Mivel többségében háziállatokkal kapcsolatos témák vannak a csúcson, picit nekem hiányozni kezdtek az igazi vadak. Ezért is nyitottam meg ezt a topikot, ahová jöhet minden, ami kerítésen kívül van. Netán kerítésen belül, ámde mégsem egészen odavaló (és nem a rendőrséget hívjuk észrevételükkor ;-) A bogaraktól kezdve a ragadozókig bárkit becincálhattok ide.
Legtöbbünk találkozik a kirándulásai, túrái során olyan állatokkal, amikről szeretne többet tudni vagy legalábbis nevén „szólítani”. Persze vannak olyanok is, amiket a többség felismer (őz, vaddisznó, róka vagy éppen bükk, gesztenyefa), de mondjuk a lábnyomaikkal, netán hangjukkal már gondban vagyunk.
Tehát jöhet ide minden, írások, beszámolók, kérdések és képek, amik az élővilág „vadabbik” részéhez kötődnek.
Él egy faj Indonézia szigetvilágában, melyről azt gondolnánk, hogy egy véletlen csoda folytán az előző korból maradt
ránk. Ez a faj nem más, mint a Föld leghatalmasabb gyíkszabású hüllője; a komodói óriásvaránusz.
Ragadozó, de megeszi a dögöt is. Kizárólag húsevő, azonban szívesen fogyasztja előételként a tengeri teknős homokba rejtett tojásait is. Kegyetlen vadász, nem kíméli gyengébb fajtársait sem. 30-cm hosszú, villás nyelve és a szájpadlásán lévő Jacobson-szerv segítségével nagy távolságból is képes lokalizálni áldozatát úgy, mint egy kifogástalanul működő radar.
A lesből támadás mestere, de nem feltétlenül látványos küzdelemmel végez a zsákmányával. Erős, előreálló fogai vannak. A vérző fogíny és a nyál kitűnő táptalaja a baktériumoknak, melyek az áldozat sebében hosszabb-rövidebb idő alatt vérmérgezést okoznak. Elég tehát egyetlen harapás, és még a nála ötször termetesebb bivaly is elpusztul vérmérgezés következtében. Ezután neki nincs más dolga, mint követni a legyengült állatot, és megvárni, hogy szerencsétlen magától elpusztuljon. Alattomos, de hatékony módszer.
A kifejlett hím elérheti a három méteres nagyságot, ellenben a nőstény jóval kisebb marad. Testüket kerek pikkelyekből álló vastag bőrpáncél borítja. Nagyon jól tűrik a szárazságot, de a tikkasztó meleg elől természetesen ők is árnyékba vonulnak. Mindemellett kiváló úszók is, többször látogatnak át az indonéziai szigetvilág egyik szigetéről a másikra.
A párzási időszak, késő tavasszal kezdődik. Ekkor kerül sor a hímek közötti küzdelemre: egymásnak vetik magukat (még a testüket is felfújják a cél érdekében), és addig küzdenek, amíg a gyengébb a talajhoz lapulva meg nem adja magát. A mindennemű előjogok természetesen csak a párharc győztesét illetik meg, miáltal kizárólag a legerősebb örökítheti át a tulajdonságait az utónemzedékre. A gyenge vagy sérült példánynak semmi esélye, hiszen ezután még a nőstényt is párzásra kellene kényszerítenie. (Ez még a győztesnek is kemény feladat.)
A nőstény a vemhesség ideje alatt egy alagutat ás a föld alá, - legalább kétméter mélyen -, ahol egy akkora üreget készít, melybe ő maga is kényelmesen elfér. Ide teszi le a 25-30 darab lúdtojás nagyságú tojásait, melyeket ezután gondosan betemet az alagúttal együtt. Ettől fogva kívül őrködik és a kicsik kikeléséig nem is táplálkozik: a farkában elraktározott zsír tartja életben.
Az utódok ősszel látják meg a napvilágot, s egyelőre nagyon eltérnek kifejlett rokonaiktól: fürgék, élénk mintázatúak, a bőrük színe a fák kérgéhez, lombozatához alkalmazkodik. Ez nem véletlen, ugyanis már a kikelésük pillanatában is az ösztöneik irányítják őket, villámgyorsan fel a legközelebbi fára, a lombok adta menedékbe.
