Szombaton bevállaltam egy kegyetlen 50-est a Gerecsében. (Mogyorósbánya-Szárliget) Büntettem végig. Balázs is ott volt. Neki nem ment ilyen lazán. Aztán vasárnap nyomtam még 3,5 kilit a minicittán a lányaimmal. Ők is büntettek. A párom a minit is lenyomta, meg a vivit is. Ő is büntetett. Sírt az egész MAC, annyian voltunk ott bünetni. :) Remek volt, már bókoltam a szervezőknek, de ide is beírom:
A mostani döcögéseim nem a gyosításról szóltak. Azonban időről-időre kell egy felmérő szigetkör is. Ma este szépen nekilódultam. Nagyon jól ment. A pulzus se szökött túl gyorsan fel, éreztem, ez most csudás idő lesz! Ebben a tudatban jó ám suhanni. Mikor bizonyossá válik, hogy valami megalapozódott.
Kicsit jobban ráengedtem a tempót. Már sötét volt. Előzgettem de egyszercsak egy bicikliző kissrác kezdett kacskaringózni előttem. Kizökkentem a ritmusból, megbotlottam és egy tigrisbukfencet prezentáltam. Annyiban különbözött a szabályostól, hogy nem előre forogtam ki, hanem oldalt. A kisfiú és az apja, hátranézett és mintha semmi nem történt volna mentek tovább. Gatyám cafatokban, plazúr lejött. De amúgy jól. Gondoltam tovább megyek, aztán majd meglátjuk. Mikor utolértem, megállított a pasi és egy olajos tégelyt nyújtott felém, hogy kenjem be, mert biztos felhorzsolódott. Nem kérdeztem meg, hogy normális-e, egy köszönömöt kisziszegtem és tovább futottam.
A futás nem ment rosszabbul. 11:58-al fordultam visszafelé, már tudtam, hogy nagy időm lesz. És az lett. Legújabbkori futókorszakom legjobbik ideje: 24:08. Mivel fél perc tuti benne ragadt, ez is azt mutatja, hogy az alapozás sikeres volt. Folytatom a kímélősebb, hatperces edzéseket. Vagy lassabbakat. :) Idén azért behozom még 23 alá.;))
Nagyon jól éreztem magam a tegnapi futáson. A 2 hónap kihagyás miatt egyébként is örömfutásnak indult, de így, hogy 4-en (Blans, Tyúkanyó, Ethka, berzso) együtt mentünk az elsőtől az utolsó méterig, kifejezetten bulifutás lett a versenyből. :) Blans-sal végigkotyogtuk a távot, de néha a többiek is szóhoz jutottak. :) Nekem is úgy tűnt, hogy végig előzgettünk, remélem sikerült néhány nagyon fogcsikorgatva küzdőt jobb kedvre deríteni és nem szidtak bennünket, hogy ezeknek meg miért nem áll be a szája. :-))
Mar megint nincs idom rendes beszamolot irni, de azert en is adok eletjelet, bar sikerult eleg sok emberrel talalkoznom, ha csak egy kezfogas erejeig is - legidosebb fiammal voltunk, kellett figyelni ra... :o)
Amugy nekem szuperul sikerult ez a futas, nagyon jol ereztem magam, jo ido volt, jo szervezes - a szokasos -, es jo forma. Igy meghajtottam magam, es minden kulonosebb behalas nelkul toltam egy 52:20-as idot, amit a tavalyi 59 perc, es a par evvel ezelott 1:12 utan igen szepnek tartok. Na persze, nem en lennek, ha nem az lett volna az elso dolgom, hogy beutom itthon a futonaplom temposzamitojaba, hogy milyen ezrek kellenenek a 49:59-es idohoz... :o) De valojaban ezt valszeg nem fogom kiprobalni, elvileg egesz mas terveim vannak jovore - mondhatjuk, hogy pont ellentetesek Anitaeval... :o) Szep nap volt. Idenre mar nem is tervezek nagyon futast, asszem most mar megprobalok a monti maratonokra fektetni egy kis energiat.
Rohan_Ó-val kezdetben a nyugágyakban melegítettünk/melegedtünk a nap által. Aztán drukkoltunk kicsit a Midi rajtjánál, többek közt Alt Incelkájának.
Sipipi-t lányommá fogadva kezdtük meg a Mini-t a Ctrl-Alt-Del trióval és Rohan_Ó-val. Jó volt ez a tempó (~25 ' a 3.6 km-re), volt idő beszélgetni, vidámkodni,
kielemezni a futási taktikát és azonnal elemezni a hibákat. Egyszóval klassz bemelegítés volt. Sajna tetoválásra már nem volt idő, csak a narancs-tömeget futólag üdvözölni, valamint Norbi barátomat megkeresni a tömegben. DieM-mel indultunk neki, aztán már a Margit hídon eliramodtam. A pulzus hamar ment fölfelé, de jól éreztem magam és nem érdekelt. Minden kilit sikerült 4:45 alá szorítani és nem agresszívan, de határozottan előzgetni. Valami ilyesmit érezhetnek a motorosok a kocsik között cikázva :-)
Jó volt üdvözölni egy-egy kedves ismerőst "futólag", tetszett az olasz szurkolók buzdító mentalitása. A Bazilika után azért jólesett a frissítés 2 víz+4 izo +2 víz felosztásban.
A Kossuth térnél megláttam Amatőr hátát (, ez pont a fordítottja volt, mint 2 évvel ezelőtt) és Norbi barátom biciklis kísérete is feltűnt. A rakparton megpróbáltam Amatőrt befogni, de kifulladás nélkül nem ment volna, így atom biztatásának sem engedve haladtam tovább a saját tempómban. A Margit hídra tartván Anitát is utolértem. A híd emelkedője már nem esett jól, így nem erőltettem, vártam a szigeti-bejáró megváltó lejtőjét. Ott aztán mindent beleadtam, majd a finish-ben még egy kicsit. Megfelelő tartalékkal (0:57:15) így teljesült az egy órán belüli célbaérkezés. A narancsboly vidám, csevegő és ragyogó volt, mindenki endorfintól kivirulva tobzódott a hangulatban.
Az utánpótlás tagjait is jó valt látni. Ennél szebb szezonkezdést nem is kívánhattam volna.
Köszi Leandernek és Gabesznak a fotókat, a portrék különösen tetszettek.
na, nemhiába készültem a vivicittára január 1 től a nulláról (ujévi fogadalom)!
a táv nem volt persze már ismeretlen, de az adrenalintultengés a rajt elött és az első km-n: nos ez elég érdekes volt : túl gyorsan futottam (5:10) és berosáltam, hogy még a végén nem fogom bírni.
a pulzusmérő órám meg beadta a kulcsot: pedig ehhez akartam igazítani a tempómat....
szóval hála egy mp3 lejátszós szürkepólós, hosszú fekete futóharisnyás szőke lánynak, aki mögé beálltam, (és ezúton is köszönöm a stabil tempót) stabilan nyomtam 5 km-t. és ekkor kezdtem megnyugodni, hogy mégis menni fog!
egy kicsit ráerősítettem, egy kis elégedettség, hogy van, akit lehagyok még, és egy igen jó eredmény: 1:04 egyéni rekord....
én is köszönöm a szurkolóknak (biztos mind futott már, és tudja mit jelent egy taps. meg egy kis biztatás) és a sok együttfutónak is, akik között az ember mégiscsak társaságban van, habár egyedül kell megbírkózni -ugyebár- a távval.
remek volt, elhatározásom szerint nyomom tovább: szept 2. félmaraton
áprilisban vienna city marathon ---- ha birom szusszal!
hajrá!
PS: a km táblázás szerintem is igen el volt szúrva!
PS: hála a bsi honlapnak meg is találtam magamat fényképen a lánchídon (sapkában)
Ja, én meg találkoztam tegnap egy zord, szakállas öreg bácsival ;), aki fél 12 körül közölte, hogy már lekéstem a gyaloglás rajtját :o) (de akkor már tudom, mi volt az apropó :)
Már tegnap akartam mondanii, csak elfelejtettem.. A tegnapi nap "legaranyosabb" pillanata: Feleségemmel tovább sétáltunk a MAC lejárón túl (11óra 7 perc), elhagytuk az információs sátrat, mikor egy kétségbeesett 10-12 év körüli kisrác majdnem sírva kérdezte, hogy hol lehet a gyaloglásra nevezni. Mondtam, hogy kérdezze meg a sátornál. Remélem sikerült neveznie.
Én a tavalyi maratonim előtti héten hétfőn futottam 12.5 kilit, benne egy 1000, három 1500 és egy 2000 métert keményebben (4 perc körüli tempóban), egy perces pihenőkkel közte. Kedden semmit sem csináltam, szerdán futottam 12 kilit 220 méter szinttel. Csütörtökön görgőztem egy órát, pénteken úsztam 2.5 km-t, szombaton futottam 3 kili átmozgatót, benne 3x2 perc lendületes futással, oszt vasárnap egész jól szaladtam 30-ig, és a pulzusom alapján egyáltalán nem futottam el az elejét. A formaidőzítésem tökéletes volt, a kajálásom nem. De arról nem a tanácsadóim tehettek. - balazs - és Viktorino tökéletesen eltalálta, mi kell nekem az utolsó héten. Hajrá! Merj pihenni, de azért maradj mozgásban. Szerintem.
A május 19-i Terep Százasra keresek még néhány segítőt, elsősorban frissítőpontra személyzetnek. Már van már pár Futóbolond segítőm (Blans, Berzsó, Chino, Kivi, Lrz, Ákibácsi, Andika, Ursika, Ganki, Cucu, Aakrisz, Ultrafutó) de szükségem lenne még néhányra.
Akit érdekel, kérem jelentkezzem. (Aakrisz, Te mindenképp) terep100@index.hu
Valóban más tömegben futni. Én pl. nagyon szeretek előzgetni. Valszeg hiányzik az előzgetés az edzéseimből, dehát hiába, nincs sok lehetőségem rá. Még előző nap gondoltam rá hogy tényleg a legvégéről kellene indulni, mert annál több ember mellett lehet a nagyobb tempóval elhaladni. Aztán valahogy így is sikerült beállni a mezőnybe. Aztán persze amikor pár km. után az ember eléri azokat akik vele egy tempóban mennek akkor már nem is olyan érdekes ez a futóverseny :))
A szokásos edzés gyors, de nem kimerítő. Szélsőséges esetben mondjuk 4x1000, konkrétan ismerek olyat, aki ezt szereti, de ezt már inkább csak perverzióként tudom elkönyvelni. :)
Közvetlenül a verseny előtti nap mi mindig rövid könnyűt futottunk (30 perc), kisebb repülőkkel. Meg sok gimnasztikával.
én kedd-szerda-péntek ritmusban szoktam futni verseny előtt, szigorúan rövideket, versenytempóban (Miki mellett sokan mások is ezt ajánlották első marcsim előtt, azóta is tartom magam hozzá és bevált). Esetleg hosszú versenyek előtt (6 óra, 50 kili és tsai) szoktam még rövid gyorsakat futni, mert ezt meg -balazs- tanácsolta, és pölö tavaly a 6 órás versenyen nagyon bejött.
Szombaton futottam egy fokozó 4 köröst a szigeten, aztán vasárnap egy 19 kilis intervallt a HHH-en (15-ig csak az emelkedőkben "nyomtam", az utolsó nagyjából sík 4 kilit pedig végig). Ma szaladtam két kört a szigeten, az első kört erősre véve, a másodikat meg teljes kakaóval (4:04-es tempó a 2 körön, amúgy PB :-). Gondoltam holnap futok egy közepes 1 köröst, szerdán meg egy 2 körös szigetet a maihoz hasonlóan, aztán vasárnapig semmi - vagy mégis?
Ha sokat pihenek, berozsdálok és megugrik a pulzusom, de feltöltődnek a tartalékaim. Ha viszont végig futom a hetet könnyített üzemmódban, félek, hogy nem lesz elég pihent a lábam, sőt talán lassul is a ritmus, noha a pulzus, anyagcsere talán jobban rá lesz állva a versenyre. Ha erősre veszem a hetet, akkor meg eleve ki leszek purcanva. ???
Szóval marcsi előtti ucsó napok edzésterv ötleteket kérek szépen.
De hiszen óra ellen bármikor lehet futni, még verseny sem kell hozzá. Szoktad írni hogy a 2 km-es távodon méred a jobbnál jobb időket, akkor is az óra a mumusod :))
Az a trükk, hogy Vivi-t régen már futottam, és tudtam, hogy menni fog. Ezért is érdekelt picit a "hány óra" kérdés. A félmaraton-t még soha, ezért ott csak a végigmenés lehet a cél. Szóval egy évig legalább ez az utsó nagyobb alkalom az óra ellen futni! :)
(Azért a Szigetfutáson lehet, hogy megvizsgálom a 25 perc lehetőségét! :)
De a lényeg: azért összeségében baromi elégedett vagyok az utóbbi 2,5-3 hónapommal!
Szerintem ez a februári edzéshez képest nagyon jó eredmény ! Semmiképp se dühöngj rajta, örülj neki, ha komolyan gondolod a futást rengeteg verseny áll előtted, bőven lehet az időket javítani és javítani.
Az úgy volt, hogy a P-H óta térdprobléma miatt egyáltalán nem futottam. A nevezést még a legkedvezményesebb lehetőség utolsó napján megejtettem, lesz ami lesz alapon. Azt hittem, hogy legalább a verseny előtti utolsó két hétben már fogok tudni néhány rövidebbet futni, sajnos ez sem jött össze. Szombaton még vettem egy térdfogó akármit, hogy legalább nagyobb károkat már ne okozzak a sérült térdemnek, merthogy az elindulás mellett döntöttem. PB-t már nem terveztem, viszont a jó hangulat, a tömegben futás vonzott nagyon. Abban állapodtam meg magammal, hogy kellemesen lekocogom a távot, semmi versenyszellem, és semmi rossz érzés, hogy milyen is lesz a végső idő amiatt. És valóban lehet úgy versenyen megjelenni, hogy teljesítménykényszer nélkül vág neki az ember, és tök jó érzés így is. Már jó korán (11 felé) kiértem, mert még a rajtszámátvétel is várt. Ez annyira gyorsan megtörtént, hogy jó sok időm maradt a szocializálódásra. Kaptam szerencsetetkót (köszi!), és a nagy jókedvben rohant az idő. Mire ránéztem az órára, már mehettem is a rajthoz. Itt beálltam az 1:00-1:10-ig időzónába, azt gondoltam, ez még összejöhet. Bár, mint említettem volt, egy 1:12-es idő sem vert volna a földhöz. Visszaszámlálás, rajt. Kb. 5 perc alatt értem a kapu alá, előtte már 5 méterrel meg lehetett kezdeni a kocogást. A lefelé futást úgy éreztem nem nagyon kell erőltetnem, ezért az elején még óvatosabban mentem. A lassú tempónak köszönhetően annyira csendben és szabályosan lélegeztem, hogy néhány futótársat megleptem, amikor a szuszogásuktól nem hallván 'elrobogtam' mellettük. A reálisan becsült startidőzónás beállásom megint azt eredményezte, hogy folyamatosan előzgettem olyanokat, akik már 2 kilométernél fújtattak, 3-nál meg gyalogoltak. De mindegy, ezt megszokni kell, mert változás úgysem lesz. Teltek a kilométerek, időnkét ismerős futók és drukkerek adták meg az esemény fényét, eljött az itatózóna. Mivel hatalmas tumultus volt, és egyáltalán nem éreztem szomjasnak maga, megállás nélkül áthaladtam rajta. Utána a belvárosi keringő (ezt a rész mégis szeretem), majd a rakparti szembeszél. Itt az a jó, hogy lehet örömködni a szembejövőkkel, amit most is megtettem. Szerencsére a zuhanyból csak csöpögött a víz, nem kívántam a nyakamba vizet. Még a 10. kilométer környékén jelzett be a problémás térdem, de szerencsére csak annyi történt, hogy a térdfogó izém lejebb csúszott kicsit (még úgy, hogy is L-es helyett M-est vettem - kezdek össezmenni???). Ezt egy gyors megállással korrigáltam, ezzel a dolog megnyugtatóan rendeződött is. Az utolsó két kilométeren azért kicsit begyújtottam a rakétákat (kivéve a hídról lefelé), de ezt sem túl komoly szinten, csak a jóérzés határáig. A végén sem sprinteltem, egyrészt minek, másrészt szintén minek. :) A befutócsomagból pár húzásból megittam a többek által rossznak minősített innivalót, és megettem a 2 kekszet (ehhez még sikerült +2 darabot tarhálnom, köszike :) ). Ez a keksz nekem nagyon ízlik. Ezután gyorsan lepattantam, mert egyrészt vártak a többiek, akikkel érkeztem, másrészt volt még pár óra kerékpáros edzésem, amit időben el kellett kezdeni.
Nettó időm: 1:04:13.5 Sérüléslista: - a kilógó fehér felületeim leégtek - este mindkét térdem jelzett, hogy azért sok volt nekik 12 kilcsi a semmiből - mára vádliizomláz-szerűség (szerencsére a térdeim sokat javultak este óta)
Először is nagy köszönet a beszámolókért, különösen azért a hírért, hogy el volt mérve a 3. km. Ma munkába jövet végig azt mormolgattam (rátok gondolván), hogy "írják, hogy el volt mérve a 3., írják, hogy el volt mérve a 3., írják, hogy el volt mérve " :)
A saját történetem a következő: Amikor februárban elkezdtem futni, akkor az első komolyabb célkitűzésem a Vivicttá volt, ehhez igazítottam az edzéstervet, és novemberig nincs is nagyobb célom. A készülés nagyon jó volt, 200 km fölött lett, és a kezdeti 30-31 perces Szigetfutás a végére 26 lett.
A készülés elején megfogalmaztam, hogy mi a Vivicittára a célkitűzés: "Azt tudom, hogy le tudom futni. 1:10 fölött csalódott lennék, 1:10 alatt örülnék. 1:05 alatt csodálkoznék." Aztán ahogy jöttek az edzéskilométerek, kezdtem érezni, hogy fogok csodálkozni... :)
A dolog szombaton lett elrontva: A kisebb hiba az volt, hogy az a barátom, akivel az egész készülést együtt csináltuk benyögte szobat este, hogy "1 órán belül?" Na ezt nem kellett volna. Az agyam mélyén ott motoszkált, de mindig visszanyomtam. A nagyobb hiba az volt, hogy péntek este kettétört az egyik fogam. A szombati nap az ezzel kapcsolatos tortúrákkal telt. Végül nem engedtem kihúzni, mert akkor a varrás miatt azt mondta a doki, hogy nem futok (a héten vésik). A gond az volt, hogy a fogügy miatt délután 5-kor ettem először. (Ebbe persze a saját hülyeségem is benne volt). Ok, hogy a 12km nem maraton, de ez talán nem az optimális rápihenés volt. :) :( :)
A vasárnap jól indult, kellemes idő (gondoltam akkor). Narancssárga technikai póló pont jó lesz (ez így is volt!). Nagyjából jó helyre álltam a rajtnál, a következő taktikával a fejemben: 1. Próbálom 5:05-5:15-es kilométerekkel az elején, mert a végén a fejemet fogom a falba verni, ha marad bennem még erő. 2. Ha nem megy nem erőltetem. 3. 7 km-nél eldöntöm, hogy hogyan vagyok. Ha nagyon elvagyok pusztulva, akkor visszaveszek. Ha tudok menni, akkor megyek, hátha összejön az Óra. 4. Azt biztosan tudom, hogy az utolsó 2-2,5 km-en tudok menni picit 5 percen belüli km-eket, ha kihalok is utána. (Talán ezt az egyet sikerült igazán betartani :)
Elindulás után kicsit nehezen, de megindultunk. - Az első km 4:50 lett. Na mondom, csak óvatosan! - A 2 km-nél 9:58-at mutatott az órám, és még örültem is, hogy milyen jól szabályozom a tempót. (Az első 2 kilin zavaró volt a tömegsűrűsége) - A 3. kilométer nagyon jól esett, mintha még gyorsultam is volna egy picit, de mivel jól esett nem vettem vissza. És akkor megláttam a táblát, picit hamarabb, mint vártam. Az órám: 14:20. Mondom: anyám! Nyomtunk egy 4:22-es kilit?!? Ráadásul a haverom már 5 mp-el előttem volt ekkor, mert neki még jobban esett. Hát a frász rám jött, szólni akartam neki is, de ment elfele. Azért azt észre vettem az edzéseken, hogy a 4:20 az nekem nagyon gyors . - A 4. kilire visszavettem, sokan meg is előztek, de itt már nem volt akkora tömeg. Nagy sokára jött csak a 4 km-es tábla, és az órámról kb. 6 perces km-et olvastam le, de még nem éreztem nagyon kifutva magam. Kb. realizáltam, hogy az 1 óra nem lesz meg (hiszen már 21:xx volt). Azt mondtam magamban, hogy ha a 6 km-nél 32 az időm, akkor azért megpróbálom. - A következő km-en próbáltam tartani magam, de elkezdtem nagyon meglepően fáradni. Ezt a túl gyors 3.-nak tudtam be és türelmes próbáltam lenni, viszont elkezdtem baromira szomjas lenni. - A folytatásban még rontottam a helyzeten, mert talán túl gyorsan futottam le a Lánchídról ("kéne menni" alapon), de egyre durvábban szomjas lettem. Gyakorlatilag folyamosan figyeltem a járókelőket, hogy valakinél nincs-e víz, mert ha lett volna, akkor tutira kérek tőle. - A 6 km-nél 32:30-32:50 körül voltam. De teljesen megzuhanva. Ismét feladtam az 1 órát. - A 7. km-en a frissítőtől elégé magamhoz tértem. Két pohár víz magamra, két félpohár Gatorade arcba. 1,5 km múlva bántam, hogy nem hoztam a kezembe is. Ekkor már bosszús voltam a rossz irambeosztás miatt. - A 8. km-en már volt szurkolóm is! Ő közölte, hogy a haverom 2 percre van előttem. Na, azt mondtam, két cél maradt: I. Nullára kifutni magamat. II. Megpróbálni utolérni a haveromat. Igaz nem fog sikerülni, legfeljebb, ha totál meghal, de legalább megpróbálom. - A rakparton észak felé vicsorogva, de mentem. Szerintem talán 5:00 körül mehettem, de az órámra már nem tudtam ránézni. Visszafelé viszont nagyon nem akart menni, nagyon hosszú volt az odamenet. - 10 km-nél 52:30-40 körül voltam, és így utoljára, harmadszor is feladtam az Órát, de elhatároztam, hogy most már gyerünk. Na, itt aztán kikapcsoltam az összes biztonsági szubrutint, és az életfentartó rendszerek energiáját is a szubtérhajtóművekbe irányítottam. Megvallom sohase futottam még tátott szájjal, de annyira kellett az oxigén, hogy most ilyen pofával (rossz légellenállás) mentem előre. -- És a vége 1:02:15, totál halál, nem tudtam hajrázni! De, rossz lett volna nem így befejezni. (A haverom 1:01:17).
Az eredmény remek, de tegnap tök szomorú voltam. Vége egy több hónapos munkának, és csalódott voltam. Nem az időm miatt! Még 5 perccel rosszabbnak is tudtam volna örülni, de azért mert "hülyén" futottam, és mindig azt hittem, hogy legalább okos vagyok, ha ügyes mér nem is. Az a 4:20-as harmadik... nagyon dühös voltam magmara, mert úgy éreztem, hogy az legalább 30-40 mp-et jelentett volna a végén, ha egyenletesen megyek. (Ha ehhez hozzárakjuk, hogy ha lett volna előbb is frissítő, az kb. még 30 mp, az előzőnapi tortúra mondjuk 60, akkor milyen jó, hogy nem 1:00:05-öt futottam! :)
Aztán ahogy rágtam az agyam elkezdtem gondolkodni: Nem volt az elmérve?
Ezért is vártam nagyon, hogy valaki ezt írja közületek! És köszi! Most kezdtem el örülni! :) :) :)
(Egy megjegyzés: a futás közben is felmerült bennem, hogy elmérhették, de elvetettem. Hiszen asszem pont a durván elmért össztávú debreceni eset után írtátok: a BSI legalább profi. Ha jól tudom 10600-an neveztek. Szerintem a futók legalább 10%-a, azaz legalább 1000 ember támaszkodhatott a jelzésekre. A nevezési összegek beszorzásával, reklám- és pályázatiösszegek pukkasztásával, és hasonló demagógiákkal nem foglalkoznék, de szerintem ez alsó hangon is "nem volt túl szép" kategória.)
