Keresés

Részletes keresés

Teresa7 Creative Commons License 2017.02.27 0 0 62899

Tegnapelőtt ünnepelt 48. születésnapját Lajtai Gábor, költő, szerkesztő. Isten éltesse!

 

 

Lajtai Gábor

 

Egy szó elég

 

Nyomaszt az éj, riaszt megannyi rémalak,
Magányba zárna szétziláló orkán,
És egyre jobban szűkülő csatornán
Kínlódva folynak át hozzád a bús szavak.

De nem hagyom, hogy űzzön megvadult vonat,
És cáfolom, hogy léterőm ma fogytán,
Egy szó elég, egy perc a boldog órán -
A vágy, mely céljaimba oltja sorsodat.

 

 Lajtai Gábor

 

 

Előzmény: Teresa7 (57297)
Teresa7 Creative Commons License 2017.02.27 0 0 62898

Szervusz, Kedves Bajkálifóka!:-) Szép estét Neked!:-)

 

 

 

 

 

Előzmény: bajkálifóka (62894)
Teresa7 Creative Commons License 2017.02.27 0 0 62897

Szia, Okeanus!:-) Szép estét Neked!:-)

 

 

 

Előzmény: okeanus (62890)
Teresa7 Creative Commons License 2017.02.27 0 0 62896

Február 24-én múlt 181 éve, hogy elhunyt Berzsenyi Dániel költő.

 

 

Berzsenyi Dániel

 

A FELKÖLT NEMESSÉGHEZ

 

a szombathelyi táborban, 1797

 

     Él még nemzetem istene!
Buzgó könnyeimen, szent Öröm, ömledezz!
     Állsz még, állsz, szeretett Hazám!
Nem dőlt még alacsony porba nemes fejed!
     Méltán búslakodám előbb,
Hogy hérósz eleid nyomdokiból kitérsz,
     S régen félt veszedelmidet
Rád húzzák netalán majd buta korcsaid.
     Hálá! mást mutat e sereg,
Mely most, régi magyar módra, nyeregben ül.
     Nem szállt Trója alá soha
Ily szép spártai had, sem Hunyadink kevély
     Zászlóit nem emelte volt
Rettentőbb hadi nép Bécs letörött falán.
     Csak sast nemzenek a sasok,
S nem szűl gyáva nyulat Núbia párduca.
     Thétis nagy fia sem maradt
Chironnál, mikoron hadra veté szemét:
     Árpád vére se hűlhet el,
Ámbár rég heverész a puha pamlagon.
     Nézd: most felköti fegyverét,
Csákóján lobogó kolcsag emelkedik.
     Buzdító katonás ruhát
Öltvén, lelke nemes lángja kigerjedez.
     Majd kardjára felesküszik,
Mindent ront s megemészt, mint heves Afrika
     Búsult tigrise, amidőn
Ordít kölykeiért, s körme viaskodik.
     Majd felkelnek alattad is,
Ó József! nagyanyád, Trézia bajnoki,
     S bátran mégy, szeretett vezér,
A jég-Álpeseken s Ádria öblein. -
     E nép nem gyülevész csoport,
Nem rabbérbe emelt bús buzogányt keze.
     Önként áldoz az életet,
S horgas kardja kövér hantjaiért hasít.
     Míg hérói biborsüveg
Tündöklik fejeden, Hunnia csillaga,
     Eszterházy, dicső magyar!
Míg győző eleid pallosa combodon
     Csattog: győzni fog a magyar,
S Andrásnak ragyogó napja le nem menend!

 

[1797?]

 

 

Barabás Miklós metszete

 

Előzmény: Teresa7 (57294)
bajkálifóka Creative Commons License 2017.02.27 0 0 62895

Szénási János: Orfeusz és Euridiké

 

Egy reggel,
Épp` ahogy a nap kelt fel,
Megszólított egy dallam.
Egészen halkan,
Csak úgy, hogy
Egyedül én halljam.

A nevemen szólított:
"Hé! Orfeusz!
Menj, és keresd Euridikét!
Ő halott, de újra élhet ha
Te is úgy akarod."

