Mivel többségében háziállatokkal kapcsolatos témák vannak a csúcson, picit nekem hiányozni kezdtek az igazi vadak. Ezért is nyitottam meg ezt a topikot, ahová jöhet minden, ami kerítésen kívül van. Netán kerítésen belül, ámde mégsem egészen odavaló (és nem a rendőrséget hívjuk észrevételükkor ;-) A bogaraktól kezdve a ragadozókig bárkit becincálhattok ide.
Legtöbbünk találkozik a kirándulásai, túrái során olyan állatokkal, amikről szeretne többet tudni vagy legalábbis nevén „szólítani”. Persze vannak olyanok is, amiket a többség felismer (őz, vaddisznó, róka vagy éppen bükk, gesztenyefa), de mondjuk a lábnyomaikkal, netán hangjukkal már gondban vagyunk.
Tehát jöhet ide minden, írások, beszámolók, kérdések és képek, amik az élővilág „vadabbik” részéhez kötődnek.
Hmm. Elég bizar egyedek. Bár ez a Dimorphodon Pterosaur kifejezetten tettszik. Nem kételkedni akarok csak sokszor elgondolkodom azon, hogy mekkora az esély arra, hogy ezek a lények valóban így néztek ki annakidején? Hisz csak a kövületeiket találták meg. :)))
"kiskölökként nem mozdonyvezető, hanem Allosaurus szerettem volna lenni... :)))"
És sikerült. :) Ha februárban megkérlek Benneteket, hogy ezentúl hívjatok Barapasaurusnak, akkor ne aggódjatok, valószínűleg csak kiolvastam a könyvet. (Jó-jó, vicceltem!)
Most nincs időm belemélyedni egy állatba se, viszont ha már szóba kerültek az ősök, gondoltam, hozok egy kis szubjektív válogatást pár - szerintem igen egyedi módon kinéző - egyedről.
Ha nem is annyira alap, mint a Burian-könyv, de azért nekem gyerekként meghatározó volt: Josef Augusta: Az ősvilág állatóriásai Ez tulajdonképpen afféle novellagyűjtemény, ősállatok kalandjairól. Néha kissé túl drámai a hangnem, de ezt leszámítva szemléletes és izgalmas olvasmány. Némileg hozzájárult ahhoz, hogy kiskölökként nem mozdonyvezető, hanem Allosaurus szerettem volna lenni... :)))
A lábnyom énszerintem egy szarvashoz tartozik, abból is tán a hátsó patájának lenyomata. De előre közlöm, hogy én már traktornyomot is határoztam Pikacsunak, úgyhogy az egy erősen kérdőjeles mondat volt. :)
A madaraknak nekiállok pár óra múlva, szerintem meg lehet ennyiből határozni, de most apám összes lámpája a monitoromba világít, úgyhogy csak kontúrt látok. Esetleg ha át tudnád küldeni a képeket az e-mail címemre, akkor tudnék rajtuk bütykölni egy picit, hátha néhány részlet még felderül.
Pikacsuról jut eszembe, ezt az oldalt ismeritek? Én szétszakadtam némelyiken. Meselények anatómiája
Hello! Voltunk kint fényképezni madarakat, békát, lábnyomot... Ha az első két képen lévő madarakról valaki meg tudja mondani, milyen fajta, le a kalappal (a második talán cinke...?):)) A harmadik csuszka, és harkály (mestermű)...:)) A negyedik valami gém lehet... A békáról van kép a <a href="http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9142709" target="_blank">Kétéltűek és hüllők</a> topikban. Az ötödik, nem tudom, minek a lábnyoma...
Jó, így könnyű, a nyolcvanas években, azt hiszem, még nem is igen tudtam olvasni. Ha van még ilyen alapmű, ne tartsátok magatokban, örömmel veszek minden ajánlót. :)
Amúgy időnként szokott lenni a központi Szabó Ervinben leselejtett könyvek vására, ott 100-200 (esetleg 300) Ft-okért lehet elhozni hasonló műveket (ez a hozzám hasonló zöldfülűeknek szól, akik még nem tudtak mindent beszerezni :). Nemrég így került a birtokomba majdnem két tucat állatos-növényes könyv. Persze később az isten se fogja lemosni rólam, hogy nem a könyvtárból csórtam a polcdíszeket, főleg mivel a figyelmes szemlélő csak annyit lát mindebből, hogy az egyik blokkban minden könyv gerincén jelzet van. ;)
Én egész gyerekkoromban vadásztam rá, mert a suliban valakinek megvolt, de csak az akkor ('80-as évek) frissen megjelent folytatást, az Őskori embert lehetett kapni. Az Élet az ember előttöt antikváriumban sem találtuk sehol. Aztán kb. másfél éve a(z ex)barátnőm polcán megláttam, és annyira örültem neki, hogy nekem is adta.