Kétéves korban már rendszeresen lemerészkednek a fáról, és a nagyok mellé lopózkodnak egy-egy nagyobb zsákmány lakmározása közben. (Persze nagyon óvatosan, hiszen az öregek nem kímélnek senkit.) Háromévesen már egy-másfél méteresek, - ekkor még mindig csak a testüknél kisebb állatokat képesek elpusztítani. A kifejlett állapotot körülbelül hat-nyolcéves korukban érik el, amikor is egyeduralkodói lesznek az élőhelyüknek.
Összegezve az életüket, a tulajdonságaikat és azt, hogy ezek a sárkányszerű lények még megtalálhatók bolygónkon; bizonyíték: Ők a túlélés mesterei.
A kifejlett komodói sárkány egyetlen ellensége az emberi telhetetlenség, ostobaság és a nyereségvágy. Szerencsére azonban vannak még jóakaratú emberek is, akik kiharcolták azon szigorú törvényeket, melyek ezeket az egzotikus hüllőket kiemelten védett fajként óvják a kipusztulástól..., hogy az emberiség csodálhassa őket a világ végezetéig.
Lehet, tényleg ez volt, apám azóta folyton a "tí-rexeket" emlegeti. Ez egyébként egy rész volt? Elvben a zsarnokgyík jó 60-70 millió éve lehetett, a gyapjas mamut és társai pedig kb. 1 millió-100.000 éve.
Az időgépről jut eszembe, tavaly előtt láttam valami sorozatot, nagyjából arról szólt, milyenek lesznek az állatok pár millió év múlva. Sokat töprengtem, hogy jók-e az ilyen filmek todományosnak nevezett csatornán. (Tudom, persze előbb határozzam meg a jó fogalmát.) Ámde: egyrészt semmi se derült ki abból, miért, miből gondolják, hogy lesznek ilyen állatok, s inkább az volt a benyomásom, egy élénk fantáziájú ember leült egy kiváló grafikussal és teremtettek egy fantáziavilágot. Másfelől meg talán jó abból a szempontból, hogy az emberben tudatosodik, van evolúció (evolúciótagadónak: 'változás' ;-). Aztán ezt az érvet lelőttem, nagyjából ez lehet a háromszázadik dolog, ami a nézőnek eszébe jut a film után.
Valószínűleg ugyanazt nézhettük. :)) Gyanítom ez valami sorozat lehet, mert máskor is láttam már részleteket belőle. Majd utána nézek. Különben azért menekültek vissza a jelenkorba, mert kitört a vulkán. 1 farmon tartották az átmenekített egyedeket. Köztük 1 mamutot is akit rendszeresen nyírni kellett, mert melege volt. Mókás volt az is mikor a T.rexeket vízágyúval fékezték meg, nehogy kárt tegyenek egymásban. Mindenesetre maga az időutazás, az elképzelés, - milyen lehetett az őskor valójában - ténleg érdekes és látványos volt. :))
[Bocs a szóismétlésekért, ragasszátok le a monitorotokon a felesleges 'még' szócskákat.]
A Dimorphodonnál és társainál a csőr (is) érdekes, bár ha azt vesszük, a tukánnak sem éppen kicsi csőre van, mégis jól elboldogul. Huhh, erről, azt hiszem, van valahol egy érdekes jegyzetem, ha átmegyek a szigorlaton, béhozom.
Apám nézett pár napja valami filmet késő éjjel, szépen tátott szájjal, mondván, milyen remek kis őshüllős darab van műsoron. Szaladgáltak a dinoszauruszok (a kis szega is köztük volt már, hacsak épp nem Diplodocust nassolt :), döngött a talaj a Brontosaurusok alatt. Apát teljesen ámulatba ejtette a régi világ, s közben már félálomban megállapította, rég nézett ilyen jó természetfilmet. Aztán pár perc múlva elsuhant Joe a liános előtt és valami olyasmit ordibált, hogy vissza az időgépbe, fiúk, vissza az időgépbe! No, s akkor mélységesen csalódott a televíziózásban és inkább aludni tért. ;-) (Tudtok valami helyet, ahol gyógyítják a beszédkényszert...?)
A dinoszauruszokról még annyit, hogy állítólag egyes fajoknak keresztcsonti tájékon volt egy második "agyuk". Engem még az érdekelne, hogy olyan hatalmas állatok, mint némelyik volt, milyen szöveti felépítéssel bírtak (izom-, csont- és idegszövetre gondolok itt főleg). S akkor még hozzá jön az előbb említett idegrendszer a maga teljességében, izgalmas egy téma.
