Toghia: Kiindulásul románnak tetszik, ott van Toghea írásváltozata is, vélhetően összefügg a román Toghe, Toghina csn.-ekkel. Közelebbit [még] nem tudok, de nem kizárt, hogy a román név is más nyelvi előzményre megy vissza.
Dirbák: Minden valószínűség szerint a cseh Drbák (szlk. Drbiak) csn. ejtéskönnyített változata. A cs. Drbák név a cs. drbat ’kapar, (el)vakar, dörzsöl; megrágalmaz, bemárt, megszól vkit; (rosszindulatúan) pleytkál (vkiről); cseng, csendül ’ igéhez nagyító-rosszalló -ák képzővel képzett személynév, vagyis olyan személyt jelöl a kire a fenti cselekvés jellemző, vagy éppen annak alanya. – A szónak a mai szlengben vannak köznévi jelentései a semleges ’egyfajta, reszeléssel [~ reszelőn való dörzsöléssel] készülő burgonyagombóc’, az expresszívebb ’[összekapart] földhalom’, ’[elkapart] pattanás’ értelemig. Sőt, a mai szlovákban az alapige a szlengben – a ’dörzsöl’ jelentés nem szokatlan kiterjesztéseként – ’baszik’ jelentést is felvett, így ad hoc férfit illető sértő kifejezés is lehet. De ez a jelentéskiterjedés az eredeti elnevezési motivációt talán nem érinti.
A lengyel megfelelőre én nem Dirbak ~ Dyrbak alakot várnék, bár a megfelelő igei alapot a szótárban még nem sikerült, így egyelőre a lengyel eredetnek nem sok esélyét látom (bár ha az lenne, akkor is a fenti lenne), az ukrán eredet ellen igen erősen szól, hogy cirill betűvel (Дирбак, Дірбак, Дирбяк, Дірбяк) nem találtam értékelhető adatát.
Ami a skandináv Dyrbak nevet illeti, az bízvást nem vonható ide. Viszont Skandináviában vannak Dyrbak nevű helységek, így ez a skandináv családnév vélhetően egy képzőtlen lakosnév. Ez a skandináv településnév számomra összetett szónak tetszik, az előtaghoz vö. talán óizlandi dyr(r) ’ajtó’, dýr ’állat, szarvas’, dýrr ’drága’, esetleg a dýrð ’dicsőség’, az utótaghoz pedig talán óizl. bak ’hát(só rész)’, baka ’süt (pl. kenyeret); dörzsöl(éssel melegít)’, bakki ’part, szegély’
Hollandi: Én ezt szó szerint veszem. Azonban, minthogy Salgótarján környékére az újabb korban (ami újabbkoriságot a Hollandi alak feltételez) viszonylag kevés holland telepedhetett át, inkább úgy vélem, hogy egy korábbi német Hollander, Holländer, Hollender csn. magyarosodhatott. Ez a n. családnév nemcsak az utóbb országnévadóvá vált németalföldi tartományra utalhat, hanem más észak-német Holland(e) helynevekre is, amelyek pl. Észak-Rajna–Vesztfáliában, Kelet-Poroszországban és Alsó-Szászországban is megtalálhatók. Az ilyen nevet viselő magyarok a névadó családág magyarosodása előtti német környezetbe települhetett át egy ilyen nevű helységből vagy területről. (Holland hn. < ? óholl.-óaln. holtland ’faföld, erdőföld’ > mai hol. houtland ~ n. Holzland)
Percze: Én ezt német névnek gondolom: az alap a n. Bertz személy- (és család-) név dél-német Pertz változata. A szóvégi -e lehet alemann (dny-német) kicsinyítő képző, vagy magyarosító fejlemény (a régi m. -e kicsinyítő képző?, ejtéskönnyítő toldalék?, esetleg a bajor-osztrák Pertzl kicsinyített forma erős magyarosodása?). A n. Bertz név a germán Berthold ’fényes+uralkodik’ személynév (> m. Bertold) Bert rövidülésének n. -z kicsinyítő képzős formája.
Fonyi: Magyar – nem nemesek esetén elszármazást, nemeseknél birtokot jelölő – lakosnév egy Fony településnév után. Ez megtalálható Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Gönctől délre, első emllítése: 1219/1551: Fon. A Fony településnév etimológialag azonos a fon ’(össze-, fonallá) sodor’ igénk tövével, így ’fonadékos, sűrű erdő’ vagy ’királyi fonónépek telepe’ jelentést rendelhetünk hozzá (különösen ez utóbbi jelentéshez vö. hasonló Fonó [Somogy m.], Fonyód [Somogy m.])
