Egyre inkább úgy látom, hogy nem olvastál szociolingvisztikai cikkeket. Ezek ui. kategorikusan megcáfolják a vélekedéseidet. Pl. azt, hogy a sztenderd változat elsajátítása egy nemsztenderd beszélőnek csak szándék és szorgalom kérdése. Vagy lehet, hogy olvastál ilyeneket, csak nem fogadod el a felmérésekkel alátámasztott tényeket? Ha így van, miért nem?
Sokszor megkaptam már másoktól is, hogy nem szeretem az anyanyelvemet, közönyös vagyok iránta stb. Ez nem így van, bizonyíték erre az, hogy tagadom a "vádakat", és én vagyok ezügyben az egyetlen hiteles forrás. 8-)
Ha járatosabb lennél a tudománytörténetben, akkor nem ütköznél meg felfogásomon. Igenis van egy olyan fejlődés, hogy a pozitivista, a tényeket pusztán leíró társadalomtudomány (amely a XIX. század közepe táján vált uralkodóvá) magasabb szintre juthat akkor, amikor a társadalmi (nem az egyéni!) értékelés szempontjait is bevonja a tudományos elemzésbe. Sajnos az én műveltségem csekély ahhoz, hogy ezt most akkurátusan okadatoljam, de tanultam erről már az egyetemen is. Kis Ádám figyelmét felhívtam már e vonatkozásban arra, hogy Saussure nyelvfelfogása ma már bizonyos fokig meghaladottá vált, mert ő kirekesztette a nyelvtudományi elemzés köréből a társadalmi aspektusokat.
A szocializmus sajnos kompromittálta az értékelés mozzanatát, mert annak idején egyfajta értékrendet akartak az egész társadalomra rákényszeríteni. A mai pluralista társadalomban ugyanakkor - már csak a diktatúra évtizedeihez képest jelentkező reakcióként is - az értéksemlegesség, sőt mindenféle érték tagadása dívik. Ez se jó. Ha szélsőségesen akarok fogalmazni: a ma dívó értéksemlegesség kiváló közeg ahhoz, hogy abban szűklátókörű és/vagy gyáva tudósok tenyésszenek, elnézést kérek, nem is a kifejezés durvaságáért, hanem azért, mert ezzel imétlem magam (de már magam sem tudom, melyik topikban írtam le ezt a nyilván túlságosan is sarkított, de igazságtartalommal azért rendelkező gondolatot).
Az értéksemlegesség egyébként sok milliárd forintunkba kerül évente: az értéksemlegesen gondolkodó ügyészeknek és bíráknak ugyanis a szemük se rebben, amikor szembesülnek az állami vagyon jogászi trükkök révén történő megdézsmálásának változatos eseteivel: ezeket az eseteket ugyanis többnyire, sőt majdnem mindig erkölcsileg esetleg aggályosnak, de jogilag teljesen törvényesnek nevezik.
Enyhén szólva összemosod a dolgokat. Egy dolog az, ha valaki feketének születik, és egy egészen más dolog az, ha valaki nem tanul meg bizonyos dolgokat az iskolában, pl. mert nem érdekli, vagy nincs hozzá érzéke. A feketékkel szembeni előítélet akkor is alaptalan és határozottan visszautasítandó, ha valami statisztikai adatok összehozhatók erről-arról. A köznyelvi normákat nem respektáló anyanyelvi beszélők esetében viszont miért ne lehetne legalább szelíd kritikát megfogalmazni?
Cáfolni ebben a vitában különben sem lehet semmit, mert különböző értékrendek talaján állunk. A mai fővonalat képviselő nyelvészek szemében nemcsak a standardtől való eltérés minősítése, hanem annak már puszta regisztrálása is égbekiáltó nyelvi rasszizmusnak számít, míg a nyelvművelés iránt elfogultak az ilyen nyelvészeket - talán némi joggal - érzik a nemzeti értékek, köztük az anyanyelv igényes használata iránt közönyösnek.
Torz módon írod le a tudományokat. Én legalábbis ezt olvasom ki soraidból.
