Én a györi fősulira jártam. A mi három éves képzési szintünkhöz képest dr. M.P. túl magas volt, de a pribékjeink számára ő volt az egyik igazodási pont.
Az előzőeket saját emlékeimből írtam, de ez a kis több részes szösszenet az "írói munkásságom" része... Persze vannak benne saját emlékek (a valóságban nem így történt, de szép lett volna, ha így történt volna...), másoktól hallott dolgok, amelyeket a fantáziám utána összekapcsolt.
Olyan dolgok jutnak róla eszembe (mit beszélek? hová?) mint "főtengely és forgattyúsház gyártási pontatlanságából eredő járulékos igénybevételek meghatározása determinisztikus és stohasztikus módszerekkel..."
dr. M. P. rektor volt a BME-n 20 éve, meg Közlekkari dékán is egy időben. Amúgy mechanikát tanított. Én a szakmában vagyok, pont nyúlásmérő bélyegre kerestem rá, és csodálkoztam, hogy ezt is kiadta, majd megnéztem. Tudod a kíváncsiság:)
Az alaptémában nem vagyok érintett, de a járműszerkezetekben igen:)
igazad van a bélyeggel kapcsolatban. Jelenlegi munkahelyemen egyébként tényleg nyomást (súlyt) mérnek ezzel a módszerrel, de nekem 30 éve közöm nincs a témához.
Ki az a dr. M. P. ? (én már nagyon régi darab vagyok és manapság nem a "Szilárdságtan kisérleti módszerei" (Tham - Ludwig - Huszár - Szántó kb. 1972) azok, amelyek kitöltik életemet.
Amúgy te mit kerestél eme témakörben? (aljas módon megnéztem fórumos multadat)
sajnos ez a rész véletlenül kimaradt, most pótolóm
Szakmai napok
A Bencééknél töltött hétvégét követően egy hosszabb önmegtartóztatás következett. Mindkét fiú ápolta egyéb meglévő (hetero) kapcsolatait, úgy hogy egyelőre közös hétvégéről szó sem lehetett. Időnként, ha napközben összetalálkoztak, ugyanazon portán léptek be a kollégiumba (minden emeleten szabad volt az átjárás a többi épülethez) és egy liften utaztak. Igyekeztek a liftben mindig jelenlévő tömegben hátra kerülni és feltűnés nélkül hozzáérni egymás kezéhez, néha egymás fenekéhez is, hogy mást már ne is említsek.
Akkoriban egy főiskola általában három éves volt. A VI. félévben kellett szakdolgozatot készíteni és az államvizsgán megvédeni. Ez várt Barnabásra is.
Egyszer Bence vigyorogva súgja, hogy fontos dolgot kellene megbeszélniük. Elmondta, hogy az egyik tanerő beszélt nekik a tudományos diákköri munkáról, és hogy éppen van egy projekt, ahol elkellene egy-két munkáskéz. Érdeklődött, hogy konkrétan mi is ez az ügy és mindjárt rákérdezett, hogy ez az a téma, amiből a ... Barnabás írja a szakdolgozatát? Mikor megtudta, hogy igen, rögtön jelentkezett. Innen kezdve megnyílt a lehetőség a közös munkára.
A projekt egy jármű vázszerkezet részlet statikus vizsgálata volt. A szerkezeti egység részletét egy hidraulikus berendezés segítségével olyan igénybevételnek tették ki, mint amilyennek a valóságban lenne (nagyjából!). Műszerek segítségével vizsgálták, hogy a szerkezet alkotó rudazatokban ébredő feszültségek megegyeznek e az elméleti számításokkal kapott értékekkel.
A két fiú közben járt előadásokra, gyakorlatokra, úgy hogy csak szabadidőben, a gépészeti labor irányításával egyeztetve végezhették a munkát.
- Na! Szervusz oldalfal. Bemutatom neked Bencét. Tessék! Bence! Oldalfal! Na kicsi csávó látod ezt a rajzot? Az itt bejelölt kurva sok helyen kell elhelyezni a nyomásmérő bélyegeket. A csomópontokat - csak a mi gyönyörűségünkre, az eredeti projektben nincs erről szó - bekenjük majd repedő-lakkal, hogy az ott fellépő feszültségeloszlásokat tanulmányozhassuk.