Palkó: Személynévi eredetű családnév, amely lehet magyar és szláv (szlovák, kárpátukrán) eredetű is. Mindkét esetben a Pál személynévhez (ill. annak más nyelvi Pal- rövidüléséhez) járul (1) a magyarban a -kó/kő összetett kicsinyítő képző; (2) a szlávban a -ko kicsinyítő képző. Vezetéknévvé a család egyik ilyen személynevet viselő tagja után lett, úgy hogy az előd személynevét a leszármazottak megkülönböztető névül örökölték; tehát ún. képzőtlen apanévről van szó.
Hegyi: Ez egy lakóhelynév lehet, amely a magyarban viszonylag ritka, de pl. a németben kifejezetten gyakori. A lakóhelynév a falun belüli jellemző lakóhelyre utal: egy településrészre, földrajzi viszonyítási pontra, dűlőre, külterületi névre, vagy (a magyarban a legritkábban) egy saját nevet viselő házra, tanyára. Adott esetben az elsőnek elnevezett vélhetően nem a faluban, hanem egy környező hegyen, vagy a falu Hegy-nek nevezett (vélhetően magaslati) részén lakott.
Gál: A mai is anyakönyvezhető hasonló magyar személynévből (szn.) ered. A Gál szn. a Gálos szn. rövidülése, ez utóbbi pedig a kelta eredetű latinizált Gallus ’gall férfi’ szn. magyarosodása. A szn. keresztyén névként Szent Gál tiszteletére terjedt el. A személynévből úgy lett vezetéknév, ahogy a Palkónál leírtam.
Nagy: Magyar ragadványnévből keletkezett vezetéknév, jelenleg a leggyakoribb magyar családnév (2006: 239 310 előfordulás). A jelentős előfordulás jelzi azt, hogy az eredeti elnevezésnek sok motivációja lehet, nem köthető egyetlen jelentésmozzanathoz. Alapvetően két azonos személynevű egyén megkülönböztetésére szolgált, ahol a reláció másik tagja gyakran az ellentétes Kis(s) ragadványnevet kapta. Ez utóbbi kapcsán a főbb szempontokat már leírtam a [4285-ösben: lásd az ottaniakat és a Nagyra vonatkozóan fordítsd az ott leírtakat az ellenkező előjelre.
Azért tautologikus, mert az adott korban, amikor a családnevek keletkeztek, az esztergályosok csak fát esztergáltak: a ’faesztergályos’ kifejezésben tehát – bármely szóval is fejezzük ki a ’fa’-t – a ’fa’ előtag felesleges, mert az utótag már kódolja.
> 2. Megjegyzem, hogy a Google a Baumdrechsler-re egyetlen találatot sem ad, szemben a Holzdrechsler-rel. Ez nem nagy csoda, minthogy a rBaum élőfát jelent, a fa, mint anyag sHolz.
Az, hogy egy névnek nincs jelenkori találata a Google-n nem zárja ki azt, hogy a múltban létezhetett. Itt korábban a magyar névkincsből is előfordultak olyan régi anyakönyvi nevek, amelyekre mai adatot nem találunk: habent sua fata etiam nomina.
Abban, hogy a Baum élőfát jelent, a mai irodalmi, ill. köznyelv esetén feltétlenül igazad van, csak a nevek nem a mai nyelvállapotból és alkalmasint nem az irodalmi, ill. köznyelvből erednek. A mai köznyelven Holz hacken ’fát vág’, ugyanakkor ma is adatolható a Baumhacker név. A Baum szónak a mainál tágabb történeti jelentését őrizték meg az olyan összetételek, mint a Schlagbaum ’sorompó’, Sattelbaum ’(fa) nyeregváz’ stb.*
Azért a Baumdrechsler, mint pl. Sattelbaum ’(fa) nyeregváz’-at esztergáló személy, posszibilisen ott van a névkészletben. A köznyelv helyi dialektusba hatolásával persze helyben is megerősödhetett a Baum ’<kizárólag> élőfa’ jelentés, ezért a feltételezett Baumdrechsler-ben feszültség keletkezett, amely hozzájárulhatott ahhoz, hogy ma már nem adatolható: van követve a szemantikai változásokat Holzdrechsler-ré válhatott, vagy népetimológiás hatás alá kerülve a kérdéses Baudrechsler-ré lehetett.