Indultam `hát
A pokol ezer tüzén át.
A lángok arcom égették
A hangok lekem mardosták.

Aztán hirtelen nagy csend lett,
És a tűzből elém lépett
Euridiké, a kedves.
Szemében fáklyaként
Új élet égett.

Aztán hangok szóltak megint:
"Most menj, de vissza ne nézz soha!"
És futottunk, de gyenge voltam,
És ostoba.

Azóta eltelt már ezer év,
És nem látom már a napot!
Ő halott,
Én vak vagyok!

 

Előzmény: Teresa7 (62889)
bajkálifóka Creative Commons License 2017.02.27 0 0 62894

Kivánok szép estét Neked Kedves Teresa,és Mindenkinek aki ide betér:)

 

Barcelona

 

Teresa7 Creative Commons License 2017.02.27 0 0 62893

Február 24-múlt 206 éve, hogy elhunyt  Bessenyei György, magyar író, költő.

 

 

Bessenyei György

 

A HUNYADI LÁSZLÓ TRAGÉDIÁJA (1772) 
TOLDALÉKÁNAK VERSEI

 

                               Aut prodesse volunt, aut
                               delectare poetae.
                               Aut simul et jucunda, et
                               idonea dicere vitae.

 

                                       Horatius, De arte poetica. 333.

 

ESTVELI GONDOLAT

 

A nap meghevítvén egyszer nagy világát,
Hanyatlik egérül, s alá húzza magát.
Aranyos sugára a bércek hegyirül,
Lebegő árnyékkal térségeinkre dül,
Az égnek hívesült magas kárpitjai
Kékülnek s ragyognak nagy boltozatjai.
A lármás természet hunyhatja szemeit,
Álomra küldheti fáradt gyermekeit:
Feljő az hold, s fénylik halavány orcája,
Elcsendesedik rá a világ lármája.
Játékra ereszti csillagseregeit,
   Lopdosván a napnak bujdosó fényjeit.
Én is a természet karjaira dűlvén,
Nagyon csendesedtem álmaimat szülvén.
Elragadtatását sejtettem lelkemnek,
Lármajában esvén érzékenységemnek.
Gondolataimbul elmém szárnyat fűzött,
Felkölt, repíttetett, s minden dolgot űzött.
Homályba volt bennem, honnan emelkedett,
S az észnek szelein széjjelereszkedett.
Ott, ahol a világ emelte trónusát,
S karjaira vette görög Homérusát,
Ott jelen meg hamar nyughatatlansága,
Nem engedvén nyugtát soha álmossága.

 

(Folyt. köv.)

 

Előzmény: Teresa7 (57293)
Teresa7 Creative Commons License 2017.02.27 0 0 62892

Február 24-én múlt 218 éve hogy elhunyt Bessenyei Sándor, királyi testőr, költő.

 

Galánthai gróf Fekete János

 

BESSENYEI SÁNDOR SZERELME

 

Elméd magasságát nem szűnöm csudálni

S hogy a mit nem hiszel , arra is mersz szállni.

Elhagyod messzire franczok fordítását,

S bátrabb lépésekkel auctorod járását

Követvén, oly helyes a magyarázása,

Hogy nem látszik nyelvnek abban változása.

Ha Milton felkelne százados sírjából,

S magyar nyelv áradna támadott torkából —

Jelesben Édenjét nem magyarázhatná,

S ánglus poemáját csak így fordíthatná.

 

(Bessenyei Sándor lefordította Milton Elveszett

paradicsom című művét.)

 

 

Munkácsy Mihály: Milton

Teresa7 Creative Commons License 2017.02.27 0 0 62891

Elhunyt Berek Kati, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Jászai Mari-díjas

színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Nyugodjék békében!

 

 

 

Bertolt Brecht: Utódainkhoz - Berek Kati

 

okeanus Creative Commons License 2017.02.27 0 0 62890

Szeplőtelen várlak...

 

Szeplőtelen, leverten tűnődöm,

az úton át menjek-e tovább

alig hallón... mint a némaság,

 

mint jegyesek, át az éjek zöldjén,

Csongrád enyhe némasága járt,

kábán a Hold a fejünkre szállt...

