Az a technológia, nyugodj meg, fogja kipusztítani az emberiséget.
Mert érdekes módon a technológizált társadalmakban kezdett zuhanórepülésbe a társadalom. A kétkezi munka hiánya, az, hogy most már az állami ellátórendszerek miatt az öregkorban sincs már szükség támaszt nyújtó gyerekekre Európától Indián át Kínáig és még azon túl is rohamos népességcsökkenést okozott.
Csak azok a népek gyarapodnak, ahol a modern technológia nem vetette meg a lábát.
B verzió, hogy a mindent felzabáló ember immáron irgalmatlan méretűre növekedő energiaigényével ki fogja pusztítani maga alól a földet.
Már feltéve, hogy a földművesek nem veszik át a hatalmat. ;)
Ahogy az Amishokat elnézem... a végén ők fognak győzni.
De jelzést ők se fognak festeni, mert aki a kezéből él,az nem mászkál fölöslegesen a határban... mikor lenézzük a facebook generációt és mindezt tesszük egy internetes fórumon, akkor elgondolkozom... bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű?
Köszönöm az infókat, hasznát veszem! Sajna, messze lakom Szekszárdtól, és a költséghatékonyságot is figyelembe véve, nem tudom váltóba lejárni az AK-t, igy marad a kerékpár. Április 27-Május 2. szeretném végigmenni az utat. Remélem kegyes lesz az időjárás is, a többi már elszántság kérdése lesz. Köszönöm mégegyszer
1998-ban én vittem végig ezt a gerincen átmenő nyomvonalat. Hogy azóta volt e felújítása, arra nem emlékszem. Felsővadászig igen, meg az új kerülőre is. De én Felsővadász és Gibárt között végeztem az akkori új nyomvonal kialakítást.
Ki vette át? akkor senki. Akkor nem munkaszerződéses alapon festettünk, csak úgy saját jól felfogott érdekből. Ingyen, csak a festéket kaptuk. Meg egyébként is már húsz év után, - ha ezek még egyáltalán az eredeti jelzések, - a rusztikusság a legkisebb elvárás. Az érthetőség és a tartósság az viszont már akkor is igény volt.
A kúriával kapcsolatban akkor még voltak távlati elképzelések. Egy építész csoport járta ezeket a falvakat és igyekezett feltárni a rejtett értékeket. Akkor került szóba egy esetleges történeti kutatás és megmentés is. Azóta se hallottam erről.
Egyébként itt van szálláslehetőség, ha valaki netán sátrazna. Tudtommal a polgármester a hivatal fürdőjét is felajánlotta tisztálkodási célra. Gondolom, ez még ma is áll.
Azt nem veszitek figyelembe,hogy más lenne a helyzet,mert akkor azokról az emberekről kell beszélnünk,akik most dolgoznak,nem pedig azokat felhozni példának,akik most sem.Én elhiszem és tudom is,hogy sok szegényebb településen gazos porták és szeméthegyek vannak,de akkor azt is látni kell,hogy itt a lakosság többsége cigány.És azt is látni kell,hogy a többségüknek az értelmi képessége nem éri el az átlagot(hogy genetikailag nem vagy csak ezt látják a környezetükben már egy más kérdés),ezért nekik pl. nem fáj az,ha tönkreteszik a környezetüket vagy elveszik másét.Persze most mondhatnánk,hogy sok embernek sem,de ezen népcsoport tagjainak jóval nagyobb százalékban nem.Én bízom benne,hogy ha egyszercsak eltörölnék a munkát,akkor nem a céltalanul heverésző vagy számítógépező emberhegyek lennének a jellemzők,hanem az önmagukat fejlesztő és hobbikat találó emberek lennének túlsúlyban.:)
Nagyjából-egészében pont ugyanezeket a válaszokat adtam volna én is.
