7végén végre olyan versenyen futottam ami itt sem offtopic: SZUFLA 50 /ugyan csak kb 300 a szint és nem 3000 ;-)/ még nem indultam ezen a versenyen, így nem igazán tudtam mire számítsak, síkon már futottam párszor ennyit, de nem tudtam hogy a nekem szokatlan dimbes-dombos pálya mennyit vesz majd ki belőlem az elején kicsit nehezen találtam a tempóm, pulzusom szokás szerint magasabb mint az edzéseken, kb az első kör végére sikerült megnyugodnom. innen kb 30 kiliig jól ment a dolog, terveszerű frissítés és pulzuskontrol, elég meglepően tapasztaltam 30 körül, hogy megint kezd görcsölni a combom, főként a comhajlítóm. nem tudtam mire vélni adolgot, ugyan kétszer már futottam bele ilyenbe, de tavaly az első maratonomon, meg tavasszal a balatonnál is dehidratált voltam, most pedig folyamatosan pótoltam a folyadékot kézikulaccsal. innen már nagyon vigyáznom kellett a lépéseimre, hogy ne tegyek hirtelen mozdulatot, ennek ellenére kb 40től többször is komoly görcs rántott össze...44 körül már a fáradtság is utolért, így némileg belassultam, fáradtan de összességében elégedetten értem célba, 51 km 4:57 alatt
ez a görcs nagyon nem hagy nyugodni, a tempóm azt gondolom nem volt túlzó (edzésen jóval gyorsabban futom a hosszúkat), a pulzusom 35 kiliig 155-160 között ami Oli mérése szerint az alapozó zóna teteje, folyamtosan ittam óránként kb 7-8 dl-t, ettem 2 sótabit meg 2 nyalás sót, végre a zselék is lementek, összesen elfogyott 2 nagy sponser meg 2 high5 isogel+,az utolsó két körben ittam 1-1 pohár kólát...vkinek ötlet?
a futás ennek ellenére jó élmény volt, élveztem a változatosságot, fejben végig egyben voltam és fizikálisan se volt gond - persze ezt a görcsöt kivéve
Gratula neked is és a többieknek is az eredményekhez !!! Ez a jelzésleszedés téma (jelenség) igazán elszomorító, a gyerek nyilván nem vonható felelőségre, az anyuka és az ő hozzáállása annál inkább. Ő, mint kívülálló esetlegesen nem érezhette ennek jelentőségét, de azok után hogy szólsz neki, és még mindig ő méltatlankodik, hát..., ettől nekem is kimenne az erő a lábamból. Hogy leálljanak tapsolni ha rajtszámmal futni látnak valakit ?!!! Ehhez az élményhez (miként a hűtőládához a nyolcvanas évek végén), még mindig nyugatra kell utazni (és ne gondold hogy jólesik ezt írnom, de sajnos ez a tapasztalatom).
Praktikus oldalről nézve: én már szerdán láttam a kiszalagozást, szerintem egy ilyen frekventált helyen, napokig kinthagyni (akkor is ha feliratozva vannak ) elég kockázatos. Jobb a festékpötty, persze ez egyesek szerint ökológiai katasztrófához vezet....
