte a résidőimet, azt láthatta, hogy 4 órán keresztül viszonylag egyenletesen futottam (óránként 11 kör), aztán az ötödik órában már csak alig 9, a hatodikban pedig elücsörgés és alig több, mint 6 kör. Megint a "gyomorműsor" volt napirenden. Választhattam volna még pár óra nyűglődést, mint Podgoricán, de miután autóval mentem Sárvárra, inkább ma este hazautaztam. Így legalább a holnapi napomat hasznosan tudom tölteni. Most még egy kicsit távszurkolok, aztán lehet, hogy közben egy-két hozzászólást is megejtek az élményeimről.
Ugyanmar. Kicsit okosabban kezdesz, es ha csak 6 vagy 6esfellel ersz feltavhoz, akkor mi van? Semmi. Onnan meg mar kozelebb a cel, mint visszafordulni, igy a fejben kerdes mar meg is van oldva. :o) Sima ugy lesz.
Ma jártam a Gerecsében. Hajnalban, mikor asciimoval vártunk -balazs- - ra, és kérdezte, hogy milyen időt tervezek, férfias zavaromban 5 órát montam. Nem tudom honnan szedtem ezt a marhaságot, hiszen február-márciusban egyáltalán nem futottam, Gerecsében pedig 12 éve nem jártam...
Úgy terveztem, hogy ez egy felmérő lesz a T100-ra. Az is lett, csak nem tudom elolvasni a tanár értékelését a felmérőmön...
Ami pozitív:
-5:08 lett az időm
-3. befutó lettem
-Végig futottam, csak a legdurvább emelkedőket sétáltam bele.
-Jó volt
Ami negatív:
-Fejben gyenge voltam (A turul előtt feladtam az 5 órán belüli beérkezést)
-Egy métert sem futottam volna már szívesen
-El nem tudom képzelni, hogy több mint még egyszer ennyit menjek 3 hét múlva...
Szóval a kép vegyes, mindenesetre a túra jó volt, 8 km-től magányosan róttam a hegyeket... 2 kis csokival, egy zacsi szárított eperrel, és kevesebb mint 2 liter vízzel mentem végig. Vértestolnánál nekiláttam egy zsíroskenyérnek, de majdnem visszajött, úgyhogy azt abbafejeztem.
Nagy, nagy hajrá sárvárra, illetve bécsbe, illetve mindenhova (Azért Sárvárra a legnagyobb...)
Add uram, hogy tegyen be még néhány képet. Soha többé nem káromkodok, ha lesz még néhány kép a sárvári csatáról. Az sem baj, ha elmosódott. Csak lássam Őket...
Hú, milyen illusztris FB-mezőny részese lehetek a hegyi felesen!
Már csak futni kell előtte valamit. A Vivi óta -őrültek háza ezerrel, na persze- egy Europark sikeredett, na de most itt van 4 nap szünet, meg pl. a ihletet adó Sárvár, és lelkiekben erősít papamaciék versenye is! :)
Most jöttem vissza a szokásos pénteki dupla szigetkörömről és végig azon morfondíroztam: vajon hogy a francba viselik el a holnap Sárváron futók ezt a hőséget egész álló nap... :)
Mivel számomra ez elképzelhetetlen, ezért holnap délelött lenyomom a Gerecse-50-et lightos tempóban... :)
Bocs, nekünk a listázás a vérünben van, ez most becsúszott. :))
Naszóval, köszi a figyelmeztetést, sikerült ma még neveznem. S ha már ott jártam, a Kékesre is... hogy én milyen bolond bolond vagyok... nem is tudom! :)))
Orbital nevében nem nyilatkoznék. Én edzésnek szánom a jövő heti Hegyire, de a két órán belüli beérés reálisnak tűnik. Valszeg pulzusra fogok futni és ha nagyon megy fel (pl. a meleg miatt), akkor nem erőltetem. Aztán lehet, hogy a hülye kos fejem megint elgaloppírozza magát :-)
Ti milyen tempót terveztek? Nekem az a cél, hogy 2 órán belül beérjek. Nem tudom sikerülni fog-e. Hétfőn lenyomtam egy 64 km-es túrát a Piros 85 vonalán (ahol tudtam belekocogtam), de nagyon nem esett jól. A végére nagyon beálltak a vádlijaim, még most sem tökéletesek. De biztosan segít majd az a kis tekerés, amíg szombaton leérek bringával Albertirsára. Remélem nem csinálok nagy hülyeséget, hogy a futás előtti napon bevállalok 70 kilit két keréken.
Pan-Tel listára fel engem is!!! :-) Sárváriaknak sok sikert ééééés NAGYHAJRÁ!!! Sajna nem lehetek ott, de ugyi minden 7végén azért mégsem lehet futni...:-( Család, meló is létezik. Majd jövőre! gyuro-nak gyors gyógyulást. Akinek meg nem kívántam semmit annak meg azt kívánom, hogy amit ő kíván az teljesüljön be!
Hidd el, ilyesmivel mindannyian szembesültünk már egy-egy jól sikerült versenyt követően. Verseny után, némiképp megtépett izmokkal nem is nagyon tanácsos erőlködni. Kuttor Csaba mondta nekem tavaly, hogy a versenyidőszakban a versenyeket használta gyorsító edzésnek, két hétvége közöttiek pedig szinte csak a regenerációt szolgálták. Elég jól ment ebből. De Jannisz Kurosz is hasonló módszerrel nyomja, és elég meggyőző, amit csinál. Aggodalomra, és főként bánkódásra semmi okod. Az akkor lenne, ha a Vivicittát futottad volna 65 perc alatt, és rá néhány napra meg 57 percre ugyanazt a távot:-)
Én tavaly igen hasonló tünetekkel kínlódtam. Beszedtem egy rakás gyulladáscsökkentőt (antibiát nem ajánlanék), homeopátiás bogyót, kentem mindennel ami kenhető, tettem sportbetétet a futócipőbe, meg szilikonos sarokemelőt, használtam rendes betétet az utcai cipőbe, és végig grimaszoltam a célversenyeket. Minden segített egy kicsit, de nem gyógyult. Én is ütésre fogtam a kezdetet egyébként. Végül két és fél hónapra leálltam Atád után. Szedtem megint mindent, meg kentem, meg egyebek, és pihentettem. Egy szurit is kaptam. RTG elérésem nem volt, csak UH-on egy kicsi gyulladásos ödéma. Nagyon óvatosan kezdtem újra terhelni, kb. 2 hónap volt mire visszaálltam a "szokásos" futómennyiségre. Most kop kop o.k. Ha belefér az idődbe inkább állj le most, ha nem, akkor sziszegj. :-)
Az hogy lehet, hogy a Vivicittát 4.46-os km átlaggal (57.16) végigfutottam, és másnap nem éreztem semmi különöset a combomban, tegnap viszont 65 perc alatt futottam 12 km-t, és most érzem? Nyújtottam mindkettő után.
Hát nem tom mi a fene ez, de ebben az évben nem nagyon futottam.. :(
Azt hiszem, tánc közben verhettem oda, mert van egy ilyen sarkas rész, mutatom:...
nna, és lehet,hogy ettől van az egész. A rögöny semmit nem mutatott ki, normális a bal sarkam. Ja és egy másik "örömteli" hír, a jobb lábam se maradjon ki a jóból, tegnap elkezdett az is szarul lenni. Olyan, mintha a valami kis csont, ín, pöcök lenne félrekattanva, és ha szarul jön ki a lépés, akkor éles fájdalom nyilallik belém, a jobb boka és lábfej találkozásának bal oldalán. Komolyan kezdek aggódni az éves tervek miatt... :(((
Lehet, hogy kipróbálom zilaci jódos, phenylbuthazonos tippjét, de a jövő héten lejár a galvános kezelés, akkor visszamegyek kontrollra, talán mond valamit a doki. Addig meg marad a kerózás.
Jelentem IronBence fiam 1 éves szülinapját babakocsis futóedzéssel ünnepelte (mármint egyedül rodeózott a nővére játékbabakocsijával). Sőt, 371 napos korában, azaz ma, a babakocsit elhajítva, belépett a kétlábonjárók világába. Egyenlőre alkatilag és ritmusra még inkább sprinternek mondanám, de rendszeres edzéssel még ultrás is lehet. :-)
Szerintetek normális jelenség (vagy legalábbis nálatok is megjelenik), hogy néhány szó a szövegekben teljesen véletlenszerűen duplán aláhúzva jelenik meg és valami reklám linket takar? Nálam alkalmanként úgy három szó a friss hozzászólások közül egy-kettőben. De ami 4-kor még alá volt húzva, az most már nincs...
Esküdni mernék, hogy BSI-s versenynaptár (ami postán jött) május 7-ét ír. De akkor legyen 6. Szóval, kedves Team Kivi tagok, küldjétek a számokat legkésőbb május 2-ig!
Mi az, hogy most szóltak? Aagica most nézte meg a BSI honlapján. Talán így. :)
Kivi, a határidő a honlap szerint május 6, ami vasárnap, szóval nevezni legolcsóbb díjjal május 4-én, pénteken lehet utoljára. Legalábbis személyesen, a netes nevezés nem tudom, hogy megy mostanában.
Úgyhogy ezúton is kérném a Team Kivi tagjait, hogy vagy hozzanak a Pantel-re Törzsfutó matricát, vagy írják meg nekem a törzsfutó számukat, mert különben ők teljes árat fizetnek.
most szóltak, hogy a K&H első nevezési határideje jövő7en jár le. szóval csapattársakat keresek a nagy hagyományokkal rendelkező "Este ráérünk:-)" csapatba (de hívhatják máshogy is).
az eddigi tagok:
Malter (Aagica szerint(c:§)
Chino
nincs semmiféle teljesítménykényszer. csak bulifutás.
Ortopéd orvos segíthet. Lehet, hogy csak gyulladás, lehet, hogy a hosszantartó gyulladásnak köszönhetően már csontkinövés is van. Csonthártyagyulladást lehet kenni jóddal, phenylbuthazonnal vagy írathatsz fel antibiotikumos krémeket. Végső esetben szteroidos injekció, amit a mellékvese nem fog szeretni.
Érdemes lágy sarokemelőt használni az utcai cipőben is, egyáltalán nem biztos, hogy a futástól és futócipőtől van. Muhari Gabiék csináltak Szolnokon szivacs-sarokbetéteket (www.keksz.org), ezt a gyulladt területen kilyukasztva tehermentesítheti a lábat a gyógyulás idejére.
Persze, lehet, hogy egészen másról van szó, ezért kellene doki.
Köbö 3-4 hete fáj a bal sarkam, annak is a belső része. Reggelente jobban, aztán ahogy eléri az üzemi hőfokot, kevésbé, vagy egyáltalán nem.
Valószínűleg odaverhettem kicsit valamikor valahova. Voltam reumatológusnál, valami galvánkezelést írt fel, 5 alkalmasat, kettőn túl vagyok, de most még jobban fáj. Biztos gyógyulok. :) Röntgen készült, de azon semmi elváltozás nincs. Nno a lényeg: írogattatok itt mindenféle csodakencékről, amik segítettek kilábalni -hehe, ez jó- a kórságból. Mik is voltak ezek? Hol lehet ezeket megtalálni? Kombinálnám a modern orvostudományt a vajákossággal, talán segít.
tudom, h ez másnak kis lépés és bemelegítő tempó,de nekem fejlődés. pláne, h nem futok többet heti 30-35 kilinél. (kivétel volt a PH és Velence kör)
Egy 5és feles laza tempójú 5 kmes bem után, 1 km egyedül, aztán csatlakozott hajcsárom :-) a harmadik kilinél becsempészett egy 4:45öt.
az első fele 12:42, vissza 12:15
Mondjuk az utolsó kili már nem esett túl jól, viszont a pulzusom 1 percen belül 40et ment vissza, 2 percen belül 50et. Nincs is izomlázam.
valahol az az 5,5 és az 5ös között van most a tempóm. az 5,5 laza, az 5ös még gyors.
már kipróbálnám magam egy félmaratonon. a 6perces ment a 31es Velencei körön, jó lenne egy 5,5 tempó félmarcsin. jövő hétvégén nem leszek itthon, de a hegyi asszem nem is PBre való.
Akkor lehet, hogy most úsztak el a dobogós reményeim! :))) A tavalyi mezőny nagyságáról asszem az mindent elárul, hogy félmaratonon 1:52-vel én lettem az abszolút női 3. helyezett. Idei titkos terveim között az is szerepelt, hogy ezt meg kellene tartani. :))
Hm, hm. Bogarat ültettél a fülembe. Vagymi. Viszont mintha azon a hétvégén még nem lenne semmi, úgyhogy gondolkodom a projekten. Nem mellesleg van némi elszámolni valóm félmaratonon (mondjuk nem kéne még megfutni azt az 1:40-et, mert V42-nek felelőtlenül aszontam tegnap, hogy utána ráállok a 3:30 maraton projektre- de igazából én azt egyelőre nem akarok, csak így legalább egy kicsit békén hagyott :)), és bíztató, hogy itt nincs tömeg... Na,de kitalálom még!!
Sajna sok munkám van, így csak most a beszámoló... A két hónapos kihagyásból kezdek teljesen kijönni. Az utóbbi 3 hét fokozatos edzése mostmár kezd jelentkezni. A mostani vivin végig egyenletes iramban kényelmesen 5 percesekben jól ment, végül 1:00:01 lett. A végén túl magasra emeltem a kezem a célban és amíg utána leállítottam az órát addig elment az idő... :) Jó volt előtte-utána annyi FB-vel találkozni :) Gratula mindenkinek!
Futottam ma is. Ez eddig nem is lenne különös, csak hát tegnap is futós nap volt, és nálam ritka a 2 egymást követő ilyen nap. Ugyebár a sarkam miatt. De ma valahogy nagyon jól ment és jólesett! A lábaim szinte mentek maguktól (lehet, hogy a Vivicitta felpörgetett?),közben jó volt köszönni sok ismerősnek: ki futva, ki bringáról mosolygott vissza.
Terveimben a következő verseny a Normafa hegyi feles. Azaz a terv szerint már be vagyok nevezve. :)) Az már asszem nem lesz olyan egyszerű, mint a Vivi, ott majd jól meg kell küzdeni a célbaéréssel. Tényleg, ugye azért jön még valaki???
(Előre kijelentem, listaírásra nem vállalkozok, mert elég rendszertelenül olvasok mostanában topikot!)
Hegyi feles után 2 hét pihenő, és máj. 19-én Siófokon Wink Maraton és Félmaratonon szintén egy félmaraton. De az sík pályán. :))
A Wink nem érdekel senkit? Én már 2-szer indultam, és megtetszett a verseny. Kis mezőny, nincs tolongás, a távok pontosan ki vannak mérve, a frissítők egész jól el vannak látva (izoital is volt), és a tavalyi évtől már chipes időmérés van. A pálya a Balaton mellett van, tehát 1 méter szintkülönbség nincsen benne.
