Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Hogy a szó mit jelent, azt majd a hozzáértők mondják meg, lehet, hogy rossz kifejezést használtam. Igen, arra gondolok, hogy az agancsnak azt a részét is felhasználták, ahol szivacsos állomány van. Az a szivacsos rész egyébként teljesen ép, olyan, mintha lézerrel vágták volna, de pont olyan, mint egy szivacs, likacsok vannak benne. A markolat penge felőli részén, és a végén is kilátszik a szivacsos rész. Nekem egyébként pont a kőkemény őszinteség tetszik a késben: teljesen jól látszik, hogy miből van. Semmi bakni, ami elrejtené a rejtegetni valót: egy darab vas, és egy kettévágott csontdarab. Szépnek nagyon szép az anyag, meg nekem az egész kés nagyon tetszik, de nem tudom, hogy egy vad feldolgozása után hogyan lehetne megtisztítani. Szerencsére a gyakorlatban ilyen problémám nincs, nem ölök, és nem is eszek vadakat.
Markolat alapanyagoknál gyakran olvasom, hogy "stabilizált". Nem tudom, ez mit jelent, csak találgatok, és azt sem tudom, hogy ennek a késnek a markolatán az agancs szivacsos részét kezelték-e valamivel. Megfordult a fejemben, hogy kitöltöm műgyantával, de aztán gyorsan elhessegettem a gondolatot, és szerintem jól tettem.
Akkor itt egy további darab a régi családi vasak közül, az északi finnugor ágról
Ennek a markolata bőr gyűrűkből áll, aztán az egészet lelakkozták, gondolom hogy ne menjen bele a nedvesség. Fogalmam sincs, hogyan lehetne szakszerűen gondját viselni. Ezt is néha megtisztítom, nem tartozik a túl gyakran használt kések közé otthon.
Őt ismerem és becsülöm, de azt hittem, hogy generációkkal korábbi mesterről beszélsz. Akit említesz, ő egy fiatal és aktív mester, de nem tudok róla, hogy használati bicskákat készítene, ha jól tudom, más területen jeleskedik.
Bartos Mihályról nem sok infóm van . Szóval : Bp. - Budafok XXII. ker. Komáromi út 15/c Mobil szám :06 70 771 9830 vagy 06 30 284 2779 . WWW. rimuhelye . Blogspot . hu . Hagyományőrzés , fémrestaurátor , kovács , késkészítő - ezekkel foglalkozik . A díszmű kovácsolást nagyon magas szinten űzi amit bizonyítanak a kiállításokról és versenyekről elhozott díjai .
Szervusz ... slr... ! Tetszik a fejesgörbe , egyedi a baknija. Nagyon szépen helyrehoztad . Gratulálok hozzá ! Kint voltam a stégen próbáltalak hívni , de valamilyen oknál fogva nem volt kapcsolható a szám . Úgy voltam vele , hogy később újra hívlak , sajnos elfelejtettem . A számomat ha újból megcsörgetnéd visszahívlak . Köszönettel Rattesid Tibor
Tudsz budafoki illetőségű Bartos Mihály késes mesterről? Van ilyen nevű ismerősöm, de nem tudok késes múltjukról, pedig apa és fia közül a fiatalabb kovács lett - ha jól tudom -, a másik pedig intenzíven kutatja a múltat. Valami támpontot adnál, hogy honnan vetted a nevet?
Ez meg az egyetlen olyan késem, amit nem használok. Nem azért, mert annyira vigyázok rá, csak rájöttem, hogy az én életmódom mellett nincs funkciója. Azért vettem meg, mert nagyon megtetszett az egyszerűsége, a vaskossága és az, hogy emellett milyen jópofa görbületei vannak. Feltúrtam érte az internetet, de sehol nem találom a Muela kínálatában, valószínűleg ők is úgy gondolták, hogy nem túl funkcionális, a vevők meg jobban buknak a vadabb és díszesebb dizájnokra, ezért nem sokat készíthettek belőle. A bőrtokja (amit elfelejtettem lefényképezni) legalább annyira tetszik, mint a kés maga: az is végtelenül egyszerű, négy réteg vastag bőrből van, és nincs benne fém, csak varrás.
Az órát csak a méretarány miatt tettem be. Tóth Árpádtól már tudom, hogy rendes késes nem használja fel az agancs pudvás részét. Kicsit ez is benne van a kés diszfunkcionalitásában, nem igazán tudom elképzelni, hogy egy nedves-ragacsos munka után ezt hogy lehetne megtisztítani. Már megfordult a fejemben, hogy kitöltöm valami műgyantával, de aztán rájöttem, hogy csak ronthatnék rajta, vadat koncolni meg sose fogok vele.
A penge vastagsága 5mm, amit szerintem az él és a csúcs irányában szépen fogyasztottak el.
