Másfelől eszembe jut, hogy mit nyilatkozott Robert Reeves-ről. Szerinte ő a világ egyik legjobb gitárosa. Éppen ezért még ő érezte magát furán, amikor megkérte R-t, hogy így vagy úgy játszon - hiszen, a saját szavai szerint Robert hogy jön ahhoz, hogy egy ilyen virtuózt dirigáljon?
Együtt dolgozni szeret vele, és ez a lényeg. Inspirálólag is hathat rá - lásd a posztokat alant.
Ha Reeves kell neki egy új albumhoz, akkor legyen Reeves.
40TH ANNIVERSARY CURE CALENDAR 2018 AVAILABLE NOW!!! https://shopthecure.com/…/a…/products/2018-the-cure-calendar (PLEASE NOTE - ALL 2016 TOUR MERCH WILL BE GONE FROM THE STORE BY NEXT WEEK)
Wish-sel kapcsolatban egyetértek, szerintem a Disintegration után fantasztikus garázshangzással léptek be a '90-es évekbe. Lehet, hogy tompa a keverés, de a dalok nyersen őszinte hangzása a tipikus Cure-os önmarcangoló dallamokkal és szöveggel elmúlhatatlan gyönyör.
Egyetértek, hogy Reeves is csak "szolga", de engem mégis meggyőz (kíváncsi vagyok, hogy egy új lemez munkálataiban mennyire kapna Roberttől szabad kezet), és diszkrét de precíz játékával feledteti azt a csalódást, amit Porl okozott az utolsó etapjában, sokszor túlzónak éreztem a játékát. A csúcsidőszak Porlja azonban annyira zseni, mint Boris volt: utánozhatatlan és megismételhetetlen. A zsenik közül megmaradt nekünk Robert, és persze a megingathatatlan kőszikla: Simon!
Ja, és akkor valószínűleg én vagyok a főperverz, ha azt mondom, hogy az utolsó jó Cure-lemez 9 éve jelent meg. Fura, de tényleg szeretem. Nem említhető egy lapon természetesen a Pornographytól a Disintegrationig egyik lemezzel sem, de nem tartom méltatlan szereplőjének a lemezsornak. Ennek ellenére szeretném, hogy egy ennél jobb lemezzel záruljon az életmű.
a wish egy mestermű, a b oldalakkal együtt. kétséges h keverhetik e ugy ujra a szalagokat h ennél jobb hangzásban jelenjen meg. van esély arra, hogy nem.
vannak erős kétségeim, mert pl. a bestival anyagról ne is mondjak semmit. a technika megvan, mégis, egy paris-zsal össze se lehet hasonlatani. nálam.
uj lemez. hát, talán már abbol a sok régi elhajított dalbol össze lehetne egy 12 számot szedni, ami ekkor-akkor el lett élőben énekelve, meg szándékosan kiszivárogtatva demoként.
de valami törést érzek. nem akar, nem tud? rossz szerződés? lustaság? kiégés? ha erre tettem volna fel az életemet, mint amire robert, nem így dolgoznék. tiszteletre méltó amit letett az asztalra eddig. de tán a környezete, vagy az évek, hatása ez.
a technotol kezdve, egyes kooperácioi 2004től, mintha romobolásnak tűnne. a szememben csak. h másnap mi, azt nem tudom.
kár a vége ilyetén végződjön.
persze, ahhoz a világhoz képest, mikor -kezdtem ezt 92ben - és csak álom volt h valaha is kijutási lehetőség van élőben őket megnézni, meg amikor még egy lengyel hamis kazetta is értéket képviselt, most ...ez egy mesevilág.
talán a szenzoraim túlégése, kiégése tesz elégedetlenné?
a folyamatos zenei ingerlés okoz bennem küszöbszint emelkedést?
lehet.
nem tudni örülni annak is, amit eddig kaptam, tőlük. jo ez? szomorú lenne, ha így lenne. de ők is, én is változtam, és az évek, rajtuk és rajtam, lerakták mint a folyó a hordalékát, és talán megkeményítették a szívet, lelket.
érdekes téma boncolgatása egyúttal az, amit évek óta próbálok én is megfejteni. az alábbi csak egy gondolkodás, amit ki is írtam...
a dobos kérdésben borissal kezdődött nálam a cure történelem. lehet emiatt az elfogultság, lehet nem.remélem nem erről szol csak.
egy régi anyagot hallgatva a dob belesimul a játékba, a hangzásba. odateszi magát, részévé válik, feloldódik, és szolgálja az egészet.
jasonnel ez nem jön össze. technikailag óriásit fejlődött pl 95höz képest, elismerendő, valahogy mégis, vagy a dob hangzásban, vagy a megszólaltatásban, van valami kivetnivaló. pontos precíz munkás. ennyi.
hasonlót érzek reeves gitárjátékával. ég és föld, amit ő és amit pearl mível. nekem reeves gitárjátéka nem ér fel pearl tipikus simulékony, kedveskedő, kiszolgáló cureos hangzáságoz. itt arról van szó, hogy érzi e szívben, az illető, hogy mit jelent egyet jelenteni, együvé válni robert érzésvilágának manifesztáciojával, vagy sem. segíti e az érzésvilágot kiadni frekvenciákban?
pearl érezte, és részévé tudott válni. reeves sem. és sajnos jason sem.
egy egy hiába való problákozás megközelíteni pl. pearlt, a felszínre hozza mivel nem rendelkezik. pl. deep green sea. vagy hungry ghost.
Ez a Frankie Rose féle At night feldolgozás egész kellemesen hangzik.
Ami viszont igazán ütősen fog szólni, az a jövőre megjelenő új Cure lemez lesz, ami a Seventeen seconds - Disintegration szerelemgyermeke lesz, olyan basszussal-dobbal-szintiszőnyeggel meg csilingelő gitárral, hogy mindnyájan befosunk.
A Wish szerintem egy korszakzáró lemez, mint egy koncertvégi dal: a Disintegration a fő blokk lezárása, a Wish meg a ráadás utolsó dala. A többi lemez egy másik koncert repertoárja.
Dobon nálam Boris volt mindig a nyerő, és a dobolása a Wish-en csúcsosodott ki. Pl az Open-ben minden benne van, a tizenhatodok a cinen, a kiállások, a húzása, a feeling, minden ami miatt nem unalmas egy ilyen hosszú dal. Csak kár, hogy szarul szól a lemez és nem jött ki a remaster. Meg az is más kérdés, kinek mennyire tetszik a Wish. Nekem nagyon, mert az volt szerintem az utolsó jó lemezük, pedig azóta eltelt egy negyed évszázad.
Egy jó ütős az mindig ütős :) Komolyra fordítva a szót, neked is igazad van a Cure dobosaival kapcsolatban. Talán az az igazán szép, hogy mennyire különbözően látjuk a zenekar dolgait, de abban mindannyian egyetértünk, hogy egy kivételesen zseniális zenekar a Cure :)
"And, as for the name change, the artist explains, "It's really all about starting afresh. Friends have always called me Pearl and it really seemed to fit with my new path. I'm legally Pearl now. I think it's good for your mind to say, 'Right, that was then, this is now'."