A mai edzésemmel, befejeztem a felkészülést Sárvárra. Tobábbra is javuló fázisban vagyok, hiszen az ismétlődő versenyeimen, sikerült javítanom az eredményeimen.
Sárváron, jelentős mértékben szoktam javulni, ha most is hasonló javulást érnék el, azzal nagyon elégedett lennék.
Látva a nevezők névsorát, minden évben eljátszogatok a gondolattal, hogy meddig is juthatok, helyezésben? Mindíg próbálom magam azzal nyugtatni, hogy nekem egyenlőre nem mással kell versenyeznem. Próbálok is ezzel pontot tenni a találgatások végére, de persze szeretnék egyre előrébb végezni:-)
2006-ban nagyon megviselt a hideg, kicsit kihültem, az idén nem hiszem, hogy hasonló gondok lesznek, valszeg a legtöbbünknek nagy gondjai lesznek a meleggel.
Azt a hatalmas tervet eszeltem ki magamnak:-), hogy hasonló tempóval fogok kezdeni, mint tavaly és reménykedem, hogy a lassuló fázis később fog elérni.
A reményem talán azért is lehet megalapozott, mert kb. 500 kilivel nyomtam többet a versenyt megelőző egy évben, mint a 2006-s verseny előtt.
Szeretném szépen zárni a 12 órás pályafutásom Sárváron, terveim szerint ez lenne az utolsó fellépésem. Persze ezt sok minden befolyásolhatja, de a tervek szerint a továbbiakban majd itt, 24 órán próbálkoznék.
Szóval: remélem mindenkinek jól sikerült a felkészülés, erőt és kitartást kívánok minden indulónak a 24 órásoknak pontosan 2x annyit!
Ez itt a reklám helye. Fönt van a futanet.hu-n a Spuri webrádió adása, amely a Vivicittán történteket igyekszik összefoglalni. Snecivel a lehetőségekhez mérten kicsit hosszabban beszélgettem. Hallgassátok - őt is - sok szeretettel!
Állítsd be az órádat savküszöbre (kb. 85%), hogy ott csipogjon. Amíg ezt el nem éred, toljad neki rendesen. Utána meg szépen, lendületesen gurulj ki belőle. Kocogj a 4-5 darab 500 között mondjuk 2 percet, oszt jól van. Ja, meg előtte, és utána döcögj 2-2 kilit kényelmesen. És utána szépen nyújtsd ki az izmaidat, lehetőleg statikus nyújtással, tehát nem rá-ráhajlítgatva. De ha ezt túl intenzívnek érzed, akkor lazázd el. Egy utolsó átmozgatóedzésen még senki nem nyert versenyt. Veszíteni viszont sokat lehet vele. Take it easy, mate!:-)))
No, akkor mégegy nekifutás: Ha jól értem, idén még bármely bankban be lehet váltani a régit újra: http://www.nbs.yu/export/internet/english/75/75_1/index.html Az aprópénzzel nem lehet gond.
Megint OFF Nem biztos, hogy igazat írtam. A bank honlapján írják, hogy 2007. január 1-től kivonták a forgalomból a régi bankjegyeket. Ennek ellenére mintha fizettem volna velük pár hete (igazából nem nézegettem, hogy melyik változattal)
Karesz 4 percesben tolta a babakocsit. 7 kilométernél értem utol és csak úgy kerültem elé, hogy akadályokat kellett kerülnie és ez kicsit hosszabb útvonalat jelentett neki. Jön a Terep Százasra is. Lehet, hogy oda is hozza a kocsit. :-D
Huhhh, a legmegdöbbentőbb az volt számomra hogy a Vivi előtt egy majdnem 2 órás futással bemelegítettél a szigeten. Erre nem is tudok már mit reagálni :))
Na, most jutottam odáig, hogy írjak néhány keresetlen (vagy keresett... :-)) szót a Vivicittáról. Tudom, hogy már nem aktuális, és, hogy azóta már a hétfői meg a keddi versenyek is lezajlottak, úgyhogy, elnézést kérek! :-))
Szóval, én a Vivi előtt futottam olyan egy és háromnegyed órát, lájtosan a Szigeten, meg a Duna-parton, aztán beálltam, és, letoltam a Vivit, miután végül nem jött el az a kolléganőm, akivel lassabban futottunk volna... Eléggé nyomtam neki, az órám 179-180 közötti átlagpulzust hozott ki a végére, ami szerinte (mármint az órám szerint) az aktuális max pulzusom 95%-a. Viszonylag lassan kezdtem, az első kilcsin előzgettem, aztán felvettem az utazótempót, és az utolsó négy kilin megpróbáltam gyorsítani, amiből végül az lett, hogy az utolsó négy kilin tudtam tartani az adott iramot. :-) 41:16-ot mértem, a célban 7241Gabi megölelt, Tapírka kezet rázott, szóval, egy kicsit olyan volt, mintha nem is a célvonalat, hanem valami baráti összejövetelen a lakáshoz érvén a küszöböt léptem volna át, és, mi tagadás, ezen kicsit meg is hatódtam, már amennyire egy ilyen kemény futás után az embernek marad még ereje meghatódni. :-) Egyébként meg tetszik ez a 3:26-3:27 közötti átlag, tekintve, hogy a gyorsítási mennyiség ebben az évben még mindig zéró, bár, már háromszor futottam gyorsan, egyszer a PH-n, egyszer a prágai félmarcsin, egyszer meg egy öt kilis edzésen. Tulajdonképpen úgy tűnt a dolog, hogy a sok állóképességi edzéstől jó alapállapotban vagyok, főleg a mozdulatgyorsaság az, ami hagy maga mögött némi kívánnivalót. Csak, ugye ez meg teljesen lényegtelen, mert most nem tízezerre készülök... :-)
RSS75 Tavaly a chipes időm 3:13:50 lett. Szeretnék ezen faragni. Egy "jóérzésű" 1-2 perccel jobb eredményre már azt mondom bíztató, hiszen ez most egy állomás (bár fontos) a T100-hoz. Semmiképpen sem hiszem, hogy 4-5 percnél több javítás összejönne. Idén (is) inkább hosszabb hegyi futásokat csináltam és csak kevéske gyors aszfaltot.
p'u Megfogadom a tanácsod - maratonra nagyon ritkán sikerült igazán jól időzítenem saját kútfőből. Az 500-akat milyen terheléssel csinálnád?
Pénteken én már inkább csak 500-akat futnék, de lehet, hogy azokat sem. Ezek az ezrek biztatóak. Csak legyen majd a fejedben, hogy 30-ig el kell jutnod úgy, mintha addig semmit sem csináltál volna. Onnantól várhatsz még néhány kilométert, és ha még mindig jól érzed magad, elkezdhetsz futni:-) De persze azt csinálsz, amit jónak látsz. Hajrá!
Na, a szakedzői eligazítás szerint, a mai edzésem: 2 km lassú (f<140), 4*1000 m gyorsabb (f<165), részidők: 4:21, 4:13, 4:11, 4:03, közte 1-1,5 perc séta. Végén 2 km lassú, az első ezresben igen rövid belegyorsítások, a 2. ezer szigorúan lassan. Előtte, közben, utána, sok sok gimnasztika. Pénteken valami hasonlót tervezek, a szombat még nyitott kérdés. Mindenesetre várom a hatást! :-)
Ezt honnan lehet tudni ? Mert engem is érdekelne, de nincs eredménylista. A befutófilm nem sokat ér, mert a mezőny végéről rajtoltam. A BSI oldalon csak a 20 éves adatokban lehet böngészni.
Tud valaki valamit arról, hogy a tavalyi, kxxxx jó, Horgos (SRB) - Szeged (H) útvonalú NATO-futás megismétlődik-e idén? Mert én szívesen mennék, de hírét sem hallom.
Érdekes, amit írsz. Azt hittem, azért tették a befutót a Mall-ra (a Westminster-hídról, annak renoválása miatt), hogy a St.James és a Green parkban össze lehessen utána röfenni jól, álmodozva jövendő világrekordjainkról;-) Biztos ők is tanultak a mostani tapasztalatokból...
Egyszer valahol kis 1 decis prakticus papírdobozokban adták a vizet. Szerintem a 3.3 decis palackok tartalmának nagy része veszendőbe megy, hacsak nem viszi valaki magával.
A lényeg, hogy ismernünk kell magunkat és nem versenyen kipróbálni magunkat élesben.
Hm, ezt csak azért írom, mert ismétlés a Tudás annya:-)
Nálunk csak csöpögött az eső. De tesóm meg is mondta, hogy nem fog esni, ami meg esett, az belefért a statisztikai hibahatárba, mert nem áztam szét egyáltalán. Ily módon legalább egyetlen nőként sem kellett alulmaradnom a spontán vizes-pólós versenyen, mert nem került sor ilyesmire. :))
Cserében viszont rájöttem, hogy nálunk csak azért esett az eső, hogy láthassunk csodaszép szivárványt, legyen friss esőillat, hmmmm, meg max, hogy elverje a port.
Szóval klassz kis futás volt a mai. Kimentünk a "határba", Tápé szélére, Töltés-Mol út és társai, és ollyan de olyan jól kiszelőzött a fejem. Társaságul V42 és Zoli jött velem, és a lazánál kicsit gyorsabb 14 km-t futottunk. Jó volt :)
Azért engem is megtréfált ám az időjárás. Ugyanis amikor elkezdett esni, úgy gondoltam, nem lesz már ebből futás ma, ezért megettem az összes mára rendelt csokit, nem kis mennyiséget. Hát így.
Különösebb beszámolnivalóm most nincs (de nem is kell azt túlzásba vinni :) ). Csak annyi történt, hogy ez az ázott természet szag jól beindította a limbikus rendszeremet, melynek következtében végig azon kellett töprengenem, hogy mi lehet az az emlék, ami ily módon aktiválódott.
Ilyenek jöttek elő, hogy általános iskolás táborozás, gyerekkori hajnali horgászat, (amikor ez jutott eszembe, pont egy hídon futottam át, és még halszagot is éreztem), tavalyi balatoni vihar. Futós emlékekben is kutakodtam, és arra jutottam, talán az egyik bükki hegyi felesen lehetett ilyen, még a 'megszállott' futó koromban.
Amikor végeztem a futással, láttam egy nagyon szépet: világítós szélű felhőt, igazán elbűvölő volt. Menjetek naplementében futni! :)
Ja, elállt az eső... mitán én már hazaértem futásból :)), így sikerült jól eláznom.
Elindultam szép napsütésben. Mire keresztülfutottam a Szigeten (Árpád híd felől indulok) és elértem a túloldalra jött egy kis szél. Visszafordultam, és látom ám, hogy szép kis felhő követett engem hátulról! Na, uzsgyi vissza-haza. Kicsit elkezdett cseperészni, aztán ahogy kiértem az Árpád hídra, rázendített, de úgy rendesen. Innen még kicsit több mint 2 km haza, így rendesen bőrigáztam hazáig.
Mosi! Te biztos szerencsésebben jártál. Vagy ha te nem is, az ügynök biztos. :))
Érdekes, mert miközben itt kampányolok a szárazon futás mellett, bringán iszom rendszeresen. Ott valahogy nem zavar, talán mert nem lötyög a hasamban, meg mert sokkal könnyebb magammal vinni.
A legdurvább eddig a tavalyi Gázló TT volt, amikor a 137 km 7 órája alatt 7-8 litert ittam meg. És nem is tűnt soknak. Igaz, ott 35 fok meleg volt. Ez nagyrészt izo volt, aminek az ízétől már féltávnál a hányinger kerülgetett. Hát, nem tudom szavakba foglalni, hogy mennyire jól esett ahhoz képest a vinyei csárdában vett hideg kóla... :)
mondjuk én biztosan nem iszom túl magam, mert se a tavalyi hatóráson, se a bécsi maratonon 2 éve, se Kassán, se a mostani belga versenyen nem pisiltem, én frissítőállomásokon egy fél bögrét szoktam (mennyi az, 1 dl? már a félbögre), néha kettőt, de akkor az egyik kóla, nyáron melegben sem jutok el a liter/óráig, sőt, olyan 6-7 decinél megállok, bringázva még kevesebb. Izot szoktam nyomni, nekem bejön, meg ez a sóevés is tényleg nagyon jó dolog, már a kollégák is gyűjtenek nekem a kantinban :-)))
Végeztek egy statisztikai korrekciót amely a lent említett tényezőket szűrte ki. Ez azt hozta ki, hogy a nem önmagában nem tényező tehát a férfiak és a nők esetében azonos a kockázat. Azonban ha a halmazt darabra nézzük, akkor jelentős az eltérés.
Pár gondolat az alább belinkelt (http://www.rice.edu/~jenky/sports/salt.html) cikkből:
Az izzadtság literenként 2,25-3,4 gramm sót tartalmaz. Egy meleg napon az ember akár óránként 1 litert is tud izzadni vagyis egy 12 órás versenyen 27-41 gramm sót veszít.
Fájdalomcsökkentők, többek között az aszpirin és az ibuprophen hatóanyagú gyógyszerek gátolhatják a veseműködést és lassíthatják a só feldolgozást és a fájdalomcsillapító használata is hozzájárulhat a nátrium koncentrátum csökkenéséhez.
A tünetek a könnyűtől a súlyosig sokfélék lehethek. Többek között: hányinger, izomgörcs, szédülés, nehezen működő beszédkészség, zavarodottság, fura viselkedés. Súlyosabb esetben rohamhoz, ájuláshoz, kómához és halálhoz is vezethet.
Egy pár javalslat: Igyál gyakran keveset. Próbálj óránként legalább 1 gramm nátriumot enni. A verseny előtti időszakban növeld meg a sófogyasztásod, töltsd fel magad. Kerüld a fájdalomcsillapító/gyulladáscsökkentő gyógyszereket.
Köszönöm mindenkinek a túlzott folyadékbevitellel kapcsolatos infókat.
Kicsit megnyugodtam, mert bár az előző lista fele vonatkozik rám, azért annyira sokat nem iszom, mert nem tudok
Melegben, tekerés közben kb óránként egy kulacsot (7dl), futás közben meg frissítőpontonként amennyihez hozzájutok: 2-5dl.
Szerencsére pár éve rájöttem, hogy az utóhatásokat erősen csökkentik az izoizék, így bajom se igen volt.
/Nekem, mivel izzadok, mint egy ló, mindig inkább a folyadék a kritikus egy-egy hosszabb megmozduláson, mint a kaja, elvégre zsírból van bőven tartalék! :-)/
"A részlek szerint nem a női nemmel az okozat hanem inkább arról van szó, hogy a nők a többi kritériumnak inkább megfelelnek (fiatalabbak, lassabbak, alacsonyabb BMI, kevesebb maratonfutó tapasztalat)."
Ha rendesen, statisztikai módszerekkel vizsgálták, akkor ez kiderüt volna szerintem. (Pl. megnézve a többi faktor szerint páronkénr azonos női és férfi csoportok összehasonlítását.)
