Keresés

Részletes keresés

Dave Semen Creative Commons License 2013.03.20 -1 1 10778

Sziasztok!

Régóta figyelemmel követem az itteni sztorikat, és elérkezettnek látom az időt, hogy megosszam Veletek a saját történetemet. Igaz, hogy nem koleszos, de attól még talán érdekes lehet. :)
 

 

Nos. Alapvetően (kíváncsi) heterónak vallottam magam korábban :) De már igazából talán már azt is kijelenthetem, hogy biszex vagyok, hiszen mindkét nemmel élvezem. :)
 

 

Nem is tudom, igazából honnan jött ez az egész, egyszer csak (kb 6 éve lehetett) érdekelni kezdett, más fiúknak hogy is néz ki, mekkora, hogyan izgatja magát, milyet spriccel, stb. Aztán elkezdtem emiatt ilyen jellegű videókat is nézegetni, ahol srácok 'könnyítenek magukon', aztán idővel már oda jutottam, hogy iszonyúan elkezdett izgatni annak a gondolata is, hogy két fiú vajon mihez kezd egymással...:) És hát be kell vallanom, eléggé felizgatnak az olyan videók, ahol azt látom, hogy teljes átéléssel kényeztetik egymást a srácok, óriásiakat tudok élvezni. :) Az análszex-része a dolognak nem érdekel, az orál (akár 69-ben), maszti egymásnak, frot annál inkább. :) Fantáziálgatok néha a hármas felállásban 2 fiú-1 lány mindenki mindenkivel esetről, de ezt szinte lehetetlen kivitelezni... :) De talán majd egyszer. ;) 

Aztán ezek a gondolatok maradtak csak gondolatok, volt, hogy hónapokig eszembe sem jutott, főleg, amikor épp együtt éltem az aktuális barátnőmmel. 
Aztán ennek a kapcsolatnak is vége lett, és újra előbújt belőlem a kisördög. :) Azért ez egy olyan kérdés, amit nem annyira egyszerű kivitelezni. Ha meg párkapcsolatban is van az ember, akkor meg pláne. 
De úgy vagyok vele, hogy most még fiatal vagyok, ilyenkor kell tenni valamit. :) Nem szeretnék úgy megöregedni, hogy kihagytam egy olyan élményt az életemből, amire igazából időnként iszonyúan vágyom. Persze eleinte csak fantázia szintjén, én sem voltam biztos benne, hogy tényleg képes lennék-e éles helyzetben is azokat a dolgokat megtenni, amikről fantáziálgatok, arról meg nem is beszélve, hogy utána milyen érzések kavarognának bennem... De egyre inkább úgy éreztem, hogy eljött az ideje a kivitelezésnek, legrosszabb esetben nem lenne egy jó élmény, és szarul is érezném magam utána, de legalább túl lennék rajta, és nem agyalnék azon, hogy mi lett volna, ha meg sem teszem. Úgy gondoltam, hogy nem kellenek ide mély érzelmek, azt elképzelhetetlennek tartom, hogy 'úgy' együtt legyek egy fiúval. A kölcsönös szimpátia viszont elengedhetetlen, egy bizonyos szintű haverság azért kell, úgy mégsem vállalnám a dolgot, hogy 'na oké egy bevásárlóközpont vécéjében is' - teljesen személytelenül, tökmindegy kivel, csak fasz legyen, és kész. De ha pl egy baráti sörözés csap át 'véletlenül' valami másba, az már sokkal elfogadhatóbban hangzik. :)

Így jutottam arra az elhatározásra, hogy körülnézek a neten, ki lehet még hasonló cipőben. GG-n és itt a fórumon is nézelődtem, az érdemleges sztorikat is gyakorlatilag irigykedve olvastam. Az elsőre szimpatikusnak tűnő srácoknak meg írtam is, csak aztán az esetek 99%-ában sajnos vagy túl perverzek voltak, vagy 1-2 levélváltás után eltűntek, semmi válasz....(

Na de volt egy kivétel. :)

Szintén indexes fórumozó, jól elbeszélgettünk erről-arról mailben is, cseten is, megtaláltuk a közös hangot (ha olvasod, üdv innen is :D).
Aztán személyesen is találkoztunk, de első alkalommal nem történt semmi, túlparátzam vagy nem is tudom, egyikünk sem mert kezdeményezni.
Aztán a másodiknál már igen. :) Tali, 1-2 forralt bor, aztán irány hozzám. :)
Iszonyúan dobogott a szívem, nem tudtam, mihez kezdjek, szétizgultam magam, majdnem olyan volt, mint amikor lánnyal volt először dolgom. :) De a másik srác erőt vett magán és elkezdte, amit el kellett (neki már volt dolga fiúval korábban is), kézbe, aztán szájba vette az irányítást. :)
Iszonyatosan jó érzés volt, elég hamar el is mentem volna, de megkértem, hogy tartson egy kis szünetet, így én kezdtem el rajta 'dolgozni'. Nagyon fura érzés volt elsőre másvalaki kőkemény farkát megfogni, markolásztam egy kicsit, aztán úgy döntöttem, most vagy soha, csak megnyalom már, ha itt van. :) Óvatosan megközelítettem a számmal, és elkezdtem nyalogatni azt a gyönyörű makkját. Nagyon finom volt! :) A többit meg el tudjátok képzelni... Jól elhúztuk végül, felváltva majdnem egy órán keresztül kényeztettük egymást. Ő le is nyelte, én azért elsőre ezt nem vállaltam.

Hogy mi történt utána? Gyakorlatilag semmi extra, abszolút semmilyen negatív hatását nem éreztem - sőt, nagyon is pozitív. :) Jól tud esni, ha az ember egyik régi vágya végre beteljesül. :) És mikor már belelendültünk, gyakorlatilag teljesen természetesnek hatott az egész. Na jó, nem mondom, közben azért be-be villant, miközben teljes átéléssel nyalogatok egy makkot, hogy uramisten mit is csinálok, de ez nem vette el a kedvem, mert tényleg hihetetlenül jól esett. :)
Aztán utána szépen felöltöztünk, megbeszéltük hogy azért ez igencsak túlszárnyalta még az eredeti elképzeléseket is - a másik fél is teljesen odavolt, nem akarta elhinni, hogy először csinálom. :) Aztán elpofáztunk erről-arról, mintha mi sem történt volna, elkísértem a srácot a buszmegállóba, és elköszöntünk, persze az egyértelmű volt, hogy nem ott látjuk egymást utoljára. :)

Aztán persze másnap chaten már egyből újra kinyilvánítottuk, hogy ezt bizony kár lenne veszni hagyni, jó lenne időnként lerendezni egymást, ha már. :) Aztán ez így ment, kb minden másnap beszéltünk (nem csak szexről természetesen), közben sikerült azért időnként iszonyúan felhúzni egymást így írásban is. :) Volt, hogy munka közben chateltünk, és hát alsót kellett cserélnem, mert tocsogott minden az előnedvtől... :) Meg ha szegény ügyfelek tudták volna, hogy az ő igényeik kielégítése közben még mi zajlik a háttérben... :DD

A következő találkozóra azért összességében majdnem egy hónapot kellett várni - karácsony előtti héten volt az első 'esemény' - elég elfoglaltak voltunk mindketten, aztán újév, utazás munkaügyben, stb, nem volt könnyű összelogisztikázni (nem egy helységben lakunk).
Vagy nekem nem volt jó, vagy neki, lényeg, hogy már igencsak rákívántam a dologra, de ha már ezt nem is hozzuk össze, legalább egy sört igyunk meg valahol. Már meg is volt a hely és az idő, és a találkozó napján egyszer csak feldobta a srác, hogy mi lenne, ha ő munka után elmenne sörért, én meg menjek inkább oda, és találkozzunk inkább az irodájában. :) Eléggé beindult a fantáziám erre az ötletre, mondanom sem kell. :) Oda is értem, de aztán kiderült, hogy valamelyik kolléga még bent marad iszogatni valakikkel két ajtóval arrébb... Egyértelmű volt, hogy akkor itt bizony nem lesz semmi témázgatás, a lebukás legkisebb veszélyének fennállása esetén nem akartunk vállalni semmit. Úgyhogy sörözgettünk, elbeszélgettünk - persze át is jöttek a másik irodából közben... :) Na de egyszer csak elmentek, még pár perc, hátha itt felejtettek valamit, és egyszer csak ajtó bezár, függönyök elhúz, és üljek csak le erre a székre kényelmesen. :) Nem kellett kétszer mondani. :) Azon kaptam magam, hogy este egy irodában egy srác 'dolgozik' rajtam, azért ez is elég érdekes, ugyanakkor nagyon izgalmas és jó élmény volt egyben - gyakorlatilag még zöldfülűként elég intenzív élménynek minősült. :) Aztán persze megint ment a felváltva egymás kényeztetése, csak sietni kellett, mert elszaladt az idő a várakozással, neki is dolga volt, meg nekem is volt megbeszélve egy másik találkozó is. Így viszonylag hamar lerendeztük egymást - ő megint lenyelt mindent az utolsó cseppig, én ott ismét nem tudtam magam rászánni, így az ő íróasztalon végezte egy zsepire. :) Aztán felöltözés, és rohanás. :)


Konklúzió: összességében úgy vagyok vele, hogy elfogadtam ezt az egészet és magamat is ilyennek, már bűntudatom sincs, élem tovább az életem, ugyanúgy, mint eddig, csak van egy ilyen szupertitkos oldala is az egésznek. Nem bántam meg és nem is esett rosszul egyetlen pillanata sem. :) Persze a punci az továbbra is punci, nem lehet helyettesíteni, de azért időnként jó lesz átnézni a másik oldalra is. :)


Remélem, nem untattalak Titeket halálra, kezeket a paplan (fölé) alá, éljenek a csajok - és a srácok! :D


Ha van olyan köztetek, aki hasonlóan gondolkodik (akár csak 'kíváncsi' fantázia szintjén, de még nem volt ilyen élménye), dobjon bátran egy mailt, szívesen beszélgetek a témában. :) 



És az egyik kedvenc idézetemmel zárnék. ;)
"Every guy should suck a dick at some point. It's like getting in direct contact with the essential maleness in yourself. It's really powerful."