A hétvégi meló közé sikerült bepasszítani egy hosszú futást, gondoltam a Budapest Terep Kupa másnapján nem lesznek sokan és egy nyugis edzés versenyt abszolválhatok a középső távon. Ez nem jött be teljesen, mert a rövid távosok egy 4 fős csoportja rögtön az elején rendesen megrántotta a sort, Balázs és Jocó utánuk, én meg próbáltam tartani velük a lépést. Nem sokáig sikerült, a pulzusom felszaladt az egekbe (egy kicsit meleg is volt mint amire számítottam) így szépen visszavettem a tempóból. Az útvonal tetszett, az emelkedőket toltam rendesen, de a lejtőkön próbáltam kímélni magam. A 3. ep-n rákérdeztem hogy hányan vannak előttem, mondták hogy csak ketten, de ők a hosszún mennek. Na innen sikerült teljes pulzuskontrollal futni, volt idő a tájban gyönyörködni, félreállni, pulzusmérő szíjat állítani. Kicsit szándékosan tartalékoltam, gondoltam ha valaki utolér, akkor majd megpróbálom felvenni a tempóját. Nem jött senki. A személyzet nélküli pont után az erdőben nagyon foghíjas volt a jelölés, ott volt egy kis bizonytalankodás. Aztán néztem az órámat, hogy milyen tempóban haladok, de jó lenne ötpercesre leszorítani a végére, így újra felgyorsítottam. Aztán a városba visszaérve számomra nem volt egyértelmű az irány így elkezdtem visszafelé futni a legutolsó szalaghoz. Valaki kiszólt a kertjéből hogy eddig jó felé mentem, a többiek (a befutó rész minden távnak azonos volt) is arra mentek, vissza ne menjek! Jó fej volt, megköszöntem és haladtam tovább a célba, azzal a megnyugtató érzéssel hogy az ötperces átlag rajtam kívülálló okokból nem jött össze J A vége 1:58 lett én 23,5 km és 750 méter szintet mértem. Ez végül 5:01 es tempó, de az első helyezést így is sikerült megőrizni (persze ez nem rajtam múlt, ezt a tempót illik edzésen is tartanom). Kár hogy nem volt erősebb a mezőny mert jó kis verseny ez, lelkes szervezőkkel, szép környezetben, tusolóval és habzsi-dőzsivel a célban.
A Terep Kupásoknak gratulálok! Különösen Balázsnak aki a tegnapi nap után ma is dobogós lett a hosszú távon.
Gratulálok a győzelemhez! Viszont örülök, hogy mégsem a 85-ön indultam. Még most is ott bolyonganék valahol, a jelzéseket keresve...:(
Úgy tűnik, hogy hazánkban a szalagos kijelölés nem egy járható út, főleg ott, ahol a futókon kívül más emberek is előfordulhatnak. Mindegy hogy tudatlanságból vagy rosszindulatból, de leszedik...
Kell egy hosszú jeligével indultam ezen a versenyen, ahol megint tanultam nem keveset. Az évszakhoz képest hűvös, de nagyon párás idő volt. Az eleje így eléggé lendületes lett. Zsíros-hegy előtt utolértem U.Zsoltot /T100 2./ és együtt még jobban ment a tempó. Beszélgettünk, ismerkedtünk, mutogattam neki mi merre van. Az első ponton nincs pohár, megyek tovább, Zsolt felvesz egy iso-s palackot, de víz kéne, az csak ballonban van, mindegy. Nagyszénás felhőben, de tudom az irányt vakon is. 2. pont előtt Zsolt betol egy 90g-os GiantBart, mert felszakadt a zacskó, muszáj megenni. Kereszteződés, jelzés nincs, pont nincs, döntünk, balra. Sejtjük, hogy itt kéne lenni a pontnak, hívom Andrást, jó fele megyünk, de a pont még nincs kint. De az ellátmány ott van eldugva. Király :) A pontnyitás előtt 30 perccel értünk oda. Következő pont 12km még. Ott jutunk először plusz folyadékhoz, A pálya eddig nagyon gyors, lazán megy a tempó, de ha egyedül vagyunk egyikőnk sem fut így az tuti. Igazgatom a széltől az ágakra csavarotott szalagokat egész futás alatt. Zsolt megvár ilyenkor, de 40km körül lemarad, mondogatta, hogy erős a tempó. Nálam teljes a harmónia. Érdekes részek jönnek, a pirossal megegyezőek. Távban most kevesebb van a lábamban, mégsem tudom azt futni amit akkor, ez kicsit elszomorít. Szépjuhásznénál Éva a pontőr, lesi minden szavam, de alig maradok, jövök még vissza ide. A körön már nem az az intenzitás mint az elején, egyedül nem megy úgy, és sok helyen le vannak szaggatva tőből a szalagok. Ismerem a pálya ezen részét és jól tudom hol fognak eltévedni az utánam jövők. Igazgatom a fennmaradt szalagokat, próbálok nyilat rajzolni a földre, Speró szalagokat is kötözött át, hogy jobban látható legyen. A fújások nagyon kopottak. Elszomorít a dolog egyre jobban. János-hegyen Balázs jön szembe, gondolom a hétvégi edzése közben találkozunk. Szépjuhászné 2.