2005 áprilisában jelent meg erről a témáról egy cikk a New England Journal of Medicine című orvosi szaklabpan. (A kivonatot itt találjátok: http://content.nejm.org/cgi/content/abstract/352/15/1550 A teljes cikket pedig bárkinek készséggel elemilezem.)
A cikk szerzői a 2002-es Boston Maratonon vizsgáltak 766 futót. A célban 488 futótól kaptak használható vérmintát. A vizsgálatuk azt hozta ki, hogy a futók 13%-ánál (nők 22%-a és a férfiak 8%-a) kialakult ez a nátrium hígulás és 0.6% esetében ez súlyos mértéket öltött.
A vizsgálat eredményeiből kihozták, hogy kik azok a futók akik nagyobb veszélynek vannak kitéve:
- Aki a verseny során legalább 3 liter folyadékot fogyaszt
- Aki gyakran, mérföldenként iszik
- Aki 4 óránál lassabb időt fut
- Női futók
- Alacsony testtömeg indexszel (BMI) rendelkező futók
- Amatőr, hobbi futók
Ez a téma már előjött egyszer és úgy emlékszem pont én linkeltem be ugyanezt a cikket. Talán az is kérdéses volt, hogy miért pont a nők. A részlek szerint nem a női nemmel az okozat hanem inkább arról van szó, hogy a nők a többi kritériumnak inkább megfelelnek (fiatalabbak, lassabbak, alacsonyabb BMI, kevesebb maratonfutó tapasztalat).
A cikk szerint az első és legfontosabb jele annak, hogy egy ilyen probléma van kialakulóban az ha a sportoló testsúlya a verseny során növekszik.
A vizsgálat azt is kihozta, hogy a folyadék összetétele nem számít.
A cikk szerint a leghatékonyabb módja megvizsgálni, hogy a kockázati csoportba tartozunk, hogy edzések előtt és után rendszeresen mérjük magunkat. Testsúlyméréssel tudjuk szabályozni és beállítani az optimális folyadékbevitelt.
Engem is meglepett ez "víztöbblet" dolog, hiszen sokan a dehidratációtól szenvedtek végig a versenyen.
Én pénteken vettem át a rajtszámot, akkor minden ponton (rajtszám átvétel, chip ellenőrzés) figyelmezettek, hogy nagyon meleg várható. Ez a 23 fok normál viszonyok mellett nem téma, de tavasszal még nem vagyunk erre átállva és Londonban is furcsa. Ami tényleg szar volt, hogy a befutózónában nem volt ivási lehetőség, és ott már 27.5 fok volt és a Mall vörös "betonja" ontotta a meleget. Folyamatosan menni kellett 2km keresztül, csak utána lehetett leheveredni, de akkor is csak a kaviccsal felszórt hatalmas téreen, ahol olyan por volt, hogy látni sem lehetett. Ez baj volt, sokakat ott szedtek össze, nagyon rossz volt látni, hogy a mentő mellett a földön fekszenek bekötött infúziós pofák. Talán ezt lehetett volna másként!
A pályán plusz pontok voltak betéve, utána direkt megnéztem, hogy hova írtak frissítést. Gyakorlatilag minden mérföldön volt, gúlákban állt a 3dl víz kibontva, korrektúl feladva. Bár ez 4 órán túli időnél nem sokat számít, szerintem!
Nehéz igazságot tennünk, nem is kell! A lényeg, hogy ismernünk kell magunkat és nem versenyen kipróbálni magunkat élesben. Szép dolog a jótékonysági futás, de a maraton nem játék. A szurkolók pedig belehajszolják az embert néha butaságba is. :o)
Itt találsz egy egészen jó cikket erről a témáról. Kifejezetten az állóképességi sportolók szemszögéből vizsgálják. Tudom, hogy az angol nem mindenkinek megy, megpróbálom szemelvényesen fordítgatni.
Én se igazán értem (de én már rég futottam versenyen:-) Ha egy maraton forrónak ígérkezett, akkor én már előző este elkezdtem inni, hogy a rajtnál olyan voltam, mint egy Swatch, és 15-től kezdve csak a számat nedvesítettem 30-ig. Onnantól kezdve meg minden 5 kilóméteren jól leittam magam, de 2 decinél több egyszerre 35 fokos melegben se volt. De viszonylag normális időben (előtte csak normálisan feltunkolva) 10-15-től ittam 5 km-enként egy féldecit (hukk;-), max decit. Az evést-ivást a hosszú edzéseken kell jóóól kipróbálni, nem a versenyen. Persze én normál maratonra gondoltam, nem ironman közbenire, vagy másra, aminek a rajtjához esetleg az ember nem képes vízben tocsogva odaérni:-) Félmaraton közben azért én 10-től ittam biztos valami vizet (de ha már lötyög a hasban, az sokk), mert oda eleve bármi előívás nélkül szoktam volt érkezni.
izo italnál nem annyira valószínű, hisz "izo", de sima víznél, szörpnél, cola-nal (amiben nincs kellő NaCl) és túl sokat iszol, enni pedig elfelejtessz, gond lehet. Én még szerencsére nem éltam át, de aszongyák sokkalta kellemetlenebb mint a dehidráció.
Èn se azokra a lelkes emberekre gondoltam akik elmennek megnézni a versenyt, hanem az "antisportlerekre" akik azt hiszik, hogy a maratont "inni" kell.:-) Pl. nálunk a cégnél mindenki elmebetegnek tart, mert futni járok.
Nem régen szereztem róla tudomást, hogy Albertirsán is szoktak rendezni félmaratonokat. 18 éves koromig Albertirsán laktam, ma is népes rokonságom lakik a településen. Nekem ez olyan "szeresd a szülőfaludat!"(néhány éve már város) futás lesz. Szóval, tervezem a Tessedik Félmaratont.
Nekem - ismét... - csak az jutott eszembe, hogy mi a bánatnak kell annyit inni egy versenyen. Nem jó. Ld. a mellékelt példa. Én egy londoni* maratont megoldanék max. 1 pohár valamivel, esetleg kettővel, ez biztos nem letális dózis és garantáltan elég. Még akkor is, ha a verseny majd 4 óráig tart. Két órán belül meg (mondjuk egy félmaraton) tuti nem kell semmi input.
*Feltételezem, hogy Londonban nincs trópusi hőség.
vki linkelt be egy oldalt ahol pont erről volt szó a maratoni táv feladói közt végeztek egy vizsgálatot és azt vették észre nekik is nagyon fel volt hígulva a vérük. Ergo ha sok izo italt iszol akkor is játhatsz így
Tényleg családias, jó hangulatú verseny. Teljesen sík, az elsőn voltam, azóta nem. :( Egy közeli faluig kellett futni, majd vissza ugyanazon az útvonalon. Akkor a végén volt egy aluljáró, az volt az összes szint. Én ott futottam a félmaratoni pb-met. Tessék menni.
Mivel elötte lévö nap is lehet még nevezni, szerintem is sokkal többen lesznek. Bécsiek már most "köpködnek" mert a fél város le lesz zárva. :-)Szerencsére mi Sárváron leszünk. :-)
Futás közben túl sok vizet ivott, emiatt nagy nátrium-hiány alakult ki nála.
Ennek az élettani dolgait valaki megvilágosíthatná nekem. Mennyi lehet a túl sok, miért alakul ki a nátrium hiány, miért, hogyan okozhat ez végzetes problémát.
Ha sportitalt iszik akkor gondolom nem alakult volna ki ilyen szomorú helyzet. ?
Itt van egy kis adalék. David Rogers, 22 éves fitness-edző, aki a London-Marathont 3:50 alatt teljesítette. Futás közben túlsok vizet ivott, emiatt nagy nátrium-hiány alakult ki nála.
Ez részemről egyfajta tisztelgés akart lenni részemről előtte... de azért nem árt tanulni sem az esetéből.
Jól saccoltad, egészen pontosan 25273 emberke (ma volt az újságban) az eddig nevezettek száma. De ebben benne vannak a rövidebb távra nevezettek is. Maratonra eddig kb. 7000-n neveztek.
Itthon vagyok, már dolgozom! :o) A London Marathon egy csoda, aki teheti próbálja ki! Kicsit furcsa, hogy 42km után sem szakad szét a mezőny, de én bírom ezt a hangulatot.
Azt azonban döbbenve olvasom, hogy mennyi baj történt a versenyen, nem gondoltam volna. Én kalapot emelek a szervezőknek, úgy megcsinálták ezt az egészet. SAjnálom, ha igaz a hír, hogy a mezőny végének már nem jutott víz és ez okozta az 5000 feletti kiszáradásos embert.
Írok beszámolót, csak egy kicsit alszom, mert 3-kor feküdtem le, hála a Wizzair elromlott gépének. :o(
petíciót? Én benne lennék! Hogyan lehetne megoldani? Helyszínen? Most neten nem tudunk egy listát összeállítani? ha kinyomtatnám, vagy az umsz akkor szivesen elfaxolnám, elfaxolhatnánk a Városháza részére.... Esetleg valakinek ötlet?
Talán egy petíciót adni a polgármesternek, tegye lehetővé, hogy jövőre is megrendezhessük kulturált körülmények között. Mi már minden lehetőséget kimerítettünk. Ha van valakinek ötlete........
Tudom én kezdtem a felháborodást, de kérlek téged, titeket ne kezdjük el, és ne mondjunk véleményt mielött nem tudjuk mi az oka a döntésüknek.
Elvileg lehet nem is jogos a panaszom, panaszunk...
Gyuri tudsz valami infóval szolgálni miért lesz ez így? És légyszi majd írd meg milyen megoldásokra számíthatunk? Sátor, átöltözési lehetőség, mosdó, urambocsá ha be szeretném kenni a testem intimebb részeit ne sikiítsanak az anyukák ha épp a kislányukkal sétálnak....
Na, kb. ennyi eszed van te majom, két nappal a verseny után jelentkezel a listára. Nem akarsz esetleg a márciusi Pécs-Harkány listára is feliratkozni? Meg ez elmeorvosodnál bejelentkezni?
No és, nem tudnak vasárnap déltől hétfő reggelig (sőt: jelen esetben szerda reggelig) kiszellőztetni? Gondolom, a polgármester rózsaillatút szellent, és frakkban megy a vécére.
Pusztán nem értem mi bajuk volt ha használtuk az aulát, mert szerintem az sok embernek nagyon sokat segített. Pl.: átöltözés..... De biztos velem van a baj, nem látok bele, hogy mi indokolta ezt a döntést a városháza részéről. Ezuton elnézést kérek, hogy elragadtattam magam.
Ha segíteni kell akkor nem füllik a foguk? Ha bezzeg amjd valami jól sül el akkor verik a mellük, hogy az "Ő" városuk rendezte ezt a nagyszerü versenyt........
És nem indokolták meg? Velünk volt bajuk? Azért ez faxa, hogy ilyenkor szólnak neked...... Miért nem mondják akkor azt, hogy teher a verseny már számukra....????
Gyula! Az azt jelenti, hogy a verseny alatt a Wc-re sem lehet bemenni az épületbe? Akkor csak mobil illemhely lesz? Lehet hülye a kétrdés, de azért kérdem mert ahova eső elöl menekültünk az az üvegajtós aulás rész az nem tudom, hogy az a hivatal épülete volt?
Szombaton 9.18-kor érkezik a vonatunk menetrend szerint Sárvárra. Ha lehet, szeretnénk valamivel könnyebben, az eddig megszokott helyen, a városházán felvenni a rajtszámokat és a chipeket.
Szombaton bevállaltam egy kegyetlen 50-est a Gerecsében. (Mogyorósbánya-Szárliget) Büntettem végig. Balázs is ott volt. Neki nem ment ilyen lazán. Aztán vasárnap nyomtam még 3,5 kilit a minicittán a lányaimmal. Ők is büntettek. A párom a minit is lenyomta, meg a vivit is. Ő is büntetett. Sírt az egész MAC, annyian voltunk ott bünetni. :) Remek volt, már bókoltam a szervezőknek, de ide is beírom:
A mostani döcögéseim nem a gyosításról szóltak. Azonban időről-időre kell egy felmérő szigetkör is. Ma este szépen nekilódultam. Nagyon jól ment. A pulzus se szökött túl gyorsan fel, éreztem, ez most csudás idő lesz! Ebben a tudatban jó ám suhanni. Mikor bizonyossá válik, hogy valami megalapozódott.
Kicsit jobban ráengedtem a tempót. Már sötét volt. Előzgettem de egyszercsak egy bicikliző kissrác kezdett kacskaringózni előttem. Kizökkentem a ritmusból, megbotlottam és egy tigrisbukfencet prezentáltam. Annyiban különbözött a szabályostól, hogy nem előre forogtam ki, hanem oldalt. A kisfiú és az apja, hátranézett és mintha semmi nem történt volna mentek tovább. Gatyám cafatokban, plazúr lejött. De amúgy jól. Gondoltam tovább megyek, aztán majd meglátjuk. Mikor utolértem, megállított a pasi és egy olajos tégelyt nyújtott felém, hogy kenjem be, mert biztos felhorzsolódott. Nem kérdeztem meg, hogy normális-e, egy köszönömöt kisziszegtem és tovább futottam.
A futás nem ment rosszabbul. 11:58-al fordultam visszafelé, már tudtam, hogy nagy időm lesz. És az lett. Legújabbkori futókorszakom legjobbik ideje: 24:08. Mivel fél perc tuti benne ragadt, ez is azt mutatja, hogy az alapozás sikeres volt. Folytatom a kímélősebb, hatperces edzéseket. Vagy lassabbakat. :) Idén azért behozom még 23 alá.;))
Nagyon jól éreztem magam a tegnapi futáson. A 2 hónap kihagyás miatt egyébként is örömfutásnak indult, de így, hogy 4-en (Blans, Tyúkanyó, Ethka, berzso) együtt mentünk az elsőtől az utolsó méterig, kifejezetten bulifutás lett a versenyből. :) Blans-sal végigkotyogtuk a távot, de néha a többiek is szóhoz jutottak. :) Nekem is úgy tűnt, hogy végig előzgettünk, remélem sikerült néhány nagyon fogcsikorgatva küzdőt jobb kedvre deríteni és nem szidtak bennünket, hogy ezeknek meg miért nem áll be a szája. :-))
Mar megint nincs idom rendes beszamolot irni, de azert en is adok eletjelet, bar sikerult eleg sok emberrel talalkoznom, ha csak egy kezfogas erejeig is - legidosebb fiammal voltunk, kellett figyelni ra... :o)
Amugy nekem szuperul sikerult ez a futas, nagyon jol ereztem magam, jo ido volt, jo szervezes - a szokasos -, es jo forma. Igy meghajtottam magam, es minden kulonosebb behalas nelkul toltam egy 52:20-as idot, amit a tavalyi 59 perc, es a par evvel ezelott 1:12 utan igen szepnek tartok. Na persze, nem en lennek, ha nem az lett volna az elso dolgom, hogy beutom itthon a futonaplom temposzamitojaba, hogy milyen ezrek kellenenek a 49:59-es idohoz... :o) De valojaban ezt valszeg nem fogom kiprobalni, elvileg egesz mas terveim vannak jovore - mondhatjuk, hogy pont ellentetesek Anitaeval... :o) Szep nap volt. Idenre mar nem is tervezek nagyon futast, asszem most mar megprobalok a monti maratonokra fektetni egy kis energiat.
