antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Szép vasárnapot kívánok Mindenkinek Adorján és Adrián napján!:-)
Ma Adria, Adrianna, Adriel, Adrienn, Geraszim, Oliva, Olivér, Olívia, Özséb Teofil, Virgil és Virgília napja is van!:-)
Csukás István: Sün Balázs
Erdőszélen, erdőszéli tölgy tövében volt egy ház. Abban lakott hét süntestvér:
Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün Balázs.
Hogyha jól bevacsoráztak Szűk lett nékik az a ház, S előfordult ilyenkor, Hogy kívül rekedt Sün Balázs.
Furakodott, nyomakodott Morgott, perelt dühöngve Semmit se ért, mit tehetett, Lefeküdt a küszöbre
Telt az idő, múlt az idő Éjre éj és napra nap Egyre többször fordult elő, hogy a házból a legkisebb kimaradt.
„Ebből elég! Torkig vagyok!” kiáltott fel Sün Balázs „Sokan vagyunk, s kicsi nékünk ez a ház”.
„Éppen ezért én elmegyek Szerbusz néktek hat testvér Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Demeter és Tihamér!”
Miután így elbúcsúzott Fogta magát, elindult Lába nyomán Porzott a vén gyalogút.
Így baktatott, így poroszkált Szomszéd tölgyig meg sem állt Ottan aztán sürgött, forgott, Árkot ásott, falat emelt, Tetőt ácsolt, ajtót szegelt, És mire a nap leszállt, Épített egy kalyibát.
„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok! Nem tolnak ki a küszöbre a nagyok!”
Falevélből ágyat vetett Kényelmeset, belé feküdt s hortyogott hogy csörögtek s remegtek az ablakok.
Éjféltájban vihar támadt Hajlítgatta a vén fákat Fújt a szél nagy zajjal ám S arra ébredt, hogy zörögnek A kalyiba ajtaján.
„Ki az? – szólt ki fogvacogva - Ki kopogtat éjnek idején?” „Mi vagyunk az – szóltak kintről Mi vagyunk a hat testvér Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Demeter és Tihamér!”
„Elvitte a szél a házunk, engedjél be, ázunk-fázunk idekinn, csurom víz a kabát rajtunk és az ing!”
„Jól van, jól van - szólt Sün Balázs – Jövök már” S fordult a kulcs, nyílt a zár.
Betódultak mind a hatan Tele lett a kalyiba Kérdezte is Sün Tihamér: „Mondd csak testvér, nincs csak ez az egy szoba?”
Lefeküdtek, elaludtak S arra ébredt Sün Balázs: Újra kicsi lett a ház! Mert az éjjel ide-oda lökődve Kiszorult a küszöbre.
„Ejnye! – mondta fejvakarva – Mit tehetnék? Megnövök! S akkor talán nem lesz ágyam, Nem lesz párnám a küszöb!”
Dobozolj be minden elmúlt tegnapot, Gondot, félreértett mozdulatot, Féltett, reszkető gondolatot, Édes, becéző mondatot, Emléktől színes üveglapot, Valahány kedves pillanatot.
Nyikorgó hangok szorulnak elfúlva Torokba, csendben, láztól dohogva, Büszke sóhajtól, nehéz szavak Súlyától ropog sárgult kottalap, Engedd el gyötrőn izzó éjszakákon Át csorgó bús dallamok zátonyát.
Dobozolj be minden elmúlt tegnapot, Nyisd ki holnap, s nem látsz ma Emlékkormos fehér lélekfoltot, Ajtó nyílik üres ég kék szobáiban, Úszó felhők álmot kerülnek, szellőlendülettől Zsenge rigmusok zenélnek újuló hajnalt.
Jancsó Adrienne (Marosújvár, 1921. március 25. – Budapest, 2006. január 23.) Kossuth-díjas magyar színész, előadóművész
A Marosvásárhelyi Református Kollégium elvégzése (1938) után tűnt fel mint szavalóművész, főleg a népballada tolmácsolójaként s kortárs költők bemutatójaként. 1941-ben kapott előadóművészi működési engedélyt. 1942-ben férjhez ment Jékely Zoltán költőhöz, apósa Áprily Lajos lett. 1944-től a Kolozsvári Nemzeti Színház, majd a Magyar Színház tagja.