Jurij Dalgarukij Creative Commons License 2013.03.20 0 0 10777

Először is köszönöm az hozzászólást.

 

Kérlek próbálj meg nem pornó-panelokban (öltöző) és főleg nem dél-amerikai szappanoperákban gondolkodni.

 

Azon ábrándozom, hogy jó lenne ezt egy árnyas fa alatt, barátokkal, barátnőkkel körülvéve írni, mert akkor sokkal jobban lehetne minden fínom részletet cizellálni - hja és közben jóféle somlói juhfarkot szürcsölgetni.

 

Egyébként egy ötletet adtál, hogy hogyan lehetne kapcsolatukat a töbiek előtt legalizálni.

 

Várva további javaslataidat.

 

üdvözlettel:

 

J.D.

Előzmény: Skyler Moon (10776)
Skyler Moon Creative Commons License 2013.03.19 0 0 10776

Hűha, evvel nem készültem! A templomos rész nagyon tetszett, nagyon helyénvaló volt, nem offenzív.

 

Valami most már a suliban is legyen, elvégre a koleszról is szól ez a topic. Tanulmányi verseny, szertár, öltöző...stb :-)

Barnabás érzelmei várhatóan kihűlnek Anikó irányába, amit a családja rosszul fogad...Anikó pedig megsejt valamit...

Előzmény: Jurij Dalgarukij (10775)


Jurij Dalgarukij Creative Commons License 2013.03.19 0 0 10775

Kedves Skyler Moon!

 

Szerinted mi legyen a folytatás?

 

Én már elddöntöttem, de azért kíváncsi lennék a véleményedre, iletve bárki más véleményére. Ez a rész még nincs negírva, lehet, hogy két hétbe is bele fog tellni, hogy elkészüljek vele.

 

Hosszúkezü Jurij

Előzmény: Skyler Moon (10773)
Jurij Dalgarukij Creative Commons License 2013.03.19 0 0 10774

Együtt

 

Az a gondolat, hogy a külvárosi megállóban szálljanak le, abból a szempontból jó volt, hogy nagyobb valószínűséggel nem találkoznak egymás évfolyam társaival, de vagy három kilométerrel többet kellett gyalogolniuk és az időjárás sem kedvezett nekik. Február eleje volt, mínusz 10 fok körül és hófúvás. Még az állomáson bemutatkoztak egymásnak, megmondták, hogy ki melyik épületben és szobában lakik. És megbeszélték a jövőre vonatkozó konspirációt is, hogy ne legyen feltűnő másoknak a hírtelen támadt ismeretség. A félúton még beugrottak egy presszóba átmelegedni de újra kiérve a szabadba Barnabás már nem tudta magát türtőztetni, a néptelen és sötét mellékutcában vadul és érzékien megcsókolta Bencét... Amennyire a ruházat és az időjárás engedte, a két fiú próbálta felfedezni egymás testét.

 

A következő hétvégén Bence mindkét szobatársa elutazott... Nem merték felvállalni, hogy a szabad szobában lesznek együtt. Két szoba között volt egy közös mosdó helység és így szabad átjárás. Ha valaki hölggyel volt, magától értetődően be lett mutatva a másik szobának is, hogy kopogtatás nélkül ne nyissanak be se a zuhanyba, főleg ne a másik szobába. Ha meg nincs hölgyvendég, hát nem volt szokás bezárkózni.

 

Egyszer csak közbelép a szerencse. Bence szülei elhatározták, hogy egy pénteki nappal megnövelt hétvégén a középiskolás húgaival elutaznak Csehszlovákiába (akkor még úgy hívták) síelni. Tekintettel arra, hogy kutya, macska, kanári és akvárium volt a lakás tartozéka, kérték Bencét, hogy mindenképpen jöjjön haza gondoskodni róluk. Persze Bence igent mondott és megkérdezte, hogy elhívhatná-e az egyik fiú évfolyamtársát arra a hétvégére. A szülők, ismerve az előéletét, minden gyanakvás nélkül igent mondtak. A család már pénteken reggel elment, Barnabásék csak estére tudtak megérkezni, mert nem akartak lógni az iskolából.Bence úgy beszélte meg, hogy a szállodából este telefonálnak, hogy szerencsésen megérkeztek. A két fiú megérkezését követően a telefonhívás rendre megérkezett, hogy minden rendben. Ezt követően Bencénk ruhájából kihámozva betolta Barnabást a fürdőszobába, hogy: "Na! most már ne vesztegessük az időt". Barnabás már zuhanyozott, amikor belépett Bence is meztelenül. Csókolózva mosdatták egymás testét, majd birtokba véve az előkészített ágyat idősebb barátját hanyatt fektette rajta. Barnabás már nagyon régen nem napozott, de azért még világosan elkülönült a fürdőnadrág által takart terület fehérsége többi testrészének barnaságától. Fanszőrzete, amely göndör és fekete volt éles vonallal határolódott el testének többi részétől, ahol még csak kezdeményeket lehetett látni, hogy esetleg a későbbi életszakaszában ott is erősebb szőrzet nőhet. Hímvesszője, amely teljes hosszában meredezett, tizenhét centiméter lehetett. Bence mohó szája elválva Barnabás ajkaitól előbb annak mellbimbóit ingerelte, amely olyan kéjérzetet indított el az idősebb fiúban, amelyet az korábban még nem tapasztalt, majd még lejjebb vándorolt, ahol egy pillanatra felnézett Barnabás arcára és azt mondta:

- Na! ezt még sohasem csináltam!

- Mit?

- Ezt! - mondta Bence és szájába vette Barnabásunk büszkeségét, kezével pedig Barnabásunk fenekét átölelve, ülőgumóit simogatta, amelyek mutatósak voltak, nem is volt szüksége rá, hogy övet hordjon a nadrágjaihoz, mert olyan gyönyörűen domborodtak.

- Jaj ne! Így nem bírok uralkodni magamon! - mondta Barnabás

- Nem gondoltam volna soha, hogy ilyen kellemes egy másik srác frissen mosott farkát a számba vennem - mondta Bence.

Barnabás finoman igénybe véve meglévő erőfölényét, megfordította a helyzetet. Most Bence volt alul. Mint egy megriadt kismadár, de a tekintetében az az őszinte rajongás barátja iránt Barnabást mélyen megrendítette. Ő is végigcsodálta kis barátja finom, de izmos testét, amelyet csak a karokon, combokon és a lábszárakon fedett nagyon finom, nagyon világos kezdődő szörzet. Az ő szőke fanszőrzete háromszög alakban a köldök felé nyúlt, de messze nem tudta megközelíteni azt. Barnabásunk rácsodálkozott, hogy ennek a törékeny fiatal kissrácnak hogyan lehet ilyen szép méretű cerkája és ilyen szinte teljesen szőrtelen herezacskója, amely annyira vonzotta tekintetét, hogy finoman belemarkolt. Ezt Bencénk egy jóleső mély sóhajjal nyugtázta.

Barnabás is igyekezett minden birtokba vehető porcikát megismerni a másik testén, állandóan rácsodálkozva Bence legfőbb díszére.

- A dolog végén meg kéne mérni...

- Akkor összemegy, mert remélem, hogy átmenetileg úgy el fogod rontani a rugóját, hogy elakad a lélegzetem. Egyébként 22 centiméter lehet...

- Hú! Ettől szájzárat lehet kapni.

Végül csókolózva, egymást kézzel juttatva el a csúcsra, olvadtak egymásba.

- Én már nem tudom, hogy hogyan tudnék nélküled élni - mondta Barnabás.

- Drág barátom, mindenem, szerelmem!

 

Némi pihenőt tartva egy gyors vacsorát eszkábáltak össze, leültek a tv elé. Hát akkoriban még nem volt kábeltv, Bencéék lakhelyén antennától függően lehetett fogni az akkori két magyar, két szlovák és két osztrák tv-t. Mást is lehetett fogni és fogtak is, mert még mindig nem tudtak betellni egymással.

A tv-zést hamar elúnva újra áldoztak a szerelem oltárán. Bence jött az ötlettel, hogy mi lenne, ha dugnának. Barnabásunk elfehéredett, amikor az új scenárió szerint újra mérte szemeivel a másik fegyverét.

- Én ebbe belehalnék - mondta Barnánk.

- Nem is úgy gondoltam én azt, én próbálnék beleülni a tiédbe, és remélem, nem fogok hangosan sivalkodni - mondta Bence.

Sikosítóként használható krém fellelését követően Bencénk a hanyattfekvő Barnánkon próbálta magát nyársra húzni (beleülni). Eleinte dülledtek a szemei, de ő is csak nevetett rajta. Végül sikerült rászorulnia és elérni, hogy a mozgás a nyárson ne járjon fájdalommal. Bencénk volt felül, így bár a nyárs benne dolgozott, mégis ő volt az aki a dolgokat irányította. Félve a hirtelen mozdulatoktól kérte Barnát, hogy hagy vezesse le ő a futamot. Pár perc után Barnabás szemei kezdtek el jobban dülledezni és mélyülni a lélekzete. Amikor már látszott, hogy belelövi abba az aranyos fenékbe a töltetét, Bencénk vadul magához nyúlt...

Öt másodperc múlva, mindkettejüket elöntötte a gyönyőr.

 

Bence rázuhanva feküdt barátja testén, szétmázolva hasukon az ondóját. Vagy tíz percig nem mozdultak.

- Milyen volt? - kérdezte halkan Bence.

- Eszméletleeeeeeeeeen, jobb mint a vagina! Nem okoztam neked fájdalmat?

- Először azt hittem, nem fogom kibírni, de legalább is élvezetet nem fog okozni. De azután láttam az arcodat élvezés előtt, az mindent megért.

- Drága angyalkám!

Újabb kimerítő csókolózás...

 

Másnap, szombaton a két fiú járták a város nevezetességeit. Barnabásunk az új Practika-jával készített pár színes fotót. De szinte minden képet Bencénk daliás termete uralt. Készítettek az önkioldó segítségével pár közös képet is, de alig mertek egymásra nézni. Végül, hogy ne lehessen gyanús, ha más kezébe kerülne a fénykép, olyan felvételeket készítettek, mintha bunyóznának, csakhogy a testi kontaktus meglegyen a képeken. Késő délutántól megint adtak a testi örömöknek.