Ha valakinek vannak jó távolságadatai, akkor megírhatná! (Ugye az össztáv azért stimmelt?)
Még egyszer köszi mindenkinek a biztatást, segítséget, és a sok-sok motivációt! Gratula mindenkinek a saját eredményéhez, remélem jobban örül, mint én!
(Következik idénre: talán-talán Kékes, aztán Balatonátúszás és végül Balaton Félmaraton)
Jól esett a tegnapi futás, egészen a szigeti lejáróig, amikor is a változatosság kedvéért most a jobb vádlim kezdett el nyűglődni. Innen kissé visszább fogtam az iramot, bár lett volna még erőm nyomni a lejtőn lefelé.
A MAC-ban a cél előtt 50 m-rel hárman megelőztek, de nem volt helye virgonckodásnak. Így is 24:23-at mentem a kb. 6250-6300 m-es távon.
Ez jelen helyzetben elfogadható számomra!
Utána a kellemes napsütésben még kiosztogattam néhány vivicittás rajtszámot és pólót, majd kimentünk a Margit-hídra éppen akkor amikor Tóth Tomi érkezett a szigeti bejáróhoz. És utána jött a nagy űr. aztán szép lassan érkeztek a többiek, hogy a híd emelkedője után még egy utolsó erőbedobással elérjék a MAc-beli célt!
Hogy örülhet most Pinkódgabi, úgy is, mint a BSI PR-osa, valamint Tapír, a marketinges, hogy a nyilván fáradságos, komoly munkával becserkészett PanTel által támogatott Hegyvidék Félmaraton és Váltót leapentázzátok... Tessék megjegyezni, és büntiből százszor leírni, hogy 7. PanTel Hegyvidék Félmaraton és Váltó:-)))
Először kicsit elégedetlen voltam az 57:30-cal, mert félmaratonon is futottam már ennél jobb tempóban, de aztán rájöttem: ez semmit nem számít ahhoz képest, hogy gyönyörű időben, rengeteg Futóbolonddal együtt futottam egy nagyon jólesőt!
Gratulálok és köszi mindenkinek a társaságot és a szurkolást!
Gazsulálok minden vivicicásnak, és hétvégén futónak. Nagyjából végigolvastam a topikot, biztos nagyon jó buli volt.
Én még kicsit tartok a gyors futásoktól - mármint a nekem gyors, 5 perces tempótól. S miután úgyis magával ragadt volna a hangulat, s nem bírtam volna visszafogni magam, ezért nem indultam a vivin. Azért futogatok, pl. múlt héten összejött 70 km, s volt egy félmaratoni táv is köztük. Tehát a távolság mint üveggolyó (J.A.-tól szabadon) már az enyém, de a tempótól még félek. 2 hete bepróbáltam 5 km-t kb. 5:10-ben, de a végére igen csak fulladoztam. a múlt héten viszont már 12 kili 5:30-ban elég jólesően sikeredett. Hétvégén Albertirsa félmaraton (aprópopó: tervezi valaki?), aztán május 19-én Wink maraton Siófokon (másik aprópopó).
Aztán onnan már a csillagos ég.
Mennék én az Apentára is (vagy hogy is híják mai napság), de otthon az a sok nő aszonta, hogy meg ne merjem próbálni, hogy 4 hét alatt 3-szor távollétet jelentek hétvégin.
Ez azon a szép kis lejtőn volt, ahol kifelé dőlő kerítés, kanyarok, kiálló famaradványok, faágak, kövek és pár véletlenszerűen elhelyezett lépcső között kell valahogy megtalálni az utat, és fékezni szinte lehetetlen. ha itt lemegyek tapogatva a fejemet, akkor az alján már nem kell tapogatnom, hogy tudjam, mennyire vérzik... és nem csak a fejem. :)))
"...Hatalmasan nagy élmény volt újra narancsban lenni, és narancspólós futóbolondokba botlani lépten nyomon..."
Majdnem én botlottam el! Hát, hauanita, legközelebb - kérlek szépen - ne lépj be elém egy előzésből olyan csúnyán, ahogy tetted ezt a Francia Intézetnél. Majdnem elestem. Észre sem vetted, hogy van ott valaki. Ez nagyon rosszul esett. És csak azért tudom, hogy Te voltál, mert a hátadra volt írva. Lehet, hogy pár tizeddel rosszabb lesz az eredmény, de nem biztos, hogy megéri.
Ennek ellenére gratulálok az eredményedhez, üdvözöllek sokszor.
írok a szervezőknek majd egy civilizáltabb emilt, hogy azért mégis mit merre meddig, aztán vagy megfogadják, vagy nem... mert amúgy nagyon frankó versenyt lehetne csinálni, mert tényleg nagyon kemény és tényleg nagyon szép minden, de így azért elég nokedli.
Az sajnos csak átlagolás volt, mivel nem is vettem észre a 3-as táblát, csak a 4-nél tudtam az órán a piros gombot megnyomni. Olyan is volt amikor 2 táblát is kihagytam, ilyenkor is átlagoltam. A hegyi felesen azért ennél lassab iramot tervezek magamnak, ott megpróbálok még jobban figyelni a táblákra, csak nem tudom majd az adatokkal mit kezdjek egy emelkedős-lejtős pályán ?
Hát sajnálom, hogy ilyen sza* rossz versenyt sikerült kifognod. Amikor olvastam jókat mosolyogtam, de átélni nem szerettem volna. Grat, hogy volt erőd így végigcsinálni!Jó leszel T100ra így. Sőt lehet kérhetnéd a szervezőktől, hogy te annyira edzett vagy frissítés nélkül szeretnéd teljesíteni:-)))))
Ja és a legjobbat nem is mondtam: mivel csak francia meg holland weblapjuk van (oké, a hollanddal nagyjából elvoltam), ezért felvettem velük a kapcsolatot, többször is leírták, hogy kötelező magaddal vinni egy liter vizet, egy ilyen mentőfóliát, egyéb folyadékot, sípot, stb. Na kábé a mezőny 20 százalékánál láttam hátizsákot, tehát max annyian tarthatták be a kötelezőnek feltüntetett cuccokat. Volt faszi, aki kábé 3 decis kulaccsal tolta végig, mert hát a völgyekben mindig szépen várta valaki... Nem is ezzel van bajom, hanem azzal, hogy vagy azt mondják, kötelező, és akkor ellenőrzik és kizárják, aki nem (vagy el sem engedik indulni), vagy egyszerűen azt mondják, hogy hombre, ajánlott, és akkor vágom én is, hogy mi van. Na mind1.
Jó volt olvasni, hogy hogyan törtél ki az éveken át tartó maraton centrikus edzések, őrlő killer gyűjtéséből. Szerintem sokan "belefutunk" ebbe a csapdába.
Nem a kereszteződésből hajtottam ki, hanem előztelek téged egy frissen abszolvált rokokó tortával a hasamban (ami a túra lezárása volt, ha már kocsmába tették a célt cukrászda helyett), és aztán beálltam a kereszteződésbe, hogy üdvözölhesselek.
Most megy a Eurosporton a londoni maraton, jó kis záró keret ez a mai futó naphoz. :)
Érdekes villanás, ahogy arról beszélnek Szabó Gáborék, hogy valaki tán brahiból?! áll oda az első méterekre az élmezőnnyel futni (addig is mutatja őt a kamera). Meg hogy mennyi munka kell egy ilyen 3 perces 1000 méterhez is -jó egy évi vagy több.
Tényleg, egy ilyen versenyen azért csak szabályozva van, ki kerülhet az élbolyhoz a rajtzónában. Amúgy tényleg milyen tuti lehet egy tévés verseny elejére állni, totál nyomni, ameddig bírjuk, és volt pár perc dicsőségünk. :)
Az egyszeri 3 perces ezer métert azért sokan tudhatják az erős hobbifutók között is.
/Vajon lesz-e egyszer FB 800-as verseny? :) /
Zakka csinált már hasonlót, persze ésszel folytatva aztán, talán egy szigeti 30-ason. A rajtnál beállt előre, majd Bogár Janival elindult ezerrel. :)
Szeretnék elnézést kérni mindazon versenyektől, amelyeket eddig csesztettem (Pécs-Harkány, Kassa...), mert sikerült még náluk is szarabba belebotlanom. Pedig olyan jól indult minden... Odaérek Bouillonba (Belgium), gyönyörű város, még csodásabb környék, ó mondom nagyon faintos kis verseny lesz itt... ehhehehe. Merthogy minden, amihez nem kellett szervezés, az faintos is volt, überfasza, kiváló: az idő, a terep, az útvonal (már ameddig jelölve volt rendesen...). De a pályakijelölés (már a markírozás), a szervezés úgy en general, a frissítés, a nem létező befutócsomag és nemlétező medál és nemlétező emléklap, egyszóval minden, amihez ember kellett, az kaka volt, és most nagyon nőies voltam. De menjünk sorban. Megérkezem, szálloda, városnézés, irány versenyközpont, de mondják, hogy majd csak ötkor kezdődik a banzáj, vissza szálloda, kicsi punyálás, aztán megint le, na annyi volt az egész, hogy kaptunk egy csomagot két csokival meg egy rakás reklámanyaggal, meg felvehettük a rajtszámot. Igen, jól látjátok: semmi pasztaparti, semmi koncert, mint Kassán, ahol a nőre csorgattuk a nyálunk, nem, ez volt minden. Ezért érdemes volt lebattyogni, tényleg. Meg még megtudtam, hogy a start és a cél között lesz laza egy kili. Faintos. Másnap reggel az idő kiváló, szépen melegszik, leadom a célban a Saucony technikait, elég egy futóbolond mez ugye. Kicsi késéssel elindulunk, aztán egy laza kili után jött egy függőleges fal. Ez volt az első probléma: ez nem futóverseny, ez mászóverseny. Ursi megfelelő felszereléssel három óra alatt végigtolta volna ezt a versenyt, bár futócipőt nem kellett volna húznia. Mindegy, terepedzésnek továbbra is kiváló. A harmadik ilyen emelkedő után közli velünk egy papírdarab, hogy a 9. kilit fejeztük be. Ránézek az órámra, nem megyünk 50 perce. Mondom ácsi kotkoda, az egy dolog, hogy megyünk rendesen, de ez kizárt: ezt mostanában max sík terepen tudom. 1:12-nél értünk el a 11. kilihez, na mondom ez már határeset, szóval szarul volt kimérve a 9 kili helye, nyugtatgatom magam. Hát nem. Valsz az egész, úgy ahogy van, szarul volt kimérve - ha egyáltalán. Mert ez is eszembe jutott, hogy a drága belga pajtik térképen cérnával hozták ezt össze és nem másként. Vajh mivel mással magyarázható, hogy 30 kilihez állítólag odaértünk 3:12 alatt, de a következő három kilihez, ahol tényleg toltam és jól is ment, 36 perc kell????!!!!! FASZSÁG!!! EL LETT B*SZVA!!! Abban sem vagyok biztos, hogy tényleg 44 kili volt. Pedig ez már a második verseny, nem elsőbálozás, basznák meg... Na de sajnos nem is ez a lényeg, hanem hogy kábé 5 kilivel a cél előtt megszűnt a jelzés és kábé 20-an tévedtünk el. Pontosabban: én 20 másik faszival mentem kábé plusz 10 kilit. Hogy rajtunk kívül még hányan szopták be, nemtom, de tutira voltak még. Egy francia sráccal toltuk egy darabig, aztán aszontuk, hogy forduljunk vissza, mert most már nagyon régóta nem volt jelzés, és azért ez gyanús (volt egy faszi, előttünk tepert, ő szerintem még mindig fut, mert neki nem bírtunk már szólni, annyira messze volt). Visszafelé 15-16 másik fazont szedtünk össze: nem bennünket követtek, mert látótávon kívül voltak, hanem ugyanúgy benézték - a semmit. Kicsi büszkeség, hogy végülis én találtam meg a helyes utat, de rohadjon le annak a keze, aki a fa mögé teszi a jelzést - és most nem vicceltem. Hallottam már franciákat cifrán beszélni, de ez kivágta a biztosítékot. Szóval az ötórás teljesítés helyett lett belőle 6:13. Elfogyott a vizem (hiszen hamar látszott, hogy öt óra körül meglesz, nem kellett spórolnom illetve frissítőasztalt igénybe vennem), elfogyott a kajám. Az utolsó 30-40 percben nemtom miből futottam az emelkedőt. Ja igen: frissítőasztal. Mondtak egyet 11 kilihez, 22-höz, 33-hoz. Két lazább és egy komplett frissítőasztalt ígértek. Na mondom mi volt a lazán: csokis keksz, banán, víz. A banánnak még kellett volna 3 hét, hogy zöld legyen. Bevettem, ráharaptam és ugyanazzal a lendülettel be is köptem az asztal alá. A furcsán néző segítőnek meg mondtam, hogy oda való, szakadj meg. A komplett asztalon volt még mazsola meg kóla. Célbaérkezéskor adtak egy egész energiaitalt meg egy fél liter ásványvizet. ÉS SEMMI MÁST! Se érem, se emléklap, SEMMI!!! Baszottul semmi nincs a kezemben ami aszondaná, hogy én ezt lefutottam, majdnem másfélszer. A célban szerettem volna egy kis masszázst, a hölgy mondja, hogy okidoki, de gyors zuhi kéne előtte, mondom milyen igaz, merre tudom megtenni? "Hát kábé egy kilométerre van egy középiskola, ott lehet a fiúknak!" Mondom miafasz? "Igen, a lányoknak itt rögtön, de a fiúknak nem..." Busz? Bármi? "Nem." Otthagytam őket a picsába, visszamentem a szállodába, ahonnan már kicsekkoltam, adtam a srácnak egy tizest, adott egy szobakulcsot, lezuhanyoztam, nyújtottam, kocsibaültem, hazamentem.
Persze nagyon nem hisztizek, mert edzésnek, T100-ra készülésnek kiváló volt: 2000 méter szint, én futottam vagy 54-55 kilit, hat óra alatt, a végére frissítés nélkül, szóval nincs is ezzel semmi gond. De versenynek... trágya, kaka, szar.
Senkinek nem ajánlom. Ha fejlődik a szervezés (De nagyon!), akkor ez egy nagyon tutti kis verseny lesz, de így: kritikán aluli.
nem megbízhatatlanság ez ... fáradtság ... bennfelejtem magam az irodába' este 8-ig, ehhez kell bizonyos elszántság - ami belőlem hiányzi - hogy igenis ötkor lelépek, nem részletezem,"dolgom van" - ezt kell mondani , tanácsolták. és nem megkérdezni: "-meheteeek? "
megaztán ... utóbbi 8 évben irodában senyvedtem, csak a lakóházam körül futok ... de most pl a 4-6-os vill-sal simán oda tudnék menni a Mszigetre ...
de nem igérem, még csak a tervezgetés szintjén van...
Gratula a Vivicittásoknak! Sajna csak a végére értünk oda, de talán éppen az utolsó prá száz emebrnek esett a legjobban a szurkolás. Szerencsére azért még a hazafelé induló tömegben is találtam egy pár ismerőst. Szeretem ezt a versenyt, de most nem volt rá időm, mert már a jövő hét végére (sárvári váltó) kell összekapnom magam.
A múlt héten még botrányosan mentek a 10 km feletti próbálkozásim, de ezen a héten már éreztem, hogy nem csak a sebességem, hanem lassan az állóképességem is visszaáll a tavaly őszinek úgy 70-80%-ára. Így most már előre megbeszéltem Norb29-cel, hogy ma zúzunk két BUÉK kört. Na persze. Eddig kétszer mentem ki nagy tervekkel a BUÉK körre. Először a Zöldek jöttek szembe, ma a Sárgák. :)))
Persze Norb29 hamar beismerte, hogy a tegnapi 85 kili hegyi bicajozástól nincs éppen a topon. Szóval miután 37 perc alatt elvergődtünk a Hűvösvölgyből Fenyőgyöngyéig, itt bevártam, majd érzékeny búcsút vettünk, mert ő lassabb tempó, és rövidebb visszaút mellett döntött. Innentől úgy döntöttem, megnézem, mit lehet tenni a februári PB-mel. Ehhez persze 1:08 alatt kellett volna Fenyőgyöngyétől Hűvösvölgybe érni. De sietni kellett, mert még így is később értem volna oda mint a második körre szervezet futótársak. Persze toltam is neki rendesen, mert élveztem, hogy szép az idő és úgy érzem, majd szétvet az erő. Különösen a múlt hetihez képest, amikor csak szenvedtem.
A keményebb emelkedőkön azért nem vállaltam be a futást, mert gondolni kellett a második körre is. Aztán a Nagy-Hárs-hegyen már egy kicsit aggódtam, hogy ilyen lassú tempóval nem lesz ebből rekord, és lefelé még egy kicsit odaléptem neki. innen 16 perc alatt gurultam le Hűvibe, ami még a 18 perces tervhez képest is durva volt. Viszont mivel végig lefelé ment, egyáltalán nem volt fárasztó. Szinte kipihenten értem be a többiekhez. Az 1:10-es Fenyőgyöngye-Hűvösvölgy terv ezzel megvolt (1:09), de a BUÉK PB elmaradt (1:46). Persze ha levonom belőle a másfél percet, amit a Hűvösvölgyi úti lámpánál töltöttem, és a azt az egy percet, amit a Kis-Hárshegyen ácsorogtam tapogatva a fejemet, hogy mennyire vérzik, miután lefejeltem egy ágat :) (egyébként csak egy kis seb lett, mert nem telibe kaptam, hanem végighorzsolta a fejem búbját)... De nem is tudtam volna "hitelesíttetni" az időt, mert nem volt benne a "pihenőidő", mikor Norb29 visszament a pénztárcájáért, meg mikor megvártam Fenyőgyöngyénél, miután ő telefonált.
Utána még "kirándultam" a srácokkal egy 2:20-as második kört is, majd rohantunk szurkolni...
A legjobb az volt az egészben, hogy úgy érzetem, sima ügy lenne egy harmadik kör 2:00-n belül. No meg persze, hogy nem csak a Vivin láttam ismerősöket, hanem a sárgán SK is szembejött.
Mini - Midi - Vivi Szép volt ez a mai futónap, jól éreztük magunkat, és ma léptem át az idei 800 km-t is. Kivételesen korán kiértünk a MAC-hoz, már 9 óra után.
10:00-kor Incelka bemelegített, és elstartolt a Midicittán. Ő jobban teljesített mint vártuk, itthon ugyanis 6:30-as kiliket tud futni, de a versenyhangulat kihozta belőle a 6:00 körüli km-eket, így 39:xx körül teljesítette a távot. Ennél nagyobb probléma volt az órájának a használata, így a pontos időmérés elmaradt.
11:00-kor pedig a gyerekeinket kisértem el a Minicittán, s velünk tartott Papamaci, Rohanó, és Dóribórit helyettesítő Sipipi is. A gyerekek tempóját tartottuk, ők most lassabban futottak mint edzésen szoktunk, de nem igazán volt belegyaloglás csak egy nagyon kicsike. Végül 25:42-es idővel 7:08-as kiliket mentünk. Lehet hogy ott kicsit fáradtabbnak tűntek, de itthon már lementek görkorizni,...stb. Volt viszont egy 9 év körüli kislány az apukájával aki nagyon sírt hogy nem bírja tovább, őt azért kellett bíztatni.
12:00-kor én indultam a Vivicittán. Hogy előtte mentem a minicittán is, azt nem tudtam megítélni hogy előnyös vagy hátrányos volt-e számomra, mindenesetre bemelegítésnek jó volt. Majdnem a mezőny legvégére álltam be, a start után 7-8 perccel értünk a kapuhoz. Igen sokat kellett előzni, szerencsére már a hídon is ki tudtam menni a pálya szélére, szegény Saci-t majdnem elsodortam. Nem akartam túl erősen kezdeni, de az első km 4:18-as lett. Aztán a második is pont 4:18. Na mondtam magamba ez így erős lesz, ezt nem tudom tartani 12-ig (tavaly 7.5 km-en tartottam ezt a tempót a Plus minimaratonon, tudom jól mennyire voltam elfáradva :) Próbáltam azt játszani hogy a km-tábláknál nyomok egy gombot, de ez nem mindig sikerült. A 3. km-re már sikerült lassítanom 4:35-re, végülis kb. így alakultak a km-idők: 4:18, 4:18, 4:35, 4:35, 4:34, 4:23, 4:23, 4:23, 4:31, 4:33, 4:33, 4:33 Így sajnos a 20 perces teljesítési álomterv nem sikerült, de még a 30 perces sem :( :) Sok futóbolonddal találkoztam, köszönöm a szurkolást is, és persze nagyon jó volt a fordulónál szembetalálkozni veletek és integetni egymásnak. Így végül 53:42-es idővel értem célba ami 4:28-as kiliket jelent átlagban, és ezzel nagyjából elégedett vagyok. Tavaly 4:36-os km-ekkel értem be a Vivicittán, most azt fogalmaztam meg magamnak hogy a tavalyinál hosszabb távon jó lenne 4:30-as km-eket futni és ez teljesült is. Szép nap volt, gratulálok nektek is a futáshoz és a szép eredményekhez, és köszönet a szurkolóknak a bíztató szavakért !
A beszámolóm épp az előbb szállt el az éterben, valami oda nem illő gombot sikeredett megnyomni...
Hm, deja vu, ma történt már ilyen, de ott tán nem én voltam a hibás.
Akkor csak vázlatosan, pár edzéselemet külön papamacinak ajánlva, ahogy szó esett róla. :)
1. Előzetes terv: PB legyen, <1:01:50, illetve a kerek számok bűvöletében 1 óra alatt.
2. Ehhez vezető út: 6 perc/km normál Europark oda-vissza, némi Népliget oda-vissza, és havi egy szeretett szigeti hendi fullra nyomva, 27-26-25 percre hozva.
3. Mai taktika: a "küzdés" vállalása, magas pulzus engedése.
4. Bemelegítés: ilyen is volt, sőt, tempófutás lett belőle, ez lesz, ha Hauanita és Kivi társaságába keveredik az ember rajt előtt. :)
5. Az első km: végig Hauanita sarkában, ha egyszer lejt a híd, használjuk ki. De a bőven 4:40 alatti tempó és a 173-as max pulzus intő jel: vissza a lendületből.
6. Az első emelkedő az Alagút felé kanyarogva ért: és még mennyi követte! Tiszta hullámvasút ez a pálya az Europarkhoz képest, hm.
7. Technikai krach: a Lánchíd csúcsát megmászva, lefelé ereszkedve leáll az óra, mutatja a részidőt, a pulzusmérés kikapcs, mintha stopoltam volna. Kilép? -kérdezi, s nem tudok neki értelmesen válaszolni, hogy dehogy, mérje csak tovább tisztességgel. Nyomom itt, nyomom ott, közben kanyarodni kell, futót kerülni. A végén feladom, s új mérést kezdek. Megvan az első részidő, lesz egy második is, össze kell adni, és kalkulálni, mennyi idő is ment el a bénázással. Ez lesz az összidő. :)
8. Az utazótempó és a max 169-es pulzus elvisz egészen a Margit-híd mellé, kár, hogy egyből nem lehet ráfordulni, messze még a fordító. Papamaci utol is ér, s első reagálásra igyekszem felvenni a tempóját. Most már a pulzus is felmehet 170 fölé, a fordító után csak elérek a hídig, ott egy kis alpinista munka után meg be lehet gurulni a stadionba.
9. Az utolsó lökést a fordító után atom adja meg, aki hátulról szintén jön, jön, nagyon megy, s tulajdonképp innen "elvisz" a hídig, majd a stadionig, köszönet! A stadionba befordulva már nagyon nem akarózik sprintelni.
10. A két részidő összege 58:47, megszavazok egy végső 59:30-at.
11. A célban örömtelien sok narancsmezessel lehetett találkozni, a legjobb a babakülönítmény!!! :)
Gratulálok a remek eredményekhez, az örömfutásokhoz, a visszatérésekhez!
A következő célverseny a hegyi feles, remélem, ez a mai emelkedőkkel tarkított pálya kellő felkészülés volt rá! :)
De jó, hogy újra írtál ilyet, kicsit nekem visszahozta a hangulatot. A régiszépet. Meg az egész nap, és ezt nem győzöm megköszönni mindenkinek, aki a részese volt!!
Reméljük egykor még M79 Ügynök is visszatér, bár róla sose lehet tudni semmit, mert ugye nagyon titokzatos.