Nem tudom, hogy van-e erről egzakt felmérés, de hazánk azon régióiban, ahol a lakosság nagy hányada, és akár már több generációja is kiszorult a munkaerőpiacról, ott kevés esélyt adok arra, hogy a felszabadult szabadidőt hasznosan töltik el az érintettek. Nehezen tudom elképzelni azt, hogy sportolnak vagy kirándulnak, az olvasásról pedig csak egy adalék. Munkatársamnak Észak-Magyarország egy nehézsorsú, eldugott kis falvában (egyébként fejeztünk be már itt közös túrát) van egy parasztháza. Ez a falu a könyvtár bővítésére nyert el pályázati pénzt néhány éve. A hír hallatán kollégámnak az egyébként nagyon jóravaló falugondnok így fakadt ki: „Minek ide könyvtár? Itt senki sem olvas!” Leszögezem, hogy a falu nem a Cserehátban van, és nincs roma lakosa. Másrészt ez a meglebegtetett, alanyi jogon járó alapjövedelem azért nagy valószínűséggel nem ad majd nagy táncteret a szabadidő értelmes eltöltéséhez, egyértelműen az alapvető megélhetési költségek fedezése a célja.
A lehetőségekhez képest stabil egzisztenciával bíró egyén optimistán állhat ehhez a sötét jövőképhez. Legfeljebb nem realistán. A rozsdaövezetekben látottak alapján én azt hiszem, hogy a tömegek, különösen a partvonalon kívülre szorult tömegek sorsa nem lesz szívderítő.
Természetesen a ma embere sem jobb. De ne felejtsük el azt, hogy – és most lenyúlok egy másfél évtizedes kampányszlogent – a jövő elkezdődött. Ha ezek a víziók bekövetkeznek, akkor ezek az események nem az egyik pillanatról a másikra fognak lezajlani. Aki sivárnak tekinti az életét, az már ma is a virtuális térbe menekül. Más kérdés, hogy a virtuális térben gyakran szembesül mások kirakat boldogságával, ennek köszönhetően még inkább kivonul a saját, önmaga által sivárnak megítélt életéből. Azt sem látom túl optimistán, hogy a „haszontalanok osztálya” majd hobbiból fog kertet művelni, állatot tartani vagy széket ácsolni. Hazánk menthetetlenül leszakadt régióiban rendszerint csak gaz felverte kerteket látok, az egyetlen domesztikált, vagy inkább csak szemi-domesztikált állatfaj pedig jellemzően a kutya. Azt nem tudom, hogy széket készítenek-e ezeken a településeken. :-))
De itt tényleg befejezem, mert mindezeknek nem sok köze van a jelvényszerző túramozgalmakhoz. Szerencsés esetben az emberi faj jövőjéhez sem.
Hát arra nem gondoltam, hogy a kezem munkája emlékképként köszön vissza. Nem tudom mikor készült a kép, de a jelzés alapok biztosan tőlem származnak, mert ezt a nyomvonalat én jelöltem ki a polgármester személyes kérése alapján. Ha jól emlékszem, 1998-ban. Egyébként érdekes, hogy mindenki ezt a volt kúriát fényképezi, pedig a falu csaknem minden háza tornácos. Akkoriban úgy is emlegettük, hogy az oszlopos falu. Ez a ház ma már alig látszik, úgy be van nőve minden irányból.
Ha a régi, 2001-es atlaszban lévő útvonalon ment valaki akkor nem volt bozóttúra, mert az egy -igaz ritkán járt- földút.
Akkor volt bozóttúra ha az érdekes módon, a templom mellett az öreg ház kertjében felfestett jelek nyomán kaptattál fel, vagy éppen ott jöttél le Nyéstára. Ugyanis egy módosítás során arrafelé, egy régi kerten keresztül is vezetett a kéktúra.
1. gyönyörű faragásokkal díszített, (sajnos omladozó állapotban lévő) öreg nyéstai ház
2. melynek a kertjében vezetett a kéktúra, a templom felőli oldalon kellett bemenni. Jelzések a kútkáván, háttérben a templom.
A Felsővadász-Nyésta terelés főleg a beszántott terület miatt történt, de szerepet játszott benne a Nyésta fölötti gerincről a faluba történő letérés bozóttúrája is. Ez utóbbinál egy út kitakarítást az akkori polgármesterrel el lehetett volna intézni, de aztán jött a Bizottság már említett huszárvágása.