Az első napok borzalmas koszos munkával teltek. Festékoldóval lemaratták a kijelölt helyen a bevonatot és géppel simára csiszolták a felületeket. Ezt a munkát a két fiú egyedül végezte, kellett is hozzá vagy két hét. Ezért némi pénzösszeg is leesett a fiúk részére.
A felműszerezést már az alacsonyabb beosztású tanerők végezték. Amikor kész lett a tanerők is szívesen dicsekedtek az összeállított szerkezettel és végeztek ún. bemutató méréseket. Bence tanköre is eljött megnézni és Barnabásunkat érte az a megtiszteltetés, hogy bemutató előadást tartson. A mérések eredményeiből a rudazatban ébredő feszültségeloszlásokról kellett axonometrikus ábrákat rajzolgatni. Ez is rabszolga munka volt, de ezért is a fiúk további külön pénzt kaptak, gyűltek velük az oldalszámok Barnabás szakdolgozatában, kellett a projektet megrendelő cégnek és kellett XY. főiskolai alkalmazott műszaki doktorijához. És... a két fiú úgy járhatott egymás szobájába, mintha otthon lennének. Megismerték egymás szobatársait, elfogadottá vált a jelenlétük egymásnál.
Egyik nap Barnabásunk kérdezi Bencét, hogy mit tervezett hétvégére? Bence eredetileg haza akart menni, de amikor meghallotta, hogy Barnabás mindkét szobatársa és a fürdőszoba felöli szomszédok mindannyian elmennek hétvégén, felcsillant a szeme... Hála az égnek, a végzősök ekkortájban nem igen maradtak a hétvégéken bent a kollégiumban, mert többségük szakdolgozat témát és így ipari konzulenst saját lakhelyén működő cégnél választott és általában hétfőre beszélték meg a konzultációkat.
Biztos, ami biztos Bencénk csak 22 óra után jelentkezett. Kinyílt az ajtó és egy meztelen alak villámgyorsan berántotta. Mire feleszmélt a ruházatától ő is megszabadítva feküdt az emeltes ágy alsó szintjén. Az első elsülések másodperceken belül megtörténtek mindkét félnél, mert már nagyon ki voltak éhezve egymásra.
- Jó tudom a helyem, én vagyok alul - mondta nevetve Bence és egy kis tégelyt vesz elő. - Hoztam egy kis síkosítót, hátha uraságod meg óhajt gyalázni...
- Nincs ellenemre - mondta Barnabásunk és egy nyelvest dugott Bence csivitelő szájába.
- Lehet, hogy röhögni fogsz, de a szobámban elindulás előtt egy óvszerbe bújtatott vastagabb gyertya segítségével megpróbáltam magamat kitágítani, vagy legalább is keresni azt a pózt, ami a legkevesebb fájdalommal jár.
- No! Lássuk a tudományod!
Azzal Bence megint a ráüléses módszerrel kezdte, de most sokkal gyorsabban sikerült befogadnia barátja szerszámát. Lábait előre tolva lehetővé tette, hogy Barnabásunk felüljön Bencénket hanyatt fektetve.
- Azt hittem rosszabb lesz, pedig egyáltalán nem fáj, de azért ne tégy elhamarkodott mozdulatokat.
Barnabásunk időnként szerette volna az Anikónál megszokott iramot felvenni, de véletlenül sem akart fájdalmat okozni kis barátjának. Egyszer csak eszébe jutott, hogy csak fél kézzel támaszkodjon, szabaddá vált kezével megfogta Bence gyönyörű péniszét. Elkezdte finoman húzkodni... Úgy érezte, mintha nem is a barátjáé, hanem a sajátja lenne a kezében. Vagyis, Bencét próbálta gyorsítani, mégis mintha saját magán jelentkezne a hatás. Egyszer csak hallja, ahogy Bence lélegzete kezd mélyebbé válni... egyre gyorsabban izgatja Bencéét, mégis Ő az aki el akar durranni... Végül nagy kiáltással megszabadul feszültségétől, de a fiúcska is... Így maradnak egymáson fekve.
