> Az, hogy nyugati szláv, ugyanúgy jelenthet-e csehet vagy szlovákot illetve szlovént, de horvátot (ami már déli szláv) már nem?
Nyugati-szlávok: lengyelek, csehek, morvák, szlovákok, valamint a (K.-Németországban élő) szorbok, és (a ma már lengyel kisetnikumnak számító, Pomerániában élő) kasubok, plusz a kihalt szlovincok és az egyéb pomorán és elbai szlávok.
A szlovének (a horvátokkal együtt) a déli-szlávok közé tartoznak.
Minich: A német (n.) Münnich családnév (csn.) ajakréses (/ü/ > /i/) változata. Ez utóbbi etimológiailag azonos a mai n. Mönch ’szerzetes, barát’ köznévvel. Mint ilyen, jelenthet kiugrott szerzetest, vagy olyan személyt, akit a munkája stb. szerzetesekhez kötött (pl. kolostornak dolgozó parasztot), esetleg „szentes” jellemre utaló ragadványnév.
Amor: Az etimológiájára adatot nem találtam. Két lehetőséget látok:
1. Humanista latinosítás pl. a n. Lieb(er) helyett (l. lejjebb), vö. lat amor ’szeretet, szerelem’ ~ n. Liebe ’ua.’
2. A n. Amort név alakváltozata (a névvégi -r utáni szervetlen -t nem ismeretlen a németben; és az ezzel ellenkező hiperkorrekció sem: az eredeti -rt szóvég -r-ré válása). Az Amort név az am Ort ’a [falu]végen’ kifejezésből vonódott össze, és a falu végén lakót jelölt.
N.B. Az Amorin névalakban az -in a magyar -né-hez hasonló asszonynévképző. Ma már ezt a német nem ismeri, de régen használatban volt.
Lüber: Az etimológiájára adatot nem találtam. Három lehetőséget látok:
1. A Lübbert név alakváltozata (/ü/ > /ű/, -rt > -r változásokkal), ez utóbbi a n. Leuprecht személynév (szn.) változata. Ezek mögött az összetett germ. Liutberaht ’nép+fényes’ szn. áll.
2. A Felsőpfalzban ismert Luber csn. /u/ > /ü/ umlautos változata: ez a középfelnémet (kfn.) luben ’megfogad, megígér’ igéhez képzett cselekvőnév.
3. A Lieber csn. (/í/ > /ű/) ajakkerekítéses változata. Ez lehet (a) a n. lieb ’kedves’ mn. erős hímnemű alakja, vagy az ebből képzett szn. -er képzős apanévi származéka; ill. (b) a Liebhard, Liebher stb. szn.-ek rövidülése (itt Lieb- < germ liob ’kedves, drága’)
Bissler: Ismét egy név etimológiai adat nélkül, és ez a legtalányosabb. Az alábbiak merültek fel bennem:
I. A n. beißen ’harap, csíp’ ige biß tövének (vö. n. Biß ’harapás, marás) ’ -ler személynévképzős származéka.
II. Ha délnémet (bajor-osztrák) területre szorítkozunk, akkor a w fonéma ottani két ajakkal történő ejtése miatt a szókezdő b-nek irodalmi német (ir. n.) w-t feleltethetünk meg (vö. osztrák eredetű jövevényszavaink: m. bognár ~ ir. n Wagner, m. bojtár ~ ir. n. Wachter). Ekkor:
1. ~ n. Wiesler (> m. Vizler): (a) ’rét mellett lakó’ értelmű lakóhelynév, vö. n. Wiese ’rét’ + -ler személynévképző; ill. (b) egy Wiesel ’menyét’ szn.-ből képzett apanév.
2. ~ n. Wissler: (a)Egy Wissel v. Wessel nevű településre (Észak-Rajna–Vesztfália, Szászország, Schleswig-Holstein, Alsószászország) utaló lakosnév; ill. (b) -er képzős foglalkozásnév a kfn. wessel (<> mai n. Wechsel) ’csere, kereskedelem’ közszóból.