Én nem tudok ilyen falugondnoki busz bérlési lehetőségről. De épp a napokban állt meg mellettem egy ilyen és hozott át egy következő faluba. Nem kértem, ő állt meg az országúton. Igaz, ez nem annyira a Cserehát, hanem annak északi peremén, a Galyaságban történt. Út közben a gondnok felajánlotta, ha akarom, átvisz még egy másik faluba is. Baráti gesztus volt. Tehát néha lehet ez is egy lehetőség, de ezzel konkrétan előre számolni nem lehet.
Egyébként saját tapasztalatból mindig azt mondom hogy a szabadidőnek a munkával töltött napok adják meg az igazi értékét.
A munkával töltött napok száma egyenesen arányos a szabadidő élvezetének mértékével. Nem nagy eszmefuttatás, de nagyon igaz. A közhelyek mindig nagy igazságok: "Munka után édes a pihenés"
Itt, mi magunkból indulunk ki, amit Simulacrum mond az igazi ránk nézve, meg a hasonlóan gondolkodókra, de szerintem ez a kisebbség.
Nem neked,hanem a nagy koponyának:és a ma embere jobb?Hogy egy gyárban melózik napi 8 órát,majd hazamegy és úgy él a virtuális világban?Én úgy képzelem,hogy ha nem kéne melózni,akkor az emberek hobbiból dolgoznának.Ki székeket tákolna,ki a földet művelné,más meg az állatokat látná el.Az igazi turisták meg jelzést festenének.:)Bocsi,ezt nem hagyhattam ki...:)
Véleményem szerint az Országos Kéktúra Cserehátat átszelő szakasza könnyed móka és kacagás a Cserehát Turistája általam eddig megismert szakaszához képest. És nem csak a jelzések követhetősége miatt.
Egyre erősebb bennem az a meggyőződés, hogy a Cserehát egyre kevésbé a természetjárók, és sokkal inkább a szociológusok terepe. És egyre inkább akár a futurológusoké is lehetne. Hogy mire alapozom ezt? Ez egy kicsit hosszú lesz, kicsit provokatív, kicsit megosztó, kicsit eszement és nagyon off.
Az emberiség más és más szempontból zseniális koponyái, úgymint Hawking, Gates vagy Musk az emberi fajra leselkedő veszélyek legnagyobbikának a mesterséges intelligenciát tartják. Nem kizárt, hogy a robotika a fizikai munkát igénylő szakmákban, míg az algoritmika és a mesterséges intelligencia a szellemi munkát igénylő szakmákban tömegeket szorít majd ki a munkaerőpiacról. Nem a távoli, ködös jövőben, nem a Terminátor filmekben, hanem néhány évtizeden belül. Ennek következtében a Szilícium-völgyben, vagy egyes skandináv államokban már a munka nélkül, alanyi jogon járó, garantált alapjövedelem bevezetését, és annak a társadalmakra gyakorolt hatását elemzik.
Yuval Noah Harari izraeli történész, a provokatív, mégis minimum gondolatébresztő „Sapiens – Az emberiség rövid története” és „Homo Deus – A holnap rövid története” c. kötetek szerzője utóbbi könyvében a fenti okok miatt a munkaerőpiacról kiszoruló tömegeket a politikai korrektség sutba dobásával a haszontalanok osztályának nevezi. Véleménye szerint a XXI. századi gazdaság legfontosabb kérdése lehet, hogy mitévők legyenek az emberek, ha az algoritmusok szinte mindent jobban csinálnak majd náluk. És innen beszéljen helyettem a szerző:
„A technológia nyújtotta bőség valószínűleg lehetővé teszi majd ezeknek a tömegeknek az eltartását, anélkül, hogy nekik bármit is tenniük kellene ezért. De mi foglalja le, és mi teszi elégedetté őket? Az embernek muszáj csinálnia valamit, különben megőrül. Mit fognak csinálni ezek az emberek egész nap? Az egyik lehetséges választ a drogok és a számítógépes játékok jelentik. A nélkülözhető emberek rengeteg időt töltenének 3D-s virtuális világokban, amelyek sokkal több izgalmat és érzelmi töltetet adnának, mint a sivár valóság. Egy ilyen fordulat azonban halálos csapást jelentene az emberi élet és tapasztalat szentségébe vetett liberális hitre. Mitől olyan szent egy rakás mihaszna bugris, akik a napjaikat virtuális tapasztalatok között töltik meseországban?”