 

Már majdnem hajnalodott, amikor komolyabb dolgokról kezdtek el beszélgetni:

- Te már gondoltál rá, hogy később mi lesz...? - kérdezte Bence.

- Igen. Tudod nekem csak egy nő volt és van az életemben, de az komoly. Anikó, akiről már beszéltem. Meg az a bizonyos esetem a német sráccal... Nehéz, mert családban és gyerekekben gondolkodtunk. De összetörik a szívem, ha arra gondolok, hogy nem lehetek melleted. Amikor egyszer egy hétig nem láttalak, azt hittem, hogy abbahagytad az iskolát... nagyon rosszúl éreztem magamat. A szobatársaim is kérdezték, hogy mi van velem.

- Én is hasonlóképpen érzek irántad. Hát nekem volt vagy hat - hét csajszi, néha párhuzamosan is futottak. Az egyiket nem lehetett megdugni, mert félt a farkamtól, de jól cumizott, a másikat viszont meg lehetett dugni. Nézd! Tudom, hogy jóképűnek tartanak és ragadnak rám a csajok, de az olyan, mint neked az Anikó, nekem még nem jött össze. Mindig éreztem valami hiányt, de azt te most teljesen kitöltöd.

- Én is és Anikó is római katolikusok vagyunk. Hát mindketten tudjuk, hogy nem éppen az egyház tanítása szerint élünk együtt. Hát amit meg mi ketten csinálunk, arról jobb nem is beszélni... Anyukám abban reménykedik, hogyha végzünk, öszeházasodunk és rendezzük dolgainkat a Jóistennel. A nálam nyolc évvel idősebb báttyám is így kezdte, most három tündéri gyerkőc keresztapja vagyok a jóvoltából.

- Jó neked! Van egy idősebb testvéred. Én kisfiú koromban elég nyápic voltam, elkelt volna egy báttyusi támogatás, háttér. Mi egyébként reformátusok vagyunk és minden vasárnap eljárunk az Istentiszteletre. Apukám presbiter is. Hát a tiszteletes úr fülébe is eljutott már a "jó hírem", mondta is, hogy vegyek vissza. Házasság? Még nem gondolkoztam róla, de arra mindig, hogy nekem is legalább három gyerekem lesz.

- Holnap vasárnap, menjünk el egy templomba.

- Hát református istentisztelet holnap úgy sem lesz, mert az itt nincs minden vasárnap, de akkor elmegyünk a katolikusba.

 

A vasárnapi mise végén Barnabás kifelé menet odaáll a Szűzanya szobra elé.

- Mit csinálsz? - kérdezte halkan Bence.

- Tudom, hogy nálatok nem szokás, sőt tiltott, hogy a szentekhez imádkozzatok, csak közvetlenűl a Jóistenhez lehet, de amilyen állapotban vagyunk, hidd el, elkél a közbenjárás...

- Hogy is van azaz imádság, amit szoktatok imádkozni a Szűzanyához?

És halkan ismételve Barnabás szavait, elimádkozták az Üdvözlégyet.

 

A templomból hazaérve csengett a telefon. Bence idegesen felkapta és elkezdett beszéni.

- Ki volt az? - kérdezte Barnabás, visszaérkezve a kis helyiségből.

- Az egyik barátnőm... sokat bevállaló barátnőm, megtudta, hogy itthon vagyok és még a délelőtt átjönne... Nem tudtam lerázni, fogadni kell méltóan - mondta vigyorogva Bence.

- Igen, megbeszéltük, hogy vannak kötelezettségeink, bár éppen tőlem kíván elrabolni.

- Majd megoldjuk valahogy...

A Bencével egykorú barátnő 20 percen belül beállított. Eleinte úgy indult a dolog, hogy a leányzó és Bence magánszáma lesz Bence szobájában, de egyszercsak megjelenik a hölgy meztelenűl, mögötte Bencénk az álló dákójával.

- Úgy beszéltük meg, hogy nem illik téged magadra hagynunk, mondta a lány és finoman vetkőztetni kezdte Barnabást.

A dolog vége az lett, hogy a négykézlábra helyezkedett hölgyet Bencénk hátulról támadta meg, míg a hölgy szája az előtte térdelő Barnabásunk szerszámával volt tele. Barnabásunk végül kicentrifugálódott a rendszerből és egy üveg sörrel a kezében nézte, ahogy Bence helytállt a gáton.

Az aktust követően, hölgy elküldve, mondván, hogy a család érkezése hamarosan várható. Jött a telefon, hogy csak 18 - 19 óra tájban érkeznek. A nap hátra lévő részében már nem szeretkeztek, csak beszégettek, ültek a tv előtt egymás kezét fogva.

Megérkezve Bence szülei és hugai, apukája nem érezte magát nagyon elfáradva, pedig közel 400 km-t vezetett, mert felajánlotta, hogy kocsival vissza viszi őket a kollégiumba. A lányok bimbózó nőiességük tudatában már igencsak kellették magükat Barnabás előtt, aminek egy vicces apai szigor vetett véget. Vicc ide, vicc oda, sejteni lehet, hogy a lányok póráza exponenciálisan lesz rövidebb ez ügyben, mint Bencénké. A fiúk visszautasították a felajánlott utaztatást, mondván, hogy ezen az állomáson, a másikon is, meg a kolesz felé útközben is sörözők garmadája található, ahol nekik bizonylatoltan meg kell jelenni. A valóság viszont csak annyi volt, hogy a visszaúton is szerették volna egymás társaságát zavartalanúl élvezni.

 

folyt.köv.

Előzmény: Jurij Dalgarukij (10771)
Skyler Moon Creative Commons License 2013.03.18 0 0 10773

Pont most akartam írni, hogy fantasztikus! Az élet néha durvább dolgokat produlál, mint bármilyen regény.

Előzmény: Törölt nick (10772)
Törölt nick Creative Commons License 2013.03.18 0 0 10772
Nagyon tetszik, várom a folytatást, de szívesen olvasom a te megtörtént sztorijaidat is, abból is kérünk újakat!
Előzmény: Jurij Dalgarukij (10771)
Jurij Dalgarukij Creative Commons License 2013.03.18 0 0 10771

Már a decemberi vizsgaidőszakban vagyunk. Egy sikeres vizsgát követően a főiskola épületében lévő büfé előtt beszélget Barnabásunk tankör társaival. Egyszer csak megjelenik a fiúcska, indul a büfé felé. Észre veszi hősünket, pillanatra megtorpan, visszafordul és bemegy a WC-be. Barnabás mindezt látja és nagyon hálás a sorsnak, hogy a társai pont a másik irányba néznek. Közli a cimborákkal, hogy megy pitont könnyeztetni és bement a WC-be. A kiskölyök az egyik piszoárnál áll. A jól kiépített szex-karám még azt sem engedi megláttatni, hogy milyen gyíkot morzsolgat, de most nem is ez a cél. Néznek egymásra, ahogy Barnabás közeledik felé. Szóra nyitnák szájukat, amikor nagy hanggal négy-öt elsős jött be végezni a dolgát és kiabálták, hogy: "Bence! Megvan ez a kurva matek vizsga!" Na, négy hónap után legalább már annyit tudok, hogy Bencének hívják - konstatálta Barnabásunk. A diplomáciai kapcsolat felvételének mára lőttek...

 

Barnabás a téli vizsgaidőszakból három hetet tudott megtakarítani és így otthon, egyéb tevékenységek mellett Anikóval tölteni. Jó volt a rendszeres szex, de lefekvés után mindig beugrott az igéző szőke arc. Az utolsó napokban már nagyon kívánt visszamenni a kollégiumba, hogy láthassa a kis aranyost. Direkt egy korai vonattal indul vissza, mert tudja, hogy évfolyamtársai mindig a későbbi vonatokkal utaznak. Hála az égnek, Anikónak sem volt ellenvetése, mert egyébként sem nem tudta volna kikísérni a szokásos vonathoz, mivel szüleivel színházba készült.

Felszállt a vonatra, először a leghátsó kocsiban ül le, de az út egyharmadánál felkel és a szerelvényen előbbre megy. Hogy mi késztette erre maga sem tudta. A szerelvény régi személyvonati kocsikból volt összeállítva, középen folyosó, jobbról-balról két-két egymással szemben lévő üléspár. Egyszer csak földbe gyökerezett a lába, megpillantani vélve álmai netovábbját, könyvet olvasva az egyik belső ülésen. Az ablak mellettieken egy idős házaspár ücsörgött. Közelebb érve bizonyossá vált számára, hogy valóban a fiúcskát látja. Oda érve rögtön megkérdezte, hogy szabad-e az üres hely (a fiúcskával szemben). Természetesen szabad volt.... A fiúcska szája szegletében egy huncut mosoly jelent meg és egy halk "szia" hagyta el a száját. Barnabásunk természetesen visszaköszönt. A házaspár beszélgetéséből kitűnt, hogy ők bizony távolabb utaznak, mint Barnabásék. A fiúcska egyszer csak megszólal, hogy "bocs, szeretném kinyújtani a lábamat" ezzel kinyújtózik és félre nem érthető módon nekinyomja lábát Barnabásénak. Barnabásunk szintén humorosra véve a figurát, halkan odaszól: "Néha lapozni is kellene..."

A megérkezés előtt a fiúcska odaszólt Barnabásnak, hogy: "Azt hiszem nem kéne bemenni a főpályaudvarra, hanem a külvárosi megállóban kellene leszállnunk." Ez némi többlet gyaloglás, de biztos, hogy nem találkozunk össze saját évfolyamtársainkkal - gondolta Barnabás és igent mondott.

 

Bence története

 

Apuka körzeti orvos, anyuka általános iskolai tanárnő. A 70-es évek átlagkörülményeihez képes viszonylag jó anyagi helyzetben lévő család két, Bencénél pár évvel fiatalabb lánytestvérrel. Az értelmiségi szülők nagy gondot fordítottak a gyerkőcök taníttatásának, amelynek egyenes következménye volt, hogy Bence a középiskolát követően tovább tanul. Mivel a kisvárosban, ahol éltek nem volt a kívánt képzési célú oktatási intézmény, egyértelmű volt, hogy kollégiumban kell lakni. Bence volt középiskolai osztályából még egy srácot felvettek ugyanoda, így most egy szobában is laknak.