 

elhaltunk, mint hal a messze-távol

hagyatva sunyi suttogástól,

és parkok elhívó árnya ring...

 

de e roppant látó ragyogásban

futunk, majd vakságunk lezártan

szemeimben, ó, drága társam!

Teresa7 Creative Commons License 2017.02.27 0 0 62889

Szép napot, sikeres hetet kívánok Mindenkinek Ákos és Bátor napján!:-)

 

Ma Akács, Antea, Antigoné, Balambér, Balda, Baldó, Éneás, Gábor, Gabos, Gábriel, Lándor, Lantos, László, Leander, Orfeusz és Valdemár napja is van!:-)

 

 

 

Lord Frederic Leighton: Antigone

 

"Iszméné, édes húgom, tudsz-e oly csapást,
mit holt atyánk bűnéért ránk nem mért Zeusz,
hogy míg csak élünk, büntetés legyen sorunk?"

"Nem törhet úgy a sors reám,

hogy elrabolja fő javam: a szép halált."


(Szophoklész: Antigoné)

 

 

okeanus Creative Commons License 2017.02.26 0 0 62888

Szép napot kívánok Mindenkinek!

 

Isten áldja meg az Edinákat névnapjukon!

Teresa7 Creative Commons License 2017.02.25 0 0 62887

Tegnap múlt 175 éve, hogy megszületett Arrigo Boito, olasz librettista, zeneszerző, író és költő.

 

 

Arrigo Boito 

 

KETTŐSSÉG

 

Fény s árny vagyok; törékeny
pillangó, rusnya féreg,
bukott angyal, ki nyugtot
e földön nem remélhet,
démon, kit szánya vonna
a messzibe, csapongva
az égi kék felé.

 

Ezért tűnődve olykor
hallom keserű szóit:
kínjába gémberedve
az angyal átkozódik,
s szelíd imát rebegnek
a bús számkivetettek:
az Úrhoz térni meg.

 

Ezért nyűgöz le engem
két dal, kétféle mámor,
ezért marcangol engem
két szál virág, ha lángol,
ezért derül mosolygás,
fut arcomon komor ránc,
szívem ezért dobog.

 

Így lejt kavargó táncot
szűz gondolat eszemben:
szelíd és rózsaszínű,
vagy fekete, kegyetlen;
hessenteni unalmam
a lelkesítő dalban
a ritmust váltom én.

 

Mindenható a szellem,
Mi mégis gyönge bábok.
bomlott vegyész, ki egyszer
„homunculus”-ra vágyott,
tűzzel sarat vegyítve,
rossz kedvét felderítve
teremtett meg az Úr.

 

Csapott nedves göröngyre,
mi szabadulni nem hágy,
egekből néz, kacagja
ez őrült handabandát,
s ha elege lesz egyszer,
ha kedve nem derül fel,
akkor majd széttapos.

 

S mi hitre éhezetten,
s egyéb kegyes csalásra
az évek olvasóját
morzsoljuk egyre-másra,
keserű fény ragyog föl
minden szemén a könnytől,
keserű fájdalom.

 

Démon, szabad ha volnék,
kit gúzsba semmi nem köt,
a lelkemen reménység
ébredne, sugarak közt.
Bús arcomat bevonva
fenn boldogan ragyogna
paradicsomi nap.

 

(Vége következik.)

 

Fordította: Takács Zsuzsa

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2017.02.25 0 0 62886

Tegnap múlt 231 éve, hogy megszületett Wilhelm Grimm, német író, nyelvész népmesegyűjtő (Grimm fivérek).

 

 

GRIMM TESTVÉREK
 MESÉI

 

 

MAGYARBA ÁTÜLTETTE
BENEDEK ELEK

A békakirályfi

 

Itt sem volt, ott sem volt, de valahol mégis volt, volt egyszer egy király s ennek három leánya. Szép volt mind a három, de különösen a legkisebb. Ez olyan szép volt, olyan gyönyörű volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem.