Wiemer: Ezt félreolvastam, a Wiernert etimologizáltam helyette, így futok még majd egy pótkört a Wiemerrel.
Baisch: A n. Sebastian [< gör. σεβαστός (szebasztos) ’magasztos, fenséges, szent; <a római császár címe>’ + ’hoz tartozó’ jelentésű képző v. Σεβαστιανός (Szebasztianosz) ’Szebaszté városába való <férfi>’] szn. régi becézőjéből.
Ezek közül a Jargyik és a Gardik egalizálható: az előbbi a kiejtés szerinti magyar lejegyzés lehet, az utóbbi pedig a cseh fraktúra helyesírásának megfelelő. [ A csehben – különösen a régiben – gyakorlatilag nincs /g/ fonéma, a fraktúrában viszont a j betű a hosszú /í/ jele lett, így a nem létező /g/ fonéma „üres” g jelével a /j/ fonémát jelölték.)
A másik kettő független, de mindháromra igaz, hogy alapvetően csehes (cs.) jellegűek, mivel a -da kicsinyítő képzőt tartalmazzák, amely ott elterjedt, bár kisebb mértékben szlovák területről is kimutatható. Mindhárom névnek vannak jelenkori cseh-szlovák adatai.
Jardík (~ Jargyik/Gardik): A szláv (szl.) Jaroslav, Jaromir stb. nevek Jar- ’élénk, fürge; tavasz’ rövidüléséhez járultak a cs. -da és a nyugati-szláv (ny.-szl.) -ík kicsinyítő képzők. – Ez a név, különösen a Jarda köztes alak, ma is élő cseh becéző személynév.
Kerdík (~ Kergyik): az előző névhez hasonlóan egy szl. Ker- alaptag és a cs. -da és a ny.-szl. -ík kicsinyítő képzők kapcsolatának elemezhető.
Itt a probléma az, hogy a Ker- alaptag defektív, nem produktív személynévelem. Elsőként gondolhatnánk a cs.-szl. ker ’bokor, cserje’ szóra, de én mégis inkább Ker- kezdetű német nevek csonkolására gondolok (pl. Kersten ’Keresztély, Krisztián’ > lat. Christianus ’keresztény’, Kern ’mag; <rég.> vajashordó’)
Kurdiš (~ Kurdis): az előzőek hasonlóan egy szl. Kur- alaptag és a cs. -da és a ny.-szl. -iš kicsinyítő képzők kapcsolatának elemezhető.
A Kur- alaptag is defektív. Gondolhatunk a cs.-szlk. kura ’tyúk’, ill. Kur- kezdetű német nevek csonkolására (pl. Kurt < Konrad, Kunibert)
"Hajba" névhez eszembe jutott, ha valóban török eredetű, és "jurtát" jelent, s a csuvasra jellemző h - k azonosság fennáll, akkor a magyar "kalyiba" szavunk is ide vág!
Egy kérdés a Kónya, Konya névhez: vajon ez is török eredetű (van ilyen nevű város is) vagy Kázmér Miklós szófejtése elfogadható, miszerint az első viselők lekonyuló bajuszuk után kapták? (Kázmér M: Régi magyar családnevek szótára, 1990)
Ezen kívül van néhány újabb, ritka zalai családnév. Mi a vélemnényetek?
- Kudász, Szilajka, Lanscsák, Szácsi (a magyar-német-horvát vegyes lakosságú Kiskanizsán fordulnak elő, 18. sz.)
- Kobibar vagy Kobebar (ez a magyar-horvát Miháld faluban tűnik fel 1750 körül, és bizonyosan nem Kobilar (kobila : hv. kanca, gebe), és bizonyosan nem Kocsebár.
Anyai ágamat kutatva találtam egy nagyon furcsa nevet, melyet nem tudok hova tenni. Kérlek Benneteket, plz help :)
Az illető Mahesuli Mária.