A fenti persze csak feltételezés, a 4542-es „esetleg [...] lehet” felvezetéséből világos lehet, hogy a másik etimológiát valószínűbbnek vélem, azonban posszibilitása miatt nem tartom kizárhatónak (teljesen) a Baumdrechsler-t sem.
-----------
* Még Grimm korában is az alábbi volt a helyzet: „Nicht selten, wo es der zusammenhang verstattet, steht das blosze baum für mastbaum, schlagbaum, stammbaum, todtenbaum u. a. m., auf dem meer ragen die hohen bäume der schiffe, bäum und better. Weckherlin 149;” [Deutsches Wörterbuch von Jacob Grimm und Wilhelm Grimm. 16 Bde. (in 32 Teilbänden). Leipzig: S. Hirzel 1854-1960. – Baum címszó]
Érdekelne,hogy a Kornyik név milyen eredetű és mit jelent? Továbbá a Kőhegyi név is,- bár azt gondolom, hogy ez egy felvett,magyarosított név lehet ?Köszönettel:melanik
Kedves mindenki! Azt szeretném megtudni mit jelenthet és honnan származhat a Dirbák vezetéknév. Tudom hogy Szlovákiában is előfordul, Csehországban nagyon gyakori de találtam Székelyföldön is Barcsaszentpéter mellett is egy Dirbák nev
ű patakot - Dirbák vize - megnevezést. A google kimutatott egy iráni vagy iraki települést is. Továbbá Dyrbak név előfordul Norvégiában és Finnországban, de találtam már Dirbák vezetéknevet Lengyelországban is és Ukrajnában is. Honnan származhat és mi lehet a jelentése? A válaszokat előre megköszönöm. Kellemes ünnepeket kivánok mindenkinek.
Esetleg azonban lehet, hogy a nevünk eredetileg tautologikus Baumdrechsler ’faesztergályos’
1. Miért tautológikus a Baumdrechsler?
2. Megjegyzem, hogy a Google a Baumdrechsler-re egyetlen találatot sem ad, szemben a Holzdrechsler-rel. Ez nem nagy csoda, minthogy a rBaum élőfát jelent, a fa, mint anyag sHolz.
Baudrexler: A n. Drechsler valóban ’esztergályos’ jelentésű. A Bau- előtag eredhet egy kettős Bau-Drechsler név egybeforrásából. Ekkor a n. Bau: 1. Parasztot jelölő foglalkozásnév a régi Bau ’földművelés’ értelmű német közszóból; 2. Képzőtlen lakhelynév egy egyedálló, félreeső épületről, vö. a n. Bau ’épület’ jelentéséből; 3. Képzőtlen lakosnév egy Bau (pl. Észak-Rajna–Vesztfália) településnévről. Esetleg azonban lehet, hogy a nevünk eredetileg tautologikus Baumdrechsler ’faesztergályos’ volt, és csak másodlagosan egyszerűsödött Baudrechsler > Baudrexler-ré.
Klesczimecz: Kis Ádám 4481-beli megközelítése alapvetően jó kiindulás volt, csak nem lett végigvíve. A megfelelő szavak más szláv nyelvben is ismertek, vö. szlovák kliešte (t. sz.) ’(harapó)fogó, csípővas, csipesz’, kliešť ’kullancs’ ~ orosz клещи (klescsi) ’(harapó)fogó, csípővas’, клещи (klescs) ’kullancs, atka’ ~ szlovén klešče ’(harapó)fogó’, kleščar ’szarvasbogár’ (mind a kullancs, mind a szarvasbogár a szájszervének fogóhoz, csípő eszközhöz való hasonlatossága miatt kapta a nevét). Azonban:
1. A magyar név /sc/ ejtésű scz csoportja nem felel meg a fenti szláv alakok egyikének sem pontosan, mivel azokban /scs/ vagy /sty/ van. Ezért felmerülhetne kiindulásul inkább egy klešec (le. kleszec, szb-hv. klešac) alap. Ennek vannak is gyér adatai (elsősorban a délszláv területen), de ekkor az -im taggal nem lehet mit kezdeni. — Ezért elsősorban továbbra is az előző bekezdésben lévő szavakra gondolok, de ún. dzekáló tehát /ty/ > /c/ változást mutató nyelvjárásterületről, amely elsősorban Kelet-Szlovákiát jelenti (a szintén dzekáló ukránban és lengyelben /ty/ helyett /cs/ a kiindulás, így itt nem jöhet létre így a /c/). Gondolhatnánk ún. mazuráló, azaz susogó hangok helyett sziszegőkkel élő lengyel nyelvjárásokra, se akkor a /cs/ > /c/ mellett /s/ > /sz/-nek is jelentkeznie kellene, persze lehet, hogy hiperkorrekció történt (ill. a kislengyel nyelvjárások felvehetnek kelet-szlovák elemeket).