-n még találkozok a körre menőkkel. Mindenkinek a lelkére kötöm, hogy nagyon figyeljen. Innen aztán egyre jobban száll el a lelkesedés, Hárs-hegyről lefele még találkozok egy családdal, a kislány kezében vagy 20 szalag. Ügyesen szedegeti le a fáról. Rászólok az anyjára, hogy ne csinálják ezt, jön utánam a teljes mezőny. Elkezd kötekedni, hogy a szalagra Juni 21 van írva. Néz rám bambán. / Az írás minden szalagon VII. 21. No comment. / Na asszem ez adta meg az utolsó döfést, ez nem az a hely ahol leállnak tapsolni ha futni látnak egy versenyen. Futni innen már semmi kedvem, bár fizikálisan semmi bajom. Nézegetek hátra, jön-e esetleg Zsolt, de ő kiszállt, Szépjuhásznénál. Ha tudom, hogy Speró van mögöttem, megvárom. Árpád kilátó Ágival, Glocknerrel, HHH-n Norbi, de neki már nincs kedvem mosolyogni. Aszfalt, iskola, a kapu nyitva ahonnan rajtoltunk, szalag, nyíl sehol, befutok, de a csarnok ajtaja zárva, kész :) Vissza, hátulról be a célba ahol az ajtóban majdnem orraesem. Fejben fáradtam el. Érdekes, hogy rövidebb picit távban, szintben ez a pálya a Pirosnál, mégis összességében nehezebbnek gondolom. A végén sokkal több a szint, az eleje nagyon gyors. Mégsem vagyok elégedett, mindkét Quadom kiszakadt valamelyik tüskés susnyásban és elszomorít az, hogy amit Andrásék beleraktak energiát ebbe az eseménybe azt pár ember milyen könnyedén el tudja rontani. Edina, megértelek! Az azért boldogsággal tölt el, hogy a többiek is szépen behúzták, bár kavargott majdnem mindenki és volt feladó is :( A maratonosoknak is gratula, főleg Edinának, Robinak! Köszönöm a szervezért, sejtem mennyi munka van mögötte. Köszönöm az ellátmányt Andrásnak és a hazafuvart Gézáéknak. Pepe
Tavaly még én is ezt mondtam, aztán októberben elmentem a P85-re, és nagyon tetszett. Még egyszer lehet Te is megpróbálod, hiszen a biciklizésből igen jó alapjaid vannak hozzá. Azt viszont továbbra is érzem, hogy nekem legjobban a 40-50 közötti futótávotávok fekszenek, a 85-nél már inkább a tisztes helytállás a lényeg, és nem a sebesség.
Érdekes, hogy a 2000-es évek elején, amikor még én is indultam MTB maratonokon, tényleg több ember (200-250) is indult a hosszútávokon. Mára úgy látom ez jelentősen csökkent.
Én életemben először jártam ott, ezért merült fel bennem a kérdés, viszont úgy látom Ti jól ismeritek a problémát...Tehát akkor csak annyi, hogy a jelzés hivatalosan ott halad, semmi egyéb jelentősége nem volt.
Ez a Nagykovácsi - egyébként teljesen értelmetlen - jelzésfestés már nem először okoz gondot.
Nem lehetne leszedni a kerülőúton lévő jelzéseket, átfesteni a jelzést a Keskeny közre? (aztán persze a turistatérkép következő kiadásában frissíteni, nem először történne ilyen a történelemben)
Most az ortodox jelzéskövetők biztosan felszisszennek és elmagyarázzák nekem, hogy miért kell az Antónia utca felé mennie a pirosnak. (mert anno 30 éve valaki arra festette és még nem is létezett Keskeny köz, gondolom)
Nem volt ellenőrző pont, a turistajelzés követése miatt ment szerintem arra az itiner. Ott én egyébként gondolkodás nélkül a logikus egyenesen mentem volna, egy előttem futó másik kartárs is totál összekavarodott ott, aztán kisegítettem ezzel a jelzéskövetős kerülővel.
Korábban megcsináltam a maraton táv gps trackjét, ez alapján már bejártam pár hete az útvonalat (kivéve a Virágos-nyeregtől visszavezető szakaszon, ahol gps helyett emberkövető üzemmódban mentem, el is tévedtünk majdnem), és most emlékezetből mentem.