Ez ugyan milyen név? Honnan származhat? A neten nem találtam semmit. Illetve Mahesul-ként igen. De hogy milyen oldalak jöttek be?????? Nem is igazán tudtam megállapítani még a nemzetiséget sem...
Köszönöm a válaszokat, értékes infókkal lettem gazdagabb. A Hajba név eredetére nézve ezek szerint nem mondhatunk biztosat.
Az, hogy nyugati szláv, ugyanúgy jelenthet-e csehet vagy szlovákot illetve szlovént, de horvátot (ami már déli szláv) már nem?
A német nevek közül a Hocheisenben megmondom őszintén, nem reménykedtem, így LvT erre vonatkozó szófejtésének kifejezetten örülök. Van még néhány német családnév, aminek szeretném megtudni a jelentését:
Minich, Amor / Amorin ("Elisabetha Amorin" szerepel a nagykanizsai anyakönyv 1735-ös házassági bejegyzésében) , Lüber, Bissler, Wiemer és: Baich vagy Baisch.
Végezetül kettő, Erdélyben, Háromszéken előforduló nevet is bedobnék: Henter és Finna. Gyanúm szerint a Henter a hentes, mészáros egy helyi változata lehet talán, a Finnáról viszont fogalmam sincs.
A Hajbán alakváltozat kilőve, mert azóta elolvasva az apósom említette V. G. Jan tatár trilógiát, sehol sincs említve, de annál többet a Sejbán név. Feltehetőleg ezzel keverte. Így marad a gyenge bizonyító erejű, s ma már számomra ellenőrizhetetlen családi szájhagyomány a tatár vonalról.
Hajba családnév főleg Vas megyében, továbbá Zala és Veszprém megyék szomszédos területein sűrűsödnek. Rémlik, míg könnyebben lehetett a Radixban térképeket is böngészni, a Haba is hasonló területeken sűrűsödött. Talán két alakváltozat.
Hajba: Már felmerült a 403–408 között, akkor megoldás nélkül maradt. Továbbra is csak spekulációim vannak. Az biztos, hogy nem szláv.
Ha Onogur teóriáit görgetjük tovább, akkor ide jöhet Allah neveinek egyike, amelyet arab személynévként is használnak: Haiba ’félelemmel vegyes tisztelet [-et parancsoló]’.
Ha nem vetjük olyan távolra a szemünket, akkor gondolhatjuk a n. Häube(r) ~ Haube(r) vezetéknév (akár magyar, akár szláv) lokalizálódását. Ez egy régi, a gyártott termékre utaló foglalkozásnév a n. Haube ’főkötő; süveg, sapka, sisak; páncélsisak alá feltett sapka’ szóból.
Malik, Malek: Nyugati szláv név, a m. Kiss megfelelője: a malý ’kis, kicsi’ mn. -ek, ill. -ík kicsinyítő képzővel történt továbbképzése.
Maszárik: Nyugati szláv név: a masár ’mészáros’ foglalkozásnév -ík kicsinyítő képzős származéka. A masár forma a cseh és szlovák átmeneti területhez köthető, mivel az irodalmi alakok mások, vö. cs. masář /maszárzs/, szlk. mäsár /meszár/.
Hanzsek, Hansik: Nyugati szláv név: a lat. Johannes név szláv Haneš változatának (< Han csonkolt alak + -ьš kicsinyítő képző) továbbképzése -ek, ill. -ík kicsinyítő képzővel. (A Hanzsekzs-je már a magyarban alakult ki s-ből az n zöngésítő hatására.)
Seszták: Más volt a 1332-ben, onnan idézem: „Seszták < cs.-szlk. šesták ’»hatos«, vi. monarchiabeli húsz filléres érme’”, vagyis abba a típusba tartozik, mint a Forintos, Filléres, az imént megkérdezett Kreutzer, Haller, Patrubány.