 

Bencének nagyon tetszett a főiskola, jól tanult, sikerrel vette az akadályokat. Tetszett neki a kollégiumi élet is, de az is, hogy vonattal egy óra alatt haza tudott menni. 16 éves koráig nem nagyon volt barátnője, de utána gyorsan behozta a lemaradását. Nem volt alkalma, hogy összemérje máséval, de sejtette, hogy amikor a kukit osztogattak, ő nagyon a sor elején lehetett...

A lányok oda voltak a kegyeiért, mert adottságai hamar ismertté váltak a szebbik (tényleg?) nem körében. Jegyezzük meg, alaposan kihasználta hölgyismerősei rajongását.

 

Hamar észrevette, hogy időnként valaki figyeli. Először nem tudta mire vélni, de nem volt hülye gyerek, hallott már a dologról, voltak sejtései. Gondolt rá, hogy a középiskolás cimboráját beavatja, de aztán letett a dologról. Visszaemlékezett arra, amikor véletlenül egymás szemébe néztek az ebédlőben és az utazásra az orgona hangversenyre. Észrevéve, hogy a srác egyedül ücsörög a buszon, már szerette volna ha ő ülhetne a srác mellé, de szobatársa megelőzte. Időnként azon kapta magát, hogy próbálja felidézni a másik fiú arcát, ami azért okozott gondot neki, mert csak messziről merte megfigyelni, leszámítva azt a pár pillanatot, amikor az egymás mellett való elhaladáskor próbáltak feltűnés nélkül egymás szemébe nézni.

A biztosítékot az verte ki sajátmagánál, hogy bár időnként diszkréten tehermentesítette dülmirigyét, de egyik ilyen magányos esti aktust követően mégis nedves álma volt. Először az ismerős lányok voltak, majd egyszer csak beúszott az álomképbe az szép magas, izmos, barna hajú fiú. Álmában Bencére ráfeküdve nyelvét a szájába dugja, kezével a fütyijét izgatta. Ebben a pillanatban arra ébred, hogy valószínűtlenül nagy mennyiségű ondótól szabadult meg spontán. És ettől kezdve nem okozott gondot a srác arcának felidézése.

 

Bence valahol érezte, hogy utolérte végzete. Nyilvánvalóan akarta a folytatást...

 

Azután az is eszébe jutott, hogy nem is ártatlan ő annyira. 12 éves volt, egy meleg nyári napon kerékpározott a patak mentén. A töltésről nem lehetett mindenhol lelátni a partra, mert volt ott egy erdősáv. Az erdőben pedig egy kis ösvény, amit a csatangoló gyerekek tapostak ki. Itt nyomta a kemping kerékpár pedálját, amikor egy tisztáson észrevett valakit. Ismerték a nagyobb fiúval egymást, bár a köztük lévő korkülönbség miatt nem barátkoztak különösebben, de ha nem volt más, akkor a nagyobbak az ilyen kis pöcsöket is bevették a foci csapatba, hogy meglegyen a létszám.

Hát a nagyfiú egyedül volt és furcsa dolgot művelt. Meztelenül volt kifeküdve és játszott a fütyijével. Bence még nem serdült, úgy hogy saját kisfiús kukijához képest meredt szemmel nézte, a 15 éves fiú agancsát. A nagyfiú észrevette és rászólt:

- Mit bámulsz?

- Mi csinálsz?

- Játszok a farkammal. Te még nem szoktál?

- Nem szoktam. Hogyan kell?

- Gyere ide, illetve inkább menjünk egy biztos helyre, ahol tényleg nem fognak mások mászkálni:

A biztos helyre érve mindketten ledobták magukról a gatyát, más nem is volt rajtuk. Bence megkövülten figyelte a nagyfiú kukacát.

- Fogjad meg az enyémet így, és húzogasd rajta bőrt. - mondta a fiú Bencének.

A nagyfiú pedig kezelésbe vette Bence kukacát, amin így már jól látszott, hogy a növekedése elindult. A nagyfiú lélegzete kezdett gyorsulni:

-Így! Csináld! Ne hagyd abba, mindjárt jön.

Bence megbabonázva figyelte, ahogy a sárgásfehér folyadék kispriccelt. Az övéből még nem tudtak semmit sem kicsiholni.

Bence ettől kezdve kereste a fiú társaságát, de sohasem tudott vele egyedül maradni. Egyszer, amikor végre sikerült, kiderült, hogy a nagyfiú nem hajlandó vele többet így játszogatni, mert azt mondta, hogy természetellenes, ha két fiú csinálja ezt egymásnak. A valóság, hogy a nagyfiúnak lett egy barátnője, aki hajlandó volt...

Ezt persze Bencénk még nem értette akkor, csak évekkel később, amikor neki is lettek barátnői.

Bence elhatározta, hogy dűlőre veszi a dolgot. Teljesen véletlen volt, hogy észrevette titkos hódolóját és annak évfolyamtársait a büfé előtt. Gondolta, ha bemegy a klotyóra és az a másik srác utána megy, csak tudnak néhány szót váltani. Mint ezt ismerjük a Barnabási sztoriból, nem jött össze.

 

A vizsgaidőszak utolsó hétvégéjén elutazott a fővárosba nagynénjéhez, aki ott élt családjával. Vasárnap este ott szállt fel arra a vonatra, ahol végre összejöhetett végzetével. Amikor az idősebb fiú leült vele szemben, azt sem tudta, hogy hogyan fogja vissza negyven centire szélesre sikerült mosolyát. Most végre szemtől szemben van, szemébe nézhet és... hozzáérhet!

Előzmény: Jurij Dalgarukij (10770)
Jurij Dalgarukij Creative Commons License 2013.03.17 0 0 10770

Barnabás és Bence

Barnabás története

 

Azokban a fekete-fehér (vagy inkább ronda szürke és piszkos  fehér) időkben történt, a gengszterváltás előtt több, mint tíz, de kevesebb, mint húsz évvel. Ezt azért említettem meg, mert az ebből a korszakból ránk maradt fényképek zöme még fekete-fehér. De az emlékeink színesek.

Hőseink főiskolára járnak, mindketten kollégisták. Még nem ismerik egymást, mert Barnabás végzős harmadéves, Bence elsős. Azért, hogy közöttük nehezen indulhat el bármi kapcsolat, megemlíteném, hogy ekkortájban telefon se nagyon, mobiltelefon és internet pedig egyáltalán nem volt.

Lehet, hogy egy humán képzési intézményben talán többet elviseltek, de egy műszaki főiskolán egyáltalán nem volt jellemző, hogy valaki azzal dicsekedett volna, hogy a saját nemét kedveli.

Az iskolát - párthatározatra (tényként és nem pejoratív jelzőként említem) - nemrégiben lapátolták össze korábban az ország más részein működő szakokból. Mivel az iskola és a kollégium épülete is új, továbbá még messze nem érkezett meg minden szak, a kollégiumban bőven volt hely. Persze mindenkinek szeptember elején, egy nap alatt kellett a beköltözését elintézni, így ezen a napon nagy volt a felfordulás és a nyüzsgés.

 

Barnabásunk képzési szaka már a második éve, hogy ide költözött (az első évet még saját városában járhatta), úgyhogy rutinosan intézte a bejelentkezéssel és a beköltözéssel járó dolgokat. Apuci megbízott benne, úgy hogy megengedte, hogy a költözéshez elhozza a család szeme fényét, az ötévesen használtan, de majdnem újkori áron vett Zsigulit, hogy aztán egy hét múlva haza is vigye. Barátnője elkísérte a beköltözésre, de neki este majd vissza kell utazni.  Délutánra lecsillapodtak a kedélyek, mindenkinek sikerült elhelyezkednie, így Barnabásunk kedvesét kikísérte a vasútállomáshoz, persze előtte órákig sétáltak a városban. Kedvesétől hosszan és érzelmesen búcsúzkodva feltette a vonatra és indult vissza a kollégium felé. A belvárosba érve kényelmesebbre szabta lépteit és megállapította, hogy a diákok újra birtokukba vették a várost. A sétáló utcában valamiért megakadt a szeme egy öt-hat fős társaságon, maga sem tudta, hogy miért. Volt közöttük egy nála kb. öt centiméterrel alacsonyabb világosszőke srác. Barnabásunk sötét barna hajjal, amely az akkori divatnak megfelelően elég hosszú volt, napbarnított bőrrel, a középiskolás évekig tartó atletizálásnak köszönhetően még a ruházat alatt is jól sejthetően kiváló testfelépítéssel rendelkezett. Teste átmenetet képzett a tornász és a birkózó alkata között. Semmi felesleg nem volt rajta, de azért nem 28-as Lévi's-t hordott. Gyönyörű mellkas és karok, lapos poci, izmos fenék, gusztusos combok és nem pipaszár lábak jellemezték hősünket. Az általa megfigyelt célszemély sem volt piskóta, de túl azon, hogy alacsonyabb volt Barnabásnál, arányaiban is vékonyabb fiú volt.  A többiek közül kiemelte személyét a rövidre nyírt világos szőke haj, a szinte kisfiús arc (talán még borotválkoznia sem kell) a testéhez simuló fehér farmer nadrág és a világoskék pólóing. Ami vonzotta szemét a srácon, a fehér nadrágon feltűnően jól látszódó domborulat a nemi szerveknél, amit csak egy jó méretű cerka és tartozékai okozhatnak. Korábban ilyen dolgokra nem figyelt különösebben, bár az ebben az időben divatos trapéz szárú és szűk szabású farmernadrágok nyilvánvalóvá tették, ha valaki az osztogatásnál nagyobbat kapott. Maga sem tudta miért, de leállt egy kirakat előtt és próbálta feltűnés nélkül figyelni a srácot.

 

A figyelgetésből egyszer csak évfolyamtársai hangja térítette magához. Jól leteremtették, hogy hiába ordítoztak, ő csak nem figyelt rájuk. A dolog vége az lett, hogy a késő délután és az este hátra lévő része természetesen sörözésbe fúlt.