Szerinted van a tudományos tevékenységnek egy alapfoka, egy alacsony rendű megnyilatkozása: ez az anyaggyűjtés, majd ebből összefüggések absztrahálása. És van ezen túl egy magasabb rendű válfaja: ez pedig a nevelés. Ez a nevelés a tudós magasabb rendű (hiszen tudós!) szubjektív értékítéletén alapul.
Pontosítsd, ahol félreértettem!
Szerintem a nyelvész éppen azért mondja, hogy minden nyelvváltozat egyenlő (nyelvi értelemben), mert tanulmányozta a nyelv(ek)et, és azt látta, hogy minden nyelv alaptulajdonsága a változatosság, és az ez által indukált változás.
Nem értem, hogyan/mivel cáfoltad meg az állításomat.
Az érveid egytől egyig arról szólnak, hogy azért a mostani állapot a jó, mert ez a mostani állapot. (Éppen emiatt kell az erről való közgondolkodás megváltoztatásához sok-sok év.) Amikor valaki annó felvetette az USA-ban, hogy a feketék ugyanolyan emberek, mint a fehérek, akkor bizony "szembement" az elfogadott közvélekedéssel (sőt törvénnyel!), és a társadalom részéről ellenséges megnemértés fogadta. Azonban ez az "abszurd magánvélemény" mégis elindított egy folyamatot: egyre többen gondolkodtak el a kérdésről, és egyre többen jutottak ugyanarra, mint az első fecske.
Szerintem van. Kérdezed még, miért is vannak akkor a nyelvészek. LvT ezt már megmondta valahol: a biológusnak nem feladata a kullancsok irtása, csak a leírásuk és megfigyelésük. Ráadásul a suksüköléstől senki nem betegszik meg, tehát LvT példája nem is egészen jó, mert a kullancs az emberekre nézve ártalmas, a suksükölés viszont csak a hiperérzékeny finomlelkek fülét sérti.
Az itt a baj, hogy amit Te, én és sokan mások értékként tisztelünk, nevezetesen azt, hogy a magyar emberek, legalább a műveltebbek, ill. legalább nyilvános megszólalásaik alkalmával a köznyelvi normákat tiszteletben tartva igyekezzenek beszélni, azt nem mindenki tartja értéknek, egyáltalában: lényegesnek. Mint ahogy sajnos nem hatódik meg mindenki a Himnusz hallatán vagy a magyar zászló láttán, még akkor sem, amikor egy-egy olimpikonunk és rajta keresztül hazánk tiszteletére húzzák fel a lobogót és szól a Himnusz. Hogy ilyenkor könnybe lábadjon minden honfitársad szeme, azt nem írhatod elő. Éppen így nem követelheted meg a nyelvészektől, hogy akárcsak egy szalmaszálat is arrébb tegyenek annak érdekében, hogy az embereket a köznyelvi normák tiszteletére neveljék. Ezt csak saját személyes értékrendjük alapján fogják megtenni, ha megteszik.
Te állandóan elmarasztalsz elitizmusban, értelmiségi gőgben, sőt értelmetlennek nevezed véleményemet. Mi ez, ha nem minősítgetés, amely az enyémnél is nagyobb fokú értelmiségi gőgből fakad? Le style c'est l'homme: legalább hozzátehetnéd néha minősítgetéseidhez, hogy "szerinted". Mondjam azt, hogy ezek a fennsőbbséges, ex cathedra kinyilatkoztatások nem méltóak Hozzád?
Méltatlan volt egyik hozzászólásom? Lehet, hogy inkább az méltatlan formális rangomhoz, hogy itt fórumozgatok. Minthogy azonban nyelvészeti ismereteim szintje sajnos non-conmensurabiliter elmarad az itteni mértékadó személyiségekétől, akiktől itt ingyen és bizonyos értelemben szórakozva tanulhatok igen sok mindent, és éppen ezért nagyon is hálás vagyok, hogy itt lehetek Veletek, félreértés ne essék.