Talán azért is érdemes a Cserehát bukolikus lankái között kóborolni, hogy egy kis ízelítőt kapjunk abból már napjainkban, hogy rossz esetben milyen (közel)jövő várhat az emberiség egy tekintélyes hányadára.
Most visszanéztem, van fotóm 2011-ből a kérdéses útszakaszról Felsővadász felett, gyakorlatilag már akkor is be volt szántva. Nem volt ez egy átgondolt módosítás.
Már akkor vissza kellett volna tenni a régi útvonalra a kéktúrát, ahol még a jelzések is jól látszottak akkoriban, ugyanis mi is azokat követtük.
A lista szerint beszántás miatt "kellett" terelni, de ha már módosítás akkor sokkal ésszerűbb lett volna a képen szereplő útvonalat visszaállítani!
Valószínűleg a méhkasos rész volt beszántva, (jelöltem kékkel) amely eddig is sok gondot okozott, tehát egy korábbi felesleges terelés vezetett az újabbhoz. Akkoriban azt hiszem a templom miatt terelték a szántóra az OKT-t, ezek szerint nem jött be.
A 2001-es atlaszban lévő útvonalon Felsővadász felett, Irota felé van egy rövid szakasz földút amely a bozótos és a szántó mellett halad, közel a gerinchez. Onnan felfelé cserjés, majd erdő Nyéstáig.
No, szerintem ez mindig is járható volt, amire bizonyíték az is hogy Felsővadászon, mintegy jelzésképpen megszólított minket az útelágazásban egy helyi lakos és határozottan ajánlotta a piros és az OKT régi útvonalát Nyésta felé, mert az rövidebb. És ezek szerint tökéletesen járható jelenleg is, ők is azt használják.
Mikor az új út felé indultunk megvonta a vállát és látszott hogy hülyének néz. Az új út végig, kilométereken át szántón vezet, idő kérdése hogy mikor éri el az ekevas, jelenleg azonban egy sártenger, tíz lépésenként focilabdányira gyarapszik a cipőd. Pár száz méter után már a visszaforduláson gondolkoztunk, és bántuk hogy nem hallgattunk a jó szóra.
És hát azért úgy vélem hogy nem az Alföldi kék legnyűgösebb szakaszainak kell a mércének lenni az OKT-n.
Egyébként én a régebbi atlaszban szereplő útvonalról beszélek, számomra mindig is az volt a kék és az is marad.
Nem mellesleg most is az a legjobban járható, jelen pillanatban is. Ide kellett volna visszatenni, és kész.
(A piros ma is ott megy, egyébként mi voltunk ebből a szempontból duplán bénák.)
Maga a koncepció az akkori időkre (megkockáztatom: nem kellett volna ehhez feltétlenül a szocializmus) jellemző, kissé technokrata gondolkodás terméke volt. Annyiban mindenképp logikus, hogy megpróbálta az ország közigazgatási viszonyait, központi településeinek fejlesztéseit gatyába rázni, melyet az előtte lévő ötven évben csak tűzoltás jelleggel módosítottak, illetve ki voltak szolgáltatva a hatalom pillanatnyi akaratának. A kisebb településeket azonban, téves leegyszerűsítések sorozatával sajnos nagyon elintézte. Kitelepítések fizikailag tudtommal nem történtek, de már a megjelenését megelőző években is nyíltan megtettek mindent annak érdekében, hogy a lakókat "elüldözzék". Pl. Gyűrűfűnek, mint e szempontból híres településnek akkor lett vége, mikor az ígéretek ellenére nem kaphatott burkolt közutat, és ugyanekkor a helyi alapfokú oktatást egy tollvonással megszüntették.
Falugondnoki busz:
A szűk keresztmetszet a személyzete, aki általában maga a falugondnok. Munkanapokon ezeknek sokszor tényleges járata, menetrendje van - pl. iskolásokat visz, boltba megy, stb. Hétvégéken és szünidőben pedig sokszor elviszik hosszabb utakra is (focimeccs, választási gyűlés,zarándoklat, stb..). Normális településen nincs miért megtiltani, hogy idegen is igénybe vegye, de mivel az indulási időpontjaik legfeljebb helyben kerülnek kifüggesztésre, és a turistának a legritkább esetben jók, közvetlen tapasztalatom a dologról így nincsen. Taxi jellegű bérlési lehetőségük falutól függ, ahol rugalmasabbak ott alkottak rá helyi rendeletet, de inkább jellemző hogy ilyennel nem foglalkoztak.