Nagyon jó, köszönöm! Már meg is rendeltem. Így legalább el tudok indulni valamerre; persze biztos sok mindent átvariáltak azóta, de van kiindulási alap.
Az Élet az ember előtt című könyvben az egész végig van vezetve az élet kialakulásától az emberig, szép hosszú fejezetek szólnak az ókori (paleozoikum) tengeri életről, a szárazföld meghódításáról, aztán a dinoszauruszokról, és hálisten nincs vége a kipusztulásukkal, hanem vizi tovább a kainozoikumba, az emlősök elterjedésétől a jégkorig stb. Persze növényekről is sok szó esik.
A legkorábbi bálnák farkas méretű szárazföldi emlősök voltak. A hatalmas kék bálna egy különös anatómiai fordulatnak köszönheti úszó képességét. A kövületek azt mutatják, hogy a korai bálna az evolúció folyamata során egyetlen szempillantás alatt vált ügyes úszóvá - körülbelül 10 millió évvel ezelőtt.
A tudósok úgy vélik, hogy a bálnák ősei szárazföldi állatok voltak, akik a ragadozók elől vagy az élelem keresés érdekében másztak be a tengerbe. Az emlősök fokozatosan vesztették el végtagjaikat és váltak teljesen alkalmassá az óceáni élethez. Egy új bizonyíték szerint, melyet a Nature magazinban publikáltak, a tengeri közeghez való alkalmazkodás egyik titka a kisméretű belsőfül volt. Ez a félkör alakú csatornarendszer adja az egyensúlyérzetet a szárazföldi emlősöknek, beleértve az embert is. Csak akkor figyelünk fel a szerepére, amikor "elveszítjük lábunk alól a talajt" - ilyen a részegség érzete, a tengeribetegség vagy egy kör a hullámvasúton.
A modern bálnák, delfinek és cetek belsőfüle hasonló a szárazföldi emlősökéhez. Az övék méretükhöz viszonyítva kisebb, mint szárazföldi társaiké. A mi belsőfülünk például nagyobb, mint a kék bálnáé. Mindazonáltal egy méretes elefánttal szemben a bálna képes akrobatikus ugrások és fordulatok végrehajtására anélkül, hogy beleszédülne. Ez azért van, mert a kisebb belsőfül egyben érzéketlenebb is. A kövületek arra utalnak, hogy a korai bálnák belsőfüle nagyon gyorsan fejlődött a tengerbe lépés után, ami 50 millió évvel ezelőtt lehetett.
A primitív bálna 5-10 millió év alatt vált teljesen vízi emlőssé. Elsőre meglehetősen hosszú időnek hangzik, ám evolúciós mértékkel nézve rendkívül gyors volt az alkalmazkodása.
"A félkör alakú csatornák korai evolúciós fejlődése a cetfélék esetében egy teljesen új teret nyitott az emlősök számára a lakóhely szempontjából, és hozzájárult a tengeri életmód sokszínűségéhez" - mondta Rich Lane, a kutatásokat anyagilag támogató Amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány paleontológiai programjának igazgatója. Hozzátette, hogy az olyan specializált szervek és képességek evolúciós megszerzése, mint az ember esetében az agy és az egyenes járás, biztosították azokat a mechanizmusokat, mely segítségével meghatározott környezetekben dominánsak lehettek. Röviden, ez magyarázza meg, miként uralhatja a bálna az óceánokat.
Róluk csak annyi dereng, hogy az ősök között volt egy állítólagos Erik nevű. Persze ez semmilyen szinten nem hasznosítható információ. :)
Ha már szóba kerültek ezek az ősök, ha tudtok hozzá jóféle irodalmat ajánlani, annak nagyon örülnék. Rendszertan vizsgán lesznek ilyen "elhalálozott" témák, órán futólag esett róluk szó, s egyelőre elképzelésem sincs, miből készüljek. Dinoszauruszos könyveket persze találtam, de mondjuk az ilyen cetmókákban legfeljebb a kollektív tudattalanomra alapozhatok, amely viszont ebben a témában egy nagy "buggy"-gyal szolgált és csókolom.