Én sohasem mondtam, hogy értek a nyelvészethez, mivel nem értek hozzá, sőt ez utóbbit is többször elismertem már. De a nyelvművelést érintő kérdésekben jogom van véleményemet kifejteni. Minthogy a nyelvművelés problémáját illetően a nyelvészprofesszorok között sem lehet communis opinio doctorumról beszélni, kioktató, rendreutasító hangvételed nem azért védhető, mert nekem nem lehet igazam, pláne nem azért, mert csal(atkoz)hatatlan lennél, hanem azért, mert szerény ismereteimhez mérten valóban kisebb lehetne a hangom a Veled folytatott diskurzusban :-).
Ami az 1279. hsz.-omat illeti: szerencse, hogy nem keltél a "két kerület" védelmére, mert az még értelemzavaró is. Az Általad vitatott esetekben ma már én is túl keménynek ítélem tanárunk szigorát, de az biztos, hogy nem lehettem volna jeles magyarból, ha nem respektálom, így fegyelmezetten megtanultam olyan szabályokat, amelyek eszerint (legalábbis szerinted) nem létezik. De nem bánom, ha szigorú volt, nekem lett hasznom belőle. Ha úgy vesszük, ugyanilyen fölösleges volt akkor még annyi minden a gimnáziumban... (ver sacrumnak: Szerb Antalt nyilvánvalóan kívülről tudta tanárunk, mint ahogy nekünk is napi olvasmányunk volt.)
Nagy íróink és költőink kapcsán félreértesz, csak a kontraszt kedvéért állítottam őket szembe az értelmi fogyatékossal, hiszen tkp. is a non-conmensurabilitas példája lehetne. Amire utalni akartam, az nem az értelmi fogyatékosnak a Kazinczyétől elmaradó stílusa, hanem az, hogy szegényke szinte csak makogni tud, beszédhibás stb. stb., de szerintetek az ilyen szerencsétlen emberek is tökéletesen beszélik anyanyelvüket, sőt makogásuk egyenrangú anyanyelvváltozat legnagyobb akár íróinkéival (ha jól emlékszem, LvT tett ilyen megállapítást). Ez már jóformán merő polgárpukkasztás, vagy olyan banalitás, mint azt mondani, hogy a varjú és a csalogány hangja között nincs érdemi különbség. Ha a frekvenciát nézzük, lehet, hogy így van, de vannak más szempontok is.
A szélsőségesen liberális nyelvészeti felfogás, amely felkarolja a suksükölést, és amely ma már direkte országgyűlési képviselői pozícióval is rendelkezik, főleg azért veszélyes, mert arra nevel, hogy "ha igyekszel követni, amit a tanárod mond, az is jó, de ha fütyülsz rá, az is jó": enyhén szólva nem nevel az igényesebb nyelvhasználatra, és általában véve a kötelességtudatra és az igényességre. Amúgy is jócskán felbomlott itt az értékrend a szocializmus idején, tegyünk rá még néhány lapáttal... (Az említetted orvosprofesszort [gyakran] simán önnek vagy magának szólítja egy neki alárendelt szubaltern személy, mint ahogy akadémikusok is kapnak "Tisztelt X. Y!" vagy "Tisztelt X. Y. Úr" címzésű hivatalos leveleket [láttam ilyen leveleket]. Neked persze erre sincs egy szavad sem, gondolom.)
Az értelmiségi gőg ismeretes. Az orvosprofesszor nemcsak a suksükölésért és az idegen szavak használatáért tud rád haragudni, hanem azért is, ha megkérdezed, miért kísérletezik az egészségeddel.Az a helyzet, hogy a nyelvész és a többi értelmiségi között van egy nagy különbség: a nyelvhesz hite szerint mindenki ért. Sőt, megsértúdik, ha valaki szerint nem ért.
Ami az álatlános illemet és a nyelvhasználatot illeti, egyetemista koromban volt egy kollágánk, alacsonyról érkezett, tehetséges ember, aki még kicsit rá is játszott arra, hogy nem ismeri az illemet. Például mindent kanállal evett. Egy társunk (neves költő)így nevelgette: "Kisöreg, az ember a rántott húst nem azért eszi késsel-villával, mert kispolgár, hanem azért, mert ha kanállal eszi, kiugrik a tányérból".
Tessék már hasonló racionális érvet megfogalmazni a suksük ellen. (Javaslom, azzal ne kísérletezz, hogy ebebizonyítsd, hogy félreértést okozhat. Erre az érvre rendes ellenérveink vannak).
