Priboj: Szláv személynév. Etimológiailag a pribiti ’(ered.) odaüt’ ige főnévi formája. Mivel az alapige sok tevékenységhez, jelentéshez kötődik, a priboj főnév jelenkori szláv megfelelői is változatos jelentésűek, pl. cseh, szlovák, orosz ’hullámverés (< a [hullámok] odaütődés[e])’, szerb-horvát ’szélnek kitett hely (vízen); levezető csatorna kezdete; juhakol; falragasz; galamborr (növény)’. (N. B. A posszibilis szemantikai térben ott van a pri- ’hozzá-, oda’ + boj ’harc [< ütés]’, valamitn a jelenidőben boj- tövű ’fél’ ige is, pl. szb.-hv. gyakorító pribojavati se ’fél, tart vkitől’; de ezek – különösen az utóbbi – vlsz csak a népetimológiához adhattak hozzá)
Mivel közszláv szóról van szó, a közszó minden szláv nyelvben megtalálható, így személynévként is bármelyik szláv nyelvben megjelenhetett. Az elnevezés alapja vélhetően a lakóhely vagy a foglalkozás lehetett a fenti jelentések egyike alapján.
Irás: Ezt én a magyarból szó szerint veszem, az Irass és Iráss írásképeknek nem tulajdonítok nagyobb jelentőséget, mint a Kiss és Vass írásképeknek a kis és vas közszavakkal szemben. Ez tehát megengedi a magyar eredet, amely vélhetően az írástudásra utalóan foglalkozásnévi, a Deák, Csató stb. vezetéknevekkel egyezően.
Nem hagyható ugyanakkor figyelmen kívül, hogy török szövegkörnyezetben létezik az İraş tulajdonnév. Ugyan csak az iszlám történetével kapcsolatban találtam meg (İraş b. Amr, ill. Enmar b. İraş), és a datálásához annyit, hogy a vonatkozó lábjegyzetekben Ibn Hazm (994-1064) művei voltak említve, tehát vélhetően Ibn Hazmot megelőző, tehát korai X. sz.-i vagy az előtti. Sőt a Kureyş törzsnév is felbukkan a közelben, ez pedig kifejezetten a próféta kora (amikor az iszlámmal szemben inkább törzsekre tagolódtak az arabok). A név maga vegyes hangrendű, így nem lehet török, viszont a korai datálás kizárólagossá teszi az arab alapot. Ilyen arab személynevet azonban a mai népszerű neveket tartalmazó listákban nem találtam: a próféta korára vonatkozóan azonban találtam említést egy ilyen nevű (arábiai?, szíriai?) településről, így lehet, hogy a név ezzel összefügg. Lehet, tehát hogy egy (török közvetítésű) arab személynévről van szó, de a gyér adatok ezt nem nagyon teszik a gyakorlatban valószínűvé.
Ad Skublics: a jó jelenkori szerb szótáramban nem találtam semmi ide vonható etimont, így jobb híján a hangutánzó eredetnél kell maradnunk, a bemutattam szlovák igéhez hasonló (de lehet, hogy attól eltérő, de hasonló akusztikai hatáshoz kapcsolódó) jelentéssel. Illetve akkor járunk el a legtudományosabban, ha még eddig sem megyünk el, hanem csak adig, hogy a régi, tisztázatlan eredetű szerb Škub(l[j])a személynévből származik, apanévként.
Ad Bohr: A korábban bemutattam eredthez képest találtam még további alternatív magyarázatot. De mind ugyanúgy német: – Képzőtlen lakosnév a német Bo(h)ra(u) helységnevekből (Türingia, Szilézia, Brandenburg, Szász-Anhalt) – Eszköznévre utaló alnémet(!) foglalkozásnév a ma n. Bohrer ’fúró’ szó régebbi bor alakjából. – Ragadványnév a régi n. bôr ’dac, makacsság; felháborodás’ szóból.
1. kisebb hajóféle, amely azonban inkább hasonlít egy széles, tompa orrú és farú, aránylag rövid ladikhoz. A kisméretű hajómalmokat építették csöllére. Másrészt a csölle hasonlított az olyan ® csámeszra is, amelyet oldalakkal, végekkel láttak el és vízhatlanra építettek.
