Nemrég estem haza Ausztriából. Voltam én is Veitschben, de utána még maradtunk egy hétig Ausztriában edzőtáborozni családilag nyaralni.
Jó három hónapos sérülés után ez volt idén az első versenyem, ezért izgatottan vártam.
Óvatosan kezdtem, de még így is egész jó idővel felértem az első váltóponthoz, de azért innen jött az igazi mászás. Az olyan emelkedők jól mentek, amiket csak megsétálni lehetett, a futhatóakkal van még némi gond, de már erősödöm vissza. Nagyon meleg volt, de annyira sajnáltam az Ultrabalatonosokat a 40 fokért és sugárzó betonért, hogy én úgy éreztem nekünk mekkora szerencsénk van az idővel. Amikor két nap múlva elkezdett lehámlani a karom egy részéről és a fülemről a megégett bőr, már nem így gondoltam. :)
Yoyokával többször találkoztam, hol egyikünk, hol másikunk volt elől, aztán a végére össze is verődtünk. Fenn a gerincen megfürödtünk a hófoltokban, én még a sapkám alá is betettem egy adaggal. Elég jól ment a botozás is, már régen használtam a botokat, csak egyszer szúrtam magam lábon, a többiek életét most megkíméltem. TV Judit kölcsönadta a szuper Salamon zsákját, nagyon bevállt nekem is - köszi!
A második váltópontot már nagyon vártam, mert itt találkoztunk Emesével, akivel mint csapat is indultunk. Kedélyesen és kissé gyors tempóban indultunk neki az utolsó 21 km-es szakasznak. Emese aztán hamar otthagyott minket. Elég gyorsan ereszkedtünk, a hőség azért itt már megcsapott rendesen. Minden újabb dombocskának versenyt káromkodtunk Yoyokával, már nem nagyon akaródzott felfelé menni újra.
A célba érés szuper volt, ott várt minket az egész magyar csapat - mondtam én, hogy nem kell annyira sietni. :) 7:48 lett az idő. Kaptam én is egy kosár húst, bár lettem volna inkább második, úgy tűnik nekik járt a műzlicsomag. Emesével pedig, mint a terepfutas.hu csapat negyedikek lettünk.
Nagyon szép ez a hegy, kedvesek a rendezők, szóval megéri ide eljönni. Én örülök, hogy végre részt vehettem ezen a versenyen. A hónap elején még nagyon nem hittem el hogy rajthoz állhatok. De minden jó, ha a vége jó!
ezt diktatfonra mondta, aztán pedig egy gyors és gépíró leírta onnan?? picit összecsúszott..
én amúgy már írom a közös Annecy-LUT beszámolómat. Szépen haladok, most ott tartok, hogy 1973. szemptember 4-én, egy esős hétfő reggelen megkezdtem az óvodát. Még csak 8 oldal..
Sajnos elég nehéz lecsapni őket, sokszor még a taposást is kibírják, mivel nagyon nagyon laposak, rugalmasak.
A trükk az, hogy meg kell őket sodorni, ha már rájuk csaptál. Elég gusztustalan így szétmorzsolni, de lényegében az eredmény nem különbözik attól, mintha egy "hagyományos legyet" lapítanál szét magadon.
14-én szombaton tervezem a 125 éves a Mátrai természetjárás túra 28-as távját kocogni. 5:30 körül indulok Budáról, 7:00 kor rajt, 11:00-kor indulok haza.
Detto. Bár leginkább a lovamat zaklatják, de most a fülledt meleg erdőben is sok van....utálatos jószágok! Nekem semmilyen szer nem vált be védekezésül (a teknőcöm viszont szereti őket...hammm :)
Nálatok is sok a kullancslégy? Kettőt a lábamról szedtem le, alig bírva összenyomni. Az egyik még egyszer vissza is szállt ugyanoda. A 3.kat meg már itthon az előbb vettem észre a tarkómnál, a hajamban fürdés után. Az se nagyon volt elkábulva, csak érzem a 4. ...
Voltam reggel futni a hegyen, szuper volt. A éjszakai eső miatt nagyon jó a talaj állaga, friss, párás a levegő és kellemes volt a hőmérséklet az árnyas részeken.
Úgy volt, hogy Szaszával megyünk, de hajnalban lemondta valami nagyon gyenge kifogással... ;)
Zürichtől nem messze (90 kilire), 3 táv, melyből a leghosszabb 88 km 6000 méter feletti szinttel, átlagosan majd 2000 méteren megy az útvonal. Nem lehet rossz, bár az árát is elkérik (kb. 135 euro) és első rendezés, ami nem mindig jelent jó rendezést...