Krisz! Te meg futottál már ilyeneket, ne is irigykedj, és ne feledd, hogy én nem bringázok, meg úszok mellette :/
Gratulálok minden Vivicittázónak!!Nem sorolom a neveket,de tök jók a beszámolók!Na azért Mosolygósé tetszett legjobban,el is olvasom mégegyszer:-))
Ez a barnulás dolog nálam is mindig "probléma",győzöm minél följebb tolni a naci szárát:-)
Ma vettem egy új Pegasust,föl is avattam 19 km-n terepen.Egy vízhólyagom van.Elneveztem Noéminek,mivel ma ilyen névnap van.Megmondtam neki,ha jó kislány lesz a héten, jöhet Sárvárra:-)
Futólag_, érted;), láttalak. Odaszólni nem volt időm. Viszont most szerencsére van. Tök jó, hgy megint írtál egy nagyon jó beszámolót. Ezek - is - hiányoztak nekem egy ideje a topikból. Velám bekk:-) Ja, és persze grauláció a PB-hez!
Gratulálok mindenkinek aki jólesőt futott, akár versenyen, akár azon kívül. A délelőttöt a vivicittán töltöttem, de csak mint nézelődő-szurkoló. Sneci durván korán jött, balázson meg tényleg nem látszott a lukas láb...
A sok izzadt mosolygós emberkétől felbuzdulva délután elfutottam a Szentendrei HÉV megállóig és vissza. Ami jó, hogy 3:17 alatt kényelmes tempóban sikerült abszolválni a 35 kilométert. Ami nem, az az, hogy a házamon túl egy métert sem tettem volna már meg szívesen. Hogy lesz ebből 100 km? Csak abban tudok bízni, hogy az aszfalt, és a folyamatos futás teljesen más terhelés, mint a T100.
Tényleg mókás, hogy egy kétmilliós városban épp akkor hajt ki SK egy kereszteződésből, amikor én arra...
Azt hiszem, PB-t futottam. Az úgy volt, hogy reggel eszembe jutott, hogy tervezni kéne valami időt. Mivel edzéseim idén nem teljesen vivicittás jellegűek voltak, arra gondoltam, inkább megnézem az ajtóra ragasztott régi rajtszámon, hogy akkor mit futottam, azt' jó lesz az most is. Rá kellett jönnöm, hogy az a rajtszám 2003-ból való, ami pálya_futásom_ egyik csúcséve volt (ebből gondolom, hogy annál jobb eredményem nem volt később sem vivin, de erre nincs bizonyítékom), na mindegy, 1:08:40 volt a hátuljára írva, hát ennek megdöntése lett a terv. De lehet, hogy ez tegnap este történt.
Majd megijedtem a távtól. De ez már kicsit később volt, például ide beírni sem volt már időm. Ebből tudom, hogy ez viszont ma történt.
Azért csak elindultam a szigetre, és némi tollászkodás, beszélgetés, sorbanállás és egyéb versenyelemek abszolválása után azt vettem észre, hogy a rajt felé irányulok. Amikor tíz perccel rajt előtt leöntöttem magam egy fél pohár vízzel, és a rajt elméleti idejére már megszáradtam, na akkor sejtettem, hogy nehéz idők jöhetnek még. Azért is siettem, amikor csak tudtam, hogy a napszúrás ne érjen utol.
Gyakorlatilag az elméleti rajt után úgy 5 perccel indultam neki a távnak. Az első 3 km könnyen ment, a gyors, 4:50-es km erőt adott a folytatáshoz, a lassú 6:41-esnél pedig rossz helyen volt a tábla. :) Közben eszembe jutott, hogy jó lett volna korábban megnézni, merre megy az útvonal, így azon is aggódhattam, hogy nem tévedek-e el. Volt más aggodalmam is: figyelnem kellett arra, hogy a napégette parasztadidasz vonala ne húzódjon a szoknyavonal alá, mert az kevéssé esztétikus. Nem, nem szoknyában futottam, de néha hordok olyat, ezért megigazgattam a futónacit, mintegy csökkentve annak hosszát, s növelve a napsütötte terület méretét combjaimon.
A hivatalos frissítés előtt váratlan magánfrissítést is kaptam: a 6. tábla előtt, ahol a lakóházak között futottunk, egyszer csak jó magasból valaki a nyakamba öntött valamit. Színtelen, szagtalan folyadékot, hát reméljük, víz volt az. Mindenesetre a hivatalos frissítőnél alaposan lelocsoltam magam, s magamba is döntöttem néhány pohár folyadékot. Itt jegyzem meg, szinte zárójelben, hogy ebben az időben nem sértődtem volna meg több frissítőállomástól sem. De azt kaptuk, ami a kiírásban volt (sőt, mint említettem az imént, én többet is), szóval nem gond, csak úgy mondom, mi foglalkoztatta elmémet ebben az időszakban.
A frissítés után megtáltosodtam. Na nem tempóra, csak úgy érzésre, és onnan már hipp-hopp eltelt egy pár kilométer úgy, hogy azt sem tudom, hogy. Biztos elbambultam. Aztán a rakparthoz közelítve magamhoz tértem, szolidan jeleztem a lelkes szurkolótábornak, hogy jövök, valamint a lelkes zakkának, hogy nyomom (mert erre szólított fel). Meg kezdtem rájönni, hogy miért nyugdíjaztam már egyszer ezt a futócipőmet. Türelmetlenebb olvasóimmal közlöm most (és a többiekkel is, mert ha most leírom, akkor miért írnám le később még egyszer a többieknek, ugye), hogy NÉGY vízhólyag keletkezett - két lábra elosztva - a verseny végére.
A 10. km-ig azért volt jó, mert lehetett látni (mást ne mondjak: _megfigyelni_ - ugye érezzük a szó jelentőségét) a többi futópajtást.
Az eredeti terv szerint az utolsó két km-en gyorsítottam volna. De mire odaértem, megviselt az élet időjárás, rugalmasan változtattam: inkább elővettem a zsebemben lapuló sportszeletet, és azzal küzdöttem. Nem tudom, ki hogy van vele, de nehéz ám nekem futás közben enni. A rágás még csak-csak, de amikor nyelni kell...
Na mindegy, erre a projektre is elment fél kili, onnan már igazán nem volt sok hátra.
A 11. tábla után már tényleg rákapcsoltam, micsoda balszerencse, hogy akkor jött a Margithíd-hegy. Így a rákapcsolás inkább stagnálást jelentett sebességileg. Közérzetileg némi romlást.
És akkor jött a lejtő. És hogy még 3 perc van a PB-ig... Egy életem, egy halálom, megpróbálom, gondoltam, számítva a célterületen dolgozók segítségére midőn az eszeveszett hajrá után ájultan esek össze.
1:08:15 volt, amikor a célkapun átrobogtam (emlékszünk még, ugye: 1:08:40 volt a célidő). És csak nem ájulok, csak nem ájulok - azt hiszem, ez mára már így is marad.
Örülök az eredménynek. Köszönetemet fejezem ki a szurkolóknak, sőtmitöbbleginkább edzéspártneremnek, aki a versenyig és utána is jól tartott, és a mégoly nehéz időszakokban is csak verbálisssan rúgta szét bokámat, sípcsontomat. :)
Abba csak itthon gondoltam már bele, hogy ez a PB javítás talán azt jelentené, hogy olyan hosszú kihagyás után csak visszatértem a futás világába? Lehet, hogy van még esély olyan eredményeket elérni, mint a régiszépekben? Amindenit.
Kissé irigykedhetem, de örülök neki! Gratulálok a mai szép futásaitokhoz (és beszámolóitokhoz)! :-)
Nekem egy kisvasutas futás jutott tegnapra, és egy hosszú edzés mára.
A reggeli indulásnál a két srác közül csak az egyik jelent meg, így autóztunk Mesztegnyőre (nagyjából két óra utazás). A kisvasutasok szorgosan készülődtek a kisvasút napjának megtartására, de a futók, teljesítménytúrázók nem igazán jöttek. Elbeszélgettük hát az időt a zöldgömbösökkel, úgyis ritkán van rá alkalom. A 10 órakor induló vonattal kidöcögtünk Felsőkakra, aztán kis nézelődés után nekiálltunk visszafutni kettesben. Kényelmes ötperc körüli tempóban követtük a homokos kocsiúton a síneket. Nem túl sportszerűen 10 perc előnyt vettünk a vonattal szemben, de mentségünkre legyen mondva, hogy kifigyeltük: a menetrend szerinti 45 percnél lényegesen hamarabb célba ér. Így aztán féltáv körül már utolért, kaptunk egy kis biztatást az utasoktól. Kisebb malőrt vétettem a tóparton futva: félszemmel észrevettem egy vízbe csobbanó mocsári teknőst, és váratlanul megálltam, erre a mezőny másik fele majdnem átesett rajtam :-) Utána még egy kis kerülőt tettem bele a falu felé, így kicsit kicsúsztunk a 45 percből.
Utána megnéztem a Faluházat és szállást, ahova az osztálykirándulást tervezem (szerencsém volt, mert a rendezvényen összeismertettek az illetékessel), aztán kis ajándékunkkal két óra alatt hazaautóztunk.
Ma délben nekiugrottam a hegynek. Kicsit talán erősebbre sikerült a futás, mint kellett volna. Három óra körüli 34 km-t futottam, forrásvizes frissítéssel. Kicsit rossz lett a végére a gyomrom, de lehet, hogy ez nem a futás következménye. Remélem hamarosan javul a dolog, jó lenne Sárvárra nyugodtan menni.
Voltunk mi is szurkolni a Vivicittán, sok bolondot láttunk, sokakkal beszélgettünk is. Gratula mindenkinek, nagyon szép időben futhattatok és úgy láttam, hogy jó eredmények születtek. Tüdő, meglett a szemüveged?
Azt megelőzően egy BUÉK20 kört futottunk délelőtt larzennel és sanyijanival. Larzen nagyon meg szerette volna tolni, úgyhogy úgy kezdett, hogy lehetetlen volt a nyomában maradni. Gondoltam is, hogy ebből vagy óriási csúcs lesz, vagy fejreállás. A harmadik emelkedő lábánál gyalogolni kezdett, itt értük be. Besavasodott, úgyhogy a nagy csúcsjavítás ma elmaradt részéről. A Budakeszi útnál több mint 1 percet vártunk az átjutásra. Én rendben voltam, úgyhogy szép lassan elhagytam őket. Továbbra is megfutottam az emelkedőket, most már saját tempóban. Ferenc halom sem volt vészes, és Szépjuhásznénál is jó idővel voltam. Hárs hegyen 53:53 volt az időm, ebből még akár 1:50 körüli idő is lehet, gondoltam magamban. De óvatos voltam, mert voltam már jó idővel Hárs hegyen, a végéig mégis behaltam. Lefelé toltam ahogy tudtam, itt jött szembe Sánta Kutya, de csak egy pacsira futotta a nagy sietésben. Hűvösvölgyben épp csak megtöltöttem a kulacsot és már ugrottam is neki a Hármashatárhegynek. Az utolsó emelkedő is biztatóan indult, lábaim nem durrantak be még itt sem, úgyhogy a Hidegkúti kőig tartó emelkedőt kivéve végig futottam. Fent 1:39:46-ot mutatott az óra, innen még kb. 10 perc. Lefelé hosszú lépések, 9:55-ös részidő, a kiinduló pontnál 1:49:41-nél állítottam meg az órát, végre először belül az 1:50-es álomhatáron. Nagyon elégedett vagyok.
Kellett ez a múlt heti Mátrabérc után. Hm, arról még nem is írtam. Ott 7:52-t futottam, és bár csak annyi tervem volt, hogy hetessel kezdődjön, és ez meglett, mégis nagyon csalódott voltam. Az első 20 km jól ment, Lúdtalppal együtt indultunk tovább Kékesről, de lefelé állva hagyott a lejtőkön. Kellene gyakorolni a lejtőfutást, vagy egyszerűen bátrabbnak lenni lefelé. Régen még ment ez, most már nem. Aztán nem sokkal később eléheztem, hiába, az egy darab csoki felfelé kevésnek bizonyult. Többet kellene enni, folyamatosan, még ha nem is vagyok éhes. Ágasvárra sikerült egyenesbe jönni nagyjából, Mátrakeresztesig egész jól gurultunk. Itt kevertem a hátizsákomba Isostart, amiről ugye pont pár hete írtam, hogy nem bírja a gyomrom. Hát tessék, okos vagyok. Muzslára felfelé ha ittam belőle, hányingerem volt, ha nem ittam, akkor kiszáradás közeli állapotban voltam, és egyébként sietni kellett, hogy 8 órán belül legyek. Felfelé találkoztunk FUTURE-rel, akitől kaptam egy fél üveg langyos vizet, megváltos volt. A cél előtt pedig Ispi mentettem meg az életem egy újabb korty vízzel. Köszönet nekik. :-) Végülis meglett 8-on belül, de a három évvel ezelőtti 8:01-es időm sokkal értékesebb, mint a mostani 7:52, akkor legalább azt futottam, amit tudtam, most meg amatőrebbnél amatőrebb hibákat vétettem. No nem baj, nem volt célverseny, és most már látom, hogy 7:30-on belülre kerülni nem lehetetlen, sőt 7-en belülre sem. Na majd jövőre. :-)
akibacsi Grat! 11:00 felé nézegettem, mintha egy Brunó jellegű járművet láttam volna a Fenyőgyöngyénél...
Bő egy óra múlva a sárgán visszafelé kocogva pontőrökbe botlottam. Akkor már 82-en áthaladtak a Kötők padjánál. Nem sok esélyem volt hátba csapni SK-t, de gondolatban azért megtettem. :-)
Berzso, Blans, -ethka-, köszi az együttfutást! Nélkületek talán az 1:20 sem jött volna össze. Jó, hogy a laza futásotok egyezik az én tempósommal. :D (Valaki elküldené nekem a részidőket? Az órám gondolt egyet és kikapcsolt... :( Mellesleg én is eléggé lefáradtam. :) )
Még tegnap se hittem el, hogy eljutok a Vivicittára, pedig akkor elviekben már minden összeállt. Úgy indultam neki az évnek, hogy jó lenne megint olyan jó sok versenyre eljutni, mint tavaly, de tervezni a suli (2hetente) és a 4 gyerek mellett nem igazán merek. Azt gondoltam, a Vivicitta nem fog összejönni, pedig tetszett a szép szürke pólója, még majdnem be is neveztem 3 hete, de aztán győzött a józan ész (minek nevezzek, ha úgyse jutok el?). Aztán mégis. :) Ismerőseimmel utaztunk autóval (ezúton is köszönöm nekik), így azért egyszerűbb volt. Időben odaértünk a Margitszigetre, ahol előszöris cipőt néztem, aztán beneveztem, és elmentem pénzért, hogy meg is tudjam venni a cipő-utánpótlást. A jól bevált Pegazusom ikertestvérét sikerült megszereznem (szegény régi azért már sokkal rosszabb állapotban van..). Némi társasági élet - narancsfolthoz való csatlakozás, kis beszélgetés- után még elmentem inni és más folyó ügyeimet intézni, aztán elindultam a rajt -általam gondolt- irányába. Gyanús volt, hogy mindenki az ellenkező irányba megy, aztán a nagy rózsaszín gömböt is arra vitték, így én is irányt változtattam. Azért még időben odaértem a rajt közelébe, és csatlakoztam a fent említett narancspólós társasághoz. :) Nem igazán tudtuk, mikor volt a rajt, csak sejteni lehetett, és pár perc múlva lépésben már haladtunk is előre. Csekély 7 perc alatt oda is értünk, ekkor már csak futni kellett. Úgy rémlik, folyamatosan előzgettük az embereket (pedig az 1:10-es táblánál álltunk), a 2. km-től kezdett menni a futás. A 6. után meg kezdtem fáradni, de akkor már nem szerettem volna lemaradni a társaságtól! :) Sikerült is együtt befutni a célba, 1:15:48-at mért az órám (erre szerencsére emlékszem). Pár szót még beszélgettünk (a célnál szép nagy csapat FB álldogált), aztán mentem öltözni, hogy ne várakoztassam meg az ismerőseimet.
Jó verseny volt! Én nem minden nap járok Budapesten, úgyhogy nekem nem unalmas a rakpart sem, jó volt társasági életet élni és társakkal együtt futni, köszönöm mindenkinek! :)
Hát én aztat nem tudom, de csak tátopttam a számat én is azt hittem az elején, hogy elindult a kerekes-széksekkel aztán majd mindjárt jól utólérem... De ez nem sikerült a végéig. Le a kalappal előtte ez aztán nem semmi! a lejtős részeken azt mondtam magamban:Hja, most könnyű dolga lesz, aztán rájöttem ott talán még nehezebb: Ugyanis akkor meg visszafelé kellett húznia a kocsit + az összes útpadkán ahol ugyi mi levágtunk neki kerülnie kellett! Mondom én tsak néztem így e: :-O
Amúgy Neked is Gratula! Sajnálom, hogy nem találkoztunk,én nem is láttalak:-( Igazán sziszeghettél volna! ;-)
Majd még mélben is úgyis írom, de az is hozzátartozik, hogy sokat jelentenek a közös futások. A szőregi "havasok" ;), a hétvégi reggeli hosszúk, a frissítések nálatok, a lazázások Bi-vel, a tempófutások V42-vel, meg a résztávok Zolival. Szóval köszönöm a Szegedi Szekciónak :))
1:16, amit nevezhetnék PW-nek, de inkább az egyik legkellemesebb futóélményennek hívom. Végül is, a Vivicittá nem verseny, hanem esemény.
Rájöttem, hogy erőlködés nélkül futni futóversenyen, sokkal nagyobb buli, mint az ellenkezője. Több ilyen kellene, teljesítménykényszertelenség rulezik.
Sütött a nap, narancssárgálottak a bolondok. Jó volt.
Hatalmasan nagy élmény volt újra narancsban lenni, és narancspólós futóbolondokba botlani lépten nyomon. Aki meg álcázta magát, azokkal is jó volt váltani pár szót :)))
Lehetne -fogok is- írni hosszabb beszámolót, hogyan is "fajult idáig a helyzet", de nem pont ide. Most próbálom röviden.
5. (jubileumi :)) Vivicittámon hatalmasan nagy egyéni csúcsot: 54:50-et futottam!!! :))
A lényeg, hogy hosszú évek óta vonz az, hogy rövid-gyorsakat fussak, de az elmúlt félévekben, 1-2 évben mindig volt maratonos cél, aminek privilégiuma volt, és ami miatt a rövidek háttérbe szorultak. Idén úgy döntöttem, kihagyom a maratont (hja, a párizsit) és mostmár tényleg inkább rövideket futok. Mert bár gyorsultam én az elmúlt években is a hosszú futásoktól, de azoktól állandóan fáradt is voltam, meg igazából úgy múlt nyárra kicsit sok is lett belőlük.
Mellesleg őszre szét is csúsztam, minden versenyen örömfutás volt, 5 perces tempót csak messziről láttam. Na jó, az "őszi nőit" megfutottam 5 percesben, de az kivétel volt.
A sok örömfutástól viszont elszoktam attól a jó értelemben vett "küzdés"től, meg a rendszeres edzésektől is, de egy hosszabb novemberi pihenő során feltöltődtem, és decemberben elkezdtem rendszeresen edzeni. Ekkor kitaláltam, hogy időről időre csinálok majd egy 5 kilis tesztfutást, ami aztán arra is jó volt, hogy a küzdőkémet fejlessze.
A felkészülés első hónapjában csak lassúkat futottam, km-t gyűjtögettem, de már a második hónaptól, januártól futottam heti egy, majd később 2 változatosabb edzést. Jól futható tél volt, a pörgős futásokat sem akadályozta az időjárás, de azért február végéig a hangsúly a km-eken volt, és a srácokkal minden hétvégén elmentünk 20-25 km-eket futni. Ezzel jól elvoltam a Pécs-Harkányig, de azért addigra elkezdtem résztávozgatni is. Igazából csak azért, mert szeretek résztávozni, és nem hajtottam szét magam. 4-6×500-akat, ezreket (meg most az utolsó 2 hétben volt 1-1 10×400) A gyors 500-ak vagy ezrek közt mindig volt legalább 4-500m pihi, és jókat futottam. Az időnkénti 5 kilis tesztek eredménye 23:45-ről az első stagnálás után 23:20-ra, majd április elejére 22:34-re javult, ami egyéni csúcs közeli eredmény. Ekkor azonban már túl voltam a Pécs-Harkányon, ami óta 20km fölött nem nagyon futottam. Sok kicsi, ugye... Jöttek a jobbnál jobb edzéseredmények, szuper volt az idő, hetek óta nem maradt ki futás sem emiatt, sem amiatt, hogy jelezgetett volna a lábam. Aztán valahogy nem nagyon volt lehetőségem versenyezgetni a tavasszal, gyakorlatilag a PH óta csak itt voltam, így a Vivicitta idén célversennyé nőtte ki magát. Főleg, hogy a tavalyelőttin nem futhattam (volna) gyorsan, tavaly meg lerövidítették a távot, így évek óta nem futottam ki magam ezen a versenyen.
Szóval minden rendben volt, már csak a rápihenést kellett eltalálni. Mert azt nem mindig sikerül. Most összejött :))
Ebben segített a hosszú, hatnapos munkahét, aminek a végére igazából csak az volt a célom, hogy kikapcsolódjak, feloldódjak végre. Ez nem ment könnyen, tekintve, hogy késett a vonat, és irgalmatlan tömeg volt a Szigeten. Brrr. Azért megtaláltam Kivit, meg a narancsbolyt, és jó volt látni ismerősöket. Mondjuk a csomagleadással megintcsak elment az idő, de még volt lehetőségünk melegítgetni kicsit, amely során Amatőrt is megpróbáltuk lefárasztani ;) Persze így a rajtba nem sikerült időben beállni, így az első kilik az előzgetésről szóltak.
4:30, 4:23, 3:54. Mégha tudtam is, hogy ez utóbbi tábla nem jó helyen volt kirakva, akkoris a verseny során végig olyan számokat láttam az órámon, amit nem akartam elhinni :) Miközben úgy éreztem, hogy van még tartalék abban, amit futok. Mondjuk kellett is, ha gyorsabban kezdek, valszeg nem bírom el így a végét, de azért még így is bennem volt az, hogy most ez vagy nagyon futás lesz, vagy nagyon nagy halál. Az előbbi jött be. 5 kilinél 22.56-ra álltam, féltávnál 27:22-re. Ez a legmerészebb terveimen is belül volt, mert én valahogy 55-56 perc közé vártam magam leg-legoptimálisabb esetben. Féltávnál aztán nem frissítettem, mert igazából annyira nem voltam szomjas, meg addigra már nagyon elkapott a versenyláz. :) Érdekes volt amúgy, hogy baromira melegnek éreztem az időt, de a szél meg iszonyú jól esett, nem zavart, épp hogy hűtött, ami pont kellett. A rakpart felé egyre több lett a szurkoló, és fogtam ám a szurkolásokat, és jól is esett, de most nem mindig volt erőm visszareagálni. Így ezeket ezúton is szeretném megköszönni!!
Mindamellett, hogy igyekeztem gyorsan futni, döbbenetes módon élveztem a futást így gyorsan is. Pl. a rakpart hosszú egyenesén 4:40-ben. Még itt is előzgettem olykor, és még mindig nem éreztem ólmosan nehéznek a lábaimat, nem szúrt az oldalam, és hát ennél nem akartam, nem mertem gyorsabban menni, és persze szenvedni sem akartam. A 10 kilit nagyon vártam, elvégre is azt tudtam hasonlítani a tavalyi eredményemhez. Az egy évvel ezelőtti 46:15-höz képest most 45:45 volt, meg aztán tudtam, hogy innen már 5 percesekben is PB, de azt is, hogy a hídról lefelé tolni fogom, mint állat. Így történt, hogy aztán még egy gyors hajrával a végén 54:50-re beértem. Olyan megfoghatatlanok még nekem ezek a számok. Hiszen ilyen tartományokban én korábban nem jártam, és ki tudja meddig van rá módom még.
Érdekes, hogy beérkezés után sem voltam szétcsúszva, persze az a 2-3 pohár víz jól esett, és ugyancsak jó volt látni a sorra beérkező futóbolondokat, ismerősöket, újra váltani pár szót, gratulálni egymásnak, ésatöbbi. Beszélni Urssal, Krisszel (na, azért az ő reakciója tetszett ;), meg még sokan másokkal.
Aztán összecihelődtem, és hazavonatoztam. Azért nem esett nehezemre aludni egyet a vonaton :) De már azt is tudom, hogy holnap délután megint kinn leszek egy izomláz-lazító laza kocogáson a töltésen. Mert futni jó :)
Ezúton is gratulálok minden topikos résztvevőnek!!