Meg sem gondoltam, hogy 3 percet pocsékoltam el az Árpád-kilátónál...ill.pocsékoltunk, mert ott még azzal a sporttárssal voltam, aki nemsokára a víztöltés miatt hátramaradt. Akkor találtuk meg a kimenő ágat, amikor dorkapapa megjelent a bejövőnél. A városba beérve, a cél előtt dorkapapa irányított, s ha más útvonalon is, de odaértünk az iskolához, mindenféle plusz nélkül.
Ha a 705-ös Garmin barometrikus, akkor természetesen annak hiszek inkább, hiszen azok összszintmérés esetében pontosabbak.
Viszont felmerült bennem egy kérdés: az itineren ki volt emelve, hogy Nagykovácsiban hogy kell haladni. Ezt én csak utólag néztem meg, mivel ott az útra festett (néhol az eső miatt elég halvány) sárga nyilakat követtem, és nem az itinert. A Te térképeden látszik, hogy az itiner szerint mentél (az Antónia utcán) én viszont a vele párhuzamos Keskeny közön (a nyilak arra mutattak). Volt ennek valami jelentősége? Remélem nem volt ott valami ellenőrzőpont...
Látom, az Árpád kilátónál benne maradt három perc, nem semmit kavarogtál ott.
A befutó utcája is más volt, ott ahol az eltérés kezdődik, mi keringtünk egy sporttárssal, ő ment jobbra én egyenesen, aztán kijött valaki egy házból és mutatta hogy balra. A szintemelkedés különbségünk lehet, hogy abból (is) adódik, hogy a 705-ös Garmin barometrikus mérős, a 310xt meg nem. Illetve nem tudom, hogy emiatt volt-e a feltöltésed után szerveres magasság korrekció az adatokra.
Hasonlóan Szaszához, talán nekem is a rövidebb táv feküdt volna jobban a felkészültségemhez, de az ember mindig ki akarja próbálni magát. Kicsit el is fáradtam, így inkább csak belinkelem az edzésnaplós beszámolómat.
Hajnal 4-es kelés, pár falat reggeli és 260 km vezetés után 7 óra körül értem a rajthelyre. A reggeli felhőszakadás kissé megijesztett, de bíztam benne, hogy a rajtig vége lesz az esőnek (de főleg a villámlásnak). Szerencsére nagyon jó futóidő lett, ami a talajt sem áztatta fel túlságosan. Volt ugyan néhány csúszósabb rész, de ezek még a kopott talpú Bondiban sem okoztak gondot. 5 km-ig kissé visszafogtam magam, aztán gyorsítottam és szinte teljesen egyedül futottam majdnem 25 km-ig. Ott utolértem egy futótársat, akivel többnyire együtt haladtunk közel 10 km-en keresztül, a Szépvölgyi útig, de ő ott ivózsáktöltés miatt lemaradt. A kijelölések eléggé megbízhatóak voltak, a jelzésváltásoknál vagy hirtelen letéréseknél kellőképpen megerősítve (szalag, narancs pöttyök). Azért az Árpád-kilátónál bizonytalankodtunk egy kissé, mert itt elég közel fut egymáshoz a kék bejövő és kimenő szakasza. Itt közelített meg minket dorkapapa, aki végül a Hármashatárhegyre felfelé ért utol. Kiválóan oszthatta be az erejét (elsőbálozó létére), ha a végére még ennyi tartaléka volt. Végül együtt futottunk be 3:58-as idővel.
Nagyon tetszett a verseny, eddig általam nem ismert szép helyeket, ösvényeket járhattam be. A szervezéssel sem volt probléma, a frissítők elegendőek voltak, bár én csak 4 gélt ettem, meg vizet töltöttem utána( na jó, két pohár kóla is lecsúszott...). Teljesen igaza van Olinak, egy ilyen táv előtt felesleges sokat enni (a hajnalban elfogyasztott két zsemlét 7-kor már nem is éreztem, szinte korgó gyomorral vágtam neki a távnak).
Gratulálok minden teljesítőnek, a 85-ösöknek különösen! Szívesen indultam volna azon, de nyár lévén akár lehetett volna 35 fok is, akkor pedig megfővök...