- Ne húzzad ki, maradj bennem, simulj a testemhez, ahogyan csak tudsz...
Hajnali három óra felé egymásba gabalyodva elaludtak.
Abban az évben áprilisban már nagyon jó idő volt. A két fiú időnként közös kocogásnak álcázva elindult a kollégiumtól nem messze lévő ártéri erdőbe, hogy élvezhessék egymás társaságát. Mindkettő próbálta néha szóba hozni a jövőt, de pár próbálkozás után hallgatólagosan maradtak abban, hogy élvezik a jelent. Bence volt az, aki megvallotta, hogy igen meg kell nősülni, mert az a világ rendje, ha nem nősül meg, nem lehet gyermeke de amit Barnabás iránt érez, az egyelőre felülmúlhatatlan. Barnabás nagyokat hallgatott, részben jól sejtette saját jövőjét. Az államvizsga letételét követően, még augusztusban elhelyezkedett, de októberben behívták katonának, ami akkoriban két év volt. Anikóval csak a leszerelést követően házasodtak össze, de ez most még csak a jövő zenéje, és az is, amire most még nem is gondolhatott.
A vizsgaidőszak megkezdését követően május végén egy vasárnap délután eltervezték, hogy a folyó mentén a töltésen hosszasabban elgyalogolnak. Mindkét fiú hozott fényképező gépet de Barnabás most fekete-fehér filmet tett bele.
- Milyen filmet hoztál? - kérdezte Bence.
- Fekete-fehéret, igaz ez majdnem annyiba kerülne, ha kereskedelmi forgalomban is lehetett volna kapni, mint a színes. Ezt használják a fotóművészek és e z t é n i s e l ő t u d o m h í v n i. - mondta Barnabás.
- Csak nem huncut fotókat akarsz rólam készíteni? - kérdezte Bence.
- Te kis gondolatolvasó... Azért megkérdem, szabad?
- Igen! De én is készíthetek rólad?
- Természetesen.
Nyáriasan meleg idő volt. Már 6-8 kilométerre eltávolodtak a várostól. A folyócska mentén körös körül szántóföldek terültek el a zsendülő növényzettel, rajtuk kívül egy teremtett lélek sem járt arra. A síkvidéki tájat az azúrkék ég, amelynek mélységét a néhány felhő csak kiemelte és a növényzet harsány zöldje uralta. A madárcsicsergésen és a levelek között suhogó szellő keltette hangokon kívül csak nagy néha lehetett a több kilométerre lévő országos főútvonal zajait meghallani. A folyó egy helyen vett egy kanyarulatot de a töltés ezt egy jóval nagyobb ívben követte. Ezen a részen a töltés és a folyópart között volt egy ligetes rész. A fák még nem nőtték be teljesen, de azért elég védelmet biztosítottak a kíváncsi tekintetek elől. Ide leszaladva, miután meggyőződtek az idegen tekintetek elől történő álcázás megfelelőségéről, mindketten ledobtak magukról mindent. Először csak hosszasan álltak a parton összeölelkezve. Váltottak néhány puszit majd megállapodtak abban, hogy mielőtt örömüket lelnék egymásban, el fogják készíteni az ominózus fotókat. Barnabás először megpróbálta Bencét művészien beállítani, de az eredmény lehangolónak tűnt. Végül megkérte, hogy próbáljon meg beszélni bármiről és viselkedjen természetesen, már amennyire az lehetséges. Bence leült a leterített farmerjére, felhúzta és lazán átölelte a térdeit és arról beszélt, hogy hogyan imádja azt a vele szemben ülő melák és mamlasz alakot, akivel olyan nehezen tudott összejönni. Barnabás csak kattogtatta a gépet. Az egyik beállásról gyanította, hogy nagyon jó lesz. Oldalról fényképezte a fiút, aki oldalt fordítva fejét mosolyogva nézett az objektív felé. Szépen kidolgozott izmai, szőrtelen felsőteste, alig pihés lábai és az ebben a testhelyzetben kevésbé érvényesülő férfi díszek összhangja tökéletes volt. Volt mosolyában és a nézésében valami, amit eddig csak egyetlen egy korábban készült felvétel adott vissza megfelelően. Majd Barnabás megkérte, hogy forduljon