(ööö, ennél hosszabb beszámolót mégsem írok, asszem :)
Az ember sem az erdőben, sem a nyílt utcán nincs biztonságban a futóbolondoktól. Békésen túrázom az erdőben, erre hol egy egész pénzügyminisztériumi kommandó ront szembe velem (úgyismint Pumchi és Ricsi), később két larsenakibaci (a larsenakibaci névadói) meg egy Jani. Közben bővült a kis piros noteszom Hall of Fame rovatának „híres emberek, akikkel már futottam együtt” alfejezete, mert egy szimpatikus spártai hős házaspárral kocoghattam a Sárgán pár kilométert. Később ők igaziból futni kezdtek, és ekkor én állva maradtam… Végül hazafelé a Királyok útján egy futót láttam az úttesten (hát ott nem nagyon van hol futni szegény sportolóknak), és jó nagy ívben kerültem, hogy örüljön, erre megelőzve Csermaneknek bizonyult. Ma már inkább itthonmaradok, ki tudja, mi történne még!
Jó volt ez a mai Vivicitta! Szuper idő volt, találkoztam és beszéltem pár szót néhány fb-vel, jó volt a szurkolótábor (és miután rájukszóltam, észre is vettek :)) ).
A verseny előtt nem volt semmi konkrét időcélom. Miután edzéseken újabban eléggé belassultam (ezt mindig ráfogom a munka utáni fáradtságra), nem is vártam magamtól semmit. Annyit azért megtettem, hogy rápihentem a versenyre. Reggel rendesen ettem, és ittam, és elindultunk...
A rajtnál sajna szinte az utolsó sorba kerültem és egy ismerős miatt aztán ott is maradtam. Kb. 7 percnél sikerült átjutni a rajtvonalon. A Szigetről kijutva aztán elindultak a lábaim! Végig jólesett a futás, csak az első 4 km volt rosszabb, amíg kerülgettem és előzgettem.
Két hete tesztelgetem a térdem. Két hete jöttek ki a varratok és a doki azt mondta, hogy fussak amennyi jól esik. A tesztek rendre jól sikerültek és úgy döntöttem, hogy ez a hétvége kiváló alkalom az abszolút kipróbálásnak, vagy, hogy adjak egy pofont a szarnak.
Szombaton bevállaltam egy nagyon laza 50-est a Gerecsében. (Mogyorósbánya-Szárliget) és minden jól ment. Semmi fájás, semmi rossz érzés. Eddig jó. Vasárnap reggel kipróbáltam gyorsabb futáson is. Lett egy 19-es 5 percben. Azon se fájt. Az élet szép. Akkor jöhet az utolsó teszt, a Vivicitta. Itt 4 perc körüli tempót terveztem és az átlagom 3:54 lett. (46:44) A térdem tökéletes és nem is azzal volt gond hanem minden mással. Mert a minden másnak már egyáltalán nem olyan könnyű a 4 perces tempó. Ez van. A lényeg, hogy nem tettem maradandó kárt három hete a térdemben. A seb már majdnem begyógyult és a seb alatti rész, ahol az igazi ütés ért, csak nyomásra érzékeny, futásra nem.
Jövő héten Gerecse 50. Na ott szeretnék nagyon alaposan büntetni.
Gratulálok minden mai futónak. Jó volt újra sok bolondot látni, találkozni velük. Bár egész héten nehézkesnek éreztem a combjaimat, azért sikerült az előzetes tervemet -hogy 46-al kezdődjön az időm- megfutni. 46:03 lett a nettó időm. Köszönöm mindenkinek a szurkolást.
Sziasztok! Jó volt sok Bolonddal találkozni a Szigeten, és persze menet közben, a szurkolókkal. Meg futni is jó volt. Nekem legalábbis tetszett az a 47:28 perc, amit ezzel töltöttem:-))) Sneci bácsi lenyűgözően futott, én földig hajolok előtte, nekem az ő teljesítménye tetszett ma a legjobban!
Futottál? Más: nézem a londoni ered-méneket, az első 8 befutott 2:07:41 után 40 másodpercen belül, aztán a következő kettő ideje 2:14:14 ill. 2:17:49. El lehet gondolni, hogy mi lett a többi 2:10-es futóval...
Na, most tesztelem, hogy munkanapot tart-e a Központi Nyirmogás... Hivatal. Olyan hosszú neve van még mindig, hogy képtelenség megjegyezni.
Szóval itt van ez a Vivi. Amióta futok, 2001 óta mindegyiken voltam. 1:01:50 és 1:27 közötti időkkel. És most irány a PB, de csak viccből. Fejbenkészülve. 260 km január 1-től, 6 perc/km feletti Europarkokra alapozott futóbolond lét, ezzel kell gazdálodni. Havi egyszer a szigeti hendikep jelenti a gyors edzést-versenyt. Amiben nagyon lehet bízni, az Tüdő tésztapartija, malter remek spagettijével, kiváló társakkal. Na, ugorjunk neki holnap délben!
valamikor réges rég kétszer is indultam rajta. Akkor kellett felmenni az Árpád hídra, és a Margitról bemenni a szigetre. Jo sokat bele kellett gyalogoljak... Valami 1:04 volt a legjobb időm. Most meg a Kevély körülire megyek kocogni.
Jobbulást Dóribórinak ! Azért remélem csak tud futni holnap ! Én most nem tudom elképzelni a 3.6-os táv belegyaloglás nélküli teljesítését, de még az is lehet hogy a versenyhangulat miatt jobban tudunk teljesíteni, és ha más is kibírja gyaloglás nélkül akkor talán mi is. Majd meglátjuk.
Papamaci: Dóribórival nem teszteltétek a Minicittát, mármint távilag ? Mi 6:35-ös kiliket tudunk futni ezen a távon.
Alt, ennyire gyorsak nem leszünk, de megállás nélkül végigfutjuk, ez biztos ! Biatorbágyon is inkább a nyugodt erőt képviseltük. Most már csak Dóri köhögését kéne leküzdenünk, mert különben nem futkározhatunk.
En is visszaterek a vivin. Szerdan a bal talpamrol egy szazforintos nagyszagu bordarabot nyuztam le husig a mezitlab szaladgalassal. Tegnap meg raallni se birtam, ma mar nem nagyon fajt. Mondjuk ha igy gyogyul, akkor a terv az, hogy holnap mar tunetmentes, vasarnap meg PBt dontunk... :o) Szoval nem tudom mi lesz, lehet, hogy en csak vegigdocogom. De remelem nem.
Ennek már volt előzménye,és én amúgy sem vagyok híve a "szomszéd fűje mindig zöldebb" elvnek. - "Igaz, hogy többe került számomra a verseny, mint ha az egy héttel korábbi magyarországi OB-re mentem volna, mégis az, hogy gyakorlatilag vendégül látnak, sokat jelent a számomra, sajnos ez Magyarországon már nem divat. (Sárvár még pár éve tartotta magát, de már ott is kénytelenek voltak engedni a nyomásnak.)" - Ezt a minősítést nem én írtam,de nem is nagyon tudok vele mit kezdeni.Ezen a hobbi-amatőr szinten ahol mi vagyunk,nem hiszem,hogy annál különb bánásmód várható el,mint amit Kisbéren és Sárváron is megkaptunk eddig. Talán ha az ottani szervezők szemével is megpróbálod nézni a dolgokat,akkor jobban megérted,hogy miért "durrogok". Nekik elég kínos lenne a saját lovukat dícsérgetni,de aki ott volt mint versenyző az kiállhat a hazai szervezésű versenyek mellett. Egyébként elnézést azoktól akiknek belegázoltam az érzéseikbe. Az éremnek két oldala van.
Figyelem! Most beszéltem Görög Gyulával a Sárvári 12-24 órás futás szervezőjével!
Aki még gondolkodik, hogy indul Sárváron és kivár az vasárnap estig, tegye. Mert jelentkezni legkésőbb vasárnap estig kellene. Mivel hétfőn adják le a Champion-chipeseknek a létszámot. Nevezési díjat már csak a helyszínen kell fizetni.
Papamaci: Dóribórival nem teszteltétek a Minicittát, mármint távilag ? Mi 6:35-ös kiliket tudunk futni ezen a távon. Ebben benne van az egyszeri kb. 50 méteres belegyaloglás is.
"Igaz, hogy kevesebb volt a résztvevő, mint a kisbéri OB-n, mégis nagyobb eseménynek éreztem. A magyar versenyről leginkább szakoldalakon olvashattam, a podgoricairól a nemzeti televízió oldalán, általános portálokon találtam beharangozót, eredményeket."
"Igaz, hogy kevesebb volt a résztvevő, mint a kisbéri OB-n, mégis nagyobb eseménynek éreztem."
Feltehetőleg azért mert azon részt vettél,a kisbérin pedig nem.Vajon akkor mit mondtál volna,ha végig is mész?! A kisbéri pálya azért talán egy "kicsit" technikásabb volt,de azért jó volt itthon futni, (ha már valaki veszi a fáradtságot,hogy versenyt szervez) a befutócsomag pedig bőven meghaladta a nevezési díj összegét.További jó felkészülést Sárvárra. Kazuár
Utána meg már egyedül lefutottam egy Vivicittát is. Ennek eredménye szupertitkos ? :-)
Nem titkos, de lassan futottam. Ha kihajtom magam pár nappal a verseny előtte akkor hogy futom le 30 perc alatt ??? Nem beszélve a 20 perces álomtervről...
Pssszt! Annyira azért nem csudálatos. :-) Mindenesetre 2 hónappal ezelőtt lelassultam 35-36 perces szigetkörökre, azóta (Margita) nem futottam egyáltalán (nem sérülés miatt) és ma reggel visszatértem 30:00-val. :)
Sajnálom, hogy nem jöttök. TPT-re mindig van és lesz alkalom, majd pótoljuk.
TPT 2007. április 20. 17 óra (de jöhetsz előbb is)
A tésztapartinak még áttételesen sincs köze a másnapi versenyhez! A közhiedelemmel és nevével ellentétben nem a szervezet szénhidráttal való feltöltését, sokkal inkább a jó hangulatú együttlétet szolgálja. Ebből következően mindenkit szeretettel várunk, függetlenül attól, hogy éppen fut-e, vagy nem, sérült, vagy kirobbanó erőben szaggatja a talajt, öntelt, vagy nyirmog, veszett gyors, vagy tetű lassú. gyertek, gyertek! A cím ismert, vagy megTüdőhető (20/9négynégy6-99öt)
TPT Lista:
Chino janimaci amatőr leander CanisLupus (opcionálisan) East MAlter Aagica Kivi Urs -balazs- (ha jobb dolga nem akad) kanga
Nagy hibát követtem el, amikor úgy döntöttem nem fórumozok, amíg el nem készül a podgoricai versenyről a képes beszámolóm. Így aztán utólag szeretnék gratulálni Ainarielnek az elsőszülött maratonhoz :-), Csermaneknek és mtsnek a családgyarapodáshoz, és mindenkinek, akit érint, a világ különböző részein elkövetett kisebb-nagyobb futásokhoz (különös tekintettel azokra, akik beszámolót is írtak róla :-)) Visszatérve az én futásomra: a hétvégén készítek egy átdolgozást, húzásokkal, bővítésekkel ide is, de először a képes verziót (mint újítást a prakszisomban :-)) gondoltam elkövetni. Holnap valószínűleg tiszteletemet teszem Mesztegnyőn, a kisvasutas futáson, aki pedig másutt fut a hétvégén, annak ezúton egy "Hajrá!" :-)
Elnézést, hogy pár napra kicsit eltűntem, igazából csak annyi volt, hogy fogtam egy gereblyét, és széthúztam a Mátrát. :-) Most így utólag kezdtem el gondolkozni, hogy mit tettem. :-) Szóval, elnézést azoktól akik jól szerepeltek, és a jövőben is szerettek volna még futni a hegységben. :-))
A Mátrabércnek meg üzenem, hogy jövőre csapó 5, és, megyek, de, úgy, mint Rambo, meg Rocky, meg Terminátor, meg mint Popej egy személyben. :-) Ha ez se lesz elég, akkor már nem tudom, hogy mi legyen. :-))
Jó lenne májusban valami értelmeset futni. Kimondottan a T100-ra már nem készülök, azért próbálok futni hosszúkat, és, ha úgy érzem, hogy megy, akkor azért lefutom. Igazából egy maraton jöhet szóba, meg kedvem is lenne hozzá. Csak még nemtom, hogy hova menjek, mindenesetre látok már vagy három-négy lehetőséget...
A Vivin én is indulok, a hat percestől a háromharmincas tempóig bármi lehet, kedv és társaságfüggő a dolog...
nagyon köszi az útvonaljavaslatokat! Kamaraerdőben nem futottam még, de bevallom egyedül nem is nagyon mernék és a párom se díjazná. :-)
A nagytétényi út melletti bringautat ismerem, de jó nagy a bűz a pár méterre guruló autók miatt. :-( Bocsánat, hogy ilyen finnyás vagyok....
Egy alkalommal elmentem autóval az omv kútig, ahol már a dunaparton megy a bicikliút, csak kicsit macerás autóba ülni ezért, főleg mikor meg vannak számlálva a szabad perceim - köszönhetően 1 éves kisfiamnak :-)).
Gondoltam arra is, hogy odáig bringával megyek, csak nem tudom ott merhetem-e hagyni lekötve a biciklit míg én futkorászok. (Régebben a Margitszigeten otthagytam, de az egy 15 éves bringa volt, ezt meg most vettem...)
Na jó, akkor leírom úgy, hogy Te is megértsd. :-))
Tegnap terveztem egy résztávos edzést a Vivicitta előtt, azon az emelkedőn, ahol Papamacival össze lehet futni. De megint közbejött valami, ami keresztbe verte az edzéstervemet. :-(
Nem sokon múlt hogy Incálkán kívül összefuss ctrl_ + del_ gyerekekkel + velem. Végre a fiúkat sikerült rávennem hogy teszteljük már azt a Minicittát. Incelka után indultunk el 15 perccel, és sikerült teljesíteni a Mini 3.6-os távját 23:45 alatt úgy hogy csak egyszer kellett belegyalogolnunk. Utána meg már egyedül lefutottam egy Vivicittát is. Most 2 nap pihenő következik. Namost ez így sajnos tegnapra több mint 15 kilire jött össze, de most kivételesen csalni fogok és csakazértis 15.0-át írok a naplómba :) Sipipi-t viszont igen régen láttam.
A 19. Flora Női Futónap és Fitnesz Fesztivál 3,3 km-re van egy 500 Ft-os nevezésem, de az aznapi Újpesti Futófesztivál miatt feleslegessé vált. Érdeklődni a papamaci67 kukac guglimél pont com-on lehet.
Tegnap ismét friss elemeket helyeztem ki- és lemerült futóóráimba. Ennek apropóján 5-6 hónap után először mértem pulzust és időt. Kíváncsi voltam, hogy az 1 órás Vivi sanszos-e vasárnapra. Murphy törvényei szerint aztán útközben összefutottam Sipipivel (2-3 perc beszélgetés helybenfutással), Alt Incelkájával (lassításos üdvözlés), néhány piroslámpát is bekaptam és a szél is szépen fújdogált. Ennek ellenére a 11 kilit 55:17 bruttóidővel, 162-es átlagpulzussal, jólesően prezentáltam.
Sajnos nem tudunk menni a tésztapartira. Erikának tolmácsolnia kell a munkahelyén (egy magyar csoport jön péntek délután). Mikor jöjjenek nem igaz? Pedig már 2 napja nem ittam folyadékot! Szomjasan többet tudtam volna a "kannás" narancsból inni. Mikor lesz a következö tésztaparti?
Gratulálok, és további jó futásokat, kemény edzéseket! Egy éven belül simán 3:50-et fogsz futni, mert a beszámolódból átjön, hogy ésszel futsz. Hajrá!!
teszek egy próbát, de nem hiszek benne, pedig szeretnek abban a boltban, majd meglátjuk. utána marad az olló :-) vagy elteszem a fiamnak, kábé 20 év múlva hordhatja :-))))
Az eybl-nél nem kell megindokolni, hogy miért viszed vissza. Egyszerüen nem passzol és kész. Én már vittem vissza cipöt 3 hét után, volt benne kb. 300 km. Szépen lepucoltam és visszakértem a pénzt. Semmi utalvány meg ilyesmi...
Németország, Trier. Az a gáz, hogy már egy előző reklamációmat vásároltam le ezzel... és ugye ez nem anyaghiba meg semmi ilyen, hanem a jobb lábamra kiváló, a balra szar, csak ugye ez 300 méter alatt nem derült ki. én vagyok a hülye, hogy még próbálkozom Nike-n kívül bármi mással is...
TPT 2007. április 20. 17 óra (de jöhetsz előbb is)
A tésztapartinak még áttételesen sincs köze a másnapi versenyhez! A közhiedelemmel és nevével ellentétben nem a szervezet szénhidráttal való feltöltését, sokkal inkább a jó hangulatú együttlétet szolgálja. Ebből következően mindenkit szeretettel várunk, függetlenül attól, hogy éppen fut-e, vagy nem, sérült, vagy kirobbanó erőben szaggatja a talajt, öntelt, vagy nyirmog, veszett gyors, vagy tetű lassú. gyertek, gyertek! A cím ismert, vagy megTüdőhető (20/9négynégy6-99öt)
Nem bírom követni a kannás narancs-függők feltételeiből következő létszámalakulást. ezért mindenkit beírtam, aki szót kért a témában.
TPT Lista:
Chino janimaci pudingman riki15 amatőr leander CanisLupus (opcionálisan) east
elnézve a többet által írt árakat otthon vagy féláron adják a Saucony-t, vagy ez a modell még nem kapható, mindenesetre nem fogok vevőt találni rá, utcára sportcipőt én soha, akkor meg? :-) esetleg ha tapír lábra kap és kell neki ilyen, na neki akár negyed áron is, mert ő mégis csak tapír :-)))
(Dunaújvárosban most telepítették az újat, csak még nem sikerült belépni egy csop.társunknak sem... Jó, hogy van. :) De nem is ez a lényeg, hanem a gyűjtőszámla elve.)
Jól sejtem, hogy most már nem tudok kedvezményesen beneveződni a Vivire? :oI Felcsillant a reménye (azért még nem biztos), hogy tudok menni, viszont nem neveztem előre (pedig gondoltam rá, hogy kéne, de nagyon úgy nézett ki, hogy nem jönne össze).
Szerintem nem lenne hülyeség (vagy mégis?), ha a BSI-nél is lenne egy gyűjtőszámla (lsd. főiskola, Neptun rendszer), amin elhelyezne az ember tetszőleges összeget, aztán ha a verseny előtt pénteken jut eszébe, hogy menne, az interneten elküldhetné a nevezési lapot, a pénzt meg átutalná a gyűjtőszámláról...
A 7-es út előtt a P- jelzésen van egy tanya, ahol kifutott utánam egy nagy kutya, de szerencsére visszakiabáltam, de abban a pillanatban eléggé megijedtem. Amúgy más kutyával nem találkoztam a Kamaraerdőben.
Szerintem az új cipődet inkább add el. Ha tapasztalat nélkül elkezded átszabni, valószínűleg elrontod, meg nem is futsz olyan távokat, ahol lenne létjogosultsága.
Én Sipitől láttam annak idején. Most már úgy gondolom, hogy hacsak nem 1000 mérföldön versenyzel, akkor nem érdemes. Mióta elég nagy cipőt veszek, nem érzem szükségét.
Fényképem sajnos nincs, elmagyarázni elég reménytelen. Ha komolyan érdekel, írj egy mailt Sipinek, ő a szakértő.
Én gyakran fuok a Kamara erdőben, és még nem volt egyszer sem problémám a kutyákkal. Lehet, hogy találkoztam már velük, de semmi kellemetlen élményt nem okoztak. A környező telkeknél valóban nagyobb a "kutyaveszély". Bántani még ott sem bántottak soha, de egyszer akadt egy kitartó útitárs, amelyiket nagyon nehéz volt lerázni.
"az Irhás árok környékén elég sok hajléktalan vert tanyát, talán az ő kutyáikkal futottam össze"
Az sajnos igaz, hogy ideszoktak. Persze, valahol nekik is kell lenni, és alapvetően ártalmatlanok, de amikor részegen, arccal fekszenek az árokban vagy éppen magukra gyújtanak egy feltört víkendházat, akkor kevésbé szimpatikus szomszédság... Viszont én még kutyát velük sosem láttam. Az enyémtől meg félnek, mint a tűztől. :)
Bárkinek a kutyája is vette el a kedved: peched volt. Én hetente többször megyek végig az árkon és még sosem volt kutyával problémám, pontosabban egyszer láttam én is egy kóbor falkát, de azok éppen egy őzet hajtottak, nem is vettek észre. Ez jó pár éve történt, se előtte, se utána nem láttam őket, azóta vszleg kilőtték mindet a vadászok.
Nekem az a tapasztalatom, hogy az Irhás árok környékén elég sok hajléktalan vert tanyát, talán az ő kutyáikkal futottam össze. Bár ez igaz a Kőérberek Kamaraerdő szakaszra is (mármint a hajléktalan tanyák). A lányokat én is látom, amikor éppen nem, akkor gondolom szorgalmasan dolgoznak. :-)
Az Irhás árok kutyamentes (hacsak én nem viszem ki az enyémet futni :)). De ha abban nem bízol, mehetsz a Farkas-völgy felé (Edvi Illés út), az is békés.
Ellenben Kamaraerdő elég gáz, nem is annnyira az erdei rész, mint a környező telkek. Plusz még szemetes is. Ja, meg vannak lányok az átvezető úton, de lehet, hogy ez inkább jó hír. :)
A Kamaraerdőben futóktól érdeklődnék, hgy arrafelé mennyire kell tartani a kóbor kutyáktól? Én Gazdagréten lakom és a környéken futok. Próbáltam már az Irhás árkot Csillebérc felé, de ott sokszor találkoztam elég nagytestű kutyákból álló falkákkal. Mostanában Kamamraedő és Kőérberek felé mentem futni néhányszor. Eddig nem találkoztam kutyákkal, de ez lehet, hogy csak a véletlen műve.
Nem tudom milyen távolságban gondolkodsz, de azért egy-két tippet szívesen megosztok Veled:
1.) A Közgazdász u. - Művelődés u. - Szt. István u. - Nagytétényi út kör azért jó, mert majdnem hajszálra 1 km. A Nagytétényin viszonylag széles a járda, a többi utca nem túl forgalmas.
2.) Viszonlyag közel van a Kamara erdő, ha terepre vágysz. Ott rengeteg ösvény van, sokféle kombinációt ki lehet találni.
3.) Szintén a közelben van bicikliút is. A Camponánál közvetlenül a Nagytétényi út mellett halad. Ezen "akármeddig" elfuthatsz. Befelé indulva gyakorlatilag az egész várost átszelheted (talán Szentendréig). Kifelé pedig vagy Nagytéténybe, vagy Csepelre juthatsz.
Sziasztok Bolondok! Gratula a hétvégi eredményekhez! Bár eddgi még csak szemezgetni tudtam a beírásokból, de már ezalatt is sok szépet olvastam!
Így visszaérkezve én pedig elmondhatom, Boston csúcs hely április 3. hétfőjén! Csak az a kár, hogy olyan hamar vége lett a versenynek :-) (na jó, vége lehetett volna úgy húsz perccel hamarabb is, de tuti volt ez így is). Írok majd többet is, aztán olvasok is, de most húz az áááágy. Kopp (ez a fejem volt, kéne alá a párna...).
Nézegetem a bécsi maraton honlapját rád gondolva. Tavaly volt európai fiú a dobogón. És nem látok olyan versenyzőt ebben az évezredben, aki kétszer állt volna dobogón. Szerintem tedd oda magad, nagy hajrá! :))
Párizs Maraton 2007.
1840 km levezetése után pénteken délután érkeztünk meg Párizsba. A szállás elfoglalása után a tavaly átadott új T3-as villamosvonalon jutottunk el a Maraton Expoig. Szerencsére pénteken délután (még?) nem volt nagy tömeg, így viszonylag gyorsan megkaptuk a rajtcsomagot, benne a rajtszámmal, chippel, pólóval, illetve egy, a hajnali hűvösre tervezett neylon lepellel. Itt adták át a másnapi pasta party belépőjét sajnos Hgabó esetében ezt elfelejtették, de végül ő is könnyen bejutott.