Bizonyára összekeverek valamit, talán nyelvszociológiát vagy nyelvpedagógiát kellett volna mondanom. Mert a suksükölés és a nákolás szerintem jóval nagyobb szocializációs ill. iskolázottsági hátrány jele, mint a halvillával kapcsolatos ignorancia. És nem hinném, hogy az előítéletes gondolkodástól való teljesen érthető viszolygáson kívül komolyabb szakmai indokok is szólnának az ellen, hogy tudományos vizsgálat és értékelés tárgyát képezze az a kérdés, hogy mi az oka a köznyelvi normáktól való eltéréseknek az egyes nyelvhasználóknál ill. nyelvhasználói csoportoknál.
Még egy megjegyzés: nyelvészeken kívül nem találkoztam még olyan magyar értelmiségivel, aki ne ütközött volna meg azon, hogy sok nyelvész szerint nem szabadna kritizálni pl. a suksükölést és a nákolást, pedig elég sok respektábilis személyt szondáztam e tekintetben. Ez a tapasztalat nyilván nem lep meg Téged. Nekem annyi előnyöm van az adott probléma kapcsán többnyire megbotránkozásukat kifejező kollégáimhoz képest, hogy én értem a Ti szempontjaitokat, és bizonyos fokig respektálni is tudom azokat.
Ez méltatlan, elitista és nem is értelmes állásfoglalás. Én például nem az iskolában tanultam meg, hova kell tenni az -e kérdőszócskát, és épp ezért nem is vagyok rá büszke - egyfajta nyelvváltozatot hoztam otthonról, és megmaradtam annál.
1. Az, hogy ez egybeesik a többségi, vagy a nyelvművelők által kedvelt normával, szerencse kérdése. Emellett vigyáznék az -e szócska bizonyos eltérő használatának elítélésével, mert ezzel kapcsolatban is előfordul babona.
2. Mi a baj azzal, hogy főszerkeszt? Ha most azt mondod nekem, hogy a tanítónéni körmöst adott azért, ha ezt mondtad, vagy írtad, elfog a röhögés. Egyébként is, ez játék, a nyelv eszközeinek szabad használata, és, ami a fő, érthető. Egy sajátos helyzet sajátos kifejezése. Nem szokványos, nem hivatalos, de miért hibás?
3.Mi a bajod a de viszonttal?
4. Mi a bajod a bepótollal? Szerinted a pótol és a bepótol ugyanazt jelenti? Igem, egy elszegényedett nyelvhasználatban. Ez a kritika kifejezetten nyelvellenes.
Jó lenne, ha kissé visszavennél a nyelvészek magatartásának bírálatából, különösen ebben az elitista és nem megalapozottan elitista álláspontról.
Amit meg Weöres, Kosztolányi és Arany nyelvéről mondasz, az nem nyelvészeti, hanem irodalmio-esztétikai értékítélet. Kéretik nem keverni a szezont a fazonnal.
Te úgy látod, hogy a szociolingvisztika értékelő tudomány? Nem kevered össze valamivel? Ha egy szociolingviszta megállapítja, hogy valamilyen nyelvhasználat stigmatizált, azt te úgy értékeled, hogy ez az adott nyelvhasználatot minősíti, és nem azt a közeget, amelyik stigmatizál?
Ehhez hozzá kell tenni azt, hogy a nyelvi jelenségek értékelése rendkívül szubjektív. Az úgynevezett nyelvi hibák között igen kevés van, amelyet olyan széles körben stigmatizálnának, mint a suksükölést és a nákolást (ceterum censeo, ezek miért is lennének nyelvi tekintetben hibák?). Szerintem igen erős ellenérv a nyelvi hibák értékelésével kapcsolatban annak megmutatása, hogyan stigmatizálnak helyi normák alapján bizonyos jelenségeket. Például, igen éles és erősen soviniszta jellegű vita folyt itt is a személynevek előtti névelő kérdéséről (sokan nagyon büszkék rá, hogy ők sose használják - bizonyára akkor sem, amikor kell). Más részről sokszor jelentkezik stigmaként egyszerűen a tudatlanság, a nyelv nem kellő ismerete. Ilyen a befejezett melléknévi igenév állítmányi használata, vagy a határozói igeneves mondatszerkesztés.