1963–1978 között az Irodalmi, illetve Radnóti Miklós Színpad tagja volt. 1985-től 1990-ig a Vers és dal a Várban estek szervezője. Előadóestjeit főleg a magyar népköltészet remekeiből, balladáiból állította össze. Sokszínű, lágy, de ugyanakkor erőt sugárzó hangjával a legkülönbözőbb stílusú verseket tudta hitelesen, megrázóan kifejezni
Ma ünnepli 75. születésnapját Sztevanovity Zorán, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas szerb származású magyar előadóművész, énekes, gitáros, zeneszerző. Isten éltesse még sokáig!
Szép estét kívánok Mindenkinek Kornélia és Frigyes napján!:-)
Ma Frederik, Gunda, Irma, Kámea, Kamilla, Kornél, Kunigunda, Marinusz, Mirkó, Oszkár és Ticiána napja is van!:-)
"A jóság és rosszaság, az irgalom és kegyetlenség (...) furcsa viszonyban állanak egymással. Elválaszthatatlanul együtt működnek, az egyik el se képzelhető a másik nélkül, akárcsak az, hogy valaki, akinek kitűnő a szeme, ne lássa meg egyformán a kéket és vöröset, a pillangót és gilisztát. Ellentétek, az igazi, két ellensarki vég, de mindig természetes kölcsönhatásban vannak."
Zelenka Brigitta: Hagyaték Ha majd lelassul benned az idő, a tegnap lángja mögéd szenderül, hamu-ágyban álmodik a parázs, a "volt" múltad tengerébe merül, türelmet terem neked a csend, falióra gongja várni tanít, örömet szór rád lengő lomb tánca, s délibábos talmi fény nem vakít, társául szegődsz kopogó esőnek, és sóhajod a szél befogadja, tenyered puhán követ melenget, s hallgatásra int sok apró csoda,
akkor megszólal idők mélyéből finoman, lágyan egy hang, profán, s szíved rejtekéből zubog fel a vágy, hazaérsz Istenhez napod alkonyán.
Gertenyesi Hollósy Kornélia Julianna Klára (születési nevén Korbuly Kornélia; Gertenyes, 1827. április 13. – Dombegyháza, 1890. február 10.) örmény származású magyar opera-énekesnő, korának egyik legismertebb és legsikeresebb művésznője, a „magyar csalogány”.
Hollósy Kornélia
15 évesen Bécsbe ment, jelentkezett az udvari opera későbbi igazgatója, Matteo Salvi tanítványának. 1843 őszétől kiképzése Milánóban folytatódott Francesco Lamperti irányításával, két éven keresztül. Növendéki ideje végét egy énekmesteri bizottság előtti vizsga jelentette, amit teljes sikerrel tett le.először Korfun lépett fel a nyilvánosság előtt 1843-ban: Giuseppe Verdi Ernani című operájában
Hollósy Kornélia karrierjének legsikeresebb időszakában, az 1846–1856 közötti években összesen negyvennyolc operában lépett fel hétszáznyolcvan alkalommal, ezenkívül közel százötven hangversenyen is szerepelt. Erősségének főként a lírai és romantikus szerepkört tartották, ezért leginkább Verdi, Donizetti, Rossini, Bellini, Meyerbeer és Erkel darabjaiba osztottak neki szerepet. Erkel Ferencnek ő volt az egyik kedvenc énekesnője: külön az ő számára illesztett új részt a Hunyadi László című operájába.
A búcsúelőadást 1850. március 23-án rendezték,(akkor koltozott el Magyarországról) megjelent rajta báró Julius Jacob von Haynau és helyettese, herceg Franz von Liechtenstein altábornagy is.
A műsor nyitányaként Hollósy Kornélia Petőfi SándorEz a világ milyen nagy… kezdetű versét énekelte.
Petőfi Sándor - EZ A VILÁG AMILYEN NAGY...
Ez a világ amilyen nagy, Te, galambom, oly kicsiny vagy; De ha téged birhatnálak, A világért nem adnálak!
Te vagy a nap, én az éjjel, Teljes teli sötétséggel; Ha szivünk összeolvadna, Rám be szép hajnal hasadna!
Ne nézz reám, süsd le szemed – Elégeti a lelkemet! De hisz úgysem szeretsz engem, Égjen el hát árva lelkem!
Sűrű setét az éj, Dühöng a déli szél, Jó Budavár magas Tornyán az érckakas Csikorog élesen.
„Ki az? mi az? vagy úgy -” „Fordulj be és alugy Uram László király: A zápor majd eláll, Az veri ablakod.”
