Nekem egyszer volt hasonló, a Téli Margitán, belefagyott a viz a zoknimba, nem ereztem semmit, csak, hogy szorul a lábujjam a cipőben. Aztán, amikor kibújtam belőle, kiszedtem egy nagy véres jéggombócot a zokniból. A körmöm, csak napokkal később esett le. Akkor láttam, hogy gáz van. Most kezd épp lenőni a vége.
Koszi mindenki! Majd ovatos kezdes, laza folytatas lesz. Ilyen terveim vannak. Meg irodaban ulok, de nem vagyok tul produktiv..
Seven Sisters szep hely, de az utvonal veget megvaltoztattak, mert a mezony nagy resze ejszaka/ejjel erne oda es 150kili kornyeken azert a fene tudja mar lelehet bucskazni ott a feher sziklakon, ha komas az ember. Helyenket 5-10meterre vezet az osveny es nincs kerites. Jobb a bekesseg alapon az eszaki reszen halad a mezony ott 7 domb helyett csak 2 van a vegen.
Egyéni érzékenység, és nem megfelelelő cipő/zokni okozhat ilyet főleg ha meleg, nyírkos az idő és a táv jó hosszú. Nem fáj ez annyira, mint amilyen sz.rul néz ki. Nekem sem volt még ilyen problémám egyébként. Igy-két víz/vérhólyag az még oké.
Uhhh... ez egyébként normális hogy 160 után ilyen lesz?
Remélem nem, mert az eléggé csökkentené az elhatározottságomat ezen hosszúságú futás irányába (no nem mintha az a veszély fenyegetne hogy jövő hónapban ilyet kéne futnom:) )
Hetvegen en is futok, majd szoritsatok! Kicsit mas a terep, de az enyem! Hazai terep.Birka legelte dimbek dombok, a South Downs Way mind a 100merfoldje.Komoly magassagokba emelkedunk, eleg gyakran! (180-240meter) Az eleje Winchestertol (kb70kili) sajnos nem sikerult bejarni, de keso delutanra, estere Brighton fole erek, ha minden jl megy onnan Eastborne-ig mar ismeros. Lehet kovetni is, ha mar unjatok majd a Lavaredo, Ultrabalaton izgalmakat! :) http://www.centurionrunning.com/ Ha celba erek, a magyar indulok kozul elokelo helyre varhattok! kb.170-es a mezony es talaltam egy t100 teljesitot a rajtlistan, Wouter Hamelinck szemelyeben!
Itt a terkep. Egyszeru. Balrol jobbra. A vegen (bar ugy tunik) de nincs ajandekhurok, az eszaki szakaszt kell teljesiteni.
Cooper atya a mag idejében úttörő volt, az aerob mozgást az elsők között emelte föl, mint az egyik legfontosabb, legértékesebb rekreációs tevékenység. Viszont a mű 1982-es. Kissé elavult, bár aranyigazságokat is tartalmaz. Én kb 20 éve vettem a kezembe, a főiskolán. Az általad kiemelt adat átlagemberre igaz, futókra nem. Ha belegondolsz ez átlagnép az iskolai testnevelés és a természetes fiatalkori magasabb mozgásigény után, kb az érettségi után nagyon elkezd bepunnyadni és a sportmozgás általában elenyésző, így nem is várható magasabb érték, mint 18 alatt. Ha a fejleszthetőséget nézzük az aerob rendszer 12 éves kor környékétől már igen jól fejleszthető. Folyamatosan fejlődik komolyabb ingadozás nélkül, ha a terhelés az egyénnek megfelelő. 30 fölött stagnállni, csönkkenni kezd a teljesítmény, de nem az állóképesség csökkenése miatt, így a nagyon szélsőségesen állóképességi számokban ott lehet lenni 50éves korig a toppon. Innen általában főleg a regenerációs folyamatok megnyúlása, a sérülékenyebb izomzat, a kisebb elaszticitás miatt szinte zuhanórepülést kezd sajnos a teljesítmény ha addig magas szintten volt. Viszont ha eddig nem foglalkoztatták és ekkor kezdi a sporttot valaki, 60-70 évesen egy átlag 40es szintjére tud érni.
OLvastam korábban is, de most újra láttam Cooper: A tökéletes közérzet programja c. munkáját. 1987-es kiadás.
Ennek 126, oldalán alul van egy táblázat, Ahol kerékpárral megtett távolság és életkor alapján A legjobb teljesítményt a 13-19 évesektől várja el. Tehát a megtett mérföld /1609 m/ 5,75-nél több , ugyanez a 20-29 éveseknél 5,5 -nél több.
