Nagy örömmel olvastam, hogy a Vaterára feltett ruháim ekkora visszhangot váltottak ki. :) Még ha nem is nekik szóltak közvetlenül.
Én természetesen a szabott és ragasztott ruháknak a híve vagyok, méghozzá két okból: egyrészt így bármilyen stílust, fazont, dizájnt meg tudok valósítani, amit elképzelek (elméletileg), illetve így az egyéni testadottságokat is figyelembe tudom venni (mert ami az egyik embernek jól áll, a másiknak borzalmasan). A másik dolog az az, hogy az utcára nem tudok kimenni egy öntött catsuitben. Mert bár lehet, hogy az a legpasszentosabb, mégis rosszul érezném magam, ahogy mindenki hülyének néz. Vagy nektek más a tapasztalatotok? De például ha készítek magamnak egy sima szoknyát, blúzt vagy rövidnadrágot, akkor azt a normál öltözet részeként az utcán is hordhatom, mert én szeretem a "pubil rubberism-et". Szerintem a latex nem csak a hálószoba öltözete!
A képen én vagyok látható, ez az egyik kedven ruhám. A búzamezőért bocs, éppen kerestem a sárga utat. :)
Olyan vagyok, mint az olvasztott méz... sose haragszom. :) De hát mit tegyek, ha egyszer a cuccainkat szétszaggattuk, és és a maradékok használhatók még ugyan, de a szőnyegen nem túl fotogének, és magunkról nincs kedvem nyilvános helyre képet tenni?
Akkor elcsúsztunk egymás mellett. Nem állok én ki a mártás mellett. Csak azt mondtam, a ruha nem a szabástól lesz jobb.
Kevés latexes képem van, nem igazán gyűjtögettem. És akkor sem figyeltem külön a mártott/szabott eltérésekre. Ezt a topikot többé-kevésbé nyomon követtem a létrejötte óta, itt sok gyönyörű ruhát lehetett látni. Mi inkább csináltuk a magunk dolgait, így inkább a magunk fantáziáival és azok megvalósításával foglalkoztunk.
Tényleg ne haragudj meg rám, de szerintem ő csak néhány képet szeretni látni a művészetedről. Még ha "csak vásárlóként" is kíváncsi, attól még lehet műkedvelő amatőr. Szerintem. :)
Te figyelj már ember! Gyakolatilag minden (eddig kemény 7 db) index-es hozzászólásodban ezt a sz*r linket illeszted be, gondolom nem hiába jelezte ki a vírusirtóm, hogy gond van vele. UGYE???
Kérem a topiclakókat, akinek van ráhatása a moderálásra, hogy a 7348-as hozzászólást töröltessétek ki, illetve a jóember topic látogatási lehetőségét szíveskedjetek felülbírálni. Köszi.
Én meg úgy gondolom - hogy egy hasonlattal éljek, - akkor mondhatom, hogy értek a borokhoz, ha a szőlőhöz is értek. Egy dolog a borásszal beszélgetni finom tanninokról meg érési potenciálról, dícsérni a pincéjét és ízlelni a jó bort, és másik dolog tudni azt is, hogy ha homokosabb a talaj, az mennyire befolyásolja mondjuk a must ásványianyag-tartalmát, vagy az adagolandó borkén mennyiségét.
Egyébként a köztünk lévő véleménykülönbséget szerintem az adja, hogy Te vásárlói oldalról közelíted a témát, én pedig előállítóiról. Így Neked - jogosan - arra van igényed, hogy foglalkozzanak veled, nekem meg arra, hogy lépésről lépésre ismerjem a technológiát.
"A mártás azért, mert azon még túlteheti magát az ember, hogy az elkészült darabjai nem pont tökéletesek. " Nem ez a tökéletesebb módszer szerinted? Valahogy eddig az jött le, hogy emiatt állsz ki teljes vállszélességgel... Meg hogy pont így a jó a catsuit, mártva, de csak éppenséggel lehet megcsinálni, mert rizikós a formáról való levétel? Akkor minden felvétel is rizikós, hiszen alkalmanként a nyakkivágáson kell átpréselni a csípőt. Meg még a beszűkített derékrészen is.
