Szerintem a bejegyzésedre.:)Valaki(k)nek nem tetszett,hogy ilyen szép jelvényed lett.Vagy pedig az,hogy átszúrta a papírokat.Vagy csak veled nem(sem) szimpatizál(nak).
A régi vicc szerint két a 70-es években összetalálkozik két ismerős, régen látták egymást. Kiderült, az '56-os forradalom után mindketten börtönben ültek évekig. - Mennyit ültél? - Végül 6 évet kaptam. - És mit csináltál? - Semmit. - Akkor valami nem stimmel. A semmiért csak 3 évet adtak.
----
A 7 mínusszal semmi gond. Simán kapunk az ontopik hozzászólásért is 8-at, 10-et:)
Tegnapi túrám alapgondolatát a régi kék jelzések keresgélése ösztönözte.
Két kiadványból szemezgettem:
Az egyik egy térkép volt, a 80-as évek elejéről, amelyen a Kohász kék teljesen máshol megy mint manapság, és a Vajdavárra piros rom jelzés vezet.
Ez volt az a térkép:
a főgerinc mellett, a földúton ment a kék jelzés. Ezt nem nagyon hittem, mert nem volt logikus, régebben mindig a gerinceket részesítették előnyben. Nem is találtam egyetlen régi jelet sem.
Bejelöltem kék vonallal az igazi régi utat, amely jórészt a mai is.
Viszont a kékkel karikázott régi utat megtaláltam, az ma is sokkal járhatóbb (és szebb) a Gyepes-völgyből megy fel a nyeregig, a Remete-völgy oldalában, fent pedig a Partizán pirosba torkollott.
régi tábla, régi út.
Úgy összességében ez a térkép elég furcsa, mind az utak, mind az arányok, mind a jelzések tekintetében. Szerintem torzítva van, a piros rom jelzés szerintem nem létezett, a Vajdaváron semmi nyoma, pedig öreg erdő van fent.
Az is gyanús volt hogy valamikor 2007 körül azt hiszem Güszi is járt a Vajdaváron, és ő sem említett piros rom jelet. Út viszont van, jól járható.
A piros és kék jelzés találkozása a terepen egyszerűen nem nézhetett ki így, nem futhattak az út mellett ennyivel, mert ott csak meredek hegyoldal van.
Ez egy torz, és nem is igazán valós térkép szerintem.
A másik, sokkal hitelesebb kiadvány egy könyv volt.
Katona Csaba "Vajdavár homokkővidék" című könyvében megemlíti az 500 feletti csúcsok bejárásakor, hogy régen a Kohász út jobban követte a főgerincet, régi kék jelzések találhatóak az öreg fákon.
Ez pontosan be is igazolódott, megtaláltam egy jó csomó régi kék jelet a Szarvaskő felé, a gerincúton, sőt az Ökör-hegyen is találtam régebbi, benőtt kék ösvényt.
Ez jobban is passzol a régiek filozófiájába, mindig érintették a csúcsokat, ha lehetett. (Bárnai Nagy-kő is benne volt anno)
"Akkor megyek, mikor szűz hó esik, Mikor csend van és félhomály, Akkor megyek, mert így írták meg, Ott fenn még hajdanán..."
Kárpátia: Akkor megyek
A Gyepes-völgy végtelen útján ezt dúdolgattam, pont illett a mai naphoz.
A Gyepes-völgyben
1. a régi Rimai-vadaskert kerítése egy villámsújtott fában. Kívülről semmi sem látszott, tavaly még egyben volt a fa.
2. régi kék sáv jelzés a Szarvaskő-gerincen, balra lent a mai Kohász Kéktúra útvonal
3. A Szarvaskőn
A Dobronya-tanya gyönyörű, barátságos kis őrének megmenekülése és sorsa egyszerre örömteli, és vérlázító, kb a Blikk címlapjára kerülhetne hogy mitől menekült meg.
Jelenleg -kb egy éve már- nagyon jó sora van, hála a gazdájának.
Bocsánat, hogy egy régebbi bejegyzésre most reagálok. Nyár óta keveset tudtam túrázni, de bízom benne, hogy minden rendbe jön, és ha a Jóisten is úgy akarja, újra el tudok majd indulni nagyobb túrára is. Biztos, hogy az ön honlapja nem két túrázót ösztönzött! Főleg a kezdetekben sokat merítettem belőle jómagam is, köszönet érte!
