Számvitel elmélet és példamegoldások
1. A számviteli információs rendszer
1.1. A számvitel fogalma, részterületei
A kiadások – bevételek feljegyzése, könyvelése szinte egyidős a történelemmel. Különböző dokumentumok bizonyítják, hogy már az ókorban is nyilvántartásokat vezettek az állam fenntartásához szükséges kiadásokról és az ezekhez szükséges (alattvalóktól, polgároktól származó) bevételekről. Luca Paciolo, velencei szerzetes munkássága alapján pedig elmondhatjuk, a kettős könyvvitelt már a középkorban is magas fokon művelték.
A gazdaság és társadalom rohamos fejlődése, az ipari forradalom hatása – a nagyüzemi termelés beindulása, a tőke- és hitelpiac növekedése – a „feljegyzések” területén is további fejlődést eredményezett → az eredményes gazdálkodás egyre több információt igényelt és még többet igényel manapság. Szükségessé vált tehát egy olyan rendszer kialakítása, mely ezen információkkal szemben támasztott igényeket megfelelően kielégíti.
A számvitel egy olyan információs rendszer, mely objektív információt, szolgáltat a gazdálkodók vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről mindazok számára, akik erre igényt tartanak.
Az „érdeklődőket” két nagy csoportra oszthatjuk – e csoportosítás szerint a számvitel is két területre bontható:
Külső Belső
a piac szereplői: - tulajdonosok - a munkavállalók
- hitelezők - a vállalkozás vezetői
- befektetők
- üzleti partnerek
a hatóságok: - APEH
- VPOP
- Egészségbiztosítás
- Nyugdíjbiztosítás
Vezetői számvitel
Pénzügyi számvitel
A pénzügyi számvitel vezetése – amely tehát a „kívülállók” számára nyújt tájékoztatást – mindenkire nézve egységes szabályok szerint kell, hogy történjen, ezeket a szabályokat a Számviteli törvény rögzíti.
A vezetői számvitel ezzel szemben egy-egy gazdálkodó szervezet vezetőinek információs igényét elégíti ki a minél eredményesebb gazdálkodás érdekében – a gazdálkodó szervezetek pedig mind tevékenységi területükben, mind egyebekben eltér(het)nek egymástól, ezért a vezetői számvitel rendszerének kidolgozása az adott gazdálkodó szervezet feladata (számviteli politika), nincs egységes szabályozás.
1.2. A számviteli információs rendszer = a számviteli munka szintjei
1.2.1. A számviteli információs rendszer jellemzői
- a gazdálkodó szervezetekben végbemenő folyamatokat megfigyeli, méri és feljegyzi
- a múltbeli, megtörtént eseményekkel foglalkozik
- sajátos eszközrendszerrel dolgozik, melyek egyben a számvitel részterületei is, azaz a
következők:
· beszámoló-készítés
· könyvvezetési rendszer
· leltározás, leltárkészítés
· bizonylati rendszer
· könyvvizsgálat
· nyilvánosságra hozatal
Tanulmányaink során a továbbiakban a pénzügyi számvitellel foglalkozunk.
1.2.2. A számviteli munka szintjei
A pénzügyi számvitel fő feladata, megbízható, valós összképet biztosító információk szolgáltatása, tehát a beszámoló-készítés. A beszámoló a könyvvezetési tevékenységre épül, amelynek a szintjeit, területeit az alábbi ábra szemlélteti.
Beszámoló-készítés
(értéki adatok)
Szintetikus (összevont) nyilvántartás
(értéki adatok)
Analitikus (részletező) nyilvántartások
Alapnyilvántartások
Alapbizonylatok
Gazdasági események
A könyvvezetés olyan tevékenység, mely során a vállalkozások a vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetüket befolyásoló gazdasági eseményekről az üzleti év során folyamatosan nyilvántartást vezetnek, és ezeket a nyilvántartásokat az év végén – a beszámoló-készítést megelőzően – lezárják.
A könyvvezetés kétféle módon valósulhat meg:
- egyszeres könyvvezetés: amikor a vállalkozások csak a pénzeszközeikben és azok
forrásaiban bekövetkezett változásokat rögzítik zárt
rendszerben (pénzforgalmi szemlélet)
- kettős könyvvezetés: amikor a vállalkozások az összes eszközükben és
forrásukban, valamint eredményükben bekövetkezett
változásokat folyamatosan, zárt rendszerben („kettős”
vetületben, eszköz – forrás számlákon) rögzítik.
A könyvvezetés (a leltár mellett, melyről a későbbiekben lesz szó) a beszámoló alátámasztására szolgáló dokumentum.
A fenti ábra alapján a könyvvezetés részterületei:
Alapnyilvántartások
· csak mennyiségben vezetett, a raktári nyilvántartásokat jelenti
· raktári nyilvántartó lapokon történik a könyvelés
· a gazdasági eseményekről készített alapbizonylatokra épül
· a könyvelésnél nincs ellenszámla, a nyilvántartó lapon a változások elszámolása történik
· Közvetlen kapcsolata a leltárral van!
· Vezetése a vállalkozás döntésétől függ!
Analitikus = részletező nyilvántartások*
· mennyiségben + értékben, ill. csak értékben vezetett nyilvántartások lehetnek
· analitikus számlákon történik, ami egy-egy főkönyvi számla részletezését, felbontását
jelenti
· tartalma a nyilvántartott vagyonrész fajtájától függ,
pl. tárgyi eszközök, immateriális javak egyedi kartonjai
egyéni bérfizetési törzslap
anyagok, áruk, termékek fajták szerinti nyilvántartó kartonja
vevők, szállítók egyéni folyószámlái
értékpapírok analitikája stb.
· a könyvelésnél nincs ellenszámla, a nyilvántartó lapon a változások elszámolása történik
· a gazdasági eseményekről készített alapbizonylatokra épül
· vezetése: - részben kötelező: pl. vevők, szállítók, tárgyi eszközök stb. esetében, a
számviteli alapelvek érvényesítése miatt! (egyedi értékelés elve, valódiság elve stb.)