 

Volt a király palotájához közel egy rengeteg erdő, rengeteg erdő közepén öreg zádogfának árnyékában egy kút. A kicsi királykisasszony, ha meleg idők jártak, mindennap kisétált az erdőbe, leült a kút mellé. Itt ült, üldögélt sokáig s ha elúnta magát, elővette arany golyóját, azzal labdázott. Ez volt az ő legkedvesebb játéka.

 

Hanem egyszer mi történt? Az történt, hogy a golyó nem esett a kicsi királykisasszony kezébe, hanem esett a földre, onnét pedig belegurult a kútba. Belegurult s abban a pillanatban el is tűnt. Hiába nézte, vizsgálta a kicsi királykisasszony: mély volt a kút, nem látott a fenekére, - volt golyó, nincs golyó! Hej, sírt a kicsi királykisasszony, nagy búnak eredt szegény feje. Egyszerre csak hallja, hogy valaki beszél hozzá:

 

- Mi bajod, királykisasszony, mért sírsz olyan keservesen?

 

Körülnézett, de nem látott eleven lelket. Az ám, nem ember szólt hozzá, hanem egy nagy csunya béka a kútból.

 

- Hát te szóltál hozzám, mondotta a királykisasszony csudálkozva. - Azért sírok, mert arany golyóm a kútba esett.

 

- Egyet se búsúlj, - mondotta a béka. - Visszaveszem én a te arany golyódat. De mit adsz nekem, ha felhozom a kút fenekéről?

 

- Amit csak kivánsz, édes békám. Ruháimat, gyöngyeimet, drágaköveimet, de még aranykoronámat is.

 

Mondotta a béka: Nem kellenek nekem a te ruháid, gyöngyeid, drága köveid, szép királykisasszony. Az arany koronád sem kell. Hanem ha megigéred, hogy jó barátom, játszótársam leszel; ha megigéred, hogy asztalkádnál melletted ülhetek, a te arany tányérkádból ehetem, a te poharacskádból ihatom, a te ágyacskádban hálhatok, felhozom neked az arany golyót.

 

- Mindent megigérek, mondotta a kicsi királykisasszony, csak hozd fel az én kedves arany golyómat! De magában egyebet gondolt. Azt gondolta: csak brekegj, béka, brekegj, itt maradsz te a kútban s bizony nem ülsz te az én asztalom mellé. No bezzeg!

 

Több sem kellett a békának, csak a kicsi királykisasszony igéretét hallja, hopp, leszállott a tó fenekére, egy szempillantás mulva ujra felbukott a viz színére, hozta szájában az arany golyót s szépen átnyujtotta a kicsi király kisasszonynak. Hej, örült a kicsi király kisasszony! Ugrált, táncolt örömében s futva indult hazafelé az ő kedves játékával.

 

- Várj csak, várj, kiáltott a béka, vigy magaddal, én nem tudok úgy szaladni, mint te! De hiszen brekeghetett, ahogy a torkán kifért, a királykisasszony rá sem hallgatott, futva futott haza s úgy elfeledte a békát, mintha nem is lett volna. A béka pedig mit tehetett? Nagy búsan leszállott a tó fenekére.

 

(folyt. köv.)

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2017.02.25 0 0 62885

Tegnap Mátyás, Jázmin és Darinka napja volt!:-)

 

Ünnepelhettük még Dára, Darina, Edömér, Etel, Eunika, Euniké, Hedda, Hédi, Hedvig, Janek, János és Jávorka napját is!:-)  

 

 Hunyadi Mátyás arcképe

 

Arany János 

 

MÁTYÁS ANYJA

 

Szilágyi
Örzsébet
Levelét megirta;
Szerelmes
Könnyével
Azt is telesirta.

 

Fiának
A levél,
Prága városba,
Örömhírt
Viszen a
Szomorú fogságba:

 

„Gyermekem!
Ne mozdulj
Prága városából;
Kiveszlek,
Kiváltlak
A nehéz rabságból.

 

„Arannyal,
Ezüsttel
Megfizetek érted;
Szívemen
Hordom én
A te hazatérted.