A maraton expo végigjárása kb egy órát tartott (cipők, sportszerek, más futóversenyek standjai), majd párizsi városnézés következett. A szombati napra is ezt terveztük, volt is benne kb 8 km gyaloglás, nem kis hőségben... Du 4 körül értünk vissza a maraton expohoz, ahol a pasta partyn megkezdtük a szénhidrát feltöltést. A pasta party jegy belépőül szolgált, aki bejutott, bent annyit ehetett, annyiszor fordulhatott, ameddig bírta az evést. A tészta nem volt nagy durranás (durum tészta, nagyon lájtos, húsmentes paradicsom szósszal; még sajt sem volt), de legalább könnyű volt. A tészta mellett banánt is tankoltunk bőségesen.
Vasárnap reggel fél 7-kor reggeliztünk, majd nem sokkal 7 után elindultunk metróval a rajthelyre. Az utolsó megállóknál már alig fértek fel a futók a metróra. Mind odaútban, mint a verseny utáni visszaútban az volt az érzésem, hogy a párizsi közlekedési cég normál vasárnap szerint működött, és nem figyeltek arra, hogy jónéhány tízezerrel több utas várható a nap során.
Nem sokkal 8 előtt a diadalív árnyékban fotózkodtunk, majd egy utolsó közös bíztatás után szétváltunk. Én egy csapattársunkkal elindultam a Foch sugárút felőli célzóna felé, hogy megkeressük a WC-ket. Sajnos ez nem jött össze, így több más futóval együtt a Foch sugárút parkjában végeztük el kisebb-nagyobb dolgunkat. 8.15 körül értem vissza a rajtzóna mellé, de akkor még nem álltam be, hanem a környező utcákban kocogtam néhány száz métert. 8.30-kor mentem be a rajtzónába, a piros (a korábbi legjobb időeredményem alapján a 3 órás időt megcélzó) zónába. Ekkor már nagyon meleg volt, ráadásul a közel 35 ezer futó is termelte rendesen a hőt, így sejtettem, nagy futás nemigen lehet ma... Ennek ellenére a hangulat fantasztikus volt!
8.45-kor megkezdődött a visszaszámlálás, majd amikor ez a 3-as számnál tartott, eldördült a rajtpisztoly :-) (Lehet, hogy ez az oka, hogy a saját magam által mért nettó idő 5 másodperccel több a hivatalos nettó időnél?) A nagy tömeg ellenére nem volt túl nehéz az első 2 és fél km, a sánzelizé szélessége megfelelő teret biztosított az áradatnak. EZ már nem volt elmondható a Concorde térről, az itteni dupla kanyar rendesen belassította a tömeget, illetve az utána következő, jelentősen szűkebb Rue Rivoli áteresztőképessége sem volt túl nagy... Itt egyetlen pozitívum az árnyék volt, amiből aznap nem sokat kaptunk... 5 km-nél kb 22 és fél percnél jártam: egyrészt ebből sejteni lehetett, hogy ebből messze nem lesz PB, másrészt azt is éreztem, ha így megyek tovább, abból nagy halál lehet, és a két héttel ezelőtti veszprémi 6 órás verseny 49 kilinél történő feladása után nem tenne jót a lelkemnek, ha kiütném magam... Így az eredeti terveimmel szemben az egyenletes erőbeosztást tűztem ki célul és már 5-nél frissítettem, 1-2 korty vízzel. Itt jegyzem meg, hogy a frissítőállomások megközelítése és az áthaladás maga volt az életveszély: kiszámíthatatlan lépések, irányok a futóktól; eldobott vizesüvegre illetve banánhéjra lépés... Ezeken a frissítőkön 20-30 másodpercet is veszthettem...
10 kilinél már annyira izzadtam, hogy a baseball sapkám tetején folyamatosan csurgott az izzadtság: a 45 és fél perces idő már kb 2 perccel kívül volt a tavaly Linzben futott részidőmnél... Ráadásul akkor azt éreztem, teli vagyok energiával, most pedig azt, hogy egyre melegebb és melegebb van és a motivációm egyre csökken... A 10 km és félmaraton közötti rész Párizs keleti, erdős részén vitt, több, kisebb-nagyobb emelkedővel és lejtővel, de ezek közül egyik sem volt vészes: összességében azt gondolom, a párizsi pálya egyáltalán nem nehéz, azoknak, akik az élről indulnak és nem kell közelharcot vívni a térért és a frissítőért :-))
Félmaratonhoz 1:37:35 körül érkeztem, és nagyon gyengének éreztem magam, annak ellenére, hogy rendszeresen frissítettem. 5 és 10 kilinél víz, 15-nél víz és banán, 20-nál gatorade és banán, 25-nél víz és banán, 30-nál ismét gatorade és banán, 35-nél és 40-nél gatorade. A banánokat nem a frissítőnél ettem meg, hanem a két ivás között kb félúton, kb egy kili alatt rágcsáltam el. 25 kili körül értünk vissza a belvárosi részhez (Bastille), innentől kb 32 kiliig újabb, nem várt akadályokkal kellett megküzdeni: az utak a forgalom elől nagyon korrekten le voltak zárva, de ahol ember van, ott semmi nem tökéletes: természetesen minden szurkoló látni és fotózni akarta saját ismerősét, ezért egyre beljebb és beljebb jöttek a futópályára, így fordulhatott elő, hogy a 4-6 sávos utakon max 1-2 sáv állt a futók rendelkezésére, és néhol a szurkolókkal kellett közelharcot vívni a széleken...
Ahogy említettem, a 3 órás sávból indultam, a 3 órás iramfutókat kb 3 kiliig láttam, a Louvre magasságában vesztettem őket szem elől. 23 kilinél fedeztem föl mögöttem egy érdekes árnyékot: a 3:15-ös iramfutók csapata érkezett mögém, magasban lengő lufijukkal, majd 24 kili körül megelőztek. Ezt követően valamitől legalább is pszichésen új erőre kaptam, a 26 kili körüli kb egy km hosszú alagút hűvöse az erős pisiszag ellenére kifejezetten jót tett. Mivel a 3 órás zónából indultam, de azt az iramot messze nem tudtam tartani, a félmaratoni távig folyamatosan előztek, ez később kezdett csökkenni. A hosszú alagútban éreztem először azt, hogy vannak még tartalékaim, és kezdtem visszaelőzgetni. 30 km-hez 2 óra 19 perc körül érkeztem. A 30-as frissítő után ráléptem egy teli vizespalackra, amitől majdnem kifordult a bokám... A nap tűzött ezerrel, egyre melegebb és fülledtebb volt az idő. Itt kalkuláltam ki először, ha egy hajszállal 5 percen belüli kiliket megyek a hátralévő 12 km-en, akkor még 3:20-on belül beérhetek reggel a rajt előtt csapattársaim felé ezt a célt tűztem ki, látva az időjárást... Ahogy közelítettem a cél felé és néztem az időadatokat, egyre inkább éreztem, hogy ezzel a céllal nem lehet gond, szinte minden kilit bőven 5 percen belül futottam. 30 után kb 100 méterre beértem a 3:15-os iramfutók egy részét, akik végül 40 km körül húztak el. 35 km után már igen nagy számú futó mellett mentem el és előztem vissza, tartva az egyenletes, 4:40-4:45 körüli tempót. 40 m-nél még frissítettem egy utolsót, majd elhagytam egy sétáló 3 órás iramfutót. Az utolsó kilit kicsit 4:30-on belüli tempóval megfutva futottam be a Foch sugárúti célba, a nettó időm 3:17:30 lett.
Ez az idő messze van az eddigi legjobbamtól (Linz, 2006, 3:07:57), de a meleg, a tömeg (és a rajtam lévő +2 kiló :-)) miatt egyáltalán nem voltam csalódott. Érdekességképpen: a 25 km-es időmérőnél 3452.-ként futottam át, míg a célba 2234.-ként érkeztem be.
Összességében a párizsi maraton egy hatalmas, felejthetetlen élmény volt, még akkor is, ha a közeli jövőben valószínűleg nem fogok vágyni ilyen tömegrendezvényre :-))
A maratoni távot csapatunk minden tagja sikeresen lefutotta. A szálláshelyre történő visszatérés után zuhanyzás, majd (lifttel) megmásztuk az Eiffel tornyot. Ezt egy jó kis pizzázás követte :-)) Hétfő hajnalban (fél 5-kor) még futottunk ketten egy 8 km-es átmozgatást, majd reggel fél 8-kor a lovak közé csaptunk, és 3 megállással, (a csapattagok hazaszállítása után) éjjel fél 12-re értem haza.
Szuper kis hétvége volt!
Reménytelen, ahhoz edzésen túl le kellene dobnom minimum egy tizest. :))) A gumirocker-enjoy életérzés nem arról szól. ;)) De megmosolyogtattál, köszi!
Köszi a kritikát! Tavaly nagyon büszke voltam arra, hogy belesétálás nélkül sikerült a projekt. Futottam egy maratont! :) Amiatt viszont szégyenkeztem, hogy mennyire megborultam és az elképzelt legrosszabb időt is jóval meghaladtam. Hogy milyen senior futók értek utol, arról nem is beszélve. Grrr, hiúság ON. :))
Azt írtam is a beszámolómban, hogy nem volt eufória a célban. Akkor se gondoltam jó időnek, és ahogy múltak a hónapok és egyre többet futottam, éreztem, hogy annál sokkal több van bennem. Mondjuk jó mélyen. :)) Idővel kezdtem pocséknak látni azt az időmet- ez így teljesen szubjektív és magamra vonatkozó. Korai volt az még, de el kellett kezdenem és most sem bánom. Különösen most már, hogy sikerült jót is futnom. Kellett ez már nekem. Ez a boldogság átsüt rendesen, asszem. :)
A pocsék jelzőt magamra értettem, (elvárt) magamhoz viszonyítva a teljesítményt. Bocsánat és köszi!
Szerintem amikor valaki pocséknak minősít egy eredményt, azt mindig önmagához képest teszi. Vagyis senki másnak nem kell magára vennie, mégha az ő legjobb eredménye rosszabb is a másik pocsékánál. :)
Most nézem, hogy atom nem csak futott Bostonban, de Ő volt a legjobb magyar. :-) Szegény Ács László Nagykanizsáról, ha jól látom 1:41-es első félre egy 2:29-es második felet futott. Az azért fájhatott... http://www.bostonmarathon.org/2007/cf/public/ResultsSearch.cfm?mode=entry
Húúú, ez nagyon jó beszámoló volt, tökre izgultam, pedig tudtam, hogy mi lesz a vége :)))
Tényleg klasszul futottál, ismét gratulálok! (Hülyeségeket meg ne írj a beszámolódba ;))) Viszont azért nem szerencsés olyanokat írni, hogy pocsék egy 4:48-as időeredmény, mert sokan büszkék egy ilyenre, tavaly Te is az voltál, méltán.
Persze egy ilyen TTB-s csapattal, meg ilyen tanácsadókkal mondhatnám, hogy könnyű dolgod volt, de igazából ezt a fajta taktikát betartani nem könnyű.
Kívánok Neked hasonlóan klassz élményeket Nagyatádra is! Méghogy a futás lyukas szám... (azért vigyázz ezekkel az itt-ott fájdalmakkal)
Debrecen 2007.04.14-15. - 2. maratonom
Messziről kezdem, mert ez egy állomásom, elmondom, miként jutottam el idáig... 2005 novemberében elkezdett a TTB futni, erősen izgultam akkor, hogy a ligeti váltóban végig tudom-e futni a 10 killeremet. A futás korában korszakonként jelent meg az életemben, és mindig rövidtávokra. 18 évesen fogadásból kellett 10 perc alatt háromezret futnom, aztán elmaradt a futás -kötelező katonai aktusokat leszámítva- majd csak 2002-ben tért vissza- egy befelé-fordulós időszakban körözgettem a szigeten, de akkor is csak nagyritkán ment a két kör. És milyen büszke voltam, mikor sikerült a második! Sőt egyszer ment 3 is... A sebesség érdekelt, a monotonitásba csomagolt suhanás, kívül mindenen, a szédülés a végén, mikor elnehezül a fej. Aztán abbamaradt a futás, emlékké vált. Gyakorlati jelentőség nélkülivé.
A kikapcsolódást a ttúrázás váltotta fel. Eszement, hiperfitt embergépeknek láttam a ttúrákon mellettem elfutókat. Egyrészt utánozhatatlanok voltak, másrészt pedig úgy érveltem, hogy ők biztos nem is látják meg az erdő, a hegyek megannyi szépségét! Ma már mindkét aspektust másként látom. A természetjárásom gyakorivá vált. 2005-ben már minden második héten ttúráztam. Év végére meglepő következtetést kellett azonban levonnom. A ttúrázás nem a legjobb mozgás számomra az egészségem megőrzésére. A munkahelyváltásommal is összefüggésben 13 hónap alatt 14 kilót szedtem fel és egyenletesen közelítettem a mázsához. Hiába mozogtam egyre többet. Kapóra és időben jött hát a TTB futó-önkezdeményeződése.
A váltó jól sült el, asszem 55 percen belül többünknek. Majd elkezdünk közösen futogatni. Poénból még hóban is. Szilveszter előtt, komoly :) egy hónap után, kb. 100 killerrel a lábban egy mély levegővétellel és némi italmennyiség elfogyasztása után, beneveztünk az első adandó maratonra: Debrecen 2006. április 9. 471 killert futottam a felkészülés 4 hónapjában. Ma már tudom, hogy ez a kísérlet elég nagy butaság volt. De bolondság is egyben, tehát oké. Sikerült, belegyaloglás nélkül, de a pocsék időeredmény (4:48) árnya befedte az egész elkövetkező évet tanulságként, megtanulandóként.
A futás rendszeressége megmaradt, már többet futottam tavaly, mint túráztam. Jobb kondiban levőnek éreztem magamat. 2006-ban az első ttúrám a Mátrabérc volt, ami meglepően jól és biztosan sikerült. Nyáron, kivi és csanya okos tanácsaival és erős segítségével vettem egy álombiciklit nekem az volt- és kötsög balázs-zsal, b.eszterrel váltóztunk Atádon. Ekkor fogalmazódott meg először az ironman, mint 2007-es, 2008-as cél. A futás a gyenge számom, foglalkoznom kell vele. Úristen, egy maratont kell futni a végén! Olyan jó, hogy van ez a fórum, ahol megannyi értékes embert ismerhettem meg. Sportszakmailag és barátilag nagyon hálás vagyok csanyának, Lúdtalpnak, ursnak, berzsonak, -balázs-nak, Fjaninak, Baloonak és köszönöm a kezdetekben a segítségét Hauanitának aki már tudom, nem írt le :))- és mikinek. Sok egyéni okosságot tudtam meg a közös futásokon, izzadásokon, agyalásokon- nem sorolom! :)
Mindezek eredménye, volt, hogy neveztem az idei Atádra. Az első komolyabb megmérettetés pedig ez a maraton kellett legyen. Ez egy állomás. Ki kellett derülnie, hogy tudok-e magabiztosan futni aszfalton egy 4:30-as maratont, menni fog-e majd Atádon egy ötórás? Erre készültem, ezt kellett megtudnom a mostani hétvégén. Valamint el kellett hessinteni a tavalyi árnyékfelhőt! Titkon éreztem, hogy meglehet a 4:20 is, az álomcél pedig a 4:13-as, a 6 perces idő volt. Egyik barátom ösztönző fogadást kötött velem a <4:20-ra.
Még zöld narancsfutó vagyok. A mostani maraton versenytaktikáját is urs és Lúdtalp segítéségvel dolgoztam hát ki. Gyakorlatilag, az Ő fejükkel futottam. A lényege megalapozatlan futómúltam miatt hogy lassú kezdés, alacsonyan megtartott pulzuson. 10 killeres szakaszokra bontottuk a távot. Az elsőre 1:00-1:05 volt tervezve, majd 2:05-20:10-es félmaraton, a hamadik tizes hatpercesekben, majd onnan meg lehet indulni, ha van még erő. A taktika szerint esélyes volt, hogy a második félmaraton gyorsabb lesz. Feltéve, ha fegyelmezett és hozzá elég erős is vagyok. Ebben bíztam. Kontrolként kértem meg pár barátomat, hogy beszéljenek velem közben, magammal viszem a telefonom. Ha ugyanis 6 percesekben futok, akkor tudok beszélni, ha nem tudnék, akkor túl erős tempót megyek. Éppen berzso volt az ügyeletes, mikor gyuró furcsálkodott szurkolóként a telefonálásomon. Futni kell, ez nem túra!- mondta. :)) De nem térített el a taktikától, már csak az kellett volna, hogy 18 killernél meginduljak! Gyuró, nagyon köszi a szurkolást, mosolyotok, jókedvetek bizony sokat jelentett!! Akkor kezdett el ugyanis fájogatni a térdem, kicsit elvontad a figyelmemet róla. Köszik!
A taktika megvalósításához profi TTB-s segítséget kértem és kaptam. 2005-ben már depózott nekünk t_adrika, olahtamas és OT Annamari, óriási buli volt, hittük, megismételhető! Első kérő szóra vállalták. :))))) Szombaton reggel cuccok, incl. napernyő és sós pogácsa mind betárazva, majd irány Debrecen. A szobákra várni kellett 2 órát, egy könnyed ebéddel sikerült elcsapnunk az időt. Puszta steak rulez. Ez egy jó nagy cupák fokhagymás sörtésztában kisültve, a tányérról épp hogy nem lógott le. Közben pöttyet rákattantunk a Guinnessre is.
Következésképpen a rajtszámfelvétel 60+ perces procedúrája könnyed, szinte problémamentes aktussorozatként zajlott, a szervezők mintha ugyan arogánsnak és rendezetlennek, tán inkompetensnek is tűntek volna, de ezt nem volt oly nagy gond. A szombati valós terhelést a Gara cukrászda adta ezután, ahonnan persze felhívtuk a Mátrabércen tempózó barátainkat, :))) és visszatérve a szálláshelyre újabb fekete söröket inputtáltunk. Gondolván, hogy ez már tán sok lesz, a vacsorát este nyolcra kértük, és akkor én már csak vörösbort ittam az újabb cupákhoz. Ételszakmai részletek olahtamas TTB-s krónikájában itt: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=66395254&t=9125313. Időközben bemutattam a segítőimnek a futásra előkészített és feladandó táplálékarzenált és megtörtént a taktika ismertetése, az időpontok egyeztetése térképpel. 10 kor még megnéztünk egy horrorfilmet és elszenderültünk békésen.
Reggel minden ment, mint egy Schaffhausen. A rajtterületen a bemelegítést Sancimanótól ellesett- és tavaly eredményes- lépcsőn ülő nyújtással kezdtem. Utána azért rendesen is. Majd az utolsó 5 percre kimentem a napra, a rajtterületre. Így az indulásig még láttam Gabeszt, szeszabit, utána már csak a kondenzcsíkjaikat, illetve szembefutáskor megéltem a Doppler-effektust.
Na, ideje elindulni! Kezdődik hirtelen a visszaszámlálás: 5, 4, 3, 2,1, rajt! Kihúzzódom a szélére, lassabb vagyok a tömegnél, nem elfutni, nem sietni most! A templom mellett ellenőrzöm a tempót: 4:40, ajjaj! Ebből vissza kell venni. 5p:05mp-el érem el az első killert és már az egész mezőny jóformán előttem van. De én tartom magam a megbeszéltekhez, lassulok vissza a hatpercesekre. Igyekszem ameddig csak lehet az árnyékban kocogni, csak a beforduláskor megyek át a villamossíneken. Az egyetemnél már számos szurkoló álldogál, némelyik tapsol is. Ami a közönséget illeti, én keveseltem a bíztató tapsot, a mosolyt. Na, de sebaj, én enjoy-ban döcögök, élvezem, mert jól megy, nagyon jól. Tudom, hogy az első 3 órát ebben a monotonitásban kell végigmenni, aztán, ha bírom, jön a szüret. A frissítőpontra úgy érek, hogy pont találkozunk és összemosolyogunk a TTB-vel. Alaposan belehúzhattak, hogy odaérjenek.
Délnek fordulunk, irány a tó. Ráállok a tempóra, örülök, hogy a pulzusom lecsökken 155 körülire a 18 fok meleg ellenére is. Azt veszem észre, hogy a betonút mellett jól futható kis földszegély van, így ahol lehet, ki is használom. Visszafelé jön az első depóhelyünk, s a megbeszéltek szerint megkapom a flakon italom és a csokival töltött macipiskótát. Egyértelműen ez a 79 Ft-os kaja a frissítésem bevált bázisa! Rágni nem nagyon kell, tele van csokival. Menet közben megeszem. Időközben rámköszön egy sárgapólós OT futó, aki megismert tavalyról. Akkor a 2. körben is együtt futottunk, utána én már nem bírtam a tempóját és fél órát kaptam tőle kábé. Most is erősebb tempót megy, de egy 3-4 killerre lelassít hozzám, hogy dumáljunk. Nem engedek a csábításnak mikor erősíteni kezdeget, inkább elköszönünk és lemaradok. Az első 10 killer órám szerint 59:30, rendben.
A Pallagi út meleg, nincs árnyék. Kicsit emelkedik is. Úgy érzem. Figyelem a szembejövő rózsaszín rajtszámosokat, rögzítgetem a relatív távolságokat. Most nem kell addig kimenni, mint tavaly, hamarabb van a fordító. Atyaég, még kétszer kell kifutni ide, grrrr! Nem akarok belegodolni a hosszúságába, visszhangzik a fejemben, hogy csak ezt a tempót kell tartani és nem lesz semmi(!) baj. Már azt is elkezdem magamnak beszugerálni, hogy a kalapácsos ember se jön majd, ennél a tempónál nem fogok kimerülni. És a gondolat elkezd tudatosulni. Arra figyelek, hogy lassan-, ha gyorsulok, visszaveszek. Óriási az önbizalmam, ez így menni fog. Mert a taktika működik!
Jön megint a frissítés, a csapat lelkesen kurjongat, vidám dolog látni őket ahogy mosolyognak! Jó dolog megmutatni, hogy minden rendben van velem is, jól mennek a dolgaink. Innen már nincs új szakasz, csak ismétlések. Kifigyelem, hogy az egyetem előtt a műút kissé emelkedik, jó lesz ezt tudni majd a befutóra. Jaj, lesz-e majd erőm gyorsítani, sprintelni? Mennyire leszek zombi? Tavaly úgy éreztem, hogy ötpercesben finishelek, pedig volt az hetes is. :))) Az épület előtt bemondják a nevem, tapsol a közönség. Itt van Lúdtalp is, kézbe csapunk, jól nézek ki, mondja! Időnk nincs, hogy megbeszéljük, de mondanám neki, hogy kevés a szint- tán Ő is ezért szkippelte. :)) Igyekszem minden kinyújtott gyerekkézbe jobbra-balra belepacsizni, úgy élvezik a bocsok is! Végre mosolyog a közönség.
Nos, egy kör megvan. Visszafelé, úgy 17 killernél megfájdul a térdem. Á, ez lesz majd a gond, megértem. Nem tudok mit kezdeni vele, ezt végig kell majd bírni. A sarkam, ami előző nap is fájt, még nem jelez. Ez viszont pazar hír. Jön a depó, csak inni kérek és berendelem a következő csokis macipitét a pallagi etapra, illetve sapkacserét, naptejet. Tűz a nap, érzem a karomon, hogy kezd rákszínűvé válni. Berzso csörren rám, megkapom az andezitező TTB kollektívjától a nagy hajrát és hogy velem vannak! Feldobódok! Gyuró mosolyog a tóparton, a dobolók adják a ritmust, majd viccelődök kicsit az erdősarkon a rajtszámrögzítőkkel. Mamám korabeli hölgy hív randira, ugyanide, kábé egy óra múlva! :) Jelzem, késni fogok. ;)
Itt árnyas az út, de amint balra fordulok tűz a nap. Észreveszem, hogy idén nincs itt frissítőpont. Ez az a hely, ahol tavaly megborultam és fűben heverészve köszöntöttem a 3. körben berzsót. Azóta a hely neve: SC pihenőhely. Idén nem lesz ilyen, vigyorgok bőszen. Eltipegek a dobosok előtt, örülnek, hogy mi futók tapsolunk nekik. 20 killernél 1:58:15 az időm, a félmaraton 2:04:15. Percre pontosan hozom a tervidőket (Polar szerint). Úgy tűnik, fejben már jó vagyok félmaratonon. :)
Jön a hosszú északi egyenes, közepén a várva várt depóval. Hiperprofi a csapat! Olahtamas 100 méterrel előrébb jön, lekapja a fejemről a sapkát, Adritól kapom a másikat, mondja, vizesflakont nyom a kezembe, kilukasztott kupakjára mutat, én egyből spriccelem a vizet a fejemre, nyakamra, arcomra, karomra, sec-perc alatt lemosakszom. Elveszi a vizet, adja a törülközőt, mindezt mellettem futva. Becsatlakozik Annamari a másik oldalról, tenyerembe naptejet nyom. Elkenem a tiszta karomon, arcomon, nyakamon, fülemen, lábamon, újabb spricc jön balról a tenyerembe, hogy mossam le a krémet. Majd a törülköző. Ekkor erünk Adrikához, akitől megkapom a sapkát és a csokis macipiskótát. Leadom a következő találkozóra is a rendelést és vígan döcögök tovább. Ezt kémműholdról biztos lekövette a Ferrari is. :) Hiába, profikkal kell dolgozni!