- részben a vállalkozás döntése szerint: pl. a készletekről
Szintetikus (összevont), főkönyvi nyilvántartás*
· csak értékben vezetett, zárt rendszerű nyilvántartás
· idősorosan: naplóban, és számlasorosan: főkönyvi számlákon* történik a vezetése
· egyeztetésére a főkönyvi kivonat* szolgál, ami egyben megteremti a kapcsolatot a
könyvvezetés és a beszámoló között
· A könyvelésnél van ellenszámla, kettős könyvvezetés!
· részben az analitikus nyilvántartások által készített feladásokra, részben alapbizonylatokra
épül
· vezetése kötelező, ha a számviteli törvény a kettős könyvvezetési módot írja elő a
beszámoló alátámasztásaként:
(A megcsillagozott fogalmakkal a „Gazdasági események” fejezetben találkozhatnak
részletesebben.)
2. A Számviteli Törvény
2.1. A törvény tartalma, felépítése
Azt már tudjuk, hogy a pénzügyi számvitelt a Számviteli Törvény (továbbiakban: SZT) szabályozza, mely a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény. Ez a törvény az 1992.I.1-től hatályos, a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvényre épül, annak újrakodifikált, továbbfejlesztett változata, melyet az Országgyűlés 2000. szeptember 5-én fogadott el.
A SZT többek között:
meghatározza a hatálya alá tartozók körét
előírja a hatálya alá tartozók beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét
meghatározza a beszámolók és a könyvvezetés formáit, készítésük ill. vezetésük feltételeit
megadja a beszámoló-készítés és könyvvezetés során alkalmazandó számviteli alapelveket és ezen alapelvekre épülő értékelési eljárásokat
tartalmazza a könyvvizsgálatra, a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó előírásokat
Az alábbi ábra a SZT felépítését, áttekintését tartalmazza.
A számviteli törvény áttekintése
Mellékletek:
§ mérleg
§ eredmény-kimutatás
§ cash-flow kimutatás
2.2. A törvény hatálya
A SZT hatálya alá tartoznak a gazdálkodók
- a vállalkozó (vállalkozás)
- az államháztartás szervezetei
- az egyéb szervezetek
- az MNB
- a fentiek által, ill. a természetes személy által alapított egészségügyi, szociális és oktatási intézmény
A törvény hatálya nem terjed ki:
- az egyéni vállalkozóra
- a polgárjogi társaságokra
- az építőközösségekre
- a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi kereskedelmi képviseletére
Láthatjuk tehát, hogy a törvény hatálya alá tartozók köre igen széles. A felsoroltak közül az államháztartás szervezetei, az egyéb szervezetek, az MNB stb. tevékenységi köre, működése azonban speciálisnak mondható, ezért a számviteli rendjüket a SZT-n kívül egyéb más kormányrendeletek is szabályozzák. Mi csak a SZT-vel foglalkozunk tanulmányaink során, vagyis a vállalkozók (vállalkozások) számvitelével ismerkedünk meg. (Ezért a gazdálkodók helyett a továbbiakban vállalkozókat említünk.)
2.3. Beszámolási és könyvvezetési kötelezettség
A beszámoló: Olyan írásos jelentés, mely a vállalkozás pénzügyi, vagyoni és
jövedelmi helyzetéről megbízható és valós információkat tartalmaz.
A SZT szerint a hatálya alá tartozóknak beszámolási kötelezettsége van, vagyis a törvényben meghatározott formában, előírt időre ezt az írásos jelentést – tehát a beszámolót – el kell készíteni – magyar nyelven – és a cégbíróságon letétbe kell helyezni.
A beszámolót a vállalkozásoknak az üzleti évről kell elkészíteni. Az üzleti év hossza általában egy naptári év, vagyis január 1-től december 31-ig tart. Ha a vállalkozás tevékenységét év közben kezdi vagy szünteti meg, akkor az üzleti év rövidebb is lehet a naptári évnél. Amennyiben olyan külföldi cégről van szó, akinek magyar vállalatban is van érdekeltsége vagy fordítva, és a külföldi cég országában az üzleti év kezdete és vége nem esik egybe a naptári évvel, akkor ebben a kérdésben a magyar fél alkalmazkodhat a külföldi partnerhez. Az üzleti év hossza azonban 12 hónapnál hosszabb semmilyen esetben nem lehet!
A törvény a beszámolóval kapcsolatosan tartalmaz különböző határnapokat, ezek a következők:
- fordulónap: az üzleti év utolsó napja, a fentiek alapján általában december 31.
- letétbehelyezés időpontja: az üzleti év fordulónapjától számított 150 napon belüli
időpont, amikor a cégbíróságon a beszámolót letétbe kell helyezni. (A vállalkozások döntő többégénél a tárgyév dec. 31-ét követő év május 31.)
- mérlegkészítés végső időpontja: a fordulónapot követő azon időpont, ameddig a
mérlegtételekkel kapcsolatos értékelési feladatok elvégezhetők
A SZT szerint a beszámolók a következők lehetnek:
a) éves beszámoló
b) egyszerűsített éves beszámoló
c) egyszerűsített beszámoló
d) összevont (konszolidált) éves beszámoló
Azt, hogy a vállalkozásoknak a fent említett beszámolók közül melyiket kell elkészíteni, a következőtől függ:
a) az értékesítés nettó árbevétele (Ft)
b) a mérlegfőösszeg nagysága (Ft)
c) a foglalkoztatottak éves átlagos létszáma (fő)
d) vállalkozási forma
A törvény a fenti a)–c) esetekben határértékeket állapít meg. Ezen határértékek a következők:
- értékesítés nettó árbevétele Ţ 300 millió Ft
- a mérlegfőösszege Ţ 150 millió Ft
- a foglalkoztatottak átlagos létszáma Ţ 50 fő
És most lássuk részletesebben:
Éves beszámolót és üzleti jelentést kell készítenie annak a kettős könyvvezetést vezető vállalkozásnak, melynél két egymást követő évben a
mérlegforduló napján a fenti három mutatószám közül legalább kettőben a megadott határértékek felett teljesít.