szembe a nappal, nyújtsa ki és rakja szét enyhe terpeszben lábait. A fókuszálás így önkéntelenül is a gyönyörű nemi szervére irányult. A meleg miatt laza herezacskó előtt pompásan érvényesült a viszonylag hosszú és vastag hímvessző. Majd Barnabás hanyatt feküdt a főben és a fölé álló Bencét, illetve nagyobbrészt annak impozáns kukacát kapta le. Ez a beállítás végül fordított szereposztásban is elkészült. Bence hasonló pózokban örökítette meg barátját, mint amilyen pózokban ő is pózolt korábban, de most nem a modell, hanem a fotós volt az, akinek be sem állt a szája. Barnabás teste szintén gyönyörű volt. Ő nagyon hamar összeszedett a korai tavaszi napfényben is némi barnaságot, csak a tornanadrág által takart rész maradt fehér. De bizony így is nagyon szexis volt. Barnább bőre jól kiemelte kisportolt testének szépségét. Bence a gép mögül monoton hangon kántálta, hogy "bújjon ki belőled az ősállat, vesd rá testemre magadat..., légy erőszakos, vedd el ami téged illet..." meg hasonló sületlenségek. Ennek következtében Barnabás szinte minden képen nevetett. Majd következtek a csintalanabb fotók a teljes méretet mutató lécekkel...
A fotózás abbahagyását követően Barnabás hátulról átölelte kis barátját.
- Jó lenne, ha lenne egy pokrócunk.
- De hát nincs.
Barnabás Bence mögött állva lassan érzékien elkezdte csókolni a füle mögötti részeket, amelyet Bence halk nyögéssel és ébredező erekcióval nyugtázott. Majd jobb kezével finoman, nagyon lassú mozdulatokkal elkezdte ingerelni a pompás férfi díszt. Mindig megcsodálta a fiúcska szép fehér bőrét és az ő sötétebb színű farkincájához képest, szinte rózsaszín vesszőt és a hozzá tartozó szőrtelen zacsit, amelynek tartalma szintén kellemes méretű volt. Szerette finoman megmarkolni, mert mindig őszinte érzéki nyögés volt rá a válasz. Észrevette, hogy ha zacsit ingerli a srác ösztönösen széjjelebb teszi a lábait. Bence sohasem titkolta, hogy élvezi idősebb barátja dominanciáját, kezdeményező késségét, ahogy átadja magát részére, szinte eszméletvesztéses állapotba tud kerülni. De aztán erőt vesz magán és ő is megmarkolja, amit kell. Hirtelen ötlettől vezérelve térdre rogyik előtte és szájával lassú munkába kezd...
- Nem lesz ennek így jó vége! - hörgi Barnabás. De nincs rá válasz. Kb. két perc után kiabálni kezd, hogy hagyja abba, mert rögtön elsül, de a szájacska csak folytatta. Hosszú másodperceken keresztül élvezett, úgy érezte, hogy a fejéből minden vér elszállt. Végül a szájacska lassan elengedi foglyát, de a kibuggyanás pillanatában a túlérzékeny makk miatt úgy érzi, hogy a csillagokat le tudná rúgni az égről. Csak lerogyott a fa mellé és simogatta a drága arcot. Bence nem túl elegánsan félrevonul és kiköpi a tartalmat.
- Jaj látod mit csináltál? Most legalább 10 percet kell várnom, hogy magamhoz térjek - "panaszkodott" Barnabás.
- De megérte. Megfigyelhettem, hogy hogyan élvezel. Szeretem látni, szeretek neked örömet okozni.
- Jó! Akkor most én is kifigyellek - azzal Barnabás hasonló technikával kezdi el ingerelni Bence kéjlécét. Mivel Bence látványosan jobban van eleresztve a 22 centiméterével, az mélytorkozás, ami az előző felállásban előfordulhatott, itt szóba sem jöhetett. Csak pár perc kellett, hogy a fiú lélegzése mélyülni kezdjen. Két kezével végig fogta lágyan Barnabás fejét. A kéj megérkezésekor a fogás kissé erősebbé vált, halk nyögések és erőteljes rándulások kisérték az örömnedvek kiürülését. Barnabás szintén várt pár másodpercet és csak utána engedte el a keménységéből nem sokat vesztett szerszámot. Észrevette, hogy barátja szeme könnyes.