A felhő megszakad, Nyilása tűz, patak; Zúgó sebes özönt A rézcsatorna önt Budának tornyiról.
„Miért zúg a tömeg? Kivánja eskümet?” „A nép, uram király, Csendes, mint a halál, Csupán a menny dörög.”
Megcsörren a bilincs, Lehull, gazdája nincs: Buda falán a rab - Egy-egy felhődarab - Ereszkedik alá.
„Hah! láncát tépi a Hunyadi két fia -” „Uram, uram, ne félj! László, tudod, nem él S a gyermek, az fogoly.”
Mélyen a vár alatt Vonúl egy kis csapat; Olyan rettegve lép, Most lopja életét... Kanizsa, Rozgonyi.
„Kettőzni kell az őrt, Kivált Mátyás előtt!” „Mátyás, az itt maradt, Hanem a többi rab - Nincsen, uram, sehol.”
A felhő kimerült, A szélvihar elült, Lágyan zsongó habok Ezer kis csillagot Rengetnek a Dunán.
„El! míg lehet s szabad! Cseh-földön biztosabb.” „Miért e félelem? Hallgat minden elem Ég s föld határa közt.”
Az alvó aluszik, A bujdosó buvik; Ha zörren egy levél, Poroszlót jőni vél Kanizsa, Rozgonyi.
„Messze még a határ? Minden perc egy halál!” „Legitten átkelünk, Ne félj uram: velünk A gyermek, a fogoly.”
Az alvó felvirad, A bujdosó riad; Szellő sincsen, de zúg, Felhő sincsen, de búg S villámlik messziről.
„Oh adj, oh adj nekem Hűs cseppet, hű csehem!” „Itt a kehely, igyál, Uram, László király, Enyhít... mikép a sír!”
Állj meg, boszú, megállj: Cseh földön űl a rab; Cseh földben a király, Mindég is ott marad, De visszajő a rab...!
(1853.)
V. László - ragadványnevén Utószülött László, németül: Ladislaus Postumus, csehül: Ladislav Pohrobek - (Komárom, 1440. február 22. – Prága, 1457. november 23.) Ausztria hercege 1440-től, majd első főhercege 1453-tól, cseh király 1453-tól, valamint Magyarország királya 1444-től haláláig
V. László 1457-es portréja
Négy hónappal apja halála után született.
Amikor László megszületett, a magyar rendek – Hédervári Lőrinc nádor támogatásával – már behívták magyar királynak, és küldöttséget menesztettek Lengyelországba a magyarul folyékonyan beszélő III. Ulászló lengyel királyhoz, azonban V. László anyja a magyar királyi koronát Kottanner Jánosné nevű udvarhölgyével ellopatta a visegrádi várból, és Komáromba vitette.
Az anyakirályné rábeszélésére Szécsi Dénes esztergomi prímás-érsek – többek között Cillei Ulrik gróf, valamint Újlaki Miklós és Garai László bánok jelenlétében, 1440. május 15-én Székesfehérvárott a Szent Koronával magyar királlyá koronázta Lászlót
V. László menyasszonyával, Valois Magdolna francia hercegnővel,
eljegyzési portré, Bécs, 1460–1480 között,
Szépművészeti Múzeum
forrás:Szilágyi: A magyar nemzet története (MEK) – 2014. április 27.
Dávidnak-Izraael második királyának- Hebronban született fiai: Amnon, Kileáb, Absalom, Adonija, Sefatja
Fiai közül az egyik, Absolon megpróbálta elfoglalni atyja trónját, másik fia, Salamon pedig utódja lett
„A Király parancsba tette, kíméljék Őt, a Szépet... Soká nem tudták, hol van, a hulla-hegybe botlók, míg egy kiáltott: Ott lóg, ahol a cserfa zöldell, magasra vont szemölddel.
Joáb mint a vadorzó meglátta a haját: – a porzó ágon lógott a torzó. Indult már, hogy lerántsa, átdöfte szíve alját, aztán jobbját s a balját átszúrta más két lándzsa...”
(Rainer Maria Rilke: Absalom bukása, részlet, Kosztolányi Dezső fordítása)
200 éve, ezen a napon született Arany János, költő, műfordító.
Arany János
A vígasztaló
Mi a tűzhely rideg háznak, Mi a fészek kis madárnak, Mi a harmat szomju gyepre, Mi a balzsam égő sebre; Mi a lámpa sötét éjben, Mi az árnyék forró délben... S mire nincs szó, nincsen képzet: Az vagy nekem, oh költészet!