Az éves beszámoló részei:
- mérleg
- eredmény-kimutatás
- kiegészítő melléklet
Az üzleti jelentést is el kell készíteni, de azt a cégbíróságon leadni nem kell.
Egyszerűsített éves beszámolót készíthet az a kettős könyvvezetést folytató vállalkozás, amely az éves beszámoló készítési kötelezettségnek nem tesz eleget, vagyis két egymást követő évben a mérlegforduló napján a fenti három mutatószám közül legalább kettőben a megadott határértékek alatt teljesít.
Saját elhatározásból a magasabb szintű beszámoló (éves) választható.
Nem élhet ezen beszámoló készítésének lehetőségével – tehát paramétereitől függetlenül mindig éves beszámolót kell készítenie – a következőknek:
az Rt.,
a konszolidálásba bevont vállalkozás,
a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, valamint
az a vállalkozás, akinél az üzleti év a naptári évtől eltér.
Az egyszerűsített éves beszámoló részei:
- mérleg
- eredmény-kimutatás
- kiegészítő melléklet
Az egyszerűsített éves beszámoló részei – mint látjuk – ugyanazok, de ezek adattartalma szűkebb és üzleti jelentést nem kell készíteni.
A „…legalább kettőben…” alatt azt érjük, hogy a három mutatószám közül bármelyik kettő lehet, és nem kell ugyanannak a kettőnek lennie két egymást követő évben.
Egyszerűsített beszámolót meghatározott társasági formában működő vállalkozások készíthetnek, így: iskolaszövetkezetek
jogi személyiséggel rendelkező munkaközösségek, ill.
a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok (betéti társaság, közkereseti társaság), ha a törvény hatályba lépésekor is azt készítettek, de ők is csak akkor, ha két egymást követő évben az éves nettó árbevételük az 50 mFt-ot nem haladja meg, függetlenül a mérlegfőösszeg nagyságától és a foglalkoztatottak éves átlagos létszámától.
Az egyszerűsített beszámolóhoz egyszeres könyvvezetés társul.
Saját elhatározásból a magasabb szintű beszámolási formát (éves, egyszerűsített éves) az ilyen vállalkozások is választhatják – kettős könyvvezetéssel alátámasztva.
A törvény értelmében egyszerűsített beszámolót készíteni és egyszeres
könyvvezetést vezetni a feltételek megléte esetén is legfeljebb a 2003. december 31-ig tartó üzleti évről lehet, legkésőbb 2004. január 1-vel az egyszeres könyvvezetésről a kettős könyvvezetésre át kellett térni.
Azok a vállalkozások, akik a törvény hatályba lépése után kezdik meg tevékenységüket, egyszeres könyvvezetést már nem végezhetnek, egyszerűsített beszámolót nem készíthetnek.
Az egyszerűsített beszámoló részei:
egyszerűsített mérleg
eredmény-levezetés
Ez a beszámolási forma a legegyszerűbb a lehetőségek közül.
Összevont (konszolidált) éves beszámolót a törvény szerint az anyavállalatnak kell készítenie, mert más vállalkozásnál (leányvállalat) többségi részesedéssel rendelkezik, és ezáltal meghatározó befolyást gyakorol a másik vállalkozás felett. Az anyavállalatnak az összevont éves beszámolót a saját működéséről szóló éves beszámoló mellet kell elkészítenie. Az összevont éves beszámoló a leányvállalatok és az anyavállalat egyedi beszámolói alapján készül, azok összevonásával. Így azonban az összevont beszámolóban halmozódások jelennek meg, amelyek az anya és a leányvállalatai közötti kapcsolatokból erednek. Ezért a második lépésben ezeket a halmozódásokat ki kell szűrni, vagyis konszolidálni kell.
2.4. Áttérési lehetőségek más könyvvezetési formára
Egyszeres könyvvezetésről a kettősre:
- saját elhatározásból bármelyik év január 1-jével (mint már fent említettük, legkésőbb 2004. január 1-jével)
- kötelezően azt az évet követő második év január 1-jével, amikor az egyszerűsített beszámoló-készítés feltételének két egymást követő évben már nem tesz eleget
Kettősről az egyszeresre:
- az a vállalkozás, aki a törvény hatályba lépésekor kettős könyvvitelt vezetett, az egyszeresre már nem térhet át, kivéve, ha beolvadó vállalkozás egyszeres könyvvezetést vezető vállalkozásba olvad be.
2.5. Áttérési lehetőségek más beszámolási formára
Egyszerűsített évesről éves beszámolóra:
- ha két egymást követő évben nem felel meg az egyszerűsített éves beszámoló-készítés feltételének, akkor a második évet követő üzleti évtől köteles éves beszámolót készíteni.
Éves beszámolóról egyszerűsített éves beszámolóra:
- ha két egymást követő évben megfelel az egyszerűsített éves beszámoló-készítés feltételének, akkor a második évet követő üzleti évben már készíthet egyszerűsített éves beszámolót. (De nem kötelező, mert saját elhatározásból a magasabb szintet választhatja!)
2.6. A beszámoló részei
Most csak röviden határozzuk meg a beszámoló részeit, részletesebben a megfelelő fejezetekben foglalkozunk velük.
Mérleg: A vállalkozás vagyoni helyzetét bemutató számviteli okmány, egyfajta vagyon-
kimutatás, mely a vállalkozás vagyonát két vetületben (eszközök – források), egy adott időpontban (általában december 31.), összevontan, értékben mutatja be.
Eredmény-kimutatás: A vállalkozás eredményét az arra ható főbb tényezők alapján
vezeti le, a vállalkozás jövedelemteremtő képességét mutatja be.
Kiegészítő melléklet: Olyan számszerű adatokat és szöveges magyarázatokat
tartalmaz, amelyek a vállalkozás vagyoni, jövedelmi és pénzügyi helyzetének megbízható és valós bemutatásához szükségesek.