2. A Kisalföldön a nádkévékből csónakformán összekötött ® tutajt nevezték csöllének.
Egyébként, ha valóban kerested volna "mindenütt, akkor mind ezt, mind a csallóközi Csölle települést (ma Rovinka, régebben Waltersdorf) megtaláltad volna.
Sziasztok segítségre lenne szükségem. A Csölle vezetéknévre keresek valami magyarázatot.Az egész interneten kerestem és semmi.Légyszi ha valaki tud erre valamit akkor segítsen, ha viszont már volt róla szó akkor valaki írja meg az oldal számát.Nagyon köszönöm előre is.
> Kudász: Szerintem levezethető a magyarból: valamely, a rókára emlékeztető tulajdonságra utaló metaforikus elnevezés. A szó köznyelvi használata egyedül Csongrád megyéből adatolt. ’kudászó féreg’ = róka. (vö. farkas=toportyán féreg.) = Új Magyar Tájszótár III. Bp. 1992. 606.
Ez az adat önmagában csak megengedi, hogy magyar etimológiát (is) vegyünk fel, de nem teszi kizárólagossá. Vannak minden nyelvben azonos alakú szavak, melyek etimológiai eredete eltér: ugyanez igaz a nevekre, ill. azok látszólagos közszói eredetére is. A bizonyossághoz több adat kellene és mivel nincs több adat, ez az összefüggés ellen szól.
Elemezzük a szót: a kudászó féreg helyébe tehetnénk tyúkászó féreg kifejezést is, tehát a kudászó nagy valószínűséggel ugyanolyan eredetűnek kellene lennie, mint a tyúkászó szónak. Ez utóbbi a tyúkász[ik] ’tyúkokkal foglalkozik (tenyészt, azokkal kereskedik); tyúkok után jár, tyúkot lop’ ige folyamatos cselekvő melléknévi igeneve, a tyúkász[ik] ige pedig a tyúkász ’tyúktenyésztő, -kereskedő; tyúktolvaj’ foglalkozásnévből képzett ige, ez utóbbi viszont a foglalkozás „tárgyát” jelentő tyúk ’baromfi’ főnév -ász/ész foglalkozásnév-képzős származéka. Ebbe a sorba beleillene egy Tyúkász vezetéknév, amelynek alapja az, hogy az elsőnek elnevezett – tisztes vagy tisztességtelen – foglalkozása tyúkász, tehát tyúktenyésztő, -kereskedő, vagy tyúktolvaj volt.
Ugyanúgy a kudászó (féreg) mellé kellene lennie egy kudász[ik] igének, melynek alapja egy kudász foglalkozásnév lenne, amelynek pedig egy kud(a) főnévből kellene erednie. Ha ez igaz lenne, akkor a Kudász vezetéknevünk azonos lehet a kudász foglalkozásnévvel. A probléma csak az, hogy sem a kud(a) alapfőnév, sem a kudász foglalkozásnév, de még a kudász[ik] ige sem adatolható, csak annak feltételezett másodlagos – Kudász csn., kudászó igenév – fejleményei.
Ha megengednénk magunknak egy ilyen feltételezést, akkor nem tudnánk megmagyarázni azt, hogy ez a két adat évszázadokat fog át – a Kudász csn.-nek a XVI. sz. előttről kell erednie, a kudászó igenév pedig szinte a jelenkorban feltételezi a hozzátartozó ige létét – és a köztes alakok mégsem adatolhatók. Az adathiány arra utalhat, hogy esetleg ilyen nem is volt, hanem a két szó eredete más, egymástól független (hanem pl. – itt most a hasamra ütök – a csongrádi kudászó egy szerb szó népetimológiás magyarosodása).