 

Már több mint egy hónapja, hogy elkezdődött a tanulmányi félév, amikor Barnabásunk két szobatársát hétvégére hazaküldte, hogy tudja fogadni kedvesét. Barátnőjének nagyobb szerencséje volt, mert lakhelyén járhatott főiskolára. Szombatról vasárnapra virradóra nem sokat aludtak, igyekeztek behozni az eltelt időszak elmaradt hancúrozásait. A kialakult szokás szerint a hazautazók a hátra maradottaknak otthagyják a kajajegyeket, mert ekkortájt még ebédet és vacsorát biztosítottak a kollégiumban. Kis ügyeskedéssel és a többi kollégista hathatós segítségével egy-egy ilyen hétvégén a barátnők elszállásolást is meg lehetett oldani a kollégiumban. Az ebédlőben Barnabásunk éppen vasárnapi ebédjét fogyasztotta kedvesével, amikor felnézve ismerős alakot pillant meg. Igen, a srácot a sétáló utcából. Ezek szerint nem helybeli, hanem ő is főiskolás és kollégista. Megdöbbent, hogy a srác újra látása mekkora izgalommal tölti el. Szeretné közelebbről is megnézni, mert igazából először is csak hat-nyolc méterről láthatta, ezért szólt a barátnőjének, hogy kimegy pisilni. Kifelé menet próbált csak rásandítani a fiúcskára, de az eredmény az lett, hogy a fiú is éppen felnézett, úgy hogy különösen jól sikerült egymás szemébe nézni. Érezte, hogy a fiúcska tekintete is tovább marad rajta, mint, ahogy azt az illem engedné.

 

Barnabásnak most már tényleg szükséges volt, hogy bemenjen a wc-be. Valóban kellett vizelnie is, de a szíve annyira a torkában dobogott, hogy azt hitte, rögtön elájul. Végül összeszedte magát és visszament az otthagyott ebédjéhez. Barátnője észrevette a hangulatváltozást, de Barnabásunknak addigra sikerült úrrá lennie idegeinek játékán, így mosolyogva közölhette, hogy: "Drága! Távozásod gondolata miatt borult el tekintetem." Ezen mindketten nevettek, majd visszamentek a kollégiumi szobába.

 

Együtt jártak gimnáziumba, 15 éves koruk óta járnak együtt. 16 éves koruktól intenzíven pettingeltek, de a csókon kívül a száj sokáig nem kapott más feladatot. Mióta Anikó fogamzásgátlót szed, egyszerűen csak dugnak, igaz amennyire csak lehet, változatosan. A nemi szervek szájjal történő ingerlését csak az előjáték rövid ideig tartó részeként gyakorolták, bár néha úgy nézett ki, hogy Anikó "rákapott az ízére". Csodálkozott, hogy Barnabás soha sem engedte neki, hogy hosszabban fuvolázzon.

 

A barátnő távozását követő napokban Barnabásunk egyre céltudatosabban kezdte el figyelgetni a másik srácot. Észrevette, hogy a kiskölyök és a tankör-társai mindig az étterem jobb hátsó részén igyekeznek leülni. Ehhez hősünk pár nap után sikeresen alkalmazkodott és az évfolyamtársai sem kérdezték már meg, hogy most miért ide ülünk kajálni... Barnabásunk pedig észrevette,  hogy a fiúcska is kezdi figyelgetni őt.

 

A kollégium portáján olvasta, hogy lehet jelentkezni orgona hangversenyre. A suli autóbusza vitte el őket a kb. 30 km-re lévő apátságba. Mivel évfolyamtársait kevésbé érdekelte a magasabb kultúra, így ismerősök nélkül utazott. Az autóbusz hátsó részén beült az ablakhoz, a mögötte lévő leghátsó sort már elfoglalták. Egyszer csak megjelenik három elsős, a harmadik a kis szöszi volt. Szöszin látszott, hogy észrevette Barnabást. Sajnos, az elsőként érkező huppant le Barnabás mellé és a szöszinek kellett beülni a túloldali ablakhoz. A három srác az úton végig beszélgetett egymással, hősünknek pedig időnként sikerült elkapnia a szöszi tekintetét. A templomban persze szó sem lehetett szemezgetésről, csak Barnabás figyelhette a fiúcskát hátulról. Néha a fiúcska is megpróbált diszkréten körülnézni, de ennek eredménye a félhomály miatt erősen kétséges volt. A visszaút is eseménymentesen zajlott le.

 

Hárman egy szobában, tanulmányokat sem elhanyagolva, a beadandó feladatokat is elkészítve Barnabásnak nem volt sok ideje és magányos pillanata átgondolni, hogy mi is történik vele. Egyik este, amikor mindkét szobatársa valahol másik szobákban szomszédolt, villámgyorsan összeszedte magát, írt egy cetlit, hogy lement kicsit levegőzni. Ebben semmi feltűnő sem volt, mert szobatársaival ellentétben szinte minden nap futott a folyóparton és reggelente lenyomott száz fekvőtámaszt, de most gondolkodni akart...

És eszébe jutott, amit mindig el akart felejteni...

 

Tizenöt év körül lehetett. A nagyszülőknél nyaralt vidéken, ahol egy termálfürdő is volt. Felkapott volt a hely, a külföldiek által is. Három vagy négy napig volt ott egy osztrák család is, apuci és anyuci, valamint Thomas, a 18 éves fiúk. Barnabás már általános iskolában is járt külön németre (ekkoriban mindenkinek oroszul kellett tanulni) és a gimiben is ez volt a második idegen nyelve. Mivel rajta kívül egyetlen helybeli fiatal nem beszélt semmilyen idegen nyelven, magától értetődő volt a két fiú barátsága.

Az osztrák fiú mutatott neki olyan újságokat, amilyeneket ő még nem nagyon látott. Amikor beletemetkezett a "szakirodalom" tanulmányozásába ágaskodó "kiskakas"-a jól látható módon kereste helyét a rövidnadrágban. Nem vette észre az idősebb fiú megváltozott tekintetét, de amikor az azt mondta, hogy verjék ki közösen, nem volt ellenvetése. Akkor sem, amikor Thomas azt mondta neki, hogy egymásnak csinálják. Jó és ismerős érzés volt, mert aktuális barátnőit nem volt nehéz rávennie hogy hasonlóképpen kényeztessék. Csak akkor ő egy punciban matatott, most pedig egy másik srác megkeményedett gyíkját igyekezett megkönnyeztetni. Thomas ment el hamarabb. Miután tisztába tette magát, befejezte ténykedését Barnabáson egyik kezével finoman a vesszőt cibálva, másikkal Barnabásunk golyóit véve kezelésbe. Az eredmény egy majdnem méteres spricc lett...

 

Thomas szülei egy napra autóval elutaztak egy másik városba. A két fiú együtt zuhanyozott a termálfürdő zuhanyzójában. Hétköznap lévén alig volt a fürdőben rajtuk kívül más. Thomas furcsán kezdett el viselkedni... Elkezdte mosni Barnabás hátát, majd a mellkasát... Kezei elől is és hátul is egyre mélyebbre haladtak. Barnabás kissé zavartan érezte magát. Taszította is a gondolat, ugyanakkor egyre inkább kívánta a folytatást. Thomas balkeze finoman elérte Barnabás hímvesszőjét, amit szelíden megmarkolt, jobb kezének mutatóujja az ánuszt vette célba, majd a játszi balkéz a vesszőt elengedve gyengéden megmorzsolta Barnabás szép formájú heréit is. A fiatal fiú felnyögött a kéjtől és ösztönösen nyúlt az idősebbik merev nemi szervéhez. Pár tétova kézmozdulat után Thomas nekitámasztotta Barnabást a falnak, lehajolt elé és szájával finoman elkezdte szopni Barnabás ágaskodó vesszőjét. Barnabás rohamosan rövid idő elteltével érezni kezdte, hogy az ismerős robbanásnál is intenzívebb fog bekövetkezni ott lent. Thomas szája szorgalmasan folytatta a tevékenykedését, ezért Banabás hangos zihálás mellett bele lőtte az osztrák fiú szájába az ejakulátumot. Mikor Barnabás magához tért és lenézett, látta, hogy a vigyorgó Thomas farkáról is csöpög az ondó. Miközben kényeztette fiatal barátját, egyben a sajátját örömszerzéséről is gondoskodott...

Az akciót követően szó nélkül lezuhanyoztak és mindketten hazamentek. Az osztrák család még egy napig maradtak, majd tovább mentek az akkori Jugoszláv tengerpartra, és az eset már nem ismétlődött meg. A két fiú elváláskor címet cserélt, de Barnabás egy év múlva kidobta. Sokára, mert addigra beleégett a cím a tudatába. De a dolognak nem lett semmiféle folytatása. Később már szerette volna elfelejteni.

 

folyt.köv.

kék rx8 Creative Commons License 2013.03.12 0 0 10768

Ilyen fényképeket, sőt még merészebbeket is szívesen néznék!

sportoss Creative Commons License 2013.03.11 0 0 10766

Ez jó lehet......:)

Előzmény: niceboys2013 (10765)
niceboys2013 Creative Commons License 2013.03.11 0 0 10765

Fősulis koleszban lakom, kicsit régimódi, de azért jó társaság verődőt össze. Szintenként férfi-nő zuhanyozó. Este csúcsforgalom a tusolóban, zuhany alatt sok szép popó, és nagy fasz, ezt nagyon élvezem. Néha hülyéskedni is szoktunk pl. közös szappanozás, vagy fényképezkedés stb.

 

 

Nyáron csónaktúrán voltunk a Tiszán haverokkal, a nudizás sem maradt ki.

 

 

elittars69 Creative Commons License 2013.03.09 0 0 10762

Üdv!

Lennének vállalkozó kedvűek Nyíregyházán? Ha igen, keress! ;-) (lehetőleg passzív vagy uni legyél...)

Misi009 Creative Commons License 2013.02.05 0 1 10755

Tessék!Én is láthatnák a Tiédről?

Előzmény: Bencee44 (10754)
Bencee44 Creative Commons License 2013.02.04 0 0 10754

Valaki küldjön a farkáról képet :P

eszelge Creative Commons License 2012.12.19 0 0 10745

Szia!