Kerestelek akkoriban a telefonodon, de nem reagáltál. Most már tudok fényképezni, mutatok egy képet az egyik kedvenc családi bicskáról, olyan ötven-hatvanéves lehet. Apám nem foglalkozott élszalaggal, a skandináv élhez hasonlóan a kések lapját fente, néha köszörülte, el is fogyott rendesen.
Ez a kés sokáig egy elfeledett asztalfiókban volt, méltatlan állapotban. Semmi mást nem csináltam vele, csak alaposan megtisztítottam, megkentem, és a rozsdát finom, kézi polírozással leszedtem róla. Ma is masszív, erős bicska, a rugója jól működik.
Szia Tibor! Nem értettelek félre, azt írtad, hogy talán meg van a megfejtés. Én csak kételkedtem egy kicsit a megfejtésben, illetve csodálkoznék, ha az oroszok angol nyelvű feliratokat ütöttek volna az én késem pengéjébe. Szerintem ez 90 körül még nem volt jellemző.
Nem gagyi, 55 +- 2HRc keménységűre edzhető, jó a korrózióállósága és könnyen fenhető különlegesebb fenőeszközök nélkül is.
Az ebből készült kések kevésbé törékenyek, mint a nagyobb széntartalmú társaik amiket csak különlegesen jó fenőeszközökkel lehet újraélezni és azok sem tartják sokkal jobban az élüket. Azaz azokat is kell időnként fenni. Olyan eszközt még nem láttam pályafutásom során, ami örök élű lett volna. Ilyen csak a teleshop reklámfilmjeiben létezik.
Nem gondolnám, hogy a TyssenKrupp rozsdamentes acéljait gagyinak szabadna nevezni.
Tény hogy idehaza az 1.4034 szinte az egyetlen késhez való acéljuk, amit be lehet szezni. Az sem gagyi, lehet belőle elfogadható minőségű pengét csinálni. A hazai késesek szinte mindegyike, dolgozik más acélből is, de a tömegben készülő késeiket nagyrészt ebből csinálják a könnyű beszerezhetőség, a relatíve olcsó ár, a préselhetőség, bélyegezhetőség stb miatt.
Nem arra értetted, hogy kenődő anyag? Úgy értettem, hogy a szénacélhoz képest puha, hamarabb ki megy az éle. Ezt Nagy István mondta tegnap. Vagyis relatív puha... Az már más dolog, hogy lehet, hogy ő nem megfelelő minőségű rozsdamentest használt, de lehet hogy csak szimplán sokszor lett köszörülve...
Ha a szénacél felületén nincs valami, ami megvédje (zsír), akkor rozsdásodni fog (ha párás a levegő, stb.) De ha szalonnázol, akkor az megvédi, ennyi. Nem?
Szervusz szabi72 ! Lehet , hogy félreérthető volt az írásom , de nem állítottam , hogy orosz gyártmányú a kés . Véletlenül találtam Szasza hozzászólását egy ilyen jelzésű mesterjegyre . Segítség képen osztottam meg .A Késportálon Szaszával fel lehetne venni a kapcsolatot és el lehetne oszlatni a kételyeket . Esetleg Tantóval , kint élt és vannak késkészítő ismerősei , szintén megtalálható a Késpotálon . Aktív tag volt egy másik orosz késpotálon . Üdv Rattesid Tibor
Rozsdamentes puha lenne? Inkább valami silányabb minőségű, vagy rosszul hőkezelt acélról lehetett szó.
Szénacél rozsdásodna? Ez a kés évekig kint pihent a sufniban, mire végre megtaláltam. Kicsit rozsdás volt, nem tagadom, de nem ette meg a rozsda, egy egyszerű polírozás után olyan lett a penge, ahogy a képeken is láthattad. Persze törődni kell vele, én is sokat bíbelődöm a szénacél caklimmal. Kolbászos, szalonnás kezelést kap rendszeresen, a szaru markolatpaneleket pedig néha szalonnabőrrel áttörlöm. ;)
Szerintem nem kell ezt a rozsdásodik-nem rozsdásodik dolgot túldramatizálni. Ha figyelsz, vigyázol a dolgaidra, nem lesz semmi bajuk, akár rozsdamentes, akár szénacél pengéről beszélünk.
Plusz attól, hogy valaki jó kézműves, még nem isten és tévedhet is egy-két dologban. Az oroszok szeretik a késeket és aktív, népes fórumaik vannak a témában -- ha tényleg lett volna BAL nevű gyártmányuk, szerintem biztosan lehetett volna találni valamit egy orosz nyelvű kereséssel.
Az a Nagy István kés azért "kenődött", mert rozsdamentesből volt (gondolom), ami puha, míg a szénacél sokkal keményebb éltartóbb, viszont rozsdásodik, ha nem zsírozzák olajozzák (ezt ő maga mondta).
Igazad lehet, mert szasza azt írta bal és nem b.a.l. valamint nem látjuk, hogy melyik képről volt szó, mert a képfeltöltés már törölte... :(
A csontja kilátszik , de erősebb ,mint valaha...