Megint itt a forró Pallagi út. Keresem szemem sarkából a bokrot, ahol könnyítenék, de nincs kedvem megállni. A fordulásnál lemérem, hogy a sárgapólós sporttárs 3 és fél percet vert rám. Messze még a vége. Még egy órát döcögni kell. Visszaérve a TTB kiegészült b.eszterrel, vidáman pacsizok vele is! Adrikának leadom a rendelést a következő találkozóra és kocogok az egyetem felé. Kimérem időben a távot a 40-es táblától, jó tudni a következő körben a hajrához. Lúdtalp már nincs itt, hiába keresem. Mégis olyan feldobó érzés ez a szakasz, itt mindenki mosolyog és be-bekurjongatnak páran. Köszönöm.
Aztán a frissítő közelében jön szembe, immáron befutáshoz közeledve szeszabi, pacsizunk, majd Gabesz, neki is mondom, hogy tolja, óriási ideje lesz! Én 30 killerhez pontosan 3:00:00-kor érek, de ebben benne van a kisdolog a frissítőknél a bódéban,. Itt kapom meg az űrkajámat és egy új flakont. Pár perc alatt kipréselem és betolom. Gethe sporttárs hív és erősít meg, hogy távszurkol a TTB! :)) Nos, idő van, kérem szépen, el lehet indulnom! :) Nagyon könnyűnek érzem a lábam, 5:30-5:20-as tempóra váltok. Élvezem. Elkezdem utolérni a sporttársakat. A randit ugyan lekéstem így is, de viszont utolértem a sárgapólós kollégát. Utánam szólt, hogy nekem volt igazam, de mi tudjuk, hogy a taktika nem csak az én érdemem. 5:20-ban suhanok el az SC pihenőhely mellett, miccccsoda különbség!
Ez már az utolsó kör, sorra köszöngetjük meg a pályaőröknek, akik nem mindig értik. :)) Visszaérek a depópontukra, de a TTB sehol. Ott dumcsiztak még az árnyékban, nem vártak még. Nem tudom, miért nem hitték el, hogy valóban gyorsítani fogok 30-nál. ;)) Odakiabálok egy Heló TTB!-t és tök mulatságos riadt arccal spriccelnek felém. Megbeszéljük, hogy már csak a célban találkozunk- utólag megtudom, hogy mennyire iparkodtak vissza is az egyetemre. :)))
A gyorsítástól felment rendesen a pulzusom, már 180 felett stagnál. A Pallagi úton hasmenés gyötör. Ez úgy látszik menetrendszerűen jár a magas pulzushoz. Valamit ki kell majd találnom rá. Most szorítom a zabszemet és úgy döntök, hogy leviszem a pulzust 160-ra, így belesétálok. 161-re megy csak le 3 perc alatt, elkezdek megint futni. Kényelmesebb tempót veszek, 5:40-5:50 között. Az órám nem stimmel a kilométerjelzésekhez és sajnos a 40-es tábla előtt a footpod kikapcsol. Beizzítom megint, de ismét sztrájkol- én meg úgy döntök, hogy akkor nem és kész! Menjünk! Próbálok még gyorsítani, de sehol senki, akivel meccselhetnék. :)) A TTB integet az egyenes végén, hangosan bíztatnak, hogy menjek, brúútál jó idő lesz! Megkerülöm az épületet és 4:02:21-et mutat az óra, mikor beérek. Egy őszinte mosolyt kér olahtamas és kész a célöröm-fotó is! Megvan! Örvend a csapat, nem győzöm mesélni az érzéseimet, gondolataimat. Majd elkezdek nagyon fázni miközben lenyújtok. Jó most, nagyon jó! Hálás vagyok a segítőimnek.
Telefonálok is haza és a távoli barátoknak gyorsan, beszámolok a taktikai tanácsadóimnak, megköszönöm a sokmindent. Boldog vagyok.
A chip-leadáskor említettem, hogy a killertáblák mintha nem pontosak lettek volna, de a rendező kvázi kikérte a kritikát. Igaz, elköszönéskor megköszönte, ami meg is lepett. Hümm. Mi visszasétáltunk a szállásunkra (3 km), közben visszaemlegettük a nap pillanatait. És telefonálgatok... Míg a TTB étkezett, én lefürödtem és összepakoltam. Köszönet a lehetőségért a szállónak! (Tavaly is megkaptuk.) Sötétedésre értünk Pestre.
Több tanulság is van. Egyrészt a tavalyi maratont 4 hónap edzés után futottam, az ideit 16 havi előzte meg. Ebben az időszakban sokat tudtam meg a futásról és amit meg nem tudhattam, azt el kellett higgyem, fogadjam másoktól. És nekem be is jöttek. Előre nézve, az alapozás folytatódik, 4 hét van a T100-ig, 4 hónap Nagyatádig. A futás továbbra is a lukas szám, de a hézag már tömítődik. Okoskodva, ha ott minden killerem 1 perccel lassabb, akkor is megvan az 5 órás maraton. :) Kíváncsian várom, már nagyon.
Hogy a távot elmérték, az ebből a szempontból nem érdekel. Abból se, hogy tuti, 4:10-en belül lettem volna, Lúdtalp pedig egyből előírta a 4:00-át akár még idénre. Így, hogy a kalapácsos emberrel nem találkoztam, még meg is lehet. Ahogy SK írta anno, az elvégzett munkának azért van látszatja. Úgy vélem, már másként fogok edzeni, pl. jöhet majd 1-2 gyorsító edzés is- végre! Köszönet mindenkinek, táv ide, táv oda, futottam egy maratont és ez az FB és TTB nélkül nem ment volna, tuti. Hajrá! :)
SC
Jovunk szurkolni a vivire Andikaval. TPT re meg nem ahhoz meg kicsi hogy teleegye magat spagettivel.;-)
Off kerdes: Keresunk szallast Pecsen. B Timi adta az otletet hogy hatha a Pecs Harkanyosok tudnak esetleg. Egy 5 honapos bebinyullal megyunk ugyhogy valami bababarat verzio erdekel. Lecci ha valaki tud valamit dobjatok egy mailt az apinter kukac freestart pont hu ra Koszi
Mostanában kevesebbet irogatok ide, ezt szememre is vetették Papamaciék :) Hát persze, kifogyott a kék tollamból a festék, és ez mostanában hiánycikk.
Na szóval tegnap nagy öröm ért. Levelet kaptam, előszőr azt hittem a BSI-től (a boríték alapján), aztán kiderült hogy a Futóbolondok SE-től, szóval most már hivatalosan is tag vagyok, és mutogathatom a kártyámat bárkinek, mint Mr. Bean. Ennek örömére tegnap futottam egy hosszabbat. Az új mániám az hogy kerek km-eket szeretnék futni, az ilyen távok már nem tetszenek hogy 14.8 meg 12.3. Szóval a lényeg hogy kerekítsünk egész km-re, legutóbb 2-szer futottam 15.0-át, tegnap meg 20.0-át. Így ez még 5 km-re is kerek tehát igen tetszetős számok, persze nehéz összehozni hogy 100 méterrel se több se kevesebb ne legyen soha.
Ahogy tegnap elindultam először Kaktusszal találkoztam, dumáltunk egyet és mondtam a hegyi félmaraton tervemet, ő erre azt gondolta hogy a terv hogy az első 3-ban érjek célba. Nem rossz gondolat :)) Ezután Papmacival futottam össze, ő meg kérdezte hogy a Vivicittán 30 percet tervezek-e, erre mondtam hogy 20 percet. Aztán otthon rájöttem hogy 12 km-re 20 percet tervezni az kicsit irreális... :)
Én is inkább a saját taktikára szavazok. Iramfutóval még sohasem probálkoztam menni, bár tavaly Párizsban az egyik 3:30 iramfutó egy igen csinos lány volt tökéletes alakkal. Szóval, vele mentem volna tovább, de sajnos, akkor már nem bírtam :))
Azért talán van, aki hasonlóan működik, mint én: esélyem sincs PB-re, ha a táv első felét percekkel a félidőn belül teljesítem. Maratonnál különösen.
Aki szűken tudná csak elérni a kitűzött időt, annál nagy összegben fogadnék arra, hogy 21-nél már leszakad az iramfutókról, 25-nél pedig már alig látja őket. És onnan még van egy kis szenvedés...
Az első maratonomon (Plus 2005) 4:40-es tempóban, kb. 2:20-as indulási idővel a Parlament előtt (13 km?) értük be a 3:30-as iramfutókat. Ráadásul annyian próbáltak meg reménytelenül tapadni rájuk, hogy alig tudtunk elmenni mellettük.
Utána bohóckodtam egy kicsit, és elengedtem őket, de a Westendnél (38 km?)megint elmentem mellettük, de akkor már nem tűnt fel a tömeg. úgy 5-10 ember lehetett még a környékükön. ha onnan mondjuk még km-enként kaptak 1 percet, akkor olyan 3:26-27 körül érhettek be. és tippre olyan 1:41-42 körül fordulhattak.
Nem tűnik vészesnek, de talán aki már próbálta velük tartani a lépést, annak más a véleménye az erős első felesről.
Firenze óta inkább futok a saját tempómban (tavaly már időmérés nélkül is bejött. :) ). Ott elég durva volt a 4:00-s lufitól (1 km) felzárkózni a 3:00-shoz (19 km) úgy, hogy a beragadás ellenére 1:27-es félmaratonnal fordultam. 30-nél meg is állt a játék... :(
A rajt tömeghangulata fantasztikus, a futás tömeghangulata annál kevésbé...
Nem tudom, hogy mi történhetet, de 30 felett valami "lett" az emberekkel (talán a meleg) sokan elájultak, görcsök, igen sok sétáló, szóval kicsit ijesztő élményét nyújtotta akkor nekem a futás.. Sokat figyeltem és legkevésbé magamra. Inkább a többi futó mozgására hogy szorulok fel a járdára, ne lépjek félre esetleg másnak a bokájára, a frissítőpontokon életveszélyes banánhéjra, flakonokra...
Érdekes volt egyszer mindenképpen ki kell az ilyet próbálni, de az ember ne itt tervezze élete legjobbját megfutni :-)
A befutó is hasonlóan tömegesre sikeredett, és a kijutás a kordonok mögül annál keservesebbre....
Az időm 3:28:27 lett amivel elégedett is vagyok, bár a tényezőkben benne volt még pár perc..
En asszem megprobalkozom majd parral. Amugy is kezdek par dologgal megint dulore jutni a pyxis ugyeben, ugyhogy maholnap irok majd egy emilt a reszletekkel...
Ha már űrkaja, most pofátlanul reklámozni fogok: az Isostartól kaptunk egy karton almás gélt (ActiFood) aminek a szavatossága júliusban fog lejárni. Viszont most féláron vihető, 450 pénzért.
Elnézem. Nem én vagyok a 167-es. Nem voltam ott Debrecenben. Még sosem futottam maratont. Valószinüleg sosem fogok maratont futni. Nagyon ritkán futok aszfalton. A bemutatkozásomnál találsz képet rólam.
Saucony Omni Grid (pontos modellt nem vágom, a legutolsó sikoly, CRMT áll az oldalán), 46-os (US: 11,5), 30 kilit toltam benne és olyan prímán tönkrevágta a bal lábamon a kislábujjam, hogy ihaj. A jobb lábamnak semmi baja, a két fél egy méret, valsz szélesebb a bal lábfejem, a fene tudja. 125 ojróban volt nekem, 100-ért megválok tőle (25 ropi, gondolom), átvehető május 19, T100 rajtjában vagy céljában. érdeklődni lécci emilben, ne itt: maydayray@yahoo.com
Érdeklődnék, hogy nem tud-e valaki jó futóútvonalat (kutya- és kipufogógázmentes) a campona környékén. Régebben a Margitszigeten futottam, most újra rávenném magam, de elköltöztünk és itt a 'világ végén' nem tudom merre mehetnék.....
És Csanya nagy örömére nyilván űrkajákat evett. :-) Kíváncsi vagyok, milyen távonkánt volt neki a frissítőpont. :-)) Egyébként 14000 volt a rajtszáma, a futópadra rögzítve.
Ma a Boston Marathonnal egy időben a Nemzetközi űrállomáson Williams amerikai űrhajósnő futópadon lefutotta a maratont! Az idejéről nincs hír. Ha igaz, talán ez az első űrbéli hosszútávfutó esemény, de ebben nem vagyok biztos. Azt nem láttam a képen, hogy volt rögzítve. Nem teljesen értem, hogy futott a súlytalanságban.
Én nem tudom, hogy mennyi kacat van, de a rajt előtt biztos találkozom Chinoval, tudok vigyázni a kacatjaidra, mert ott leszek szurkolni. Különösen az ehető kacatok érdekelnek. :)))
5 percen belülre futják, 4:50-es kili átlagban, így belefér a frissítés és a végén minimális lassulás is. Illetve azt is számításba veszik, hogy aki 3:30-at akar futni, az semmiképp sem szeretne azon kívül, hanem inkább belül kicsivel.
Jáj, az elemi hibák ismétlődnek, pedig más hibájábul is tanulhatna a zokos... Én mán 17 éve rámentem arra, hogy minden mission critical posztra min 2 db fővilágosult fő köll + 1 db real-time overall ellen őrzés :-(((
tegnap átvettema rajtszámokat, pólókat, stb. jelezzétek lécci, hogy ki jön TPT-re, mert inkább oda vinném el őket.
Chino!
Nem valószínű, hogy megyek TPT-re, úgyhogy más megoldást keresnék. Mennyi egyéb kacatot adtak a rajtszámon és a pólón túl? Ha sokat, akkor esetleg valahol a nyóckerben találkozhatunk. Ha keveset, akkor esetleg helyszíni átvétel.
Sárvárra még nem tudom megyek-e. a knowhow-t szívesen átadom, de a franchise-t meg kell fizetni. (palacsinta, muffin, somlói, fagyi, stb.)((c:§
Butch!
a szokásos FB logoból szoktuk az egyik futóalakot magunkra rajzolni alkoholos filccel egy sablon segítségével. ez mondjuk egy maratont kibír lekopás nélkül.
Nem voltam ott, csak mesélték! A táv jól ki volt mérve, egyetlen "pici" probléma volt, mégpedig az, hogy nem ott fordították a tömeget, ahol a kimérés szerint kellett volna, hanem 2-300 méterrel korábban. ez 3 körben már tekintélyes mínusz!
Biztos nem volt erejük elmenni a tényleges fordítóig, viszont akkor ne menjenek rendezőnek!
Tavaly a FILA-n legalább Joó Sanya (Lővy Dóra) legalább valahol visszafordította a mezőnyt (mint önkéntes segítő, aki éppen kijött megnézni a versenyt), most nem tehette, mert 10 km-en futott!
Úgy tudom idén nem lesz FILA, lehet jövőre debreceni maraton sem.
Én pedig rendezek egy 38763 m-es maratont, ahol 2 órán belülre kerülhet a világcsúcs!:))
Két távban biztos vagyok, a MAC 400-as pályája és a szigeti középső 5000 m, bár itt lehet 5-6 m eltérés van!
Azokat sajnálom, akiknek normál táv esetén is meg lett volna a PB és azokat is, akik elhiszik, hogy nagyon jó időt futottak önmagukhoz képest és legközelebb pedig nagy visszaesés lesz.
Ma 2000-eket futok, de 1848 m-nél lenyomom az órám!:)) szerintem jó leszek!:)
Lehet, hogy hülye a kérdés, de fel kell tennem. BP maratonon a iramfutók egyenletes tempót futnak vagy csak az átlag jön ki a megfelelőre? Tehát a 3:30 iramfutók végig 5percesbe nyomják?
Opcionálisan jelentkeznék, ha lehet ilyet. Aznap estére ugyanis már jelenésem van, de a TPT igen csábító, és ha épeszű időben szabadulok, akkor tiszteletemet tenném.
2 hölgyet keresünk a Berlin AVON női futásra május 10-13, ahol május 12 szombat a verseny napja.
Mivel 2 futótag lemondta., a repülőjegy átírást a lemondók fizetik. Szállás 6 ágyas szobákban német reggelivel, nem messze a verseny helyszínétől, Berlin Tierpark. Tehát a Belváros széle. A fapados repülőjegy, a 3 éjjel szállás és a nevezési díj - 11 euró - a 3 napos közlekedési jegy és hozzá a belépők 50-60 ezer forint összesen. A verseny táv 10 és 5 km. A 11 társ a budapesti MINDEN-KOR női futóklub tagjai az egyik edzővel. Érdeklődés Szani Ildikónál - 30/3243601 vagy az edzéseinken a Margitszigeten: kedd 17.30 órától és szombaton 8.00 órától.
Á, én nem is terveztem, bár most, hogy József megpendítette a Boston-blog-szálát, a gondolat engem is elkezdett molesztálni, miért is ne lehetne ez a cél a következő 5 évre:-)
TPT 2007. április 20. 17 óra (de jöhetsz előbb is)
A tésztapartinak még áttételesen sincs köze a másnapi versenyhez! A közhiedelemmel és nevével ellentétben nem a szervezet szénhidráttal való feltöltését, sokkal inkább a jó hangulatú együttlétet szolgálja. Ebből következően mindenkit szeretettel várunk, függetlenül attól, hogy éppen fut-e, vagy nem, sérült, vagy kirobbanó erőben szaggatja a talajt, öntelt, vagy nyirmog, veszett gyors, vagy tetű lassú. gyertek, gyertek! A cím ismert, vagy megTüdőhető (20/9négynégy6-99öt)
Nem bírom követni a kannás narancs-függők feltételeiből következő létszámalakulást. ezért mindenkit beírtam, aki szót kért a témában.
Ez azért szerintem egy ősz végi maratonon nagyobb probléma lenne (nekem, ugye, amúgy is csak az a versenyidőszak). Most remélhetőelg senkit nem gátolnak komoly dolgok a készülés folytatásában. Ha valakinek szerencsésebb lelki alkata van, annak ez csak erőt ad, hogy a következő versenyre még jobban felszívja magát, és még nagyobbat fusson.
Én mindig alig várom az első 5 fok feletti futást, amikor végre felvehetem. Általában szét is szoktam fagyni, de olyan fantasztikus szabadságérzést nyújt. :)
Pedig nekem is összedörzsölősek a combjaim, és ez egy pár alkalommal szép meglepetést is okozott úgy 15 km körül (persze néha észre sem vettem. nem tudom, miért)
De "erre találták ki" a vazelint, amiből egy minimális mennyiség is elég.
Szóval ha ne túl nagy beruházás, akkor én érdemesnek tartom kipróbálásra
Én is filózom azon, hogy viszek Kivinek a hétvégén egy törzsfutó matricát. Hátha felragasztja azt is a Tieitek mellé :)) De minusz 2 percet nem ígérek :))
Ha te nem hozol kannásnarancsot, mi sem viszünk Kisleander-sütit!!! :))
/Sajna a leányok jelenléte amúgy is kiesik, munkanap-iskolanap a szombat... :( /
Ma a Kossuth tér felé vezetett utam, s ott lépkedve gondolatban már az uccsó kanyarnál szenvedtem a célegyenesbe fordulva, egyre csak a fránya mínusz 2 perc projekt járt a fejemben... :)
Lyó, ez nyirmogásként egész elfogadható:-) Remélem, a peciális edzőtáborozás csak még jobban megkeményített hitedben! Ha találkoznál vele: üdvözletem Lizikének:-D
Nem csak "ahhoz képest" (tömeg, meleg, etc.), hanem ugy általában is jo időket futottatok, úgyhogy feladtátok a leckét, és felpiszkáltátok a harcikedvemet :-)
Úgyhogy én is elkezdtem tervezni egy hosszab futamidejű (egy éves), SN (sánta nyúl) kódnévre hallgató, szuper titkos projektemet, aminek célja a három óra közeli marathon.
... és érezzétek magatokat meginvitálva egy fagyira, ha hazaértek. Természetesen mindahányan, a Szegedi szekcióból.
Jól érzékelted, mindenkinek megvannak a személyre szabott piros lámpái. Neked most nem kellett odamenned. (Remélem, kivehető marad a szám az oszlopon.)
"TTB tagok szépen mentek, nem kínlódtak, nyomták rendesen. Bár volt, aki telefonált, :)"
Ha jól számolom, ez mind én voltam, mert más TTB-s nem indult. :))) A telefonálás kidolgozott taktikai elem volt. Óvtak, hogy nagyon enjoy-ra veszem az elejét, azaz elrohanom. Csak 30 után volt engedélyezve a gyorsulás. Ezért többeket megkértem, hogy hívjanak majd fel közben, mert ha nem tudnék beszélni, akkor túl gyors vagyok. Éppen berzsó volt a kontrolember, mikor beszóltál, meglepődtél.
Részletek jönnek majd a beszámolóban. Azt még nem tudom, hogy betehetem-e ide, vagy csak a TTB-be, mert a történet szerves része az előző napi kultúrált, de nem feltétlenül mértéktartó tápanyagbevitel is... ;))
Köszönöm a szurkolást, jól esett a bíztatásotok!!!! :)
Most olvasom a debreceni történéseket. És milyen boldog vagyok, hogy nem mentem. Pedig vagy két hónapja, egy meglepően jól sikerült futást követően komolyan megfordult a fejemben, hogy megint indulni kellene. Mekkora szerencse, hogy volt néhány pocsék edzésem azóta:-))) Őszintén sajnálom azokat, akik - bár nagyot mentek, és nyilvánvalóan maratoni egyéni csúcsot futottak volna - már soha nem tudják meg pontosan, mire lettek volna képesek 42.195 kilométeren.
Igaz, még sose voltam ilyen edzetlen és dagadt és beteg és beszari....de vasárnap ott fogok toporogni a rajtban és néhány óra múlva már a Buckingham-palota előtt integet nekem a Királynő vagy Vilmos herceg. (Inkább Vilmos! :o))
Szóval, aki nem akar a Vivicatta-n indulni az jöjjön velem Londonba maratont futni! :o))
Sajnos szombat esti elfoglaltságom miatt csak a pénteki időpont alkalmas a tésztaparti megrendezésére.Régen voltunk már együtt ilyen formában, ezért jó lenne, ha minél többen jönnétek.Bíztatom az új tagokat is: nincs jobb alkalom a régiekkel való ismerkedésre.
TPT Lista:
TPT 2007. április 20. 17 óra (de jöhetsz előbb is)
A tésztapartinak még áttételesen sincs köze a másnapi versenyhez! A közhiedelemmel és nevével ellentétben nem a szervezet szénhidráttal való feltöltését, sokkal inkább a jó hangulatú együttlétet szolgálja. Ebből következően
mindenkit szeretettel várunk, függetlenül attól, hogy éppen fut-e, vagy nem, sérült, vagy kirobbanó erőben szaggatja a talajt, öntelt, vagy nyirmog, veszett gyors, vagy tetű lassú. gyertek, gyertek! A cím ismert, vagy megTüdőhető (20/9négynégy6-99öt)
Ha összedörzsölősek a combjaid, felejtsd el a a felsliccelt lobogósat, csakis a cica jöhet szóba. Ha nem, akkor az igazi futós kellemesebb, szárazabb, könnyebb érzés...
itt a meleg idő, és a téli hosszu futonadrág már túl meleg. A kérdés hogy nyárra mire váltsak? ugyanolyan testhezálló, csak nem bokáig érő kivitelben? Vagy az a bizonyos futonadrág, ami oldalt egészen fel van vágva?
Szeretnék egy pár tapasztalatot hallani, köszi szépen.
Ha jók az infóim, ma Atom fut ott, úgyhogy naaaagy-nagy hajrá neki!! :))
Tegnap sikerült beszélnem a szegedi szekcióval, jó volt hallani, hogy a tömeg és a hőség sem tudta elrontani a kedvüket. Csak egy bajuk volt: hiányoztam nekik ;)
Sajnálom, ezt a debreceni ügyet, ez már a második (és sokkal súlyosabb) kicseszés a futókkal. (Az első az OB elvétele volt.) Halkan jegyzem meg, mondjuk, ezzel a debreceni szervezők a MASZ-t igazolták.