- Barnabás! Hidd el, embert még úgy nem szerettem, ahogy téged szeretlek. Nem tudok nélküled élni.
- Én is nagyon szeretlek! - mondta őszintén Barnabás és valóban próbálta végig gondolni, hogy hogyan lehetne egy közös életet kivitelezni a szocialista Magyarországon a 70'-es években. Amor, omnia vincit.
Visszafelé más úton haladtak. Az országos főútvonalhoz - a zajból ítélve - egyre közelebb kerülve látszódott egy település. Mivel becslésük szerint vagy 15 kilométerre elgyalogoltak a kollégiumtól, gondolták megpróbálják hátha sikerül vonattal, vagy Volán járattal bemenni a városba. A településen kívül megláttak egy majorságnál egy busz-megállóhelyet és egy kocsmát. A kocsmáros kérdésükre válaszolva mondta, hogy igen vasárnap is megáll itt a járat, ha le- vagy felszálló utas van. Elfogyasztva egy-egy korsó sört, a cigarettafüstös helyről visszamentek az út mellé.
A Zíl teherautó vezetője később azzal védekezett, hogy a jobb első dúrdefekt miatt átmenetileg elvesztette az uralmát a járműve felett. A későbbi vizsgálatok szerint is csak 70...80 km/óra körüli sebességgel mehetett. Látta a két fiatal fiút a megállóhelyen és azt is tudta, hogy el fogja ütni őket és nem tehet semmit.
Barnabás érezte, hogy valami probléma lesz. A hangos durranásra hátrafordult, azonnal kapcsolt és próbálta Bencét elrángatni, először azt hitte sikerrel. De amikor a fiú testét ellepte a vér, látszódott, hogy nagyon nagy a baj. A kocsmából kitódulókhoz még oda tudott szólni, hogy hívjanak mentőt.
Bence tekintete egyre üresebbé vált...
- Mond meg a szüleimnek és a húgaimnak, hogy mindig nagyon szerettem őket és bocsájtsanak meg nekem, ha bármiben vétkeztem ellenük. Istenem irgalmazz...
A mentő hamar kiért, de már csak a halál bekövetkeztét tudták megállapítani. Letakarták a drága testet és a másik autóra bízták, amelyik szürke volt és nem sietett. A helyszíni rendőrségi kihallgatás gyorsan és tapintatosan ment, de mondta a helyszínelő, hogy sajnos ezzel még nincs vége. Barnabás kérte, hogy hadd beszéljen előbb ő telefonon Bence szüleivel, amibe beleegyeztek. Amikor újra Barnabás találkozott velük megdöbbenve látta, hogy mindkét szülő haja megőszült a pár hónappal korábbi állapotukhoz képest.
Két hét múlva lakóhelyén eltemették Bencét. A saját tanköre egy az egyben ott volt a temetésen. A két szülő jóleső érzéssel figyelt fel Barnabásra, aki Anikóval együtt jött el és kérték, hogy legyenek ott mellettük, mint a fiúk legjobb barátja. Végig próbálta magát tartani, de amikor a kántor a 90. zsoltár ama bizonyos sorát énekelte, hogy "legyetek porrá, kik porból vétettek" ömleni kezdett a szeméből a könny és rázni kezdte a zokogás.
Epilógus
Az államvizsgát követően igyekezett gyorsan elhelyezkedni. Ősszel bevonult letölteni a két éves sorkatonai szolgálatát. A leszerelés után összeházasodtak Anikóval. Egy részükről szerencsésnek mondható eltartási szerződésnek köszönhetően önálló lakáshoz is jutottak. Három fiúgyermeke született, a középső lett Bence. A műszaki főiskola mellé közgazdasági egyetemi végzettséget is szerzett, így már a gengszterváltás előtt is jó pozíciókat töltött be. Már a gyerekek is mind kirepültek, amikor eszébe jutott az a bizonyos fekete-fehér film, ami a főiskolai és egyetemi jegyzetei közé volt eldugva, mert ott soha senki sem kutakodott. Elővette a filmet és a diaszkennerrel betöltötte gépbe. Csak egy kattintás és a negatív képből pozitív lett. Megelevenedtek a majdnem negyven évvel korábbi események. Minden pillanatra visszaemlékezett, de arra az első alkalomra is a sétáló utcában, pedig arról nem készült fénykép.