OKT Szárliget - Csókakő szakaszon szárligeti focipálya és az 1-es főút közötti földút félig beszántva. Jelzések, bélyegzők rendben, sok a kitermelés, meg a törés és bedőlés. Gánton a turistaház kiváló, 2800 (ágyneművel)+ 300 az ifa.
A frissen hullott hó sokakat csalt fel Dobogókőre.
Az autók szinte már nem is fértek föl a hegytetőre, mégis nagyon jót lehetett sétálni a ködös-havas tájon, mert legtöbben a sípályák felé vették az irányt.
Nem volt igazán szép idő, de a közel 20 cm hó és a köd valahogyan mégis jó, igazi, téli hangulatot árasztottak.
Tavaszi Széll két évvel ezelőtti túránk leírásában citált idézete jutott eszembe... :-)
Impressziók Dobogókőről
"Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz. Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük."
Megszámlálni sem tudnám hogy hányszor jártam/jártunk már Dobogókőn, és még mindig találtam felfedeznivalót, igaz részben magamnak is köszönhettem hogy eddig még nem néztem meg.
A régi menedékházban berendezett Turista Múzeumról van szó.
Nagyon érdekes volt, különösen számomra akit érdekelnek a turistaság emlékei, mégis ambivalens érzésekkel jöttem el onnan.
Megmondom őszintén picit szegényesnek éreztem a felhozatalt, elsősorban jelvények tekintetében. Sem Szent-István Vándorlásos, sem a legrégebbi kéktúrás jelvényt nem láttam, és ha nincsen ott egy régi "Lokós" turista, Szabó Aladár kalapja akkor kéktúrás jelvény egyáltalán nem is lett volna a repertoárban!
Mindenesetre azért jó hogy van egy ilyen kis múzeum, csak kellene bele még egy jó csomó minden.
Tudom, nagyrészt pénzkérdés.
Amiből viszont rengeteg volt az a szebbnél szebb bélyegzők, a régi kéktúrás pecsétektől kezdve a csodaszép M.T.E. bélyegzőig mindenféle, ha valaki éppen ideér az igen csak szűk nyitvatartási időn belül akkor érdemes ide bejönni bélyegezni.
Tulajdonképpen azt hiszem megoldódott, mert időközben találtam két régebbi fotót az éterben, az egyik (ezüst) Darabanth-os, a másik (bronznak tűnő) turistamagazinos volt.
Jó szemű kéktúrázók véleményét szeretném kérni azzal kapcsolatban hogy szerintetek ez a "Szent-István Vándorlás" emlékjelvény kinézetre az aranyozott, vagy a bronz jelvény lehet-e vajon?
Ugyanis a Turisták Lapja 1938-as júniusi számában található felsorolás szerint bronz emlékjelvényre 156 résztvevő volt jogosult, ezüstözöttre 50, aranyozottra viszont csupán 16.
Név és szakosztály szerint fel van sorolva minden jogosult, a 16 aranyból 4 volt kecskeméti. A bronzhoz elég volt mindössze 5 túranapon részt venni.
Köszönöm az ötletet (gumikerekes kisvonat). - Annyira viszont nem lehet rossz a helyzete még az ismerősömnek sem, hogy a terepjárós változat felmerüljön.
Nem tömegközlekedés, de fel lehet hívni a Diósjenői Boróka-házat ők (partnerük) üzemeltetnek egy gumikerekes kisvonatot - (inkább csak tavasszal,nyáron) - ha épp megy fel csoport Királyháza felé gondolom szívesen felvisznek Závoz-nyeregig v. Mázsaházig így a szint/táv egy része megspórolható.
Valamint elborzadva írom, és máshová nem írnám be hogy véletlenül se reklámozzam de szerencsére ez a társaság úgysem célközönség... az Ipoly-Erdő a honlapján terepjárós túrát hirdet a Csóványosra...
a főgerinc mellett, a földúton ment a kék jelzés. Ezt nem nagyon hittem, mert nem volt logikus, régebben mindig a gerinceket részesítették előnyben. Nem is találtam egyetlen régi jelet sem.
régi tábla, régi út. 
A Gyepes-völgyben
A Dobronya-tanya gyönyörű, barátságos kis őrének megmenekülése és sorsa egyszerre örömteli, és vérlázító, kb a Blikk címlapjára kerülhetne hogy mitől menekült meg. 
bográcsozás, melegedő a turistaházban
havasi gyopár 
hólepte emlékmű... éppen 100 éve...
"...fogy a nép, mint a hold
nem csak új, jó és informatív is.
khmmm...jaj.
khmmm... jaj. 2. :-) 