Pinyo: én akárhogy töltöm fel a garminra vagy a ridewithgps-re az adataimat, 1291 m szintnél nem akar többet mutatni...
Tényleg szerencsés volt az idő, 10 fokkal melegebb sokat lassított volna a mezőnyön.
Kicsit óvatos tempóval vágtam neki tegnap a maratoni távnak. Talán ennek is köszönhető, hogy hullámvölgyek nélkül, végig kellemes tempóban sikerült teljesíteni a távot. Az útvonaljelzéssel nem volt gondom, a frissítők jók voltak. A tereptől (szinte elsőbálozóként...) kicsit jobban tartottam, de talán 3x100 m sétát kellett beleszúrjak az egész távba, egyébként nagyon intenzív emelkedők nem voltak. A táv végét mbt kollégával futottam, egészen a befutóig. A négyórányi futás nem jött össze, de ezt most nem bántam (3:58) :)
Összességében nagy élmény volt, gratulálok minden résztvevőnek, köszönöm a szervezőknek!
Tegnap a terepkupa helyett a Mátra60-at választottam. Sok jót olvastam róla a korábbi években, ráadásul az UTMB-hez is jobban passzolt. Szerencsére nem volt semmiféle időelvárás, így egy jó futókirándulás kerekedett belőle.
Egy csomó cuccot teszteltem, hátizsákkal mentem, vittem botot (igaz csak nehezéknek, mert Ágasvárra felfelé próbáltam üzembe helyezni, de az egyik tagot nem tudtam rögzíteni így csak időhúzásra volt jó). Új cipőben indultam új betéttel, szerencsére a lábaim és az XA PRO3D olyanok egymásnak, mint a borsó meg a héja. (a betét még igazításra szorul)
Frissítésben próbáltam a gumimacit meg valami más gumicukrot, a tapasztalat, hogy a macik túl kicsik, a gyümölcsös az jó méretű. 30 km-nél kevertem egy adag Sponzert, amit még Jakus Bélától kaptam a Zugspitzen, de akkor nem mertem újítani, most belefért. Gyomorilag jó, ízre kicsit fura.
Az időjárás vicces volt, Pestről úgy indultunk, hogy hatalmas villámok cikáztak és ömlött az eső. Pásztón nem volt eső, amikor odaértünk, de a 7:45-ös rajt után pár perccel megkaptuk. A városból kifelé egy villám kb. 3 méterrel csapott le mellém... Kb. az első 3/4 órában esett, majd miután már a zoknimból is csavarni lehetett a vizet, akkor elállt és csak a sár maradt utána. A hőmérséklet viszont végig nagyon kellemes volt.
Az útvonal tetszett, sok helyen nem jártam még, Muzsla nyeregtől lefelé a Zhsz, és onnan végig Mátrakeresztesig ismeretlen volt számomra, Havas, Fajzat, Káva, Világos hegy, kedves hegyek ezek nekem.
Ágasvár után sikerült elkavarnom, a sok Mátrabérc után megszokásból a PZ jelzésen indultam el Mkeresztes felé, aztán a zöldön mentem a leírás szerint és csak akkor fogtam gyanút, amikor kereszteztem korábbi utunkat, a térképen viszont nem láttam hurkot az útvonaltérképen. Vissza Ágasvár TH és a zöld másik ágát választottam, erre már jobban illett a szöveges leírás is.
Keresztestől megint újdonság, fel a Nyikomra. a Nyikom nyeregnél már elég sokszor jártam, a fene gondolta volna, hogy onnan egész közel egy ilyen technikás csúcs meredezik. Ha lesz két kutyám, asszem Muzsla és Nyikom lesz a nevük.
Nyikomról már csak gurulás lefelé, jól haladtam, az elkavarásom miatt újra előztem a már korábban elhagyott sporikat. Lefelé utolértem Vicát, aki a 40-es távon indult és gond nélkül ért végig.
A vége 9:09 lett, kb. 1 km lehetett az elkavarás, így 61 km a teljes táv. A célban maradt erőm egy kiadós nyújtásra, ami edzés után szokott menni, versenyek után már nem.
Kellemes menet volt, technikás terepen, jó jelzésekkel és leírással, kicsit ritkás frissítéssel, szép jelvénnyel a végén.