Visszaemlékezve az életére, egy kezén meg tudta számolni (azt a hármat), hogy hány szexuális partnere volt. Hát kettő az fiú volt, de a harmadik az a gyermekei anyja. Ennek ellenére (vagy pont ezért?) Anikó csak egyszer említette meg Bartók Kékszakállú herceg vára című művével kapcsolatban, hogy Barnabásunknál is vannak zárt ajtók és sejti, hogy nagyon nem lenne szerencsés azokat feszegetni.
Az első történetemet már megírtam itt, a második volt a tiedéhez némiképp hasonlítható, és szintén pozitív egyenleggel zárult, akárcsak a Te élményed :-)
Amint időm engedi, megírom, a példádon és írásodon felbátorodva.
A srácok (friss homo élmény melllett) már összeszokott párként tűnnek fel. Ezt lehet egy kicsit lassítani: először a testi élmény, aztán az idő múlásával érzelem...tán nem ilyenek a srcácok?
Nagyon jó az egyensúly a két főszereplő megformálásában! Mondjuk várnám, hogy Bence jobban kezdeményez, és Barnabás néha meghátrál, pl az öltözőben, miután egy jó összhang alakult ki köztük csapattársként egy sportjáték során.
Régóta figyelemmel követem az itteni sztorikat, és elérkezettnek látom az időt, hogy megosszam Veletek a saját történetemet. Igaz, hogy nem koleszos, de attól még talán érdekes lehet. :)
Nos. Alapvetően (kíváncsi) heterónak vallottam magam korábban :) De már igazából talán már azt is kijelenthetem, hogy biszex vagyok, hiszen mindkét nemmel élvezem. :)
Nem is tudom, igazából honnan jött ez az egész, egyszer csak (kb 6 éve lehetett) érdekelni kezdett, más fiúknak hogy is néz ki, mekkora, hogyan izgatja magát, milyet spriccel, stb. Aztán elkezdtem emiatt ilyen jellegű videókat is nézegetni, ahol srácok 'könnyítenek magukon', aztán idővel már oda jutottam, hogy iszonyúan elkezdett izgatni annak a gondolata is, hogy két fiú vajon mihez kezd egymással...:) És hát be kell vallanom, eléggé felizgatnak az olyan videók, ahol azt látom, hogy teljes átéléssel kényeztetik egymást a srácok, óriásiakat tudok élvezni. :) Az análszex-része a dolognak nem érdekel, az orál (akár 69-ben), maszti egymásnak, frot annál inkább. :) Fantáziálgatok néha a hármas felállásban 2 fiú-1 lány mindenki mindenkivel esetről, de ezt szinte lehetetlen kivitelezni... :) De talán majd egyszer. ;)
Aztán ezek a gondolatok maradtak csak gondolatok, volt, hogy hónapokig eszembe sem jutott, főleg, amikor épp együtt éltem az aktuális barátnőmmel. Aztán ennek a kapcsolatnak is vége lett, és újra előbújt belőlem a kisördög. :) Azért ez egy olyan kérdés, amit nem annyira egyszerű kivitelezni. Ha meg párkapcsolatban is van az ember, akkor meg pláne. De úgy vagyok vele, hogy most még fiatal vagyok, ilyenkor kell tenni valamit. :) Nem szeretnék úgy megöregedni, hogy kihagytam egy olyan élményt az életemből, amire igazából időnként iszonyúan vágyom. Persze eleinte csak fantázia szintjén, én sem voltam biztos benne, hogy tényleg képes lennék-e éles helyzetben is azokat a dolgokat megtenni, amikről fantáziálgatok, arról meg nem is beszélve, hogy utána milyen érzések kavarognának bennem... De egyre inkább úgy éreztem, hogy eljött az ideje a kivitelezésnek, legrosszabb esetben nem lenne egy jó élmény, és szarul is érezném magam utána, de legalább túl lennék rajta, és nem agyalnék azon, hogy mi lett volna, ha meg sem teszem. Úgy gondoltam, hogy nem kellenek ide mély érzelmek, azt elképzelhetetlennek tartom, hogy 'úgy' együtt legyek egy fiúval. A kölcsönös szimpátia viszont elengedhetetlen, egy bizonyos szintű haverság azért kell, úgy mégsem vállalnám a dolgot, hogy 'na oké egy bevásárlóközpont vécéjében is' - teljesen személytelenül, tökmindegy kivel, csak fasz legyen, és kész. De ha pl egy baráti sörözés csap át 'véletlenül' valami másba, az már sokkal elfogadhatóbban hangzik. :)