Érdekes, én is most figyeltem fel rá először, mikor pár napja a Rockenbauer-film Mecsek-hegységbeli részénél Kisújbányánál jártam.
Ott tisztán elmondja a megszólított kis öreg hogy a 160 fő alatti falvakat fejleszthetetlennek minősítve megszüntetésre ítélték, Kisújbánya is ezért lépett az elnéptelenedés útjára. Most nem emlékszem pontosan, de mintha szó szerint is kitelepítettek volna embereket más falvakba, városokba gyorsítandó a folyamatot.
Azt hiszem a '60-as évek közepe felé született a koncepció, 1986-ra már erősen éreztette a hatását.
Kétszeresen is tetszik az írás, egyrészt részletekbe menően, hűen ábrázolja a Csereháti élethelyzetet, másrészt szeretem a nagy vasakat és a retrokat is, pláne ha e kettő találkozik. :-)
Nemrég volt is a kezeim közt egy ugyanilyen Ikarus, nálunk még van pár db forgalomban is.
- vasút: Héthárs-Palocsa (Lipany-Plaveč) között heti 2 vonatpár van, péntek és vasárnap délután. A vasárnapi elég kihasznált, sajét szememmel láttam. Hasonló a helyzet Ólubló-Palocsa (Stará Lubovňa-Plaveč) között is, a lengyel irányba, Muszyna felé pedig cssk teherforgalom van.
- busz: Dénes-Szomolnok (Úhorná-Smolník) között szombaton nincsen busz (legalábbis tavaly nem volt), persze az SNP-n szombaton jártam arra így ezt a szakaszt grátiszban legyalogolhattam.
Ausztriában is sok példa van, főképpen az hogy hétköznap van busz, de hétvégén nincsen (találkoztam már ellenpéldával is).
Cserehát tömegközlekedése középszarnak mondható, de sok helyen van vidéken ez így.
Arról a pár napról, amit 2009-ben ezen a környéken töltöttem, annak idején írtam egy blogbejegyzést (egoblog volt, tehát csak úgy naplószerűen), ami sajnos a freeblog szerverleállása után elveszett. Most kíváncsiságból megpróbálkoztam, internetes archívumból vissza tudnám-e nyerni. Részsikerem már van is, ha meglesz teljesen, szívesen felteszem ide. Én is már kerestem régebben...
Addig is egy frissebb írást belinkelnék, közlekedési tárgyú, de a területhez köthető:
Örülök hogy hozzászóltál, ez egy korrekt, kidolgozott vélemény.
Turista szempontból a lényeg azon a mondaton van amit te is kiemeltél. Hogy miért is nem írtam a túráról bővebben annak azért nyilvánvalóan egyszerűbb okai is vannak.
Nem akartam hosszas túrabeszámolót, mert az uncsi tud lenni, a részletek igazából senkit nem érdekelnek esetleg azokat akik be szeretnék még járni. Van talán tucatnyi ilyen ember? Nem biztos.
A fényképek sem voltak igazán jók egy derűsebb íráshoz, borús idő volt, kopasz tájjal. Szanticskán egy bő félórára sütött ki a nap, a reggeli mellől felugorva használtam ki ezt a fél órát fényképezésre.
Mindenképpen pozitív dolgokról akartam írni, éppen azért hogy felkeltsem az érdeklődést a tájegység iránt. Ha ennek köszönhetően csak pár család, vagy néhány társaság eltölt egy hosszú hétvégét Szanticskán már azzal is segítettünk szerintem, mert aki ott van az talán már elmegy Fájba kastélyt nézni, vagy Szemerére, vagy éppen Felsővadászra. Vagy túrázik egyet a környéken, régen Szanticska határában ment a kék, a Magas-hegyen!