Mintha csak az én történetemet írtad volna, csak a másik oldalról!

Nincs kedved ismerkedni?

Előzmény: Alendor20 (10744)
Alendor20 Creative Commons License 2012.12.17 -1 5 10744

Sziasztok, leírnám az én első élményemet férfival,nem koleszos de remélem mindenkinek tetszeni fog :)

Régóta izgatott a férfi sex és azon belül is a női szerep, az alárendeltség. Először csak kósza gondolatok voltak nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet. Ahogy teltek múltak az évek barátnők jöttek mentek és ez a vágy szép lassan alábbhagyott. De évek múltán feltünt hogy ha pornót nézek nem csak a nőt nézem hanem a férfi farkát is, szép volt látni a merev,izmos,egyenes farkat. Izgatni kezdett újra a dolog habár volt mellette barátnőm. Ebben az időben ha egyedül voltam rendszeresen jártam fel chatre,fórumokra meleg szobákba tájékozódni beszélgetni de többhöz nemvolt merszem. Jó volt fantáziálni a dolgokról, kép cserék, történetek stb de nem tudtam hogy tényleg akarom e. Egyik nap rám írt egy nagyon kedves férfi és sok mindenben segített nekem(név megváltoztatása, hogyan ismerkedjek, kiben lehet bízni). Napokig csak msn-en beszélgettünk éjszakákat, mesélt az eddigi barátairól, kalandokról és nekem nagyon megtetszett. Türelmes volt és kedves. Nem voltam belé szerelmes mert azért érdekel a dolog de megmondtam neki hogy én azért inkább a lányokat szeretem. Elfogadta de ez nem változtatott semmit a kapcsolatunkon. 
Egyik délután éppen beszélgettünk és én ugyéreztem hogy ez már kevés és egyel tovább szeretnék lépni. Megkérdeztem hogy lenne e kedve találkozni, még nem feltétlen sexuális célzattal csak beszélgetni sétálgatni ilyenek. Mondta hogy persze nagyon szivesen jön, nem lakik közel de kocsival betud jönni. El köszöntünk és tudván h pár óra múlva itt lesz elkezdtem készülődni. Fürdés, borotválkozás(fenekemet is, furcsa volt de tudtam h bármi lehet még a mai nap), öltözködés. Olyan du. 5-6 tájban meg is érkezett, egy utcával feljebb parkolt és mondtam hogy csörgessen meg ha ott van. Telefon csörgött én indultam is hozzá. 30as évei környékén lévő vékony férfi volt szép kocsival, nyáriasan öltözve(nyár volt:) ). Elmentünk a közeli parkba sétálgatni és beszélgettünk, rengeteget. Politika,családi élet,állatok,munka minden amit találtunk. 8 óra körül már tudtam h ennek a napnak nem a beszélgetés lesz a fénypontja megbeszéltük hogy kocsiba be és szeretném kipróbálni az orális sexet. Meg kellett várnunk hogy lemenjen a nap teljesen és sötét legyen hogy ne lásson minket senki kocsiba. Az utolsó 1 óra míg vártuk az éjszakát nagyon nehéz volt, tudtam h vágyom már rá és mégis várni kellett. 9 óra tájba vissza sétáltunk a kocsihoz és elindultunk a megfelelő hely keresésére. Nehéz volt jó helyet találni mind nyílt utca, emberek, aggódtam hogy lekell fújni a dolgot. Fél óra keresgélés után végre találtunk egy eldugott, bokros helyet. Beálltunk a kocsival és vártunk kicsit míg elmegy mindenki és megbizonyosodhatunk róla hogy itt nemlátnak meg. Mondta hogy üljünk be hátra ott több hely van, jobban elférünk. Hátsó ülésen vetkőzni kezdtünk(közbe én rohadtul izgultam). Furcsa látvány volt egy meztelen férfi töllem alig fél méterre. Végig mértünk egymás testét, tetszett a látvány mindkettőnknek. Én nem mertem kezdeményezni így ő húzott magára(csók nemvolt, mondtam hogy azt nem szeretném) és a kezemet a farkára tette. Még nem ált fel neki, ennek örültem, szerettem volna így is látni és fogni. Szép lassan végig simogattam, fogdostam élveztem a pillanatot majd megmarkoltam és finoman elkezdtem verni neki, láttam hogy élvezi, jó érzés volt látni, érezni, ott lenni. Mikor már félig felállt tudtam hogy nembirom tovább és a számba kell vennem. Félénk voltam így megkértem hogy terítsünk valamit a fejemre(tudom, tudom butaság de ott és akkor jó ötletnek tünt). Egy pokrócot vett elő és a fejemre tette. Mostmár csak én és a szép félig merev farka voltunk, kézzel csináltam még egy kicsit és néztem ahogy meredezik és keményedik. Először finoman megpusziltam a tetejét, majd megnyaltam. Nem éreztem semmi különös ízt vagy szagot, jó volt. Utána kinyitottam a számat és szépen bekaptam félig. Jó volt a számba érezni a merev farkát és a sóhajait hallgatni. Fel-le-fel-le, vagy 5 percig megse álltam és keményen szoptam utána feszegetni akartam a határaimat és megnéztem mennyire megy le, majdnem teljesen betudtam nyelni, ekkor hatalmasat nyögött ezzel ösztönözve arra hogy tovább csináljam és keményebben. Dicsért közbe folyamatosan, mondta hogy jó meleg a szám, jól csinálom, gyorsabban, lassabban. Én meg csak szoptam és élveztem. Ugy 10 perc telhetett el mikor mondtam hogy vegyük le a pokrócot már nem kell(és amugy is meleg volt alatta). Megkérdezte hogy leborotváltam a fenekemet? Mondtam neki hogy igen ma tökéletesen szőr mentes lett. Finoman felhúzott a farkáról lefektetett oldalra és 69 pózba fordult(oldalasan feküdtünk). Ő a lábam közé feküdt én meg egyenesen szembe néztem a merev szép farkával. Szép lassan széthúzta a fenekem, éreztem a lehelletét a csupasz seggemen. Éreztem hogy a meleg nyelve hozzá ér a lyukamhoz és fel-le mozgatja, nagyon jó érzés volt(bár kicsit csikizett) én is egyből újra elkezdtem szopni amitől kicsit abba hagyta lent a dolgot, élvezte gondolom eléggé. Egy idő után mikor már elég nyálas volt a fenekem elkezdte simogatni a mutató ujjával, sikamlós és finom érzés volt majd szép lassan benyomta. Kicsit fájt de közbe inkább élveztem mert a farka a számba volt és csak szoptam. Így ment ez hosszú percekig több ujjat nem dugott be de azzal az egyel is sok örömöt okozott. Hirtelen megfogta a fejem és mondta hogy elfog menni ha így folytatjuk, mondtam hogy üljön fel és ugy befejezem neki kézzel(mostmár bánom h nem próbáltam ki szájba). Felült és még kicsit szoptam de hallottam az egyre hangosodó lihegését, hirtelen kivettem a számból és gyorsan elkezdtem verni neki közbe a zacskója felett puszilgattam,nyalogattam. Egyszercsak érzem hogy megfeszül a farka és látom hogy elélvez, csodálatos volt. Nem éreztem magamon sajnos a meleg ondót, pedig vágytam rá de ígyis tökéletes volt. Miután letisztította magát mondta hogy most én jövök feküdjek le. Furcsa érzés volt a kis borostát érezni az arcán de a meleg szája kárpótolt mindenért. Tökéletesen csinálta, én hamarabb elmentem(kicsit feszültebb voltam). Ő engedte a szájába, isteni érzés volt és le is nyelte, nyugtázta hogy finom volt:) 
Tisztálkodás, öltözés és indulás hazafelé. Nem szólaltam meg a hazavezető úton(bár max 10 perc volt) mert gondolkodtam. Jó volt és nem is, de bármikor kipróbálnám újra:)

Bendeguuz Creative Commons License 2012.11.28 0 0 10743

EZ NEM A HIRDETŐPORTÁL, ÉS NEM IS A TÁRSKERESŐ!!!

 

Ne amortizáld  le ezt a topikot is a hirdetéseddel!

 

A többi fórumozó nevében is... Köszönöm!

Előzmény: Vasmegye23 (10741)
Jurij Dalgarukij Creative Commons License 2012.11.25 0 0 10742