Retz: Német vezetéknév. Etimológiája többes lehet: 1. Lehet a n. Retzlaff személynév rövidülése. Ez utóbbi a szláv Radoslav ’szíves, vidám+dicsőség, hírnév’, ill. a Ratislav ’küzd, harcol+dicsőség, hírnév’ szn.-ek németesedése. 2. Lehet a n. Rötz név alakváltozata. Ez utóbbi a középfelnémet rœзe ’len-, kenderáztató <tó>’ szóból eredő képzőtlen foglalkozásnév. 3. Lehet lakosnév: egyrészt falurésznév, egy a fenti kenderáztató tó melletti lakóhelyre utalva, másrészt a n. Rötz, Retz, Retzen (Bajoro., Ausztria, Alsószászo., Észak-Rajna–Vesztfália) településekre utaló képzőtlen lakosnév.
Hocheisen: Etimológiai adatot nem találtam erre a német vezetéknévre. A név jelentése lehet Hocheisen ’magas vas’, de (és talán ez a valószínűbb) a Hocheis ’magas jég/jeges’ név gyenge birtokos v. többes számú alakja is. Ez számomra számomra arra utal, hogy ez egy hegynév, és családnévként ilyen nevű hegyre utaló lakosnév. A Berchtesgadeni-Alpokban találtam egy 2523 m magas Hocheispitze ’magas jegyes csúcs’ nevű csúcsot, ill. mellette egy Hocheis nevű borús katlant (düstere Kessel) <http://www.bergruf.de/alpinhistorie/barth/kalkalpen/berchtesgadener_hocheis_orographie.html>, <http://www.lwz-salzburg.org/myfotosdetail.asp?ID=12611> Hogy ez-e a névadó, vagy egy másik hasonló nevű hely, azt nem tudom.
Kérdésem a Kergyik/Kurdiss/Jargyik/Gardik nevek értelmezése volna. Ismert kutatási területemen akadtam bele, ezekbe a névalakokba...illetve eképp is: Mázsok(Mácsok) al. Kurdiss.
Csank-ról származhattak (Csankovszky-ként is nyilván őket találom a 18.sz. utolsó harmadában; egy halotti bejegyzés utal az eredeti helyre), csak keveredtek a nevek a generációk során.
Móré: More-ként írva személynévként már 1443-ból van rá adat. Ezt ha feltételesen is, de a m. more ’cigány; birkapásztorként szolgáló román béres; hé!, hej, te! <indulatszó>’ szóból eredeztetik. Lehet tehát ’cigány’ értelmű népnévi származásnév, ’birkapásztor, béres’ jelentésű foglalkozásnév (zömmel K-Mo.-n), de szavajárási név is, ha az illető sokszor élt a more! ’ hé!, hej, te!’ hívószóval.
Elviekben lehetne a Mór < Móric (< lat. Mauritius ’mór, szerecsen’) személynév, ill. a mór ’szerecsen’ köznév személynévi használatának apanévi, -é birtokjeles származéka. Csakhogy ezekben az -é birtokjelet rövid -i (ill. hasonult -e, -a) alakban találjuk meg, így ezt én kizárnám.
Holányi: Alakilag magyar lakosnév egy Holány nevű településről. A településre nem sikerült rátalálnom, de etimológialag szláv: holý ’puszta, csupasz’ mn. > holane ’pusztaiak’ > Holany hn.. Mivel ilyen települést nem találtam, lehet, hogy egy szláv Holanský név részleges magyarosodásáról van szó. Ez esetben szláv területre is kiterjeszthetjük a keresést. A mai szlovák településnevek közt nem találtam idevágót, de van csehországi Holany, ill. Hole http://www.mapquest.com/maps/map.adp?formtype=address&country=CZ&&city=hol, lengyelországi Hola (bár ez nagyon kicsi hely). De falurész-, ill. dűlőnév lehet ott is, ahol nem jelzi térkép.
> [Orehóczky] Úgy örülnék! Cseh? Szlovák?lengyel?ruszin?ukrán?orosz? vagy legalább nyugat, kelet vagy délszláv?