2. A vázolt etimológia nem magyarázza meg az -im elemet a névben. A szóvégi -ecz /ec/ gyakori szláv személynévképző, ez nem igényel plusz magyarázatot, de az -im igen. Akárhogy kerestem, az -im-nek csak szenvedő melléknévi igenévképző funkcióját találtam, vö. or. любить (ljubity) ’szeret, kedvel’ > любим[ый] (ljubim[ij]) ’szeretett, kedvelt, kedves’ > любимец (ljubimec) ’kedvenc <férfi>’.
Ekkor viszont az -im előtti alapnak i-tövű igének kell lennie, ilyen ige ma nem él, de egy másik, -en befejezett igenévi képzős származékában fennmaradt, vö. szlovák klieštenec ’herélt’. Sőt ez a szlovák szó ma is létező családnév.
A fentiek alapján a m. Klesczimecz nevet a szlovák *Klieštimec vagy a lengyel *Kleszczymec nyelvjárási (kelet-szlovák, kislengyel [Krakkó környéki] vagy sziléziai) alakja. A vélhető jelentés: ’herélt’. A motivációt nem szó szerint kell érteni, hanem vagy a viselkedésre stb. utaló gúnynév volt, vagy esetleg az illetőnek herélt lova volt, vagy éppen lóherélő volt a foglalkozása.
Wiemer: Német személynévi eredetű csn., a n. Winmar ’barát+híres,tisztelt’ vagy Wigmar ’harc,háború+ híres,tisztelt’ személynevek (utóbb családnevek is) összevonásos alakja.
Henter: Német csn., de etimológiai adatot nem találtam rá. Talán -er apanévképzős alakulatnak vélhetjük az alábbi alapok egyikéből: – Henter ? < Henner ~ Hänner <: n.(-szláv) Hen, Han a Heinrich ’Henrik’, ill. Johann(es) ’János’ sz. rövidülése (ekkor a t másodlagos), – Henter ? < Hender < Händer <:az illető kezének szokatlan jellegére, sérülésére stb. utaló, Hand ’kéz’ szóra visszamenő ragadványnév.
Finna: Én ezt csehnek adnám, ahol – meglehet már a csehből kiszakadva – nt / nd > nn hangváltozás történt, tehát végső soron azonosnak tartom a Finta (ill. Finda) csn-vel. Az alábbi lehetőségeket látom:
– n. Fin (< Vincent szn) + cs. -da/ta kicsinyítő képző – n. Finder (< finden ’(ki)talál’) cselekvőnévi csn. szlávos alakja – n. Fin (< kfn. fîn ’szép, finom’, mai n. fein) + cs. -da/ta kicsinyítő képző – n. Fi(e)nd (< n. Feind ’ellenség, ellenfél, ellenző; ellenséges’) + cs. –a (? < n. -er apanévi képző) végződés
Kudász: Passz. Adatom nincs, és nem nehezen etimologizálható. Esetleg t > d zöngésedés lépett fel és ekkor a magyar kutász szóhoz köthető (ez utóbbi jelentését még keresem ;] , csak úgy mint azt, hogy a régen is létezett-e, vagy neologizmus).
A Kudas azonban jelen van a lengyel névkincsben is. Meglehet lengyel eredetű, ott ez talán a Kudasz /kudas/ név mazuráló (/s/ helyett /sz/-et ejtő) nyelvjárási változataként magyarázható, így végső soron annak a Ku(ł)da névnek a szl. -š (le. -sz) kicsinyítő képzős származékáról lehet szó, amely a magyar [Vár]kudu, Kuldó településnevek személynévi alapját is adta.