Mára is maradt még izgulni való: 111. Boston Marathon 15.30-tól a Eurosporton!
Szoríthatunk atom.-ért!
Akit, esetleg, jobban érdekel ez a verseny, nemrég indítottam el Út Bostonba blogomat, a linkek közé több hasznos infót is feltettem.
A sérülés az igen, az baj. Az, hogy maradt egy chipem, amit nem váltottam vissza, mert a nagy szurkolásban és a célfotók készítésében elfelejtkeztem erről, az nem baj. :)
Együttérzésem a Debrecenben futóknak. A szervezés a leírások alapján a tavalyi, szép emlékezetű Fila félmaratonra hajadzott. :)
De az eredményekhez mindenképpen gratula! És persze a Mátra bércein küzdőknek is.
(Apropó, Fila félmaraton: idén, úgy néz ki, elmarad ez a remek rendezvény. Viszont így eggyel több futóversenyt lehetne rendezni Budapesten, hiszen a meghatározott számúból ez volt az egyik. Elfoglalta ezt a fölszabadult helyet valaki?)
Hát, jó volt szurkolni is. Sőt, azt hiszem, most jobb volt szurkolnom, mint futnom.
Én biztosan baromi csalódott lennék, ha beesve a célba örülök a PB-nek, mint majom a farkának, aztán a pályaelmérés miatt meg anyázzak..
A frissítők helyéről, mennyiségéről nem tudok mit írni, mivel eléggé behatárolt volt a mozgásterünk szurolást illetően: Fájós sarokkal nem akartam fel-le gyalogolni a pálya mentén, elég volt kisétálni a Nagyerdőre, aztán ott a csónákozó tó környékén leragadni. Pedig szívem szerint a Pallagi útra mentem volna ki buzdítani, az volt a legkihaltabb rész tavaly szurkolókat illetően, szerintem most sem volt ez másként, de végül még sem bicajjal mentem, így maradt ez a megoldás.
Így viszont a pálya első 3-4 km-ét végigsétálva láthattuk a gyereksereget futni, és a záróbuszt, ami egy mentő volt. Sosem láttam még záróbuszt, hál istennek, :) le is fényképeztem. A mentő előtt ment 3 anyuka, ők voltak az utolsók. Volt, amelyikőjük a karjában vitte a szerintem 3 éves gyerekét, volt, amelyikőjük kézen fogva próbálta gyaloglásra ösztönözni, szóval eltöprengtem, hogy miért kell nekik itt kinlasztani szegény gyerekeket...
Most már bánom, hogy nem kerestem meg Lúdtalpat, megnéztem volna harci sérülését. Egyébként az FB-k és TTB tagok szépen mentek, nem kínlódtak, nyomták rendesen. Bár volt, aki telefonált, :) , volt aki csoportban futott, nno nem azért, mert szép kis társaságba kerülve jobban múlik az idő, hanem mert így benne lett a tévében, :) de az ilyen kis személyes megnyílvánulások kellenek. :))
Gartulálok mindenkinek, aki futott, drukkolt, segített a hétvégén.
A fényképeket ha sikerül megszereznem Sanya haverom gépéről, akkor felpakolom valahova.
Lehet, köszi! A hátizsák a valószínűbb, mert azt nem olyan nagyon rég használom, főleg víztartállyal. A tartásom talán nem változott mostanában. Mit kéne csinálni most vele? Masszírozni, kenegetni? Vagy csak átállítani a zsákot, és várni, hogy majd elmúlik?
lehet, hogy egy kallódó chip jelei zavartak be a műholdas pályakimérésbe. Nincs benne az eredménylistában a tavalyi chipem adata, amivel azóta már több, mint 1000 km-t futottam? :)
Gratula a hétvégi terméshez. Akár 40-41-42 km-t, akár MB-et futott valaki. Nagyon jó teljesítmények.
Kicsit erőt adnak a beszámolók, hogy megpróbáljam magam összeszedni. A MB-re el sem mertem menni, és tegnap beigazolódott a döntésem. A sérülésem óta még nem sikerült állóképességet szereznem, és a tegnapi BÚÉK körös felmérő próbálkozásom is erősen gyengébb és szenvedősebb lett, mint amit még két hónapja, alapozás címén csináltam.
De olvasva az eredményeket már látom, hogy önsajnálat helyett sürgősen össze kell magam kapnom, mielőbb meggyógyulni és keményen edzeni, ha még idén labdába akarok rúgni ilye teljesítmények mellett... :)
Mindenkinek köszönöm a lelkes kommentárokat a Mátrabérc teljesítményemet illetően. :-) A fotón még dolgozom: árnyékolom, tussal erősítem, a széleket csipkézgetem. Azt hiszem nem tenne rosszat az összhatásnak egy kis alvadt vérben "csimbókozó" hajcsomó sem - gyengébb gyomrúaktól elnézést kérek :-)
Nézem az eredménylistát és nagyon vicces eredmények születtek. Úgy tűnik végre kitörési ponthoz érkezett a magyar hosszútávfutás és óriási egyéni csúcsok születtek! :-) Irány a csillagos ég, New York, Berlin, Boston, jól figyeljetek! :-D
A teljesség igénye nélkül válaszolva: van egy ilyen lefutású mélyen fekvő vastag izom, ami szóba jöhet mint fájdalom forrás. Én tartáshibára (görnyedt), vagy rosszul beállított hátizsákra gyanakodnék.
eleve úgy mentem oda, hogy nem a legjobb verseny, tehát mindenre felkészülök, hogy ne érjen csalódás, aztán jött egy csomó pozitív dolog és egy nagy negatívum.
Javultak: Tetszett a betett 2-3 kilométer felvezető szakasz a körözési pálya előtt: nagyon széles pálya lett, mindenki elfért előzhetett, aki akart (tényleg extra volt) Frissítés: nagyon sokat javultak, minden rendben volt. Sok pohár, sok víz (locsolni is jutott), banán, szőlőcukor, csoki, kekszek, isoital, alma. Kiemelendő a lelkes frissítőszemélyzet! Már messziről kinézték a futót és lesték minden kívánságát! :) Éremosztás: most már volt érem is, tavaly az első maratonisták egy kicsit csalódottak voltak, hogy nincs mit emlékbe elrakni. Útlezárás: tavaly is jó volt, de most még több szervező volt és így profi lett, annnyian voltak, hogy az autósok pisszenni se mertek;)
Negatívum: pályakimérés: 1-1,8 kilivel rövidebb volt! :( Ez mindenkire nagyon rossz hatással volt a végén, rám már közben is mert az órám mutatta, hogy difi van. Agyrém-kép: az aszfaltra festett és áthúzott 34-eshez a 35 táblát rakták ki! Nem tudom ki a hibás, talán a pályahitelesítők vagy a fordítót kitévők. 5 km-nél még 20 méter pontatlanság se volt az órám szerint. Úgy rémlik 10-nél is nyugodt voltam a pályakimérést illetően.
Egyéb: máshol volt a rajt ezért volt egy kis kavar a csomagleadásban:sok időnk elment vele és nem tudtam bemelegíteni, megbeszélt találkozóponthoz nem tudtam elmenni! :(( Tésztaparti: nagyon jó volt a kaja. Először kicsit megrémültem az adag kis mérete láttán, de aztán kaptunk repetát. Rajtszámátvétel, nevezés: most előző nap megtettük, minden oké volt.
Összefoglalva: ha nem csúsztak volna el azon az alapvető dolgon, hogy távkimérés, akkor mindenki úgy mehetett volna haza, hogy jövőre ugyanitt. hmmmm..
+10percet rárakok az időeredményemre és azt elkönyvelem PB-nek.
Köszönöm Caspinak a fuvart és gratulálok neki, mert az idei "szűkös" felkészülésével nagyon jót futott. SC drága, gratulálok Neked. SC olyan jó kedvűen futkorászott, hogy mindig feldobódtam mikor megláttam! Gyuronak köszönet a lelkes szurkolásért, sokat segített, hogy ott volt FB mezben és végig biztatott minket! Mester is kijött szurkolni, néki a tanácsot köszönöm, hogy locsoljam magam, mert tényleg nem tudtam, hogy mi hiányzik! :) Szeszabival pedig jó néhány kilit nyomtunk együtt. :-)
Ja, igen, szombaton lementünk Debrecenbe, mert csapatban akartunk indulni másnap. Én a bokámat féltve beszerveztem magam helyett OJ-t harmadik csapattagnak, de, végül Ő se futott, mert a második futó, Lajos lemaradt a váltásról (se pályarajz nem volt, se a kiírt távok nem úgy alakultak, ahogy számoltuk...), így Ossó Zoli végül két szakaszt futott, a Lajos meg egyet, Oj-nek meg már nem maradt szakasz. :-))) Mindenesetre ez a két fős Váci Formás csapat megnyerte a váltóversenyt.
Amiket egy egyéni indulók mondtam, meg ami a váltónkkal is történt..., szóval ez csak megerősített abban, hogy, ha én felkészülök rendesen egy maratonra, akkor azt biztosan nem -továbbra sem- Magyarországon fogom lefutni - legalábbis amíg ennyi gond van a szervezések körül... De, ezt már mondtam egy pár százszor....
Rövidke beszámoló, mert sok dolgom van. :-) Én a Mátrabércen indultam. Galyatetőig közepes, erőlködéstől mentes futás, onnan Mátrakeresztesig gyorsultam, majd nekivágtam a Muzsla-csoportnak, hogy akkor most már elkezdem nyomni. Egy tíz-tizenöt fős fél kilométeres távolságra szétnyúló csoport után indultam el a piroson, aztán egyszer csak gyanús lett, hogy ez az árok, amiben vagyunk, totálisan ismeretlen. Szétnéztem, nem láttam a jelet, aztán megkérdeztem a többieket, ők se látták. :-) Na, mindegy, igazából nem nagyon számítottam rá, hogy ennyi ember megy majd előttem, a jel meg sehol... Kicsit morcos voltam, hogy az erdő közepén állunk meg sétálgatunk jóízűen, 100-as a pulzusom, miközben én szívem szerint azért valahol a kijelölt útvonalon futnék a cél felé. :-) Nagy nehezen visszataláltunk a pirosra, ekkorra viszont már az erdei sétától-botladozástól a bokám is leállt, nem tudtam újraindítani, úgyhogy hagytam az egészet. A Múzslára felfele menet még találkozttam Ákiékkal meg Ispiék csoportjával, eldumálgattunk, aztán lebandukoltam Szurdokpüspökire. Tulajdonképpen különösebben nem fájt a lábam, csak nem hajlott, én meg nem akartam túlerőltetni... Mindenesetre olyan 90%, hogy nem indulok a T100-on, erőtlen még hozzá a bokám. A 10% kibúvót csak azért hagyom meg magamnak, mert a keringésem nagyon jó állapotban van magamhoz mértem, meg összességében a fizikális mutatóim is jók, hátha addig még javul ez a bokadolog....
A legjobban az tetszett, hogy a Múzslán Áki, miután elfogyott a frissítője, olyan nagy lelkesedéssel itta a minimum langyos csapvizet, amit adtam, mintha jég lenne dupla whiskey-vel... :-))
Én például el szoktam feledkezni erről a 6É-ről. Jó lenne pár nappal előtte egy figyelmeztetés a topicban! Persze lehet, hogy volt, csak én nem vettem észre, mert felületesen olvasok mostanában.
Jobboldalt a combtőnél van egy visszatérően fájó rész, olyan érzés, mintha az ágyéktól kiindulva lefelé és hátra ferde vonalban lenne ez a dolog, és kb. másfél hónapja fájdogál időnként, olykor túra közben, olykor utána pár napig. Sajnos nem vagyok jó anatómiából. Nem tudja valaki, mi lehet ez?
Szerintem az OB elvétele nem erkölcsi alap a gyengébb rendezéshez. A rendezőknek a futók fizettek, nem a MASZ. Megfordult a fejemben, hogy odamenjek egy húszasra, úgyhogy ezúton mondok köszönetet az Andezit 30 rendezőinek, hogy ugyanerre a napra tették a túrájukat, és ezáltal idejekorán eldöntötték a kérdést. :-))
Gratulálok mindenkinek a Mátrabérchez és Debrecenhez, különösen Rambócska Lúdtalpnak és Larzennek! Azon nem vagyok meglepve, hogy Larzen és Ákibácsi ugyanazon a ponton éhezik el; olyanok már ők, mint két régi barátnő, akiknek egyszerre jön meg.
Vajon a MASZ tudott valamit előre, amikor indoklás nélkül visszavonta az OB címet Debrecentől? Ha igen, miért nem figyelmeztette a futókat? Ha nem, akkor továbbra is kérdés, hogy miért döntöttek így. Tud róla valaki, hogy azóta bármit is szükségesnek tartottak volna mondani azon az egy mondaton kívül?
Az én Polar-om is pontosan ennyit mutatott,de azt vettem észre,hogy 5 percesnél gyorsabb tempóhoz már kalibrálni kell,mert többet mutat a valóságosnál. Mint már írtam a Kisbéri hitelesített pályán 100km-nél 700 méterrel mért többet,de nem az optimális íven futottam,és amúgy az még 1% eltérés sincs.Különben ekkora böszmeséget már régóta nem láttam,főleg nem maratoni futóversenyen. :-) A kilométerjelölés is egy vicc,ez volt a harmadik maraton Debrecenbe,de mintha visszafele fejlődnének.A maratoni táv 42.195 km,úgyhogy itt most senki sem futott maratont,én sem!
Az utóbbi napokban már sajnos nem olvastam a topikot, így nem láttam az üzeneted. :-(( Talán azért is nem nézegettem olyan lelkesen, mert közben lesérütem egy kicsit. Ahogy a beszámolókat olvasgatom, talán nem is veszítettünk olyan sokat! :-)))
Pénteken hirtelen felindulásból Bp-t is becserkésztem, 3 másodpercig el is gondolkodtam, talán a nővéreméknél kéne aludni és ellátogatni a mátrába?
A szép gondolat gyorsan elillant.
A húsvétot a feleségemmel felváltva a megyei kórház gyerekosztályán töltöttük, na ha valaki tutira meg akar fertőződni valamivel, akkor ezt a helyet nyugodtan ajánlhatom. Szóval amíg kicsilányom infúzió segítségével a folyadékbevitelt gyakorolta, mi szépen beszedtük a bacikat.
Nálam csütörtökön tetőzött a dolog, szerncsére azért sikerült 3x15 killert lenyomni eddig. Péntek pihi, gondoltam kipihenem magam, jól meggyógyulok aztán irány a heti terv, eben az évben először, a sárvári felkészülés jegyében át kéne merészkedni a 100 km-n.
Az elmúlt két napom volt régóta a két legszenvedősebb edzésem, erőtlen voltam, hozzá adódott a meleg, szóval tegnap megnyekkentem a 30,x kilcsin ( 2:39:40, terepen ). Ma egy kicsit jobban voltam a 25,x-n, de ez sem volt gyerekjáték ( 2:07:40 szintén terepen ). Szóval megvan a százas, de lehet, hogy többet ért volna egy kis pihi. Mostanra nagyjából meggyógyultam kiizzadtam a bajokat, lazább hetet tervezek ( 75 km ), aztán átmozgatós edzések.
A legfontosabb: a kislány már rosszalkodik, ahogy régen:-)
Na de ezt hogy gondolod megvalósítani? Beleírják a versenykiírásba, hogy egy adott időnél jobb PB-vel indulók nem nevezhetnek? Ők is pontúgy neveztek, ahogy a magyarok Páriszban.
Inkább különdíjakat kellene adni a legjobb 3 magyar versenyzőnek, vagy ilyesmi.
Tök laikusként: Pénzdíjat gondolom azért szoktak adni, hogy ezzel a verseny rangját emeljék, estleg nézőket (helyszíni vagy tévé) csábítsanak ki.
Gondolom, hogy a magyar közönség nem fog kicsábulni attól, hogy mitudomén milyen jó eredmények születnek.
Másrészt a vereseny rangját hiába emelné a pénzdíj. Egy verseny rangja nem itt keződik, ahogy ti is írtátok... Gondolom lenne egy-két ötlet mire lehetne jobban költeni.
Hazaérkeztünk mi is Debrecenből, és beszállnék a táv-tippelősdibe.
Feltételezve, hogy az első 5 km pontosan volt kimérve - ezt több GPS-es is így mérte, és az első 5 km-es idők reálisnak is tűnnek - a Polarom szerint a táv pontosan 41,195 méter volt.
Az egyik rendező egyébként elég szigorúan letorkolt bennünket, amikor meghallotta, hogy a táv elméréséről beszélgetünk, hogy ne terjesszünk már ilyen marhaságokat, egyszerűen gyors a pálya. ... Lehet valami a dologban, mert a két kenyai kis híján világcsúcsot futott, ők is elég meglepettnek tűntek a célban. ... (:-))
Egyébként a baki ellenére a pálya szép és jó, én például valószínűleg jövőre is elmegyek. Meg örülök is az új, 41 km-es PB-mnek ... (:-)) ... 2:51.
Gratulálok az összes futóbolondnak, jó volt Veletek ismét találkozni!
Nem elég, hogy majdnem meleg rekordot mértek, az egyetlen, központi frissítés(Móricz Zsigmond-Pallagi út sarok) is karcsú volt. Szegény 20 km.-esek mire visszaértek Pallagról szinte vattát köptek. Egyéni frissítők nélkül ez a verseny a kihívás napjává fajult.
A táv: nos, én hiszek Kazuár órájának, ami szerint 1,2-1,5 Km.-el kevesebb volt a táv. Tehát képességektől függően Mindenkinek hozzá kell adnia a klasszikus táv idejéhez 6-8 percet. Ez azért nagyon bosszantó!!! Bár én edzeni és egy kedves ismerősömnek segíteni mentem, így engem nemigazán érdekel az eredmény, de a baráti társaságunkból többen egyéni legjobbjukat menték még akkor is, ha a távhiány fennmaradó idejét az eredményükhöz hozzáadják. De hát ez így akkor sem az igazi ! Egy biztos, ha legközelebb egyéni csúcsot akarok futni maratonon, az nem Debrecenben lesz (pedig nekem ez elvileg hazai pálya lenne). Lehet maradok Kassánál, ahol legalább fix a táv, nem variálják az útvonalat minden évben mint itt.
A paszta party amúgy szerintem rendben volt, legalábbis mi szombat délután négykor ezt tapasztaltuk, az más kérdés, hogy ide szinte küldtek minket, csak hogy a rajtszám átvétel körüli káoszt enyhítsék valahogy.
Amúgy nem tudom, miért kell ide ennyi "fekete futó", akik a pénzdíjakat bezsebekik, miért nem kell ezt a pénzösszeget a magyar elit támogatására fordítani. Félreértés ne essen, nekem nem a fekete fiúkkal van bajom (mennek mint a rakéta), csak azt tudom, hogy sok magyar, tehetséges atléta gondján segítene ekkora pénzösszeg, amit az első három helyért adtak.
És végül még két dolog: engem továbbra is zavart, hogy nem volt minden kilóméter kijelölve ( persze ez a tények ismeretében nem is meglepő. Elég furcsának tartottam, amikor az aszfalton kilóméterszámok egy piros keresztel voltak átfestve).
A másik, hogy a feleségem ma futotta meg itt az első 10 km.-ét és amikor nézem a táv teljesítésének elismeréséért adott aláíratlan emléklapot, igencsak dühös lettem.
Szóval a rendezés a nagy durrogás ellenére AMATŐR volt. Szerintem Péter Attila (a BSI szpíkere) aki itt futott ma, egy jót röhögött magában.
Fentiek ellenére gratulálok minden célbaérkezőnek, különösen szoboszlói futóbarátaimnak.
Szóval megvolt a maraton, nekem ez volt a 10-ik maratonom. Összefoglalva azt mondhatom, örök emlék, de egy darabig nem szeretnék 5-6 ezer résztvevő feletti versenyen indulni. Brutál tömeg volt, pedig a 35 ezer nevezés ellenére "csak" kb 28ezer résztvevő jelent meg a rajtnál.
A tömeg brutális volt, a frissítőhelyek megközelítése és túlélése volt az egyik legnagyobb kíhívás... Illetve a kedves szurkolók kerülgetése. Ugyanis a forgalomtól korrekten le voltak zárva az utak, de a szurkolók - hogy mindenki lásson és fotózhasson - pl. a "rakparti" 4-5 sávos utakat a felére szűkítették, így igen nehéz volz a haladás... A tömeget úgy képzeljétek el, hogy két csapattársunk beérkezése közötti (3:27 és 3:44) 17 perc alatt 3500 versenyző érkezett be, ez másodpercenként 3-4 átlagban...
A másik (de talán legnagyobb) nehézség a hőség és a páratartalom volt: egyszóval brutális... Dolgoztak is rendesen a mentők...
A magam futásáról: már az első 3 kili után nyilvánvalóvá vált számomra, hogy itt a meleg lesz a legnagyobb ellenfél, úhygogy PB terveket (ha lettek is volna) el lehet felejteni... Próbáltam arra koncentrálni, hogy egyenletesen osszam be erőmet, ez viszonylag jól sikerült, egy 1:37:35 uráni első félmarcsi után futotta egy 1:39:55-öst, így 3:17:30-as nettó idővel, 2260.-nak futottam be.
Köszönjük mindenkinek, aki a szegedi szekcióért szorított!
Kálovics Anikónak gratulálunk, ez a debreceni malőr eltörpül az Ő teljesítménye mellett. Az első maratonomnál Firenzében megfogadtam, hogy csak külföldön futok maratont a jövőben mert más a szervezők és a lakosság hozzáállása is ezekhez a rendezvényekhez, mint itthon. Úgy érzem, így a 13. tájékán (azt hiszem, kb. ennyi jött össze 3-4 év alatt) hogy visszatérek ehhez a fogadalmamhoz. Decemberben, amikor V42-vel Reggio Emilia-ba látogattunk (jelzem, fél Debrecen, vagy még kisebb városról van szó) 3000 fő jött össze maratont futni, de ugyanennyi rendező osztotta a rajtszámot. 5 percen belül a kezemben volt, miután beléptem a helyiségbe. Debrecenben majd egy órát vártam rá. Szerintem nem kéne ezt a debreceni maratont erőltetni. Évek óta járunk vissza Kassára, én csak ajánlani tudom mindenkinek, korrekt szervezés, (nem túl sok futó van itt sem, kb. 500 a maratoni távon) és a célban SÖRREL fogadnak...
Kazuár 41,1-et mért a Polarral (most jövök a közös sörözésből, bocs hogy helyette válaszolok), én pedig a GPS eszközömmel mérve 41,11-el fejeztem be a versenyt, 2:57-es idővel. Ennek semmi realitása sincs, véleményem szerint kb. 3:06-ot tudtam volna futni. Szerintem a leggagyibb kerékpárcomputerrel mérve sem lehetett volna ennyire elb.....ni ezt a mérést. Valamelyik évben Siófokon volt egy ilyen mértékű (vagy még komolyabb? talán 3 km-es?) elmérés, én nem voltam ott, de többen iszonyatosan jó eredményekkel tértek onnan haza, és sokakban még véletlenül sem merült fel annak a lehetősége, hogy a táv nem volt meg. Ezt én nem értem: az emberek egyáltalán nincsenek tisztában vele, hogy mire képesek? Itt is nem egy futót láttam a célban, aki lelkendezett, hogy megvan az első 3 órán belüli maratonja. Én úgy érzem, hogy most komolyan készültem erre a versenyre, de ha nincs a GPS a karomon, akkor is gyanús lett volna, hogy min. 9 perccel jobb időt futok a vártnál. Na mindegy, ez az egész egy vicc volt.
Kálovics Anikó maratonit nyert Torinóban április 15. vasárnap 20:36 [MTI] Kálovics Anikó nyerte a nők versenyét a Torinóban rendezett maratoni futóversenyen.
A magyar atléta 2:29:24 óra alatt teljesítette a távot, mögötte a kenyai Caroline Kwambai (2:34:52) végzett a második, a lengyel Justyna Bak (2:40:14) pedig a harmadik helyen.
A férfiaknál a kenyai Philemon Tarbei diadalmaskodott 2:10:24 órás időeredménnyel.
Varrás nélkül megúsztad? Félmunkát végeztél. :-) Gratulálok az összes futóbolondnak. Irigykedve olvastam a Mátrabérc eredménylistát. Úgy szerettem volna ott lenni. Szuper lehetett és szuperek voltatok.
