Tegnap elindultam a hosszú távon. Valójában a félmaraton lett volna nekem való, de leltáraztam, és 2013-ta 1 db UTMB pontom van. És ha akarok menni hetet kell begyűjteni. Szóval motivációban nem volt hiány, igaz csak motivációból, minden más hiányzott. Ja az idő is fantasztikus volt. Kívánni sem lehetett volna kellemesebb időt. Jó idő+ motávició, már csak futni kell. Az első 10 kili egész jól ment, aztán még Antónai-árok aljáig szépen legurultunk, na onnan éreztem hogy fáradok rendesen. 150 felé csak nagy ritkán ment a pulzusom, az elején. Speró és Áron a látótávolságomból is eltüntek, így tökéletes magányban gyűrtem a kilométereket. A két szépjuhászné pont volt a két forduló, egyre lejjebb és lejjebb kerültem erőben :-) A Széchenyi-hegy és a HHH, igazi karddöfés volt. A 2. fele szerintem egyébként is nehezebb volt mint az első.
Nekem összességében minden tetszett. Az ellátás teljesen ok volt, az útvonalnál kellett ugyan figyelni, de nem tévedtem el. Ahogy láttam pár szalag lekerült a fáról, és a festékeket is megkapotatta az eső. Főleg 1-2 visszafordítós részen hiányzott még 1-2 szalag, de alavetően jó volt a jelölés.
Azért ismét bebizonyosodott, hogy büntetlenül (hosszú futások nélkül) nem menjen neki az ember ilyennek. Ettől függetlenül elégesett vagyok, 9:42 lett. A sorrend: Pepe, Spero, Pap Gabi, Kalotai Levi, Én, Blahó Ákos (aztán eljöttem)
40,7 km, 1430m szint (ott helyben 1300m alatt mutatott a garmin, de a netre feltöltve a garmin és ridewithgps oldal adatai is a nagyobb értéket hozták ki).
Gratula!
Nekem bejött a pulzusmérés, mert ha csak az ösztöneimre hallgattam volna, folyamatosan kiestem volna a tartományból - lefelé.
Gratulálok! Az én GPS-em 41 km-t és 1245 m szintet mért.
(én már évek óta nem használok pulzusmérőt, de egésten más okból: egyszerűen zavar a pánt, gyakran kidörzsölt, lecsúszott, ezért inkább hanyagoltam. Persze tudom, hogy hasznos lenne nekem is....)
Budapest Terep Kupa 2012 A Mátrabérc óta (ami nem úgy sikerült ahogy terveztem) motiváció hiányban szenvedek, keveset futok, koncepció nélkül. Így nagyot gondoltam és két hete elhagytam a polar övemet. A mai verseny volt ennek az ötletnek a megkoronázása. Igaz rajtam volt a mellkasi jeladó (ha nem jól sikerül vissza tudjam nézni miért is), de a kijelzőn nem láttam a pulzust, így csak magamra, az érzéseimre hagyatkoztam. Szépjuhásznéig (25 km) Andival való folyamatos beszélgetés volt a pulzuskontroll, volt egy szakasz (Emőkét beérve) ahol hárman futottunk együtt lányok, akár már ott eloszthattuk volna egymás közt a dobogós helyeket...nem nagyon vettük komolyan a versengést...Szépjuhásznétól már egyedül maradtam, de innen már a fáradságtól nem tudtam egekbe emelni pulzusom, de tudtam magamra figyelni, úgy éreztem sokkal szabadabb vagyok, kontroll nélkül. Végül is számomra álomidő kerekedett ki az új doppingszertől, amit ösztönnek hívnak. 4.02
Nagyon erős volt a női mezőny, a tavalyi legjobb időn belül 20 perccel három lány ért be. Ügyesek voltatok! Azért Olira tessék hallgatni, bizonyára nem a pulzuskontroll hiánya hanem az enyhébb idő miatt sikerült így... Kiváncsi lennék a GPS mennyi távot és szintet mért!
Közeledik az edzőtábor, úgyhogy a szokásos kérdés: beférek valakihez a kocsiba ktg hozzájárulással? Teljes időre megyek. (allez zserzseli!-vel már egyeztettem). Köszönöm!
SC jóvoltából hozzájutottam egy könyvhöz - Haruki Murakami - What I talk about when I talk about running - , amelynek két gondolatát megosztom, mivel egy kis baleset miatt nem tudok futni, így kicsit lírai hangulatba kerültem. ;) Elézést a non English speaker-ektől, bár ez elég bézik angollal is érthető.
“For me, running is both exercise and a metaphor. Running day after day, piling up the races, bit by bit I raise the bar, and by clearing each level I elevate myself. At least that’s why I’ve put in the effort day after day: to raise my own level. I’m no great runner, by any means. I’m at an ordinary – or perhaps more like mediocre – level. But that’s not the point. The point is whether or not I improved over yesterday. In long-distance running the only opponent you have to beat is yourself, the way you used to be.”
És még egy:
Which is why the hour or so I spend running, maintaining my own silent, private time, is important to help me keep my mental well-being. When I am running, I don't have to talk to anybody, and don't have to listen to anybody. All I need to do is gaze at the scenery passing by. This is a part of my day I can't do without.
Egyébiránt pedig nagy gratula minden Bp Terepkupa indulónak és célbaérkezőnek, különösen két kedves futótársnak, akik a hosszún a HHH-s kihelyezett sasszemem szerint az első két helye haladtak át.. Persze a többieknek is, lassan mindenki becsurog :))
Igazából nem a 41-es érték miatt írtam.Az oka :készülnék egy 24 órásra, de eddíg nem használtam pulzusmérőt ( mondjuk nem is nagyon" fejlődtem") most beszereztem eggyet oszt hátha.............
Nagyzsákkal, sátorozva jártam ezen az útvonalon, nem túl nehéz terepre és szép útvonalra emlékszem, végig P sávon kell menni, tájékozódás emlékeim szerint nem volt sehol gond.
Na, elit mezőnyben ilyet nem fogsz látni semmilyen távon, semelyik állóképességi sportban. Valamiért ez a szokás alakult ki nála, én is többször láttam már, lehet hogy edzáverseny volt számára és a gyomrát is edzi, hogy bírja az is a gyűrődést.