Üzleti jelentés
(az éves beszámolónál): Általános követelmény, hogy az üzleti jelentés elsősorban a
tulajdonosok, de természetesen minden érdekelt számára az üzletvitelről olyan információkat adjon, melyek a múltbeli tény- és a jövőben várható adatok alapján a tényleges körülményeknek megfelelő képet mutatnak (a mérleg fordulónapja utáni lényeges események, várható fejlődés stb.).
Mintapéldák a beszámoló formájának és a könyvvezetés fajtájának meghatározására
1. példa:
Egy Kft. adatai:
Megnevezés 1999 2000
Mérlegfőösszeg (mFt) 140 152
Éves nettó árbevétel (mFt) 305 310
Foglalkoztatottak éves átlagos létszáma (fő) 55 45
Feladatok: a) Milyen beszámolót kell a Kft-nek készítenie 2001-ben? Válaszát indokolja!
b) Milyen részei vannak a Kft. által készítendő beszámolónak?
c) Milyen könyvvezetéssel kell azt alátámasztania?
Megoldás:
a) A társasági forma alapján (hiszen jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságról van szó) egyszerűsített beszámoló és egyszeres könyvvezetés szóba sem jöhet. 1999-ben két mutatója: az éves nettó árbevétel és a foglalkoztatottak éves átlagos létszáma meghaladta a törvényben megadott határértéket (> 300 mFt, > 50 fő); 2000-ben szintén két mutatója: a mérlegfőösszeg és a foglalkoztatottak éves átlagos létszáma meghaladta a törvényben megadott határértéket (> 150 mFt, > 50 fő), ezért a második évet, 2000-t követő évtől – vagyis 2001-től – éves beszámolót kell készítenie. (Lásd 2.5. fejezet!)
b) Az éves beszámoló részei: mérleg, eredmény-kimutatás, kiegészítő melléklet, valamint el kell készíteni az üzleti jelentést is, de leadni a cégbíróságon nem kell.
c) Az éves beszámolót kettős könyvvezetéssel kell alátámasztani.
2. példa
Egy betéti társaság (Bt.) 1999-ben és 2000-ben kettős könyvvezetést folytatott, egyszerűsített éves beszámolót készített. Az éves nettó árbevétele 1999-ben 48 mFt, 2000-ben 45 mFt volt.
Feladatok: a) Milyen beszámolót kell készítenie 2001-ben?
b) Milyen részei vannak a fenti beszámolónak?
c) Milyen könyvvezetéssel kell alátámasztania?
Megoldás:
a) A társasági forma (Bt.) jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, éves nettó árbevétele két egymást követő évben 50 M Ft alatt volt, mégsem térhet át az egyszerűsített beszámolóra 2001-ben, mert az SZT szerint a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások az egyszeres könyvvezetésre már nem térhetnek át, ez pedig feltétele az egyszerűsített beszámoló készítésének. Vagyis továbbra is egyszerűsített éves beszámolót kell készíteni, ill. saját elhatározásból választhatja, vagy, ha a többi (jelenleg nem ismert) mutatója a törvényben megadott határértéket meghaladja a fenti két évben, akkor kötelező az éves beszámolót készítenie 2001-ben.
b) Mindkét beszámoló részei: a mérleg, eredmény-kimutatás, kiegészítő melléklet – csak az egyszerűsített beszámolónál szűkebb tartalommal. Az éves beszámoló készítése esetén üzleti jelentést is kell készíteni.
c./ Az egyszerűsített éves beszámolót és az éves beszámolót is kettős könyvvezetéssel kell alátámasztani.
2. 7. A számviteli alapelvek
A vállalkozásoknak a beszámoló-készítés és könyvvezetés során az alábbi alapelveket kell érvényesíteni:
MEGBÍZHATÓ, VALÓS ÖSSZKÉP
A VÁLLALKOZÁS FOLYTATÁSÁNAK ELVE
TARTALMI ELVEK KIEGÉSZÍTŐ ELVEK FORMAI ELVEK
- TELJESSÉG - EGYEDI ÉRTÉKELÉS - VILÁGOSSÁG
- VALÓDISÁG - BRUTTÓ ELSZÁMOLÁS - FOLYTONOSSÁG
- ÓVATOSSÁG - IDŐBELI ELHATÁROLÁS - KÖVETKEZE-
TESSÉG
- ÖSSZEMÉRÉS - TARTALOM ELSŐDLEGES-
SÉGE A FORMÁVAL SZEMBEN
- LÉNYEGESSÉG
- KÖLTSÉG-HASZON ELV
1. A vállalkozás folytatásának elve:
Azt jelenti, hogy a vállalkozás a belátható jövőben fenn kívánja és tudja tartani a működési tevékenységét, nem várható a tevékenység beszüntetése, jelentős csökkenése. Beszerzési, előállítási költségen való értékelést feltételez, mert az eredmény pontos meghatározása az elsődleges cél a vagyon nagyságával szemben. Nem igazán számviteli alapelv, inkább a többi alapelv érvényesülési környezetét meghatározó feltétel. Ha a közeljövőben a vállalkozás tevékenysége megszűnik vagy korlátozódik (csődeljárás, felszámolás stb. miatt), akkor nem érvényesek a SZT értékelési elvei!
2. Teljesség elve:
Azt jelenti, hogy könyvelni kell minden gazdasági eseményt, amely a vagyont, eredményt befolyásolja, sőt a fordulónap és a mérlegkészítés között ismertté váltak közül is el kell számolni azokat, amelyek a lezárt évre vonatkoznak és a tudomásunkra jutottak.
Egyszeres könyvvitelben korlátozottan megvalósuló elv, mivel ott csak a pénzmozgásokkal járó események könyvelhetőek!
3. Valódiság elve:
A beszámolóban és a könyvvezetésben rögzített adatoknak megállapíthatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Az értékelési elveknek a SZT szerintinek kell lennie. A bizonylatok hitelességét, leltárakat, értékelési elveknek és eljárásoknak érvényesülését jelenti.
4. Világosság elve:
A könyvvezetésnek és a beszámolónak is érthetőnek és áttekinthetőnek kell lennie, a SZT által előírt rendezettségben kell elkészíteni.
5. Következetesség elve:
A beszámoló tartalma és formája, valamint a könyvvezetés tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell. A számviteli politika következetes alkalmazását jelenti a beszámoló-készítés során.
