Tegnap érkeztem haza Veitsch-ből, s mivel a - egyébként kiváló - szálláson nem volt wifi, csak most olvastam, milyen kiváló magyar eredmények születtek Lavaredon és Brixen-ben. Szilvi UB-s győzelme szintén bámulatos. Gratulálok mindenkinek, aki a hétvégén versenyzett valahol a nagyvilágban, különösen a dobogós helyezést elért versenyzőknek! Ef zé-nek szintén elismerésem az első 100 mérföldes versenyhez, 18 fokban azért kellemesebb lehetett az a hosszú táv...
Nekem ez volt a 2. külföldi terepfutó versenyem. Az első, a Wörthersee Trail azonban mindössze 800 méteres magasságba vitt fel, míg itt 1900 méterre is fel kellett jutnunk. Szerettem volna jól érezni magamat ezen a szép útvonalon és nem félholtan célba érni, de tartottam a nagy melegtől. Az idén már 2x is volt gondom vele - először a T100-on ájultam el majdnem a Vadállóköveken a hőségben, aztán a Bükki Hegyimaraton hullámos pályáján is sokat kivett belőlem a fülledt idő, pedig ott mindössze 1200 m szintet kellett megmászni. Bár már 9 éve hogy futok, még sosem használtam sótablettát. Most azt is raktam el, meg néhány gélt, és izót. A versenyt megelőző napot egy pizzával zártam a helyi pizzériában (magyarok üzemeltették).
A verseny ágyúszóra indult 9 órakor. A rajtnál kiszúrtam Pepét és egy szolnoki srácot, Gyurit. Óvatosan kezdtek, így az első frissítőig, 5 km-ig ott voltam mellettük. Aztán Pepe beindult, és hamar eltűnt a szemem elől, míg Gyuri látótávolságban maradt. Ezen a versenyen nagy hagyománya van a váltófutásnak, ezért a 3 fős csapatok miatt a pálya 3 részre van felosztva. Az első váltóhelyet (16,5 km) 1:45 alatt értem el, innen Gyurival együtt indultunk tovább beszélgetős tempóban. Ők előző nap már felmásztak a Hohe Veitsch-re (1982 m), úgyhogy igazán jól mentek neki az emelkedők...:) Nemsokára ott is hagyott, és még ezután jött a pálya legmegerőltetőbb mászása (legalábbis számomra). Szerencsére lentről ijesztőbbnek látszott, ahogy haladtak felfelé az emberek, és valahogy megbírkóztam a meleggel is, mert itt fentebb már jobban mozgott a levegő. A sótablettákat szorgalmasan ettem, eleinte óránként egyet, aztán már kettőt. Pontban déli 12-re fel is értem a Graf-Meran házhoz 1836 méter magasba. Itt volt az 5. frissítő, a túrázók hangosan biztatták a futókat. Hamar továbbindultam, néha megálltam egy-egy pillanatra fotózni. A következő 1,5 km-en eléggé hullámzott az út, talán 1900 méterig jutottunk fel. A lefelé menet eléggé bokaforgató volt egy darabon. Hőség ide vagy oda, még mindig jól éreztem magam, persze nem is erőltettem túl a dolgot. Frissítettem rendesen, 2:10 alatt értem le a 2. váltóponthoz (32,5 km) ahol nem tudtam ellenállni egy darabka házi süteménynek. Innen még egy 20-as volt hátra - jórészt lefelé - de azért akadt benne némi emelkedő is. Ezek már annyira nem estek jól, inkább meggyalogoltam őket. Szinte mindig volt valaki a közelemben, főleg váltótagok, de teljes maratont futók is. Engem is meglepett, hogy egyes versenyzők szinte semmit sem vittek magukkal, csak a frissítők kínálatából éltek, de láttam olyan futót is, aki akkora hátizsákkal indult, amiben elfért volna 3-4 ember teljes UTMB felszerelése:) Ez utóbbi srác egyébként a felfeléken rendre otthagyott az utolsó szakaszon, tehát még csak nem is túrázós tempóban haladt...Ahogy lejjebb értünk, és az utak kevésbé voltak sziklásak vagy technikásak, úgy lett egyre jobb a Hoka Bondi. A dózerutakon jól be tudtam vele gyorsulni, kiválóan csillapított. Az utolsó néhány km-en nagyon jólesett vágtatni a cél felé, itt több embert is megelőztem, köztük a nagy hátizsákos barátomat...Az utolsó aszfaltos 1,5 km a faluban enyhén emelkedik, ezért rendesen kikészítette az embert. Végül 6:14 alatt értem célba. Ez a 40-44-es korosztályban a 7. helyet jelentette. Ha nem fotózgatok, biztosan megvan a 6. hely is, de ennek nincs nagy jelentősége....Aminek van, az hogy jól bírtam a meleget, a sótabletta használt, nem volt gyomorproblémám, és tudtam gyönyörködni a táj szépségében.
Honfitársaim mind váltóban, mind egyéniben kiváló eredményeket értek el, gratulálok nekik! A szervezés príma volt, a pályakijelölés úgyszintén, bár két helyen sikerült néhány métert rossz irányba menni. Az isostart jól keverték, volt magnézium is, de az tény, hogy só vagy sós keksz nem volt sehol, ezért arról jobb volt magunknak gondoskodni.
Gratulálok a Lavaredo hőseinek! Szépen behúztátok.
A hétvége erősen bővelkedett futásokban. Lavaredoban sok magyar, Brixen-ban Hiver küzdött meg élete legkeményebb versenyével, UB és Veitsch.