 

„Ne mozdulj,
Ne indulj,
Én egyetlen árvám!
Ki lesz az
Én fiam
Ha megejt az ármány?

 

„Adassék
A levél
Hunyadi Mátyásnak,
Tulajdon
Kezébe,
Senkinek se másnak.”

 

Fekete
Viaszból
Nyom reá pecsétet;
Könyöklőn
Várnak az
Udvari cselédek.

 

„Ki viszi
Hamarabb
Levelem Prágába?
Száz arany,
Meg a ló,
Teste fáradsága.”

 

„Viszem én,
Viszem én,
Hét nap elegendő.”
„Szerelmes
Szivemnek
Hét egész esztendő!”

 

„Viszem én,
Hozom én
Válaszát három nap.”
„Szerelmes
Szivemnek
Három egész hónap!”

 

„Istenem,
Istenem,
Mért nem adál szárnyat,
Hogy utól-
Érhetném
Az anyai vágyat!” -

 

S ahol jön,
Ahol jön
Egy fekete holló;
Hunyadi
Paizssán
Ül ahhoz hasonló.

 

Lecsapott,
Lecsapott
Fekete szélvészből,
Kikapá
Levelét
Az anyai kézből.

 

„Hamar a
Madarat!...
El kell venni tőle!”
Szalad a
Sokaság
Nyomba, hogy lelője.

 

Madarat
Nem egyet,
Százat is meglőnek:
Híre sincs,
Nyoma sincs
A levélvivőnek.

 

Napestig
Az erdőn
Űzeti hiába:
Éjfelen
Kocognak
Özvegy ablakába.

 

„Ki kopog?
Mi kopog?
Egy fekete holló!
Nála még
A levél,
Vagy ahhoz hasonló.

 

Piros a
Pecsétje;
Finom a hajtása:
Oh áldott,
Oh áldott
keze-irása!

 

(1854.)

Teresa7 Creative Commons License 2017.02.25 0 0 62884

Köszönöm, Kedves Bajkálifóka!:-) 

 

Helyes nagyfiú az unokád, köszönöm, hogy feltetted a képet!:))

 

Előzmény: bajkálifóka (62882)
bajkálifóka Creative Commons License 2017.02.25 0 0 62883

Makay Ida:  Pusztaság

Minden hegy mögött pusztaság.
Csak napról napra, egyre másra.
Sose lesz vége. Mind fölött
közönyöd győztes ragyogása.


Emléktelen, rég néma táj.
Már nincs közel egy ág, s az ég se.
Ez a végleges idegenség.
A minden dolgok messzesége.


Itt már nem is gyűlölhet senki.
Magam vagyok. Se te, se más.
Minden bűnöm gyógyíthatatlan.
Se ítélet. Se oldozás.

bajkálifóka Creative Commons License 2017.02.25 0 0 62882

Szervusz Kedves Teresa,szép estét Neked:)

(az unokám. november 6.-án Singapurban)

 

Előzmény: Teresa7 (62880)
Teresa7 Creative Commons License 2017.02.25 0 0 62881

Szia, Okeanus!:-) Kellemes délutánt, szép hétvégét Neked!:-)

 

Örülök, hogy látlak!:)))

 

 

Előzmény: okeanus (62872)
Teresa7 Creative Commons License 2017.02.25 0 0 62880

Szervusz, Kedves Bajkálifóka!:-) Kellemes délutánt, szép hétvégét Neked!:-)

 

Örülök, hogy már otthon vagy, vigyázz magadra!

 

 

 

Előzmény: bajkálifóka (62870)
Teresa7 Creative Commons License 2017.02.25 0 0 62879

Tegnapelőtt múlt 26 éve, hogy elhunyt Csanádi Imre, költő, író, műfordító.

 

 

Csanádi Imre

 

versei kicsiknek

 

Tavasz-ébresztő

 

Ébredj új tavasz,
jégtörő, sugaras,
gallyat gombolyító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarakat
víg versre tanító!

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (57282)
Teresa7 Creative Commons License 2017.02.25 0 0 62878

Tegnapelőtt múlt 39 éve, hogy elhunyt Mollináry Gizella (Gebauer Gusztávné), költő, író.