Rohan_Ó-val kezdetben a nyugágyakban melegítettünk/melegedtünk a nap által. Aztán drukkoltunk kicsit a Midi rajtjánál, többek közt Alt Incelkájának.
Sipipi-t lányommá fogadva kezdtük meg a Mini-t a Ctrl-Alt-Del trióval és Rohan_Ó-val. Jó volt ez a tempó (~25 ' a 3.6 km-re), volt idő beszélgetni, vidámkodni,
kielemezni a futási taktikát és azonnal elemezni a hibákat. Egyszóval klassz bemelegítés volt. Sajna tetoválásra már nem volt idő, csak a narancs-tömeget futólag üdvözölni, valamint Norbi barátomat megkeresni a tömegben. DieM-mel indultunk neki, aztán már a Margit hídon eliramodtam. A pulzus hamar ment fölfelé, de jól éreztem magam és nem érdekelt. Minden kilit sikerült 4:45 alá szorítani és nem agresszívan, de határozottan előzgetni. Valami ilyesmit érezhetnek a motorosok a kocsik között cikázva :-)
Jó volt üdvözölni egy-egy kedves ismerőst "futólag", tetszett az olasz szurkolók buzdító mentalitása. A Bazilika után azért jólesett a frissítés 2 víz+4 izo +2 víz felosztásban.
A Kossuth térnél megláttam Amatőr hátát (, ez pont a fordítottja volt, mint 2 évvel ezelőtt) és Norbi barátom biciklis kísérete is feltűnt. A rakparton megpróbáltam Amatőrt befogni, de kifulladás nélkül nem ment volna, így atom biztatásának sem engedve haladtam tovább a saját tempómban. A Margit hídra tartván Anitát is utolértem. A híd emelkedője már nem esett jól, így nem erőltettem, vártam a szigeti-bejáró megváltó lejtőjét. Ott aztán mindent beleadtam, majd a finish-ben még egy kicsit. Megfelelő tartalékkal (0:57:15) így teljesült az egy órán belüli célbaérkezés. A narancsboly vidám, csevegő és ragyogó volt, mindenki endorfintól kivirulva tobzódott a hangulatban.
Az utánpótlás tagjait is jó valt látni. Ennél szebb szezonkezdést nem is kívánhattam volna.
Köszi Leandernek és Gabesznak a fotókat, a portrék különösen tetszettek.
na, nemhiába készültem a vivicittára január 1 től a nulláról (ujévi fogadalom)!
a táv nem volt persze már ismeretlen, de az adrenalintultengés a rajt elött és az első km-n: nos ez elég érdekes volt : túl gyorsan futottam (5:10) és berosáltam, hogy még a végén nem fogom bírni.
a pulzusmérő órám meg beadta a kulcsot: pedig ehhez akartam igazítani a tempómat....
szóval hála egy mp3 lejátszós szürkepólós, hosszú fekete futóharisnyás szőke lánynak, aki mögé beálltam, (és ezúton is köszönöm a stabil tempót) stabilan nyomtam 5 km-t. és ekkor kezdtem megnyugodni, hogy mégis menni fog!
egy kicsit ráerősítettem, egy kis elégedettség, hogy van, akit lehagyok még, és egy igen jó eredmény: 1:04 egyéni rekord....
én is köszönöm a szurkolóknak (biztos mind futott már, és tudja mit jelent egy taps. meg egy kis biztatás) és a sok együttfutónak is, akik között az ember mégiscsak társaságban van, habár egyedül kell megbírkózni -ugyebár- a távval.
remek volt, elhatározásom szerint nyomom tovább: szept 2. félmaraton
áprilisban vienna city marathon ---- ha birom szusszal!
hajrá!
PS: a km táblázás szerintem is igen el volt szúrva!
PS: hála a bsi honlapnak meg is találtam magamat fényképen a lánchídon (sapkában)
Ja, én meg találkoztam tegnap egy zord, szakállas öreg bácsival ;), aki fél 12 körül közölte, hogy már lekéstem a gyaloglás rajtját :o) (de akkor már tudom, mi volt az apropó :)
Már tegnap akartam mondanii, csak elfelejtettem.. A tegnapi nap "legaranyosabb" pillanata: Feleségemmel tovább sétáltunk a MAC lejárón túl (11óra 7 perc), elhagytuk az információs sátrat, mikor egy kétségbeesett 10-12 év körüli kisrác majdnem sírva kérdezte, hogy hol lehet a gyaloglásra nevezni. Mondtam, hogy kérdezze meg a sátornál. Remélem sikerült neveznie.
Én a tavalyi maratonim előtti héten hétfőn futottam 12.5 kilit, benne egy 1000, három 1500 és egy 2000 métert keményebben (4 perc körüli tempóban), egy perces pihenőkkel közte. Kedden semmit sem csináltam, szerdán futottam 12 kilit 220 méter szinttel. Csütörtökön görgőztem egy órát, pénteken úsztam 2.5 km-t, szombaton futottam 3 kili átmozgatót, benne 3x2 perc lendületes futással, oszt vasárnap egész jól szaladtam 30-ig, és a pulzusom alapján egyáltalán nem futottam el az elejét. A formaidőzítésem tökéletes volt, a kajálásom nem. De arról nem a tanácsadóim tehettek. - balazs - és Viktorino tökéletesen eltalálta, mi kell nekem az utolsó héten. Hajrá! Merj pihenni, de azért maradj mozgásban. Szerintem.
A május 19-i Terep Százasra keresek még néhány segítőt, elsősorban frissítőpontra személyzetnek. Már van már pár Futóbolond segítőm (Blans, Berzsó, Chino, Kivi, Lrz, Ákibácsi, Andika, Ursika, Ganki, Cucu, Aakrisz, Ultrafutó) de szükségem lenne még néhányra.
Akit érdekel, kérem jelentkezzem. (Aakrisz, Te mindenképp) terep100@index.hu
Valóban más tömegben futni. Én pl. nagyon szeretek előzgetni. Valszeg hiányzik az előzgetés az edzéseimből, dehát hiába, nincs sok lehetőségem rá. Még előző nap gondoltam rá hogy tényleg a legvégéről kellene indulni, mert annál több ember mellett lehet a nagyobb tempóval elhaladni. Aztán valahogy így is sikerült beállni a mezőnybe. Aztán persze amikor pár km. után az ember eléri azokat akik vele egy tempóban mennek akkor már nem is olyan érdekes ez a futóverseny :))
A szokásos edzés gyors, de nem kimerítő. Szélsőséges esetben mondjuk 4x1000, konkrétan ismerek olyat, aki ezt szereti, de ezt már inkább csak perverzióként tudom elkönyvelni. :)
Közvetlenül a verseny előtti nap mi mindig rövid könnyűt futottunk (30 perc), kisebb repülőkkel. Meg sok gimnasztikával.
én kedd-szerda-péntek ritmusban szoktam futni verseny előtt, szigorúan rövideket, versenytempóban (Miki mellett sokan mások is ezt ajánlották első marcsim előtt, azóta is tartom magam hozzá és bevált). Esetleg hosszú versenyek előtt (6 óra, 50 kili és tsai) szoktam még rövid gyorsakat futni, mert ezt meg -balazs- tanácsolta, és pölö tavaly a 6 órás versenyen nagyon bejött.
Szombaton futottam egy fokozó 4 köröst a szigeten, aztán vasárnap egy 19 kilis intervallt a HHH-en (15-ig csak az emelkedőkben "nyomtam", az utolsó nagyjából sík 4 kilit pedig végig). Ma szaladtam két kört a szigeten, az első kört erősre véve, a másodikat meg teljes kakaóval (4:04-es tempó a 2 körön, amúgy PB :-). Gondoltam holnap futok egy közepes 1 köröst, szerdán meg egy 2 körös szigetet a maihoz hasonlóan, aztán vasárnapig semmi - vagy mégis?
Ha sokat pihenek, berozsdálok és megugrik a pulzusom, de feltöltődnek a tartalékaim. Ha viszont végig futom a hetet könnyített üzemmódban, félek, hogy nem lesz elég pihent a lábam, sőt talán lassul is a ritmus, noha a pulzus, anyagcsere talán jobban rá lesz állva a versenyre. Ha erősre veszem a hetet, akkor meg eleve ki leszek purcanva. ???
Szóval marcsi előtti ucsó napok edzésterv ötleteket kérek szépen.
De hiszen óra ellen bármikor lehet futni, még verseny sem kell hozzá. Szoktad írni hogy a 2 km-es távodon méred a jobbnál jobb időket, akkor is az óra a mumusod :))
Az a trükk, hogy Vivi-t régen már futottam, és tudtam, hogy menni fog. Ezért is érdekelt picit a "hány óra" kérdés. A félmaraton-t még soha, ezért ott csak a végigmenés lehet a cél. Szóval egy évig legalább ez az utsó nagyobb alkalom az óra ellen futni! :)
(Azért a Szigetfutáson lehet, hogy megvizsgálom a 25 perc lehetőségét! :)
De a lényeg: azért összeségében baromi elégedett vagyok az utóbbi 2,5-3 hónapommal!
Szerintem ez a februári edzéshez képest nagyon jó eredmény ! Semmiképp se dühöngj rajta, örülj neki, ha komolyan gondolod a futást rengeteg verseny áll előtted, bőven lehet az időket javítani és javítani.
Az úgy volt, hogy a P-H óta térdprobléma miatt egyáltalán nem futottam. A nevezést még a legkedvezményesebb lehetőség utolsó napján megejtettem, lesz ami lesz alapon. Azt hittem, hogy legalább a verseny előtti utolsó két hétben már fogok tudni néhány rövidebbet futni, sajnos ez sem jött össze. Szombaton még vettem egy térdfogó akármit, hogy legalább nagyobb károkat már ne okozzak a sérült térdemnek, merthogy az elindulás mellett döntöttem. PB-t már nem terveztem, viszont a jó hangulat, a tömegben futás vonzott nagyon. Abban állapodtam meg magammal, hogy kellemesen lekocogom a távot, semmi versenyszellem, és semmi rossz érzés, hogy milyen is lesz a végső idő amiatt. És valóban lehet úgy versenyen megjelenni, hogy teljesítménykényszer nélkül vág neki az ember, és tök jó érzés így is. Már jó korán (11 felé) kiértem, mert még a rajtszámátvétel is várt. Ez annyira gyorsan megtörtént, hogy jó sok időm maradt a szocializálódásra. Kaptam szerencsetetkót (köszi!), és a nagy jókedvben rohant az idő. Mire ránéztem az órára, már mehettem is a rajthoz. Itt beálltam az 1:00-1:10-ig időzónába, azt gondoltam, ez még összejöhet. Bár, mint említettem volt, egy 1:12-es idő sem vert volna a földhöz. Visszaszámlálás, rajt. Kb. 5 perc alatt értem a kapu alá, előtte már 5 méterrel meg lehetett kezdeni a kocogást. A lefelé futást úgy éreztem nem nagyon kell erőltetnem, ezért az elején még óvatosabban mentem. A lassú tempónak köszönhetően annyira csendben és szabályosan lélegeztem, hogy néhány futótársat megleptem, amikor a szuszogásuktól nem hallván 'elrobogtam' mellettük. A reálisan becsült startidőzónás beállásom megint azt eredményezte, hogy folyamatosan előzgettem olyanokat, akik már 2 kilométernél fújtattak, 3-nál meg gyalogoltak. De mindegy, ezt megszokni kell, mert változás úgysem lesz. Teltek a kilométerek, időnkét ismerős futók és drukkerek adták meg az esemény fényét, eljött az itatózóna. Mivel hatalmas tumultus volt, és egyáltalán nem éreztem szomjasnak maga, megállás nélkül áthaladtam rajta. Utána a belvárosi keringő (ezt a rész mégis szeretem), majd a rakparti szembeszél. Itt az a jó, hogy lehet örömködni a szembejövőkkel, amit most is megtettem. Szerencsére a zuhanyból csak csöpögött a víz, nem kívántam a nyakamba vizet. Még a 10. kilométer környékén jelzett be a problémás térdem, de szerencsére csak annyi történt, hogy a térdfogó izém lejebb csúszott kicsit (még úgy, hogy is L-es helyett M-est vettem - kezdek össezmenni???). Ezt egy gyors megállással korrigáltam, ezzel a dolog megnyugtatóan rendeződött is. Az utolsó két kilométeren azért kicsit begyújtottam a rakétákat (kivéve a hídról lefelé), de ezt sem túl komoly szinten, csak a jóérzés határáig. A végén sem sprinteltem, egyrészt minek, másrészt szintén minek. :) A befutócsomagból pár húzásból megittam a többek által rossznak minősített innivalót, és megettem a 2 kekszet (ehhez még sikerült +2 darabot tarhálnom, köszike :) ). Ez a keksz nekem nagyon ízlik. Ezután gyorsan lepattantam, mert egyrészt vártak a többiek, akikkel érkeztem, másrészt volt még pár óra kerékpáros edzésem, amit időben el kellett kezdeni.
Nettó időm: 1:04:13.5 Sérüléslista: - a kilógó fehér felületeim leégtek - este mindkét térdem jelzett, hogy azért sok volt nekik 12 kilcsi a semmiből - mára vádliizomláz-szerűség (szerencsére a térdeim sokat javultak este óta)
Először is nagy köszönet a beszámolókért, különösen azért a hírért, hogy el volt mérve a 3. km. Ma munkába jövet végig azt mormolgattam (rátok gondolván), hogy "írják, hogy el volt mérve a 3., írják, hogy el volt mérve a 3., írják, hogy el volt mérve " :)
A saját történetem a következő: Amikor februárban elkezdtem futni, akkor az első komolyabb célkitűzésem a Vivicttá volt, ehhez igazítottam az edzéstervet, és novemberig nincs is nagyobb célom. A készülés nagyon jó volt, 200 km fölött lett, és a kezdeti 30-31 perces Szigetfutás a végére 26 lett.