Hát persze. Hisz ha nincs 2 egyforma egyed, akkor 2 egyforma kövület sem lehet. ;)) Érdekes lehet az a könyv. Vasárnap volt a Spektrumon 1 film amibe pár tudós 1 időkapun átlépve rendszeresen átmentek az ősidőkbe. Sőt különböző páldányokat még át is menekítettek a jelenkorba. Elég érdekes egyedeket mutattak.
"...mekkora az esély arra, hogy ezek a lények valóban így néztek ki annakidején?..."
Mióta Georges Cuvier kifundálta az összehasonlító anatómiát, mint tudományt, azóta tűrhetőek az esélyek, és a vizsgálati módszerek fejlődésével folyamatosan javulnak. Néha meglepő részletek maradnak fenn, pl. a ptero-k esetében a vitorla körvonalai, vagy nagyobb dögöknél a bőrfelület lenyomata, a pikkelyek felszíne. A színeket viszont inkább csak találgatják, abból kiindulva, hogy a mai hüllőknél milyen fontosak tudnak lenni.
Hmm. Elég bizar egyedek. Bár ez a Dimorphodon Pterosaur kifejezetten tettszik. Nem kételkedni akarok csak sokszor elgondolkodom azon, hogy mekkora az esély arra, hogy ezek a lények valóban így néztek ki annakidején? Hisz csak a kövületeiket találták meg. :)))
"kiskölökként nem mozdonyvezető, hanem Allosaurus szerettem volna lenni... :)))"
És sikerült. :) Ha februárban megkérlek Benneteket, hogy ezentúl hívjatok Barapasaurusnak, akkor ne aggódjatok, valószínűleg csak kiolvastam a könyvet. (Jó-jó, vicceltem!)
Most nincs időm belemélyedni egy állatba se, viszont ha már szóba kerültek az ősök, gondoltam, hozok egy kis szubjektív válogatást pár - szerintem igen egyedi módon kinéző - egyedről.
Ha nem is annyira alap, mint a Burian-könyv, de azért nekem gyerekként meghatározó volt: Josef Augusta: Az ősvilág állatóriásai Ez tulajdonképpen afféle novellagyűjtemény, ősállatok kalandjairól. Néha kissé túl drámai a hangnem, de ezt leszámítva szemléletes és izgalmas olvasmány. Némileg hozzájárult ahhoz, hogy kiskölökként nem mozdonyvezető, hanem Allosaurus szerettem volna lenni... :)))
A lábnyom énszerintem egy szarvashoz tartozik, abból is tán a hátsó patájának lenyomata. De előre közlöm, hogy én már traktornyomot is határoztam Pikacsunak, úgyhogy az egy erősen kérdőjeles mondat volt. :)
A madaraknak nekiállok pár óra múlva, szerintem meg lehet ennyiből határozni, de most apám összes lámpája a monitoromba világít, úgyhogy csak kontúrt látok. Esetleg ha át tudnád küldeni a képeket az e-mail címemre, akkor tudnék rajtuk bütykölni egy picit, hátha néhány részlet még felderül.
Pikacsuról jut eszembe, ezt az oldalt ismeritek? Én szétszakadtam némelyiken. Meselények anatómiája
Hello! Voltunk kint fényképezni madarakat, békát, lábnyomot... Ha az első két képen lévő madarakról valaki meg tudja mondani, milyen fajta, le a kalappal (a második talán cinke...?):)) A harmadik csuszka, és harkály (mestermű)...:)) A negyedik valami gém lehet... A békáról van kép a <a href="http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9142709" target="_blank">Kétéltűek és hüllők</a> topikban. Az ötödik, nem tudom, minek a lábnyoma...
Jó, így könnyű, a nyolcvanas években, azt hiszem, még nem is igen tudtam olvasni. Ha van még ilyen alapmű, ne tartsátok magatokban, örömmel veszek minden ajánlót. :)
Amúgy időnként szokott lenni a központi Szabó Ervinben leselejtett könyvek vására, ott 100-200 (esetleg 300) Ft-okért lehet elhozni hasonló műveket (ez a hozzám hasonló zöldfülűeknek szól, akik még nem tudtak mindent beszerezni :). Nemrég így került a birtokomba majdnem két tucat állatos-növényes könyv. Persze később az isten se fogja lemosni rólam, hogy nem a könyvtárból csórtam a polcdíszeket, főleg mivel a figyelmes szemlélő csak annyit lát mindebből, hogy az egyik blokkban minden könyv gerincén jelzet van. ;)
Én egész gyerekkoromban vadásztam rá, mert a suliban valakinek megvolt, de csak az akkor ('80-as évek) frissen megjelent folytatást, az Őskori embert lehetett kapni. Az Élet az ember előttöt antikváriumban sem találtuk sehol. Aztán kb. másfél éve a(z ex)barátnőm polcán megláttam, és annyira örültem neki, hogy nekem is adta.