Ha az élet útja zordon, Fáradalmit fájva hordom, Képemen kel búbarázda, Főmön a tél zúzmaráza: Néhol egy-egy kis virág nyit, Az is enyhit egy parányit: A virágban téged lellek, Öröme a kietlennek!
Ha szivemet társi szomja Emberekhez vonva-vonja, De majd, mint beteg az ágyba, Visszavágyik a magányba: Te adsz neki puha párnát, Te virrasztod éji álmát, S álmaiban a valóság Tövisei gyenge rózsák.
Jókedvem te fűszerezed, Bánatomat elleplezed, Káröröm hogy meg ne lássa, Mint vérzik a seb nyilása; Te játszol szivárvány-színben Sűrü harmatkönnyeimben, S a panasz, midőn bevallom, Nemesebb lesz, ha kidallom.
Verseimben van-e érdem: Sohse' bánom, sose kérdem; Házi mécsem szelíd fénye Nem hajósok létreménye, Nem a tenger lámpatornya, Mely felé küzd száz vitorla, Mely sugárát hintse távol... Elég, ha nekem világol.
Fordította: Révay József A verseket Jékely Zoltán fordította
MÁSODIK NOVELLA
A zsidó Ábrahám, Giannotto di Civigni ösztönzésére, elmegy a római udvarba: mikor pedig ottan látja a papok gonoszságát, visszatér Párizsba és megkeresztelkedik
Giannotto ennek hallatára igen nekibúsult, és így szólt magában: kárba veszett a fáradságom, pedig azt hittem, hogy igen hasznos munkát végeztem, mikor ennek a megtérésében reménykedtem, mivelhogy ha elmegy a római udvarba, és látja a papok gyalázatos és bűnös életét, nemhogy nem válik zsidóból kereszténnyé, hanem még ha keresztény volna is, minden bizonnyal visszatérne a zsidó hitre. És odafordulván Ábrahámhoz, mondá neki:
- Ugyan, barátom, minek veszel magadra ekkora fáradságot és ily nagy költséget, amibe neked ez a római utazás kerül? Nem is szólván arról, hogy a magadfajta gazdag embernek az út tengeren és szárazföldön is csupa veszedelem. Azt hiszed, itt nem akad, aki megkeresztelne? Ha pedig netalán némi kétségeid vannak a hit felől, melyről neked szólottam, hol vannak e hitnek különb mesterei és bölcsebb férfiai, mint itt, kik mindenről felvilágosíthatnak, amit csak akarnál és kívánnál? Annak okáért úgy vélem, hogy emez utazásod fölösleges. Gondold meg, hogy ottan éppolyanok a főpapok, mint aminőket itten láthattál, sőt talán annyival különbek, hogy közelebb vannak a legfőbb pásztorhoz. És ezért, ha megfogadod tanácsomat, máskorra halasztod eme fáradságos utadat, talán valamely búcsúra, melyen esetleg én is társadul szegődöm.
Felelte neki a zsidó:
- Elhiszem, Giannotto, hogy úgy van, amint mondod, de hogy ne szaporítsam a szót, mindenképpen elszántam magam az útra (ha azt akarod, hogy megtegyem, amire úgy kértél), különben semmit nem teszek e dologban.
Mikor Giannotto látta eltökélt akaratát, így szólott:
- Hát járj jó szerencsével.
Magában pedig azt gondolta, hogy ebből ugyan sohasem válik keresztény, ha egyszer meglátja a római udvart; mivel azonban semmit sem veszített vele, belenyugodott. A zsidó lóra ült, és amily gyorsan csak módjában volt, Rómába utazott, mikor pedig odaérkezett, zsidó hitsorsosai nagy tisztességgel fogadták; ottan szállást is vett, és nem szólott senkinek, mi okból jött oda, de óvatosan kezdte figyelni a pápa és a bíborosok és a többi főpapok és mind a többi udvari emberek viselkedését; és mind maga megfigyeléseiből, mivelhogy igen éles eszű ember volt, mind pedig másoktól szerzett értesüléseiből úgy látta, hogy a legnagyobbtól a legkisebbig valamennyien a legszemérmetlenebbül vétkeznek a paráznaságban, mégpedig nem csupán a természetes, hanem a szodomai paráznaságban, és nem tartja őket vissza semmiféle lelkiismeret-furdalás avagy szégyenkezés, olyannyira, hogy a cifralányok és a szépfiúk hatalma éppenséggel nem volt kicsiny bármely nagy dolog véghezvitelében.