Hm, találtam delfinanatómiás képet, tök jó. Bár a szervezettan rengeteg álmatlan éjszakát jelentett, s életem legrázósabb vizsgáját (nem tudási okokból), most, hogy ebből már nincsen para, egészen élvezhetőnek tűnik.
Ezek az ősrendszertani dolgok egyelőre szankszkritul vannak nekem, de a Basilosaurus, ha minden igaz, emlős, s a cetek közé sorolják. Most picit utánaolvastam: a cetek evolúciójában fontos lépésnek tartják, 1840-ben fedezték fel az első fosszilis példányt, azt hitték, hüllő. Ennek köszönhető a félrevezető neve is (sauron, gyík). S ami egészen vicces velük kapcsolatban, hogy hátul van két pici lábszerűségük. Még szárazföldi emlék. :) Hasonlítanak a mai bálnákra, de az agyuk kisebb volt, s még nem rendelkeztek olyan echolokációs szervvel, mint a jelenlegi bálnák és delfinek.
Szó-szó, az evolúciós forgatókönyv szerint a húrféreg megy a vízbe, én is meg lennék zavarodva fordított esetben. :)
A szarvas-őz párosról eszembe jutott egy, az ökológia órán a tanártól elhangzott gondolat, eszerint: ha a bálna sivatagban élne, az bizony már nem volna bálna. Bár most kíváncsiságból beütöttem a Google-ba, hogy 'bálna' és 'sivatag', mindig tanul az ember. Bálna az egyiptomi sivatagban :)
Hát, még sosem méricskéltem... elég gyakran szokott előkerülni a kövek közül. Amikor kiveszem egy pillanatra, csak bután lődörög a kezemben, nem egy virgonc jószág. :)))))
Ő az? Elkezdtem keresgélni a neten, olvastam, hogy 80 centis is lehet, annyit mondtam, hűha, de aztán rájöttem, hogy ha elkezdek keresgélni, tuti leragadok egy-két órára, nem mertem tovább kutászkodni. ;)
Birka-birka, épp a napokban hallottam, hogy a birka és a juh az nem ugyanaz. Persze könnyen meglehet, hogy ezt csak nálam hagyták ki anyuék az esti mesék sorozatából, de ez meglepett. :)
Amúgy szép emlékek a mételyek, belőlük írtam az első ökológiás dolgozatomat. Erről jutott most eszembe egy-két vicces történet, mikor kevésbé tájékozott történészek lehülyézték a középkori embereket, miszerint ők ("ha-ha-ha"), azt hitték, hogy tényleg vannak agyban meg májban mászkáló férgecskék. Aztán kiderült, hogy nem légből kapott misztikus dolgokról meg agyat megszálló démoni erőkről volt szó, hanem valós esetekről.
Igaz, ez már a májmétely, mindenesetre mételynek métely:
„Cornelius Gemma nagy álmélkodással írja, hogy 1526. esztendőben a Hollandiai Juhokban igen veszedelmes nyavalya támadott vólt, úgymint azoknak májjok körül, sőt májjokban is eleven férgecskék termettenek, mellyek lassanként a Juhokat elfogyatták s megölték. Ma pedig ezen, úgymint az Erdélyi és Magyar-országi Juhok közönséges nyavalyáján (mellyet mételynek neveznek) nem annyira csudálkozhatnék a jó Gemma.”
Hasonlóan szívatja a köztigazdát (hangya) a lándzsásmétely (Dicrocoelium dendriticum) is, ahol a fertőzött hangya felmászik a fűszál csúcsára, és makacsul ott is marad, egészen addig, amíg a mit sem sejtő végleges gazda (mi más lenne, mint a birka) le nem legeli, csak úgy birkamódra. :)))
"Egy másik nem kevésbé bizarr példa azt vizsgálta, hogy a parazitáltság mekkora terhet ró egy populációra, ha az egyidejűleg ragadozók hatásának is ki van téve. A skóciai fajd (Lagopus lagopus scoticus) nematoda parazitája (Trichostrongylus tenuis) a vakbélben található. A fertőzés esetenként olyan súlyos lehet, hogy a madár belepusztulhat. A kutatók minden elhullott és predátor által megölt (maradványaiban még meghatározható és különösen a parazitáltság szempontjából még értékelhető) egyedet megvizsgáltak és azt találták, hogy a tavasszal és nyáron megölt fajdok jelentősebben fertőzöttek voltak, mint amelyek megérték az őszi vadászati időszakot (ekkor a lelőtt madarakat vizsgálták meg). Még nagyobb mértékben voltak fertőzöttek azok az egyedek, amelyek elhullottak a szezon folyamán és lehetséges, hogy éppen a parazita terhelés miatt. Azt a hipotézist állították fel, hogy a predátorok szelektíve zsákmányolják a fertőzött egyedeket.