Nos, a Kárpátok két oldalán élő szlovákok (a horalok) és lengyelek (a góralok) közt alkalmasint kisebb nyelvi és kulturális különbség van, mint egyenként köztük és az „anyanemzet” centrális népessége közt. Ezért nehéz válaszolni a kérdésedre. Egyébként ide kapcsolódik a nyugatra terepült valach népesség is, amely etnikailag keleti-szláv (A te felosztásodban talán ruszin), de tőlük származik a szlovák és lengyel hegylakók legelőváltásos pásztorműveltsége. – A mai magyarországon egyetlen ruszin település van: Komlóska; itt az iskolában a kommunizmus alatt (ill. előtt) szlovákul tanították a gyerekeket, mert akkoriban az északi ruszint szlovák kisetnikumnak sorolták be.
Ráadásul mindezen rétegek felett van a magyarosodás rétege, amely sokszor megfosztja a szláv neveket a meghatározásukra alkalmas bélyegektől. Az Orehóczky név esetén a r miatt elviekben ki lehetne zárni a csehet (ott ř /rzs/ állna), ill. a lengyelt (ott rz /zs/ állna), de ezeket a magyar gyakorlat hajlamos szlovákosítani (szlovák „szemüvegen”, fonetikai szűrőn keresztül nézik a cseh és lengyel neveket), ill. maga a szlovák is ezt transzparensen kezeli: a szlovákok közé telepedő cseh, lengyel nevek szlovákosodnak.
A válasz tehát: nyugati-szláv vagy valach (ruszin).
Tényleg rosszul jegyeztem meg a kérdezett név pontos alakját, de a milyennincs által elmondottak helyállóak: a mássalhangzó-torlódást feloldó i hang helye nem befolyásolja az etimológiát.
Nyúl: Magyar eredetű, azonos a nyúl ’Lepus spp, Oryctogalus spp’ állatnévvel. Az állatnevek a magyar személynévkincs egyik legrégebbi rétegét alkotják, még jórész a keresztyénség előttről. A motiváció egyrészt a totemisztikus kapcsolat, másrészt a hasonlítás (esetünkben a fürgeség vagy a gyávaság, esetleg a [népmesékben megőrzött tulajdonságjeggyel] okosság), harmadrészt a foglalkozás (pl. nyúltenyésztő, vagy főként nyúlra vadászó személy). – Családnévként apanévi jellegű: tehát az egyik felmenő személyneve lett megkülönböztető név a leszármazottak személyneve előtt.
Talán lehetne az oszm.-tör. kusu ’bárány’ szó keleti-török rokonának folytatása. De ez esetben a honfoglalás előttről kell származnia, hogy az szóvégi -u eltűnését megmagyarázhassuk. Ugyanilyen körülmények közt lehetne a csuv. kuś ’szem’ szó nyugati- (bolgár-) török rokonára gondolni (a keleti török megfelelőkhöz vö. pl. oszm.-tör göz ’szem’, tatár köz, küz ’ua.’). Ebben az esetben azonban markáns rasszjegyek nem várhatók, vagy legalábbis nem várhatók jobban, mint a honfoglaló magyarság átlagánál. (N. B. Elfejelttem ezt a nevet megnézni az Árpád-kori névanyagban, ezt még pótlom: ezzel lehet vizsgálni azt, hogy tényleg visszadatálható lehetne-e a név a honfoglalás előttre.)
A későbbi török (ill., török közvetítésű perzsa, arab) névanyagban nem találtam igazolható névre. A tör. kuş ’madár’ idevonásához szükség lenne az /s/ > /sz/ változás magyarázására, se ez nem megy. Ugyanígy kellene egy elöl képzett kerekített mgh.-kat nem ismerő, ezért /ü/ > /u/ változást indukáló közvetítő az tat. küz ~ köz ’ősz <évszak>; szem, pillantás’, oszm.-tör. göz ’ősz <évszak>’ szavakból képzett személynevek idevonásához. De ilyet nem találok.