Különben is, a nyelvészek legnagyobb kifogása a nyelvművelők, pontosabban egyes nyelvművelők ellen, hogy éppenséggel ők sajátítják ki a nyelvészetet. No nem szándékosan. Csak mivel ők jutnak a legszélesebb körű publikációs lehetőséghez, az utca embere őket tekinti nyelvésznek., ők meg azért nem tiltakoznak ez ellen hangosan.
Különben a vita roppant régen forog önmaga körül, Gombocz Zoltán (aki minden volt, csak nem liberális) és Kosztolányi Dezső is megvívták, kb. ugyanazokkal az érvekkel, mint a maiak. A különbség az, hogy Gombocz nem törődött vele, illetve nem ellenezte azt, amit Kosztolányiék csináltak, Kosztolányiék meg nem vindikálták maguknak a tudós nyelvész rangját. (NB. azért a Pintér Jenő-féle nyelvművelés Kosztolányinak sem tetszett.)
A mai nyelvművelők szeretik azt hangoztatni, hogy amit ők védenek, javasolnak, az olyan, mint az etikett (van is ilyen című könyve Grétsyéknek). Oké, rendben van, de például, mi a köze a tudománynak ahhoz, hogy jobb kézben a kés, balban a villa. És most teszek egy nagy vallomást: bár polgári származásű vagyok, halkést szerintem 40 éves koromban láttam először.
A jelek szerint nem fogalmaztam eléggé világosan... Mindenesetre azt az állításodat, miszerint "Bizonyos nyelvi formák alacsony presztízsének fő oka az a tévhit, hogy ezek a formák nyelvészetileg helytelenek", kapásból lehet cáfolni. Én az iskolában pl. megtanultam, hogy hova kell tenni az -e kérdőszócskát. Nem volt könnyű, de megtanultam. Meg azt is megtanultam, hogy nem mondjuk, hogy "két kerület" (II. kerület gyanánt), nem mondjuk, hogy "főszerkeszt", nem mondjuk, hogy "de viszont" és azt sem mondjuk, hogy "bepótol". Ha ilyeneket hallok felnőtt anyanyelvi beszélőtől, akkor azt konstatálom, hogy föltehetően nem volt elég szorgalmas és/vagy értelmes tanuló az illető az iskolában annak idején, és sajnos nem is lett igényes nyelvhasználó. Ezek után lehet, hogy kevésbé fogok rá fölnézni, vagyis kisebb lesz a presztízse. És ezzel a felfogásommal nem vagyok egyedül, minthogy tapasztalatom szerint ez (vagy ehhez hasonló) a nyelvészeken kívüli magyar értelmiségi elit túlnyomó részének a felfogása. Ezen éppen úgy nem lehet segíteni, mint ahogy a suksükölés nem kiirtható. És célszerű lenne, ha a nyelvészek méltóztatnának ezt az elterjedt nézetet mint társadalmi realitást valamilyen mértékben respektálni (ha persze Utópia lakóinak képzelik magukat...), mint ahogy a nem nyelvész a megfelelő kioktatás után tisztelettel tudomásul veszi, hogy egyfajta szűkebb nyelvészeti, ám annál tudományosabb szempontból nézve egy értelmi fogyatékos stb. stb. magyar beszédje éppen olyan értékkel rendelkezik, mint Kazinczy, Arany, Kosztolányi és Weöres Sándor magyar nyelve.
1. Bizonyos nyelvi formák alacsony presztízsének fő oka az a tévhit, hogy ezek a formák nyelvészetileg helytelenek. Valószínűleg nem lennének (ilyen mértékben) stigmatizálva ezek a változatok és általuk a beszélőik, ha a társadalom tudná, hogy ezen formák "hibája" csupán annyi, hogy nem az elit által beszélt változatok.