Így jutottam arra az elhatározásra, hogy körülnézek a neten, ki lehet még hasonló cipőben. GG-n és itt a fórumon is nézelődtem, az érdemleges sztorikat is gyakorlatilag irigykedve olvastam. Az elsőre szimpatikusnak tűnő srácoknak meg írtam is, csak aztán az esetek 99%-ában sajnos vagy túl perverzek voltak, vagy 1-2 levélváltás után eltűntek, semmi válasz....(
Na de volt egy kivétel. :)
Szintén indexes fórumozó, jól elbeszélgettünk erről-arról mailben is, cseten is, megtaláltuk a közös hangot (ha olvasod, üdv innen is :D). Aztán személyesen is találkoztunk, de első alkalommal nem történt semmi, túlparátzam vagy nem is tudom, egyikünk sem mert kezdeményezni. Aztán a másodiknál már igen. :) Tali, 1-2 forralt bor, aztán irány hozzám. :) Iszonyúan dobogott a szívem, nem tudtam, mihez kezdjek, szétizgultam magam, majdnem olyan volt, mint amikor lánnyal volt először dolgom. :) De a másik srác erőt vett magán és elkezdte, amit el kellett (neki már volt dolga fiúval korábban is), kézbe, aztán szájba vette az irányítást. :) Iszonyatosan jó érzés volt, elég hamar el is mentem volna, de megkértem, hogy tartson egy kis szünetet, így én kezdtem el rajta 'dolgozni'. Nagyon fura érzés volt elsőre másvalaki kőkemény farkát megfogni, markolásztam egy kicsit, aztán úgy döntöttem, most vagy soha, csak megnyalom már, ha itt van. :) Óvatosan megközelítettem a számmal, és elkezdtem nyalogatni azt a gyönyörű makkját. Nagyon finom volt! :) A többit meg el tudjátok képzelni... Jól elhúztuk végül, felváltva majdnem egy órán keresztül kényeztettük egymást. Ő le is nyelte, én azért elsőre ezt nem vállaltam. Hogy mi történt utána? Gyakorlatilag semmi extra, abszolút semmilyen negatív hatását nem éreztem - sőt, nagyon is pozitív. :) Jól tud esni, ha az ember egyik régi vágya végre beteljesül. :) És mikor már belelendültünk, gyakorlatilag teljesen természetesnek hatott az egész. Na jó, nem mondom, közben azért be-be villant, miközben teljes átéléssel nyalogatok egy makkot, hogy uramisten mit is csinálok, de ez nem vette el a kedvem, mert tényleg hihetetlenül jól esett. :) Aztán utána szépen felöltöztünk, megbeszéltük hogy azért ez igencsak túlszárnyalta még az eredeti elképzeléseket is - a másik fél is teljesen odavolt, nem akarta elhinni, hogy először csinálom. :) Aztán elpofáztunk erről-arról, mintha mi sem történt volna, elkísértem a srácot a buszmegállóba, és elköszöntünk, persze az egyértelmű volt, hogy nem ott látjuk egymást utoljára. :)
Aztán persze másnap chaten már egyből újra kinyilvánítottuk, hogy ezt bizony kár lenne veszni hagyni, jó lenne időnként lerendezni egymást, ha már. :) Aztán ez így ment, kb minden másnap beszéltünk (nem csak szexről természetesen), közben sikerült azért időnként iszonyúan felhúzni egymást így írásban is. :) Volt, hogy munka közben chateltünk, és hát alsót kellett cserélnem, mert tocsogott minden az előnedvtől... :) Meg ha szegény ügyfelek tudták volna, hogy az ő igényeik kielégítése közben még mi zajlik a háttérben... :DD