 

 

Mollináry Gizella

 

Ágyfődnél

 

A párna négyszögre aprított fehér mezején alszol.
Izmos karod félköríve fejed felett, arcodra a semmit rájegyelte már az álom.
Csak egy ifjú elszánt gladiátor ajka tünik ilyen véglegesen összezártnak, mint a Tied.
Az ágyad felett elvonul a beáradó enyhe lég
s a menyezetnek lenge fodra mint lepkeszárny
egy darabig még véle száll
s ha megpihen:
árnyéka a lepedő gyolcsában búvik el,
mely redőivel csak bokád főlébe ér.
Így kiszolgáltatva a szemnek alszol
és nem haragszol,
hogy egy asszony
rablott kincsként
örül Néked.

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (57281)
Teresa7 Creative Commons License 2017.02.25 0 0 62877

Tegnapelőtt múlt 62 éve, hogy elhunyt  Paul Claudel francia költő, író, drámaíró, diplomata.

 

 

Paul Claudel


A KELET MEGISMERÉSE


Prózaversek
Fordította: Lackfi János

 

A KÓKUSZPÁLMA


(Le Cocotier)

Mifelénk minden fa úgy álldogál, akár egy ember, csak éppen mozdulatlan, gyökereit a földbe mélyeszti, karját kitárja. Itt a szent fügefa nem egymagában szökken a magasba: szálak függnek róla, melyekkel újra a földmély felé törekszik, mint valami önmagát sokasító templom. De én most csak a kókuszpálmáról akarok beszélni.
Ágai nincsenek, törzse legtetejéből csokornyi levél búvik elő.
A pálma a győzelem jelképe, légiesen terebélyesedik ki odafenn, a csúcson, sudáran terjed szét a fényben, s ott libeg, önnön szabadságának terhétől roskadozva. Forró napokon, hosszúra nyúló délidőn a kókuszpálma egyfajta boldog önkívületben tárja, terpeszti leveleit, s ott, ahol ezek szétválnak, elkülönülnek, gyermekkoponyákként ülnek meg a nagy, zöld kókuszdió-fejek. A kókuszpálma ezzel a mozdulattal mutatja meg szívét. Mert míg teljes mélységében kitárul, az alsó levelek ernyedten lecsüngnek, a középsők teljes erejükből kifeszülnek a szélrózsa minden irányába, a legfelsők pedig felemelkednek, s lassan jelt adnak, mint egy olyan ember karjai, aki nem tud mit kezdeni a kezével, vagy éppen jelzi, hogy megadta magát. A törzs fája korántsem merev és rugalmatlan: összetapadt gyűrűk alkotják, karcsú és sudár, mint egy fűszál, engedelmes szolgája a föld szeszélyes álmainak, hol a nap iránt nyújtózkodik, hol pedig a sáros vizű, sebes folyamok vagy éppen a tenger és az ég fölé hajolva dönti meg tömött koronáját.
Éjszaka pedig, amint visszafele jöttem arrafelé, hol a homokpartot csapkodja rémisztő tajtékjával a hatalmas testű, fülsiketítő, oroszlánfejű Indiai Óceán, melyet a délnyugati monszun maga előtt taszigál, szóval amint e hajó- és állatcsontvázakhoz hasonlatos pálmákkal teleszórt fövenyen baktattam, a kiürült vadon áttetsző mennyezete alatt úgy láttam, balfelől hatalmas pókok kapaszkodnak fel harántirányban az alkonyati égboltra. A Vénusz, akár valamely legtisztább sugarai hűsében ázó Hold, nagy fény-nyalábokat vetett a vízre. S az egyik kókuszpálma a tenger és a csillag felé ágaskodott, mint egy szerelemtől epedő, eleven lény, mint aki szívét az égi láng felé emeli. Sosem feledem ezt az éjszakát: utamban hátrafordulva visszanéztem. Hosszú hajszálak borzolódtak, s az erdő nyúlánk oszlopsorán keresztül láttam az eget, ahol a tengert taposó vihar heggyé tornyosult, s a föld felett az Óceán sápatag, vékonyka sávját.
Sosem feledlek, Ceylon, emlékezni fogok rád, lombjaidra, gyümölcseidre, és gyengéd tekintetű lakosaidra, akik mezítlenül lépdelnek mangóhús-színű ösvényeiden, és ama hosszúszárú, rózsaszín virágra, melyet egyik hordárom térdemre fektetett, amikor könnyes szemmel, fájdalomtól összegörnyedve, cimetfalevelet rágcsálva fetrengtem esős égboltod alatt!