A készülés elején megfogalmaztam, hogy mi a Vivicittára a célkitűzés: "Azt tudom, hogy le tudom futni. 1:10 fölött csalódott lennék, 1:10 alatt örülnék. 1:05 alatt csodálkoznék." Aztán ahogy jöttek az edzéskilométerek, kezdtem érezni, hogy fogok csodálkozni... :)
A dolog szombaton lett elrontva: A kisebb hiba az volt, hogy az a barátom, akivel az egész készülést együtt csináltuk benyögte szobat este, hogy "1 órán belül?" Na ezt nem kellett volna. Az agyam mélyén ott motoszkált, de mindig visszanyomtam. A nagyobb hiba az volt, hogy péntek este kettétört az egyik fogam. A szombati nap az ezzel kapcsolatos tortúrákkal telt. Végül nem engedtem kihúzni, mert akkor a varrás miatt azt mondta a doki, hogy nem futok (a héten vésik). A gond az volt, hogy a fogügy miatt délután 5-kor ettem először. (Ebbe persze a saját hülyeségem is benne volt). Ok, hogy a 12km nem maraton, de ez talán nem az optimális rápihenés volt. :) :( :)
A vasárnap jól indult, kellemes idő (gondoltam akkor). Narancssárga technikai póló pont jó lesz (ez így is volt!). Nagyjából jó helyre álltam a rajtnál, a következő taktikával a fejemben: 1. Próbálom 5:05-5:15-es kilométerekkel az elején, mert a végén a fejemet fogom a falba verni, ha marad bennem még erő. 2. Ha nem megy nem erőltetem. 3. 7 km-nél eldöntöm, hogy hogyan vagyok. Ha nagyon elvagyok pusztulva, akkor visszaveszek. Ha tudok menni, akkor megyek, hátha összejön az Óra. 4. Azt biztosan tudom, hogy az utolsó 2-2,5 km-en tudok menni picit 5 percen belüli km-eket, ha kihalok is utána. (Talán ezt az egyet sikerült igazán betartani :)
Elindulás után kicsit nehezen, de megindultunk. - Az első km 4:50 lett. Na mondom, csak óvatosan! - A 2 km-nél 9:58-at mutatott az órám, és még örültem is, hogy milyen jól szabályozom a tempót. (Az első 2 kilin zavaró volt a tömegsűrűsége) - A 3. kilométer nagyon jól esett, mintha még gyorsultam is volna egy picit, de mivel jól esett nem vettem vissza. És akkor megláttam a táblát, picit hamarabb, mint vártam. Az órám: 14:20. Mondom: anyám! Nyomtunk egy 4:22-es kilit?!? Ráadásul a haverom már 5 mp-el előttem volt ekkor, mert neki még jobban esett. Hát a frász rám jött, szólni akartam neki is, de ment elfele. Azért azt észre vettem az edzéseken, hogy a 4:20 az nekem nagyon gyors . - A 4. kilire visszavettem, sokan meg is előztek, de itt már nem volt akkora tömeg. Nagy sokára jött csak a 4 km-es tábla, és az órámról kb. 6 perces km-et olvastam le, de még nem éreztem nagyon kifutva magam. Kb. realizáltam, hogy az 1 óra nem lesz meg (hiszen már 21:xx volt). Azt mondtam magamban, hogy ha a 6 km-nél 32 az időm, akkor azért megpróbálom. - A következő km-en próbáltam tartani magam, de elkezdtem nagyon meglepően fáradni. Ezt a túl gyors 3.-nak tudtam be és türelmes próbáltam lenni, viszont elkezdtem baromira szomjas lenni. - A folytatásban még rontottam a helyzeten, mert talán túl gyorsan futottam le a Lánchídról ("kéne menni" alapon), de egyre durvábban szomjas lettem. Gyakorlatilag folyamosan figyeltem a járókelőket, hogy valakinél nincs-e víz, mert ha lett volna, akkor tutira kérek tőle. - A 6 km-nél 32:30-32:50 körül voltam. De teljesen megzuhanva. Ismét feladtam az 1 órát. - A 7. km-en a frissítőtől elégé magamhoz tértem. Két pohár víz magamra, két félpohár Gatorade arcba. 1,5 km múlva bántam, hogy nem hoztam a kezembe is. Ekkor már bosszús voltam a rossz irambeosztás miatt. - A 8. km-en már volt szurkolóm is! Ő közölte, hogy a haverom 2 percre van előttem. Na, azt mondtam, két cél maradt: I. Nullára kifutni magamat. II. Megpróbálni utolérni a haveromat. Igaz nem fog sikerülni, legfeljebb, ha totál meghal, de legalább megpróbálom. - A rakparton észak felé vicsorogva, de mentem. Szerintem talán 5:00 körül mehettem, de az órámra már nem tudtam ránézni. Visszafelé viszont nagyon nem akart menni, nagyon hosszú volt az odamenet. - 10 km-nél 52:30-40 körül voltam, és így utoljára, harmadszor is feladtam az Órát, de elhatároztam, hogy most már gyerünk. Na, itt aztán kikapcsoltam az összes biztonsági szubrutint, és az életfentartó rendszerek energiáját is a szubtérhajtóművekbe irányítottam. Megvallom sohase futottam még tátott szájjal, de annyira kellett az oxigén, hogy most ilyen pofával (rossz légellenállás) mentem előre. -- És a vége 1:02:15, totál halál, nem tudtam hajrázni! De, rossz lett volna nem így befejezni. (A haverom 1:01:17).
Az eredmény remek, de tegnap tök szomorú voltam. Vége egy több hónapos munkának, és csalódott voltam. Nem az időm miatt! Még 5 perccel rosszabbnak is tudtam volna örülni, de azért mert "hülyén" futottam, és mindig azt hittem, hogy legalább okos vagyok, ha ügyes mér nem is. Az a 4:20-as harmadik... nagyon dühös voltam magmara, mert úgy éreztem, hogy az legalább 30-40 mp-et jelentett volna a végén, ha egyenletesen megyek. (Ha ehhez hozzárakjuk, hogy ha lett volna előbb is frissítő, az kb. még 30 mp, az előzőnapi tortúra mondjuk 60, akkor milyen jó, hogy nem 1:00:05-öt futottam! :)
Aztán ahogy rágtam az agyam elkezdtem gondolkodni: Nem volt az elmérve?
Ezért is vártam nagyon, hogy valaki ezt írja közületek! És köszi! Most kezdtem el örülni! :) :) :)
(Egy megjegyzés: a futás közben is felmerült bennem, hogy elmérhették, de elvetettem. Hiszen asszem pont a durván elmért össztávú debreceni eset után írtátok: a BSI legalább profi. Ha jól tudom 10600-an neveztek. Szerintem a futók legalább 10%-a, azaz legalább 1000 ember támaszkodhatott a jelzésekre. A nevezési összegek beszorzásával, reklám- és pályázatiösszegek pukkasztásával, és hasonló demagógiákkal nem foglalkoznék, de szerintem ez alsó hangon is "nem volt túl szép" kategória.)
Ha valakinek vannak jó távolságadatai, akkor megírhatná! (Ugye az össztáv azért stimmelt?)
Még egyszer köszi mindenkinek a biztatást, segítséget, és a sok-sok motivációt! Gratula mindenkinek a saját eredményéhez, remélem jobban örül, mint én!
(Következik idénre: talán-talán Kékes, aztán Balatonátúszás és végül Balaton Félmaraton)
Jól esett a tegnapi futás, egészen a szigeti lejáróig, amikor is a változatosság kedvéért most a jobb vádlim kezdett el nyűglődni. Innen kissé visszább fogtam az iramot, bár lett volna még erőm nyomni a lejtőn lefelé.
A MAC-ban a cél előtt 50 m-rel hárman megelőztek, de nem volt helye virgonckodásnak. Így is 24:23-at mentem a kb. 6250-6300 m-es távon.
Ez jelen helyzetben elfogadható számomra!
Utána a kellemes napsütésben még kiosztogattam néhány vivicittás rajtszámot és pólót, majd kimentünk a Margit-hídra éppen akkor amikor Tóth Tomi érkezett a szigeti bejáróhoz. És utána jött a nagy űr. aztán szép lassan érkeztek a többiek, hogy a híd emelkedője után még egy utolsó erőbedobással elérjék a MAc-beli célt!
Hogy örülhet most Pinkódgabi, úgy is, mint a BSI PR-osa, valamint Tapír, a marketinges, hogy a nyilván fáradságos, komoly munkával becserkészett PanTel által támogatott Hegyvidék Félmaraton és Váltót leapentázzátok... Tessék megjegyezni, és büntiből százszor leírni, hogy 7. PanTel Hegyvidék Félmaraton és Váltó:-)))
Először kicsit elégedetlen voltam az 57:30-cal, mert félmaratonon is futottam már ennél jobb tempóban, de aztán rájöttem: ez semmit nem számít ahhoz képest, hogy gyönyörű időben, rengeteg Futóbolonddal együtt futottam egy nagyon jólesőt!
Gratulálok és köszi mindenkinek a társaságot és a szurkolást!
Gazsulálok minden vivicicásnak, és hétvégén futónak. Nagyjából végigolvastam a topikot, biztos nagyon jó buli volt.
Én még kicsit tartok a gyors futásoktól - mármint a nekem gyors, 5 perces tempótól. S miután úgyis magával ragadt volna a hangulat, s nem bírtam volna visszafogni magam, ezért nem indultam a vivin. Azért futogatok, pl. múlt héten összejött 70 km, s volt egy félmaratoni táv is köztük. Tehát a távolság mint üveggolyó (J.A.-tól szabadon) már az enyém, de a tempótól még félek. 2 hete bepróbáltam 5 km-t kb. 5:10-ben, de a végére igen csak fulladoztam. a múlt héten viszont már 12 kili 5:30-ban elég jólesően sikeredett. Hétvégén Albertirsa félmaraton (aprópopó: tervezi valaki?), aztán május 19-én Wink maraton Siófokon (másik aprópopó).
Aztán onnan már a csillagos ég.
Mennék én az Apentára is (vagy hogy is híják mai napság), de otthon az a sok nő aszonta, hogy meg ne merjem próbálni, hogy 4 hét alatt 3-szor távollétet jelentek hétvégin.
Ez azon a szép kis lejtőn volt, ahol kifelé dőlő kerítés, kanyarok, kiálló famaradványok, faágak, kövek és pár véletlenszerűen elhelyezett lépcső között kell valahogy megtalálni az utat, és fékezni szinte lehetetlen. ha itt lemegyek tapogatva a fejemet, akkor az alján már nem kell tapogatnom, hogy tudjam, mennyire vérzik... és nem csak a fejem. :)))
"...Hatalmasan nagy élmény volt újra narancsban lenni, és narancspólós futóbolondokba botlani lépten nyomon..."
Majdnem én botlottam el! Hát, hauanita, legközelebb - kérlek szépen - ne lépj be elém egy előzésből olyan csúnyán, ahogy tetted ezt a Francia Intézetnél. Majdnem elestem. Észre sem vetted, hogy van ott valaki. Ez nagyon rosszul esett. És csak azért tudom, hogy Te voltál, mert a hátadra volt írva. Lehet, hogy pár tizeddel rosszabb lesz az eredmény, de nem biztos, hogy megéri.
Ennek ellenére gratulálok az eredményedhez, üdvözöllek sokszor.
írok a szervezőknek majd egy civilizáltabb emilt, hogy azért mégis mit merre meddig, aztán vagy megfogadják, vagy nem... mert amúgy nagyon frankó versenyt lehetne csinálni, mert tényleg nagyon kemény és tényleg nagyon szép minden, de így azért elég nokedli.
Az sajnos csak átlagolás volt, mivel nem is vettem észre a 3-as táblát, csak a 4-nél tudtam az órán a piros gombot megnyomni. Olyan is volt amikor 2 táblát is kihagytam, ilyenkor is átlagoltam. A hegyi felesen azért ennél lassab iramot tervezek magamnak, ott megpróbálok még jobban figyelni a táblákra, csak nem tudom majd az adatokkal mit kezdjek egy emelkedős-lejtős pályán ?
Hát sajnálom, hogy ilyen sza* rossz versenyt sikerült kifognod. Amikor olvastam jókat mosolyogtam, de átélni nem szerettem volna. Grat, hogy volt erőd így végigcsinálni!Jó leszel T100ra így. Sőt lehet kérhetnéd a szervezőktől, hogy te annyira edzett vagy frissítés nélkül szeretnéd teljesíteni:-)))))
Ja és a legjobbat nem is mondtam: mivel csak francia meg holland weblapjuk van (oké, a hollanddal nagyjából elvoltam), ezért felvettem velük a kapcsolatot, többször is leírták, hogy kötelező magaddal vinni egy liter vizet, egy ilyen mentőfóliát, egyéb folyadékot, sípot, stb. Na kábé a mezőny 20 százalékánál láttam hátizsákot, tehát max annyian tarthatták be a kötelezőnek feltüntetett cuccokat. Volt faszi, aki kábé 3 decis kulaccsal tolta végig, mert hát a völgyekben mindig szépen várta valaki... Nem is ezzel van bajom, hanem azzal, hogy vagy azt mondják, kötelező, és akkor ellenőrzik és kizárják, aki nem (vagy el sem engedik indulni), vagy egyszerűen azt mondják, hogy hombre, ajánlott, és akkor vágom én is, hogy mi van. Na mind1.
Jó volt olvasni, hogy hogyan törtél ki az éveken át tartó maraton centrikus edzések, őrlő killer gyűjtéséből. Szerintem sokan "belefutunk" ebbe a csapdába.
Nem a kereszteződésből hajtottam ki, hanem előztelek téged egy frissen abszolvált rokokó tortával a hasamban (ami a túra lezárása volt, ha már kocsmába tették a célt cukrászda helyett), és aztán beálltam a kereszteződésbe, hogy üdvözölhesselek.
Most megy a Eurosporton a londoni maraton, jó kis záró keret ez a mai futó naphoz. :)
Érdekes villanás, ahogy arról beszélnek Szabó Gáborék, hogy valaki tán brahiból?! áll oda az első méterekre az élmezőnnyel futni (addig is mutatja őt a kamera). Meg hogy mennyi munka kell egy ilyen 3 perces 1000 méterhez is -jó egy évi vagy több.
Tényleg, egy ilyen versenyen azért csak szabályozva van, ki kerülhet az élbolyhoz a rajtzónában. Amúgy tényleg milyen tuti lehet egy tévés verseny elejére állni, totál nyomni, ameddig bírjuk, és volt pár perc dicsőségünk. :)
Az egyszeri 3 perces ezer métert azért sokan tudhatják az erős hobbifutók között is.