Nagyon jó, köszönöm! Már meg is rendeltem. Így legalább el tudok indulni valamerre; persze biztos sok mindent átvariáltak azóta, de van kiindulási alap.
Az Élet az ember előtt című könyvben az egész végig van vezetve az élet kialakulásától az emberig, szép hosszú fejezetek szólnak az ókori (paleozoikum) tengeri életről, a szárazföld meghódításáról, aztán a dinoszauruszokról, és hálisten nincs vége a kipusztulásukkal, hanem vizi tovább a kainozoikumba, az emlősök elterjedésétől a jégkorig stb. Persze növényekről is sok szó esik.
A legkorábbi bálnák farkas méretű szárazföldi emlősök voltak. A hatalmas kék bálna egy különös anatómiai fordulatnak köszönheti úszó képességét. A kövületek azt mutatják, hogy a korai bálna az evolúció folyamata során egyetlen szempillantás alatt vált ügyes úszóvá - körülbelül 10 millió évvel ezelőtt.
A tudósok úgy vélik, hogy a bálnák ősei szárazföldi állatok voltak, akik a ragadozók elől vagy az élelem keresés érdekében másztak be a tengerbe. Az emlősök fokozatosan vesztették el végtagjaikat és váltak teljesen alkalmassá az óceáni élethez. Egy új bizonyíték szerint, melyet a Nature magazinban publikáltak, a tengeri közeghez való alkalmazkodás egyik titka a kisméretű belsőfül volt. Ez a félkör alakú csatornarendszer adja az egyensúlyérzetet a szárazföldi emlősöknek, beleértve az embert is. Csak akkor figyelünk fel a szerepére, amikor "elveszítjük lábunk alól a talajt" - ilyen a részegség érzete, a tengeribetegség vagy egy kör a hullámvasúton.
A modern bálnák, delfinek és cetek belsőfüle hasonló a szárazföldi emlősökéhez. Az övék méretükhöz viszonyítva kisebb, mint szárazföldi társaiké. A mi belsőfülünk például nagyobb, mint a kék bálnáé. Mindazonáltal egy méretes elefánttal szemben a bálna képes akrobatikus ugrások és fordulatok végrehajtására anélkül, hogy beleszédülne. Ez azért van, mert a kisebb belsőfül egyben érzéketlenebb is. A kövületek arra utalnak, hogy a korai bálnák belsőfüle nagyon gyorsan fejlődött a tengerbe lépés után, ami 50 millió évvel ezelőtt lehetett.
A primitív bálna 5-10 millió év alatt vált teljesen vízi emlőssé. Elsőre meglehetősen hosszú időnek hangzik, ám evolúciós mértékkel nézve rendkívül gyors volt az alkalmazkodása.
"A félkör alakú csatornák korai evolúciós fejlődése a cetfélék esetében egy teljesen új teret nyitott az emlősök számára a lakóhely szempontjából, és hozzájárult a tengeri életmód sokszínűségéhez" - mondta Rich Lane, a kutatásokat anyagilag támogató Amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány paleontológiai programjának igazgatója. Hozzátette, hogy az olyan specializált szervek és képességek evolúciós megszerzése, mint az ember esetében az agy és az egyenes járás, biztosították azokat a mechanizmusokat, mely segítségével meghatározott környezetekben dominánsak lehettek. Röviden, ez magyarázza meg, miként uralhatja a bálna az óceánokat.
Róluk csak annyi dereng, hogy az ősök között volt egy állítólagos Erik nevű. Persze ez semmilyen szinten nem hasznosítható információ. :)
Ha már szóba kerültek ezek az ősök, ha tudtok hozzá jóféle irodalmat ajánlani, annak nagyon örülnék. Rendszertan vizsgán lesznek ilyen "elhalálozott" témák, órán futólag esett róluk szó, s egyelőre elképzelésem sincs, miből készüljek. Dinoszauruszos könyveket persze találtam, de mondjuk az ilyen cetmókákban legfeljebb a kollektív tudattalanomra alapozhatok, amely viszont ebben a témában egy nagy "buggy"-gyal szolgált és csókolom.
A bálna csak egy falat!:))
Hogyan tanult meg a bálna úszni?
