Hát, barkácsoló hajlamom miatt még a lehulló PVC fóliákból is tudnék csemegézni, bár lehet, hogy újraolvasztják és nem kidobásra szánják... (én sem pazarolnék semmivel)
Ja, az ember-ember kapcsolatot a milliós gyáripar nem helyettesítheti. Csak hát, a ruhakészítő mester az alapanyagot a milliós gyáriparral kapcsolatba lépve szerzi be, és ha egy latexruha minőségéről beszélünk, akkor azt ez határozza meg, akármilyen döglesztő is a szabása. Én ennyit mondok csak, nem többet.
A cuccainkról nem készítettünk képeket. A magunk örömére készültek, szórakoztunk velük, néhány még mindig itt hever a szekrényben. Mivel - az alapanyag megvétele után - gyakorlatilag ingyen voltak, olyasmiket is megcsináltunk velük, amik egy húszezer forintos bolti darabbal eszébe nem jutna az embernek. Így egy idő után elfogytak. Elsősorban bodykat, maszkokat készítettünk. Bodykat sík lemezt mártva, és külön melltartó-kosarasat is. Az felvéve szebben áll. Volt olyan is, hogy vettünk egy kirakatbabát, női torzót. Ezt lemásoltuk gipszből, és ezt a háromdimenziós babát mártottuk. Mivel ezek a kirakatba való babák kábé XXS-es méretűek, ráadásul az elkészült latex cirka öt százalékot zsugorodik, el lehet képzelni, milyen kis fitten állt utána felvéve.
A piros-fehér miniruha nem tudom, hogy készülhetett, ha mártott. Színeztünk mi is latexet, de a különböző színű folyékony latexek összemosódnak, ha egymáshoz érnek. Úgy tudom elképzelni, megcsinálták az egyik színt, és fél száradás után valahogy rávitték a másikat. A Polymorphe kétszínű cuccain látszik, hogy különböző színű latexeket kevertek össze még nagyjából a folyékony fázisnál.
Ennyi tiráda után azért mártott kedvenceket mutathattál volna, nagyon jól kinéző ragasztott cuccokkal tele a net! És továbbra is kíváncsi vagyok, miket csináltál Te, ha már rögtön elsőnek felhoztad, hogy nem nagy kunszt az egész hóbelevanc.
Ezek a ruhák tényleg gyönyörűek, nem kétséges a minőségük az biztos. A baj csak az, hogy sokunk csak álmodozhat egy ilyen darabról mert tuti horror ára van. Végül is nincs olyan messze egy boltjuk, ha jól láttam Prágában van.
Minden készítő ragaszt. A szövegben is ott áll, hogy ő is.
Egyébként ha meglesz az aluménium tenmagad meg a klinikai tisztaságú laboratórium, otthon is lehet mártogatni. Most jöttem képbe igazából, hála Bársonypillének, hogy miért is utálom igazából a lélektelen kínai cuccokat. Közel se kerülök a készítőhöz, csak a termékéhez, ahhoz is csak úgy, hogy már a huszadik kezet hagyja el.
Egyáltalán lehet mártott catsuitot készíteni? Gondolom nagyüzemileg mint ahogy már említetted ahol kizárható szennyeződés. Otthoni készítésre inkább nem a méterárus megoldás alkalmas, természetesen ha a ragasztás megoldható? Egyáltalán érdemes ilyennek foglalkozni vagy maradjon a rendelős megoldás? Ja és a hölgy által készített latex ruha mártott vagy ragasztott lehet?
Nem öntött, mártott. ;) Viszont gyengébb, mert nem ruhaként készül, mint ahogy leírtad, hanem aluméniumdarabokon csorgatják, amely aluméniumdarabok nem azonosak a végeredményt ruhaként viselőkkel. ;)
Igen, én is sokszor találkoztam azzal a vélekedéssel, hogy a szabott "jobb", az öntött "gyengébb". Én ezt a vélekedést - hogy mindez az "öntéstől" és a "szabástól" van - tartom felületesnek és szakmailag megalapozatlannak. Eszem ágában sem volt Téged bárhogy is minősíteni. A mártott (öntött:) ruhák számomra is kicsit 'catsuitosabbak' - végül is a latex lényege a feszes csillogó egynemű felület. És az alatta lévő forma.
