Lehetőségeinkhez mérten segítünk meghatározni talált gombáidat, de ne feledd, az itteni rábólintás nem pótolja a szakellenőri vizsgálatot. A vadon termett-szedett gombát mindig mutasd be szakembernek!
Különben a gombák magyar neveiből az is látszik, hogy a magyar emberek szeretik a gombákat. Becézik őket. Lásd: csiperke, fülőke, pereszke, rizike... stb. --- No meg: lasKA!:)
"A gomba fogyasztása a szláv és román népek konyhájára jellemző. A gombanevek tanúsága szerint a magyarok több gombafajta fogyasztását a szlovákok (cservenyák, csiperke, rizike, suska, szömörcsög) és a délszlávok (vargánya, herencs) révén ismerték meg. Gomba szavunk is szláv eredetű . Mindez azonban nem jelenti, hogy a szlávokkal való érintkezés előtt nem fogyasztottunk volna gombaféléket. Tapló szavunk bizonytalan eredete mellett ősi szava nyelvünknek, s valamilyen ehető gombafélét (Polyporus ovinus) (régi neve a fakó zsemlegombának) is jelenthet. "
"Az is érdekes hogy egyes gombáknál a latin név is többféle. Pld. nyári vargánya - Boletus reticulatus (Schaeffer) / Boletus aestivalis (Paulet) barna gyűrűstinóru – Suillus luteus / Boletus luteus"
Tulajdonképpen minden gombafajnak csak egy érvényes tudományos ("latin") neve van. Az érvényes nevekre vonatkozó információ legkönnyebben az Index Fungorum honlapján található meg:
http://www.indexfungorum.org/Names/Names.asp
Így a nyári vargánya jelenleg érvényes tudományos neve: Boletus reticulatus Schaeff. míg a barna gyűrűstinórué: Suillus luteus (L.) Roussel
Merthogy valahonnan biztosan ered ez a név, mint ahogy az is biztos, hogy ennek a nemzetségnek egyik alaktani vagy élettani tulajdonsága sem jellemző a galambéra. Pl. a galamb nem gyökérkapcsolt, nem pattanva törik a húsa (legfeljebb fagyasztás után), aztán a galamb háta a legkevésbé sem varas zöld, piros vagy szenesedő, továbbá ritka az olyan galamb, amelyiknek a kalapátmérője közel azonos a tönk hosszával, vagy amelyiknek többnyire fehér a lemez-színe... Ráadásul a galambgomba nem turbékol, nem költ tojásokat és aligha épít fészket növényi szálasanyagokból. Galambot már rajtakaptak azon, hogy a Magyar Rádió nyitva hagyott raktárablakán besettenkedve lopja a magnószalagot a fészeképítéshez, de a mikológiai szakirodalom szerint a Russula nemzetség egyik faját sem csípték el eddig efféle tevékenység közben.
Maga a galamb szó valóban szláv eredetű, a gombához alapvetően a madár színe miatt van köze. Az -ica vég is tájnyelvi "ferdülés" talán a tubicával analóg.
Arra van-e tippje valakinek, hogy a Magyarországon helyenként "galambicá"-nak becézettből szakmai névként galambgombának átkeresztelt csoport neve eredetileg nem a szláv szókincsből származik-e?
rizike = fenyőalla és még lehetne a sort folytatni.
más: Ugyan Zalaegerszegen sajnos nem, de a tőle Dny-ra lévő fő zalai gombatermő vidékeken (Becsvölgye, Szilvágy, Nova, Lenti) végre jelentősebb eső hullott. Szórványosan már eddig is volt kevés vargánya és galambgomba, de ez az eső nagyon kellett nekik. Nehéz lesz eldöntenem majd, hogy az Őrség vagy a szűkebb pátriám gombászóhelyeit nézzem-e meg.
Dunántúlon is eperfa, legalábbis ahol nagyszüleim éltek
a mezei szegfűgomba pedig tyúkgomba
érdekes lenne amúgy a pitypang/gyermekláncfű nép elnevezéseit is összegyűjteni, pl. az általam ismert (ény-dunántúli) "kákics"-ot ugyanis sehol sem értik meg :)
Aha... Gérbics említette a disznópeszét, a pusztai kucsmagomba Сморчок степной Morchella steppicola, tehát a szmorcsok és a szömörcsög között egyértelmű a párhuzam. A k és a g mássalhangzók más szvakban is keverednek, pl. szegfű, szekfű, stb.
A disznópeszét mintha nem említettétek volna, az északi régiókban a kékülő húsú tinórúféléket ezzel a névvel illetik és sajnos fel is rúgják, borogatják szegényeket. Gregor Ferenc 1973 Magyar népi gombanevek. In Nyelvtudományi Értekezések, 80. és Zsigmond Győző erdélyi etnomikológus munkái kihagyhatatlan művek ebben a témában.
Érdekelne, hogy a gyilkos galócának miért nincs sok népi neve.
Nem tudom mennyire köztudott, de itt a topicon egyszer említették (és még ugyancsak 1x idézve az ), hogy egészen nyugaton (Őrség és környéke) az érdes/nyelű tinórukat csikólábnak nevezik. Akkor először hallottam, éppen helyiekkel gombázgattam. Igazán jó kedvet adott, főleg amikor elképzeltem (ahogy szoktak)egy szép kerek kanca mellett a kis csikó a cingár lábacskáival botladozik.