/Vajon lesz-e egyszer FB 800-as verseny? :) /
Zakka csinált már hasonlót, persze ésszel folytatva aztán, talán egy szigeti 30-ason. A rajtnál beállt előre, majd Bogár Janival elindult ezerrel. :)
Szeretnék elnézést kérni mindazon versenyektől, amelyeket eddig csesztettem (Pécs-Harkány, Kassa...), mert sikerült még náluk is szarabba belebotlanom. Pedig olyan jól indult minden... Odaérek Bouillonba (Belgium), gyönyörű város, még csodásabb környék, ó mondom nagyon faintos kis verseny lesz itt... ehhehehe. Merthogy minden, amihez nem kellett szervezés, az faintos is volt, überfasza, kiváló: az idő, a terep, az útvonal (már ameddig jelölve volt rendesen...). De a pályakijelölés (már a markírozás), a szervezés úgy en general, a frissítés, a nem létező befutócsomag és nemlétező medál és nemlétező emléklap, egyszóval minden, amihez ember kellett, az kaka volt, és most nagyon nőies voltam. De menjünk sorban. Megérkezem, szálloda, városnézés, irány versenyközpont, de mondják, hogy majd csak ötkor kezdődik a banzáj, vissza szálloda, kicsi punyálás, aztán megint le, na annyi volt az egész, hogy kaptunk egy csomagot két csokival meg egy rakás reklámanyaggal, meg felvehettük a rajtszámot. Igen, jól látjátok: semmi pasztaparti, semmi koncert, mint Kassán, ahol a nőre csorgattuk a nyálunk, nem, ez volt minden. Ezért érdemes volt lebattyogni, tényleg. Meg még megtudtam, hogy a start és a cél között lesz laza egy kili. Faintos. Másnap reggel az idő kiváló, szépen melegszik, leadom a célban a Saucony technikait, elég egy futóbolond mez ugye. Kicsi késéssel elindulunk, aztán egy laza kili után jött egy függőleges fal. Ez volt az első probléma: ez nem futóverseny, ez mászóverseny. Ursi megfelelő felszereléssel három óra alatt végigtolta volna ezt a versenyt, bár futócipőt nem kellett volna húznia. Mindegy, terepedzésnek továbbra is kiváló. A harmadik ilyen emelkedő után közli velünk egy papírdarab, hogy a 9. kilit fejeztük be. Ránézek az órámra, nem megyünk 50 perce. Mondom ácsi kotkoda, az egy dolog, hogy megyünk rendesen, de ez kizárt: ezt mostanában max sík terepen tudom. 1:12-nél értünk el a 11. kilihez, na mondom ez már határeset, szóval szarul volt kimérve a 9 kili helye, nyugtatgatom magam. Hát nem. Valsz az egész, úgy ahogy van, szarul volt kimérve - ha egyáltalán. Mert ez is eszembe jutott, hogy a drága belga pajtik térképen cérnával hozták ezt össze és nem másként. Vajh mivel mással magyarázható, hogy 30 kilihez állítólag odaértünk 3:12 alatt, de a következő három kilihez, ahol tényleg toltam és jól is ment, 36 perc kell????!!!!! FASZSÁG!!! EL LETT B*SZVA!!! Abban sem vagyok biztos, hogy tényleg 44 kili volt. Pedig ez már a második verseny, nem elsőbálozás, basznák meg... Na de sajnos nem is ez a lényeg, hanem hogy kábé 5 kilivel a cél előtt megszűnt a jelzés és kábé 20-an tévedtünk el. Pontosabban: én 20 másik faszival mentem kábé plusz 10 kilit. Hogy rajtunk kívül még hányan szopták be, nemtom, de tutira voltak még. Egy francia sráccal toltuk egy darabig, aztán aszontuk, hogy forduljunk vissza, mert most már nagyon régóta nem volt jelzés, és azért ez gyanús (volt egy faszi, előttünk tepert, ő szerintem még mindig fut, mert neki nem bírtunk már szólni, annyira messze volt). Visszafelé 15-16 másik fazont szedtünk össze: nem bennünket követtek, mert látótávon kívül voltak, hanem ugyanúgy benézték - a semmit. Kicsi büszkeség, hogy végülis én találtam meg a helyes utat, de rohadjon le annak a keze, aki a fa mögé teszi a jelzést - és most nem vicceltem. Hallottam már franciákat cifrán beszélni, de ez kivágta a biztosítékot. Szóval az ötórás teljesítés helyett lett belőle 6:13. Elfogyott a vizem (hiszen hamar látszott, hogy öt óra körül meglesz, nem kellett spórolnom illetve frissítőasztalt igénybe vennem), elfogyott a kajám. Az utolsó 30-40 percben nemtom miből futottam az emelkedőt. Ja igen: frissítőasztal. Mondtak egyet 11 kilihez, 22-höz, 33-hoz. Két lazább és egy komplett frissítőasztalt ígértek. Na mondom mi volt a lazán: csokis keksz, banán, víz. A banánnak még kellett volna 3 hét, hogy zöld legyen. Bevettem, ráharaptam és ugyanazzal a lendülettel be is köptem az asztal alá. A furcsán néző segítőnek meg mondtam, hogy oda való, szakadj meg. A komplett asztalon volt még mazsola meg kóla. Célbaérkezéskor adtak egy egész energiaitalt meg egy fél liter ásványvizet. ÉS SEMMI MÁST! Se érem, se emléklap, SEMMI!!! Baszottul semmi nincs a kezemben ami aszondaná, hogy én ezt lefutottam, majdnem másfélszer. A célban szerettem volna egy kis masszázst, a hölgy mondja, hogy okidoki, de gyors zuhi kéne előtte, mondom milyen igaz, merre tudom megtenni? "Hát kábé egy kilométerre van egy középiskola, ott lehet a fiúknak!" Mondom miafasz? "Igen, a lányoknak itt rögtön, de a fiúknak nem..." Busz? Bármi? "Nem." Otthagytam őket a picsába, visszamentem a szállodába, ahonnan már kicsekkoltam, adtam a srácnak egy tizest, adott egy szobakulcsot, lezuhanyoztam, nyújtottam, kocsibaültem, hazamentem.
Persze nagyon nem hisztizek, mert edzésnek, T100-ra készülésnek kiváló volt: 2000 méter szint, én futottam vagy 54-55 kilit, hat óra alatt, a végére frissítés nélkül, szóval nincs is ezzel semmi gond. De versenynek... trágya, kaka, szar.
Senkinek nem ajánlom. Ha fejlődik a szervezés (De nagyon!), akkor ez egy nagyon tutti kis verseny lesz, de így: kritikán aluli.
nem megbízhatatlanság ez ... fáradtság ... bennfelejtem magam az irodába' este 8-ig, ehhez kell bizonyos elszántság - ami belőlem hiányzi - hogy igenis ötkor lelépek, nem részletezem,"dolgom van" - ezt kell mondani , tanácsolták. és nem megkérdezni: "-meheteeek? "
megaztán ... utóbbi 8 évben irodában senyvedtem, csak a lakóházam körül futok ... de most pl a 4-6-os vill-sal simán oda tudnék menni a Mszigetre ...
de nem igérem, még csak a tervezgetés szintjén van...
Gratula a Vivicittásoknak! Sajna csak a végére értünk oda, de talán éppen az utolsó prá száz emebrnek esett a legjobban a szurkolás. Szerencsére azért még a hazafelé induló tömegben is találtam egy pár ismerőst. Szeretem ezt a versenyt, de most nem volt rá időm, mert már a jövő hét végére (sárvári váltó) kell összekapnom magam.
A múlt héten még botrányosan mentek a 10 km feletti próbálkozásim, de ezen a héten már éreztem, hogy nem csak a sebességem, hanem lassan az állóképességem is visszaáll a tavaly őszinek úgy 70-80%-ára. Így most már előre megbeszéltem Norb29-cel, hogy ma zúzunk két BUÉK kört. Na persze. Eddig kétszer mentem ki nagy tervekkel a BUÉK körre. Először a Zöldek jöttek szembe, ma a Sárgák. :)))
Persze Norb29 hamar beismerte, hogy a tegnapi 85 kili hegyi bicajozástól nincs éppen a topon. Szóval miután 37 perc alatt elvergődtünk a Hűvösvölgyből Fenyőgyöngyéig, itt bevártam, majd érzékeny búcsút vettünk, mert ő lassabb tempó, és rövidebb visszaút mellett döntött. Innentől úgy döntöttem, megnézem, mit lehet tenni a februári PB-mel. Ehhez persze 1:08 alatt kellett volna Fenyőgyöngyétől Hűvösvölgybe érni. De sietni kellett, mert még így is később értem volna oda mint a második körre szervezet futótársak. Persze toltam is neki rendesen, mert élveztem, hogy szép az idő és úgy érzem, majd szétvet az erő. Különösen a múlt hetihez képest, amikor csak szenvedtem.
A keményebb emelkedőkön azért nem vállaltam be a futást, mert gondolni kellett a második körre is. Aztán a Nagy-Hárs-hegyen már egy kicsit aggódtam, hogy ilyen lassú tempóval nem lesz ebből rekord, és lefelé még egy kicsit odaléptem neki. innen 16 perc alatt gurultam le Hűvibe, ami még a 18 perces tervhez képest is durva volt. Viszont mivel végig lefelé ment, egyáltalán nem volt fárasztó. Szinte kipihenten értem be a többiekhez. Az 1:10-es Fenyőgyöngye-Hűvösvölgy terv ezzel megvolt (1:09), de a BUÉK PB elmaradt (1:46). Persze ha levonom belőle a másfél percet, amit a Hűvösvölgyi úti lámpánál töltöttem, és a azt az egy percet, amit a Kis-Hárshegyen ácsorogtam tapogatva a fejemet, hogy mennyire vérzik, miután lefejeltem egy ágat :) (egyébként csak egy kis seb lett, mert nem telibe kaptam, hanem végighorzsolta a fejem búbját)... De nem is tudtam volna "hitelesíttetni" az időt, mert nem volt benne a "pihenőidő", mikor Norb29 visszament a pénztárcájáért, meg mikor megvártam Fenyőgyöngyénél, miután ő telefonált.
Utána még "kirándultam" a srácokkal egy 2:20-as második kört is, majd rohantunk szurkolni...
A legjobb az volt az egészben, hogy úgy érzetem, sima ügy lenne egy harmadik kör 2:00-n belül. No meg persze, hogy nem csak a Vivin láttam ismerősöket, hanem a sárgán SK is szembejött.
Mini - Midi - Vivi Szép volt ez a mai futónap, jól éreztük magunkat, és ma léptem át az idei 800 km-t is. Kivételesen korán kiértünk a MAC-hoz, már 9 óra után.
10:00-kor Incelka bemelegített, és elstartolt a Midicittán. Ő jobban teljesített mint vártuk, itthon ugyanis 6:30-as kiliket tud futni, de a versenyhangulat kihozta belőle a 6:00 körüli km-eket, így 39:xx körül teljesítette a távot. Ennél nagyobb probléma volt az órájának a használata, így a pontos időmérés elmaradt.
11:00-kor pedig a gyerekeinket kisértem el a Minicittán, s velünk tartott Papamaci, Rohanó, és Dóribórit helyettesítő Sipipi is. A gyerekek tempóját tartottuk, ők most lassabban futottak mint edzésen szoktunk, de nem igazán volt belegyaloglás csak egy nagyon kicsike. Végül 25:42-es idővel 7:08-as kiliket mentünk. Lehet hogy ott kicsit fáradtabbnak tűntek, de itthon már lementek görkorizni,...stb. Volt viszont egy 9 év körüli kislány az apukájával aki nagyon sírt hogy nem bírja tovább, őt azért kellett bíztatni.
12:00-kor én indultam a Vivicittán. Hogy előtte mentem a minicittán is, azt nem tudtam megítélni hogy előnyös vagy hátrányos volt-e számomra, mindenesetre bemelegítésnek jó volt. Majdnem a mezőny legvégére álltam be, a start után 7-8 perccel értünk a kapuhoz. Igen sokat kellett előzni, szerencsére már a hídon is ki tudtam menni a pálya szélére, szegény Saci-t majdnem elsodortam. Nem akartam túl erősen kezdeni, de az első km 4:18-as lett. Aztán a második is pont 4:18. Na mondtam magamba ez így erős lesz, ezt nem tudom tartani 12-ig (tavaly 7.5 km-en tartottam ezt a tempót a Plus minimaratonon, tudom jól mennyire voltam elfáradva :) Próbáltam azt játszani hogy a km-tábláknál nyomok egy gombot, de ez nem mindig sikerült. A 3. km-re már sikerült lassítanom 4:35-re, végülis kb. így alakultak a km-idők: 4:18, 4:18, 4:35, 4:35, 4:34, 4:23, 4:23, 4:23, 4:31, 4:33, 4:33, 4:33 Így sajnos a 20 perces teljesítési álomterv nem sikerült, de még a 30 perces sem :( :) Sok futóbolonddal találkoztam, köszönöm a szurkolást is, és persze nagyon jó volt a fordulónál szembetalálkozni veletek és integetni egymásnak. Így végül 53:42-es idővel értem célba ami 4:28-as kiliket jelent átlagban, és ezzel nagyjából elégedett vagyok. Tavaly 4:36-os km-ekkel értem be a Vivicittán, most azt fogalmaztam meg magamnak hogy a tavalyinál hosszabb távon jó lenne 4:30-as km-eket futni és ez teljesült is. Szép nap volt, gratulálok nektek is a futáshoz és a szép eredményekhez, és köszönet a szurkolóknak a bíztató szavakért !
A beszámolóm épp az előbb szállt el az éterben, valami oda nem illő gombot sikeredett megnyomni...
Hm, deja vu, ma történt már ilyen, de ott tán nem én voltam a hibás.
Akkor csak vázlatosan, pár edzéselemet külön papamacinak ajánlva, ahogy szó esett róla. :)
1. Előzetes terv: PB legyen, <1:01:50, illetve a kerek számok bűvöletében 1 óra alatt.
2. Ehhez vezető út: 6 perc/km normál Europark oda-vissza, némi Népliget oda-vissza, és havi egy szeretett szigeti hendi fullra nyomva, 27-26-25 percre hozva.
3. Mai taktika: a "küzdés" vállalása, magas pulzus engedése.
4. Bemelegítés: ilyen is volt, sőt, tempófutás lett belőle, ez lesz, ha Hauanita és Kivi társaságába keveredik az ember rajt előtt. :)
5. Az első km: végig Hauanita sarkában, ha egyszer lejt a híd, használjuk ki. De a bőven 4:40 alatti tempó és a 173-as max pulzus intő jel: vissza a lendületből.
6. Az első emelkedő az Alagút felé kanyarogva ért: és még mennyi követte! Tiszta hullámvasút ez a pálya az Europarkhoz képest, hm.
7. Technikai krach: a Lánchíd csúcsát megmászva, lefelé ereszkedve leáll az óra, mutatja a részidőt, a pulzusmérés kikapcs, mintha stopoltam volna. Kilép? -kérdezi, s nem tudok neki értelmesen válaszolni, hogy dehogy, mérje csak tovább tisztességgel. Nyomom itt, nyomom ott, közben kanyarodni kell, futót kerülni. A végén feladom, s új mérést kezdek. Megvan az első részidő, lesz egy második is, össze kell adni, és kalkulálni, mennyi idő is ment el a bénázással. Ez lesz az összidő. :)
8. Az utazótempó és a max 169-es pulzus elvisz egészen a Margit-híd mellé, kár, hogy egyből nem lehet ráfordulni, messze még a fordító. Papamaci utol is ér, s első reagálásra igyekszem felvenni a tempóját. Most már a pulzus is felmehet 170 fölé, a fordító után csak elérek a hídig, ott egy kis alpinista munka után meg be lehet gurulni a stadionba.
9. Az utolsó lökést a fordító után atom adja meg, aki hátulról szintén jön, jön, nagyon megy, s tulajdonképp innen "elvisz" a hídig, majd a stadionig, köszönet! A stadionba befordulva már nagyon nem akarózik sprintelni.