Kicsit olyan, mintha felhúztad volna az orrodat, személyesen sértve érezve magadat, pedig a piszkálódást egy itt jelen nem lévővel szemben te kezdted. És fenntartom, amíg ember foglalkozik emberrel, azt milliós gyáripar nem helyettesítheti. Ráadásul a ruhakészítés elég szép múltra tekint vissza... Így a tejpor és a szárított élesztő inkább a tömegtermelést szimbolizálja, nem a mestercukrászt.
Még az előző témához. 1. Mint tudjuk, latexet ragasztani nem egyszerű. 2. Mártott ruhák úgy készülnek, hogy egy pár mm vastag alumíniumlemezt - megfelelő előkészítés után - latexbe mártanak. Ilyenkor a lemeznek lesz olyan része, ami előbb merül bele, és ugyanez a része lesz az is, amelyik később kerül ki a latexből. A kiemelt lemezen ráadásul folyik is a rajtamaradt kevéske latex, és ez egyenetlenségeket eredményez. Úgy kell megszárítani, hogy ne folyjon meg, ne folyjon "le". Igazából ez sem olyan egyszerű. Ráadásul egyetlen picinyke kis kosz a lemezre kerülve selejtté teszi az egészet. Például egy rossz helyre hullt hajszál, vagy akár szempilla. Mindehhez több hektós, ha nem köbméteres tartályok kellenek, és tisztaság. 3. A szabott ruháknál ilyen macera nincs. Nincs pancsolás. Szép, tiszta műhelymunka. Az anyaghibákat ki lehet kerülni.
Kicsit arra emlékeztet ez engem, mint amikor tej helyett tejport tesznek az édességekbe, élesztő helyett élesztőport a teszkós kenyérbe.
Persze ez így kicsit igazságtalan, mert a szabással tényleg sokkal egyszerűbben és tisztábban lehet dolgozni - ha már a pancsolást elvégezte valaki.
Nem kell azonnal 3-szor azt írni, hogy nem értesz hozzá. Azért írtam, hogy eddig nem nagyon foglalkoztam a latex elkészítésének módjaival inkább a lakk érdekelt. Elnézésedet kérem a tudatlanságom miatt, ja és nem az én fejemből pattant ki a minőségbeli különbség hanem olvastam, meg mások is mondták már. Nekem is jobban tetszene az öntött latex, mert az tényleg mindenhol egyenletesen sima, de mint már említették elég kicsi a választék jó áron a kínaiakat nem számítva.
Az utolsó kérdésedre a válasz nem mágia: nem előállító cégek, hanem ezzel az anyaggal dolgozó szabók, emberek, akik emberekkel foglalkoznak. Nem technikusok, kémikusok, mérnökök, számítástechnikusok, stb. akik milliós gépeken gyártanak. Nem az a kérdés, hogyan állítják elő az alapanyagot, hanem hogy abból hogy lesz felvehető ruha.
Mutatsz ruhákat, amiket csináltál? Kíváncsi lennék rájuk.
A folyékony latexszel való játszadozás eredménye azért lesz szakadós, mert a testre kenős latexben nincsenek benne azok az adalékanyagok, amik tartóssá és erőssé tennék; a testre akár több rétegben felvitt film vastagsága ráadásul meglehetősen csekélyke, száradás után is. Továbbá, koagulálás/száradás után a terméket pihentetni kell (például 24 órát), ami testre kenve nem megoldható. Nemhogy a pihentetés, de a tisztességes száradás sem. És akkor a pihentetés utáni hőkezelésről szó sem esett. Ráadásul a latexnek is van szavatossági ideje, és többféleképpen is le lehet rontani felhasználás közben a minőségét.