A biciklis fiú

A nyolcvanas évek vége, kilencvenes évek eleje. Korán beköszöntött egy április eleji tavasz, kellemes, szinte a nyarat idéző időjárással. Hétköznap, munka után egy kollégámmal (hasonló  bélyegeket gyűjtünk...) kinéztünk a budakalászi tavakhoz. Mire kiértünk az idő visszaalakult az évszaknak megfelelőre, vagyis a levegő lehűlt, jött egy kis szelecske is és a napot eltakarták a felhők. Kollégám azt mondta, hogy nem hagyja, hogy az időjárás így kibabráljon vele, ő akkor is nudizik. Ki is tette a kukacát, de hát érdeklődő nyomokban sem volt. Én praktikusabban álltam a dolgokhoz és felöltözve néztem körül a terepen. Szemem megakadt egy horgászó, kb. 16-17 éves srácon (nem volt nehéz), aki az elromlott idő ellenére szintén meztelenül volt és úgy pecázott. Ez még nem lett volna annyira megjegyezni való dolog, de a srác gyíkja úgy öt percenként teljes méretében pompázott és utána kb. szintén öt percig volt nyugalomban.  Hát nem semmi volt, összemérhető a pecabottal. Az sem zavarta, hogy kb. 7 - 8 méterről figyeltem. Nem mertem hozzá odamenni, mert más pecások is voltak a közelben. Egyszer az egyik idősebb fószer nagy dérrel - durral odament hozzá és a beszédfoszlányokból csak annyit értettem, hogy döntse el, hogy pecázik, vagy nudizik, mert ha pecázik, öltözzön föl...  Persze egy ilyen letámadás után mit is csinál a kis cselovék? Felöltözött, összepakolt és elindult. Utána mentem és leszólítottam. Nem értette, hogy mit akarok. Amikor nagy nehezen felfogta, közölte, hogy nem kíván élni az általam felkínált lehetőségekkel... Mivel láttam, hogy mi van alatta, ez érzékenyen érintett. De hát mit lehet tenni? Nézelődtem tovább. Megjegyzem, hogy a kollégám ebből az egészből a növényzet akkori állapota miatt nem látott semmit, és én nem éreztem késztetést, hogy oda hívjam magamhoz. Egyszer csak jött Ő, a Biciklis fiú. Az előző sráchoz képes fiatalabbnak tűnt és jóval alacsonyabb is volt. Először elmentem mellette. Újabb köröket megtéve újra találkoztunk. Nem túl közelről, legalább 15 méterről figyelgettük egymást. Gondoltam, hogy bedobom a csalit, azaz ruhán keresztül, de egyértelműen elkezdtem maszírozni magamat. A srác vette a lapot és egyértelműen belenyúlt a gatyájába. Fejemmel diszkréten intettem, hogy menjünk innen, mert átlag öt méterenként ott evett a fene egy - egy horgászt. Diszkréten már beszélgettünk, de igyekeztünk a kisebb népsűrűségű helyek felé menetelni. A következő probléma a kollégám volt, aki mellett el kellett, hogy haladjunk és aki úgy érezte, hogy egyedül talán nem tudok megbirkózni a feladattal és láttam, hogy nagyon pakol összefelé... Amikor a közelébe értem, valszeg észrevette, hogy a tekintetem ölni tud, de ha mégsem, akkor a kezem az igen, mert meghátrált és elsomfordált. Kimentünk a Duna part irányába és egy ligetes részen elengedtük magunkat. Szőke, szőrtelen 15 éves volt és nem velem kezdte. Szép volt, ami alatta volt, egy kis szépséghibával, fitymaszűkülete volt, így bőrkét nem lehetett hátrahúzni. Kellemes méretű, igen kemény dorongja volt és hatalmas tojásai. Hát a körülmények ilyetén történt alakulása miatt csak csókolóztunk és kézimunkáztunk. Mielőtt elment volna mögé álltam, jobb kezemmel morzsolgattam a tojásait és ballal pedig vertem neki. Mély sóhaj, rángások a tojásokon is és a brén is, de matéria szinte nem is jött belőle. A srác azt mondta, hogy aznap már vagy ötször - hatszor kiverte magának. Utána magamat elégítettem ki, kérve, hogy ne pakolja el, hadd fogdoshassam, amíg el nem megyek. Nos, ezalatt jottányit sem lankadt neki, csak a tojásai ereszkedtek lejjebb.

Folytatás? A fiúcska 15 éves korára éppen a hetedik osztályt végezte, szőke volt, tehát nem ahhoz a "csapat"-hoz tartozott, akiknél ez általánosítható lehetne. Elvált szülők, egyebek... Családi csődtömeg. Ja, és akkor még 18 év volt a korhatár... 

Ehhez képest tényleg soha nem láttam többet.

 

rolu24b Creative Commons License 2012.11.08 -1 0 10740

Sziasztok, nekem az első élményem teljesen lényegtelen, de, a folytatás, az már nem! 

17 éves voltam, amikor osztálytársaim közül egy páran (fiúk), eljöttek hozzánk. Egyedül voltam itthon, hát, rakjunk be egy pornót (ja, elfelejtettem mondani, hogy közben, ahol lakom, már elterjedt a híre, hogy mi a szitu, kis falu, így nem is csoda). Na, de szóval, keményedtek a farkak, kezdett egyre nagyobb csomag lenni mindenkinél (4-en voltunk, az egyikünk roma volt), hát, akkor kezdjük el a mókázást. Lehúztuk a sliccet, kigomboltuk, le a nadrág. Mindenki ott állt, álló faszban. Az egyik srác szőke volt, akor láttam életemben először szőke fanszőrzetet, és tetszett nagyon. A roma srác felhozta, hogy vajon, kinek van a legnagyobb farka. Mivel én voltam a házi gazda, azonnal keresni egy vonalzót, és lemérni mindenkiét. Persze, mindenki magának mérte, és a szőke srácé volt a legnagyobb 23 centiméter. Mivel a másik két srác nem hitte el, mondták, menjek oda, nézzem meg, így pucéran, oda térdeltem a srác fölé, hogy megnézzem a vonalzón az értéket. Kicsit félszeg voltam, mit akarnak, mivel ez azért már eléggé érdekes helyzet. Épp fogtam a vonalzót, amikor hátulról a roma srác, hirtelen, minden előkészítés nélkül berakta. A fájdalomtól előre lódultam, szabadulni akartam, de ekkor a szőke srác farka ment a számba, majdnem tövig, míg a harmadik, nézett minket és verte. Életemben először voltam egyszerre két sráccal. Pár perc múlva, a roma srác a fenekembe élvezett. Ekkor, a negyedik srác oda lépett az arcomhoz, és ráverte, míg a szőke a számba élvezett. Én az ágyneműve vertem ki! :D :P Ez sajnos nem ismétlődött meg soha többet, pedig, oltári volt :P 

choal Creative Commons License 2012.11.03 0 0 10739

Olyan sokfelé van őszi szünet ilyentájt. Nálatok nincs? Ha ráérsz, írhatsz egy következő sztorit, várjuk :-P

Előzmény: Jurij Dalgarukij (10733)
azurka12 Creative Commons License 2012.11.03 0 0 10738

hasonló oldalakat keresek.

Előzmény: stallionhunk (10731)
Jurij Dalgarukij Creative Commons License 2012.10.31 0 0 10735

visszaköpte a renccer a zímélemet... lehet, hogy tele vagy mint a déli busz?

Előzmény: multipotens (10734)
Jurij Dalgarukij Creative Commons License 2012.10.30 0 0 10733

Ugye, hogy tudsz, ha akarsz!

Én majd később, mert havazva vagyok befelé...

Előzmény: choal (10732)
choal Creative Commons License 2012.10.28 0 0 10732

Na jó, sietve-kapkodva megpróbálom összehozni az első ilyesmi élményem leírását.

A múlt század nyolcvanas éveiben jártunk. Nem éppen gyerekfejjel kezdtem az élet gay oldalának felderítését, már ötödéves egyetemista voltam. Addig csak ízlelgettem a gondolatot, de elhinni nem akartam: lehetséges, hogy én a fiúkhoz (is) vonzódom? No szűz azért nem voltam már, egy lány elcsábított korábban, és – bár kapcsolatunk meglehetősen intellektuális jellegű volt, de azért – néhány hónapig elég rendszeresen keféltünk.

 

Na, a történet. A fővárosban esett meg, kora ősszel. Egy kedves ismerősömmel moziban voltam, megnéztem a Gandhi c. film egy késő esti előadását, nagyon tetszett. A moziból hazafelé buszoztam, gondolataimra még rátelepedett a film hatása. A járgányon összesen ketten tartózkodtunk, én magam, a 23 éves fiatalsrác önbizalmával, meg egy negyvenesnek látszó pasas. Ültem valahol a busz végében és bambán néztem magam elé, a film járt az eszemben. Egyszer aztán arra figyeltem fel, hogy a pasas engem bámul. Nem is kapta el a pillantását, amikor ránéztem. Sőt, tekintete a sliccemre vándorolt és ott megállapodott. Megrezzentem, lassan melegség öntött el, zavartan félrenéztem. Ez persze nem sikerült tartósan, mindig vissza-visszapislogtam rá. Ő kitartóan stírölt, hol a szemembe nézett, hol a sliccemre. Annyira zavarban voltam, hogy a nadrágom cipzárján belül talán még föl sem állt.

Pasi a busz közepén odaállt az ajtóhoz, megnyomta a leszállásjelzőt. A kapaszkodó rúdon úgy mozgatta a kezét, mintha egy vaskos farkot húzogatna, s közben időnként sokatmondóan rám pislantott. El se akartam hinni, de aztán úgy döntöttem, ez félreérthetetlen jelzés. Azt azonban még mindig nem tudtam, akarom-e én ezt. A busz megállt, a pasi leszállt (közben többször visszapillantott rám), innentől már nem az eszem vezérelt. Az utolsó pillanatban leugrottam én is. Álltam tanácstalanul totojázva a megállóban, néztem a pasi után, aki elindult az úttest közepén hosszában (autóforgalom semmi, az utcák üresek voltak). Hátra-hátranézett, sőt, mintha intett volna, hogy menjek utána. Összeszedtem a bátorságomat és elindultam, megvárt. Nem mosolygott, köszönt („szia”), mondott is valamit, én meg különlegesen balf@asz módon, hihetetlen zavarban, ügyetlenül magázódva válaszoltam. Szinte komor, de reménykedő-bizakodó arckifejezéssel hívott a lakására, nagy nehezen visszategeztem. Innen visszaemlékezve biztos, hogy a gatyája majd szétrepedt már, nem is kertelt: „hátha zöldágra vergődünk” – mondta, csöppet sem túludvariaskodva a dolgot. Be voltam zsongva.

Nem kellett messze menni, csak a közeli ház első emeletéig.