Veitsch nagyszerü volt. Közel van, olcsó, rengeteg frissítőpon, ingyenes kemping és jó pálya. Meleg volt ott is, a célban 37 fokot mértek a szervezők. Fent 2000m-en is bitang meleg, maximum a levegő jobban mozgott. Én nagyon kíméletesen kezdtem, aztán 3:15-3:30 között szinte egyszerre legörcsölt körülöttem mindenki. Fura, hogy ezek a hegyikecskék nem ismerik a sót mint pótolandó anyagot, illetve rendre elfutják az elejét. A meredeket futották aztán a futható részeken már gyalogoltak. Sok maraton távot futó nem vitt magával semmit, fel is borultak 40km után. Én nagyjából nem csináltam semmit, csak egyenletesen mentem. Azért nagy mezőny nem volt, az 5:29-es idővel 5. lettem összetettben úgy, hogy 4:40-el nyerték. Jól ment minden magyar, a csajok is szépen behúzták. Yoyo hatalmas PB-t ment. Jó csapat jött össze. A bringát is már előírásszerüen magyar nyerte :) Nyertem egy sonkát aminek már 2 napja lejárt a szavatossága, meg kolbászokat. / Pali képzeld ettem is belőle / Jó vót na :) igaz cillagom?
Volt szerencsém 10 napot Norvégia déli részén Telemark tartományban edzőtáborozni.
Skien városában laktunk, aminek a környékén 400-500 m-es hegyek vannak. Mégsem a Budai hegyeket kell elképzelni, hiszen már 100-200 m-től fenyő az őshonos és a rendkívül sok csapadék miatt dús az aljnövényzet, páfrányhegyek simogatják lábszáradat. A terep technikailag rendkívül nehéz, olyan mintha állandóan vizes szivacson futnál, gyökerekkel, kövekkel tarkítva. Vizes lábbal nem jutottunk soha vissza a szállásunka. Nagy szintek igaz nincsenek, de ennek ellenére nagyon tagolt a hegyvidék, rengeteg a patak és a tó, a turistautak igen egyszerűen vannak jelezve, minden jelzés kék, de az elágazásoknál mindenhol tábla van a távolságok feltüntetésével. A magasabb csúcsokon (400-500 m) már szinte csak szikla van, ami ha vizes (mindig az) a moha miatt rendkívül csúszik. Sok helyen kulcsos házak vannak,- kulcs nélkül-, mindenki számára nyitott, teljes felszereléssel, itallal, étellel, ággyal, párnával...elképesztő...
Az erdőig 30-50 percet kellett futnunk alsórendű utakon, az út szélén. Csak akkor előz meg autó ha nem jön semmi szembe, hogy teljes egészében át tudjon menni a szemközti sávba, ott elképzelhetetlen hogy karnyújtásnyira húzzon el melletted...elképesztő...
A verseny közben mi is agyaltunk ezen. Szerintem ő bírta legjobban az extrém meleget. Az más kérdés hogy ennek genetika, edzettség, okos versenyzés vagy valami más oka lehet. Én is nagyon kíváncsi vagyok mit mond Oli.
Na végre valaki megerősíti az információimat, ugye jól értem, hogy jobbat ment mint Bogár J. ?! Én mondjuk terep vagy nem terep, minden ultrabalatonost hősnek tartottam, aki egyáltalán teljesítette ebben a baromi melegben a távot.
'Koszi! En is gratula nektek az UB valtohoz! UTMB mas kategoria, ezt azok biztos tudjak akik voltak ott. Nincsenek ilyen terveim. Ha egyszer tavasszal vagy osszel rendeznek a versenyt, talan. Ez az augusztusi idopont nekem inkabb fesztival szezon, meg nyaralas. Oszre valamit kinezek talan meg,nemtudom.
hello Istvan!Koszi, remelem nem komoly a serules. Egyenlore en is csak csoszogni tudok,t100 utan azert nem voltak ilyen gondjaim.HAllom nagy a meleg otthon, itt idealis 18fokos futoido volt.
Száz mérföldet, ezeret! Gratula Zoli, biztos nagy élmény lehetett! Mi az Ultrabalatonon megfőttünk, én lesérültem, sokan rosszullét miatt feladták, és női győztes az összetettben! Érdemes lesz tájékozódni az eseményekről, nagy kaland volt.
Sok magyar volt, (Komárom, Tatabánya, Hajdúszoboszló...) fórumosok közül: Ildi 6.30-al, Ganki és Yoyoka 7.48-al ért be, Emese 2.30-as combos résztávot produkált, egyedül Pepe miatt szégyenkeztünk, ha jól emlékszem egy halvány 5.27 lett a vége. :) Ettől függetlenül neki is és a lányoknak is jár a gratuláció!
Gratula Lavaredosok meg a tobbiek! En a csodas South Downs Way-en toltottem a napot es az ejszaka egy reszet. Jo erzesekkel teljesitettem elso 100 merfoldemes versenyemet. Semmi nagy halal, vagy rossz gyomor. 21:48 a 14-ik helyre volt elegendo. Azert elfaradtam, de jol esett nagyon. Pihenjetek ti is.
Üzenem neki, ha beér, hogy ott van Cortinában az a jó étterem. Ott egyen egy jó bablevest, anélkül le ne feküdjön! Piedon is megmondta: "A hagymásbab..." -de tudja. Amúgy f..sza gyerek.
nem idei még a kép, de lesz az is.