Paszér: Én ezt hajlamos lennék a szerb-horvát psar ~ szlovák psiar ’kutyagondozó, kutyatenyésztő stb.’ foglalkozásnév magyar piszar > peszar > peszer > pecer > pecér magyarosodási sorozatába beilleszteni, mondjuk a peszar alakból származtatva e : a > a : e hangzócserével
Skublics: Konzultálok egy jobb szerb-horvát szótárral az etimológiai alap jelentését illetően. Csak „egy lépést visszamenve” azonban a név e nélkül is etimologizálható: egy Škub(l)- személynévből képzett -ić képzős apanévről van szó. Az alapnévhez talán vö. szlovák škubať ’rángat, ráncigál, (ki)szaggat’ ige, de az ilyen hangutánzónak tűnő tövek jelentése a szláv nyelvek közt eltérhet, így pontosabb adatot tényleg csak a szerb-horvát szótárból lehet venni.
N. B. a névben lévő l, lehet hogy a lágy ajakhangok után beszúródó ún. epentetikus l, így lehet, hogy ez más nyelvjárási alapon elmaradhat, így nevünk a Škubić ~ m. Skubics névvel azonos. Ilyesmihez vö. macedón Skopje ~ szerb Skoplje városnév.
Kónya, Konya: A Kázmérban lévő állítás elfogadható, megalapozott török etimológiát nem találtam. Az oszmán-tör. Konya városnév etimológiáját ugyan nem tudom, de nem lennék meglepve, ha a törökség előtti ókori eredetre menne vissza. Képzőtlen lakosnévre sem igen gondolhatunk, mert itt Mo.-n miért neveznének el valakit egy Mo.-ról névre érdektelen török településről? Ilyenkor sokkal inkább „nagyobb felbontású”, pl. Török lenne az illető neve.
Bohr: Német vezetéknév hasonló régi német személynévből. Ez utóbbi a szláv Bor(i)- (< ószl. borti ’harcol’) kezdetű összetett szláv nevek, pl. Borislav, rövidülése.
Bösch: Német vezetéknév több lehetséges etimológiával:
1. A n. Bosch csn. umlautos változata, ez utóbbi a lakóhelyre utaló ragadványnév és a mai n. Busch ’bokor; bozót, cserjés; (kis) erdő’ szóval azonos, tehát az elsőnek elnevezett lakóhelye ilyen területen volt.
2. A n. Besch < Bäsch csn. ajakkerekítéses változata. Ez a Sebastian ’Sebestyén’ személynév rövidülésének alemann (dny-német) nyelvjárási alakra.
Waymann: Német vezetéknév, vélhetően a n. Weimann, Weymann csn.-ek írásvariációja. Ez utóbbiról az irodalom azt tartja, hogy több német vezetéknév egyszerűsödése lehet: – Weinmann: borral foglalkozó személy (termelő, kereskedő, fuvaros stb.) foglalkozásneve; – Weigmann: a n. Wiegmann név alakváltozata, ez utóbbi régi összetett germán személynév (wîg ’harc, háború’ + man ’férfi, harcos’) – Weidmann: a ’vadász’ értelmű n. Weidmann köznévből vett foglalkozásnév; –Wagenmann: ’fuvaros, kocsis’ értelmű foglalkozásnév.
A Buron és a Burony biztosan összetartozik, a szóvégi n ~ ny (ill. l ~ ly) váltakozás igen tipikus, régi nyelvjárási jelenség. Ehhez jön még az, hogy a régi helyesírás /ny/ helyett is gyakran n-et írt. — Ez a név bízvást régi személynév, mivel az -n(y) kicsinyítő képző ismert a régi magyarban és a szlávban is, valamint a Bur- (Bor-) alapnév is mindkét nyelvből etimologizálható, ezért ennek a névnek az etimológiája végső soron magyar is és szláv is lehet.
A Burom fogasabb kérdés: ez nem bontható tovább elemekre, tehát egészben kellene etimologizálni, de nincs megfelelő alap: nem találtam ide vonható magyar, szláv (stb.) alapot. Ezért arra a kényelmes álláspontra helyezkedem, hogy ez a név valószínűleg tényleg nem független a Buron(y) névtől, hanem abból fejlődött ki. Bár ilyen esetben a változás szokásosabb iránya m > n – vö. találom > talám > talán > talány – de itt talán az első b ajakhang hasonlító hatásának köszönhetjük, hogy a szóvégi orrhang is ajakkal képződő m-mé lett.