A következő lépésben kutyákat tanítottak be a fajdok szagának felismerésére. Egy sorozat madarat gyógyszerrel kezeltek és mentesítették őket a parazitáktól. Egy másik sorozatot fertőzötten hagytak. A kutyák szignifikánsan több fertőzött madarat fedeztek fel. Ez azt sugallta, hogy a parazitáltság miatt a fajdok szaga más vagy erősebb, emiatt a predátorok könnyebben felfedezhetik őket. (Ehhez tartozik, hogy egy modellben kitűnt, hogy a parazitált egyedek szelektív eltávolítása a populációból kisebb mértékű predációt okoz és a fajdok száma növekedhet. (...)
További érdekesség, hogy a fajdok a költés ideje alatt szinte alig képeznek ürüléket, feltehetően a szag alapján való felfedezés elkerülésére. A parazita aktivitása miatt azonban a madár nem képes sikeresen szabályozni a szagkibocsátást, mert súlyos esetben még vérzik is. Ez a nagyobb predációs arányhoz hozzájárulhat."
S így lesz teljes a kép:
"Nem minden esetben hasonló a parazita terhelés hatása. Haukisalmi (1994) azt találta,hogy a Microtus agrestis pocokfaj laposféreg parazitáltság mellett nem esett nagyobb százalékban áldozatul a predátorának, az urali bagolynak (Strix uralensis), mint a parazitától mentes egyedek."
Forrás ugyanúgy az Állatökológia, írta vala Szentesi Árpád és Török János.
Itten alább egy skóciai fajd még, majd a szövegben említett Microtus agrestis, magyar becses nevén csalitjáró pocok.
Hogyan tanult meg a bálna úszni?
Ezek az ősrendszertani dolgok egyelőre szankszkritul vannak nekem, de a Basilosaurus, ha minden igaz, emlős, s a cetek közé sorolják. Most picit utánaolvastam: a cetek evolúciójában fontos lépésnek tartják, 1840-ben fedezték fel az első fosszilis példányt, azt hitték, hüllő. Ennek köszönhető a félrevezető neve is (sauron, gyík). S ami egészen vicces velük kapcsolatban, hogy hátul van két pici lábszerűségük. Még szárazföldi emlék. :) Hasonlítanak a mai bálnákra, de az agyuk kisebb volt, s még nem rendelkeztek olyan echolokációs szervvel, mint a jelenlegi bálnák és delfinek. 
"Egy másik nem kevésbé bizarr példa azt vizsgálta, hogy a parazitáltság mekkora terhet ró egy populációra, ha az egyidejűleg ragadozók hatásának is ki van téve. A skóciai fajd (Lagopus lagopus scoticus) nematoda parazitája (Trichostrongylus tenuis) a vakbélben található. A fertőzés esetenként olyan súlyos lehet, hogy a madár belepusztulhat. A kutatók minden elhullott és predátor által megölt (maradványaiban még meghatározható és különösen a parazitáltság szempontjából még értékelhető) egyedet megvizsgáltak és azt találták, hogy a tavasszal és nyáron megölt fajdok jelentősebben fertőzöttek voltak, mint amelyek megérték az őszi vadászati időszakot (ekkor a lelőtt madarakat vizsgálták meg). Még nagyobb mértékben voltak fertőzöttek azok az egyedek, amelyek elhullottak a szezon folyamán és lehetséges, hogy éppen a parazita terhelés miatt. Azt a hipotézist állították fel, hogy a predátorok szelektíve zsákmányolják a fertőzött egyedeket. 
A következő lépésben kutyákat tanítottak be a fajdok szagának felismerésére. Egy sorozat madarat gyógyszerrel kezeltek és mentesítették őket a parazitáktól. Egy másik sorozatot fertőzötten hagytak. A kutyák szignifikánsan több fertőzött madarat fedeztek fel. Ez azt sugallta, hogy a parazitáltság miatt a fajdok szaga más vagy erősebb, emiatt a predátorok könnyebben felfedezhetik őket. (Ehhez tartozik, hogy egy modellben kitűnt, hogy a parazitált egyedek szelektív eltávolítása a populációból kisebb mértékű predációt okoz és a fajdok száma növekedhet. (...) 