Tegnap elindultam a hosszú távon. Valójában a félmaraton lett volna nekem való, de leltáraztam, és 2013-ta 1 db UTMB pontom van. És ha akarok menni hetet kell begyűjteni. Szóval motivációban nem volt hiány, igaz csak motivációból, minden más hiányzott. Ja az idő is fantasztikus volt. Kívánni sem lehetett volna kellemesebb időt. Jó idő+ motávició, már csak futni kell. Az első 10 kili egész jól ment, aztán még Antónai-árok aljáig szépen legurultunk, na onnan éreztem hogy fáradok rendesen. 150 felé csak nagy ritkán ment a pulzusom, az elején. Speró és Áron a látótávolságomból is eltüntek, így tökéletes magányban gyűrtem a kilométereket. A két szépjuhászné pont volt a két forduló, egyre lejjebb és lejjebb kerültem erőben :-) A Széchenyi-hegy és a HHH, igazi karddöfés volt. A 2. fele szerintem egyébként is nehezebb volt mint az első.
Nekem összességében minden tetszett. Az ellátás teljesen ok volt, az útvonalnál kellett ugyan figyelni, de nem tévedtem el. Ahogy láttam pár szalag lekerült a fáról, és a festékeket is megkapotatta az eső. Főleg 1-2 visszafordítós részen hiányzott még 1-2 szalag, de alavetően jó volt a jelölés.
Azért ismét bebizonyosodott, hogy büntetlenül (hosszú futások nélkül) nem menjen neki az ember ilyennek. Ettől függetlenül elégesett vagyok, 9:42 lett. A sorrend: Pepe, Spero, Pap Gabi, Kalotai Levi, Én, Blahó Ákos (aztán eljöttem)
40,7 km, 1430m szint (ott helyben 1300m alatt mutatott a garmin, de a netre feltöltve a garmin és ridewithgps oldal adatai is a nagyobb értéket hozták ki).
Gratula!
Nekem bejött a pulzusmérés, mert ha csak az ösztöneimre hallgattam volna, folyamatosan kiestem volna a tartományból - lefelé.
Gratulálok! Az én GPS-em 41 km-t és 1245 m szintet mért.
(én már évek óta nem használok pulzusmérőt, de egésten más okból: egyszerűen zavar a pánt, gyakran kidörzsölt, lecsúszott, ezért inkább hanyagoltam. Persze tudom, hogy hasznos lenne nekem is....)
Budapest Terep Kupa 2012 A Mátrabérc óta (ami nem úgy sikerült ahogy terveztem) motiváció hiányban szenvedek, keveset futok, koncepció nélkül. Így nagyot gondoltam és két hete elhagytam a polar övemet. A mai verseny volt ennek az ötletnek a megkoronázása. Igaz rajtam volt a mellkasi jeladó (ha nem jól sikerül vissza tudjam nézni miért is), de a kijelzőn nem láttam a pulzust, így csak magamra, az érzéseimre hagyatkoztam. Szépjuhásznéig (25 km) Andival való folyamatos beszélgetés volt a pulzuskontroll, volt egy szakasz (Emőkét beérve) ahol hárman futottunk együtt lányok, akár már ott eloszthattuk volna egymás közt a dobogós helyeket...nem nagyon vettük komolyan a versengést...Szépjuhásznétól már egyedül maradtam, de innen már a fáradságtól nem tudtam egekbe emelni pulzusom, de tudtam magamra figyelni, úgy éreztem sokkal szabadabb vagyok, kontroll nélkül. Végül is számomra álomidő kerekedett ki az új doppingszertől, amit ösztönnek hívnak. 4.02
Nagyon erős volt a női mezőny, a tavalyi legjobb időn belül 20 perccel három lány ért be. Ügyesek voltatok! Azért Olira tessék hallgatni, bizonyára nem a pulzuskontroll hiánya hanem az enyhébb idő miatt sikerült így... Kiváncsi lennék a GPS mennyi távot és szintet mért!
Közeledik az edzőtábor, úgyhogy a szokásos kérdés: beférek valakihez a kocsiba ktg hozzájárulással? Teljes időre megyek. (allez zserzseli!-vel már egyeztettem). Köszönöm!