6. Folytonosság elve:
A mérleg előző évi záró adatainak meg kell egyeznie a tárgyévi nyitó adatokkal. A vagyon értékelésének és az eredmény számbavételének módjai csak a törvény által meghatározott szabályok szerint változhatnak.
7. Összemérés elve:
A kettős könyvvitelben az időszak eredménye egyenlő az időszak teljesítésének elismert bevételei (függetlenül a pénzmozgástól!) mínusz a teljesítésekkel szembeállítható költségek, ráfordítások (függetlenül a pénzmozgástól!).
Egyszeres könyvvitelben korlátozottan érvényesülő alapelv, ott csak a pénzmozgásokat könyveljük! Az elv érvényesülését az egységes számlakeret, ennek alapján a számlarend biztosítja a könyvvezetésben.
8. Óvatosság elve:
Ezen elv szerint nem lehet eredményt kimutatni, ha az árbevétel, bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. Ezt az értékvesztések, értékcsökkenések elszámolásával, céltartalék-képzéssel érhetjük el. Az értékvesztések, értékcsökkenések elszámolása akkor is kötelező – a tárgyév eredményétől függetlenül –, ha ez veszteséget okoz a vállalkozásnak. Az óvatosság elve általában azt is jelenti, hogy az eszközöket nem szabad fel-, a forrásokat pedig leértékelni. Az „óvatos üzletember” szemszögéből kell a gazdasági események megítélésénél eljárni.
9. Bruttó elszámolás elve:
A könyvvezetésben és a beszámolóban a követeléseket a kötelezettségekkel, a költségeket, ráfordításokat a bevételekkel szemben elszámolni, ill. összevonni nem lehet.
10. Egyedi értékelés elve:
Az eszközöket és a kötelezettségeket egyedileg kell rögzíteni a nyilvántartásokban, és egyedileg kell értékelni. [a leltárak (analitikák) tételes értékelését jelenti]. A SZT szerint az egyedi értékelés meghatározott esetekben sajátosan is érvényesülhet, pl. a „csoport” is lehet egyed! Szorosan összefügg a leltárral, a valódiság érvényre juttatásával.
11. Időbeli elhatárolás elve:
A több évet érintő események eredményre gyakorolt hatását időarányosan kell megosztani az alapul szolgáló időszak és az elszámolási időszak között (költségek, ráfordítások, bevételek időbeli elhatárolása).
Csak a kettős könyvvitelben érvényesülő alapelv!
Az egyszerűsített mérlegben (egyszeres könyvvitelhez tartozó) nincs aktív, ill. passzív időbeli elhatárolás tétel!
12. A tartalom elsődlegessége a formával szemben:
A gazdasági eseményeket a tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelően kell elszámolni, nem pedig a jogi formula alapján.
13. Lényegesség elve:
Lényeges minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása befolyásolja a beszámolót felhasználók döntéseit. (A kiegészítő mellékletben tovább részletezünk, fontos adatot is bemutatunk.)
14. Költség – haszon összevetésének elve (= gazdaságosság elve):
A beszámolóban nyilvánosságra hozott információk hasznosíthatósága álljon arányban az információk előállításának költségeivel.
Nem nevesített alapelvek:
Realizációs elv: A realizált, felosztható eredmény kimutatását szolgálja, azaz azt az
eredményt, amelynek felosztásával a saját tőke nem sérül.
Tárgyilagosság elve: Elfogulatlan, előítélet-mentes információ, ami a döntéshozókat
nem egy előre meghatározott irányba orientálja.
A vállalkozások a számviteli alapelvektől csak a törvényben megadott módon térhetnek el.
2. 8. Számviteli politika a vállalkozásoknál
Számviteli politika (= számviteli szabályzat):
A számviteli törvényben rögzített számviteli alapelvek, értékelési módszerek, előírások alapján kialakított, a vállalkozás adottságainak leginkább megfelelő szabályok, előírások, módszerek összessége, amit írásban kell rögzíteni,
összhangban áll a vállalkozás stratégiájával,
fontos az állandóság és az, hogy az érdekeltek ismerjék
(a főbb jellemzői a kiegészítő mellékletben bemutatandó!)
A számviteli politika keretében el kell készíteni a törvény előírása szerint:
- az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatát,
- az eszközök és a források értékelési szabályzatát,
- az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot,
- a pénzkezelési szabályzatot.
A számviteli politika keretében fontos vezetői döntésekre kerül sor, mivel a számviteli törvény általánosan szabályoz, a számviteli politika pedig konkrétan, a törvény adta lehetőségeken belül,
- kiválasztásra kerül pl.
o a beszámoló fajtája, könyvvezetési mód
o a mérleg vállalkozás által készítendő változata (A vagy B)
o az eredmény-kimutatás típusa (összköltség eljárású, vagy forgalmi költség eljárású), ill. annak választott változata (A vagy B)
o az alkalmazott költségelszámolási mód (csak költségnemek szerint, vagy mellette elszámolhatósági mód szerint is)
o az alkalmazott amortizációs módszerek
o a devizás tételek értékelésére alkalmazott árfolyamok
o a készletek elszámolásának, értékelésének módja
- elkészítendő a vállalkozói számlarend, annak részeként a bizonylati rend
- az értékelés szempontjából a lényegesnek, jelentősnek, ill. tartósnak minősítés szempontjai
- a mérlegkészítés időpontja
- a kiegészítő melléklet tartalma (a vállalkozás által, a kötelező tartalmon túl bemutatandó tartalom,) stb.
2.9. Számviteli bizonylat, bizonylati elv és bizonylati fegyelem
Számviteli bizonylat: Minden olyan okmány, melyet a vállalkozás gazdasági
eseményeiről (az eszközökben és forrásokban bekövetkezett változásokról) állítottak ki a számviteli nyilvántartás céljából, és rendelkezik a törvényben előírt alaki és tartalmi kellékekkel. A számviteli bizonylatnak a gazdasági esemény megtörténtét megbízhatóan és helytállóan kell rögzítenie. A számviteli bizonylatot a gazdasági esemény megtörténtekor kell kiállítani.