Szabott latex és öntött latex. Először is nem öntött, hanem mártott. Az óvszereket is így készítik, a kesztyűket is, léggömböket, és egyebeket. Különféle célokra különféle technológiák léteznek különböző latex-keverékekkel. Azt mondani, hogy ezek gyenge minőségűek... hozzá nem értésről árulkodik. Próbált már valaki direkt kettétépni óvszert? Nemigen megy, pedig milyen vékony. És meglehetősen egyenletes. Másrészt, és ez remekül példázza a fogyasztói társadalmunkat: elgondolkodott azon valaki, vajon a szabott latex ruhák anyagát honnan veszik? Nyilván elmennek a latexméteráru boltba, nem? Vagy a Marsról hozzák? Azt a szabható "méterárut" is ugyanolyan technológiákkal készítik, mint a mártott bodykat és egyebeket. Olyan a mártott és szabott között minőségi különbséget tenni, mintha valaki azt mondaná, hogy a pamutzoknik azért gyengébb minőségűek a nagymamája pamut ágytakarójánál, mert körkötőgépen készültek. Vagy hogy az öntött üvegpohár törékenyebb a táblaüvegnél. És bár nyilvánvalóan a felhasznált anyag és a gyártástechnológia határozza meg a termék minőségét, ne felejtsük el, hogy a gyártó cég vezetősége választja ki a saját üzletpolitikáját és megcélzott vevőközönségét - és aztán majd ezután, ehhez választanak technológiát és előállítási költségeket. Meg lennék lepve, ha ez nem így lenne. Hogy aztán a szabott ruhákat előállító cégek között miért vannak többségben - ha többségben vannak - a minőséget szem előtt tartók, azt nem tudom.
Nem tom. én kb annyit fűznék hozzá a dologhoz hogy ha magyaro.-n lenne biztos drágább lenne mint a külföldi mert a magyaroknak van még egy "fogyatékosságuk": a nyerészkedés. Szal ha több latexet is venne az ember, akkor is drágán adná hogy lemehessen Balatonra még háromszor. Na de inkáb hagyom az ócsárlást, lássuk mi lesz ma a tévében...
Nem hegesztik, ragasztják, olyasmi ez a latexnél, mint a hagyományos divatárunál a varrás.
Szerintem nem csak az anyagbeszerzés okozna gondot, hanem egy csomó elmenne pocsékba, amíg rájössz, hogy is lehet szépen, meg hát a szabásmintát elkészíteni... :)
A folyékony latexszel mi is játszadozunk néha, de az nem ruha, ami lesz belőle: a végeredmény inkább megszilárdult trutyi, ami nagyon könnyen szakad. :)
Nem igazán van sok latex cuccom inkább a lakkal foglalkoztam eddig, de úgy tudtam, hogy a szabott és heggesztett (ha jól tudom így készítik) latexnek jobb a minősége mint az öntött latexnek. Esetleg rosszul tudom? A baj csak az, hogy ha szeretnék egy egyedi cuccot magamnak házilag készíteni akkor elég bajos a latex méteráru beszerzése külföldről és heggesztése ilyen kis tételben. A folyékonyról meg amit eddig olvastam inkább pancsolásnak tűnik a dolog kétes végeredménnyel.
Öntött latex cuccoknak ott a sok KÍNAI GAGYI, ezek ruhák, rendes szabással. ;)
Szerintem itt is pont erről van szó - nem pedig hogy jajj, hát nem nagy kunszt kesztyűt kézre önteni, ezek mégse képesek rá!
Tipikus magyar hozzáállás... :D Egyébként örülnék neki, ha lenne itthon igazi minőségi magyar öntött latex is, meg lenne itthon némi latexes élet, nem csak szájhúzás, meg lefitymálás.