Száz rubáí 14 magyar műfordító 268 magyar változat
26
Ki az, aki soha nem vétkezett, mondd! Ki kerülheti el itt a vétkeket, mondd! Rosszat teszek s te hogy büntess, rosszat teszel nekem - Nem ugyanazt teszed, mit én teszek, mondd?
- Képes Géza
Ember vajon élne, hogy ne vétkezne? Felelj. Ember, hogy a teste-lelke ép lenne? Felelj. Vétettem; ezért válaszul, épp így magad is - köztünk a különbözés ezért lenne? Felelj.
- Tandori Dezső
E földön, mondd, ugyan ki nem vétkezett? Nem képzelek bűntől tiszta életet. Ha vétkemet te gonosszal bűnteted, Mi különbség van köztem és közötted?
100 éve, ezen a napon született Robert Lowell amerikai költő.
Robert Lowell
Eladó
(For Sale)
Szerencsétlen, mafla holmi a gyűlölet pazarlásával rendezték be s alig egy évig lakták - apám nyaralója Beverly Farms-on halála hónapjában meghirdették már. Üres volt, hozzáférhető, a meghitt városi garnitura szinte lábujjhegyen várta a temetkezésiek nyomában tipródó bútorszállítót. Elkészülve, rettegve a nyolcvan éves korig tartó magánytól anya révedt ki az ablakon mint ki fönnrekedt vonatán és egy megállónyira már a célállomás.
100 éve, ezen a napon Babits Mihályt perbe fogják „Fortissimo” c. háborúellenes verse miatt, és elkobozzák a Nyugat e számát.
Babits Mihály
Fortissimo
Haragszik és dul-fúl az Isten vagy csak talán alszik az égben, aluszik vagy halott is épen - ki költi őt föl, emberek? Anyák, sírjatok hangosabban: akit föl nem ver annyi ágyú, rezzenti-é gyenge sírástok? És ne is könnyel sírjatok, mert a könny mind csak földre hull: hanggal sírjatok föl az égre, sírjatok irgalmatlanul: ne oly édessen mint a forrás, ne oly zenével mint a zápor, ne mint a régi Niobék: hanem parttalan mint az árvíz, sírjatok mint a görgeteg lavina, sírjatok jeget, tüzet sírjatok mint a láva! A drága fiúk hullanak vérben a hóra napra-nap. Ne hagyjatok aludni senkit: ki ma csöndes, gonosz vagy gyáva, de érdemes-e félni még? és érdemes-e élni még? Ó, mért nem hallani hangotok? Menjetek a piacra sírni, sikoltsatok a templomokban vadak asszonyai, vadakká simuljatok őrjítő, őrült imában!
És ha hasztalan ima, sírás: - mi káromolni tudunk még, férfiak! Ma már hiszünk káromlani-érdemes alvó magasságot a Sorsban. Hányjuk álmára kopogó bestemmiáknak jégesőjét! Mért van, ha nincs? Mért nincs, ha van? Tagadjuk őt, talán fölébred! Cibáljuk őt, verjük a szókkal! mint aki gazda horkol égő házban - a süket Istenét!
Süket! Süket!...
Ó ma milyen jó volna süketnek mint az Isten! Süket a föld, nem érzi hátán hadak alázó dobogását. Jó volna süketen csirázni mint virághagyma föld alatt: minden süket földben, Istenben csak az ember szakadt ki a süket Istenből iszonyokra kikelt belőle féreg-módon, Isten férgének, viszkető nyüzsgésre, fájni - mert, ami nem süket Isten: fájdalom, míg az Istenbe visszahal!
Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad, vidám, kamaszfiús szellőkkel jár a fák alatt s zajong a március. A fázós rügy nem bújt ki még, hálót se sző a pók, de futnak már a kiscsibék, sárgás aranygolyók.
Az élet pezsdülni kész hálája áld minden februári tájakat; hol kerteknek köde könnyezel, hol az ösztövér tél szerte szalad, s csak a cibáló hidege vissza- sietve áthalad, ám kicsiny helyeket dérbe mártva még átlehel, hogy eddig alélt ágyékod már nyitva van, s üdvözlőn éltető naperőt vígsággal befogadsz, éhezvén a termékeny, reménylő tavaszt, és vetni híva híveid buzgólkodók hada kel, hogy ráteríted az aratásuk laktató reményeit, és pompázni engeded virágágyaid.