Gondoltam lakosnévre is, amelyhez illene az egyiptomi Luxor melletti Qūs, ill. az égei-tengeri Κώς (Kósz) neve, de ekkor niszbára (arab származási névre) kellene gondolnunk (Qūs esetén a fekvésből adódóan mindenképp; Kósznak van külön török neve, és az /ó/ > /ú/ változás is az /o/ hangot nem ismerő klasszikus arab számlájára lenne írható), de ekkor hiányzik a niszba képzője, pl. a leggyakoribb -i.
Ami viszont ehhez a hangsorhoz önként adódik, az a német eredet: a Kus /kúsz/ ugyanis német vezetéknév. Mint ilyen egyrészt a középalnémet kuse ’buzogány; sonka; örlő(fog)’ szóból eredő ragadványnév, másrészt a középfelnémet kuose ’nőstényborjú v. -juh’ szóból eredő állattartó parasztra utaló foglalkozás-, ill. jogállási név. Harmadrészt a következő szláv nevek németesedése.
Van szláv etimológia is: a elsősorban a szorb kus ’falat, darab’ (de ugyanígy szlovák kus ’darab’, de itt nem lett belőle [vezeték]név; innen van a m. konc közszó is), ill. a lengyel kuś ’legény’ szavakra alapozva.
Ez utóbbiak azonban nem korrelálnak az embertani jegyekkel. Bár az embertani jegyek nem feltétlenül korrelálnak az etimológiával, mert pl. nem szláv etnikumú is viselhet szláv eredetű nevet; ha mást nem, a szteppi török-orosz kapcsolatokra gondolhatunk.
Sziasztok! Aki jól tud szlovákul (esetleg szlovénül), kérem írja meg, a következő nevek vajon szlovák (vagy szlovén) családnevek-e? Ha igen, akkor milyen szóra vezethetők le? Hajba Malik, Malek Maszárik Hanzsek, Hansik Seszták Minden információt előre is köszönök, Florin
Az orosz ë betű ejtéséről rossz leegyszerűsítések terjedtek el. Azt állítják, hogy az 'jo'. Pedig csak néha az (például a ёлка - 'karácsonyfa' szóban), nagyobb részt azonban nem az.
Krajcár, a XIII. sz.-ban először Tirolban vert aprópénz, melyet az azon lévő kereszt után, a középkori latin nyelven crusatus-, cruciatus-, crucifer- vagy crucigernek neveztek, miből a német Kreuzer és a magyar K. lett. A K. mindenütt a forintnak bizonyos része volt és rendszerint rézből veretett, csak bajor K. volt ezüstből. Nálunk a mult század végén és e század elején a sájn-K. volt mint sájn-forint 1/60-ad része, későbben forgalomba jött a konvenciós K. mint a megfelelő forint 1/60-ad része, 2 1/2 sájn-K. lett egy konvenciós K.-t 1858. az osztrák értékkel együtt forgalomba jött az osztrák értékü K., mint a megfelelő forint századrésze.
A 1708-ból én azt olvasom ki, hogy az Orehóczki az Orehovszky magyaros ejtése. LvT:"... szláv -sky lakosnévképzős (ill. helynévi melléknévképzős) származékáról, illetve annak magyaros ejtésű variánsáról van szó"
Nézd, ha Borsod, akkor vszeg szlovák. Ez persze nem nyelvészeti magyarázat, csak ahogy mondani szokás "nagyon úgy néz ki" :) (majd este segítek neked megkeresni azt az 1708-ban valószínűsített, de megkeresni hozzád visszautalt települést.)
Tudom, de nem lehetne egész pontosan? Úgy örülnék! Cseh? Szlovák?lengyel?ruszin?ukrán?orosz? vagy legalább nyugat, kelet vagy délszláv? talán segítségorehovszky is van a környéken(mármint ezeken az észak-borsodi településeken)