10. A két részidő összege 58:47, megszavazok egy végső 59:30-at.
11. A célban örömtelien sok narancsmezessel lehetett találkozni, a legjobb a babakülönítmény!!! :)
Gratulálok a remek eredményekhez, az örömfutásokhoz, a visszatérésekhez!
A következő célverseny a hegyi feles, remélem, ez a mai emelkedőkkel tarkított pálya kellő felkészülés volt rá! :)
De jó, hogy újra írtál ilyet, kicsit nekem visszahozta a hangulatot. A régiszépet. Meg az egész nap, és ezt nem győzöm megköszönni mindenkinek, aki a részese volt!!
Reméljük egykor még M79 Ügynök is visszatér, bár róla sose lehet tudni semmit, mert ugye nagyon titokzatos.
Krisz! Te meg futottál már ilyeneket, ne is irigykedj, és ne feledd, hogy én nem bringázok, meg úszok mellette :/
Gratulálok minden Vivicittázónak!!Nem sorolom a neveket,de tök jók a beszámolók!Na azért Mosolygósé tetszett legjobban,el is olvasom mégegyszer:-))
Ez a barnulás dolog nálam is mindig "probléma",győzöm minél följebb tolni a naci szárát:-)
Ma vettem egy új Pegasust,föl is avattam 19 km-n terepen.Egy vízhólyagom van.Elneveztem Noéminek,mivel ma ilyen névnap van.Megmondtam neki,ha jó kislány lesz a héten, jöhet Sárvárra:-)
Futólag_, érted;), láttalak. Odaszólni nem volt időm. Viszont most szerencsére van. Tök jó, hgy megint írtál egy nagyon jó beszámolót. Ezek - is - hiányoztak nekem egy ideje a topikból. Velám bekk:-) Ja, és persze grauláció a PB-hez!
Gratulálok mindenkinek aki jólesőt futott, akár versenyen, akár azon kívül. A délelőttöt a vivicittán töltöttem, de csak mint nézelődő-szurkoló. Sneci durván korán jött, balázson meg tényleg nem látszott a lukas láb...
A sok izzadt mosolygós emberkétől felbuzdulva délután elfutottam a Szentendrei HÉV megállóig és vissza. Ami jó, hogy 3:17 alatt kényelmes tempóban sikerült abszolválni a 35 kilométert. Ami nem, az az, hogy a házamon túl egy métert sem tettem volna már meg szívesen. Hogy lesz ebből 100 km? Csak abban tudok bízni, hogy az aszfalt, és a folyamatos futás teljesen más terhelés, mint a T100.
Tényleg mókás, hogy egy kétmilliós városban épp akkor hajt ki SK egy kereszteződésből, amikor én arra...
Azt hiszem, PB-t futottam. Az úgy volt, hogy reggel eszembe jutott, hogy tervezni kéne valami időt. Mivel edzéseim idén nem teljesen vivicittás jellegűek voltak, arra gondoltam, inkább megnézem az ajtóra ragasztott régi rajtszámon, hogy akkor mit futottam, azt' jó lesz az most is. Rá kellett jönnöm, hogy az a rajtszám 2003-ból való, ami pálya_futásom_ egyik csúcséve volt (ebből gondolom, hogy annál jobb eredményem nem volt később sem vivin, de erre nincs bizonyítékom), na mindegy, 1:08:40 volt a hátuljára írva, hát ennek megdöntése lett a terv. De lehet, hogy ez tegnap este történt.
Majd megijedtem a távtól. De ez már kicsit később volt, például ide beírni sem volt már időm. Ebből tudom, hogy ez viszont ma történt.
Azért csak elindultam a szigetre, és némi tollászkodás, beszélgetés, sorbanállás és egyéb versenyelemek abszolválása után azt vettem észre, hogy a rajt felé irányulok. Amikor tíz perccel rajt előtt leöntöttem magam egy fél pohár vízzel, és a rajt elméleti idejére már megszáradtam, na akkor sejtettem, hogy nehéz idők jöhetnek még. Azért is siettem, amikor csak tudtam, hogy a napszúrás ne érjen utol.
Gyakorlatilag az elméleti rajt után úgy 5 perccel indultam neki a távnak. Az első 3 km könnyen ment, a gyors, 4:50-es km erőt adott a folytatáshoz, a lassú 6:41-esnél pedig rossz helyen volt a tábla. :) Közben eszembe jutott, hogy jó lett volna korábban megnézni, merre megy az útvonal, így azon is aggódhattam, hogy nem tévedek-e el. Volt más aggodalmam is: figyelnem kellett arra, hogy a napégette parasztadidasz vonala ne húzódjon a szoknyavonal alá, mert az kevéssé esztétikus. Nem, nem szoknyában futottam, de néha hordok olyat, ezért megigazgattam a futónacit, mintegy csökkentve annak hosszát, s növelve a napsütötte terület méretét combjaimon.
A hivatalos frissítés előtt váratlan magánfrissítést is kaptam: a 6. tábla előtt, ahol a lakóházak között futottunk, egyszer csak jó magasból valaki a nyakamba öntött valamit. Színtelen, szagtalan folyadékot, hát reméljük, víz volt az. Mindenesetre a hivatalos frissítőnél alaposan lelocsoltam magam, s magamba is döntöttem néhány pohár folyadékot. Itt jegyzem meg, szinte zárójelben, hogy ebben az időben nem sértődtem volna meg több frissítőállomástól sem. De azt kaptuk, ami a kiírásban volt (sőt, mint említettem az imént, én többet is), szóval nem gond, csak úgy mondom, mi foglalkoztatta elmémet ebben az időszakban.
A frissítés után megtáltosodtam. Na nem tempóra, csak úgy érzésre, és onnan már hipp-hopp eltelt egy pár kilométer úgy, hogy azt sem tudom, hogy. Biztos elbambultam. Aztán a rakparthoz közelítve magamhoz tértem, szolidan jeleztem a lelkes szurkolótábornak, hogy jövök, valamint a lelkes zakkának, hogy nyomom (mert erre szólított fel). Meg kezdtem rájönni, hogy miért nyugdíjaztam már egyszer ezt a futócipőmet. Türelmetlenebb olvasóimmal közlöm most (és a többiekkel is, mert ha most leírom, akkor miért írnám le később még egyszer a többieknek, ugye), hogy NÉGY vízhólyag keletkezett - két lábra elosztva - a verseny végére.
A 10. km-ig azért volt jó, mert lehetett látni (mást ne mondjak: _megfigyelni_ - ugye érezzük a szó jelentőségét) a többi futópajtást.
Az eredeti terv szerint az utolsó két km-en gyorsítottam volna. De mire odaértem, megviselt az élet időjárás, rugalmasan változtattam: inkább elővettem a zsebemben lapuló sportszeletet, és azzal küzdöttem. Nem tudom, ki hogy van vele, de nehéz ám nekem futás közben enni. A rágás még csak-csak, de amikor nyelni kell...
Na mindegy, erre a projektre is elment fél kili, onnan már igazán nem volt sok hátra.
A 11. tábla után már tényleg rákapcsoltam, micsoda balszerencse, hogy akkor jött a Margithíd-hegy. Így a rákapcsolás inkább stagnálást jelentett sebességileg. Közérzetileg némi romlást.
És akkor jött a lejtő. És hogy még 3 perc van a PB-ig... Egy életem, egy halálom, megpróbálom, gondoltam, számítva a célterületen dolgozók segítségére midőn az eszeveszett hajrá után ájultan esek össze.
1:08:15 volt, amikor a célkapun átrobogtam (emlékszünk még, ugye: 1:08:40 volt a célidő). És csak nem ájulok, csak nem ájulok - azt hiszem, ez mára már így is marad.
Örülök az eredménynek. Köszönetemet fejezem ki a szurkolóknak, sőtmitöbbleginkább edzéspártneremnek, aki a versenyig és utána is jól tartott, és a mégoly nehéz időszakokban is csak verbálisssan rúgta szét bokámat, sípcsontomat. :)
Abba csak itthon gondoltam már bele, hogy ez a PB javítás talán azt jelentené, hogy olyan hosszú kihagyás után csak visszatértem a futás világába? Lehet, hogy van még esély olyan eredményeket elérni, mint a régiszépekben? Amindenit.
Kissé irigykedhetem, de örülök neki! Gratulálok a mai szép futásaitokhoz (és beszámolóitokhoz)! :-)
Nekem egy kisvasutas futás jutott tegnapra, és egy hosszú edzés mára.
A reggeli indulásnál a két srác közül csak az egyik jelent meg, így autóztunk Mesztegnyőre (nagyjából két óra utazás). A kisvasutasok szorgosan készülődtek a kisvasút napjának megtartására, de a futók, teljesítménytúrázók nem igazán jöttek. Elbeszélgettük hát az időt a zöldgömbösökkel, úgyis ritkán van rá alkalom. A 10 órakor induló vonattal kidöcögtünk Felsőkakra, aztán kis nézelődés után nekiálltunk visszafutni kettesben. Kényelmes ötperc körüli tempóban követtük a homokos kocsiúton a síneket. Nem túl sportszerűen 10 perc előnyt vettünk a vonattal szemben, de mentségünkre legyen mondva, hogy kifigyeltük: a menetrend szerinti 45 percnél lényegesen hamarabb célba ér. Így aztán féltáv körül már utolért, kaptunk egy kis biztatást az utasoktól. Kisebb malőrt vétettem a tóparton futva: félszemmel észrevettem egy vízbe csobbanó mocsári teknőst, és váratlanul megálltam, erre a mezőny másik fele majdnem átesett rajtam :-) Utána még egy kis kerülőt tettem bele a falu felé, így kicsit kicsúsztunk a 45 percből.
Utána megnéztem a Faluházat és szállást, ahova az osztálykirándulást tervezem (szerencsém volt, mert a rendezvényen összeismertettek az illetékessel), aztán kis ajándékunkkal két óra alatt hazaautóztunk.
Ma délben nekiugrottam a hegynek. Kicsit talán erősebbre sikerült a futás, mint kellett volna. Három óra körüli 34 km-t futottam, forrásvizes frissítéssel. Kicsit rossz lett a végére a gyomrom, de lehet, hogy ez nem a futás következménye. Remélem hamarosan javul a dolog, jó lenne Sárvárra nyugodtan menni.
Voltunk mi is szurkolni a Vivicittán, sok bolondot láttunk, sokakkal beszélgettünk is. Gratula mindenkinek, nagyon szép időben futhattatok és úgy láttam, hogy jó eredmények születtek. Tüdő, meglett a szemüveged?
Azt megelőzően egy BUÉK20 kört futottunk délelőtt larzennel és sanyijanival. Larzen nagyon meg szerette volna tolni, úgyhogy úgy kezdett, hogy lehetetlen volt a nyomában maradni. Gondoltam is, hogy ebből vagy óriási csúcs lesz, vagy fejreállás. A harmadik emelkedő lábánál gyalogolni kezdett, itt értük be. Besavasodott, úgyhogy a nagy csúcsjavítás ma elmaradt részéről. A Budakeszi útnál több mint 1 percet vártunk az átjutásra. Én rendben voltam, úgyhogy szép lassan elhagytam őket. Továbbra is megfutottam az emelkedőket, most már saját tempóban. Ferenc halom sem volt vészes, és Szépjuhásznénál is jó idővel voltam. Hárs hegyen 53:53 volt az időm, ebből még akár 1:50 körüli idő is lehet, gondoltam magamban. De óvatos voltam, mert voltam már jó idővel Hárs hegyen, a végéig mégis behaltam. Lefelé toltam ahogy tudtam, itt jött szembe Sánta Kutya, de csak egy pacsira futotta a nagy sietésben. Hűvösvölgyben épp csak megtöltöttem a kulacsot és már ugrottam is neki a Hármashatárhegynek. Az utolsó emelkedő is biztatóan indult, lábaim nem durrantak be még itt sem, úgyhogy a Hidegkúti kőig tartó emelkedőt kivéve végig futottam. Fent 1:39:46-ot mutatott az óra, innen még kb. 10 perc. Lefelé hosszú lépések, 9:55-ös részidő, a kiinduló pontnál 1:49:41-nél állítottam meg az órát, végre először belül az 1:50-es álomhatáron. Nagyon elégedett vagyok.
Kellett ez a múlt heti Mátrabérc után. Hm, arról még nem is írtam. Ott 7:52-t futottam, és bár csak annyi tervem volt, hogy hetessel kezdődjön, és ez meglett, mégis nagyon csalódott voltam. Az első 20 km jól ment, Lúdtalppal együtt indultunk tovább Kékesről, de lefelé állva hagyott a lejtőkön. Kellene gyakorolni a lejtőfutást, vagy egyszerűen bátrabbnak lenni lefelé. Régen még ment ez, most már nem. Aztán nem sokkal később eléheztem, hiába, az egy darab csoki felfelé kevésnek bizonyult. Többet kellene enni, folyamatosan, még ha nem is vagyok éhes. Ágasvárra sikerült egyenesbe jönni nagyjából, Mátrakeresztesig egész jól gurultunk. Itt kevertem a hátizsákomba Isostart, amiről ugye pont pár hete írtam, hogy nem bírja a gyomrom. Hát tessék, okos vagyok. Muzslára felfelé ha ittam belőle, hányingerem volt, ha nem ittam, akkor kiszáradás közeli állapotban voltam, és egyébként sietni kellett, hogy 8 órán belül legyek. Felfelé találkoztunk FUTURE-rel, akitől kaptam egy fél üveg langyos vizet, megváltos volt. A cél előtt pedig Ispi mentettem meg az életem egy újabb korty vízzel. Köszönet nekik. :-) Végülis meglett 8-on belül, de a három évvel ezelőtti 8:01-es időm sokkal értékesebb, mint a mostani 7:52, akkor legalább azt futottam, amit tudtam, most meg amatőrebbnél amatőrebb hibákat vétettem. No nem baj, nem volt célverseny, és most már látom, hogy 7:30-on belülre kerülni nem lehetetlen, sőt 7-en belülre sem. Na majd jövőre. :-)
akibacsi Grat! 11:00 felé nézegettem, mintha egy Brunó jellegű járművet láttam volna a Fenyőgyöngyénél...