Targos: Kedvenc lengyel névlistámon gyakorinak adatolt név Targosz írásmóddal. Az adatok 40%-a DK-Sziléziában található Bielsko-Biała centrummal. A név a lengyelből etimologizálható: Targ ’piac’ (személynévként) + -osz kicsinyítő képző, így vélhetően lengyel eredetű.
Hodos: Itt a hangtestből kiindulóan nem lehet kizárólagos etimológiában dönteni. Lehetséges:
– Magyar etimológia, amely szerint a hód állatnévvel azonos régi magyar személynév -s kicsinyítő képzős származéka lenne. Ezt támogatja, hogy vannak ilyen (rövid o-s) magyar víznevek, pl. a Túr egyik bal parti mellékvize (csak itt az –s nem kicsinyítő, hanem ellátottságot jelentő melléknévképző). Ez utóbbi miatt Hodos földrajzi névre utaló képzőtlen lakosnév is lehet. Vélhetőleg e vezetéknév korai személynévi használatára utalnak a XI-XII. sz.-i Árpád-kori Hodos, Hodus, Hudus szn.-ek.
– Szláv etimológia, amely a szláv chodiť ’jár’ igéből képzett régi Choda (írva Hoda is), ill. a cseh-szlovák hodiť ’dob’, hody ’búcsú <egyházi ünnep>; (ünnepi) idő’ etimológiai alaphoz köthető Hoda szn.-ek szláv -oš kicsinyítő képzős származékai.
> A GYANO nevnek lehet koze a GANOW nevhez? Elofordulhat, hogy a Ganow-bol lett Gyano?
Jó lenne ilyen kérdések mellé időpontot is rendelni. Talán e nélkül is megkockáztathatom azonban, hogy kijelentsem: előfordulhat. Azonban a viszony más: nem a Ganow-ból lett a Gyanó, hanem mindkettő ugyanannak a kiejtett névnek a különböző korú helyesírásnak megfelelő írásos formája. A(z igen) régi magyar ortográfia a /g/ hangot is g-vel írta, az -ow pedig az /ou/ kettőshangzó lejegyzése, amely helyett a nem kettőshangzós nyelvjárásokban hosszú /ó/ ejtődik, és mivel ez a helyzet az irodalmi nyelvben is, ezért ez az újabb preferált írásforma. A feltételezett etimológia: szláv Jan ’János’ + -ov (birtokos) apanévképző > szl. Janov > szlovák ejtéssel /janou/ > magyar Janou ~ Janó > (j ~ gy affrikálódással) m. Gyanou ~ Gyanó.
Régebben a család Irass vagy Iráss formában használta. A családi legenda szerint mielőtt Pestre került volna az ezzel a névvel rendelkező ős a Duna déli részén élt, az sem kizárt hogy a Vaskapun túl!
Először is BÚÉK és köszönet a segítségedért! Több olyan nevet fejtettél meg, ami nekem reménytelennek tűnt. Rövid hozzáfűzés:
Kudász: Szerintem levezethető a magyarból: valamely, a rókára emlékeztető tulajdonságra utaló metaforikus elnevezés. A szó köznyelvi használata egyedül Csongrád megyéből adatolt. ’kudászó féreg’ = róka. (vö. farkas=toportyán féreg.) = Új Magyar Tájszótár III. Bp. 1992. 606.
Egy-két, még nem elmlített , és reménytelennek tűnő név:
Paszér (a családi legenda szerint francia, 1832-ben jelenik meg Mo-n, mikor egy szintén nemrég hazánkba települt cseh lányt vesz el.)
Skublics (zalai és vasi família, szerintem horvát lehet, de nem tudom, mit jelent a név)
Kónya, Konya: Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára. Bp. 1993. Szerinte aki a nevet kapta, lehajló, lecsüngő bajuszú ember lehetett, a szótő a konyul ige tövével azonos. Ez igaz lehet-e avagy inkább a törökre lehetne visszavezetni? (Törökországban Konya nevű város is létezik.)
Bohr (ez némnet, és lehet, hogy nem jól olvastam ki:::))
Bösch
Waymann
Köszönöm szépen a segítséget, aranyos vagy nagyon.Olyan nagyon jó, hogy most már (hála Neked) tudok valamit a családomban előforduló családnevekről ( az eredetükről és a jelentésükről).