Előzmény: Teresa7 (57280)
Teresa7 Creative Commons License 2017.02.25 0 0 62876

Tegnapelőtt múlt 189 éve, hogy elhunyt Fazekas Mihály, író, költő, botanikus.

 

 

Fazekas Mihály

 

[Nagy gyökerek csemetéje]

 

Nagy gyökerek csemetéje! Te meghódulni szokatlan
- Most noha árva - magyar! Követ is olvadni tanító
Homlokod úgy született ráncát terjeszd ki: csak addig,
Míg nemes érdemidet mutató táblára tekintesz.
Elbúsult bajnok! E százba sem engedi, ládd-e,
A Virtus, melyet magad is Regulussal imádol,
Felséges híred feledékeny sírba borulni.
A tél s a sok idő porrámorzsolva lerontja,
Amit azonkivül is lefelé sodor a maga terhe.
Elromol a föld is; de az a fejedelmi királyné,
Parnassus tetején sugárít az égigeresztő,
Kápolnába kiül, nem avulhat el, amiket épít:
Virtus ez, aki nevét igazán szolgálja tevéled.
Romlandó tetemét mikor a maga férge megőrli,
Akkor is él, s annak az idők éhsége sem árthat;
Sőt azok is hírét tartoznak égig emelni.
A sok régi vitéz, a sok fejedelmi vezérek,
Kiknek vég nélkül hírek példánkra lehetnek:
De mi szükségünk tűkört külföldbe keresnünk?
A fátum minket Márs sík mezejére teremtett,
Róllunk várhatnak hímet, kik a hírnek örűlünk.
Attillát a réz az ezüstbe s aranyba bezárta;
Hellye nem esmeretes: de nevét rettegve imádják
Még ma is az olaszok, spanyolok s több mások is íjjedt
Szívek epedve dobog - ha mikor neve ötlik eszekbe.
Hunyadinknak hollója után mátyási oroszlány,
Zrínyi, Kinizsi, Kemény, nagy Báthory hangra inárul
Mahomet fajzatja rogyik: mi örülve csudáljuk.
Mások is, akiknek neveket szívünkbe neveljük,
Élnek ezek most is, élnek s nem múlnak el addig,
Míg valahol gyereket selypes gagyogásra tanítnak.
Mostani nagy neved is terjed, magyar, ég fele, máris
Mahomet maradéka fiát íjjeszti neveddel,
Féli vitézi karod, melyet győzésre teremtett,
Aki magyar szíved mejjed közepébe betette.
Édesanyád, ki fiát a bajvívásra tanítá,
Magzatjának örűl s egetérő oszlopot épít
Virtusod oltárán; melynek tetejébe borostyánt
Híred örömmel akaszt örökös díszére hazánknak.
Látod hát nevedet, magyar! oly márványba bevágták,
Melyet mindaddig bé nem mohosíthat az óság,
Míg ropogások közt az egek kék boltja be nem dűl.
Most hát, most magyarim! ha hazánk örömére születtünk,
Rajta! ne sajnáljuk, ha magyar vérünket elébe
Ontani kívánná, mint szívességre jutalmát.
Rajta kivált te huszár! mérges Bellóna remekje.
Jól ha vitézkedtél, búzdúljon fel meg az a szív,
Mely a hazádért vér s méltó mejjedbe dobogni.
Rajta tehát! nosza rajta huszár! téged pedig oszlop,
Ág, ki borostyánból nyölt fel, karikája öleljen,
S villogjon gyönggyel ragyogó koronánk tetejedbe. -
Mink ugyan, a császár regementje vitézi, köszönjük,
Hogy romlást nevető örökös tábládra bevéstél.
Édesanyánk: kérünk, ezután is bajnokokat szülj,
Kiknek számokkal kívánt örömödre lehessünk.