Ja igen. A mai Marathon: Sajnálom,hogyha tényleg rövidebb volt... :-((( Akár fel is dughatom az új 3:09:58-as PB-met! Az ilyen trehányság mélységesen felháborít! Emberek tucatjai(?) százai(?) potyára készültek edzettek hónapokon keresztül...?! Ilyen lehet Európában 2007-ben egy futóversenyen? Bár a tavalyi Bükki-Marcsi után... Na de akkor most mennyit is futottam és hány kilin? Hm... Sosem fogom megtudni... Szóval ha tényleg rövidebb volt /márpedig bizti van valami a dologban(sok PB, stb.), akkor 1 újabb verseny vesztette el sokak bizalmát :-( Lehet ugyi szidni aBSI-t de aki profi az profi, ott ilyen NEM fordulhat elő 2007-ben. Szerintem.
nno, a jövő héten kimegyek majd, és keróval lemérem a távot, meg megnézem az oxigén klub honlapját, fórumát is, eseleg lesz-e ott kérdezz felelek, ha nem, akkor egy mailt esetleg megírok a szervezőknek.
én csak szurkolóként voltam kint, arról majd bővebben holnap.
Délelőtt a Eurosporton élőben néztem, és izgultam végig, a Paris Marathont. Figyeltelek benneteket es szurkoltam, de titeket nem láttalak, mert folyton egy Mubarak Shami nevu fekete csávót mutattak, aki iszonyú lazán és gyorsan hasított. :-))
Ha jól láttam a képernyőn, akkor 'Párizsba igencsak beszökött a "nyár", miközben ti a Szent Mihály utján (is) suhantatok nesztelen', úgyhogy melegetek lehetett.
Milyen volt?? Mit futottatok??
Ha tul vagytok az Eifelen, akkor a magam részéről is várom a szegediek beszámolóját.
A tavalyi MB óta 2338 km futás, 2638 km bringa, és elhanyagolható mennyiségű úszás van bennem. Idén a heteim: 100, 108, 86, 20, 0, 60, 102, 83, 20, 0, 120, 118, 104, 103. Igyekszem szorgosan készülgetni...
Plane, ha valoban ez lett volna az OB. Ezek szerint nem veletlenul vettek el toluk az utolso pillanatban. Vagy legalabbis utolag most mar indokolhato... :o/
Mekkora botrány lett volna abból,ha Debrecen kapja a zEurópa Kulturális Fővárosa rangot.Örüljenek a ..tok,hogy ettől meg lettek kimélve.(Szidom ugy Debrecent,hogy sok fontos emlékem füződik ide.)
Enyi hülyeséget mint ami a debrecen maratonon történt!
1,minden táv egyszerre lett inditva,de sok futónak fogalma se volt,hogy merre és mennyit(hánykört )kell futnia.Sokan beértek a célba is kiderült,hogy az egyiknek kell még egy kis kört,a másiknak egy nagyot stb.futnia. maratonos futók jóval előbb értek a célba mint a félmaratonosok.
2,a 3 km-es gyerek futók lassab de népesebb tömege járt a cél körül,amikor odaértek a gyorsabb 1o-ezresek-irtózatos gyerektumultusban kellett tájékozódási és akadályfutót egyszerre játszaniuk a 1oezreseknek.
3,a szpiker egyszerűen siralmas volt.
4,vAlóban elcserélték a rajtszámot,a chip-ért nem akarták visszaadni a pénzt.
a BEFUTÓ CSOMAGOK nevetségesek,a tészta parti????????HM..TESSÉK MONDANI:DebreCEN EURÓPÁBAN VAN MÁR?
a MARATONI idők viszont pompázatosak lettek!!!!!Ennyi kellemetlenség után felmerül a kérdés:táncsak nem lett elmérve a TÁV????????????
Gratulálok a Debrecen Maraton teljesítőinek! És gratulálok a szervezőknek is, akik igencsak visszafelé fejlődnek! Csak két apróság: a rajtszámfelvétel szombaton a totális káosz jegyében zajlott, és mellesleg a távot is sikerült pontosan lemérniük! Mindössze 1 - 1,5 km-rel volt rövidebb, bár az én órám 2 km-el mérte rövidebbnek. Jobban jártam volna, ha kimegyek a határba futni, mint ahogy szoktam vasárnaponként. És ráadásul a cél környékén sehol sem lehetett sört kapni, bár ez az egy nem az ő hibájuk...
Mindenesetre a jövő évben messze elkerülöm ezt a versenyt, bár nekem itt van a szomszédban, 20 km-re. Egyvalamivel voltam elégedett: a saját teljesítményemmel...:)) Bár a rövidebb táv ismeretében nem túlságosan tudok örülni az első 3 órán belüli eredményemnek...
A Szegedi Szekció Férfikülönítménye épségben beért Párizsban. Azért nem lehetett egyszerű: hőség volt, és állítólag (meglepő módon) brutál tömeg. Ezen utóbbi két dolog miatt nem irigykedtem vadul, hogy lemaradtam a futásról. Párizst persze kár volt kihagyni, de talán lesz még rá -ha nem is futós út keretein belül- alkalmam.
Nagyon várom a beszámolóikat, de egyelőre sejtem, megpróbálnak kicsit kajálni, pihenni, várost nézni, és holnap jönnek haza.
Hahaha, enyém a Sötét Oldal Mátrabérc PB-je, legalább egy évig, bibibiii.
Na, akkor leírom még egyszer, hogy jött össze.
Utolsó Mátrabércem 2003-ra datálódik, amikor is a Múzslára felfelé menet le kellett ülnöm kicsit, mert az ájulás környékezett. Ez még semmi, de lefele, az egyik Koncsúron is eltöltöttem öt percet a hátamon fekve és a felhőket nézegetve, így lett akkor 8:39.
Nem mondhatnám, hogy mostanában nagyon ki vagyok hegyezve a hegyi futásokra. Egy hónapja éjjel-nappal-hétvégén dolgozom, az utóbbi két napban 2x3 órát aludtam, így nem is volt más tervem, mint javítani a legutóbbin. Mondjuk 8 órára. Sajnos melóból éjjel értem haza, ezért nem tudtam sem reggelit, sem útravaló csokikat venni. Az utolsó kenyérvégből készített reggeli kis szendvicset így Ákibácsi egészítette ki plusz egy zsemlével. Találtam még egy Isostar gélt, csokit semmit, ez azért kissé aggasztott.
Lúdtalppal és Ákibácsival alkottunk kis csapatot, negyed órával a mezőny eleje után indultunk. Órát és pulzusmérőt nem hordok, csak zavarna, úgyhogy érzésre, jólesően mentem elöl. Most éreztem először a kilók hiányának jótékony hatását, Oroszlánvár sem tört meg, régen élveztem ennyire hegyi futást. (Pontosan tavaly november negyedikén, de hát ki számolja? :)
Sas-bérc előtt nem sokkal Lúdtalp előre állt. Azon gondolkodtam, hogy vajon én lassulok, vagy ő váltott tempót, de nem tudtam eldönteni. Egész addig, amikor Áki is ellépett. Pár másodperccel utána már éreztem is, hogy elfogyott a kraft, pulzusom felszaladt, pillanatok alatt elszállt az erőm. Felvonszoltam magam a kékesi síházig, ahol egy csomó jókedvű spártai hőssel találkoztam. Benyomtam a gélt és tartottam velük a lépést. Sombokor után megláttam Ákibácsit, megpróbáltam rá felfejlődni, de csak tartani tudtam a távolságot. Csór-hegy után, amikor a galyai műút mellé érünk ki, végleg elszállt minden erőm, fotózgató általános iskolások előztek le az emelkedőn. Vártam, hogy Ispiék beérjenek, hátha tudnak adni valami kis szénhidrátot.
A frissítőponton meglepetésemre Ákibácsit láttam meg, nála is pont beütött a krach, ugyanúgy eléhezett, ahogy én. Adott egy fél Big Cornyt, ami nagyon jót tett, bár teleittuk magunkat, így Galyatetőig csak sétáltunk, Walkingman és a spártaiak társaságában. Ágasvárig még mindig nem tértem teljesen magamhoz, csak úgy tessék-lássék futottunk, itt ért utol minket Future.
Mátrakeresztes volt a fordulópont, a szörp mellé háztartási kekszet lehetett markolni, én tele is tömtem a fejem, ami jó döntésnek bizonyult. Ákibácsi Isostart ivott, az már kevésbé. Érdekes, hogy miért iszik egy ember Isostart, ha tudja, hogy nem bírja a gyomra... Áki szerint innen két óra alatt lehet beérni, volt 2:10 a 8 óráig hátra, engem ez felpezsdített.
Múzslára felfele menet megint találkoztunk Future-rel, aki eltévedt, emiatt elment a kedve, így inkább velünk tartott. Múzsla buckái egyáltalán nem fogtak meg, sőt egyre jobban elszakadtam a többiektől. Fent a ponton kiderült, hogy nagyon jó időben vagyok, még jobban rákapcsoltam. Többször éreztem már, hogy az Mt.Blanc óta nem olyan meredekek a hegyeink, a Múzsla sem felfele, sem lefele nem volt meredek, fentről 6:30-as tempót futottam a célig, a vége 7:36 lett. Ahhoz képest, hogy a közepén húsz kilométert saját hülyeségünk miatt végigszenvedtünk, nagyon jó idő. Ráadásul semmim sem fáj, van egy pici izomláz a vádlimban, de nem fáradtam el, ha arról lett volna szó, vissza tudtam volna menni Sirokra.
Ez nagyon durva, nagyon őrült, és nagyon király!!!!!!! Őszinte garatula a teljesitmenyedhez, és a keménységedhez. Lefejelni a Mátrát kevesen merik, különösen futás közben. ;-))
6.29 lett hivatalosan. 2x kicsit én is elkevertem, talán pár percet számított összesen, plusz az elején az előzgetés elég bosszantó volt (bocs a késésért mégegyszer!), na meg hogy a tényleg szépenkérés ellenére is csak kb minden 3. túrázó tért ki az útból, így a dzsindzsásban kellett bokakockáztatósan és bokor karcoltan haladni. Nem baj, legalább majd mindenütt volt látótávolságban ember mutatva az utat. A végén a lejtőkön már éreztem a térdem, így itt már csak az emelkedőket tudtam jókedvűen futni, lefelé meg tudatkikapcs és a cérekoncentrálás.
Elfáradtam én is, zombijárás nálam is megvan, főleg a neégyfejű nyöszörög.
A botokat persze pont most nem hoztam, jövőre megnézem mennyit jelentenek, de biztosra veszem, hogy jól jöttek volna.
Frissítésemről: 1x0.5L frissítős szörp(ez kényszerből, mert nem volt más), 1x0.5L víz, 5x0.5L PB izo, 7adag homemade zselé (frissítés össz kb: 350g szénhidrát aminek 90% maltodextrin, kb 10g aminosavak, 5g lecitin)
UTMB 3x ennyi, nem találok jelzőt, hogy ott mennyire nehéz dolgunk lesz.
Tegnap rám testálódott a "babysitter"-ség. A gyönyörű időre való tekintettel kiadtam magamnak a jelszót: ki a szabadba. Már csak olyan futást kellet keresni, ahol Dóri lányom és én is élvezeteset futhatunk és a táj is gyönyörű. Így esett a választás a Bia Cross-ra. Ide amúgy is vágytam már, mert még sosem voltam, meg tavaly fájó hiányt hagyott bennem egy torokfájás miatt elmaradt Bia 25. A szokásos elkavarás után csak betaláltunk a gyönyörű völgybe és a frissen felújított versenyközpontba.
Rohan_Ó éppen akkor futott be elmaradt hendikep-jét pótolván és macsa-nak is megörülhettünk. Sajnálattal hallottam, hogy Orbital még nincs olyan formában, hogy jöhetett volna. Ezúton is jobbulást ! A rövidtáv elején macsa elhúzott, mi Dórival és Rohan_Ó-val záróbuszt játszottunk. Tempónk nem volt fergeteges, de Dóri megállás nélkül végigküzdötte a számára eddig leghosszabb (5.8 km) távot, csak az emelkedőkbe sétáltunk néha bele. Útközben megcsodáltuk a tavaszba borult természet csodáit, virágokat, fakopácsot és a hosszútáv rajtra váróinak vastapsa közepette futhatott be lányom a célba. Ezúton is köszönet nekik.
Éppen csak felkaptam itókámat, már indították is a hosszútávot. Hármasban indultunk Rohan_Ó-val (aki nagyon lendületesen kezdett) és macsa-val. Egy előzés után elhittem macsa-nak, hogy fáradt és most csak kényelmes tempót tervez és naívan vele tartottam. Így elég jó tempóban, hangulatban, beszélgetve, hülyéskedve nyomtuk végig a távot, a siratófalakba azért bele-belesétálva. A vége 1:01 lett macsa szerint a hivatalos 1:05:50 ?!?
Már csak habok voltak atortán, hogy:
- lányom a 14 év alatti hölgyeknél első helyezett lett,
- hatalmasat fagyiztunk a győzelemre a helyi top cukrászdában (macsa, köszi a tippet).
Ja igen, a spártai alakulat (Ispi, Fendrik Laci, Végh Attila, Horváth Jenő) kicsivel 8 órán belül mentek, de végig nagyon lazán. JB élt a gyanúperrel, hogy esetleg oda-vissza futnak. JB 7:4x. szintén elsőre. Walkingman eredményét nem tudom, 7:30-7:50 között bárhol lehet. :)
Na, írtam MB-ről egy jó hosszút, de elnyelődött, meg amúgy is nagyon fáradt vagyok. Úgyhogy röviden:
Csabi hazavitte 12. kupáját, olipapa 6:3x-el debütált, Lúdtalp 6:5x-et zúzott, és lendületből megfejelt egy fát, hogy majd ölteni kell a nyomát (nem a fán...), Lőw Andris hattal kezdődő időt szeretett volna, aztán pont hét óra lett, én 7:36-tal értem be, pedig Kékestetőtől Mátrakeresztesig szinte végig szarul voltam és alig futottam. Future eltévedt és amúgy is fáj a bokája: 7:3x. Ákibácsi a végén Isostart ivott, pedig nem bírja a gyomra, ezért a végén kissé elkókadt: 7:50. Kimaradt valaki?
akibacsival larzennel együtt indultunk bő 10 perccel 6 után Sirokról, hogy legyaluljuk a Mátrát - hát én minedent megtettem ;) Asszem fel is veszem a Rambocska nicket :) Na ne szaladjunk ennyire előre. Szóval nekimentünk a hegynek és 2 perc múlva már szépen le is szakadtam a foghíjas Sötét Oldalról, mivel nem mertem a 170 feletti pulzust tartósan bevállalni. Rajt után nem sokkal került el olipapa, aki combjaihoz méltóan kegyetlen jó időt ment. Eltelt szűk 40 perc mire felfejlődtem larzenékra, aztán együtt vonatoztunk felfelé. Disznókő után larzen (aki addig végig vezetett minket) kissé bemacskásodott, így gondoltam előre állok és húzom a fiúkat. Na ez nem jött be, mert most meg Ők gondoolták úgy, hogy legjobb ritmus a saját ritmus. Így kissé elszakadtam Tőlük. 2:33-mal voltam Kékesen, ami kb 10 perccel jobb mint a PB részidőm. Kulacstöltés közben beért akibacsi, így együtt indultunk tovább, bízva larzen felfejlődésében. A meredek ledörrentős részen, apa aspiránshoz méltóan, akibacsi vigyazott magára és kissé le is maradt. Felvettem az utazó tempót: lefelé gurultam, felfelé küzdöttem. Igykeztem 155-170 között tartani a frekit - egyszer élünk, hadd szóljon :-). Szóval hullámvasutaztam rendületlenül. Rengetetget ittam, toltam be csokikat meg a sós mogyit, és szaladtam, szaladtam. Egyre inkább bizakodóvá váltam. Mátrakeresztesről (42,x) 5:19-cel indultam tovább és éreztem, hogy ezt már nem lehet elrontani. A lábam vitt, a gyomrom dolgozott. Itt már kicsit nehezebb volt 160 felett tartani a frekit, de rajta voltam. Kezdtem kalkulálni: ha a Muzslán fenn vagyok 6:15-tel, meg lehet a vége 7:00 órán belül. 6:14 volt a tetőn :-). Na akkor ereszd el a hajam! Büntettem lefelé mint atom, zúztam a köveket a sarkammal, sz'al toltam ahogy a csövön kifért... Túl voltam az ucsó huplin lefelé a Kis Koncsúrról, szinte extázisban téptem... Ezerrel koncentráltam a lábam elé, hogy védjem a guruló kövektől a lábamat, amikor egy kegyetlen ütést éreztem a homlokomon. Abban a pillanatban meg is pillantottam a kék eget és hanyatt vágódva lehullottam az út porába... Mi van? Cs' meg betörtem a fejem? Ilyen nincs! Életem futása, nem érhet így véget! Felálltam. Az ütés ereje és az azt rám mérő fa keménysége nem hagyott kétséget, hogy ebből sebészet lesz, de addig is mi lesz? Végül arra jutottam, hogy próbáljunk meg futni, aztán meglátjuk. Elindultam. Ment. A fejem nem fájt. Minden ok. 1 perc múlva elkezdett csepegni a vér a fejemről. Kitapintottam a sebet: éreztem, hogy varrni kell. Tamponáltam pzs-vel, és zúztam tovább. Iszonyúra élveztem a mozgást. Repítettek a lábaim. Jó volt. 6:52 lett a vége, tavaly óta 38 perc javítás.
Hatvanban összeragaztóztak aztán indultunk Debrecenbe. A kocsiból már alig tudtam kiszállni. Lábra alig tudok állni. A "Kiütésnél" valahogy a lábamat is elintéztem. Most dagadt és nagyon fáj. Ahogy estem, valamibe belerúghattam a bokámmal (a horzsolásokból ítélve) és attól ödémázott be. Talán hamar rendbe jön. A nagy tervet nem merem bevállalni. Kihagyom a holnapi marcsit.
Amúgy nagyon örülök. Jó taktikával, helyes frissítéssel és erőbeosztással olyan időt mentem amiről soha nem álmodtam.
HAJRÁ!!!! a Debrecenben futóknak. Mivel kritikátlanul és elfogultan szeretem a várost, ahol az első 22 évemet leéltem, külön hajrá a 120-as rajtszámú kazincbarcikai versenyzőnek is, no meg az ózdiaknak! :-)
(A barcikai csávót nem ismerem, de akár együtt is köpödhettük a makukát, annó, mondjuk egy KVSE meccsen.)
Nagyon jó volt a 6É futás! Hiányolták a Futóbolondokat. Többször is szóbajött futás közben, végül a következő megoldás hangzott el: "Biztos Debrecenben vannak!" :)
A tempó most nagyon visszafogott volt, mert fontos volt, hogy egy srácot, akinek igazán nagy kihívás volt a táv végigvigyünk - sikerült, és ez igazi győzelem volt. (7 perces kilik)
Négyen megbeszéltük, hogy jövő hónapban 61É-vel fejezzük be, lehet jönni!
(És valahol az Oktogon előtt meglett az idei 200.)
10.1 km lett nekem, s szerintem kicsit hátrább indultam a rajttól, meg aztán biztos nem az ideális íven tekertem, :), de asszem pontosnak nevezhető a táv.
Ja, és voltam a nevezésnél: 12-kor nyitott, én 12.50-re odamentem, de a rajtszámok még sehol.. :( így se nevezés, se tésztaparti jegy.. mehetek vissza..
ott is vagyok, ha jól emlékszem. csak nem úgy sikerült a felkészülésem, ahogy szerettem volna, így maradok szurkolós, fényképezős, papírkutyás állapotomban.
"Az elmúlt három évben... a szinteket hanyagoltam"
Khmm... Piros 85 2005., T100 2006, UTMB 2006, csak, hogy a hosszabbakat említsem ;-)))
Bevallom, azért titkon reménykedem egy kis revansban a 100-asért (hacsak egy 1/2 lépés akkor is!) :-)
Frissítési lehetőségek:
Oroszlánvár előtt: 13 km; lajtos kocsi vízzel - tavaly nem ért oda, úgyhogy bizonytalan Kékes: 19,9 km; tea, víz, vásárlási lehetőség
Rudolf tanyai elágazás: 27,7 km; szörp
Mátraszentlászló: 34,1 km; forró tea - fincsi!
Ágasvár th.: 39,8 km; víz - lassan csorog, és sokszor sorba kell állni
Mátrakeresztes: 42,6 km szörp, víz, keksz
A Muzsláról lefelé már úgy is vattaköpködés szokott lenni nekem, ha minden helyen "lötyögősre" tele iszom a hasam, és lejmolok a kulacsomba ahol lehet. Azt még nem t'om, hogy a palack újratöltést hogyan fogom abszolválni. Lehet, hogy a táv második felére bedobok egy üres kulacsot is.
Most voltam kocogni a pátyi lankákon. Szóval szerintem holnap rettenet meleg lesz. A szemeteken is levegőért fogtok kapkodni. Pont mint a lávagyíkok. A célban bármelyik nagykereskedelmi üzletlánc gigantikus mennyiségű sóhoz juthat majd. Csak egy hántolókés kell hozzá mert a melegtől ráég majd a só az orcátokra.
Uhh, 7:31? Akkor szerintem külön megyünk, majd szurkolok hátrébbról. :-) Jó idő lesz, három év után megyek el újra, ez lesz a nyolcadik nekirugaszkodás. Az elmúlt három évben talán sokat fejlődtem a hosszabb távokon, viszont a szinteket hanyagoltam, úgyhogy az eddigi 8:01-es időn belülre kerülés az közelebb is került meg távolabb is. A frissítésen erősen gondolkozom, meleg lesz, inni kell, hátizsák legyen-e, vagy elég a kulacs, hümm-hümm.
Sz'al holnap Mátrabérc. Jó idő lesz! Pont jó! Szépen fog sütögetni a Napocska, száraz ösvényeken fogunk loholni, át a Mátrán: Oroszlánkő, Kékes, Csór-hegy, Galya, Ágasvár, Muzsla - csak, hogy a legkedvesebbeket említsem. :-) Időterv: ha minden jól megy, olipapa Kékesen még csak 1/2 órán belül lesz előttünk, s a végén is tartjuk az 1 órát - talán... Taktika: gyors bemelegedés, óvatos, de intenzív kezdés, emelkedőben nem menni 160-165 fölé, legfeljebb másodpercekre, lejtőn meg csak gurulni, és általában minden futható centit megfutni! Frissítés: viszem a hátizsákkulacsot és folyton a csövön fogok lógni, kivéve amikor csokit, vagy sósmogyit tolok le a gigámon, vagy levegőért hörgök. Tavaly 7:31 lett a vége. Igyekszem ettől nem nagyon távol esni idén sem - nehéz lesz.
Vasárnap "Debi Marcsi" :-) Időterv: Szeszabi mögött 1 órán belül beérni. ;-) (4:00 belül már oltári büszke lennék magamra, de ha meg lenne az Ironmanes idő 4:08 még tudnék vigyorogni.) Taktika: (sérülés nélkül megúszni) megpróbálni felgyorsulni egy 150-155-ös pulzuszónára az első öt kilin, aztán azt tartani amíg lehet, illetve folyadékelektrolitsavbázisszénhidrátenergia állapot függvényében a taktikát rugalmasan módosítani. :-)
Kéretik erősen szurkolni! (Táv szurkolás is átjön! :-)
Hát én beáldoztam a MB-t a Marathon oltárán! Nehéz döntés volt...:-(
Tavalyhoz képest híztam 3-4 kilót, ennek ellenére szeretnék (de csak szeretnék) javítani! Majd meglátjuk mire lesz elég a nagy akarat... Atádig remélem lemegy (az a 3-4kiló): Jövőhéten kezdem a bringát.
Tudom hogy Te nagyon jó időt fogsz menni,hiszen van mögötte munka bőven. Remélem azért 20 percnél többet nem versz rám, mert akkor a célban sem találkozunk, ugyanis hiába vársz meg én elbújdokolok... ;-) Tényleg! Nem íratunk listát a "házigazdával"? ;-) Baloo! Te már megint nagyon csendben vagy...! Épp mint tavaly ilyenkor...
Május 6. mint ballagás? Az eleve vasárnap! Mi a köze a munkanapok tologatásához? (Nálunk amúgy mindig szombat délelőtt van a ballagás, lőttek is a hendinek, helyette jöhetnek a "kiléptek a nagybetűs életbe" fordulatok, vagy valami mást kellene újítani? :) )
A 21-e szombat az április 30. hétfő ledolgozása, így lesz egyben 4 nap munka nélkül május elsejével a végén.
De elég a fejbenszámolással, jöhet egy kis fejbenfutás!
Jó volt a futás!!! Gratula mindenkinek!
Az északi fordító a valóságban messzebb volt, mint a bsi-s térképen.