Mégegyszer köszönöm és :Nagyon Boldog Új Évet kívánok Neked és Szeretteidnek!
Az 1715. évi országos összeírás =|= Árva 13. TÉKA
Bielipotok, Fejérpatak, Bjelipotok, Árva, Oravský Biely Potok, SK
Adózók neve: Paulus Lizak; Joannes Marusak; Martinus Sustko; Andreas Blsak; Georgius Hustyaucsik; Martinus Palko; Simon Janko; Michael Kulich; Jacobus Dafcso; Michael Mucza; Andreas Bucsek; Georgius Szavalyak; Georgius Janotka; Mathias Kidancsik; Michael Boczko; Mathias Kreszacs; Martinus Tomalyak; Georgius Kupcsarik; Georgius Boszak; Mathias Blsák; Andreas Podbelan; Joannes Suriny; Joannes Musák; Thomas Gauroy; Christophorus Szemesi; Martinus Pasverbak; Paulus Kubalyak; Jacobus Buron; Georgius Uchany; Martinus Czapek; Georgius Tyapajcsik; Felix Buron; Michael Gloncsak; Mathias Bazalik; Paulus Magosa; Georgius Ondrisz; Stephanus Liptovecz; Georgius Tabacsak; Joannes Vavrecsak; Georgius Burony; Catharina Mikulaska; Martinus Adamcsak; Sophia Kupcsarka; Martinus Kovács; Martinus Kahanyak
Mint itt elöször író, bejelentkezek és kivánok mindenkinek Nagyon Boldog Új Esztendõt!
Amatõr családfakutatóként lenne az elsõ kérdésem.
A Heves megyei Kápolna község és környékén elõforduló Burom és Buron nevekkel kezdenék. Eddigi turkálásaim szerint máshol nem is nagyon fordulnak elõ M.o.-on, és mint a telefonkönyv szerint is, a Buromok kb. 3x arányban jártak át amerikába a korai 1900-as években. A pár felvidéki szlovák Buron kivételével Pekelnikrõl, minden Kápolnai Burom(n) Magyar ethnikumunak vallotta magát.
Tehát a kérdés, egy vagy két különbözõ névrõl van e szó, ami véletlenül egy faluban kötött ki, vagy ugyanaz a név vége változott át részben, és természetessen az eredetük, illetve jelentésük. És még egy, a Burony név is ide tartozna?
Köszönöm elõre is. Üdvözlettel, László, Kaloforniából
A odaát írt Borbély család kapcsán találtam Szederkényinél a IV. kötet I. rész II. fejezet V. pontjában tételes listán Eger vára visszavételét követő 1690-es (!!)népességösszeírásra. Nos ebben a töröknek valló között az alábbi nevek írattak össze (a minimum meglepőeket kiemeltem - hogy mennyire nem utal a név a származásra. Pesze ezek egy része korábban keresztényből lett mohamedánná, akár nem személyében, hanem az apja, nagyapja révén, hogy a török kiűzése után maradjon és visszatérjen a keresztény hitre)
"Török István. Horvát Just Haydar László. Haydar László. Nagy János. Horváth Pál. Balogh Mihály. Kis István. Noszvay Ferencz, 220. sz. a. Négy uj keresztény, 241. sz. a. Verecz István. Padantus András. Szabó Mihály. Német János, 259. sz. a. Rosznay Istók. Borbier János. Hitvány Pál, 269. és 270. h. sz. Horváth János. Fekete Mihály. Fekete István. Pap Jurko. Olay beg, 278. sz. a. Polkoráb István. Ferencz Izak. Fekete János. Szabó Márton. Nagy Imre. Murány István, 292. h. sz. a. Kis István. Fekete Mihály. Vesz András. Ugro János. Szabó János. Borbier András. Pap Dávid. Török János. Egri János. Török Mihály. Szabó János. Szinay István. Horváth János. Poturi Mihály. Kovács Péter. Zan István. Boszna János. Török Pál. Török István. Beczey András. Jurky Zsigmond, borbély. Eger István. Furula János. Ziffera György."