A bizonylat a könyvvezetés alapokmánya, annak alátámasztására szolgál.
A bizonylatok tartalmi kellékei:
- a gazdasági esemény pontos leírása
- a gazdasági esemény mennyiségi, minőségi és értékadatai
- a kiállító gazdálkodó (szervezeti egység) megnevezése
- a bizonylat kiállításának időpontja
- az eseményben részt vevő személyek aláírása (átvevő, befizető)
A bizonylatok alaki kellékei:
- a bizonylat megnevezése, sorszáma
- javítási szabályok betartása
- a kötelező megőrzési időig való jól láthatóság
A bizonylatokat különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk:
1. Származásuk szerint:
§ külső bizonylat (banki bizonylatok, szállítói számlák)
§ belső bizonylat (házi pénztár bevételi-kiadási bizonylatai)
2. A kiállítás időpontja szerint:
§ elsődleges: amelyek a gazdasági esemény megtörténtét közvetlenül bizonyítják
§ másodlagos: amelyeket az elsődleges bizonylatok összesítésével, feldolgozásával állíthatunk elő
3. A kezelési módjuk szerint:
§ szigorú számadási kötelezettség alá eső bizonylatok: amelyek felhasználásáról, a rontott példányokról a vállalkozásoknak olyan nyilvántartást kell vezetniük, ami biztosítja az elszámoltatást, pl.
· kezeléssel kapcsolatos bizonylatok
· olyan nyomtatványok, melyeknek illetéktelen kézbe kerülése visszaélésre adhat alkalmat stb.
§ szigorú számadás alá nem vont bizonylatok: amelyek a fenti körbe nem tartoznak
A bizonylati elv kifejezi, hogy:
- minden olyan gazdasági eseményről, mely az eszközök, ill. források állományát, összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani
- az összes kiállított bizonylat szükséges adatait a könyvviteli nyilvántartásokba be kell jegyezni
- könyvelni csak szabályszerűen kiállított bizonylatról szabad
A bizonylati fegyelem szerint a bizonylatokat a könyvvezetés során
- pontosan, megbízhatóan
- késedelemmentesen kell rögzíteni.
Azokat a bizonylatokat, melyek pénzeszközöket érintenek, késedelem nélkül – a pénzmozgással egyidejűleg, ill. a pénzintézeti értesítés megérkezésekor – kell a nyilvántartásokba felvezetni.
Az egyéb gazdasági események bizonylatainak adatait legalább negyedévente, a számviteli politikában meghatározott időpontig kell nyilvántartásba venni.
A vállalkozó 10 évig köteles megőrizni olvasható formában a beszámolót és annak alátámasztását szolgáló összes dokumentumot, bizonylatot, nyilvántartásokat.
Kérdések az I. és II. témakörhöz
Mi a számvitel? Milyen részterületei vannak?
Mi a pénzügyi számvitel? Mi a vezetői számvitel?
Mi a könyvvezetés? Milyen formái vannak? Mi ezek lényege?
Jellemezze a Számviteli Törvényt!
Kikre terjed ki a SZT hatálya?
Mit jelent a beszámolási kötelezettség? Mit jelent a könyvvezetési kötelezettség?
Ismertesse a beszámolóval kapcsolatos határnapokat!
Mi a beszámoló? Milyen fajtái vannak?
Ki készíthet éves beszámolót?
Ki készíthet egyszerűsített éves beszámolót?
Ki készíthet egyszerűsített beszámolót?
Ki készíthet összevont (konszolidált) beszámolót?
Milyen részei vannak az egyes beszámolóknak? Mi ezek lényege?
Sorolja fel a számviteli alapelveket! Fogalmazza meg röviden lényegüket!
Mi a számviteli politika? Mit kell tartalmaznia?
Mi a bizonylat? Hogyan csoportosíthatjuk a bizonylatokat?
Fogalmazza meg a bizonylati elv és a bizonylati fegyelem tartalmát!
Milyen alaki és tartalmi kellékei vannak a bizonylatoknak?
3. A mérleg
3.1. A mérleg jellemzői
A mérleg fogalmát már a 2.5. fejezetben megadtuk, ez alapján nézzük a jellemzőit!
1. A vállalkozás vagyonát
§ kettős vetületben (eszközök és források),
§ egy adott időpontban, a mérleg fordulónapján,
§ összevontan, kötött sorrendben, előírt struktúrában,
§ értékben – eFt-ban kerekítve, ill. mFt-ban, ha a mérleg főösszege a 100 mrd Ft-ot meghaladja
mutatja be.
2. Az eszközök és források főösszegének egyeznie kell – mérlegegyezőség elve!
3. Két változatban készíthető:
§ kétoldalas, mérlegszerű felépítésű: „A” változat
§ lépcsőzetes felépítésű: „B” változat
4. Hitelesítő okmányai a leltár és a könyvvezetés.
5. Alá kell írnia a vállalkozás vezetőjének vagy a képviseletére jogosult személynek.
6. Mindkét oldalon – eszköz és forrás – két értékoszlopot tartalmaz: a tárgyévi és az azt megelőző évi adatokat, illetve három oszlopot, ha bemutatja a lezárt év(ek)re (ellenőrzés és önellenőrzés címén) eszközölt módosításokat is.
A mérleg sorait nagybetűvel, római számokkal, ill. arab számokkal jelöljük:
a nagybetűvel jelölt sorok a mérleg főcsoportok,
a római számokkal jelölt sorok a csoportok,
az arab számokkal jelölt sorok a tételek.
Az egyszerűsített éves beszámoló mérlege szűkebb adattartalmú, mint az éves beszámoló mérlege. Ez abban nyilvánul meg, hogy csak főcsoportokat és csoportokat tartalmaz, tételeket – vagyis arab számmal jelzett sorokat – nem.
Tanulmányaink során az éves beszámoló mérlegével ismerkedünk meg részletesebben, és a két forma közül a kétoldalas, vagyis „A” változatot fogjuk használni.