Szilajka: Itt én is a magyar szilaj ’indulatos, heves, féktelenüll lendületes; télen-nyáron a legelőn tartott’ melléknév származékára gondolok, bár ezen a magyar -ka kicsinyítő képző meglehetősen szokatlan.
Lanscsák: Ilyen formán szerb-horvát: Lanščak; Lanstyák alakban szlovák: Lanštiak; de talán a ty-s változat cs-vel is megjelenhet a magyarban (szlovák nyelvjárási alapról), sőt scs/sty > cs egyszerűsödés is előfordulhat, vö. Lancsák (ugyaígy szlk. Štrba > m. Csorba, hv.-szln. ščuka ~ szlk. šťuka > m. csuka). Ez a szó egy éves, tavaly született állatot jelent, vö. szb.hv. lanski ~ szlk. lanský ’tavalyi’ + -ak nagyító képző.
Szácsi: Gondolhatnánk valahol egy m. Szács(a) nevű településre, amelyhez ez lakosnév lehetne. Horvát nevek közül a Sačanac, Sačanski neveket találtam, mint ennek talán megfelelő lakosneveket. Esetleg a hv. Saček, Sačić (< ? hv. sač ’kemenceajtó; sütőfedő, sütőharang, festő csülleng’ v. ? Sak < Zakariás)’ végződéscserés magyarosodása áll mögötte.
Kobibar vagy Kobebar: Ez passz: sem magyar, sem horvát etimológiája nincs. A Google-n körülnézve héber találatai vannak, de nem tudok annyira héberül, hogy az eredményt elemezzem.
Menszátor: Kifejezetten latin név: Mensator. A XVI–XVIII. sz. során a humanizmus mellékhatása volt a családnevek latinosítása. Ez Mo.-n az erdélyi szászoknál érte el a legnagyobb kiterjedést.
A lat. Mensator nem klasszikus latin szó, így etimologizálni kell: az -ator igékből cselekvőnevet képez: de nincs lat. mesare ige. Ugyanez etimologizálható a főnevekhez járuló -atus ellátottságot kifejező melléknévképző és az -or személynévképző kapcsolatával. Ez utóbbi esetben alapul rendelkezésre áll a mensa ’étkezés, ebéd; (ebédlő)asztal; pénzváltó asztal, bank; áldozó oltár’ főnév. Mindezek alapján én elsődlegesen az ’asztalos’ jelentést tudom társítani a mensator szóhoz (különösen figyelembe véve, hogy ehhez a viszonylag modern foglalkozáshoz jól illik a modernül ható szóalkotás): vö. m. Asztalos, n. Tischler* csn. — Azonban más jelentéseket sem lehet kizárni, vö. lat. mensarius ’állami pénzváltó’, mensor ’mérnök, földmérő, építész’.
* A n. Tischler összetett -(e)l + -er képzőjéhez különösen jól „passzol” az összetett latin -at[us] + -or.
Macsotai: A helyzet hasonló az előző válaszomban szereplő névhez. Kellene találni egy Macsota nevű magyarországi települést, és akkor kimondhatnánk, hogy ez a név egy arra utaló lakosnév. Ilyet nem találtam (de talán több esély van a valamikori létére mint a Makcsalnak).
Alternatíva az idegen eredet, ahol az -i egyfajta adaptív („magyarosító”) elem. Van adatom olasz Macciota névről, ill. szlovén Mačota-ról. A két név összefüggéséről és elsődlegességéről nem tudok nyilatkozni. Ha az olasz az eredeti, akkor talán az ol. Maccio (kicsinyített?) származékéról van szó (a Maccio vlsz. a Tommaso ’Tamás’ név rövidülése), ha szláv, akkor a szláv mač- ’macska’ tő kicsinyített származékával.
Makcsali: A mai telefonkönyv 2 gyomaendrődi tételt ad ki rá, a Radixon az 1891. évi iparoscímjegyzékben fordul elő Temesváron.
A szóközi kcs hangcsoport szokatlansága miatt talán e név rokonságába vonható az 1891-es iparosjegyzék Macskala (Radosna, ma: Radošina, Szlovákia) tétele is. Ill. egy angol nyelvű magyar forrásban (Tibor Cseres: Serbian Vendetta in Bacska) a bácskai Bezdánban említenek egy Macskal nevű férfit (-i nélkül!).