Érdekelne a véleményed, mert ha nem nézek el valamit, akkor ez hibás. Esetleg azt el tudom képzelni, hogy ezek az adatok az átlagemberre vonatkoznak, mert akkor talán a többség tényleg ekkor a legerősebb, a növekedés befejezése után nem rohangálnak a grundon, hanem ellustulnak.
Érdekelne a véleményed, főleg akkor, ha megvan neked ez a könyv.
Ilyen zsákot szívesen látnánk a rajtcsomagban, ejha!
Oli - Neked meg szeretném megköszönni az idei utolsó futóiskolát, ma leülés és egyéb tevékenyésgek is nehezen mennek, egy kacsa totyogása pedig kecsesebb, mint amilyen az én mozgásom volt ma a futás elején, a második felére kezdett alakulni. :)
De még mindig ó jaj és kíváncsi leszek milyen lesz az a holnapi résztáv, így. :)
A tavalyi UTMB után ez a küzdelem szinte fel sem tűnt: a probléma amilyen gyorsan jött, relatíve olyan gyorsan tovább is ment (csak olyan 1-1,5 órát tartott).
Írtam, hogy a supertrail helyett érdemes az ultratrailt, a hosszútávot bevállalni, mert sokkal látványosabb, igaz, elég szintes is. De cserébe nagyon sokat is kapsz. Bár Lavaredon nem jártam, de szerintem ott nincs ekkora különbség látvány terén a távok között, érdemesebb ott próbálkozni, ha "csak" 60-70-80 kiliben gondolkozol. Hétvégére meg nagy hajrá, téli szerkót nem hiszem, hogy használni fogod:-)
Gratulálok a teljesítésedhez, nagy küzdelem lehetett! És természetesen minden elismerésem Lúdtalpnak, ill. a többi Zugspitze teljesítőnek is! Csodálatos pálya lehet a képek alapján, ebből nekem talán a Supertrail jöhet szóba valamikor.
Én a hétvégén Veitsch-ben próbálkozom, fázni nem fogunk, az már biztos...
Na jól jártam ezzel az indexszel: szépen megírtam a beszámolót, aztán elszállt az egész. Korábban is kopiztam elküldés előtt, de ezúttal a végén a szövegbe még bekopiztam egy linket, így csak az maradt meg kopiban:-(
De mivel maga a rendezvény megérdemli a részletes beszámolót, megpróbálom újraírni.
Nos
Salomon Zugspitz Ultratrail 2012
A tavalyi UTMB után elfogadtam, hogy oda még visszatérek pár éven belül - de nem 2012-ben - egy többé-kevésbé "futós" teljesítés reményében, de addig is megpróbálok un. köztes távú versenyekkel szinten tartani. Olyan versenyt kerestem, ami 100-120 kili és nyár elején rendezik, ezáltal kellően kipihenhetem a hazai célversenyeket (MB, T100), így nem telepszik rá a nyaralásra (mint az UTMB az elmúlt két évben). Igazából két verseny jöhetett szóba: a Zugspitz Ultratrail, illetve Lavaredo. Előbbi mellett szólt a futótársak (Hámory András, Jakus Béla) pozitív véleménye a tavalyi első rendezésről, a táv hossza (100 km), a színhely közelsége (7 óra Budapestről, Lúdtalpnak 6.10:-)), a rajt időpontja (reggel 7.15.), így jó esetben estére célba érek és nem kell éjszakáznom: önmagában a táv is kellő kihívás, minek tovább tesztelni a bioritmus erőszakos borogatásával?! (UTMB, Annecy, Lavaredo...).
Már a rajtcsomagnál látszott, hogy a főszponzor komolyan veszi a német piacot, igazán gazdag és alapvetően hasznos tartalommal pakolta tele. A szervezés gördülékenysége és alapossága, pontossága is egy "prémiumkategóriás" rendezvény érzetét keltette, bár szerintem a németeknek zsigerből jön, jöhet ez a precizitás. Ez az érzet egyébbként végig kísérte az egész rendezvényt: a jelölés kiváló volt, a necces részeknél mentők álltak készenlétben, a frissítőasztalokon tág választék (bár negatívumként éltem meg, hogy csak ha kértél, akkor volt kóla és gél, de ezt a külföldi honnan tudhatta, mert szólni nem szóltak róla. Utólag tudtam én is meg, pedig jól jött volna helyenként...A másik apró negatívum a frissítőszemélyzet helyenkénti apátiája, de ez csak azért lehetett ennyire feltűnő, mert a hazai, elsősorban csanya -féle rendezések eléggé elkényeztettek e téren.)