A lakásban akkora rumli volt (negyvenéves férfi legénylakása :-) ), hogy szinte ijesztő. A használt lepedőt lerántotta az ágyról és összegyűrve a sarokba dobta, tisztát terített a helyére. Állva összekapaszkodva egymásnak estünk. Próbált csókolni, de – talán a szúrós borostája miatt, vagy puszta idegenkedésből – nem hagytam. Gyúrtuk egymást, néhány másodperc múlva már a domborulatomat markolta elöl, középen. Ettől némiképp felszabadultam és visszamarkoltam neki :-) Persze, mindketten nagyon kemények voltunk már. No, amit kitapintottam, azzal igen elégedett voltam, de egyúttal némi kisebbségi érzésem is támadt. Kihúzta az ingem a gatyából, simítani kezdte a hasam, majd a mellkasom bőrét, és ekkor váratlanul, öt centire az arcomtól meglepetten nézett a szemembe. Én meg nem értettem mi oka lehet erre. Én is betaperoltam az inge alá, na akkor megértettem. Sűrű bozont borította a mellkasát – az enyém szőrtelen. Sebaj, ez már nem volt akadály. Jött a nadrággomb, cipzár, lerúgtuk a gatyánkat. Hm, fehér pamutalsó, óriásinak látszó, furcsán görbülő, kemény domborulattal. Rajtam egy rugalmas, sárga műszálas alsógatyesz, ami tényleg minden formát kiadott. De nem sokáig maradt rajtunk mindez, lehúztuk egymásról és az ágyra dőlve egymásnak estünk. Valahogy olyan magától értetődő természetességgel adódott a 69 póz, oldalt fekve. Hát igen, a szerszám nagy volt – és tényleg görbe. A sajátomon kívül nem láttam még korábban mereven álló faszt, az enyém pedig egyenes. Megbámultam, kézzel kényeztettem, igyekeztem utánozni, amit ő csinált velem. A fitymát nem volt könnyű fölhúzni a makkjára, mert annyira duzzadt kemény volt. Ő aztán elég gyorsan bekapta odalenn az enyémet, én is fölbátorodtam és a számba vettem az övét. A makkja és még egy kicsi a „nyakából” kitöltötte a számat – nagyon jólesett, mi tagadás. Meg persze az is, ahogy odalenn bűvészkedett a répámmal. Zavart egy kicsit, hogy nem bírtam rendesen megosztani a figyelmemet: fönn szopok, lenn engem szopnak. Nem tudom, meddig tartott, 5 perc vagy 15. Belemelegedtem, fokoztam a tempót, mozgattam a számat, s közben húzkodtam a markommal a vastagot, egyre gyorsabban. Volt ott sokminden: körbenyaltam a makkját, nyelvem hegyével csiklandoztam a fitymafékjét és a nyílását, nyalogattam a makkot, mint egy gombóc fagyit, majd újra bekaptam. Éreztem, kezd nagyon megfeszülni. Kiengedtem számból, s csak masszíroztam tempósan. De odanyúlt és megfogta a kezemet, megállított. Ja, az más, ne kapkodjunk. A tövét markolva farkasszemet néztem a doronggal. Furcsa, mennyire görbe. (Csak sokkal később jutott eszembe, azzal jól lehet kanyarban dugni. :-)) Aztán éreztem, nálam is készülődik valami nagyon. Gyorsan rácuppantam a görbére és erősen masszírozni kezdtem ajkaimmal, nyelvemmel. Amikor éreztem, hogy nem bírom tovább, „jaj” mondtam és kihúztam a szájából. Kiengedte. Elég hosszan és irgalmatlanul nagyot élveztem. Ugyanakkor én is kiengedtem a számból az ő makkját, és egy másodperc múlva belőle is kifolyt a nedű a lepedőre. Nála spricc nem volt, nyilván nem régóta gyűlt ez az adag.

Némi zuhanyozás után hosszan beszélgettünk. Kiderült, ő a Belügyminisztériumban valami góré, homoszexualitását erősen titkolnia kellett. Hajnalban, amikor elindultam hazafelé, egy aprócska cetlire felírta a telefonszámát. Hetekig őrizgettem, aztán egyszer a menzán a előkerült a kabátzsebemből és kidobtam, ne kísértsen tovább. A kísértés azonban elég soká tartott még ezt követően is, mert a telefonszám beleégett a memóriámba :-) .

Előzmény: Jurij Dalgarukij (10727)
stallionhunk Creative Commons License 2012.10.28 0 0 10731

Új blogoldal! Kezdetben régi írásaimmal töltöttem fel, de írok újabbakat is, amelyekben megtörtént események keverednek a fantáziával.

Jó szórakozást!

 

http://hotgayfantasies.blogspot.com

choal Creative Commons License 2012.10.25 0 0 10729

 

Öööö... izé...

Azt ígértem, hogy megköpöm a markom, és...

Nem felejtettem el, de most éjjel-nappal dolgozom. Nekem egy történet megírása nem 5 perc, hanem többszöri nekifutás, átolvasás, újraízlelgetés, javítgatás stb.

Néhány napig most biztos nincs idő sajnos. Csupa határidős meló, a határidő pedig múlt hét :-(      Nem tudom, ismered-e ezt a szituációt. De bizisten igyekszem. Bocs még egyszer, tényleg nem a szándékon múlik!

Ezek után, tudom, pimaszság, de mégis: írni ugyan nincs időm, viszont szívesen olvasok :-)))  Biztos akad még a tarsolyodban megírnivaló :-)

Sziasztok

choal

 

Előzmény: Jurij Dalgarukij (10727)
Jurij Dalgarukij Creative Commons License 2012.10.25 0 0 10728

Ami t elsőre kifeletettem... A srácnak a vékony testéhez képest szép nagy farka volt. Nekem sajnos ilyen adottságok nem adattak meg. Mindig úgy éreztem, hogy az én méretem pont a lélektani határ alatt van.Sajnos emiatt, túlzottan ráálltam arra az irányra, hogy én csak adhatok és ne kérjek semmit. Ezért volt számomra meglepő, hogy játszadozott az én kis édesemmel... Egyébiránt neki kb. 16 legfeljebb 17 cm hosszú lehetett, de akarcsú teste mellett ez is irradatlan nagynak tűnt.

Előzmény: Jurij Dalgarukij (10727)
Jurij Dalgarukij Creative Commons License 2012.10.25 0 1 10727

1987. szeptemberében történt. 33 évesen éltem a magam egyhangú, nem túl mozgalmas életét. Úgy 7. vagy 8. tájékán, mivel napok óta még mindig nyári meleg volt, úgy gondoltam, hogy kiveszek egy nap szabadságot. Bár autóm már volt (és bringám is!), de mégis úgy döntöttem ,hogy HÉV-el megyek ki a Budakalászi tavakhoz. Gondolom,  utólag - 25 év után - hogy azért választottam a HÉV-et, hogy lelkiismeret furdalás nélkül dobhassak be egypár söröcskét. Hát, gyakorlatilag az egész nap elég eseménytelenül telt el. Már kb. 16 óra lehetett, amikor valami a budakalászi déli tavakat (akkor még meglévő) elválasztó földsáv déli csücskére vezetett. Úgy nézett ki a dolog, mintha a környék összes fókavadásza itt gyűlt volna össze, fóka nélkül. Aztán azt hiszem többen is jöttek (mármint fókák), de végül csak egy maradt (nem úgy mind Máraynál, ahol ketten, azaz az Isten és a Bor - humor helyett - suttká iz Krokogyilov) egy tulajdonképpen nem angyali szépségű, nem tökéletes testű, de egy kedves valaki. Szőke, csontos - mint utólag kiderült - 21 éves fiatalember egy Favorit típusú (ún. verseny) kerékpárral. Utólag tagadta, hogy céltudatosan jött volna azért, hogy megkönnyebbítsék, de egy két emlékem ezt logikailag cáfolja. Íme a sztory:

Nem emlékszem rá, hogy mikor, hogyan érkezett. Az első emlékképem az, hogy ő ül, a Bré meg ágaskodik 3 óra magasságában. Említettem, hogy rajtam kívül ott volt még a János (meg az egész város) és senki sem merte megközelíteni. Végül is én, az addig elég béna (lásd az első írásaimat és a kommentárokat) vettem a bátorságot, kitörtem a ringből, oda mentem hozzá és közöltem vele:

 

- látom ágaskodik a kis édes, ha nem lenne ellene kifogásod megkönnyebbíteném...

 

- Na de itt! Mindenki látja! (Mint látható, szó sem volt arról, hogy ez nem összeegyeztethető az ő szigorú és polgári erkölcsével, egyedül a láthatósággal voltak problémái...)

 

- hát, én sem itt gondoltam, azt hiszem, hogy legjobb lenne elhagyni ezt a helyszínt...

 

Elhagytuk a Duna part irányába. Amikor a növényzet mér elég sűrű volt, meg láttam, hogy senki sem követ, egy tisztáson leterítettem a pokrócomat és rábuktam... Hát itt kellene, hogy jöjjenek a fantasztikus részletek, hogy a nyelvem hegyével hogyan cizelláltam a húgycső kimeneti nyílását (biztosan így volt) de én mégsem erre emlékszem, hanem arra, hogy először átadta magát teljesen az én kényeztetésemnek, valamint, (hogy a környék összes szúnyogja az én seggemet találta vonzónak) továbbá annak, hogy egyszer csak a keze elindult a testemen felfedező útra. Részemről nem várt esemény volt, ezért igencsak éreztem, hogy rohamosan közeledem a csúcshoz. Közöltem vele, hogyha nem hagyja abba, rögtön elélvezek. Nem hagyta abba, és mindketten nagyjából egyidejűleg csúcsra jártunk. És utána lehetett vele beszélgetni. Hát, ha valakivel el tudtam volna képzelni  egy hosszabb távú kapcsolatot, az ő lett volna... Mindegy, ő közölte, hogy rendszerelméletileg a másik irányban van elkötelezve. Nálam volt a PRAKTICA MTL-5 típ. filmes (akkor még csak ilyenek voltak) fényképezőgépem és megkérdeztem, hogy készíthetek e róla felvételt (akkor már fel voltunk öltözve). Beleegyezett. Tulajdonképpen beszkennelhetnék és mellékelhetnék  most egy arc eltakarásos fotót, de sajna technika váltás időszakában vagyok, így jelenleg nem tudom megtenni. De ami késik, az nem múlik...

Akkor láttam - sajnos - utoljára. Kb. 10 év múltán nézegetve a fotóját, támadt egy sejtésem. Nagyon hasonlított egy volt középiskolai osztálytársamra. Ami a különlegesség, hogy emlékeztem arra, hogy annak volt egy kései kistestvérkéje. A korkülönbség és az arcaik hasonlósága ebbe az irányba mutat.

 

Ennyi (egyelőre)

Kedves "choal" mit is ígértél?

Előzmény: Jurij Dalgarukij (10725)
choal Creative Commons License 2012.10.23 0 0 10726

Na jó, belátom, hogy ízlésről nem lehet vitázni. Nekem nem szimpi a kukkerelés, de persze lehet, hogy csak a szükséges élettapasztalat hiánya miatt.
Sajnálom, hogy a történetek egy része elvész a nyomozhatóság miatt :-((

Mindenesetre várjuk a folytatást!

Előzmény: Jurij Dalgarukij (10724)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!