Az első megközelítés szerint valahol volt egy magyar Makcsal település, amelyről képzőtlenül lett a Makcsal és képzővel a Makcsali csn., amelyekből hangátvetéssel előlállhatott a Macskal(i) változat. [Ill. kisebb valószínűséggel fordítva: Macskal > Macskal(i) > Macskal(i).] — Ennek a magyarázatnak az a gyengéje, hogy ilyen települést nem találtam.
A másik megközelítést a Macskala névforma támogatja: ennek felépítése kifejezetten csehes, mivel az -al személynévképző, és főként annak nőnemű -ala változata a csehben produktív. Mind a Mačkal, mind a Mačkala előfordul cseh és szlovák területen, ez utóbbi a horvát telefonkönyvben is. Az szl. -al(a) képző elsősorban igei tövekhez járul (tkp. régi cselekvő melléknévi igenévi képzőről van szó) így elsősorban a cs. mačkat ’(össze)nyom, (össze)présel, (össze)gyűr, (össze)szorít stb.’ igéből képzett cselekvőnévre gondolhatunk. – Ez a Mačkal a magyarba kerülve esetleg /csk/ > /kcs/ elhasonuláson eshetett keresztül, és felvehetett egy adaptív -i végződést.
Tudom, ez szívügyed, de magyar etimológiát (a fenti lakosnévin túlmenően) nem tudtam e névre illeszteni: gondolhatnák ugyan a Maximilian > Miksa > Maksa > Makcsa alakulásra, de magyar alapról a -l elem megmagyarázhatatlan, így ezt kizárom.
Nemrég belekezdtem a családfa-kutatásba, el is jutottam egészen az üknagyszülőkig.De mind az ükszülőknek és mind a dédszülőknek csak a nevét sikerült megtudnom, a nevük eredetével kapcsolatban pedig sajnos semmire nem jutottam. A Net-en találtam rá a fórumra, és nagyon megörültem, hogy nini de jó, hátha tud nekem valaki segíteni, mert ugyan nem ismertem se a déd-, se az ükszüleimet ( pedig annyira jó lett volna), de már azáltal is, hogy megtudhatom a nevük eredetét és jelentését, "visszakapok" egy kicsit belőlük .
A nevek: Percze ( ő, az apai dédnagyapám, akiről csak annyit tudok, hogy Rimóczon élt), Fonyi, Palkó, Hegyi,Gál, Nagy.Tudom, hogy ezek elég átlagos nevek, de sehol sem találtam róluk információt. Ezért is kérem a segítséged ( mert Te jártas vagy a családnevekben ), hogy vajon mi ezeknek a családneveknek a jelentése, és hogy honnan származnak.
Előre is nagyon köszönöm Neked a segítséget és a fáradozást, sokat jelent nekem.
A Google-ban találtam ezt az utalást, sajnos a hivatkozás már nem él.
Da wir zumeist Baudrechsler sind, leiden wir arg unter der darniederliegenden Bauwirtschaft und dem Billig-Treppen-Boom
Ez összefügghet a Baudrexlerrel. A jelentése nem teljesen világos. A BAu építéssel, épülettel kapcsolatos dolgok előtagja, a Drechsler pedig esztergályos (drehás)
Nekem is van egy új nevem,: Baudrexler Állítólag a Drexler nevet régóta használják, találtam többet is, de ebből a Bau fajtából meglehetősen keveset. Ha tudsz valamit erről, kérlek segíts. Előre is köszönöm, üdv. Edu
Kérdeztem volt a Wiemer , a Henter, Finna, valamint a
Kudász, Szilajka, Lanscsák, Szácsi (a magyar-német-horvát vegyes lakosságú Kiskanizsán fordulnak elő, 18. sz.) és a Kobibar vagy Kobebar (ez a magyar-horvát Miháld faluban tűnik fel 1750 körül, és bizonyosan nem Kobilar (kobila : hv. kanca), és bizonyosan nem Kocsebár.
Hozzátenném, hogy a Kudász és a Szilajka szerintem a magyarra vezethető vissza, de mivel nem vagyok biztos, kíváncsi vagyok a véleményedre.
Ez igaz. Jó lenne látni az adott anyakönyv néhány más lapját is összehasonlítás végett. Ha ez jelent valamit, kiejtés szempontjából is valószínűbbnek tűnik a k-s változat.