Bő egy óra múlva a sárgán visszafelé kocogva pontőrökbe botlottam. Akkor már 82-en áthaladtak a Kötők padjánál. Nem sok esélyem volt hátba csapni SK-t, de gondolatban azért megtettem. :-)
Berzso, Blans, -ethka-, köszi az együttfutást! Nélkületek talán az 1:20 sem jött volna össze. Jó, hogy a laza futásotok egyezik az én tempósommal. :D (Valaki elküldené nekem a részidőket? Az órám gondolt egyet és kikapcsolt... :( Mellesleg én is eléggé lefáradtam. :) )
Még tegnap se hittem el, hogy eljutok a Vivicittára, pedig akkor elviekben már minden összeállt. Úgy indultam neki az évnek, hogy jó lenne megint olyan jó sok versenyre eljutni, mint tavaly, de tervezni a suli (2hetente) és a 4 gyerek mellett nem igazán merek. Azt gondoltam, a Vivicitta nem fog összejönni, pedig tetszett a szép szürke pólója, még majdnem be is neveztem 3 hete, de aztán győzött a józan ész (minek nevezzek, ha úgyse jutok el?). Aztán mégis. :) Ismerőseimmel utaztunk autóval (ezúton is köszönöm nekik), így azért egyszerűbb volt. Időben odaértünk a Margitszigetre, ahol előszöris cipőt néztem, aztán beneveztem, és elmentem pénzért, hogy meg is tudjam venni a cipő-utánpótlást. A jól bevált Pegazusom ikertestvérét sikerült megszereznem (szegény régi azért már sokkal rosszabb állapotban van..). Némi társasági élet - narancsfolthoz való csatlakozás, kis beszélgetés- után még elmentem inni és más folyó ügyeimet intézni, aztán elindultam a rajt -általam gondolt- irányába. Gyanús volt, hogy mindenki az ellenkező irányba megy, aztán a nagy rózsaszín gömböt is arra vitték, így én is irányt változtattam. Azért még időben odaértem a rajt közelébe, és csatlakoztam a fent említett narancspólós társasághoz. :) Nem igazán tudtuk, mikor volt a rajt, csak sejteni lehetett, és pár perc múlva lépésben már haladtunk is előre. Csekély 7 perc alatt oda is értünk, ekkor már csak futni kellett. Úgy rémlik, folyamatosan előzgettük az embereket (pedig az 1:10-es táblánál álltunk), a 2. km-től kezdett menni a futás. A 6. után meg kezdtem fáradni, de akkor már nem szerettem volna lemaradni a társaságtól! :) Sikerült is együtt befutni a célba, 1:15:48-at mért az órám (erre szerencsére emlékszem). Pár szót még beszélgettünk (a célnál szép nagy csapat FB álldogált), aztán mentem öltözni, hogy ne várakoztassam meg az ismerőseimet.
Jó verseny volt! Én nem minden nap járok Budapesten, úgyhogy nekem nem unalmas a rakpart sem, jó volt társasági életet élni és társakkal együtt futni, köszönöm mindenkinek! :)
Hát én aztat nem tudom, de csak tátopttam a számat én is azt hittem az elején, hogy elindult a kerekes-széksekkel aztán majd mindjárt jól utólérem... De ez nem sikerült a végéig. Le a kalappal előtte ez aztán nem semmi! a lejtős részeken azt mondtam magamban:Hja, most könnyű dolga lesz, aztán rájöttem ott talán még nehezebb: Ugyanis akkor meg visszafelé kellett húznia a kocsit + az összes útpadkán ahol ugyi mi levágtunk neki kerülnie kellett! Mondom én tsak néztem így e: :-O
Amúgy Neked is Gratula! Sajnálom, hogy nem találkoztunk,én nem is láttalak:-( Igazán sziszeghettél volna! ;-)
Majd még mélben is úgyis írom, de az is hozzátartozik, hogy sokat jelentenek a közös futások. A szőregi "havasok" ;), a hétvégi reggeli hosszúk, a frissítések nálatok, a lazázások Bi-vel, a tempófutások V42-vel, meg a résztávok Zolival. Szóval köszönöm a Szegedi Szekciónak :))
1:16, amit nevezhetnék PW-nek, de inkább az egyik legkellemesebb futóélményennek hívom. Végül is, a Vivicittá nem verseny, hanem esemény.
Rájöttem, hogy erőlködés nélkül futni futóversenyen, sokkal nagyobb buli, mint az ellenkezője. Több ilyen kellene, teljesítménykényszertelenség rulezik.
Sütött a nap, narancssárgálottak a bolondok. Jó volt.
Hatalmasan nagy élmény volt újra narancsban lenni, és narancspólós futóbolondokba botlani lépten nyomon. Aki meg álcázta magát, azokkal is jó volt váltani pár szót :)))
Lehetne -fogok is- írni hosszabb beszámolót, hogyan is "fajult idáig a helyzet", de nem pont ide. Most próbálom röviden.
5. (jubileumi :)) Vivicittámon hatalmasan nagy egyéni csúcsot: 54:50-et futottam!!! :))
A lényeg, hogy hosszú évek óta vonz az, hogy rövid-gyorsakat fussak, de az elmúlt félévekben, 1-2 évben mindig volt maratonos cél, aminek privilégiuma volt, és ami miatt a rövidek háttérbe szorultak. Idén úgy döntöttem, kihagyom a maratont (hja, a párizsit) és mostmár tényleg inkább rövideket futok. Mert bár gyorsultam én az elmúlt években is a hosszú futásoktól, de azoktól állandóan fáradt is voltam, meg igazából úgy múlt nyárra kicsit sok is lett belőlük.
Mellesleg őszre szét is csúsztam, minden versenyen örömfutás volt, 5 perces tempót csak messziről láttam. Na jó, az "őszi nőit" megfutottam 5 percesben, de az kivétel volt.
A sok örömfutástól viszont elszoktam attól a jó értelemben vett "küzdés"től, meg a rendszeres edzésektől is, de egy hosszabb novemberi pihenő során feltöltődtem, és decemberben elkezdtem rendszeresen edzeni. Ekkor kitaláltam, hogy időről időre csinálok majd egy 5 kilis tesztfutást, ami aztán arra is jó volt, hogy a küzdőkémet fejlessze.
A felkészülés első hónapjában csak lassúkat futottam, km-t gyűjtögettem, de már a második hónaptól, januártól futottam heti egy, majd később 2 változatosabb edzést. Jól futható tél volt, a pörgős futásokat sem akadályozta az időjárás, de azért február végéig a hangsúly a km-eken volt, és a srácokkal minden hétvégén elmentünk 20-25 km-eket futni. Ezzel jól elvoltam a Pécs-Harkányig, de azért addigra elkezdtem résztávozgatni is. Igazából csak azért, mert szeretek résztávozni, és nem hajtottam szét magam. 4-6×500-akat, ezreket (meg most az utolsó 2 hétben volt 1-1 10×400) A gyors 500-ak vagy ezrek közt mindig volt legalább 4-500m pihi, és jókat futottam. Az időnkénti 5 kilis tesztek eredménye 23:45-ről az első stagnálás után 23:20-ra, majd április elejére 22:34-re javult, ami egyéni csúcs közeli eredmény. Ekkor azonban már túl voltam a Pécs-Harkányon, ami óta 20km fölött nem nagyon futottam. Sok kicsi, ugye... Jöttek a jobbnál jobb edzéseredmények, szuper volt az idő, hetek óta nem maradt ki futás sem emiatt, sem amiatt, hogy jelezgetett volna a lábam. Aztán valahogy nem nagyon volt lehetőségem versenyezgetni a tavasszal, gyakorlatilag a PH óta csak itt voltam, így a Vivicitta idén célversennyé nőtte ki magát. Főleg, hogy a tavalyelőttin nem futhattam (volna) gyorsan, tavaly meg lerövidítették a távot, így évek óta nem futottam ki magam ezen a versenyen.
Szóval minden rendben volt, már csak a rápihenést kellett eltalálni. Mert azt nem mindig sikerül. Most összejött :))
Ebben segített a hosszú, hatnapos munkahét, aminek a végére igazából csak az volt a célom, hogy kikapcsolódjak, feloldódjak végre. Ez nem ment könnyen, tekintve, hogy késett a vonat, és irgalmatlan tömeg volt a Szigeten. Brrr. Azért megtaláltam Kivit, meg a narancsbolyt, és jó volt látni ismerősöket. Mondjuk a csomagleadással megintcsak elment az idő, de még volt lehetőségünk melegítgetni kicsit, amely során Amatőrt is megpróbáltuk lefárasztani ;) Persze így a rajtba nem sikerült időben beállni, így az első kilik az előzgetésről szóltak.
4:30, 4:23, 3:54. Mégha tudtam is, hogy ez utóbbi tábla nem jó helyen volt kirakva, akkoris a verseny során végig olyan számokat láttam az órámon, amit nem akartam elhinni :) Miközben úgy éreztem, hogy van még tartalék abban, amit futok. Mondjuk kellett is, ha gyorsabban kezdek, valszeg nem bírom el így a végét, de azért még így is bennem volt az, hogy most ez vagy nagyon futás lesz, vagy nagyon nagy halál. Az előbbi jött be. 5 kilinél 22.56-ra álltam, féltávnál 27:22-re. Ez a legmerészebb terveimen is belül volt, mert én valahogy 55-56 perc közé vártam magam leg-legoptimálisabb esetben. Féltávnál aztán nem frissítettem, mert igazából annyira nem voltam szomjas, meg addigra már nagyon elkapott a versenyláz. :) Érdekes volt amúgy, hogy baromira melegnek éreztem az időt, de a szél meg iszonyú jól esett, nem zavart, épp hogy hűtött, ami pont kellett. A rakpart felé egyre több lett a szurkoló, és fogtam ám a szurkolásokat, és jól is esett, de most nem mindig volt erőm visszareagálni. Így ezeket ezúton is szeretném megköszönni!!
Mindamellett, hogy igyekeztem gyorsan futni, döbbenetes módon élveztem a futást így gyorsan is. Pl. a rakpart hosszú egyenesén 4:40-ben. Még itt is előzgettem olykor, és még mindig nem éreztem ólmosan nehéznek a lábaimat, nem szúrt az oldalam, és hát ennél nem akartam, nem mertem gyorsabban menni, és persze szenvedni sem akartam. A 10 kilit nagyon vártam, elvégre is azt tudtam hasonlítani a tavalyi eredményemhez. Az egy évvel ezelőtti 46:15-höz képest most 45:45 volt, meg aztán tudtam, hogy innen már 5 percesekben is PB, de azt is, hogy a hídról lefelé tolni fogom, mint állat. Így történt, hogy aztán még egy gyors hajrával a végén 54:50-re beértem. Olyan megfoghatatlanok még nekem ezek a számok. Hiszen ilyen tartományokban én korábban nem jártam, és ki tudja meddig van rá módom még.
Érdekes, hogy beérkezés után sem voltam szétcsúszva, persze az a 2-3 pohár víz jól esett, és ugyancsak jó volt látni a sorra beérkező futóbolondokat, ismerősöket, újra váltani pár szót, gratulálni egymásnak, ésatöbbi. Beszélni Urssal, Krisszel (na, azért az ő reakciója tetszett ;), meg még sokan másokkal.
Aztán összecihelődtem, és hazavonatoztam. Azért nem esett nehezemre aludni egyet a vonaton :) De már azt is tudom, hogy holnap délután megint kinn leszek egy izomláz-lazító laza kocogáson a töltésen. Mert futni jó :)
Ezúton is gratulálok minden topikos résztvevőnek!!
(ööö, ennél hosszabb beszámolót mégsem írok, asszem :)
Az ember sem az erdőben, sem a nyílt utcán nincs biztonságban a futóbolondoktól. Békésen túrázom az erdőben, erre hol egy egész pénzügyminisztériumi kommandó ront szembe velem (úgyismint Pumchi és Ricsi), később két larsenakibaci (a larsenakibaci névadói) meg egy Jani. Közben bővült a kis piros noteszom Hall of Fame rovatának „híres emberek, akikkel már futottam együtt” alfejezete, mert egy szimpatikus spártai hős házaspárral kocoghattam a Sárgán pár kilométert. Később ők igaziból futni kezdtek, és ekkor én állva maradtam… Végül hazafelé a Királyok útján egy futót láttam az úttesten (hát ott nem nagyon van hol futni szegény sportolóknak), és jó nagy ívben kerültem, hogy örüljön, erre megelőzve Csermaneknek bizonyult. Ma már inkább itthonmaradok, ki tudja, mi történne még!
Jó volt ez a mai Vivicitta! Szuper idő volt, találkoztam és beszéltem pár szót néhány fb-vel, jó volt a szurkolótábor (és miután rájukszóltam, észre is vettek :)) ).
A verseny előtt nem volt semmi konkrét időcélom. Miután edzéseken újabban eléggé belassultam (ezt mindig ráfogom a munka utáni fáradtságra), nem is vártam magamtól semmit. Annyit azért megtettem, hogy rápihentem a versenyre. Reggel rendesen ettem, és ittam, és elindultunk...
A rajtnál sajna szinte az utolsó sorba kerültem és egy ismerős miatt aztán ott is maradtam. Kb. 7 percnél sikerült átjutni a rajtvonalon. A Szigetről kijutva aztán elindultak a lábaim! Végig jólesett a futás, csak az első 4 km volt rosszabb, amíg kerülgettem és előzgettem.
Két hete tesztelgetem a térdem. Két hete jöttek ki a varratok és a doki azt mondta, hogy fussak amennyi jól esik. A tesztek rendre jól sikerültek és úgy döntöttem, hogy ez a hétvége kiváló alkalom az abszolút kipróbálásnak, vagy, hogy adjak egy pofont a szarnak.
Szombaton bevállaltam egy nagyon laza 50-est a Gerecsében. (Mogyorósbánya-Szárliget) és minden jól ment. Semmi fájás, semmi rossz érzés. Eddig jó. Vasárnap reggel kipróbáltam gyorsabb futáson is. Lett egy 19-es 5 percben. Azon se fájt. Az élet szép. Akkor jöhet az utolsó teszt, a Vivicitta. Itt 4 perc körüli tempót terveztem és az átlagom 3:54 lett. (46:44) A térdem tökéletes és nem is azzal volt gond hanem minden mással. Mert a minden másnak már egyáltalán nem olyan könnyű a 4 perces tempó. Ez van. A lényeg, hogy nem tettem maradandó kárt három hete a térdemben. A seb már majdnem begyógyult és a seb alatti rész, ahol az igazi ütés ért, csak nyomásra érzékeny, futásra nem.
Jövő héten Gerecse 50. Na ott szeretnék nagyon alaposan büntetni.
Gratulálok minden mai futónak. Jó volt újra sok bolondot látni, találkozni velük. Bár egész héten nehézkesnek éreztem a combjaimat, azért sikerült az előzetes tervemet -hogy 46-al kezdődjön az időm- megfutni. 46:03 lett a nettó időm. Köszönöm mindenkinek a szurkolást.
Sziasztok! Jó volt sok Bolonddal találkozni a Szigeten, és persze menet közben, a szurkolókkal. Meg futni is jó volt. Nekem legalábbis tetszett az a 47:28 perc, amit ezzel töltöttem:-))) Sneci bácsi lenyűgözően futott, én földig hajolok előtte, nekem az ő teljesítménye tetszett ma a legjobban!
Futottál? Más: nézem a londoni ered-méneket, az első 8 befutott 2:07:41 után 40 másodpercen belül, aztán a következő kettő ideje 2:14:14 ill. 2:17:49. El lehet gondolni, hogy mi lett a többi 2:10-es futóval...
Jó volt a futás!!! Gratula mindenkinek!
Az északi fordító a valóságban messzebb volt, mint a bsi-s térképen.