Érdemes megtekinteni, hogy milyen nevekkel mondatták magukat az egyes személyek - magyarnak, németnek, rácnak és töröknek (új kereszténynek). Példás igazolása annak, hogy más a származás, és megint más a név eredete.
Mar eddig is nagyon sokat segitettel csaladneveim eredetenek megkozeliteseben, amit ismetelten nagyon koszonok.
Csaladfaim rendezgeteseben ujabb kerdesek merultek fel bennem s ismet szamitok a segitsegedre.
TARGOS agunk Eszak-Szlovakiabol erkezett, az 1715-os nepesseg osszeirasban nem talaltam ilyen nevu adozot Ma.-on. Mi lehet a nev eredete, honnan erkezhettek
Kornyik: Valamely nyugati-szláv (cseh-szlovák-lengyel-szorb) nyelvből ered, szlávos írásformája: Kornik, ill. Korník. Lengyel területen ilyen nevű település is van.
Etimológiája: szl. kora ’kéreg’ + -ný melléknévképző + -ík kicsinyítő-személynévképző. A motivációhoz néhány ötlet: a nevezett fakéreg-feldolgozással foglalkozhatott, vagy fakéreggel fedett szállása volt, vagy korábbi sebeiből eredően varas (”kérges”) lehetett a bőre stb. A lengyel nyelvben a korny melléknév pokorny ’alázatos’ értelemben használatos, így esetleg ez is lehet a névadás alapja.
Kőhegyi: Valóban gyanús, hogy magyarított név. A Családnévváltoztatások Magyarországon 1800-1893 adatbázisban <http://www.radixindex.com/adatbazisok/nv003007.shtml> ez nincs ugyan benne, de a hasonló Kőhalmi/Kőhalmy, Kőházi/Kőházy, Kőkuti szerepel.
Azonban szerte az országban találhatók Kő-hegy magaslati nevek, pl. a Pilis–Visegrádi-hg.-ben, Zamárdinál, Budaőrsnél, Pomáznál, de távolabb is (pl. Katotaszegen a Hármas-Kőszikla [Horaiţă] alatt van a Kőhegy-tó), a név esetleg lakóhelynévként utalhat ezekre.
A név lakosnévként utalhat a mai szlovákiai gömöri Lukovištia (korábban Strelnice) településre is, de ekkor a név keletkezése nem lehet 1899 előtti, tehát végső soron magyarításra gondolhatunk, mivel e település korábbi Lukovistye nevét akkor változtatták Kőhegyre. (Itt született egyébként az egyik legnagyobb szlovák költő, Ján Botto, művésznevén Ivan Krasko.)
Toghia: Kiindulásul románnak tetszik, ott van Toghea írásváltozata is, vélhetően összefügg a román Toghe, Toghina csn.-ekkel. Közelebbit [még] nem tudok, de nem kizárt, hogy a román név is más nyelvi előzményre megy vissza.
Dirbák: Minden valószínűség szerint a cseh Drbák (szlk. Drbiak) csn. ejtéskönnyített változata. A cs. Drbák név a cs. drbat ’kapar, (el)vakar, dörzsöl; megrágalmaz, bemárt, megszól vkit; (rosszindulatúan) pleytkál (vkiről); cseng, csendül ’ igéhez nagyító-rosszalló -ák képzővel képzett személynév, vagyis olyan személyt jelöl a kire a fenti cselekvés jellemző, vagy éppen annak alanya. – A szónak a mai szlengben vannak köznévi jelentései a semleges ’egyfajta, reszeléssel [~ reszelőn való dörzsöléssel] készülő burgonyagombóc’, az expresszívebb ’[összekapart] földhalom’, ’[elkapart] pattanás’ értelemig. Sőt, a mai szlovákban az alapige a szlengben – a ’dörzsöl’ jelentés nem szokatlan kiterjesztéseként – ’baszik’ jelentést is felvett, így ad hoc férfit illető sértő kifejezés is lehet. De ez a jelentéskiterjedés az eredeti elnevezési motivációt talán nem érinti.