"A" változat Éves beszámoló mérlege Adatok eFt-ban
Sor-szám Eszközök Előző év Előző év(ek) korrek-ciója Tárgy-időszak vége Sor-szám Források Előző év Előző év(ek) korrek-ciója Tárgy-időszakvége
01. A. Befektetett eszközök 01. D. Saját tőke
02. I. Immaterális javak 02. I. Jegyzett tőkeebből visszavásárolt tulajdoni részesedés értéke
03. 1. Alapítás-átszervezés aktivált értéke 03. II. Jegyzett, de be nem fizetett tőke (–)
04. 2. Kísérleti fejlesztés aktivált értéke 04. III. Tőketartalék
05. 3. Vagyoni értékű jogok 05. IV. Eredménytartalék
06. 4. Szellemi termékek 06. V. Lekötött tartalék
07. 5. Üzleti vagy cégérték 07. VI. Értékelési tartalék
08. 6. Immateriális javakra adott előlegek 08. VII. Mérleg szerinti eredmény
09. 7. Immateriális javak értékhelyesbítése 09. E. Céltartalékok
10. II. Tárgyi eszközök 10. 1. Céltartalékok a várható kötelezettségekre
11. 1.Ingatlanok és a kapcsolódó vagyoni értékű jogok 11. 2. Céltartalékok a jövőbeni költségekre
12. 2. Műszaki berendezésék, gépek, járművek 12. 3. Egyéb céltartalékok
13. 3. Egyéb berendezések, felszerelések, járművek 13. F. Kötelezettségek
14. 4. Tenyészállatok 14. I. Hátrasorolt kötelezettségek
15. 5. Beruházások, felújítások 15. 1. Hátrasorolt kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben
16. 6. Beruházásra adott előlegek 16. 2. Hátrasorolt kötelezettségek egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozással szemben
17. 7. Tárgyi eszközök értékhelyesbítése 17. 3. Hátrasorolt kötelezettségek egyéb gazdálkodóval szemben
18. III. Befektetett pénzügyi eszközök 18. II. Hosszú lejáratú kötelezettségek
19. 1. Tartós részesedések kapcsolt vállalkozásban 19. 1. Hosszú lejáratra kapott kölcsönök
20. 2. Tartósan adott kölcsön kapcsolt vállalkozásban 20. 2. Átváltoztatható kötvények
21. 3. Egyéb tartós részesedések 21. 3. Tartozások kötvény-kibocsátásból
22. 4. Tartósan adott kölcsön egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozásban 22. 4. Beruházási és fejlesztési hitelek
23. 5. Egyéb tartósan adott kölcsön 23. 5. Egyéb hosszú lejáratú hitelek
24. 6. Tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok 24. 6. Tartós kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben
25. 7. Befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítése 25. 7. Tartós kötelezettségek egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben
26. B. Forgóeszközök 26. 8. Egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek
27. I. Készletek 27. III. Rövid lejáratú kötelezettségek
28. 1. Anyagok 28. 1. Rövid lejáratú kölcsönök – ebből átváltoztatható kötvények
29. 2. Befejezetlen termelés és félkész termékek 29. 2. Rövid lejáratú hitelek
30. 3. Növendék, hízó és egyéb állatok 30. 3. Vevőktől kapott előlegek
31. 4. Késztermékek 31. 4. Kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból (szállítók)
32. 5. Áruk 32. 5. Váltótartozások
33. 6. Készletekre adott előlegek 33. 6. Rövid lejáratú kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben
34. II. Követelések 34. 7. Rövid lejáratú kötelezettségek egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozással szemben
35. 1. Követelések áruszállításból és szolgáltatásból (vevők) 35. 8. Egyéb rövidlejáratú kötelezettségek
36. 2. Követelések kapcsolt vállalkozásban 36. G. Passzív időbeli elhatárolások
37. 3. Követelések egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozással szemben 37. 1. Bevételek passzív időbeli elhatárolása
38. 4. Váltókövetelések 38. 2. Költségek, ráfordítások passzív időbeli elhatárolása
39. 5. Egyéb követelések 39. 3. Halasztott bevételek
40. III. Értékpapírok 40.
41. 1. Részesedések kapcsolt vállalkozásban 41.
42. 2. Egyéb részesedés 42.
43. 3. Saját részvény, saját üzletrész 43.
44. 4. Fogatási célú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok 44.
45. IV. Pénzeszközök 45.
46. 1. Pénztár, csekkek 46.
47. 2. Bankbetétek 47.
48. C. Aktív időbeli elhatárolások 48.
49. 1. Bevételek aktív időbeli elhatárolása 49.
50. 2. Költségek, ráfordítások aktív időbeli elhatárolása 50.
51. 3. Halasztott ráfordítások 51.
52. Eszközök összesen 52. Források összesen
„B” változat Egyszerűsített éves beszámoló mérlegsémája: ……………… adatok e FT
Sor-szám Megnevezés Előző év Előző év(ek) korrek-ciója Tárgyév vége
1. A. Befektetett eszközök
2. I. Immateriális javak
3. II. Tárgyi eszközök
4. III. Befektetett pénzügyi eszközök
5. B. Forgóeszközök
6. I. Készletek
7. II. Követelések
8. III. Értékpapírok
9. IV. Pénzeszközök
10. C. Aktív időbeli elhatárolások
11. Eszközök összesen
12. D. Egy éven belül esedékes kötelezettségek
13. E. Passzív időbeli elhatárolások
14. F. Forgóeszközök – rövid lejáratú kötelezettségek(B + C – D – E)
15. G. Az eszközök összértéke az egy éven belül esedékes kötelezettségek levonása után (A +/- F)
16. H. Egy évnél hosszabb lejáratú kötelezettségek
17. I. Hosszú lejáratú kötelezettségek
18. II. Hátrasorolt kötelezettségek
19. I. Céltartalékok
20. J. Saját tőke
21. I. Jegyzett tőke
22. II. Jegyzett, de be nem fizetett tőke (–)
23. III. Tőketartalék
24. IV. Eredménytartalék
25. V. Lekötött tőke
26 VI. Értékelési tartalék
27. VII. Mérleg szerinti eredmény
3.2. Leltár, leltározás
A beszámolóval kapcsolatban már többször említettük, hogy alátámasztása a leltárral történik. Ebben a fejezetben ezért a leltár és a leltározás fogalmával, főbb jellemzőivel ismerkedünk meg.