2. Ha a jelenlegi lingvicista (= nyelvváltozat alapján diszkrimináló) magyar társadalomban egy nemsztenderd beszélőnek azt tanácsoljuk, hogy bátran használja mindig eredeti anyanyelvváltozatát, akkor tényleg "beáldozzuk" őt a jövő érdekében. Mégis ezt kell tennünk, mert egyébként fenntartanánk a jelenlegi állapotot. A "jövő érdeke" természetesen az, hogy csökkenjen (majd szűnjön meg) a nyelvi diszkrimináció.
Kedves rumci, köszönöm a reflexiót, nem is tudtam, hogy ilyen nagy az összetartás a természet- és társ.tud. szellemű nyelvészek között a nyelvművelés elleni harcban, és pláne alig hiszek a szememnek, amikor a képernyőmön annak jelét látom, hogy Te bármilyen formában elismered a nyelvművelés létjogosultságát. Örömmel venném amúgy, ha érdemben is tudnád cáfolni állításaimat, legalábbis azok egy részét.
A vicc persze a dologban az (és ez cáfolja az állításaid jelentős részét), hogy a nyelvápolást, nyelvvédelmet (szándékosan nem használom erre a nyelvművelés szó, mert azt megújult és megtisztult tartalommal véleményem szerint létjogosult) épp a szociolingvisták kezdték el támadni. Ergo épp a nyelv társadalmi szemléléből következik a nyelvápolás, nyelvvédelem káros volta. (Azt meg ne higgyük, hogy a társadalomtudományok értékelő, minősítő tudományok, szemben a természettudományokkal.)
Látom, megint fellángolt a nyelvművelés körüli vita. Már több ilyen csetepatéban résztvettem, így higgadtabban tudok véleményt formálni. A fő problémát abban látom, hogy a mai nyelvészek többsége, legalábbis igen jelentős és nagy befolyással rendelkező része a nyelvet nem társadalomtudományi, hanem természettudományi elemzés tárgyaként kezeli, és hallani sem akar a nyelvművelésről, amelyet egy önkényeskedő elit erőszakos, tudománytalan és káros tevékenységének minősít. A suksükölés és a nákolás felhánytorgatása a természettudományos szellemben gondolkodó nyelvészek számára kb. olyan, mintha a biológustól azt kérnénk, hogy tudományos érvekkel magyarázza meg, hogy miért szebb a versenyparipa a vízilónál. Ezt nyilván nem tőle, hanem inkább az esztétika professzorától kell megkérdezni. Hasonlóképpen fölösleges a mai fővonalat követő nyelvészektől azt várni, hogy akár egy rossz szót is mondjanak pl. a suksükölésről és a nákolásról.
Az antinyelvművelők magatartásában többek között ott látom a hibát, hogy amikor a nyelvművelést vehemensen a földbe akarják döngölni, mélyen hallgatnak a szociolingvisztikáról, amely a nyelvet mint társadalmi jelenséget tanulmányozza, és amelynek keretében pl. tudományos alapon fel lehet leltározni a művelt és műveletlen nyelvi jelenségeket. Még károsabb, hogy az antinyelvművelők legszívesebben megtiltanák a magyartanároknak, hogy a suksükölő tanulókat próbálják a standard ragozás használatára biztatni. Ez az álságosan liberális attitűd éppen a suksükölő gyerekeknek árt a legtöbbet, mert az ő társadalmi felemelkedésüket nehezíti. Eképpen (látszólag) paradox módon éppen az antinyelvművelők azok, akik az uralkodó szellemi elit monopóliumát védelmezik, miközben álszent módon éppenséggel ők pocskondiázzák nyelvművelőket, mondván, hogy az utóbbiak nem respektálják az alacsonyabban kvalifikált rétegek egyenjogú nyelvhasználatát.
A tévhiteket nem táplálni, megerősíteni kell, hanem megcáfolni, és harcolni ellenük. Minél szélesebb körben van elterjedve egy téveszme, annál nagyobb meghökkenést kelt a cáfolata, annál tovább tart a harc ellene, azaz hogy a társadalom nagy része számára nyilvánvaló legyen, hogy az valóban tévhit, tudománytalan babona. És itt sajnos nem években, hanem évtizedekben, generációkban kell gondolkodnunk. Az egyik ilyen tévhit éppen arról szól, hogy ki a nyelvész, és mi a feladata.