 

Előzmény: Teresa7 (57279)
Teresa7 Creative Commons License 2017.02.25 0 0 62875

Kedves Kajra!

 

Nagyon boldog névnapot kívánok!:-)

 

Rég jártál erre...

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2017.02.25 0 0 62874

Szép napot, kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek Géza, Cézár és Vanda napján!:-)

 

Ma Décse, Gécsa, Gyécsa, Tacitusz, Taráz, Tarcal, Tarcsa, Tarsa, Tege és Valda napja is van!:-)

 

 

Géza fejedelem a Képes Krónikában

 

Nincs más út, csak Isten útja (István, a király)

 

 

okeanus Creative Commons License 2017.02.25 0 0 62873

Tavasz tájai

 

Az élet pezsdülni kész hálája áld
minden februári tájakat;
hol kerteknek köde könnyezel,
hol az ösztövér tél szerte szalad,
s csak a cibáló hidege vissza- 
sietve áthalad, ám kicsiny helyeket 
dérbe mártva még átlehel,
hogy eddig alélt ágyékod már nyitva van,
s üdvözlőn éltető naperőt vígsággal 
befogadsz, éhezvén a termékeny, 
reménylő tavaszt, és vetni híva híveid 
buzgólkodók hada kel, hogy ráteríted 
az aratásuk laktató reményeit,
és pompázni engeded virágágyaid.

okeanus Creative Commons License 2017.02.25 0 0 62872

Szép napot kívánok Mindenkinek!

 

Kötött meleg sál öleli a tájat, vígságot terít a fény kedéllyel, emelve a környék kedvét és hártyás, apró rovarok lebegnek a légben... 

bajkálifóka Creative Commons License 2017.02.24 0 0 62871

M.Laurens: EGYSZER VOLT...

 

Volt egyszer egy hitem az Emberben,
de felnőtt koromra itt hagyott cserben.
Becsaptak a tündérek, fájdalmat hagytak,
hófehér könnyeim az arcomra fagytak.
Ráébredtem: a gyermekkornak vége,
s meghalt a mesék varázsos szépsége.

Volt egyszer egy magányos ifjúságom,
barátok, sok-sok gyerek volt az álmom. Okultam,
nőttem, mint avar alatt a gomba,
csendesen bebújva saját magányomba.
Így teltek s múltak a jeltelen évek,
voltak szürkék, rövidek, s olykor szépek...

Volt egyszer egy Első, nagy szerelmem.
Lebegtem s lubickoltam önfeledten.
Nem láttam, hogy gyűlnek a fellegek.
Csakis én tehettem róla: meglehet.
Fájdalommá vált szerelmemnek fészke,
szakítás, magány, önvád lett a vége...

Volt egyszer egy boldog házasságom,
egy gyermekem - a többit már nem várom -
Felnőtté vált s immár saját életét éli,
szülei aggódását, köszöni, nem kéri.
Jó gyerek lett, támaszunk a korban,
megöregedtünk, s szívünk alig dobban.

Volt egyszer sok-sok múló évem,
a holnapot talán még békén megélem.
Ráébredtem: felnőttkoromnak vége,
rég elkopott mesém varázsos szépsége.
Talán szép volt, talán kerek, mint a hold:
Egyszer volt...

 

bajkálifóka Creative Commons License 2017.02.24 0 0 62870

Szervusz Kedves Teresa:) Kivánok Neked szép napot! már itthon vagyok,de kezelésem hosszu távunak igérkezik.

 

Pinczési Judit 

 

Ököl lesz tenyeredből

 

Mikor az ész már kimondja azt

mit tudott a csontod és a véred

a zúzmara átterjed a szádra

a válladon egy hajszállal beéred.

 

És ököl lesz fázó tenyeredből

ujjadról a hólé lecsordul

Uramisten, de ritka is

ha egy mozdulat jóra fordul.

 

Előzmény: Teresa7 (62867)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!