Ha elolvasod a fülemülés írást akkor látni fogod hogy az elején a lehető legóvatosabban, de korrekt módon ábrázoltam a helyzetet, majd -a limitált karakterszámú kereten belül- igyekeztem kiemelni azt, amit érdemesnek gondoltam, kedvcsinálónak.
Szanticska tényleg egy oázis a Csereháton, érdemes támogatni őket azzal hogy ott töltünk pár éjszakát, akár kéktúrák közben is, mert hoznak-visznek ha kell.
1. Cserehát Turistája bélyegzőhely Szanticskán
2. utcakép
3. Rokker Zsolti zongorája az utcafronton. Még neki is van itt egy kis háza.
Gondolkodtam, hozzászóljak-e a Csereháttal kapcsolatos témához: ezt teszem, kérem hogy ne kötekedésnek vedd, amit írok.
Ahogy a pl. a Kinizsi 100-as nem családi teljesítménytúra, úgy a Cserehát turistája sem az a tipikus könnyen teljesíthető túramozgalom (volt). Adott egy turista mércével, hazai körülmények között kevésbé érdekes tájegység, ahol már gyakorlatilag a kiírás kezdetekor is gondosabb előkészítést igényelt egy több napos túra (szállások, étkezés, stb.). Ez a helyzet mostanra annyiban változott, hogy a nehézségek más formában jelentkeznek (objektíven nem lehet megmondani, összességében rosszabb-e).
Garass azt írja: akik a közelmúltig kitartottak az üzemeltetésben, jórészt nem mai gyerekek. Ilyen szemmel teljesen érthető, hogy elengedtek egy olyan túramozgalmat, mely abba a képbe, mely a turistáskodásról hagyományosan bennük él, már nem illeszthető bele. A mostani adottságok inkább olyan urbexes jelleget kölcsönöznek neki. Alig-alig létező utakon, elhagyatott, vagy ismeretlen emberek lakta helyeket bejárni? Adnám, ja! Jó, azért nem hiányzik minden izgalma. De a turista társadalmat bőven alkotják olyanok, akik pont úgy szeretnék látni, átélni az adott helyet, amilyen - ha szép, ha csúnya. A kérdés innentől kezdve az, hogy melyek azok az ésszerű átalakítások és követelmények, melyet biztosítani kell ahhoz, hogy a túramozgalom tovább maradhasson.
A leggyengébb pont egyértelműen az útvonalkövetés: felteszem, a kiírók is főleg ezért adták fel a dolgot. A tájegység földterületei átláthatatlan tulajdonviszonyokkal rendelkeznek, nincs már az a rendszer, mikor a téeszelnök elvtárs szólt, hogy a "a pirossal jelzett utat tessék békén hagyni". Ebből a szempontból ésszerű az útvonalkövetés elhagyása. A többi pedig - elsősorban azon múlik, hogy az esetleges teljesítők mennyi információt osztanak meg a tapasztalataikról, és ennek lenne-e kialakítható platformja (áttekinthetőbb, mint mondjuk itt).
Gyakorlott, sokat látott, tapasztalt túrázók GPS-szel nekivághatnak, kalandos és tanulságos. De családdal, gyerekkel, tapasztalatlanul felelőtlenség bárkit is a Csereháti pirosra buzdítani.
Erről van szó! De ezt tilos bárhol is leírni? Vagy csak a szerző - jómagad, úgy érzed hogy kiesnél egy objektív tudósító szerepéből (illetve nem is vágysz erre)?
Még egy megjegyzés: sokan említitek a tömegközlekedési helyzetet, mint valami katasztrófát. Állítom: más aprófalvas, periférikus térségekkel összevetve nem rosszabb (bár tényleg nem túl jó). Azt ne felejtsétek el, hogy Szemere térsége, a Vasonca völgye, Gadna völgye, mind észak-déli irányú völgyek, tőlük délre, délkeletre fekvő célpontokkal. Ezzel szemben a mi útvonalunk inkább K-Ny irányú, plusz a Nyugati-Cserehát már másik járás, és vonzáskörzet része. Ezért tűnik annyira használhatatlannak a hálózat, pedig egyébként Dél-Zala, Tolna, vagy a Zemplén menetrendi kínálata teljesen hasonló.