A lengyel megfelelőre én nem Dirbak ~ Dyrbak alakot várnék, bár a megfelelő igei alapot a szótárban még nem sikerült, így egyelőre a lengyel eredetnek nem sok esélyét látom (bár ha az lenne, akkor is a fenti lenne), az ukrán eredet ellen igen erősen szól, hogy cirill betűvel (Дирбак, Дірбак, Дирбяк, Дірбяк) nem találtam értékelhető adatát.
Ami a skandináv Dyrbak nevet illeti, az bízvást nem vonható ide. Viszont Skandináviában vannak Dyrbak nevű helységek, így ez a skandináv családnév vélhetően egy képzőtlen lakosnév. Ez a skandináv településnév számomra összetett szónak tetszik, az előtaghoz vö. talán óizlandi dyr(r) ’ajtó’, dýr ’állat, szarvas’, dýrr ’drága’, esetleg a dýrð ’dicsőség’, az utótaghoz pedig talán óizl. bak ’hát(só rész)’, baka ’süt (pl. kenyeret); dörzsöl(éssel melegít)’, bakki ’part, szegély’
Hollandi: Én ezt szó szerint veszem. Azonban, minthogy Salgótarján környékére az újabb korban (ami újabbkoriságot a Hollandi alak feltételez) viszonylag kevés holland telepedhetett át, inkább úgy vélem, hogy egy korábbi német Hollander, Holländer, Hollender csn. magyarosodhatott. Ez a n. családnév nemcsak az utóbb országnévadóvá vált németalföldi tartományra utalhat, hanem más észak-német Holland(e) helynevekre is, amelyek pl. Észak-Rajna–Vesztfáliában, Kelet-Poroszországban és Alsó-Szászországban is megtalálhatók. Az ilyen nevet viselő magyarok a névadó családág magyarosodása előtti német környezetbe települhetett át egy ilyen nevű helységből vagy területről. (Holland hn. < ? óholl.-óaln. holtland ’faföld, erdőföld’ > mai hol. houtland ~ n. Holzland)
Percze: Én ezt német névnek gondolom: az alap a n. Bertz személy- (és család-) név dél-német Pertz változata. A szóvégi -e lehet alemann (dny-német) kicsinyítő képző, vagy magyarosító fejlemény (a régi m. -e kicsinyítő képző?, ejtéskönnyítő toldalék?, esetleg a bajor-osztrák Pertzl kicsinyített forma erős magyarosodása?). A n. Bertz név a germán Berthold ’fényes+uralkodik’ személynév (> m. Bertold) Bert rövidülésének n. -z kicsinyítő képzős formája.
Fonyi: Magyar – nem nemesek esetén elszármazást, nemeseknél birtokot jelölő – lakosnév egy Fony településnév után. Ez megtalálható Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Gönctől délre, első emllítése: 1219/1551: Fon. A Fony településnév etimológialag azonos a fon ’(össze-, fonallá) sodor’ igénk tövével, így ’fonadékos, sűrű erdő’ vagy ’királyi fonónépek telepe’ jelentést rendelhetünk hozzá (különösen ez utóbbi jelentéshez vö. hasonló Fonó [Somogy m.], Fonyód [Somogy m.])
Palkó: Személynévi eredetű családnév, amely lehet magyar és szláv (szlovák, kárpátukrán) eredetű is. Mindkét esetben a Pál személynévhez (ill. annak más nyelvi Pal- rövidüléséhez) járul (1) a magyarban a -kó/kő összetett kicsinyítő képző; (2) a szlávban a -ko kicsinyítő képző. Vezetéknévvé a család egyik ilyen személynevet viselő tagja után lett, úgy hogy az előd személynevét a leszármazottak megkülönböztető névül örökölték; tehát ún. képzőtlen apanévről van szó.
Hegyi: Ez egy lakóhelynév lehet, amely a magyarban viszonylag ritka, de pl. a németben kifejezetten gyakori. A lakóhelynév a falun belüli jellemző lakóhelyre utal: egy településrészre, földrajzi viszonyítási pontra, dűlőre, külterületi névre, vagy (a magyarban a legritkábban) egy saját nevet viselő házra, tanyára. Adott esetben az elsőnek elnevezett vélhetően nem a faluban, hanem egy környező hegyen, vagy a falu Hegy-nek nevezett (vélhetően magaslati) részén lakott.
