ez a 6 óra azért van, mert általában kb ekkora merül ki teljesen (erőt beosztva) a glikogen raktár, az teljesítményhez elengedhetetlen cho-t csak kivülről kaphat a szervezet. A bevitel-felszívódás rendszere nagyon sérülékeny, kicsit mást, vagy kicsit kevesebbet, vagy picit ritkábban eszik az ember és pikk-pakk megdőlsz. Nagyon érzékeny rendszer. 6 óráig (maratonnál kb 2-3 mivel más a tempó) a glikogén egyensúlyban tartja a vércukrot.
Aki 1 óra alatt eléhezik, ott nagyon nagy problémák vannak anyagcsere szempontból, vagy eleve éhezve indult útnak. Szerencsére fejleszthető, van aki 5-6 órát fut evés nélkül, de versenyen ők is tápolnak már az elejétől.
Megállapították, hogy a szénhidrátok szájba kerülésére egyből reagál az agy, kicsit több munkát enged az izmoknak, nem várja a test amíg a szénhidrát konkrétan az izmokhoz kerül. Tehát egyfajta placebo hatás ilyen szinten is működik, hát még úgy hogy tudod valami jól kitalált dolgot eszel zsíroskenyér helyett.
Én nem tartom sznobizmusnak a normális frissítést. Inkább elszomorító, hogy itthon komoly összegnek számít egy ilyen befektetés meg egy pár jó futócipő. Mikor már a futás is luxus azért ott gondok vannak. Persze viszonyítás kérdése minden. Hugom egyik ismerőse az USA ban olyan családnál dolgozik, ahol az 5 éves kislánynak több mint 100 pár cipője van. Afrikában pedig van akinek egész életében egy cipője sem lesz.
Ha jól emlékszem Jureket a barátnője és a húga kísérték. Gyakorlatilag csak két övtáskája volt, amíg az egyikkel futott, addig a kisérők megtöltötték a másikat és előre vitték a pontra. Valami ilyesmi dereng...
Utóbbiban 4 rész szénhidrát mellett 1 rész fehérje van, az olipapa által linkelt Sponserben 5% fehérje volt, mindkettőt szépen indokolják, ehhez nem értek már, hogy ezt megítéljem.
abszolút igazad van, részemről is csak egy gyors félig viccnek szánt válasz volt. én az utóbbi években a legtöbbet a kajáláson változtattam, sokkal tudatosabban eszem előtte és utána és frissítek közben. ezt nekem sokkal nehezebb megtanulni, mint az erőbeosztást, stb. a 6 óra viszont tényleg küszöb nálam. a 6 óra feletti versenyeken sokkal tudatosabb frissítésre van szükségem, egy maratonon, vagy 50 kilin el lehet alibizni, illetve zsíron menni. persze nyílván addig is van szerepe nagyon sok, de arányaiban talán nincs akkora jelentősége, mint 6 óra után. persze ez megintcsak az én tapasztalatom. van aki 1 óra után is el tud éhezni..
Több szegmensben is sznobizmussal határos a ráfordtásom (cipő, ruha, óra, szemüveg), ami messze nincs összhangban a teljesítményemmel, illetve az eredményeimmel:-) A kajálás eddig kivétel volt- leginkább abban, hogy teljesen elhanyagoltam. Előtte, alatta és utána is. Ezért is ütötte meg szememet a jogos észrevétel, hogy ebben a szegmenben is vannak/lehetnek minőségi különbségek. De tényleg abban igazad van Olivér, hogy az alapkérdés az, hogy megteszünk-e mindent, amiközelebb visz a sikerhez.
Korábban aszalt gyümölcsben és csokikban utaztam. Mostanában bármilyen gél + a frissítőasztalok szokásos kínálata a megoldás. Ez különösebb tudtosság nélkül is működik most, hosszabb távokon is. Azt még egyelőre túlzásnak/macerásnak érzem, hogy magam keverjem, de talán majd ha komolyabb babérokra török...
Mondjuk én egy jó cipőtől is úgy érzem, hogy könnyebben/gyorsabban/biztonságosabban hatolok a hegyeken át - szóval erős vagyok szomatikus doppingban. Lehet, hogy egy tutinak vélt géllel az anyagcserém még inkább javulna:-)
a kajázás 100m en is nagyon fontos. Nem közben, előtte. Tehát nem táv és időfüggő. természetesen a hosszabb táv növeli a gyomorproblémák előfordulásának esélyét, de alapvetően nem a táv a döntő. Meg akarunk (tudunk) e tenni mindent az élményért (sikerért) vagy sem ez a kérdés.
A ráfordítási arány időben, anyagilag, stb akkora legyen legalább amennyire a többi, futással összefüggő részegység (edzésminőség, felszerelés, regeneráció, stb) részesül (tehát amennyire komolyan vesszük a futást), illetve ennél nagyobb, ha érzékenyebb az egyén gyomra.
(Érthető ez így ugyan?)
Aki hasproblémás tökamatőr szinten is foglklozzon a témával, mert ezek a problémák nagyban rontják a futóélményt. Viszont a másik véglet, a fullprofi, ritkángyomorproblémázó aki félkockacukron versenyzik elhanyagol egy szegmenst és benne hagy a pályában nem keveset, ha ezt a részt elkomolytalankodja. (Nem Csabiról beszélek, ő is odafigyel a fontos derbiken erre)