1850 előttről 1 találat van a könyörgömre és 39 a könyörgökre. Ebből arra következtetek, hogy volt elterjedt a használata.
Az 1947-ben készült Valahol Európában című filmet valószínűleg Mo. lakosainak túlnyomó többsége legalább egyszer látta. Azt nem tudhatjuk, hogy a film bemutatása előtt a könyörgöm mennyire volt elterjedve -- de hogy utána nagyon, abban biztos vagyok.
A nyelvészek magatartását a tudományhoz való viszonyuk szabja meg. Ha tudományosak akarnak lenni, akkor nem értékelhetik a nyelvi jelenségeket. Az az érvelés, hogy a társadalom elvárja ezt tőlük, borzasztó sánta. Tudom, hogy nem szerertitek ezt az érvelést, de Hitler és Sztálin is úgy gondolták, hogy a társadalom igényét teljesítik.
A nyelvműveléssel, pontosabban egyfajta nyelvművelő irányzattal az a baj, hogy objektívan nem indokolható normákat kérnek számon az embereken. Ha vesszük a nákolást (én írnák), ezt a társadalom hibásnak véli, ennek megfelelően a nyelvművelők elítélik. Azonban a társadalom az nákolást azért véli helytelennek, mert ezt - úgymond - a fejükbe verték. Még soha senki nem tudta megmondani, hogy miért helytelen az írnák alak, amikor az a helyes, az felel meg a magyar nyelv egyik legszigorúbb és legkövetkezetesebb törvényének, a hangrendi illeszkedésnek. Azt, hogy *írtem, vagy *szállek, magyar anyanyelvű ember ki nem ejtené. Ez mutatja, hogy ezek az alakok a magyarban nem léteznek, így természetesen nem lehet hibásnak sem minősíteni őket. Ami létezik, amit magyar anyanyelvű spontán használ, az nem tudományosan nem minősíthető.
Hogy ki szabta meg a nyelvművelők hatáskörét? Válaszolok rá: senki. Itt van a legnagyobb tévedés - a magyar nyelvnek nincs hivatalos normája, leszámítva a helyesírást, amiről ugyancsak van vita, ráadásul a norma szövege maga is legalizál bizonyos normasértéseket. A nyelvészeknek tulajdonképpen nincs is hatáskörük, ez a felvetés értelmetlen.
Mit gondolnánk arról a biológusról, aki arról írna tudományos cikket, hogy melyik állat szép, melyik ronda; vagy hogy melyik állatnak hogyan kellene viselkednie ahelyett, ahogyan valójában viselkedik?
:-)
Én például arról, aki kitalálta a kullancs-kinyíró gombákat, azt gondolom, hogy remélem, sok sikert ér el e téren, mert a kullancs ronda, a viselkedése meg még rondább. És tényleg sokkal jobban teszi, ha megdöglik, mint ha a vérünket szívja.
Kedves hacso!
..."A nyelvi helyesség-helytelenséget firtató kérdésre tőlem mindig ugyanazt a választ fogod kapni: nyelvészetileg a kérdés értelmetlen, ui. a nyelvész nem értékel(het)i kutatásának tárgyát. "...Szerintem tündi-bündi nem tévedett. A társadalom elvárja a nyelvészektől,hogy nyilvánítson véleményt a helyesség és a helytelenség illetve az esztétikai kérdésekben. Egyébként is:Ki szabta meg a nyelvészek hatáskörét?
Nem bántottál meg,sőt én örülök a kritikának,mivel azokból épülünk. Én eredetileg népművelő vagyok,és mivel egyátalán nem értek a nyelvészethez,úgy gondoltam,hogy a nyelvész egy kicsit nyelvművelő is,de csak egy kicsit. Tévedtem.
Én meglehetősen sokfajta kérdéseket szoktam feltenni,nemcsak ilyeneket,de nem bántottál meg.
Remélem, nem vetted úgy, hogy le akarlak rázni. Szó sincs erről. És remélem, nem bántottalak meg (nagyon), amikor azt mondtam, hogy tévhiten alapul a nyelvhez való viszonyod. Örülök, ha sikerül(t) ezt a viszonyt megváltoztatnom.