Gál: A mai is anyakönyvezhető hasonló magyar személynévből (szn.) ered. A Gál szn. a Gálos szn. rövidülése, ez utóbbi pedig a kelta eredetű latinizált Gallus ’gall férfi’ szn. magyarosodása. A szn. keresztyén névként Szent Gál tiszteletére terjedt el. A személynévből úgy lett vezetéknév, ahogy a Palkónál leírtam.
Nagy: Magyar ragadványnévből keletkezett vezetéknév, jelenleg a leggyakoribb magyar családnév (2006: 239 310 előfordulás). A jelentős előfordulás jelzi azt, hogy az eredeti elnevezésnek sok motivációja lehet, nem köthető egyetlen jelentésmozzanathoz. Alapvetően két azonos személynevű egyén megkülönböztetésére szolgált, ahol a reláció másik tagja gyakran az ellentétes Kis(s) ragadványnevet kapta. Ez utóbbi kapcsán a főbb szempontokat már leírtam a [4285-ösben: lásd az ottaniakat és a Nagyra vonatkozóan fordítsd az ott leírtakat az ellenkező előjelre.
Azért tautologikus, mert az adott korban, amikor a családnevek keletkeztek, az esztergályosok csak fát esztergáltak: a ’faesztergályos’ kifejezésben tehát – bármely szóval is fejezzük ki a ’fa’-t – a ’fa’ előtag felesleges, mert az utótag már kódolja.
> 2. Megjegyzem, hogy a Google a Baumdrechsler-re egyetlen találatot sem ad, szemben a Holzdrechsler-rel. Ez nem nagy csoda, minthogy a rBaum élőfát jelent, a fa, mint anyag sHolz.
Az, hogy egy névnek nincs jelenkori találata a Google-n nem zárja ki azt, hogy a múltban létezhetett. Itt korábban a magyar névkincsből is előfordultak olyan régi anyakönyvi nevek, amelyekre mai adatot nem találunk: habent sua fata etiam nomina.
Abban, hogy a Baum élőfát jelent, a mai irodalmi, ill. köznyelv esetén feltétlenül igazad van, csak a nevek nem a mai nyelvállapotból és alkalmasint nem az irodalmi, ill. köznyelvből erednek. A mai köznyelven Holz hacken ’fát vág’, ugyanakkor ma is adatolható a Baumhacker név. A Baum szónak a mainál tágabb történeti jelentését őrizték meg az olyan összetételek, mint a Schlagbaum ’sorompó’, Sattelbaum ’(fa) nyeregváz’ stb.*
Azért a Baumdrechsler, mint pl. Sattelbaum ’(fa) nyeregváz’-at esztergáló személy, posszibilisen ott van a névkészletben. A köznyelv helyi dialektusba hatolásával persze helyben is megerősödhetett a Baum ’<kizárólag> élőfa’ jelentés, ezért a feltételezett Baumdrechsler-ben feszültség keletkezett, amely hozzájárulhatott ahhoz, hogy ma már nem adatolható: van követve a szemantikai változásokat Holzdrechsler-ré válhatott, vagy népetimológiás hatás alá kerülve a kérdéses Baudrechsler-ré lehetett.
A fenti persze csak feltételezés, a 4542-es „esetleg [...] lehet” felvezetéséből világos lehet, hogy a másik etimológiát valószínűbbnek vélem, azonban posszibilitása miatt nem tartom kizárhatónak (teljesen) a Baumdrechsler-t sem.
-----------
* Még Grimm korában is az alábbi volt a helyzet: „Nicht selten, wo es der zusammenhang verstattet, steht das blosze baum für mastbaum, schlagbaum, stammbaum, todtenbaum u. a. m., auf dem meer ragen die hohen bäume der schiffe, bäum und better. Weckherlin 149;” [Deutsches Wörterbuch von Jacob Grimm und Wilhelm Grimm. 16 Bde. (in 32 Teilbänden). Leipzig: S. Hirzel 1854-1960. – Baum címszó]