A rajt után eléggé komótosan indult a menet, mintha a németek kikaptak volna előző nap az EB negyeddöntőn vagy mi történt? Persze a látszólagos lassúság csak a bemelegítő pár kilin tartott, onnantól berendeződött a mezőny, viszonylag hamar kialakultak a konvojok, párok, csoportok. Fülemben csengett Béla figyelmeztetése: az első 28 kili csak bemelegítés, a végére úgy kell érkezni, mintha semmi komoly nem történt volna addig. Nos ez a semmi komoly közel 2000 métert jelentett 28 kilin, amihez hozzáadva idei rossz formámat elég sok intőjelt tartalmazott együtt. És sajnos az első pont után valahol, valahogy kirántottam a sótablettás zacskómat, hiába próbáltam az asztalokról sóssal frissíteni, teljes mértékben nem tudtam kivédeni a koncentrált sóbevitel hiányából adódó kockázatot, ennek következményét olyan 11 óra után tapasztaltam meg: 79 kilinél hirtelen megrogytam, hányinger, pulzus, vérnyomás leesett, szédülés. Hiába nyomtam normolitot, idő kellett felszívódásához. Pedig addig mennyire jól ment a futás, igazi ÉLMÉNY volt, idén ebben ritkán volt részem.
Csodálatos útvonal, látványos csúcsok, meredélyek, tüdőrohasztó emelkedők, technikás, köves, csúszós lefelék, combzsibbasztó szerpentínes lezúdulások, sohavégetnemérő emelkedők, pörgetős síkok, sunyi himbi-limbi hullámzós, energianyelő szakaszok és külön bónuszként a télről megmaradt hónyelveken történő oldalazó átkelések, illetve fénypontjaként egy ilyen hónyelven való gatyafékes lecsúszás. Nagyon sokféle képességet követelt meg a pálya, pihenni alig lehetett, fejben koncentráltan kellett lehozni a bizony nagyon lassan csordogáló kiliket. Aztán 79-nél bejött a rendszer összeomlása, valahogy leevickéltem a 80-as pontra, de bizony idő kellett a rendszer újraindítására. Ebben nélkülözhetetlen volt az időközben befutó Bélától kapott gumicukorka (köszi Béla), az ugyancsak beérkező Lúdtalptól kapott "indulási parancs":-) (köszi Péter), illetve az utolsó hegyi szakaszra tartogatott, Rss75-től kapott energiagél elfogyasztása is (köszi Szabi). Sorra előzgettem vissza az embereket, néhányan szemükben öszinte meglepetéssel néztek rám, képzelem, milyen lehettem a ponton... Végül - már a hegy tetején - a közeledő éjszaka fényeinél megláttam a fénylő üstökös/hulló csillag - mindenki ízlése szerint válasszon:-) - Lúdtalpat, onnantól együtt hoztuk le a záró 11 kilit. Melynek elején az adrenalin kedvéért fejlámpa nélkül gurultunk a növekvő sötétség ellenére, majd ugyan lámpafény mellett, de igencsak emelt tempó mellett romboltunk tovább, így fenntartva az adrenalin kellő szintjét, végül az utolsó két sík, aszfaltos kilin a 16 órán innen vagy azon túl kérdése biztosította az adrenalint.
Bár ezt a versenyt nem sikerült hiba nélkül, egyenletes tempóval lehozni, mégsem szomorkodom: maga a táj, a hangulat olyan szinten kikapcsolt, hogy bőven feledtette velem a borulás okozta kudarcélményt. Jó kis technikás, rafkós pálya ez, kíváló szervezéssel, baráti hangulattal. Kell-e ennél több?
A versenyről néhány kép az alábbi linken érhető el:
Még annyit, hogy Rss75-höz csatlakozva én is az ultratávot javaslom a rövidebb távval szemben, mert pont a két táv különbsége adja az egész útvonal velejét. Igaz, hogy hosszabb, de szerintem jóval többet is ad.
hm. Nevrol ismeros, s ha jol lattam pont elottem futott be nehany perccel a t100-on. Nottingham viszont odebb van Brighton-tol igy o valoszinuleg az eszakabbi versenyeket reszesiti elonyben.