A következő találkozóra azért összességében majdnem egy hónapot kellett várni - karácsony előtti héten volt az első 'esemény' - elég elfoglaltak voltunk mindketten, aztán újév, utazás munkaügyben, stb, nem volt könnyű összelogisztikázni (nem egy helységben lakunk). Vagy nekem nem volt jó, vagy neki, lényeg, hogy már igencsak rákívántam a dologra, de ha már ezt nem is hozzuk össze, legalább egy sört igyunk meg valahol. Már meg is volt a hely és az idő, és a találkozó napján egyszer csak feldobta a srác, hogy mi lenne, ha ő munka után elmenne sörért, én meg menjek inkább oda, és találkozzunk inkább az irodájában. :) Eléggé beindult a fantáziám erre az ötletre, mondanom sem kell. :) Oda is értem, de aztán kiderült, hogy valamelyik kolléga még bent marad iszogatni valakikkel két ajtóval arrébb... Egyértelmű volt, hogy akkor itt bizony nem lesz semmi témázgatás, a lebukás legkisebb veszélyének fennállása esetén nem akartunk vállalni semmit. Úgyhogy sörözgettünk, elbeszélgettünk - persze át is jöttek a másik irodából közben... :) Na de egyszer csak elmentek, még pár perc, hátha itt felejtettek valamit, és egyszer csak ajtó bezár, függönyök elhúz, és üljek csak le erre a székre kényelmesen. :) Nem kellett kétszer mondani. :) Azon kaptam magam, hogy este egy irodában egy srác 'dolgozik' rajtam, azért ez is elég érdekes, ugyanakkor nagyon izgalmas és jó élmény volt egyben - gyakorlatilag még zöldfülűként elég intenzív élménynek minősült. :) Aztán persze megint ment a felváltva egymás kényeztetése, csak sietni kellett, mert elszaladt az idő a várakozással, neki is dolga volt, meg nekem is volt megbeszélve egy másik találkozó is. Így viszonylag hamar lerendeztük egymást - ő megint lenyelt mindent az utolsó cseppig, én ott ismét nem tudtam magam rászánni, így az ő íróasztalon végezte egy zsepire. :) Aztán felöltözés, és rohanás. :)
Konklúzió: összességében úgy vagyok vele, hogy elfogadtam ezt az egészet és magamat is ilyennek, már bűntudatom sincs, élem tovább az életem, ugyanúgy, mint eddig, csak van egy ilyen szupertitkos oldala is az egésznek. Nem bántam meg és nem is esett rosszul egyetlen pillanata sem. :) Persze a punci az továbbra is punci, nem lehet helyettesíteni, de azért időnként jó lesz átnézni a másik oldalra is. :) Remélem, nem untattalak Titeket halálra, kezeket a paplan (fölé) alá, éljenek a csajok - és a srácok! :D Ha van olyan köztetek, aki hasonlóan gondolkodik (akár csak 'kíváncsi' fantázia szintjén, de még nem volt ilyen élménye), dobjon bátran egy mailt, szívesen beszélgetek a témában. :)
És az egyik kedvenc idézetemmel zárnék. ;) "Every guy should suck a dick at some point. It's like getting in direct contact with the essential maleness in yourself. It's really powerful."
Kérlek próbálj meg nem pornó-panelokban (öltöző) és főleg nem dél-amerikai szappanoperákban gondolkodni.
Azon ábrándozom, hogy jó lenne ezt egy árnyas fa alatt, barátokkal, barátnőkkel körülvéve írni, mert akkor sokkal jobban lehetne minden fínom részletet cizellálni - hja és közben jóféle somlói juhfarkot szürcsölgetni.
Egyébként egy ötletet adtál, hogy hogyan lehetne kapcsolatukat a töbiek előtt legalizálni.