Pesten is találtam egyszer olyan méteráru boltot, ahol ugyan nem volt készleten, de szívesen hoztak volna. Azt mondták, azért nem tartanak, mert nem keresik, de ismerték, mert még a kommerszebb divattervezésben is elő-elő fordul. Vagy a nem kommerszben, mint pl. Thierry Mugler-nél. :)
Nem azt mondtam, hogy az mártott, hanem hogy ha az lenne, hogy lehetne megoldani, hogy 2,3, 4 színből legyen a ruha, s nem összemosódva. Szerintem senkit nem érdekel, hogy az alapanyag hol készül, ha szuper, hát szuper, akárhol is, a lényeg, hogy a stílus ez után kerül hozzá.
Sajnos nehezen képzelem el, vagyis képzelem, ha látom. Mondani bármit lehet. :)
A Polymorphe-fal nekem csak az a bajom, hogy 2004 óta "This site is currently going under re-design.". Akkor inkább már az Atsuko Kudo, Vex, Trés Bonjour, Pretty Pervy a mérvadó szerintem a minőséget tekintve, ill. hogy milyen hozzáállást is kell képviseljen egy ilyen "ruhakészítő mester". Velük lehet beszélgetni, találkozni, emberek, közülünk. :) Hogy honnan van az anyag, amivel dolgoznak? Ezek után körübelül sehogy se érdekel.
Mártásnál az a helyzet, hogy az elkészült darabot valahogy le is kell szedni a formáról. Egy óvszernél ez egyszerű, tesztelés meg felületkezelés után szimplán legörgetik. Egy catsuit viszont nyakban zárt, és ezért ha le akarom szedni, a nyakrész harmincöt-negyven centis kivágását a testrész hetven-kilencven centis méretére kell kitágítani rövid időre. Éppenséggel meg lehet csinálni.
Otthoni készítésre... mindkét út rögös. A mártás azért, mert azon még túlteheti magát az ember, hogy az elkészült darabjai nem pont tökéletesek. Viszont háztáji viszonyokban gondolkodva annyi helyet (külön helyiséget: az ammónia miatt), edényzetet, kisegítő berendezést igényel, ami már túlmegy egy hobbi határain. A ragasztás azért, mert nem nyilvános a technológia, és olyan sincs, hogy az ember bemegy a méteráruboltba, és kér három méter piros latexet.
Lehet, hogy én néztem el valamit, melyik 'hölgy által készített latex ruhára' gondolsz?
Hát, barkácsoló hajlamom miatt még a lehulló PVC fóliákból is tudnék csemegézni, bár lehet, hogy újraolvasztják és nem kidobásra szánják... (én sem pazarolnék semmivel)
Ja, az ember-ember kapcsolatot a milliós gyáripar nem helyettesítheti. Csak hát, a ruhakészítő mester az alapanyagot a milliós gyáriparral kapcsolatba lépve szerzi be, és ha egy latexruha minőségéről beszélünk, akkor azt ez határozza meg, akármilyen döglesztő is a szabása. Én ennyit mondok csak, nem többet.
A cuccainkról nem készítettünk képeket. A magunk örömére készültek, szórakoztunk velük, néhány még mindig itt hever a szekrényben. Mivel - az alapanyag megvétele után - gyakorlatilag ingyen voltak, olyasmiket is megcsináltunk velük, amik egy húszezer forintos bolti darabbal eszébe nem jutna az embernek. Így egy idő után elfogytak. Elsősorban bodykat, maszkokat készítettünk. Bodykat sík lemezt mártva, és külön melltartó-kosarasat is. Az felvéve szebben áll. Volt olyan is, hogy vettünk egy kirakatbabát, női torzót. Ezt lemásoltuk gipszből, és ezt a háromdimenziós babát mártottuk. Mivel ezek a kirakatba való babák kábé XXS-es méretűek, ráadásul az elkészült latex cirka öt százalékot zsugorodik, el lehet képzelni, milyen kis fitten állt utána felvéve.
A piros-fehér miniruha nem tudom, hogy készülhetett, ha mártott. Színeztünk mi is latexet, de a különböző színű folyékony latexek összemosódnak, ha egymáshoz érnek. Úgy tudom elképzelni, megcsinálták az egyik színt, és fél száradás után valahogy rávitték a másikat. A Polymorphe kétszínű cuccain látszik, hogy különböző színű latexeket kevertek össze még nagyjából a folyékony fázisnál.