A leltár olyan részletes, jegyzékszerű kimutatás, amely a fordulónapra vonatkozóan a vállalkozás vagyonát két vetületben sorolja fel: mennyiségben és értékben, vagy csak értékben.
A leltár:
o a beszámolót alátámasztó okmány (valódiság elve!),
o továbbá a vagyontárgyakért felelős személyek elszámoltatásának eszköze.
A leltár fajtái vizsgálhatók:
a) a fordulónapja szerint – azaz, hogy melyik naptári napra vonatkozóan tartalmazza a vállalkozás vagyonát – van:
o a beszámolót alátámasztó leltár, december 31. a fordulónapja,
o különleges célú leltár, pl. a működés megkezdésekor, felszámoláskor készített leltár,
o év közben készített, azaz elszámoltató leltár.
b) a készítés célja szerint, a fenti időpontokban készített leltárak lehetnek:
o vagyonmegállapító,
o elszámoltató leltárak (ez készülhet a raktár átadás – átvétele esetén is!)
A leltározás egy tevékenység, amely a vállalkozás tulajdonában, kezelésében lévő eszközök és források valóságos állományának megállapítására szolgál.
A leltározás módszerét befolyásolja a vagyontárgy fajtája, jellege is. Ennek megfelelően a leltározás történhet:
a) mennyiségi felvétellel:
o nyilvántartástól függetlenül, méréssel, számlálással,
o a nyilvántartással való egyeztetéssel = rovancsolással.
b) egyeztetéssel:
o a nyilvántartások és a bizonylatok összehasonlításával,
o egyeztető levelekkel való összevetéssel, pl. követelések, tartozások, bankbetétek esetében.
A leltárfelvétel során bizonylatok készülnek:
- leltár felvételi jegyek,
- leltár felvételi ívek, ill.
- folyamatos jegyzőkönyv.
A vállalkozás a számviteli politika keretében köteles elkészíteni a „Leltárkészítési és
leltározási szabályzat”-át, amely a leltározásnál, leltárértékelésnél alkalmazott módszereket, szabályokat tartalmazza:
- előkészítéssel kapcsolatos feladatok,
- a leltározási egységek kijelölése,
- a bizonylati rend szabályozása,
- a leltározás módja, értékelés szabályai,
- az adategyeztetés módja,
- ellenőrzési módszerek,
- a leltári különbözetek megállapításának és rendezésének formája stb.
A Számviteli törvény 69. §-a a következőket mondja ki:
"(1) A könyvek üzleti év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez, a mérleg tételeinek alátámasztásához olyan leltárt kell összeállítani és e törvény előírásai szerint megőrizni, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza – a (3) bekezdés figyelembevételével – a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben.
(2) Ha a vállalkozó a számviteli alapelveknek megfelelő mennyiségi nyilvántartást nem vezet, vagy e nyilvántartást nem folyamatosan vezeti, akkor a leltárba bekerülő adatok valódiságáról – a leltár összeállítását megelőzően – leltározással köteles meggyőződni, és az üzleti év mérleg-fordulónapjára vonatkozó leltározást mennyiségi felvétellel, illetve – a (3) bekezdésben foglaltak kivételével – a csak értékben kimutatott eszközöknél és kötelezettségeknél, valamint az idegen helyen tárolt – letétbe helyezett, portfolió-kezelésben, vagyonkezelésben lévő értékpapírokat és egyéb, a pénzeszközök közé nem tartozó – eszközöknél, továbbá a dematerializált értékpapíroknál egyeztetéssel kell elvégeznie.
(3) Az árukészleteit az üzleti évben csak értékben nyilvántartó vállalkozó – a (2) bekezdéstől eltérően – az üzleti év mérleg-fordulónapját megelőző negyedévben vagy az azt követő negyedévben is ellenőrizheti tételes leltározással értékbeni nyilvántartásának a mérleg-fordulónapjára vonatkozó adatai helyességét. A leltározással megállapított érték és a könyv szerinti értékkülönbözetével a mérleggel lezárt üzleti év eredményét kell módosítani."
Tehát a törvény nem leltározási, hanem leltárkészítési kötelezettséget ír elő, ezért a leltározás szabályozását a nyilvántartások függvényében a vállalkozás hatáskörébe utalja!
A leltározás eredményeként a könyv szerinti adatok és a leltári adatok összevetésével megállapítják a leltári eltéréseket.
Beszélhetünk:
- egyező leltárról (leltári adat = könyv szerinti adat),
- hiányról (leltári adat < könyv szerinti adat) és
- többletről (leltári adat > könyv szerinti adat).
Az eltéréseket a nyilvántartásokon keresztül kell vezetni, és a beszámoló a leltári eltérésekkel helyesbített valóságos adatokat tartalmazhatja.
3.3. A vállalkozás vagyona
A vagyon azon anyagi és nem anyagi javak összessége, melyek a vállalkozási tevékenységet közvetlenül vagy közvetve szolgálják.
A vállalkozás vagyonát kétféle szempont szerint vizsgálhatjuk:
aszerint, hogy
- az anyagi és nem anyagi javak az újratermelési folyamat mely szakaszában és ott milyen formában, alakban vannak Ţ eszközöknek (aktíváknak),
- honnan erednek, milyen forrásból származnak Ţ forrásoknak (passzíváknak)
nevezzük.
Az eszközöket és forrásokat tovább csoportosíthatjuk. Mi ezeket a csoportokat az éves beszámoló mérlege szerint fogjuk megismerni.
3.3 .1. Eszközök csoportosítása és fogalmi meghatározásaik
A. Befektetett eszközök: Azok az eszközök, amelyek a vállalkozási tevékenységet tartósan
– legalább 1 éven túl – szolgálják.
|
